Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
Kádár János Hajdú-Biharban t Kádár János Hajdú-Bihar megyében ellátogatott az ország legnagyobb közös gazdaságába, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe, ahol a hagyományok szerint kenyérrel fogadták őt (Folytatás az 1. oldalról) közös beruházásokra összpontosítják, mint az évente több mint 7 millió csirkét kibocsátó baromfitelepek, vagy a Hortobágy peremére „telepitett” korszerű juhtenyésztő telepek építése. Kádár János kérdéseire válaszolva Szabó István azt is elmondta, hogy őrzik és vigyázzák a szövetkezeti demokráciát. Ügyelnek arra, hogy fórumain a tagság minden lényegi kérdésről hiteles tájékoztatást kapjon és hallathassa, érvényesíthesse véleményét. Szóba került a nádudvari kukorica- és ipari- növény-termesztési együttműködés számos kimagasló termelési eredménye, nemzetközi mércével mérve is elismerésre méltó teljesítménye. Jelenleg háromszázötven partnergazdaság, 544 ezer hektár tartozik az együttműködéshez. Ahogy Szabó István megjegyezte, a területi széttagoltság — a gyakorlati tapasztalatok szerint — bizonyos szempontból gondok forrása is. A beszélgetés végén Kádár János szívből gratulált a termelőszövetkezet és a növény- termesztési együttműködés eredményeihez. Üdvözölte azokat a jövőbe mutató, helyes törekvéseket, amelyeknek jegyében az agráripari egyesülést létrehozták és munkáját megindították. A házigazdák ezután végigkalauzolták Kádár Jánost a pulykatelepen, ahol évente 2,5 millió szárnyast keltetnek, s a most elkészült vágóhídon és húsfeldolgozón. Rövid határszemle következett: a szépen zöldellő kísérleti parcellákon — összesen 600 hektáron —, mintegy 110 különböző búzafajtát termesztenek, „vizsgáztatnak” a nádudvariak. Kádár János üdvözlő sorokat írt a „XI. Pártkongresszus” szocialista keltetőbrigád naplójába, majd megnézte a szövetkezet múltját, életét dokumentáló filmet. A vetítés előtt veterán gazda, Tóth József, a tsz elnökhelyettese és egyben alapító tagja köszöntötte a Központi Bizottság első titkárát. Közös ebéd zárta a nádudvari programot. ★ A hazai csapágyipar központjába, a debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művekbe látogatott el tegnap délután Kádár János. A gyáróriásban — ahol az idén 23,5 millió csapágyat állítanak elő — szovjet szakemberek közreműködésével nagyszabású rekonstrukció folyik. Egyebek között e munkáról és a tervezett gyártmányfejlesztésről, kapacitásbővítésről, korszerűbb technológiai eljárások alkalmazásáról tájékoztatta a Központi Bizottság első titkárát Fiák László vezérigazgató. Az üzemi pártszervezetek tevékenységéről Sziklási Béla, a párt- bizottság titkára számolt be. A látogatás során Kádár János felkereste a csapágyművek több részlegét és talál; kozott a gyár munkásgárdájának képviselőivel, szocialista brigádvezetőkkel. Kádár János meleg szavakkal köszönte meg a szeretetteljes fogadtatást és a figyelmességet. Nagy elismeréssel szólt látogatásának tapasztalatairól, az országos fontosságú üzem sikeres és eredményes munkájáról. Örömmel nyugtázta, hogy a termelés területén, a szocialista brigádmozgalomban és a politikai, társadalmi munkában, a mozgalmi tevékenységben egyaránt becsületes helytállás jellemzi a gyár kollektíváját. Kádár János este az Arany Bika Szálló különtermében közös vacsorán vett részt Hajdú-Bihar megye tudományos, kulturális, művészeti életének vezető személyiségeivel. Részt vettek a vacsorán a megye párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, szocialista brigádvezetők is. (MTI) Lemondott az NSZK belügyminisztere „Várt szenzációként” hatott a nyugatnémet fővárosban, hogy Werner Maihofer szabaddemokrata belügyminiszter benyújtotta lemondását. Pártja, az FDP javaslatára a szociálliberális koalícióban utódja Gerhart Rudolf Baum lesz. Schmidt kancellár a lemondást és az új jelölést elfogadta és Walter Scheel köz- társasági elnök elé terjeszti. Maihofer a kormányfőhöz írt lemondó levelében döntését kizárólag azzal indokolta, hogy az általa vezetett hatóságok a terroristák elleni küzdelemben csődöt mondtak. Mint egy független szakértői jelentés a napokban megállapította, Hanns-Martin Schleyer tavaly őszi elrablása után a tettesek és túszuk tartózkodási helyét idejében felfedezték, de a rendőrség kapkodása, a felsőbb szervek utasításainak ellentmondásos zűrzavaros volta miatt az információ nem jutott el rendeltetési helyére. Ezzel betelt a pohár. Maihofert terhelte a felelősség azért, hogy a nyugatnémet biztonsági szolgálat emberei törvényellenesen betörtek Klaus Traube atomtudós lakásába és lehallgatták beszélgetéseit. A belügyminisztérium hatáskörébe tartozó nyugatnémet határőrség — mint néhány hete kiderült — ugyancsak törvénytelenül kimutatást vezetett a határon átlépőknél talált újságokról, illetve a kémelhárításhoz továbbított minden adatot, amely „nem kívánatos” szervezetekhez való tartozásukat bizonyította. Maihofer utódja, Gerhardt Baum eddig belügyminisztériumi államtitkár volt és 1972 óta a parlamentben képviselte miniszterét Az FDP-n belül a balszámy egyik vezető képviselőjeként tartják számon. Kinevezésével — bonni jólértesült források szerint — az SDP—FDP koalícióban mindenki elégedett. (MTI) Személycsere Az iráni sah szerdán Naszszer Moghadam tábornokot, a katonai hírszerzés eddigi vezetőjét nevezte ki a hírhedt iráni titkosrendőrség, a SAVAK élére, amelynek eddigi főnökét Mohammed Reza Pahlavi császár kedden minden magyarázat nélkül menesztette. A személycsere okáról bizonyosat még nem lehet tudni. Sortüzek dörrenek a perui főváros utcáin. Harckocsik állnak hevenyészve emelt barikádok előtt. Szakszervezeti aktivisták reménytelennek tűnő, de hősies sztrájkokkal harcolnak a katonai kormányzat fokozódó nyomása és a tömegekre nehezedő mind gyötrőbb gazdasági terhek ellen. Peruban, ahol 1968-ban éppen tíz esztendeje egy nagy reményeket keltő, haladó katonai kormányzat jutott uralomra — a helyzet a forrpon- tig feszült. Az 1968-ban megkezdődött nagy kísérlet után ez a kormányzat mindinkább elvesztette haladó jellegét. A régi reformpolitika keretei helyenként megmaradtak ugyan, de mindinkább a katonai rendszer elnyomó vonásai kerülnek előtérbe. Ilyen forró helyzetben kellene megtartani néhány nap múlva, június 18-án a parlamenti választásokat. Ezeken a választásokon 12 párt vesz részt, említésre méltó mozgási szabadságuk azonban csak a Centrumtól a jobboldalig terjedő pártoknak van. Valójában nyílt kérdés, hogy a pattanásig feszült helyzetben megtartják-e a választást, vagy a katonai kormány egyes csoportjai puccsot hajtanak végre? Éppen ilyen nyílt kérdés az is, hogy jobb lenne-e a perui tömegek szempontjából egy Centrum—jobboldali polgári A nagy lendületű első korhatalom a mindinkább jobbra szak után azonban a reform2 NOGRAD —1978. június 8., csütörtök lását, illetve a tőke menekülését jelentette. A katonai kormányzat jobboldali fordulata sem változtatta meg ezt az irányzatot: a fordulat ugyanis nem volt elég éles ahhoz, hogy a válság követmozgalom egyre inkább kiful- keztében egyébként is lany- ladt. Ennek számos oka volt. huló külföldi beruházási te- Társadalmi szempontból talán vékenységet újjáélessze. Az mindenekelőtt az, hogy a vál- ország nemzetközi adósságai- tozásokat katonai módszerek- nak értéke megközelíti a hatkel, a meglevő következetesen milliárd dollárt. Ez azt jelenti, haladó politikai pártok és hogy kamat fejében évente szakszervezetek kizárásával annyit kell fizetni, amennyi kívánták megvalósítani. Sze- az egész perui kivitel fele! repet játszottak a tömegektől Ráadásul az eladósodás közelszigetelt katonai vezetés bel- ben még fokozódik, miután a ső nézeteltérései, amelyek kö- fizetési mérleg hiánya 800 vetkeztében a határozottab- millió dollár körül van. Az ban reformhajlandóságú Ve- árak az utóbbi két évben lasco tábornokot néhány évvel megkétszereződtek, a munka- ezelőtt a hagyományosabb ka- nélküliek száma pedig eléri a tonapolitikus, Morales Bér- munkaképes lakosság felét, mudez tábornok váltotta fel. Mint ilyenkor szokásos, a Végül, a reformkurzus felett nemzetközi pénzügyi alap kondította meg a lélekharan- (IMF) Peru esetében is igen got az általános tőkésválság brutális feltételektől teszi perui lecsapódása is. A tőkés- függővé hiteleinek folyósító- krízis következtében a világ- sát. Ezek a feltételek a tőkés piacon esett a réz világpiaci stabilizáció szabályai szerint: ára, és ezzel egyidőben ten- a deviza leértékelése, szigorú gerbiológiai okokból (a hal- importkorlátozás, általános vándorlás irányának változá- adónövelés, a béremelések sai miatt) súlyos válságba ju- lehetetlenné tétele. Az emlí- tott a hallisztipar. Az 1974- tett intézkedések hatására az tői kezdve állandóan éleződő utóbbi egy esztendőben körül- gazdasági nehézségek olyan belül 30 százalékkal esett a országra nehezednek, amely a bérből és fizetésből élők életreformkurzus első szakaszá- színvonala. Ez váltotta ki azo- ban a hazai és nemzetközi kát a megmozdulásokat, ame- monopoltőke szabotázstevé- lyeket a katonai kormány kenységének középpontjában tankokkal és sortüzekkel pró- állott. Gyakorlatban ez a be- bál megakadályozni, ruházási tevékenység szabotál —i. e.— Peru a veszélyzónában csúszó katonai kormányzatnál? Ügy tűnik, hogy tíz évvel a nagy reformremények után Peru csak két rossz között választhat —, s ez az egy évtizeddel korábban „perui útnak” nevezett, ígéretes forradalom igazi tragédiája. Annak idején éppen a „perui út” alapján szinte elméleti mélységben is felülvizsgálták a latin-amerikai katonai rendszerek szerepét. Peru volt az a példa, amelynek alapján úgy értékelték, hogy bizonyos társadalmi-politikai feltételek között Latin-Amerikában egy katonai hatalom haladó szerepet is betölthet. Az első évek igazolták is ezt a várakozást. Peruban a katonai kormányzat egész sor, a nép érdekeit szem előtt tartó intézkedést valósított meg: végrehajtották Latin-Amerika egyik leghaladóbb földreformját, államosították az olajtermelést és -feldolgozást, valamint a gazdaság és export szempontjából döntő jelentőségű halászatot és hallisztipart. A barát pálfordulása A hetek óta tartó Vietnam-ellenes kínai kampány nemcsak a két ország sok évtizedes viszonyában okoz törést, hanem hatást gyakorolhat a térség meglehetősen érzékeny politikai és biztonsági rendszerére. Mint ismeretes, a pekingi propagandaakciókra az szolgáltatott ürügyet, hogy Vietnam „hálátlannak bizonyult, s felrúgta a két ország barátságát”, amikor a déli országrész tőkés iparának és kereskedelmének átszervezése közben, úgymond, Kína-ellenes kampányba kezdett. Súlyos vádak ezek, amelyeknek azonban semmi alapjuk sincs. Hiszen az említett intézkedések nem az országban élő egyik, vagy másik népcsoport ellen irányultak, hanem a szocialista ipar és kereskedelem alapjainak lerakását szolgálták délen. A kínai kormány ellenséges magatartásának valódi okaira enged következtetni egyebek között az a tény, hogy az amerikai agresszió fölötti győzelem kivívása, a két országrész egyesítése után kínai részről csökkentették a Vi. etnamnak szánt segélynyújtást. Mi több, Peking ez év tavaszára valamennyi szakértőjét kivonta a Kínai Népköztársaság segítségével épülő vietnami beruházásokról. E lépésre pedig minden jel szerint valamilyen hosszú távra szóló politikai döntés nyomán, nem pedig a Vietnamban élő kínaiakra való tekintettel került sor. Erre utaló, figyelemre méltó tényező, hogy Peking a tengerentúl élő kínaiakhoz fűződő kapcsolatokat mindig alárendelte pillanatnyi politikai érdekeinek. Ezt teszi most Kambodzsa esetében is. Az ott élő kínaiak elleni atrocitásokról —, nemhogy rossz szót —, egyetlen szót sem ejtenek Pekingben. Nincs hivatalos tiltakozás, nincs sajtókampány, sem megtorló intézkedésekkel való fenyegetőzés. A kérdés jogos: talán csak nem azért hunynak szemet Pekingben, mert Kambodzsa ellenségesen viseltetik a szocialista Vietnam iránt és — nem utolsósorban kínai bátorításra — katonai akciókra ragadtatta magát? Van azonban, még egy figyelemre méltó eleme a kínai magatartásnak, annak, hogy szembefordult a szocialista Vietnammal. Ez pedig az, hogy Pekingben habozás nélkül ellenséggé nyilvánítják mindazokat, akik nem hajlandók asszisztálni a szovjetellenes kínai mesterkedésekhez, s nem támogatják Kína hatalmi törekvéseit az ázsiai térségben. A kínai magatartást jellemezve az egyik hanoi lap kommentárja így fogalmazott: „Vietnam népe a szabadságért és a függetlenségért vívott küzdelemben nem ismert megalkuvást és mindig tisztában volt vele, ki az ellenség, és ki a barát. A barátokhoz, legyenek azok közeliek, vagy távo- liak, mindig hűségesnek bizonyult. Hűségünk azonban nem jelent vakságot. Ostobák lennénk, ha nem vennénk észre, amikor a barátok megváltoznak”. Márpedig a jelek szerint Kína megváltozott. Kanyó András Moszkvában a svéd király A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására szerdán hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett XVI. Károly Gusztáv svéd király és Szilvia királyné. A repülőgépből kilépő svéd uralkodót és feleségét Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere köszöntötte. A két ország állami himnuszának elhangzása után XVI. Károly Gusztáv Leonyid Brezsnyev társaságában ellépett a tiszteletére felsorakozott díszalakulat előtt, üdvözölte a fogadására megjelent szovjet vezetőket, a svéd kolónia tagjait és a moszkvai dolgozók képviselőit. A repülőtéri fogadtatásnál jelen volt Go Göran Ryding, a Svéd Királyság moszkvai nagykövete. A svéd uralkodó vendéglátói társaságában gépkocsin szálláshelyére hajtatott. (MTI) i Új jogszabályok az alkoholisták gyógykezeléséről A jövőben az alkoholisták kötelező elvonó kezelésének megkezdésére csak kórházi osztályokon kerülhet sor, s az eddigi 2—3 hét helyett akár hat hónapig is eltarthat. Ha még ez a kezelés sem hozza meg a várt eredményt, a gyógyítás ambulánsán folytatható. A többi között erről intézkedik az egészségügyi miniszter most megjelent rendeleté, amely a gyógyító-megelőző ellátásról szóló korábbi jogszabályt módosítja. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy az eljárás gyorsabbá váljék, és az arra rászorultak mielőbb megkapják a szükséges kezelést. A rendelettel kapcsolatban az Egészségügyi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondották: az ambuláns elvonó kezelést az önként jelentkezők természetesen továbbra is igénybe vehetik, a kötelező gondozás színhelye azonban minden esetben a kórház lesz. Az elmúlt években a kórházban kezeiteket többnyire az elmeosztályok mellett működő részlegeken látták el, alkoholisták kezelésére szolgáló önálló osztály ugyanis jelenleg csak négy van az országban. Az a cél, hogy minden megyében legalább egy működjék, és ehhez — az 1985-ig szóló fejlesztési tervek alapján — biztosítják a tárgyi feltételeket. Az osztályok egyben összehangolják a körzetükben a különböző szervek alkoholellenes tevékenységét is: feladatuk lesz egyebek között az alkoholellenes klubok szakmai irányítása. A rendelet lehetőséget ad az osztályok vezető főorvosainak arra, hogyha a kezelt alkoholistánál a hat hónap alatt sem várható gyógyulás „menet közben” kezdeményezzék beutalásukat Nagyfára. A rendelet 1979. január 1-én lép hatályba. Megjelent és már életbe is lépett viszont az igazságügyminiszter és az egészségügyi miniszter együttes rendelete, amely az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről intézkedik. Ezzel kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztályán utaltak arra, hogy az illetékes tanácsok egészségügyi osztályaira nagy felelősség hárul, amikor a bejelentés alapján megvizsgálják: az alkoholistát kórházi alkoholelvonó kezelésre kötelezzék-e, vagy súlyosabb esetben javasolják az ügyésznek az intézeti beutalás kezdeményezését. Ha ilyen indítványt tesz az ügyész, a járásbíróságok soron kívül tárgyalják. A járásbíróság dönt az intézetbe utalt gyermektartási kötelezettségéről is. A gyermektartásdíj ösz- szege egy gyermek után a beutalt fizetése meghatározott részének a fele, két gyermek esetén a kétharmada, három, vagy több gyermek után a teljes összege. A jogszabály intézkedett annak érdekében is, hogy a Nagyfára beutaltak ne vonhassák ki magukat bírósági végzés ' végrehajtása alól. Az alkoholistát az elővezetés után, vagy közvetlenül az intézetbe, vagy az arra a célra kijelölt átmeneti tartózkodási helyre viszik. Az átmeneti tartózkodás ideje alatt megfelelő orvosi ellátásban részesítik és intézményesen gondoskodnak Nagyfára juttatásáról. A betegek egyévi kezelés után ideiglenesen hazatérhetnek az intézetből, ha ezt annak vezetője célszerűnek látja, (MTI)
