Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
Aratás előtt Karancsságon Előkészület és végrehajtás ' KÉSZÜLNEK AZ aratásra Karancsságon tervszerű, elő* re gondosan kiszámított tervek alapján. Semmilyen időszerű munkával nincsenek hátrányban és ez megkönnyíti az előkészületeket. A gépek javítása a tervezettnek megfelelően halad. Az ehhez szükséges alkatrészek többsége rendelkezésre áll. Ebben a gazdaságban, nem ismerik azt a szót: nincs. Ezért, ha valamilyen alkatrész mégis hiányzik, maguk készítik el —, hiszen korszerűen felszerelt műhelyük van —, vagy, ha nem tudják megcsinálni, akkor a kereskedelemmel meglevő jó kapcsolat révén beszerzik. Majoros István, a fiatal műhelyfőnök mondta is: — Egyelőre nincs különösebb gond. Alkatrész van, ha mégis hiányzik a sok közül valamelyik, megoldjuk. Emiatt nem lehet fennakadás az aratásban... A termelőszövetkezetben hozzáértő kezekben van a vezetés, mert azt tartja az egyik legfontosabbnak, hogy a munka jó elvégzéséért mindenki felelősséget érezzen. Hanzelik Ferenc, tsz-elnökkel az élen, az üzem szakvezetői az aratásra kijelölt huszonkét emberből álló szocialista brigád a közelmúltban határszemlén volt. Azt mondta a tsz elnöke: — Azért mentünk a határba, hogy az érdekeltek saját szemükkel győződjenek meg, a termés betakarítása milyen feladatokat ró rájuk... A karancssági határban fokozatosan megtérül a termőföld erejének biztosításáért a korábbi években kifejtett munka. Látszik a növényzeten, hogy nem sajnálták a földtől a táperőt. Az elnök mondta is, hogy mindennel lehet, de a trágyával nem szabad takarékoskodni, ha jó termést várnak a földtől. Szeles József méhész is, aki évek óta ebben a határban állítja fel kaptárjait elmondta, hogy nagy változás történik a vidéken. VALÓBAN NAGY változás! Mértani pontosságú rend a táblákban, amelyeket gondozott utak kötnek össze. Ebben a kedvező időjárásban akár a hét bő esztendő egyike, nagy ígéret a termés. A Kákán keresztül vezet az út a Csórna felé, ahol egyik oldalon a repce gazdag fürtökben fordult az érés felé. A szár embermagasságot közelít és dús fürtökben rajta hüvely. Nagy termést ígérő. Az aratása egybeesik a búzáéval. A dűlő másik oldalán a kenyér- gabona. Már kalászba szökött, amely kövér búzaszemtől gazdag. Csodálatos a színe, egyenletes a magassága. És ilyen egészen fel a meleg, párás levegőben kéklő megyeri határig. A másik búzatábla a Hosszúföldön kezdődik, La- pásdig ér és kései érésű. Az elnök magyarázatából fény derül arra, hogy miért: — A később érő fajtával tudjuk a szakaszos aratást biztosítani, ami kizárja a munka torlódását. A szemlén személyesen is meggyőződtek az érdekeltek arról, hogy gazdag, de nehéz aratás előtt állnak. A felkészülés tehát gondos előkészületet igényel mindenkitől. A határszemlével az a legfőbb célja az elnöknek, hogy átérezzék a rájuk háruló felelősséget az aratók. Fiikor Márton, a műszaki ágazat vezetője tisztában van azzal, hogy a gazdaság hét kombájnjának az ötszáz hektár gabonaföldről jóval több mint kétszáz vagon termést kell betakarítani 10—15 nap alatt. Hozzáértő és felkészült kom- bájnosokra van szükségük. Ezért azok javítják a gépet, akik vezetik is. Felkészítésre várnak a szállítójárművek. Tíz MTZ traktor és három nagy teljesítményű tehergépkocsi. A várható bő termés gyors raktárba szállítása érdekében, a teherszállító tereket magasítóval szerelik fel, hogy a traktorok 110—120, a teherkocsik pedig 120—130 mázsa termést szállíthassanak egy-egy fordulóban. Aratási gépszemle június 30-án. Egy kérdés Majoros Istvánhoz, hogy elkészülnek-e? A válasz határozott: — Igen! Nem csupán a termés betakarítását jelenti az aratás, hanem az azt követő szalma- letakarítás, talajlazítás, majd lezárás is. A szocialista brigád vállalta, mindezek elvégzése után jelenthető csak, hogy befejezték az aratást. Ezért készülnek az aratók nyomában dolgozó Rába—Stei- ger-esek is, a szalmalehúzók. Huszonketten vannak az aratók, nagyon jól felkészült mezőgazdasági dolgozók. Az elnök mondta: — Mi gondoskodunk arról, hogy az aratók zavartalanul végezhessék munkájukat. EGY KÉSZENLÉTI csoport áll rendelkezésükre, ha valamelyik gép elromlik. A kisebb hibát a vezető is kijavítja, hiszen ismeri gépét. A készenléti csoport feladata a nagyobb hibák elhárítása. Remélhető, nem lesz szükség munkájukra. Az emberek ellátásáról is gondoskodnak. A meleg ételt a munkahelyre szállítják. Hasonlóan ellátják őket az igényeknek megfelelően üdítő italokkal, tejjel, vízzel. Ez is pontosan megszervezett. A munka indulása előtt még egy közös megbeszélést tartanak, de úgy, mint más feladat elvégzése előtt, mert az aratás sem kampány- szerű munka ma már. Jó elvégzése a megszervezésen múlik. Bobál Gyula Az KDK-ban Munkás ünnepi játékok A munkás ünnepi játékoknak, amelyeket kétévenként az ország más-más megyéjében rendeznek meg, nagy hagyományai vannak a Német Demokratikus Köztársaságban. A rendezvényre első ízben 1959*ben Halle megyében került sor. Akkor XI300 népművész és hivatásos színész szerepelt a játékok rendezvényein. A legutóbbi, 1976- os játékokon, Drezdában, 9 szocialista ország is képviseltette magát. A munkásfesztiválra jóval a megnyitó előtt országszerte készülnek az öntevékeny művészegyüttesek, a hivatásos művészek, a munkásszínházak, kórusok, kabarék, művészeti körök, az üzemek, a kul- túrházak különféle szakkörök tagjai. Az országban mintegy másfél millió amatőr művész él. Elsősorban ők tevékenykednek a 91 munkásszínházban, a 410 amatőr színjátszóegyüttesben, az 1260 képző- művészeti szakkörben, az 1895 kórus- és dalcsoportban, az 530 fúvószenekarban, a 680 tánc- és balettcsoportban, az 1500 fotószakkörben. A szellemi-kulturális élet központjai általában a kultúrhá- zak és klubok. A jelenleg működő több mint 1000 kul- túrház közül 425 állami kul- túrház, 212 állami ifjúsági klub. Az idén kerül sor tizenhetedszer a munkás ünnepi játékokra, ezúttal Suhl megyében. A munkás- és parasztszínházak elsősorban mai témájú darabokkal készülnek az eseményre. A megye 26 helységének 74 különféle intézményében tevékenykedő együttesek készülnek a seregszemlére. E célra 32 szabadtéri színpad, 18 kultúrház és 3 színház áll rendelkezésre. A rendezvényekre 22 millió márkát költenek. Űj létesítményeket is avatnak: Zel- la-Mehlis bányászvárosban népházat, Römhildben pedig korszerű kultúrházat. Ä gazdaságpolitikai propagandáról Az új feladatokhoz, Igényekhez és lehetőségekhez igazodva Újbólit sikerült megértetni, elfogadtatni inillblll a megyei pártbizottság 1976. június 15-i határozata alapján készült helyi feladatterv célkitűzéseit? Mennyire alakult ki egységes szemlélet? Milyen eredmények és fogyatékosságok tapasztalhatók a végrehajtásban? Hogyan kell meghatározni a feladatokat a további eredményes munka érdekében? Ezekre a fő kérdésekre kereste a választ vállalatunk párt-végrehajtóbizottsága, amikor a párt salgótarjáni városi végrehajtó bizottsági ülésén számot adott a gazdaságpolitikai propaganda-, agitációs és tájékoztató munkánkról, a további tennivalókról. Széles körű vizsgálódás és elemzés alapján megállapítottuk, hogy a megyei pártbizottság határozatának végrehajtása vállalatunknál eredményesen folyik. Munkánk céltudatosabbá, tartalmasabbá és szervezettebbé vált. A cselekvési programjainkban kitűzött célok, s a megvalósításuk érdekében megfogalmazott tennivalók helyesnek bizonyultak. Tömegpolitikai munkánk eredményesen szolgálta azok helyes értelmezését, elfogadását, a feladatokra való mozgósítást elsősorban párttagságunk tudatos cselekvésére, aktív példamutatására támaszkodva. Kollektívánkban egyre inkább tudatosodik a vállalat tevékenységének, a népgazdaság, a megye és városaink fejlesztésében, építésében betöltött meghatározó szerepe, jelentősége. Ennek megfelelően mind nagyobb felelősséggel vállal részt a velünk szemben jogosan növekvő igények kielégítéséből. Ehhez kedvező körülményeket teremtett a felsőbb párt- és állami szervek segítsége, belső gondjaink megoldására irányuló intézkedéseik. Ennek nyomán megteremtődtek a korszerűbb technológia elterjedtebb alkalmazásának, és egy jelentős nagyságú technikai fejlesztésnek a feltételei is. Rendkívül kedvezően fogadtuk, fokozta a kollektíva alkotókedvét, a reálisabb társadalmi megítélés is. Jó dolog, hogy a beruházások megvalósulását komplex módon értékelik, a döntéstől az üzembe helyezésig. Ez azért jó, mert ily’ módon valamennyi fázisban egyértelműbben lehet számon kérni a résztvevők mulasztásait. Ez a módszer növelte a felelősségérzetet, a megye fejlesztési céljaival való azonosulást, ugyanakkor jó hatással van a megvalósításban résztvevőkre. De szükség van arra is, hogy a különböző fórumok és a tömegkommunikációs eszközök tényszerűek, tárgyilagosak legyenek, a bírálatok széles körű tájékozottságon alapuljanak. A külső körülmények mellett feladatainkat differenciáltan jelöltük ki. Jobban a vállalati fórumokhoz igazítottak céltudatosabban irányítottuk. Az elmondottaknak része van abban, hogy az 1976-os esztendő gyenge eredményei után 1977-ben már dinamikus fejlődést jelző évet zárhattunk. Párttagságunk tudatos cselekvésének, a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére kiszélesedett munka- verseny-mozgalomnak, a megnövekedett kezdeményezőkészségnek, az üzemi demokrácia fejlődésének nagy szerepe van termelési eredményeink fokozódásában, dolgozóink jövedelmének, a tervezettnél is magasabb arányú növekedésében. A fejlődés ellenére gazdasági munkánkban a minőségben, a munkaerő-gazdálkodásban, a munkafegyelemben, a szervezettségben és a gazdálkodásban jelentkező hiányosságok — sok más tényező mellett — felhívják a figyelmet agitációs és propagandamunkánk helyenkénti gyengeségeire. Mivel a határozat végrehajtását hosszú távra szóló tennivalónak tekintjük, ezért a politikai munkában együtt kezeljük más határozatokkal, döntésekkel. Arra törekszünk, hogy a tapasztalatokat rendszeresen elemezzük, s ennek alapján fejlesszük, tartalmi és szervezeti munkánkat. Ügy ítéljük meg — s ezt a városi pártvégrehajtóbizottság döntése is megerősítette —, hogy az 1976-os feladattervünk továbbra is jól szolgálja a tervszerű és tudatos munkát. Az abban megfogalmazottak ma is helytállóak, végrehajtásán továbbra is munkálkodnunk kell. Tapasztalataink, s az időközben keletkezett új feladatok, új igények és lehetőségek azonban szükségessé teszik, hogy a már eddig bevált formák, eszközök, módszerek és fórumok további gazdagítása és eredményes felhasználása mellett, a folyamatos feladatok gyorsabb végrehajtása érdekében néhány tennivalót kiemelten is megfr>'’almazzunk. Tömegpropaganda-munkán' ban még hatékonyabban, még céltudatosabban magyarázzuk a cselekvési programban megfogalmazott célokat, és azok helyességét. Reálisan mutatjuk be a vállalat helyzetét, az elért eredmények megbecsülése, és a kitűzött célok megvalósításáért érzett felelősség és cselekvőkészség fokozása érdekében. Életszínvonal- és szociálpolitikánk propagandájában bemutatjuk az emberről való fokozott gondoskodást. Szólunk a bérszínvonal növelésében, a nehéz fizikai munka gépesítésében- elért eredményeinkről, közreadjuk további elképzeléseinket. Sokoldalúan bizonyítjuk, hogy minden irányú fejlődésünk kizárólagos alapja a fegyelmezett, jó minőségű munka. Azon /áradozunk, hogy még nagyobb hangsúlyt kapjon a teljesítménnyel arányos és a minőségi munkára ösztönző bérezés, helyes alkalmazása és elfogadtatása. Agitációs munkánkban sokoldalúan bizonyítjuk a vállalati gazdasági hatékonyság növelésének szükségességét és lehetőségét. Ennek érdekében megmagyarázzuk a műszaki színvonal emelését, a termelőkapacitás bővítését szolgáló saját beruházásunk jelentőségét. A lehetőségek minél teljesebb kihasználására, a beszerzett gépek és termelőberendezések hatékony működtetésére kívánunk ösztönözni és mozgósítani. De szólunk arról is, hogy a korszerű üzem- és munkaszervezéstől, a vezetési színvonal növelésétől idegenkedő vezetők és munkások a „kívülről bírálók” és „sértődöttek” nem segítik, hanem hátráltatják a kibontakozást. Minden eszközt és módszert felhasználunk, hogy olyan közszellem és munkahelyi légkör alakuljon ki, amelyben természetes dolog a munkaviszonnyal járó kötelezettségek teljesítése, ahol nincs létjogosultsága a lógósnak, a fegyelmezetlennek, a felelőtlen, rossz minőségű munkát végző dolgozónak és a pazarlásnak. Szükség van arra, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsunk a munkaerő-gaz- dálkodásfá. Gondjaink nem elsősorban azért yafinák, mert' kévés a munkaerő, hanem mert a meglévővel sem rriíndig gazdálkodunk jól. E témáról beszélgetve bemutatjuk, milyen lehetőségek vannak a vezetőknél és munkásoknál, a jobb munkaszervezésre, a munkaidő jobb kihasználására. Tájékoztatási tevékenységünk alapvető feladata, hogy segítse a gazdaságpolitikai intézkedések megértetését, elfogadtatását, s a feladatok végrehajtását. Üzemi lapunkban, a Nógrádi Építőmunkásban még több népszerűsítő írást, és még több helytálló bírálatot közlünk. Tovább szélesítjük a munkáslevelezők és tudósítók körét. Fpfarlafa'nV eredményes megoldása több I CiOUŰ'O ILI szervezeti intézkedést követel. Ezek végrehajtásában is számítunk a vállalat mozgalmi és gazdasági szerveinek további hatékony munkájára, tevőleges részvételére, nem utolsósorban pártalapszerve- zeteink, pártcsoportjaink és párttagságunk aktivitására, személyes példamutatására. Viczián Gyula, a Nógt'ád megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára Asszonyok a brigádban „Birodalmuk” a szerelőszalag Szabóné, a brigádvezető: „Két-három ember megakaszthatja az egész szalagmunkáját...” (Bábel felvétele) A hófehérre zománcozott gáz- és villanytűzhelyek katonásan sorakoznak egymás mellett. Előttük, mellettük, szerszámokkal a kezükben emberek hajladoznak. Sok közöttük a nő. Szabó Gyuláné, az Április 4. Szocialista Brigád vezetője igazat ad. — A mi kollektívánk tizenkét tagú. Mindössze két „fiúnk” van. A többi asszony, lány. A Lampart Zománcipari Művek salgótarjáni gyárának szerelőcsarnoka. A végső formát kapják itt, a főként exportra szállított, szemre is nagyon tetszős és valószínűleg jól sütő, főző berendezések. Szerelőszalagon dolgoznak a munkások. Harmincnyolc- negyven ember minden apró mozdulata, végzett munkája szorosan összefügg. Szabóné azt mondja: egyetlen egyszer, sem szabad lazítani, vagy rosszul dolgozni. Ha ez megtörténik, ha csak két-három ember véti el a dolgát, megállíthatja az egész szalagot. A negyven emberből tizenkettő tagja az Április 4. Szocialista Brigádnak. — Ez a birodalmunk. A szerelés, a csavarhúzó, a csomagolás. Előfordul, hogy az ember még éjszaka is tűzhelyekről álmodik. Bizonyára így van. Szabó Gyuláné tizenöt esztendeje dolgozik ebben az üzemben. Nem véletlenül került ide. Tudatosan választotta munkahelyét annak idején. A sógora és a sógornője dolgozott a tűzhelygyárban. Ok hívták: gyere hozzánk Marika, nem bánod meg! — Valóban? — A hagyományos szereidében kezdtem, konyhai tűzhelyeknél. Egy esztendő múlva tettek át a gáztűzhelyszereidébe. Négy-öt hónap múlva választottak meg brigádvezetőnek, az vagyok a mai napig. Rövid az idő, a szalag nem hagy a beszélgetésre órákat. Mi jellemzi leginkább az Április 4. brigádot? Az összeszokottság. Jóformán egymás szeme villanásából értenek. A kollektíva háromszoros kiváló brigád volt a gyárban. Tavaly nem indultak a kiváló címért. — Miért? — Semmiképpen nem azért, mintha kevesebb erőt, kitartást éreznénk magunkban. Észszerűen számot vetettünk a körülményeinkkel és a követelményekkel. A törzsgárdából hatan vannak szülési szabadságon vagy gyesen. Helyettük mások jöttek. Olyan is, aki még nem volt brigádtag. A követelmények nagyok, az is igaz. Kudarcot nem akartunk vallani. Ezért úgy döntöttünk, az aranyjelvényt pályázzuk meg. Inkább kevesebbet, de azt becsülettel vigyük véghez. Brigád, kollektíva. Tizenkét ember, akik szorosan ösz- szetartoznak. — Jelent-e valamilyen többletet brigádban dolgozni? — Sokat. Először is nagyobb felelősséget a munkában. Ha valaki azt mondja magáról, hogy szocialista brigádtag, akkor érezze kötelességének, hogy félszemmel figyelje a mellette álló fiatal munkáját, figyelmeztesse, segítse ha kell. Aztán itt van a társadalmi munka. Családos aszonyoknak nehéz megszervezni, de mi mindig megoldottuk, erre büszke vagyok. Tavaly is majdnem ötven órát teljesítettünk. — A fiatalok? — Nézze. A mi brigádunk ad magára. Magyarán ez any- nyit jelent, nem veszünk fel bárkit. Aki közénk akar kerülni, előbb bizonyítson. Mutassa meg, hogy tud dolgozni, rendes ember, megállja a helyét, akkor jöhet. Tavaly vettük fel Rácz Gizit és Simon Zsuzsát. Mi megszerettük, mindkettőjüket. Remélem ők is elégedettek a brigáddal. Arról is nevezetes a kollektíva, hogy mindenkinek megvan a nyolc általános végzettsége. Jelenleg ketten tanulnak. Simon Zsuzsa harmadikos a dolgozók gimnáziumában, a brigádvezető másodikos. Érdekes, ahogy a közösség formálja az embereket. Az itt dolgozó két férfi közül az egyik nagyon nehezen tanulta meg a szalagmunkát. Segítették, szinte lökötték, biztatták, ne adja fel. — Nem tudom, inkább az volt a döntő, hogy alkalmazkodni tudott, vagy nekünk volt kitartásunk. Lényeg, úgy beilleszkedett a közösségbe, hogy valóságos sértésnek érezné, ha valamiből kihagynánk. ötvenkétféle típust szerelnek a szalagon. Ezt nagyon komolyan kell venni. Két- ezeröt-kétezerhatszáz körül keresnek a brigádtagok. A napi nyolcórai munka, az otthoni elfoglaltság mellett arra is gondolnak, hogy tartsák a kapcsolatot az otthonlevő kismamákkal. — Nagyon várjuk őket visz- sza. Rendszeresen járunk látogatóba. Legközelebb Orosházi Józsefnét keressük fel. Tudja, itt a szalagon rövid szavakra, egy-egy mondatra van lehetőség. Amikor közösen összejövünk és meglátogatunk valakit, megoldódnak a nyelvek, tudunk beszélgetni gyárról, családról. Mindenről, ami közös az életünkben... Csatai Erzsébet NÓGRÁD - 1978, június 10., szombat 3
