Nógrád. 1978. július (34. évfolyam. 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
Egy kitűnő, négy jeles Izgalom folifiafásókban A kádermunka az alapszerrezetekben* Irta : Géczi Idnoi A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyáregységében másfél héttel ezelőtt, csütörtökön kezdődött a vizsga és három napon keresztül tartott. A kötő-, hurkolóipari és konfekciós szakmát tanuló lányok, asszonyok adtak számot a bizottság előtt arról, hogy az egy esztendős tanfolyam ideje alatt milyen eredményességgel, milyen fokon sajátították el választott szakmájuk szükséges ismereteit— Már a tavalyi vizsgák eredményei is elismerésre adtak okot — mondja tárgyilagosan, de hangjában jóleső elégedettséggel Vanya Emil- né személyzeti osztályvezető, aki korábban és az idén is egyik fő szervezője volt a gyárban dolgozó nők szakmai oktatásának. — A mostani eredmények pedig minden előzetes várakozást felülmúltak. Tizennyolcán vizsgáztak, közülük egy kitűnőre, négy jelesre, 10 jóra és három közepesre. De nehogy azt higy- gye csak azért, mert túlságosan alacsonyra állítottuk a mércét. Nem, erről szó sem volt — igazán alaposan felkészültek az asszonyok— Bizonyára akkor év köztien sem volt különösebb gond. — Valóban nem. Időnként —- érthető módon —, ugyan el-elfáradtak az asszonyok, húzódzkodtak egy-egy tárgytól, de az élettapasztalatuk, a nagy gyakorlatuk, a munkáskollektíva ereje, a vezetők, a család segítsége túllendítette őket az úgynevezett holtpontokon. A 18 vizsgázónak közel fele 40 év körüli, ezért fokozottabb erőkifejtésre volt szükségük például a matematika tanulásánál. Eléggé tartottak az anyag- és szakmai ismerettől, a technológiától is- Aztán kétharmaduk mégis ezekből a tárgyakból vizsgázott négyesre, nyilván, Káért, mert bizonyítani akart és jobban tanulta a tárgyakat. A gyári vezetés elismerte az asszonyok munkáját: jutalomként 14 500 forintot fizetett ki az újdonsült szakmunkásoknak, s egynapos autóbusz-kirándulásra vitte őket — terv szerint éppen a mai napon. — BudapestreA három nap alatt írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgát • kellett tenni a felnőtt diákoknak tanáraik előct, akik többségében a gyár szakembereiből, illetve a helybeli ipari szakmunkásképző intézet és általános iskola dolgozóiból kerültek ki. A vizsgázók között — becsületükre szóljon — négyen, kismamák voltak. Részben gyermekeiket váró, részben már gyermekeiket nevelő fiatalasszonyok- Egyikük az apróságát. mivel esetenként nem tudta senkire sem bízni, az iskolai foglalkozásokra is magával vitte. Amikor kisebb volt, a kocsiban szundikált, később ceruzát adtak a kezébe és üres lapokra fir- kálgatott. Az élelmes kismamát, aki így oldotta meg nehézségeit, Zagyi Imrénének hívják. Egyébként ő az, aki kitűnőre vizsgázott. Mutatja is oklevelét, melyen a kitűnő mellett apró szépséghibaként húzódik meg az áthúzott jeles, az oklevél kitöltőjének pillanatnyi tévedése— öt éve dolgozom a gyárban és több munkahelyet végigjártam már — mondja a filigrán alkatú, nagy dioptri- ás szemüveget viselő fiatal- asszony. — Aztán határoztam: tanulok, nem akarok betanított munkásként megöregedni. Egy évvel ezelőtt lemaradtam, akkor szóltam a párttitkárnőnek, hogy jövőre feltétlen értesítsenek, ha indul a tanfolyam. Hát így történt! — Ilyen egyszerűen? A vizsgán is? — Nem mondhatnám. Én nemcsak a három napot izgultam végig a többiekkel, hanem minden egyes alkalmat is, hiszen a névsorban a végén vagyok- Nem féltem a tantárgyaktól, csak végig idegeskedtem az egész vizsgát. — Milyen tárgyak voltak a kedvencei ? — Az anyagismeret, a matematika és nagyon megkedveltem a fizikát. A férjemmel olykor éjjel kettőig is matekoztunk.. • — Mert én is nagyon szeretem — szól közbe a férj, aki a recski aknamélyítő vállalat föld alatti csatlósaként dolgozik. — Meg aztán tanulok. Ha minden jól megy két év múlva érettségizem a szakközépiskolábanA jól sikerült vizsga után Zagyiné is kedvet kapott a továbbtanulásra; úgy tervezi, hogy ruhaipari technikumban folytatja tanulmányait. Egyelőre azonban még várni kell. Mindössze húszhónapos a lánya, és velük, az egyszobás bányavárosi bérházban lakik a 81 éves nagymama. De a fiatalasszonynak nemcsak szorgalma, igyekezete, hanem kitartása is van. A nagybátonyi harisnyagyárnak 1977-ig csak a vasiparnak megfelelő és férfi szakmunkásgárdája voltMost már egyre több a női szakmunkás is. A két év alatt 48 felnőtt és 27 nappali tagozatos leány szerzett kötő-, hurkolóipari és konfekciós szakmát. S a jövőben további dolgozók számára nyílik hasonló lehetőség. Terv szerint úgy, ahogyan azt a magas fokú gépesítés, a fejlődő élet megköveteli. (ok) A salgótarjáni öblösüveggyár üvegfúvó részlegének Dobó István nevét viselő aranyjelvényes szocialista brigádja munka közben. Lakások Szécsényben Szécsényben a mostani tervidőszakban húsz célcsoportos állami lakás építését tervezik. Mindezt úgy oldják meg, hogy az újonnan épülő házak kapcsolódjanak a már meglevő lakóterülethez és ezzel is városiasabb külsőt öltsön a nagyközség. Tizennyolc lakás megépítésére a GELKA-felve- vőhely és más szolgáltatóegységek kialakításával a Magyar Út 1 -es jelű épületben kerül sor. Jelenleg a kiviteli terven dolgoznak a szakemberek. Az építkezés az év második felében kezdődik. További célcsoportos lakások építését tervezik a Rákóczi útra. Az ígéretek szerint a NÓGRÁDTERV még ebben az esztendőben elkészíti a kiviteli terveket, hogy a jövő évben hozzákezdhessenek a megvalósításhoz. Új csoportot A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a belkereskedelmi igények kielégítését felsőbb rendelkezések is szorgalmazzák. Vonatkozik ez a kéziszerszámokra és a szerárukra. Ezek a termékek munkaigényesek, ezért, ha létszámhiány van, vagy megnő a beteglétszám, megnehezül az előirányzott program teljesítése. Ennek ellenére eleget kell tenni a lakosság kívánságának, egyre nagyobb mértékben, mivel a kiskert- tulajdonosok száma gyorsan nő. A kovácsológyár a jelentkező igények kielégítése érdekében újabb munkacsoportot hozott létre, hogy segítségükkel a fél év végéig teljesíteni tudják a második negyedéves programot. Vagyis ásóból húsz, kapából tizenhárom, fejszéből pedig ötven tonna terméket adnak a belkereskedelemnek. Felkészítő Salgóbányán A KISZ Salgótarján városi bizottsága szervezésében június 29. és július 5. között Salgóbányán tartják a KISZ- vezetők éves felkészítését. Százhúsz alapszervezeti titkár, valamint a városi bizottság tagjai az egyhetes időszak alatt megvitatják a KISZ- alapszervezetek részvételét a gazdasági építőmunkában, az ideológiai nevelő munkában. Szó lesz a munkahelyi demokráciáról, a fiatalok szakmai és általános politikai műveltségéről, a tömegsport és turizmus helyzetéről. A foglalkozásokat kulturális és sportprogramok egészítik ki AZ ALAPSZERVEZETEK A KÁDERMUN- KA, a kádernevelés és az -utánpótlás tömeges feltárásának első vonalbeli műhelyei. Feladatuk saját káderállományuk folyamatos nevelése, a vezetés színvonalának emelése. Gondoskodniuk kell arról, hogy a hatáskörükben dolgozó állami, gazdasági és társadalmi szervezetek a párthatározatoknak megfelelően végezzék a káder- és személyzeti munkát. A Központi Bizottság 1973. novemberi határozata óta egyre nagyobb tudatossággal és terv- szerűséggel foglalkoznak a káderpolitika helyi megvalósításával. A kádermunkát a párt vezető szerepének érvényesülésében fontos feltételnek, a politika következetes végrehajtásában alapvető eszköznek tekintik. Taggyűléseken, pártcsoportüléseken rendszeresen értékelik a káderpolitikai elvek megvalósítását, tervezik a hatáskörükbe tartozók képzését, továbbképzését. A társadalompolitikai, a gazdasági, a kulturális és az ideológiai kérdések tárgyalásakor minősítik az e területen dolgozó vezetők munkáját. A tagsági könyvek cseréje során a párttagokkal folytatott személyes beszélgetéseken, az év végi beszámoló taggyűléseken a párttagok figyelemre méltóan foglalkoztak a kádermunkával is. Támogatásukról biztosították a helyes célokért dolgozó, kezdeményező, a rendet és fegyelmet megkövetelő vezetőket. A feladatukat nem teljesítő, fegyelmezetlen dolgozókkal szemben szigorúbb, következetesebb felelősségre vonást sürgettek. Alapszervezeteink kádermunkájában a kedvező tendenciák a meghatározók. Jobban ismerik káderpolitikánk elveit, azokat mind helyesebben értelmezik, s a párt általános politikájával összefüggésben, a pártmunka soron levő feladataival összhangban valósítják meg. Ennek eredményeként a különböző területeken dolgozó vezetők összességükben megfelelően látják el feladataikat. Kiválasztásukban, munkájukban, megítélésükben megvalósul a hármas követelmény — a politikai és szakmai alkalmasság, a vezetői készség — egysége. A pártszervezetek tervszerűbben és következetesebben foglalkoznak a káderképzéssel és -továbbképzéssel, a vezetők politikai ismereteinek, felkészültségének gyarapításával, elmélyítésével. Viszont helyenként elnézőbbek, esetenként nem eléggé kritikusak a vezetők iránt a népgazdasági érdekek következetes képviseletében, a döntések politikai hatásának mérlegelésében, a szocialista demokratizmus tartalmas megvalósításában. A szakmai felkészültség megítélésénél előfordul, hogy azt az iskolai végzettségre szűkítik. Az ismeretek korszerűségének, gyakorlati alkalmazásának vizsgálata sokszor háttérbe szorul. A vezetőkészség követelményei sorában nem kap elég elismerést a bátor kezdeményezés, a rendet, a fegyelmet megkövetelő, de emberséges vezetési stílus. A káderek megítélésének alapja egyre inkább a végzett munka, a magatartás. A vezetőktől az alapszervezetek a politika tudatos képviseletét, a párt- és kormányhatározatok következetes helyi végrehajtását kérik számon. Azt értékelik, hogy a munkásosztály, a társadalom és a szűkebb közösség érdekeinek megfelelően dolgoznak-e, s ennek alapján hogyan fejlődik az irányításukra bízott terület. Elvárják tőlük a példamutatást a munkában, a szakmai feladatok ellátásában, a közéletiségben, a magánéletben, a közgondolkodás és az életmód szocialista vonásainak erősítésében. A káderek kommunista nevelésének legfontosabb színtere a mindennapi munka. A pártszervezetek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a hatáskörükben dolgozó vezetők irányító, szervező munkájára, tevékenységük minősítésére. Az ’alapszervezetek többségében a folyamatos pártélet és a kádernevelés nem különül el egymástól. A politikai nevelő munka egyre tartalmasabban és gazdagabban járul hozzá a káderek fejlődéséhez, feladataik jobb ellátásához. Általában jól hasznosítják a kádernevelés lehetőségeit: a vezetők számára pártmegbizatásokat adnak, s többségük azokat legjobb tudása szerint teljesíti. Előfordul azonban, hogy néhányon csak a felsőbb párt- szervtől kapott megbízatást tartják fontosnak. A Központi Bizottság 1376. októberi — a pártpropagandárói szóló — határozatát követően azt tapasztaljuk, hogy céltudatosabban törekednek az eszmei-politikai nevelés hasznosítására a kádermunkában. Ehhez jó lehetőséget nyújt káderképzési rendszerünk is. Az alapszervezetek nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a vezetők nyugodt légkörben végezhessék munkájukat. Az utóbbi időben nem tapasztaljuk, hogy becsületesen dolgozó vezetőket rágalmaznak vagy igazságtalanul elmarasztalnak. A gyakorlatban azonban nem érvényesül elég következetesen az az elv, hogy a vezetők addig maradjanak tisztségükben, amíg alkalmasak feladataik ellátására. A munkában megfáradt, nyugállományba kerülőket, humánusan, érdemeik elismerése mellett mentik fel tisztségükből és továbbra is hasznosítják gazdag tapasztalataikat. A káderek cseréje, átcsoportosítása az utóbbi években tervszerűbbé vált. A vezetők egy része személyes felelősséget érez helyettesének, utódjának biztosításáért, neveléséért. Elsősorban azonban a pártszervezetek szorgalmazzák és a maguk lehetőségeivel sokat is tesznek azért, hogy helyben neveljék az utánpótlást. A megye iparszerkezetének átalakítása, a termékstruktúra megváltoztatása, a rekonstrukciók és a további fejlesztések az üzemi pártszervezetektől megkövetelik a személyi feltételek további javítását, az utánpótlás nevelését. Nagyüzemeink többsége stabil, •Megjelent a Pártélet júliusi számában saját nevelésű kádertartalékokkal rendelkezik. A salgótarjáni síküveggyárban, a Rom- hányi Építési és Kerámiagyárban, a Kábel Művek balassagyarmati gyárában — és másutt is — a beruházásokkal párhuzamosan készítik fel a vezetésre alkalmas kádereket. Jobban figyelnek arra, hogy a vezető-utánpótlás felkészült, rátermett legyen. A káder- utánpótlás bázisát az üzemekben a legaktívabb párttagok, a törzsgárda tagjai; a szocialista és az ifjúsági brigádvezetők, a tömegszervezetek legjobb aktivistái képezik. Az üzemi pártszervezetek az utóbbi időben mintegy 1800—2000 olyan tehetséges, értelmes munkás nevelésével foglalkoznak, akik az utánpótlás szempontjából számításba jöhetnek. Közöttük vannak érettségizett és több szakmával rendelkező munkások. Mindenekelőtt olyanok, akik kitűntek a munkában, s felhívták magukra a figyelmet közéleti tevékenységük során. Megválasztják őket különböző testületekbe, gondoskodnak iskoláztatásukról. Ezt a munkát az alapszervezetek többségében nagy türelemmel és körültekintéssel végzik. Figyelemmel kísérik tevékenységüket, bátorítják őket, egyengetik útjukat, kezdeményezik tanulási feltételeik javítását. Az utóbbi években növekedett a fizikai dolgozók tanulási kedve. A középiskolák esti és levelező tagozatain a hallgatók 55—60, a marxizmus—leninizmus esti egyetem első évfolyamán 51 százaléka fizikai dolgozó. Kiemelt üzemeinkben a választott tisztségekben és a vezető beosztásokban a munká-' sok aránya 45 százalékra emelkedett. A vezetőségek tagjainak 69, az alapszervezeti titkároknak 42 százaléka munkás. Az üzemek középszintű gazdasági vezetői utánpótlásának 65—70 százaléka a legkiválóbb munkások közül való. A párt választott szerveiben — elsősorban üzemi, de járási, városi és megyei szinteken is — elismerésre méltó a fizikai munkások aktivitása. A munkáséletben szerzett tapasztalataikra alapozva egyre hasznosabban vesznek részt a testületi ülések vitáiban, a döntések kialakításában. Kedvező jelenségek tapasztalhatók a nők vezetővé nevelésében. Pártszervezeteink a nők köréből káderutánpótlásként mintegy 2500 főt, közöttük 1500 munkásnőt vettek számításba. Számos szemléleti, gyakorlati problémát és a tartózkodást részben leküzdve, sikerült elérni, hogy közülük 240-en már vezető beosztásba kerültek. A párt választott testületéiben arányuk a legutóbbi választásokon kétszeresére nőtt. Az összes vezető párttisztségnek 21,2 százalékát nők látják el. A káderutánpótlásban növekvő figyelmet fordítanak a fiatalokra, az egyetemet, főiskolát végzettekre, a szakemberekbe. Ezt a törekvést bizonyítja, hogy a párt- és a KISZ- szervezetek mintegy 1500 olyan fiatallal fog. lalkoznak tervszerűen, akik a vezetői utánpótlásnál számításba jöhetnek. Változatlanul gond azonban, hogy tehetséges, felkészült fizikai dolgozók, nők, fiatalok a nagyobb felelősség, az alacsonyabb kereset és egyéb indokok miatt nem mindig vállalnak vezető beosztást. Több helyen pedig a tervszerű nevelő munka hiánya, szemléleti konzervativizmus, szubjektivizmus las. sít ja a vezetővé válás folyamatát. A kádermunkában erősödik a demokratizmus. A véleményezési jogkör gyakorlása során a vezetők megítélésénél, minősítésénél, az utánpótlás kialakításában az alapszervezeti vezetőségek széles körűen tájékozódnak. Támaszkodnak a dolgozók, a szocialista brigádok, a közvetlen munkatársak észrevételeire, a szakszervezet, a KISZ-szervezetek véleményére is. Felismerték: a vezetői munka nem független a dolgozók tevékenységétől, ezért szükséges, hogy megítélésüket a szélesebb közvélemény figyelembevételével alakítsák ki. A Központi Bizottság 1973. évi határoza. ta után több helyen módosították a véleményezési jegyzékben szereplő funkciók körét. Jelenleg azokban a helyileg legfontosabb vezető beosztások szerepelnek. Így érvényesülhet az az elv, hogy a káderekről ott döntenek, ahol munkájukat a legjobban ismerik. Az állami, gazdasági és társadalmi szervek vezetőinek többsége tiszteletben tartja az alapszsrvezetek jogkörét. A véleményezést többségükben kollektíván végzik. Egyes esetekben előfordul azonban, hogy felsőbb pártvagy állami szerv elmulasztja ‘ kikérni az alapszervezetek észrevételeit. (Különösen a gyáregységek, telephelyek esetében.) A leggyakoribb hiba, hogy csak a titkár mond véleményt, vagy a vezetőséget kész tények elé állítják, utólag tájékoztatják a döntésről. Az irányító pártbizottságok sem lépnek fel minden esetben következetesen az alapszervezet jogát sértő gyakorlat ellen. A pártszervezetek tervszerűbben segítik, ellenőrzik az állami szervekben, a tömegszervezetekben, a szövetkezetekben a káderpolitikai elvek érvényesülését. A vezetők rendszeres beszámoltatása mellett arra törekszenek, hogy a személyzeti apparátus munkáját a politikai tevékenység színvonalára emeljék. TAPASZTALATAINK ALAPJÁN indokoltnak tartjuk, hogy a jövőben az alapszervezetek még jobban ismerjék meg szerepüket, növeljék felelősségüket a kádermunkában. Fokozzák tevékenységüket az utánpótlás forrásainak bővítésében, hasznosítsák jobban a képzés és továbbképzés lehetőségeit. Tervszerűbben ellenőrizzék az állami személyzeti munkát, a tömegszervezetek kádermunkáját. Ezért tovább kell fejlesztenünk az irányító pártszervek tevékenységét is az alapszervezeti kádermunka segítésében, színvonalának emelésében.
