Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

/ Schmidt inferjúia Nem a kemény szavak politikáját kell folytatni Kétértelmű döntés Khartoumban Bár az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozója csak a jövő héten kezdődik, a külügyminiszterek Khartoumban zajló előkészítő jellegű tanácskozása sem nélkülözi az ér­deklődést. Peter Onu, az AESZ főtitkárhelyettese szerint negyven kérdést tűznek majd napirendre, de közülük is kiemelkedő fontosságú a kontinensen tapasztalható újgyar­matosító törekvések elleni közös fellépés módszereinek, ösz- szehangolt akcióinak a megvitatása. Nem kis meglepetést keltett, hogy a külügyminiszterek — a várakozás ellenére — közös határozati javaslattervben állapodtak meg. Benin és sok'más állam nyújtotta be a ter­vezetet, amelyet részletes vita és módosítások után végül is elfogadtak. Tervezetük lényege: bármely afrikai államnak jogában áll — szuverenitásával élve — a világ bármely ál­lamától segítséget kérni, ha megítélése szerint függetlensé­gét és biztonságát veszély fenyegeti. Igaz, a javaslattervezet meglehetősen kétértelmű, mert nem tisztázza, hogy vajon Khartoumban miként véleked­nek a népelnyomó és fajüldöző rendszerek védelmében ne­tán bevetendő, nyugatbarát afrikai rezsimek katonáiból álló afrikaközi haderőről, ha annak egységei történetesen az AESZ többsége által támogatott hazafias erőkkel szemben bocsátkoznak harcba. Mindenesetre a határozati javaslatter­vezet a várakozáshoz képest kiegyensúlyozottabb. Figyelemre méltó, hogy az AESZ is fontolóra veszi egy önálló biztonsági erő létesítését. Az égisze alatt ténykedő erők létrehozásának témáját további vitára a szervezet úgy­nevezett védelmi bizottsága hatáskörébe utalták. Khartoumi megfigyelők annak is fontosságot tulajdoní­tanak, hogy a külügyminiszterek a külfödi hatalmak afrikai ténykedését a vártnál tárgyilagosabb hangnemben tárgyal­ták. Nem annyira az indulatok, mint inkább az érvek csa­táztak a tanácskozás eddigi szakaszában. Kérdés, mennyi­ben változik a légkör, amikor az újgyarmatosító törekvések meghiúsítására teendő lépések kerülnek előtérbe. Mindenesetre bizonyára befolyásolja a khartoumi érte­kezletet a namíbiai kérdésben Angola fővárosában létrejött megállapodás, amelynek értelmében a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elfogadta a Biztonsági Tanács öt nyugati tagjának javaslatait a többségi uralom fokozatos megteremtéséről. Ezt a tervet Dél-Afrika —, amely meg­szállva tartja Namíbiát —, már korábban helyeselte. A közösen kidolgozott és együttesen vállalt határozat- tervezet megkönnyíti a jövő heti csúcstalálkozó munkáját. Az állam- és kormányfők vitája így az újgyarmatosítás meghiúsítására és a fajvédő rezsimek elleni közös lépések meghatározására összpontosulhat. Gyapay Dénes Peking „segítségének” ára ran Helmut Schmidt kancellár a Die Welt című nyugatnémet, a Le Monde című francia, a La Stampa című olasz és a The Times című angol lapnak adott interjújában körvonalaz­ta kormánya álláspontját a bonni világgazdasági csúcsta­lálkozó előtt. Visszautasította azt a vádat, hogy a nyugat­német gazdaság nem tett eleget a nyugati gazdasági vál­ságjelenségek felszámolására. Utalt arra, hogy a márka fel- értékelésével az NSZK kedve­ző exportlehetőségeket terem­tett, szövetségesei számára, és lehetővé tette új munka­helyek teremtését. Ugyanakkor megnehezítette saját export­ját és a belső munkanélküli­ség csökkentését. A kancellár leszögezte: a gazdasági csúcs- találkozó valamennyi részt­vevőjének kompromisszumo­kat kell kötnie, méghozzá va­lamennyi fontos területen ah­hoz, hogy a találkozó sikerrel Pék Miklós, az MTI tudósí­tója jelenti: Az enyhülés vívmányai­nak megvédésére, a hideghá­ború visszatérésének meg­akadályozására felszólító fel­hívás elfogadásával ért vé­get pénteken Moszkvában a Béke-világtanács elnökségé­nek négynapos ülésszaka. A Béke-világtanács évente ülésező 130 tagú vezető szer­ve a leszerelés témakörét és a nemzetközi helyzet idősze- ,rű kérdéseit vitatta meg, meghatározta a nemzeti bé­kemozgalmak és a béke-vi- lágmozgalom tevékenységé­nek aktivizálását célzó in­tézkedéseket. Az ülésszak zárónapján elfogadott felhívásban az* el­nökség tagjai aggodalmukat fejezik ki az enyhülés jövő­jét illetően, rámutatva, hogy az agresszív erők a hideghá­ború irányába próbálják visszatéríteni a nemzetközi kapcsolatokat. A Béke-világ­tanács elnöksége éppen ezért minden haladó békeszerető erőt felhív az enyhülés vív­mányainak megvédésére. A BVT elnöksége felszólítja a nemzeti békemozgalmakat, hogy tevékenységük aktivi­zálásával akadályozzák meg a hidegháborúhoz történő visszatérést' — A leszerelés elengedhetetlen feltétele a nukleáris világháború elke­rülésének —, mutat rá a fel­hívás, kiemelve, hogy a fegy­verkezés beszüntetése nem utolsósorban a népek társa­dalmi és gazdasági problé­mái nagy részének megoldá­sát eredményezhetné. A BVT elnökségének ülés­szakát követően Romesch Chandra, a Béke-világtanács elnöke az MTI moszkvai tu­dósítójának elmondta, hogy jelenleg veszélyes időszakot élünk át nemzetközi téren, amikor rosszirányú fordulat következhet be. Amikor a NATO miniszteri tanácsának washingtoni ülésszakán el­uralkodott hidegháborús hangnem és az ott elfogadott hosszú távú fegyverkezési program, az imperializmus és a reakció erőinek világmé­retű aktivizálása következté­ben az enyhülés lelassult, most van igazán szükség a nemzetközi békemozgalom egységének erősítésére —. mutatott rá a BVT elnöke, hangsúlyozva, az elnökség moszkvai ülésszakán elfoga­dott szolidaritási nyilatkoza­tok jelentőségét. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitká­ra a következőképpen fog­lalta össze véleményét az ülésszak után az MTI moszk­vai tudósítójának: — A BVT elnöksége moszk­vai ülésszakának jelentősé­gét fokozta az a tény, hogy járjon és kézzelfogható dön­tések születhessenek. A Közös Piac brémai csúcs- találkozójára utalva Schmidt elhárította a vádat, hogy — elsősorban francia—nyugatné­met kezdeményezésre — Nyu- gat-Európa önállósulási tö­rekvései az Egyesült Államok­tól való elszakadást céloznák. Megerősítette az NSZK elköte­lezettségét az Atlanti Szövet­ség, az amerikai, vezető szerep elismerése mellett, ugyanakkor ezzel összeegyeztethetetlennek, mi több, kívánatosnak minő­sítette, hogy felgyorsuljon a nyugat-európai gazdasági és politikai integráció üteme. A Szovjetunióban kémkedé­sért és felforgató tevékenysé­gért bíróság elé állított sze­mélyek ügyében indított nyu­gati progagandakampányra utalva a kancellár kijelentette: „ha most elkezdenénk beavat­kozni más államok belügyeibe, a világ egészen biztosan nem lenne egyszerűbb, viszont sok­arra az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli leszerelési ülésszaka és a NATO tanácsülése után került sor. Az elnökség ülés­szakán kidolgoztuk a béke- világmozgalom további prog­ramját, a béke védelmére fel­szólító felhívást és átfogó le­szerelési programot tettünk közzé. Több javaslat hang­zott el a Béke-világtanács ne- utronfegyver-ellenes akciói­nak folytatására is. Az újabb stockholmi felhívást támo­gató 700 millió aláírás a BVT kezdeményezésének világmé­Spanyolország új politikai korszak és új harcok elé te­kint. Röviddel ezelőtt a gya­korlatilag minden parlamen­ti pártot magába foglaló al- kotmányozó bizottság komp­romisszumos megállapodásra jutott és elkészítette az új al­kotmány tervezetét. A Franco halála utáni gyors politikai átalakulás és a polgári par­lamenti rendszert létrehozó választások alkotmányjogi­lag csak ideiglenes helyzetet teremtettek. A politikai élet­ben résztvevő összes pár­toknak kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy lét­re kell hozni egy polgári par­lamentáris jellegű alkot­mányt, s annak elfogadása után új választásokat kell tartani. ALAPVETŐ VÁLTOZÁSOK Magától értetődik, hogy a különböző pártok másképpen értelmezték az alkotmány szellemét és jelentős nézetkü­lönbségek is felbukkantak. Végül azonban a bizottság­ban megszületett a megegye­zés: , Spanyolország „demok­ratikus és szociális állam” lesz, amelynek „politikai for­mája a parlamentáris mo­narchia”. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegihez képest csök­kenni fog a király súlya a kai nehezebb lenne a békepo­litikát érvényesíteni.” Schmidt emlékeztetett arra, hogy a helsinki biztonsági értekezlet óta az európai enyhülés te­rén sok minden történt és fel­hívta a figyelmet arra, hogy nemcsak a Nyugat által kira­gadott „harmadik kosár”, ha­nem a többi helsinki témakör vonatkbzásában is, az elért eredmények alapján a koráb­binál magasabbra állítható a mérce. A bonni kormányfő közvet­ve bírálta az Egyesült Álla­moknak a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szemben az utóbbi időben al­kalmazott politikáját. „Nem hiszem, hogy nekünk néme­teknek a kemény szavak po­litikáját kellene folytatnunk, nem vagyunk olyan nagyok, hogy ezt megengedhessük ma­gunknak- És ha olyan nagyok lennénk is, akkor sem enged­hetnénk meg magunknak” — jelentette ki Helmut Schmidt. retű támogatásáról tanúsko­dik. Az Országos Béketanács küldöttsége a magyar béke­mozgalom jó hírnevéhez méltóan rendkívül aktívan vett részt a BVT elnökségé­nek moszkvai ülésszakán. A most véget ért tanácskozás eredményei jelentősen segí­tenek bennünket az év hát­ralevő részében ránk váró hazai és nemzetközi felada­taink végrehajtásában — mondotta Sebestyén Nándor­né. végrehajtó hatalom döntései­ben és Spanyolország hason­lóvá válik azokhoz az euró­pai monarchiákhoz, amelyek­ben a politikai döntések lé­nyegében a parlamentnek fe­lelős . kormány kezébe kerül­nek. Az alkotmány másik lényeges vonása, hogy oszt­hatatlan spanyol nemzetről beszél — ezen belül azonban elismeri a nemzetiségek és körzetek önkormányzati jo­gait. (Ezeket a jogokat Fran­co erőszakolt centralizmusa következetesen megtagadta.) Ezen belül még számos, az állampolgárok mindennapi életére hatással levő válto­zás szerepel az új alkotmány­ban. Így például igen komoly politikai jelentősége van an­nak, hogy a nagykorúság ha­tárát 21 évről 18 évre szállí­tották le. A soron következő választásokon ez előrelátható­an a baloldal javára változ­tathatja meg az erőviszonyo­kat. Éppen, mert a részletkérdé­sek is széles tömegeket érin­tenek és befolyásolhatják a közeli jövő erőpróbáinak ered­ményeit — a képviselőházban meglehetősen lassú ütemben folyik a bizottság által kidol­gozott alkotmánytervezet el­fogadása. Közlemény a Dán KP elnökének látogatásáról * A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására 1978. július 11— 14. között látogatást tett ha­zánkban Jörgen Jensen, a Dán Kommunista Párt elnö­ke. Kíséretében volt C. Her­mann Jensen, a Központi Bi­zottság tagja. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta a dán testvér­párt elnökét. Gyenes András, a Központi Bizottság titkára megbeszéléseket folytatott a Dán Kommunisa Párt Képvi­selőivel. A megbeszélések során a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről és országaik helyzetéről. A dán párt kép­viselői megismerkedtek a ma­gyarországi szocialista építő- munka eredményeivel. Hang­súlyozták, hogy a magyar dol­gozó népnek az MSZMP ve­zetésével elért sikerei támo­gatást jelentenek ahhoz a harchoz, amelyet a dán kom­munisták az antimonopolista, demokratikus átalakulásért, a dolgozó tömegek szociális helyzetének javításáért foly­tatnak. Az MSZMP képviselői a magyar kommunisták inter­nacionalista szolidaritásáról biztosították a dán testvér­pártot, a nagytőke ellen bo­nyolult körülmények között vívott harcában. A két párt képviselői meg­állapították, hogy tovább erő­södött a béke és a társadal­mi haladás legkövetkezetesebb ereje, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom. Hangsúlyozták, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a testvérpártok együttműködé­se továbbfejlesztésének és együttes fellépésének a nem­zetközi enyhülés, a béke, az együttműködés és a társadal­mi haladás érdekében. Foly­tatják erőfeszítéseiket az eu­rópai kommunista és munkás­pártok berlini tanácskozásá­nak dokumentumában foglalt célok és törekvések valóra váltásáért, a kommunista és munkásmozgalom internacio­nalista egységének erősítésé­ért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Dán Kommunis­ta Párt elvtársi kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. A megbeszélések során megvi­tatták az együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdéseit. ★ Jörgen Jensen, a Dán Kom­munista Párt elnöke pénteken elutazott hazánkból. (MTI) HELYI VÁLASZTÁSOK A menetrend még mindig az, hogy a vitát követően — közvetlenül a nyári szünet után — a törvényhozás elfo­gadja az alkotmányt és kora ősszel esetleg már egy nép­szavazás jóvá is hagyja. Ezt követően 1978. végén vagy 1979. elején helyi választáso­kat kell tartani. Az általános választások 1977. derekán ugyanis csak a parlamenti többpártrendszert teremtették meg, mintegy a polgári de­mokrácia törvényhozási ke­reteit. A helyi közigazgatás­ban azonban még érintetlen a régi szisztéma, s ennek megváltoztatása csak a helyi választások után történhet meg. A Suarfcz miniszterelnök által vezetett és több vetél­kedő politikai alakulatból összeácsolt centrumunió azt reméli, hogy relatív többsé­gét meg tudja tartani és kor­mányon maradhat mandátuma végéig, 1981. nyaráig. Ameny- nyiben a helyi választásokon a legnagyobb homogén párt, a szocialisták (PSOE) átütő sikert aratnának, a kormány aligha -tagadhatná meg az új általános választások kiírását. Mindez akkor is erősen megterhelné az alig több mint Mihail Jakovlev, a TASZSZ politikai szemleírója a kínai nagyhatalmi politika vonásait elemezve hangoztatja: a Zsen- min Zsipao szerint a kínai vezetés úgy döntött, hogy nagymértékben korlátozza a Vietnamból érkező kínai szár­mazású személyek Kínában való letelepedését. A kínai ve­zetés mindezt azzal indokolja, hogy a szóban fcjrgó szemé­lyek állítólag „kémtevékeny­séget” folytatnak Kínában és „szavatolni kell a kínai hatá­rok biztonságát”. Ezek termé­szetesen alaptalan állítások, de ugyanakkor . jól mutatják, hogy a Vietnamban élő kínai nemzetiségűek „üldözése” Pe­king számára csupán ürügy és az. egésznek semmi köze a Vietnammal kapcsolatos kínai politika lényegéhez. — Ma már nem kétséges, hogy a maoistáknak nincs ínyére a déli határ mentén fejlődő független és erős ál­lam, a Vietnami Szocialista Köztársaság léte. — Peking durván beavatko­zik a Vietnami* Szocialista Köztársaság belügyeibe, meg­próbálja aláásni az ország egyasztendős spanyol polgári demokrácia belső szerkeze­tét, ha az ország egyidejűleg nem állana igen komoly kül­politikai döntések előtt. E döntések közül egyértelmű­en a legfontosabb Spanyol- ország csatlakozása a Közös Piachoz. Magában Spanyol- országban — tekintettel ar­ra, hogy az ország gazdasági és külkereskedelmi kapcso­latai mindenekelőtt a Közös Piachoz kötődnek — általá­ban szükségesnek és elkerül­hetetlennek tartják a csat­lakozást. Még akkor is, ha kénytelenek tudomásul ven­ni, hogy az új piaci feltéte­lek súlyos nehézségeket je­lenthetnek a spanyol ipar szá­mára. A BELÉPÉS ELLENZŐI A közös piaci csatlakozás legélesebb és leghatásosabb ellenfeleit nem is Spanyolor­szágban, sokkal inkább a Közös Piacon belül kell ke­resni. Itt élesen meg kell különböztetni a politikai és gazdasági prioritásokat. Olyan országok, mint az NSZK, vagy Anglia mindkét értelemben támogatják Spanyolország közös piaci csatlakozását­társadalmi-gazdasági átalaku­lását. Kína ezért nyújt segít­séget Phnom Penhnek a viet­nami—kambodzsai határon folyó háborúban, ezért állítof- ta le a Vietnamnak nyújtandó gazdasági és műszaki segítsé­get. A maoisták külpolitikai irányvonalának egyik meg­nyilvánulása az Albániával szemben tanúsított magatar­tás. Mint ismeretes, a Kínai Népköztársaság kormánya úgy döntött, hogy azonnali hatály- lyal beszünteti az Albániá­nak nyújtott hitelek folyósítá­sát, visszahívja az Albániá­ban dolgozó kínai szakembe­reket. — A Vietnammal és a még nem is oly régen szövetséges Albániával szemben folyta­tott pekingi politika, a gazda­sági nyomás és zsarolás azt bizonyítja, hogy ha Peking valakinek „segítséget” nyújt, azt egyáltalán nem önzetle­nül teszi. Az effajta „segítség- nyújtást” mindig olyan felté­telekhez köti, amelyek nagy­hatalmi céljai eléréséhez szolgálnak eszközül — hang­súlyozza befejezésül a TASZSZ szemleírója. Francia- és Olaszország ese­tében a kép rbár ellentmon­dásosabb. Politikailag itt is szükségszerűnek tartják Mad­rid belépését. Ugyanakkor a francia, illetve olasz mező- gazdasági kivitelnek támasz­tott erőteljes spanyol ver­seny miatt gazdasági okok­ból igen komoly erők ellen­zik a spanyol csatlakozást. Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök június utolsó napjaiban lezajlott spanyolországi látogatása — úgy tűnik — a politika el­sőbbsége mellett döntött. A francia elnök kijelentette, hogy kormánya támogatja a spanyol belépést. A Közös Piacba való belé­pés ügye a továbbiakban még igen kényes nemzetközi po­litikai-stratégiai kérdéseket vethet fel. Jelenleg ugyanis a Közös Piac minden tagálla­ma egyben NATO-tag is. Spanyolország lenne a piac első olyan tagországa, amely nem tagja az Atlanti Blokk­nak. Feltehető, hogy a kö­zös piaci belépés után növe­kedne a nyomás Madridra a NATO-belépés érdekében- Itt azonban már igen komo­lyak lennének a belpolitikai problémák. A baloldal és ezen belül a kormányképes szocialista párt derékhada ellenzi a csatlakozást a NATO-hoz. _i _e 2 NOCRAD - 1978. július 15., szombat 1 Befejeződöd a Béke-világtanács elnökségének ülése Aczél György, az MSZMP PB tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese fogadta Georgij Markovot, a szovjet írószövetség első titkárát. A találkozón jelen volt Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetsége elnöke. Madrid — küzdelmek küszöbén

Next

/
Thumbnails
Contents