Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

„Kicsöngetés" után — bizonyitványosztás előtt

Megyén innen, megyén túl

Kulturális „iuiport

n

„Megfiatalodtak” a strandok: ezekben a napokban

már az iskolások többsége is választhatja ezt az időtöltést délelőttre, a játszóterek, a kirándulóhelyek, parkok egyre hangosabbak a gyermekzsivajtól. Igaz, a tanévzáró. a bizonyítványok kiosztása csak június 16. és 20. között lesz, de addig már csak a pótló foglalkozásra szorulók járnak iskolába.

Milyen egy iskola ezekben a napokban ? Salgótarján egyik peremkerületi általános iskolájában, a zagyvarórai Szalvai Mihály nevét viselő intézményben a várakozás ellenére nem voltak csendesek a tantermek, szinte minden pedagógus bent volt.

ÖK KÉPVISELIK A MEGYÉT

Csak kilenc tanuló jár pótlóra, de az év végi leltárok, a tanévzáróra való felkészülés sokakat az iskolába hív. Sok feladatot hozó, nehéz év utolsó napjai ezek. A zagyvarónaiak nagyon eredményes esztendőt zárnak idén. Bár salgótarjáni viszonylatban kicsi az iskola (200 tanuló, Zagyvarónán kívül Rónabányáról, Rónafaluból, Pintérpusztáról és Vízválasztóról is, 14 pedagógus a létszám) — és az iskolaelőkészítés itt nem olyan régi, megszokott, mint a városban, sok sikert értek el. Néhányat érdemes kiemelni ezek közül. A társadalomkutató úttörők salgótarjáni városi, majd a megyei versenyén is az iskola 3 fős csapata végzett az első helyen, így innen kerül ki a Nógrád megyét képviselő csapat! Az országos verseny

június 23-tól kezdődik — a gyerekek addig is bejárnak konzultációkra, szorgalmasan készülnek. E szép tanulmányi siker hátterében ott van az a nagy munka is, amelyet a Barátunk, a múzeum pályázat Keresd meg, kutatsd fel akciójában végeztek. A munkásmozgalmi, bányászattörténeti, ipartörténeti emlékek felkutatása az egész iskolát megmozgatta. És sikerrel: egyrészt a kiállított

anyaggal első helyezést értek el, másrészt nagy közművelődési hatása volt mind a gyermekekre, mind a szülőkre. A múzeumi szakember egy-két órás munkára számított, amikor kijött az anyagot értékelni, de kellemesen csalódott, hiszen az az idő csupán egy rajra lett volna elég... A sokrétű, és nem egy komoly értéket is rejtő gyűjtés a századeléji, sok érdekességet eláruló, cselédkönyvektől régi bányászholmikig terjedt. A gyerekek lelkesedése, érdeklődése átragadt a szülőkre is: a szülői értekezletek idején örömmel nézegették a tanulók kiállítását és a múzeumnak szükséges értékesebb tárgyakat átadták, hadd gazdagítsa majd

az új múzeum kíállítótermeit.

JÖ „CSAPATMUNKÁVAL”

A pályázat történetét már az igazgatónő, Berki Mihály- né meséli el, amikor életükről érdeklődöm.

— Tanulóink több, mint 90 százaléka fizikai dolgozó

gyermeke, sokan éppúgy,

mint szüleik, „bejárók”. De a nagy iskolákénál szűkösebb lehetőségeinkhez képest (átalakítással sikerült az 1959ben épített négytantermes iskolából nyolc tantermet kialakítani, csak tornaszoba van, gyerekeink az iskolabuszok indulásához vannak kötve) — igyekszünk a tanórán kívül is minél többet nyújtani.

Itt sem maradt el a siker: az orosz szakkörök vetélkedőjén, a Váci Mihály városi szavalóversenyen első helyet értek el, több sportágban (például vívás, sakk súlyemelés) országos versenyekre jutottak el.

— Milyen a munkamegosztás a tantestület tagjai között?

— Aki ismer minket, az nem tartja túlzásnak: nálunk mindenki mindenben érdekelt, segítjük egymást. A 14 fős tantestületből tízen 10 évnél régebben vagyunk itt, stabil a gárda. Tudatos, „házi szervezéssel” a folyamatos tájékozódás érdekében havonta háromszor a hétfői hatodik órában nevelői megbeszéléseket tartunk. A negyedik alkalommal pedig iskolagyűlést. A feladatok alól nem kibújó, lelkiismeretes nevelők mellett a jól mozgatható, lelkes tanulóknak is szerepe van abban, hogy ez a tanév jól, tartalmasán telt el.

— Mit várnak a nyárra?

— Ránkfér a pihenés, nehéz év volt. De a táborokba elkísérik a nevelők tanulóinkat (Szolnokra, Bolyba), a tűzoltóőrsünk pedig zánkai jutalomtáborozást nyert. És folytatódik az őszi új tantervekre, dokumentumokra való felkészülés is a tanfolyamokon. Azért persze, marad idő kikapcsolódásra, erőgyűjtésre!...

Mai iévéajánlatuink

Oscar Wilde, az ír származású angol író, költő, drámaíró — akinek novellájából készült az NDK tévéjáték — különös egyénisége volt a múlt századvég angol irodalmának.

„Azok közé tartozott — írja róla Szerb Antal — akik életüket könyveiknél fontosabbnak tartják”. Az angol „úri közönség” sokat mulatott a stilizált ruhában járó, különcködő Wildeon, de első sikerei után azonnal behódoltak neki — mígnem egy botránya következtében még nevének kiejtése is illetlenségnek számított.

Színdarabjainak hőse mindig nemes, társasági ifjú, aki szellemes megjegyzéseivel, különös történetével hívja fel magára a figyelmet, mint jelen esetben Lord Arthur Sa- ville is. Az előkelő családból származó lordnak egy jósnő megjósolja, hogy gyilkosságot fog elkövetni. Lord Arthur nősülni készül, éppen ezért, még esküvője előtt szeretne túllenni ezen a kínos „köteles- Lord Arthur Saville bűne — NDK tévéfilm. ségen”. (Június 14. — szerda — 20.15 h.)

Régi meghívásnak tettünk eleget, amikor a napokban ellátogattunk a Váci Híradás- technikai Gyár romhányi gyáregységébe. A kultúrteremben épp Váci Mihály-em- lékműsort tartottak Czine Mihály irodalomtörténész és Sellei Zoltán előadóművész közreműködésével. Bár a sikeres rendezvényről is — melyen a „szellem napvilágát” még a vihar okozta áramszünet sem homályosította el — érdemes lenne szólni talán érdekesebb az a körülmény, ami ezt, és még sok más kulturális rendezvényt létrehozott.

A múlt század végén épült, — gazdag kulturális hagyományokkal rendelkező — Váci Híradástechnikai Gyár 1970- ben létesített Romhányban telephelyet. A vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy a gazdasági együttműködés mellett, a a közművelődési tevékenységbe is bevonják az új telephelyet. Így az évi 270 000 forintos jóléti alapból a közművelődési bizottság és a KISZ arányosan juttatott a romhányi- ak kulturális céljaira is. Kezdetben autóbusszal vitték a brigádtagokat Vácra, az anya- vállalat kulturális rendezvényeire, ma már Romhányban is rendszeresek az irodalmi műsorok.

A gyár művelődési centruma természetesen továbbra is Vácott maradt, ahol a közművelődési bizottság munkáját, egy függetlenített népművelő, és egy tiszteletdíjas könyvtáros segíti. Petővári Gyula, 1968-ban vállalta el a 10 000 kötetes könyvtár vezetését, és nagymértékben az ő lelkes munkájának köszönhető az utóbbi évek kulturális fellendülése.

Személyes kapcsolatai révén irodalmi életünk jeles alakjai fordultak meg a gyár kulturális rendezvényein. Emlékezetes találkozásunk volt Darvas Józseffel, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, aki a HAGY-ban tartotta élete utolsó előadását.

— A műsorok kiválasztásánál figyelembe vesszük a mindenkori igényeket, és az irodalmi esteket igyekszünk min- nél komplexebb élménnyé tenni. — mondta Petővári Gyula. — Mikor Sarkad! Imrét láttuk vendégül, a nézőtér minden székén elhelyeztünk, egy példányt az „Elveszett pa- radicsom”-ból.

Jó példa erre a „Szegénység hatalma” címet viselő Váci Mihály-emlékműsor is. Először május1 20-án, az anyavállalat kultúrházában rendezték meg, s mert jól sikerült, Rom- hányba is elhozták. A székekre ezúttal — külön erre az alkalomra készített, — egyedi könyvecske került, mely többek között Váci András grafikusművésznek, a költő öcs- csének versillusztrációit tartalmazza. A terem oldalfalain a rézkarcok és linómetszetek eredetije látható. így az előadás vizuális élménnyel egészült ki. Az előcsarnokban felállított könyvpavilönban a szépirodalmi könyvek között

32.

Hogy jobban lássak, fogjam a haragomat. Nem is az asz- szonyt íájdítottam, hiszen ártani se tudnék én már neki, nemhogy szeretni tudjam, hanem a vigtus. Hát tnegfa- rolhatok én TSzepi céklapiros erőszakja mellett? Míg így füstölgők magamban, akár valami békebeli trágyadomb, hát a muzsikások nótába csapnak:

Hej, csicsóka, csicsóka, de Fészket rakott a csóka, Kisangyalom kertjébe, de Rozmaring közepére!

Ez a lábam, ez, ez, ez, de Jobban járja, mint emez, de

Vigyázz lábam jól vigyázz, Mert a másik legyaláz!

Ez a szemem, ez, ez, ez, de Jobban kacsint, mint emez Vigyázz szemem, jól

vigyázz... De nem értettem tovább a versét, mert másik nótába kapott egy csapat jókedvű ember, hogy

Kiszáradt a bodzafa, hm,

Hol hálunk az éjszaka hm,

Nálatok angyalom,

Haj, haj, a te puha hasadon, Csuhája, hm!

Ment a nóta, akár a golyó, bor hajtotta itt a kedvet, Két bandára szakadtak a muzsiNÓGRÁD — 1978. június 14., szerda

kások is. Egyik elfulladt, föléledt a másik. Üj népek raj- zottak be a veremházak felől. Asszony! személyek is, szépek, mint a fene. A bor is festette szépségüket. Na, bűszoknyások, ide.

Bennem úgy fakadozott a felejtésbe merülköző bánat, a vígasztalódás kívánalmaival, majd elszaladtam magamtól. Estefeléig megráztam húsz asszony pöndölyit is a táncban.

Másnap úgy dolgoztunk, mintha mi se esett volna közénk. Hátra maradt további háromezer remonda megpu- hítása. Hűvösödni is kezdett az ég alja, de katonásan tartottuk magunkat. Ha vasvilla hullik is, a dolognak menni kell. Na, esetiünk, botlunk, Korbász lejárogat a veremfaluba, nem beszél róla. Jól ment sora, borral mosdott, kolbásszal törülközött. Ha kérdezném, mire ment a fá- tával, hát hazudna. Katonák között élt, a mese olyan természetes bugyogásában került első, ahogy Borszéken a forrás. Kis Ilus fia itt a mérce.

Kis Ilus fiának dicsekedett egy lovas katona, hogy ő a lovával futtában fogja pl a nyulat. Mire az elhitte néki, mondván, hogy ő meg a szaladó nyulat a lováról simogatja. A katona se hagyta magát, hogy neki egy Pírok nevű lova úgy vágtatott az eső elől, hogy mindig csak a farát érte.

Ezt a Kis Ilus fia nem csu- dálta, csak azt kérdezte, hogy nem arról a Pirókról van-e, szó, amelyiket ő a múlt héten vágtában patkóit meg?

Ügy voltam vele, tudja Korbász a dolgát, én okítsam bö- csületre, hisz haszontalan egy foglalkozás az. Halat tanítsak úszni, napnak gyertyával világítsak, vaknak mutassam a hajnalt? Ügy kell ez néki, mint száraz toroknak az üres korsó, dohányosnak a törött pipa, madárnak a törkölypálinka. Akarom mondani, a román vászoncseléd nem esett szóba közöttünk.

Amikor az új kétezres lócsapat is levizsgázott, tavaszra kétszer kétezer lovat adtunk Savoyai alá. Gondoltam, jön valami újabb csingilingi- vel értük. De nem. Olyan parancs érkezett, hogy minden fegyverfogó sorakozzon, tömörüljön Temesvár alá. Ottmaradtam ezerötszáz katona alá nem való lóv^l, meg a kaszapöriekkel.

(Folytatjuk)

az érdeklődők megvásárolhatták a Kossuth-díjas költő egyik kevésbé ismert művét, az „Utazás Bürokronéziában” című versszatírát is.

Megtudtuk, hogy a dolgozók nemcsak hallgatói, de aktív segítői is a rendezvényeknek. Minden 'műsor előkészítését, a technikai munka lebonyolítását egy-egy szocialista brigád vállalja magára.

A pezsgő kulturális élet más téren is érezteti hatását. A romhányi gyáregység dolgozóinak közel fele nem rendelkezett általános iskolai végzettséggel, ma szinte valamennyien részt vesznek a felnőttoktatásban. Sokan vásárolnak színházbérletet, és megnőtt a vállalati kirándulásra jelentkezők száma is. Míg 1972-ben mindössze ketten!, addig az idén hatvanan jelezték igényüket a kulturális programokkal egybekötött túrákra.

Űj kezdeményezés az .Ismerd meg névadódat” mozgalom. A romhányi gyáregység, 9 szocialista brigádja hozzálátott adatokat, dokumentumokat' gyűjteni a brigád névadójáról. Vetélkedővel készülnek a KMP megalakulásának 60. évfordulójára és várják az újabb irodalmi esteket is.

Sellei Zoltán előadóművész, és Czine Mihály régi kedves ismerősök a HAGY-ban. (Czine Mihályt három szocialista brigád is tiszteletbeli tagjává választotta.) Mint elmondták, szívesen tesznek eleget a felkéréseknek, akár Vácra, akár Romhányba hívják el őket.

„A szocialista kultúra egy és oszthatatlan”. — idézte Petővári Gyula egyik neves irodalmárunk mondatát. A váciak ennek a gondolatnak a jegyében „osztják” meg szellemi értékeiket Nógrád megyei gyáregységük dolgozóival.

Elengedjük-e a táborba?

Némethéknek beutalót kínáltak a munkahelyükön. Gyermeküdülőbe, a tízéves Géza részére. A szülők bizalmatlanul fogadták az ajánlatot. Elengedni az ország másik végébe. Ki tudja, vigyáznak-e ott rá? Milyen körülmények között lesz? Itthon mindentől féltve óvták, s a közeli rokonságon kívül még nem is volt el a háztól. Nem érzi-e ott majd nagyon egyedül magát, kibírja-e két hétig a szülei nélkül? Bizonyára sok szülőben megfordulnak ezek a gondolatok, amikor először engedi el gyermekét a nyári táborba, SZOT-üdülőbe. Jogos-e az aggodalom? Nem! De nézzünk közelebbről egy tábort! Évente 34 ezer gyerek nyaral az ország legszebb részein (Balaton, Mátra, Lővérek) működő csaknem másfél tucat SZOT-gyermeküdülőben. Zömmel a nyári vakáció hónapjaiban, de sokban a szorgalmi időszakban is folyik gyógy- üdültetés. A nyári két hétre a beutaló ára 140 forint, értéke ezer forintnál is több. Az egy napra jutó étkezési nyersanyagnorma gyerekenként 25 Ft. Válogatottan finom falatokkal várja minden üdülőtábor kis beutaltjait. Hús mindkét főétkezésnél van, mindennapos a torta, a fagylalt, a gyümölcs. Éhesen egy gyerek sem kel fel az asztaltól. Sőt, némelyik éppen a mértéket veszti el, és evésben kel versenyre társaival. Ha mégis rosszul végződnék a próbálkozás, saját tábori orvos és védőnők állnak készenlétben, hogy ellássák a kis mértékteleneket.

Életkor szerint a 7—14 évesek kapnak beutalót. Az alsó tagozatos csoportoknál külön gondozónők segítenek a tisztálkodásban, a holmi rendben- tartásában. Sátor ma már nincs az üdülőkben. Helyettük az időjárás viszontagságai ellen is védő pavilonokban laknak azok a gyerekek, akik a kastélyban már nem férnek el.

Mivel telik el a két hét? Kirándulás, sportversenyek, járőr- és akadályverseny. Tábori ki mit tud és tréfás vetélkedő. TV-nézés és filmvetítés. Szóval az unalom a kapun kívül marad. Hamar elszalad az a két hét, szinte észrevétlen. A sokféle helyről összegyűlt gyerekekből sokszor valódi közösség kovácso- lódik ez idő alatt. Barátságok szövődnek, amelyek nem érnek véget a táborkapunál, levélváltással, találkozással folytatódnak. Minden kellemes együttlétnek van valami sajátos, egyszeri hangulata, így a táborozásnak is. Nem minden gyerek érzi meg, ehhez fogékonyság, őszinte kitárulkozás kell. Hajlandóság az azonosulásra. Amelyik , gyerekben megvan ez a képesség — és sokban megvan —, annak számára életreszóló élményt jelent a táborozás.

Valójában, amit a SZOT- gyermeküdülőkről írtunk, az bármely szakszervezeti vagy vállalati üdülőre is vonatkozik, hisz ma már egységes programmal működnek ezek a létesítmények. Mindegyik az úttörőtáborokban szokásos napirend, kétheti terv szerint bonyolítja le az üdültetést. Ma már az úttörők is állandó és kiépített táborhelyekre mennek, sátor helyett épületekben laknak. Az időjárás viszontagságai, az esős, hideg idő nem veszélyezteti a gyerekek egészségét. Minőségileg ezekben a táborokban is az elfogadhatónál magasabb szinten van a koszt, hiszen vagy saját konyhát tartanak fent, ahol szakemberek főznek, vagy a közeli vendéglátóipari egységből hozatják az ételt. A hajdani vadromantika, amikor a gyerekek főzték az ebédet, vacsorát egy- egy áldozatkész mama felügyelete alatt, már csak a szülők emlékeiben él.

ÍÁ. W i