Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
BEMUTATJUK..: Nagy felelősség, igazi párfmnnka F eladótokról Kistoronyén „MAR A JÖVŐ évre gondolunk ...” A következő év még nehezebb lesz ...” — e két mondat jegyében folyt a beszélgetés a Kisterenyei Általános Iskola igazgatói szobájában a pedagógus-pártalapszer- vezet taggyűlése előtt, üresedő teremre várva. Ez a szituáció már elöljáróban sokat elárul, gondokat, feladatokat vetít előre. A beszélgetőpartnerek néhány adattal is alátámasztották, milyen nehéz helyzetben van az intézmény. Az egy tanteremre jutó tanulók számának országos átlaga 27, a megyei 29 — ebben az iskolában 51 (!). A jövő ősszel beinduló új, 12 tantermes iskola átadása nagyon sokat enyhít a gondokon, de véglegesen nem oldja meg ez sem a két műszak terhét. Néhány csoport akkor is délutánra jár, bár a tanórán kívüli nevelés lehetőségei természetesen nagyon sokat szélesednek. A testület most a zsúfoltság mellett még a túlterheltséggel is küszködik: sokan vannak gyermekgondozási szabadságon, többen hosz- szasan betegeskedtek, hónapokra kiestek ebben az esztendőben — az ő munkájukat a többieknek kellett ellátni. A peremkerületek körzetesítése, a széles korhatárú nevelőotthon ..belépése” növelte a gondokat. Mindez bizonyítja: ez az iskola nem a lassan javuló, az országos mutatókhoz közelítő átlagot képviseli, hanem a több teherrel birkózók közé tartozik. Éppen ezért érdekes: a kommunista pedagógusok milyen feladatokat vállalnak annak érdekében, hogy a rosz- szabb körülmények között is növeljék az oktató-nevelő munka színvonalát, teljesítsék a kitűzött célokat. Amikor a délutáni tanítás végeztével kiürült egy tanterem, a taggyűlésen folytatódott a helyzet- és feladatelemzés. Szabó Sándomé alapszervezeti titkár beszámolójában a XI. pártkongresszus határozatában megjelölt tennivalókból, az iskola közelmúltban végzett munkájából indult ki. A közoktatás-politikai, a közművelődési és ifjúságpolitikai határozatok egymáshoz kapcsolódó célkitűzéseinek végrehajtását — ezzel a nevelőiskola felé vezető út „kiépítését” a párttagság és a nevelőtestület vállalta, sokat tett érdekében, a kommunista pedagógusok személyre szóló pártmegbízatásokat teljesítettek. A MAGAS tanévvesztési, túlkorossági arány csökkentésére tett intézkedések még csak részben hoztak eredményt (az 1975—76-os évi 62 túlkorossal szemben ebben a tanévben a nevelőotthon „belépésével” 151 lett a nem korosztályuknak megfelelő osztályba járók száma) — főleg a nevelőotthonos gyerekek beilleszkedésének segítésében nyilvánult meg. Ez nem egy tanévre szóló munka — jövőre folytatni kell a hátrányos helyzetűek fokozott segítését, az akadályozó tényezők leküzdését. A párttagok a lelkiismeretes oktató-nevelő munkán kívül vállalták egy-egy bukásra álló tanuló támogatását is. összességében jó volt a kisdobosok és úttörők mozgalmi életének irányítása, segítése, bár a zsúfoltság a foglalkozások rendszerességét befolyásolja. De nagyon eredményesen szerepeltek a kisterenyei általános iskolások a kulturális szemléken, vetélkedőkön, ami a közművelődési célok megvalósítását is erősítette. Az intézkedési tervekben megjelölt feladatok ma és a jövőben is érvényesek, újabbakkal bővítve. A tankötelezettségi törvény helyes értelmezése és végrehajtása, az ősztől életbe lépő új tantervek megismerése, gyakorlati alkalmazása, a kommunista pedagógusok példamutatága a nevelés és oktatás egységének megteremtésében a jelenlegi mostoha körülmények megértésében, a .ió tantestületi légkör kialakításában, az új tanulócsoportok elhelyezésének, gondjának megoldásában — ezek a fő területei a munkának. Az alapos, sokrétű beszámolóhoz sokan szóltak hozzá, elmondva tapasztalataikat az éves munkáról. Szó esett az úttörőcsapat tevékenységéről, eredményeiről, a párttag rajvezetők lelkiismeretes hozzáállásáról. Komoly feladat a helyi művelődési házzal a jobb kapcsolat kiépítése — ez nagyban segíthetné a tanórán kívüli nevelés színvonalának javítását. A közösségi életre, a munkára nevelésben nagy szerepe volt a SKU kisterenyei gyáregységével való együttműködésének, de a szocialista brigádokkal az eddiginél közvetlenebb kapcsolatot kell teremteni. A vöröskeresztes és a pályaválasztási tevékenység egyaránt az életre való felkészítést szolgálta, a nehéz körülmények ellenére javuló színvonalon. A 101 végzős közül csak hárman nem tanulnak tovább. A 65 szakmunkásképzőbe jelentkező tanuló között sokan vannak a közepesnél jobb képességűek, is. Az iskola igazgatója. Horváth Gyula a tantestületi egység fontosságára hívta fel a figyelmet. A SALGÓTARJANI járás második legnagyobb iskolájában (942 tanuló jár jelenleg ide) — a 22 kommunista pedagógusnak és a testületnek az 1978—79-es év a legnehezebb esztendő közé tartozik. Hogy mégis előre léphessenek a minden iskolára egyformán vonatkozó feladatok teljesítér sében, a tankötelezettségi törvény végrehajtásában, vállalni kell a jobb feltételek kialakulásáig rájuk háruló többletterheket is. Ehhez tovább kell fejleszteni az iskola társadalmi kapcsolatait, az eddiginél fokozottabban bevonni a szülőket és a nagyközség oktatási, gazdasági, kulturális intézményeit. Nehéz feladat, igazi pártmunka áll előttünk . . . G. Kiss Magdolna az Állami Balett Intézetet A metodikai intézetben a nö vendékek képmagnó segítségével idézhetik fel példaképeiket Huszonnyolcadik szezonját kezdte az 1977—78-as tanévben az Állami Balett Intézet — ifjúsága hamvát őrzik az új ' meg új növendékek —, de ez alatt a negyedszázad alatt még nem volt állandó székhelyük. Az oktatás jelenleg is három helyen, az Operaházzal szemben levő egykori Upor kávéház helyén, korszerűtlen, majdnem, hogy életveszélyes körülmények között folyik, valamint az Operaház „kölcsön” balettermeiben és a két esztendeje átadott Kazinczy utcaifémvázas, modern épületben. Az Állami Balett Intézetbe évente általában 7—800 gyerek jelentkezik. Közülük választják ki a legalkalmasabbnak vélt 25—30 fiatalt. Általában 16-an végeznek, mert a rosták erősek, a követelmények nagyok, s nem mindenki bírja az iramot. De a lemorzsolódásnak lehetnek alkati okai is, az évek folyamán kialakult fejlődési változások. Az utóbbi időkben azt tapasztalják, hogy jóformán alig akad fiújelentkező. Női hivatás lett a balett. Ezért járják az országot, az általános Iskolákat, figyelik a tornaórákat, hogy tehetséges fiúkat felkutassanak. Az intézet nem egy volt növendéke már világhírre tett szert. Hogy csak néhány nevet említsünk az 1963—64-es első vizsgakoncert színlapjáról: Menyhárt Jacqueline, Orosz Adél, Szumrák Vera, Koren Tamás, Pethő László és Róna Viktor. A növendékek minden délelőtt és délután, sőt sokszor még este is dolgoznak, igen „feszes” napi beosztással. Reggel nyolckor már munkához öltözve állnak a ,búdnál a ba- lettermekben, májd másfél órás gyakorlat után egyéb szakmai tárgyak következnek fél tíztől tizenegyig. Tizenegytől egy óráig zongoraórák, színpadi próbák, illetve koncertpróbák következnek. Azok a növendékek, akiknek erre az időre nincs szakmai elfoglaltságuk, a tanulószobákban készülnek a délutáni órákra. Az ebédidő tizenhárom és tizennégy óra között van, majd ebéd után következik az általános iskolai, gimnáziumi és művészképző évfolyamok oktatása, mely fél hatig tart. A növendékek ezután tesznek eleget egyéb feladataiknak, az ifjúsági szervezetekben, szakkörökben vállalt munkájuknak. Akik fellépnek az Operaházban, este hatkor ott jelentkeznek. „Magánéletre” tehát úgyszólván alig jut idő. Aki erre a pályára készül, az elkötelezettséget vállal, s fel kell adni az ifjúság sok apró örömét, de aki erre nem képes, nem is alkalmas a pályára. Kilenctől tizenkilenc éves korukig nőnek fel ebben az intézetben a gyerekek, érnek művésszé, önálló alkotóvá. A kilencedik évben a szárnyra- bocsátás előtt, az iskola egyik legfontosabb feladata, hogy a fiatalokat felkészítse a „nagy betűs” életre, magyarán igyekszik felvértezni őket a csalódások ellen. Hiszen minden fiatal nagy-nagy ábránddal készül a pályára. A valóság ezeket a dédelgetett álmokat azonban olykor megcáfolja. Ezért mielőtt elhagynák a biztonságot jelentő iskola falait, a fiataloknak tudniuk kell, miként álljanak be dolgozóként egy közösségbe, milyen a színházi rend, egyáltalában hogyan kell egy állást megpályázni, egy szerződést megkötni. Az Állami Balett Intézetet előreláthatóan nemsokára főiskolai rangra erpelik, s ez még több felelősséget, még több energiát jelent annak a negyven, mondhatni megszállott művésznek, tanárnak és nevelőnek, akik annak szentelik az életüket, hogy új meg új balettnemzedéket neveljenek. Persze a főiskolai rang mellé épület is kellene, állandó otthon, ahol egy helyen lenne a szakmai képzés, az általános iskola, a gimnázium és a kollégium. Ez azonban jelenleg csak illúzió, még a távlati tervekben sem szerepel. Ágh Tihamér NÉVJEGY A LÁDÁN KÖNYVEKRŐL Bibliai kislexikon Gecse Gusztáv és Horváth Henrik fontos vállalkozásaként az ünnepi könyvhétre látott napvilágot a régóta időszerű és várt Bibliai Kislexikon, a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A korábban 'már megjelent Vallástörténeti kislexikonnal együtt ez a karcsú kötet könnyen áttekinthető formában ad választ a Bibliával kapcsolatos kérdésekre, illetve igazít el a vallásokkal összefüggő — sokak számára máig áttekinthetetlen — hatalmas ismeretanyagban. Tegyük hozzá e két kislexikonhoz a Magyar Rádió művelődéstörténeti sorozatának beszélgetéseit tartalmazó, ugyancsak korábban megjelent két könyvét (MRT—Minerva kiadások), a Biblia világa (1972), Beszélgetések a Bibliáról (1978) című, s nemzetközi visszhangot is keltő köteteket, s akkor elmondhatjuk, a témával összefüggő legalapvetőbb ismeretek birtokában vagyunk. A Bibliai kislexikon az ismeretnyújtáson túl, marxista elemzéssel készült, a műfaj keretein belül történelmi kritikát is tartalmaz. A Bibliának, a „könyvecskék” világának óriási művelődéstörténeti jelentősége aligha szorul bizonyításra, így a tudományos világnézetet valló ember sem nélkülözheti ismeretét. Nemcsak azért, mert ez a mű a világ legelterjedteob könyvei közé tartozik, s többi között, az európai nemzeti irodalomnak nyelvi megteremtésében is alapvető szerepet játszott. hanem, mert ismeretének hiányában nem tarthatunk igényt a művelt ember megtisztelő címre sem. Amint azt a Beszélgetések a Bibliáról című kötet előszavában olvassuk: „Túlzás lenne ugyan azt állítani, hogy a világ históriája a Biblia körül forog, de kétségtelen, hogy az emberiség történelmének egyik dokumentuma, múltbéli történelmiirodalmi emlékeinek megőrzője, vágyainak-nézeteinek gyűjteménye, mely önmaga is világirodalom, és ilyen értelemben —, ahogy Lukács György írta — „a világfolklór legszebb könyve”. Az e kulturális örökség iránt érdeklődő kutató és olvasó többre is kíváncsi: a bibliai nép kollektív emlékezetében nem csupán letűnt korok eseményeinek igazolható valóságát, hanem alapvető emberi magatartást, archetípust, pszichológiai helyzeteket — egy kicsit a saját arcát is keresi”. A Bibliai kislexikon, az előtanulmányokat nem számítva, mintegy öt évig készült, s csaknem ezer címszót tartalmaz. Ez címszavakban foglaltak ismerete nemcsak a Biblia megismerését segíti, hanem egyúttal irodalmi, művészet- történeti tudásunkat is bővíti. Ezen ismeretek hiányában ugyanis például a művészet- történet jó része kicsit homályban maradna előttünk. A szerzők gondosan ügyeltek arra, hogy a szóban forgó jelenségeket az adott kor társadalmi fejlődésének összefüggéseiben tanulmányozzák. így természetesen nem kerülik meg a bibliai ellentmondásokat sem, azonban ezeket az adott összefüggésrendszeren belül vizsgálják. Gecse Gusztáv is említi egy vele készített interjúban, hogy az utóbbi időben mind a teológiai, mind pedig a profán bihliatudomány óriási fejlődésének lehetünk tanúi. Több más tudományos eredmény szintén újabb adalékokkal szolgált a lexikon összeállításához. Hogy csupán egyet említsünk ezek közül, például a Holttengeri tekercsek a késő ókori zsidógondolkodásba adnak teljesebb betekintést, s bizonyos határon belül a kereszténység keletkezése történelmi előzményeinek további tisztázásához is segítséget nyújtanak. A bibliát az egyházak szent könyvekként kezelik. E jelző elhagyásával sem lesz kisebb e mű értéke. Emberi alkotásként is a nagyobbak közé tartozik, az emberi nem más klasszikus műveivel együtt. Tóth Elemér Nemrégiben egy nógrádi község falumúzeumában jártam. A 'dicséretes buzgalommal és lelkesedéssel összegyűjtött kiállítási tárgyak közt megakadt a szemem egy tulipános ládán. Nem az eredetisége, vagy a kiemelkedő szépsége fogott meg. Hasonlót elég gyakran látni a különböző helytörténeti múzeumokban. Az gondolkodtatott el, hogy a ládán, a tulajdonos neve mellett, ott állt az asztalos neve is. A több mint száz esztendeje készült láda túlélte a mestert. Nem érdeklődtem, de nem is valószínű, hogy meg tudták volna mondani, milyen ember volt a néhai K. J. mester. Azt azonban, hogy milyen szakember volt, az általa készített láda még száz esztendő múltán is hirdeti. A pontos illesztések, a türelemmel faragott minták a szakma szeretetéről, ismeretéről beszélnek. S arról, hogy a mester tisztában volt képességeivel, ismerte munkája értékét, ezért merte rávésni ládá8 NÓGRÁD - 1978. június 4., vasárnap Múzeumiskola Az ország első műzeimiiskolá ja a szigetvári Zrínyi-várban működik, ahol a látogatók — a múzeum és a vár megtekintése után — különböző előadásokat hallgathatnak Szigetvárról és a. Zrínyiekről. Képünkön: A múzeumiskola „hallgatói” megtekintik a várat és vármúzeumot. jára a nevét. Vagyis, ahogyan ma mondjuk, vállalta érte a garanciát. Vajon hányán vagyunk, akik az általunk készített „tulipános ládára” rá mernénk írni a nevünket. Nem azért, hogy ötven, vagy száz év múlva, hanem egy hónap, egy év, vagy éppen a garanciális idő lejárta után is tudják, kinek a keze munkáját tiszteljék, vagy ne tiszteljék az öltönyben, a házban, a bútorban, a tévékészülékben, s napjaink többi tulipános ládájában. Merjt vajon oda merné-e tenni a névjegyét az, aki ímmel-ám- mal dolgozza le a nyolc órát, s tudja, mert tudnia kell, hogy amit csinált fabatkát sem ér, s egy nap vagy egy hét múlva jöhet egy másik társa, hogy helyrehozza az ő hibáját. Az a régi mester ismerte képességeit, s becsülte a munkát. A mai mesterek nagy része is ismeri képességeit, becsüli, tiszteli választott szakmáját. De sokan vannak — mert a rosszból a kevés is sok —, akik a hanyag, nemtörődöm munkával egész szakmák hírnevére vetnek rossz fényt. Emlékszem, gyermekkoromban mindig apám gyalupadja körül sündörögtem, s a hulla- lékből hajókat, s más, köny- nyen elkészíthető „műremekeket” farigcsáltam. Hiába nevetett ki apám az ormótlan jószágok miatt, én mégis büszke voltam rájuk, s mindet szépnek, tökéletesnek láttam. Ma már sejtem, miért: mert egész tudásomat testesítette meg egy-egy darab kifaragott fa. Mert mindent beleadtam, mert a képességeimmel mérve maximálisai alkottam. S ma hányán vannak, akik megfelelő tudás, ismeretanyag birtokában, képességeik maximumát adják naponta? Tudom, a munka nem játék, de nem volt az K. J. mester számára sem. Pedig ő nem várhatott külön anyagi, vagy erkölcsi elismerésre, prémiumra, kiváló dolgozó kitüntetésre. Neki az egyetlen elismerés, kitüntetés a becsülettel elvégzett munka volt, az, ha a harmadik faluban is azt mondták: ez igen, ezen látszik, hogy hozzáértő ember csinálta. Tudom, elismerem, hogy napjainkban nehezebb, nem elég egy, vagy két tulipános ládát készíteni. A közeli határidő, a hiányos anyagellátás, a szervezetlenség miatt kapkodó, szalag fölé görnyedő munkás nem mindig gondol arra, hogy a névjegyéhez méltó munkát végezzen. Az első szempont, hogy időben elkészüljön, a másik pedig, hogy átvegyék. Mert sürget a főnök, mert sürget a mellettem dolgozó, mert... lehet az okokat, magyarázatokat sorolni. S mégis azt mondom, jő lenne, ha naponta elkészítenénk a magunk tulipános ládáját a műhelyekben, az íróasztalok mellett, s a többi munkahelyen. Naponta adnánk ki olyan munkadarabot a kezünkből, amelyre nyugodt lelkiismsret- tel írnánk rá a nevünket, mint tette azt a néhai K. J. mester. Új asváoylelőhelyek A Lengyel Tudományos Akadémia Geológiai Intézete kutatási programjában a legnagyobb hangsúlyt az ásványi nyersanyagok kutatására helyezi. A lengyel geológusok érdeklődésének középpontjában jelenleg a Felső-sziléziai medence északkeleti részének feltárása áll, ahol is cink- és ólomércekre számítanak, s ugyancsak molibdénre és ezüstre. Egy másik kutatási terület Lengyelország északkeleti része, ahol már eddig is jelen* tős vasércmennyiséget fedeztek fel, s ahol más fémek, például titán előfordulását is feltételezik. Tovább folytatódnak az alsó-sziléziai kutatások, további rézérclelőhelyek feltárására. Bár Lengyelország a szén* vagyonát tekintve tekintélyes helyet foglal el a világban, folytatódnak a kutatások új lelőhelyek feltárása, elsősorban a lublini fennsíkon, ahol az eddig feltárt vagyont 40 milliárd tonnára becsülik.
