Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

Ki mit Tavaly decemberben történt, •z egyik iparvárosunk pati­nás hírű textilüzemében: a szakszervezeti bizottság kü­lönös gonddal készült fel az idén januárban a nyugdíjba menők búcsúztatására. Ügy adódott, hogy egyszerre több mint nyolcvan dolgozójuk — szövő, fonó, előfonó, cérnázó, orsózó — kívánta felcserélni a több évtizedes, szorgos mun­kát a megérdemelt pihenéssel. Legtöbbjük aranyjelvényes törzsgárdatag. többszörös kivá­ló dolgozó, a szocialista bri­gádmozgalom bábája, elindí­tója. „Tegyük nekik emléke­zetessé a búcsút, a nyugdíjas élet kezdetét” — mondták a gazdasági vezetők, s a szak- szervezeti bizottság értett a szóból. Volt ott minden: ünnepi beszéd és virággirland a fe­hér asztalokon, cigányzenekar és debreceni páros tormával- mustárral, magyarnóta-énekes és aiándékabrosz hat szalvé­tával, szavalat és világos sör, olaszrizling kinek-kinek kedve szerint. Az igazgató búcsúzta­tójára szatmári szilvával koc­cintottak, a tmk-művezető vá­laszára borospoharak csendül­tek össze az asztaloknál. Nem cifrázom tovább, este tízre az ünnepség résztvevőinek egy- harmada nem találta meg a kijáratot, úgy kellett őket ha­zatámogatni. .. HÁLÁL A MUNKAHELYEN Ki ne lenne büszke fővá­rosunk legújabb színfoltjára, a megszépült Rákóczi útra? Az Erzsébet-hídtól a Keleti pálya­udvarig húzódó színtengely — ahogy a szakemberek nevezik — méltán vívta ki az ide láto­gató külföldiek elismerését. Azt azonban szeretjük elfelej­teni, hogy ez a színtengely emberáldozatot is követelt: an­nak a szerencsétlen, Szabolcs megyei ingázónak az életét, aki munkaidőben két és fél órát iszogatott a Dohány és Akácfa utca sarki italboltban, majd visszatérve munkahelyé­re, az Emke-bisztróval szem­közti légudvarra, felmászott az állványokra és a nyolcadik szintről lezuhant... Az egyik öntőüzemben min­dennapossá vált a munkahelyi italozás. A szesztestvérség olyan stabil pilléreken nyu­godott, hogy nem kellett tar­tani a művezetők „okvetetlen- kedéseitől”. Az ital árát „ösz- szedobták”, s mindig az húzta meg a szerszámos szekrényben tárolt üvegeket, aki éppen rá­ért. Azon a napon az egyik öntvénytisztító már sokadszor ejtette útba a szekrénysort. Oda sem nézett, amikor be­nyúlt a borosüvegért, szájá­hoz vette és megbuktatta. Rö­videsen mentők vitték a bale­seti kórházba, ahol délután meghalt. Az üvegben ugyanis nem kövidinka, hanem a be­ton megkötését siettető vegy­szer volt... MINDEN OK Jö AZ IVÄSRA? Én iszom, te iszol, ő iszik. Ez nem igeragozás, hanem szo­morú tény. Iszunk, ha fázunk, ha lányunk születik, iszunk a névadó örömére, születésnap­ra, esküvőre, iszunk bánatunk­ban és egymás egészségére, no meg „a feleségem urát sem ki­véve”, iszunk az új munka­helyen, az „einstandra” és iszunk a nyugdíjas búcsúzta­tókon, a „fájrontra”; iszunk az előléptetésre, a főnök eluta­zására — nélküle —, és haza­térésére — vele —, iszunk a sikeres felvételire és a diplo­maosztásra. Iszunk ébredéskor — egy kis szájízesítőnek —, ebéd előtt — jó az a kis ape­fel?” ritif —, és lefekvéskor — lega­lább gyorsabban elalszunk —, iszunk vasár- és ünnepnapo-. kon, és iszunk hétköznap, munkaidőben, a munkahelyen. Prémiumosztáskor visszatérő refrén: „ki mit dob fel?” Néhány éve megtiltották a munkahelyi büfékben, kanti- nokban az alkoholárusítást. Azóta kintről csempészik be az italt az élelmesek, mert a rendész csak hazafelé menet nézi meg a táskát a kapunál. A hivatalokban, intézmények­ben egy-egy divatos névnap­kor Hencidától Boncidáig fo­lyik — nem a sör, a „sárga lé”, mint a mesében, hanem — a badacsonyi szürkebarát, a ko­nyak vagy — ha a főnök is Sándor, József — a „repi* whisky. A Magyar Nők Országos Tanácsában egy alkalommal ankétot rendeztek — Nők a ve­zetésben címmel. A résztvevők az ország minden megyéjét, tájegységét és társadalmi ré­tegét képviselték. A sok okos javaslat, a sikerekről és gon­dokról szóló beszámoló, észre­vétel között elhangzott egy olyan, amitől néhány másod­percre elnémult a társaság. Az egyik megyei Patyolat Válla­lat igazgatónője felidézte ki­nevezése körülményeit. Az első napokban észre kellett vennie a személyét övező ide­genkedést, azt a sokatmondó csendet, ami megjelenését kö­vette mindenütt. Egy napon aztán furcsa választás elé ke­rült: vagy megissza a konya­kot a többi gazdasági vezető­vel, és akkor befogadják ma­guk közé — vagy nem, de akkor magára vessen, ha ki­közösítik !... 33—34 MILLIARD FORINT ITALRA! Sokat iszunk. Az elmúlt hu­szonöt év alatt hazánkban az alkoholfogyasztás két és fél­szeresére nőtt; alkoholtartal­mú italokra 1977-ben — fo­lyó áron — személyenként 3238 forintot költöttünk! Töb­Gondok nélkül? Érdemes-e becsületesen dolgozni? VÉKONY ARCÚ, nyurga termetű ember Uhrin József, az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepének asztalos szakmunká­sa. Azon a listán szerepel, akik jó munkájukkal kivívták tár­saik elismerését és tiszteletét. A becsületes munka létjogo­sultságáról így vall: — érde­mes tisztességesen dolgozni, mert csak így szerezhet magá­nak tekintélyt az ember, meg­becsülésének ez a kizárólagos alapja. Legalábbis az én ese­temben. .. — Miként alakul ki az em­berben ez az érzés? — Én csak magamról tudok beszélni. így szoktam meg. Valószínű másoknál más az indítóok. Egyébként olyan kisiparosnál tanultam a szak­mát ahol csak egyet lehetett­csinálni : kifogástalanul, pon­tosan és időre dolgozni. Ezt a felfogást és gyakorlatot hoz­tam magammal, s úgy látszik ettől már nem tudok megsza­badulni, ennek szellemében dolgozom most is — fogja né­mi tréfára a szót. — Más dolog, mondjuk az otthoni példa, segített-e mos­tani önmagának kialakulá­sában. — Édesapámtól a munka becsületét tanultam... — Egyéb, más nem hatott önre? — De igen! Jólesett, hogy vezetőim észrevették, tudok és akarok is jól dolgozni. Azt is tapasztaltam, hogy ragasz­kodnak hozzám. — Mindig így volt? — Amikor idekerültem megfordult a fejemben, hogy gyorsan tovább állok. Ez azért volt, mert úgy éreztem, hogy ugyanazért a munkáért, amit én végzek, mások több bért kapnak. Kifogásomat közöl­tem a telepvezetővel, Galcsik Gyulával. Egyetértett velem, és intézkedett. — Azóta, hogy érzi magát? — Minden rendben. A csa­láddal együtt. örhalomból Szécsénybe költöztem és ház­építésbe kezdtem. Kaptam se­gítséget a gyártól is — mond­ja Uhrin József, akivel ezután mint szakszervezeti bizalmi­val közéleti tevékenységéről váltogatjuk a szót. — Nemcsak megmondhatjuk mindenről a véleményünket, hanem a telep vezetője igény­li is, hogy a különböző kérdé­sekben állást foglaljunk. A kritikai észrevételekre, ami a hatáskörébe tartozik és lehe­tősége van rá — nyomban in­tézkedik — vélekedik Uhrin József. — MONDANA NÉHÁNY példát is? — A bérfejlesztéskor két dolgozótársam nem kapott annyit amennyit szerintem munkája és itt töltött ideje után megérdemelt volna a fel­osztható keretből. Felkerestem a telepvezetőt és elmondtam véleményemet, az általam cá­folhatatlannak tartott indok­kal együtt. A telepvezető elfo­gadta az érvelésemet. — Az elmondottakból olyan következtetést is levonhatok, hogy itt igen jó az alkotó lég­kör, semmi se zavarja a napi munkát? — Ezt így nem mondhatom. Szerintem közepes, vagyis van ami megoldásra vár. — Mire gondol? — Zavarja a kollektíva hangulatát, hogy az évi bér- fejlesztésre szánt 4,5 százalék szétosztása , még nem történt meg. Az sem tetszik, hogy Ba­lassagyarmaton a központban, a segédmunkások 11 forint 50 fillér órabért kapnak, itt pedig csak 10 forintot. Holott a nye­reség zöme az általunk gyár­tott termékekből származik. — Valószínű, magasabb képzettséget kívánó munkát végeznek a segédmunkások? — Nem hinném. Itt az IKEA svéd cégnek gyártunk exportképes asztalokat. — Az elmondottakról mi a véleménye Szirtes Tibornak, a gyár szakszervezeti bizott­sága titkárának. — Addig nem kerülhet sor az idei bérfejlesztésre, amíg a szakemberek alaposan ki nem vizsgálják, hogy ebben az évben mi az oka a 14.5 százalékos béralap-túllépés­nek, amiből az asztalosüzem 19, a kábeldobgyártók pedig 10 százalékkal részesülnek. Megítélésem szerint a segéd­munkásoknál jelentkező bér- különbség általában nem fe­lel meg a valóságnak. Elisme­rem, hogy esetenként ilyesmi előfordulhat, de annak való­színű valamilyen nyomós oka ,van. Egyébként nemrégen volt összbizalmi tanácskozásunk. Nagyon sajnálom, hogy az előbb említett gondokat nem említette meg Uhrin József. A nyereségtermelésre vonat­kozóan pedig csak azt tudom mondani, hogy ez nem mindig a termékösszetételtől függ. A nagyobb nyereség nem mindig a jó munka eredménye. Ettől függetlenül eddig még soha sem választottuk külön a köz­pont és telephely ez irányú te­vékenységét, mert egy válla­latnak tartjuk a kettőt. a VÁLASZ sem változtatta meg Uhrin József korábban közölt állás- foglalását, s továbbra is nem­csak vallja, hanem tanúsítja is, hogy csak becsületesen sza­bad és érdemes dolgozni. Mert így szokta meg. De miért is tenné másként? V. K. • Káromkodott * főművezető, nerre. Hosy mert a kooperációs partner im- a számukra maron — ha csak a mai napot is ne tette volna: készült, a máshol már nem, csak a műhelyek sar­számítjuk — mondotta — kilenc kaiban felstócolhatő alkatrészeit műszakos lemaradással szállítja két balesetet is okoztak. Az megmunkálandó alkatrésze- egyik dolgozónak a két. Ami — bizonygatta tovább, másiknak nagy- és most már káromkodástól men- tették egy tesen, azt jelenti, hogy át kell lenné.” lábfejét, mutatóujját időre „munkaképte­J» És harmadjára is panaszkod­tak, némiképp letörve, mert a náluknál jóval nagyobb koope- nem éppen rációs partner az első negyed­válaszolta is évben szinte semmibe sem vette programozni eddigi terveinket. Kapkodhatunk egy keveset. S tudja, mi lesz mindennek a vé ge? — tette fel költői kérdést, s meg azon nyomban: Minket őket, s csak két hónappal ez­okolnak majd fent. hogy késve előtt, az ő többszöri sürgetésíik­tettünk eleget ebbéli kötelezett­ségeinknek. Másodjára egy szállítással fog­lalkozó vezető káromkodott, 6c ez már amúgy istenigazáb/d, re történt meg az ,.1978. év: gyártási volumen egyeztetése”. S ez jelentős árbevételtől fosztja meg őket.... Pedig ők képesek lettek volna, ... pedig ők szive­mert a megyénb kívüli KoSperáci- sen ^esinámáh.... ^pedig ő* - er- ós partner korulbeiul egy hete nem küld a szerződésben félkész- állapotúra megmunkált termékei re alapozták terveiket. A nagy hal, manapság. így nem tudja megenni a kishalakat. kért szállítóeszközöket. Pedig - LCsru„p„tn” fefvesztett kap!;od£f® magyarázta - csak azzal tudtak ^pr°1^f„™,?“ra• esetenként viszonylag .»kényszeríteni” az eí fajta munkára, hogy sopánkod­tak: nekik ez igen sürgős, fon­tos, hogy a népgazdasági érdek, meg az exportkötelezettség telje­sítése. meg az anyjuk... Cigaret­semmittevésre kényszerítheti őket. Aminek nem ők isszák meg a levét... S így, véljük, kü­lönösebb fejfájások nélkül álla­píthatják meg az év végezeté­vel a Ganz-Villamossági Művek­takínálással próbáltam meg elfőj- a Ganz-MAVAG-ban és a tani nyomdafestéket nem tűrő szavainak áradatát, de nemigen ZlM-ben is: terveinket, a koope­rációs partnerek segítségével, sikerült. Mert újólag szórta szít- sikkesen megoldottuk.., kait a „kitűnő” kooperációs part­— karácsony — bet, mint oktatási és kulturá­lis célokra együttvéve! Az alkoholizmus hazánkban a népbetegség méreteit öltötte. A tényleges alkoholisták szá­ma — az úgynevezett Jelli- nek-képlet alapján — elérte a 175 ezret, a veszélyeztetette­ké —, akik naponta minimá­lisan másfél deci abszolút al­koholt fogyasztanak — meg­közelíti a félmilliót! Ez pedig nem kevesebb, mint a lakos­ság 4—5 százaléka. Átlagosan négytagú családokkal számol­va, az alkoholizmus vagy an­nak kísértő veszélye orszá­gunkban több mint kétmillió embert érint. Elgondolni is sok, nemhogy elkölteni: 33—34 milliárd fo­rintot ittunk el egy év alatt. Egy részét vasár- és ünnepna­pokon — más részét hétköz­nap, munkaidőben. Kockáztat­va vele egészségünket, csa­ládunk békéjét, életünket. Megéri?! Nyíri Éva DIN A M IZMUS Az átlagot meghaladva a termelési szerkezet és kül­gazdasági politikánk hosszú Valamennyi iparcsoport még többel rálicitálni. S mert örömmel vallané a magáénak az úgynevezett mennyiségi a bruttó termelésnek azokat a szemlélet eluralkodása sokfé- távú fejlesztésének irányel- száma.iatait, melyeket a vegy- le gondunknak forrása, nem veiről — olvashatunk, s amely ipar immár hosszú ideje föl- árt a vegyipar példáján szem- így hangzik: „A vegyipart to- mutathat. Hét évre visszate- ügyre venni miként értelmez- vábbra is szelektíven, a szo- kintve is csak azt állapíthat- zük a gyakran emlegetett di- cialista nemzetközi munka­makkal, szükségletekkel. Mindennapjainknak juk meg, hogy a termelés nő- namizmust úgy, hogy az talál- megosztásra alapozva kell fej- vekpöésp e fontos népgazda- kozzék a társadalmi kívánal- leszteni”. Ami a gyakorlatban azzal jár, hogy a vegyiparnak bizonyos területein — például a gyógyszer- és növényvédő- szer-gyártásban az átlagosnál yagy jóval gyorsabb haladás a kí- olyan formában a vegyipar­ban előállított árukat, hi­szen a tetszetős pulóver anya­vekedése sági területen minden esz­tendőben meghaladta a szo­cialista ipar átlagát, s a né­mely terméknél már-már a^ad olyan részterepe, kápráztató mértékű gyarapo. ne lelnénk meg ilyen dás — így a pvc-, por-, a polie­tilén-termelés megkétszerező­dése, az etilén-, a propilénki alig ahol bocsátás tizenötszörösére ga múszái, gépkocsinkba ben­vánatos, másutt az átlagos szint folyamatos megtartása, s előfordul az is, hogy — így bizonyos műanyagok termelé­emelkedése - könnyen azt a rüVVpú^Tnnek ^íparl Sé"é1, feIdolgozásánál ~ * képzetet keltheti, hogy nincs csoportnak a terméke, mint a más feladat, mint a többre Hetente három alkalommal gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt a húsipari szakmunkástanulók Balassagyarma­ton,-'a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat feldolgozójában. Az állatvágástól a húsrészek csontozásán keresztül a töltelékáru készítéséig, a füstölésig minden részlettel meg kell ismerkedniük. A különböző üzemrészekben 1—1 hónapot töltenek, hogy a hentesszakmát egészében elsajátítsák. Kohári István hatodik esztendeje felelős a fiatalok képzéséért, most a harmadikos tanulók — képünkön — Tóth Pál, Lévai Róbert és társai részére a hús esontozásának, darabolásának fortélyait tanítja. kj — tevékenység megszüntetését, a termékek importálását dik­tálják a társadalmi, a gazda, ságossági érdekek. strandon használt g imin.atra- cok. Még inkább igaz ez a termelői felhasználásban, ahol a vegyipari áruk szerepe — világméretekben — rendkí- vennj persze azoknak vul gyorsan növekszik, azaz az iparcsoport fejlesztése, mégpe­dig dinamikus korszerűsítése, gazdasági haladásunk ségszerű velejárója. Ennek ismeretében érthető­vé válik, hogy a negyedik öt­éves tervben 42,4 milliárd fo­rintot fordítottak a vegyipar­Nem könnyű ezt tudomásul akik — s a vegyiparon túl, bármely más iparterületen — a dina- szük- mizmus árnyékos oldalára kerülnek, csupán szemlélői le­hetnek mások haladásának, si­kereinek. Csakhogy kérdés, ne­kik a teljesítmény öröme most már véglegesen hiányozni fog? ban beruházásokra, s hogy síncs erről. A lassúbb fej­egyetlen évben, idén, 12 mil­liárd szolgál ilyen célokat, az V. ötéves tervben pedig összesen 50—52 milliárd. Ha­talmas summák, ám ne fe­lődésű, vagy éppen szinten maradó iparágakban. részte­rületeken is seregnyi a teen­dő, mert hiszen gazdaságossá formálható annak előállítása, ledjük, elköltésük ellenére is am’ a gazdaságtalan a vegyipar ma még a hazai aruÍ5, között szerepel, növel- szükségleteknek kétharmadát nßtok az üzleti eredmények elégíti ki csupán, az anyagok, termékek egyharmadát impor­tálni kell, gyakran tőkés devi­záért. A fejlesztés dinamiz­az igények rugalmasabb ki­elégítésével, a választék bő­vítésével — ami még a műtrá­gyákra is igaz, nemhogy a musának fönntartását tehát Jakossági közszükségleti cik­kekre —, s kooperációval meg­oldható az, ami eddig remény­telennek tűnt. Az átfogó, nagy feladatokbó' tenát mindenütt azt kell előtérbe állítani ami­nél találkozik a iársadu'mi és útmutatásként fog- a helyi érdekeltség, mert nem a dinamizmus önmaga a cél, össztársadalmi — népgazdasá­gi — érdekek indokolják, de úgy, hogy a korábbinál mar­kánsabban érvényesüljenek a különbségek. Tömör hatjuk fel azt a mondatot melyet az MSZMP Központi hanem a belőle származó ha­Bizottság 1977. október 20-i ülésének határozatában — szón, társadalmi bevétel. Lázár Gábor NÓGRÁD — 1978. június 14., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents