Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
Kerékasztal- beszélgetés A szocialista brigádok művelődéséről A szocialista brigádok a munkahely alapvető, legnagyobb jelentőségű és hatású sejtjei. Létük és szerepük meghatározó a gazdasági feladatok teljesítésében, a társadalom, elsősorban a munkásosztály szocialista gondolkodásának, magatartásának, életmódjának formálásában és terjesztésében. Arra kell törekedni — fogalmazza meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata —, hogy társadalmi méretekben teret nyerjen a szocialista brigádok hármas követclfnénye: szocialista módon dolgozni, élni, művelődni. Szocialista brigádjaink miként tesznek eleget a rájuk háruló feladatoknak? A közösségek és tagjaik életében, a szocialista vonások erősítésében milyen szerepet játszanak a kulturális vállalások? Hogyan fejlődött a brigádmozgalom, milyen tényezők segítik, illetve akadályozzák a brigádok tevékenységének a követelmények szerinti kibontakoztatását? Milyen figyelemre méltó, hasznos kezdeményezések születtek az elmúlt évek során a munkásművelődésben? Ezekre a legfontosabb kérdésekre kerestünk választ a NÖGRÄD kerekasztal-beszél- getésén. Résztvevői: Csongrády Béla, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese, Kálovits Géza, az SZMT osztályvezetője, Füzesi István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője, Csépe Istvánná, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége Május 1. bronzkoszorús szocialista brigádjának vezetője, Kemecsei Sándorné, a Nagybátonyi Harisnyagyár — a Vállalat kiváló brigádja címmel kitüntetett — Május 1. Szocialista Brigádjának vezetője, Koplányi József, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat szocialista brigádzászlós Pattantyús Szocialista Brigádjának vezetője, Sándor István, a ZIM salgótarjáni gyára Feoktyisztov aranyjelvényes szocialista brigádjának vezetője, Vonsik Ernőné, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ igazgatóhelyettese. Kicsiny Miklós, a József Attila megyei Művelődési Központ igazgatója és Kiss Gabriella, a megyei művelődési központ csoportvezetője. A szocialista brigádmozgalom a hatvanas évek elején bontakozott ki munkaverseny- mozgalomként A hármas jelszó jegyében fokozatosan terebélyesedett, s ma az egységes célok megvalósításának keretébe fogja a munkahelyek döntő többségét. Erejére és hatására támaszkodva mind eredményesebben valósul meg az új társadalom, a szocializmus építése. Nógrád megyében napjainkban 3337 brigád tevékenykedik, összesen 37 484 taggal. A mozgalom — s ez mutatja erejét is — az összes foglalkoztatottak közel 50 százalékát tömöríti. Szocialista címet, illetve valamilyen fokozatot a brigádok közül 2 993 ért el, ezekben 27 és fél ezer ember dolgozik. A szocialista brigádmozgalom — tapasztalatok egész sora bizonyítja —, helyes eszmei, politikai, gazdasági, társadalmi célkitűzései alapján az emberek csoportjait egyre inkább közösségekké formálja, amelyben érvényesül az egyén és a közösség szoros egymásra utaltsága. Széles körben ismert a marxizmus— leninizmus klasszikusainak az a tétele, amely szerint az egyén a közösségben kapja meg azokat a lehetőségeiket és eszközöket, amelyek elősegítik tudásának és képességeinek maximális kibontakoztatását, megvalósítását. E folyamatban döntő jelentőségű a munka — amely a legfontosabb közös, összekötő eleme a brigádok tagjainak — és a művelődés. A beszélgetés résztvevői ezeket a kérdéseket alapvetőek- nek tartják, azokkal egyetértettek. és technológia alkalmazása a korszerű műveltség hiánya miatt egyre nagyobb akadályba ütközött. A közművelődési párthatározat, majd a XI. kongresz- szus határozata figyelmeztet erre a szemléleti problémára, s a tapasztalatok elemzéséből és a fejlett szocialista társadalom építésének szükségleteiből kiindulva megfogalmazza a tennivalókat. Megvalósításuk jelentős változásokat eredményezett a szemléletben, a brigádok kulturális vállalásai és a közművelődés gyakorlatában. A kerekasztal-beszélgetés brigádvezetői közül többen is szóltak arról, hogy az utóbbi időben munkahelyükön a vezetés egészséges és reális arányokat igyekszik kialakítani a hármas jelszó alapján megfogalmazott vállalások között. A termelést segítő vállalások természetesen még ma is a legtöbb helyen erősebbek a művelődési és életmódbeli vállalásoknál, de már közel sincs olyan távolság közöttük, mint korábban volt. A vállalások megtételénél már a kulturális vállalások is fontos szerepet kapnak. Általános gond viszont az értékelés, pontosabban annak következetlensége. Kemecsei Sándorné mondta el, hogy legutóbb, amikor a brigádvezetők kollektívájuk önértékelését végezték, a gazdasági vállalások teljesítését valamennyien arany fokozatra javasolták, a többit ezüstre vagy bronzra, ök tehát reálisak és következetesek voltak. A gyáregységi értékelő bizottság már kevésbé, mert a kulturális vállalások teljesítését mellékesként kezelte. Azonos gondról szólt Koplányi József és Sándor István: tapasztalatuk szerint az értékelők elsősorban a gazdasági vállalások teljesítését várják el. Szerencsére akad ellenpélda is. Vonsik Ernőnétől hallottuk: az SKÜ-ben két szocialista brigádot minősítettek vissza egy fokozattal, azért mert nem teljesítették kulturális vállalásaikat. Kiderült: vállalni valamit nem is olyan egyszerű. Számos objektív és szubjektív tényezőt kell figyelembe venni, hogy csak néhányat említsünk: a munkahelyi és lakóhelyi művelődési lehetőségeket, az egyének képzettségét, képességeit. A brigádvállalások — köztudottan — sokáig kizárólag kollektívák voltak. Az országos kísérletek tapasztalatai alapján az utóbbi két évben kezdték fokozatosan mind több munkahelyen bevezetni az egyéni vállalásokat. A kísérletben részt vett a ZIM salgótarjáni gyárának 12 szocialista brigádja is. Sándor István elmondta, hogy a kísérlet évében sikerült jelentős eredményeket elérni, mert nemcsak az üzemben, hanem azon kívül is figyeltek a munkára, segítséget kaptak a kijelölt köz- művelődési intézményektől. A kísérlet befejezése után azonban mind az üzemi, mind az intézményi érdeklődés alaposan megcsappant. Hatására mérséklődött a belső figyelem, így nem sikerült olyan méretűvé szélesíteni az egyéni vállalások rendszerét, mint amilyenre a tapasztalatok és a lehetőségek érdemesítenék. Az egyéni vállalási rendszer rokonszenves a beszélgetésben részt vett brigádvezetőknek. Érzik elméleti megalapozottságát, egyéni és közösségi, gyakorlati hasznát. Egyelőre azonban még nem egészen tisztázott, milyen helyet foglaljon el az egész vállalási rendszeren belül, milyen legyen viszonya a kollektív vállalásokhoz. De a gyakorlat is több gondot felvet. Koplányi József számára például teljesen új ez a vállalási rendszer. Csépe Istvánná pedig bevezetésének újszerűségét, szokatlanságát említette. Ez a megjegyzés annál is figyelemre méltóbb, mert a pásztói gyáregység dolgozói — hasonlóan a többi néhány esztendős üzemhez — a munkássá válás időszakát élik. S hogy nem könnyű a nagy múltú gyárakban sem a helyzet, azt a Salgótarjáni Kohászati Üzemek esete bizonyítja. A brigádoknak csak 40 százaléka küldte vissza kitöltve azt az űrlapot, amelyen a művelődési intézmény az egyéni és kollektív vállalások megtételére kért javaslatot S akadt olyan brigádtag is, aki például tanul, vagy a szocialista brigádvezetők klubjába jár, de az egyéni vállalások rovatába nem írta be. Van tehát tennivalója a vezetésnek, népművelőknek az egyéni vállalási rendszer pontos megismertetésében. Sőt másban is. A beszélgetés során győződhettünk meg ugyanis arról, hogy a brigádvezetőkhöz több olyan fontos dokumentum — például a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásának ajánlása — nem jut el, amely mindennapi munkájuk eredményességéhez nélkülözhetetlen. Sokszor ugyanígy maradnak kötegek- ben — főleg gondatlanságból — közművelődési programok, amelyek a kulturális lehetőségekről tájékoztatják a közönséget. A brigádok kulturális vállalásainak tartalma, színvonala, formái elválaszthatatlanok a közösségek összetételétől, érettségi fokától. A vállalások kialakításában fontos feladata van a belső nevelési munkának, de a fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen a külső segítség, vagyis a párt-, a szakszervezeti szervek, a KISZ és a közművelődési intézmények támogatása. A közművelődés szakemberei elmondták, hogy rendszeres személyes kapcsolatokkal, írásbeli ajánlásokkal kívánják a brigádok kulturális vállalásainak megfogalmazását befolyásolni, teljesítését segíteni. A Kohász Művelődési Központban ez már gyakorlat, s a tervek szerint azzá válik a megyei művelődési központban is, ahol jelenleg dolgoznak egy kulturális ajánlás összeállításán. A külső segítség témakörében a támogatási rendszer körül szenvedélyes vita bontakozott ki. A brigádvezetők nehezményezték, hogy az új munka verseny-szabályzat a középszintű vezetőket is kizárja a brigádok soraiból. Sándor István, Koplányi József olyan művezetők, osztályvezetők esetét említette, akiket jó munkájuk, rátermettségük elismeréseképpen helyezték új munkakörbe, ám ezzel egyben kizárták őket a brigádtagságból. Több ilyen újdonsült vezető tette szóvá a brigádoknak: miért zárták ki őket, amikor ők továbbra is segítőként velük együtt vesznek részt a különböző társadalmi és kulturális megmozdulásokon, s a lehetséges eszközökkel, a törvényesség keretén belül segítik feladataik teljesítését. A felvetett kérdés a vitában tisztázódott. Az új munkaver- seny-szabályzat valóban — és Kálovits Géza érvelését figyelembe véve, helyesen — megtiltja, hogy magas beosztású munkahelyi vezetők a brigádok tagjai legyenek, elkerülendő a részrehajlás vádját, a fölösleges torzsalkodást. A művezetők számára viszont továbbra is fennmaradt a brigádtagság lehetősége. Az említett esetekben tehát az előírás értelmezésének hibájáról, helytelen gyakorlatról van szó. Egyébként több ízben is bebizonyosodott, hogy az esetek java részében nem az előírások igazságtalanok, hanem értelmezésük pontatlan, vagy hamis, és ez alapján születnek meg a téves helyi rendelkezések. A brigádvezetők egyöntetűen vallották, szükséges a támogatási rendszer, fontos a segítő személyisége, rátermettsége, felelőssége, áldozatos segítőikészsége. A támogatók minthogy a tagságra vonatkozó legtöbb ismerettel rendelkeznek — útmutatásai szerint eredményesebb, hatékonyabb a kulturális munka. az újat a brigádvezetők gyakorlatilag még meg sem ismerhették. Kritikus pont: az értékelés Szocialista módon dolgozni, élni, művelődni. E hármas jelszó adja a szocialista bn- gádmozgalom tartalmát, egyben kifejezi a három tényező szoros egységét, összefüggését is. Hosszú ideig azonban a gyakorlatban nem tudott, sőt bizonyos munkahelyeken még ma sem, ez az egység megvalósulni. Elsősorban szemléleti fogyatékosságok miatt. A gazdasági vezetők — de a tömeg- és társadalmi szervezetek vezetői is — indokolatlanul nagyobb súlyt helyeztek a hármas jelszó első tagjára, a termeléssel összefüggő szocialista brigádvállalások teljesítésére. Ez gyengítette a tevékenységi területek, formák közötti természetes kapcsolatot, s egy bizonyos magasabb fejlődési szakaszban az utóbbiak elhanyagolása hatott a termelésre is. Az új technika A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigádjainak tagjai gyakori vendégei a Kohász Művelődési Központ könyvtárának. --kép: bábéi— A szocialista brigádmozgalom legérzékenyebb pontja — ez derült ki valamennyi hozzászólásból —, a teljesítmények értékelése. A munkaver- seny-szabályzat demokratizmusa a legtöbb munkahelyen ma még nem érvényesül a kívánt mértékben. A brigád önértékelése — ez összefügg az öntudat, a felelősség erősödésével — általában reális, megbízható, s ily’ módon, minthogy ez a véleményezés végigjárja az értékelés további lépcsőfokait, a következő állásfoglalások is annak tekinthetők. Csak éppen — erről szóltak a brigádvezetők — a különböző címek odaítélése esetenként nem a rendelkezésnek megfelelően történik. A végső szót ugyanis nem a szocialista brigádvezetők tanácskozása mondja ki, hanem az üzemi gazdasági, politikai és társadalmi szervek képviselőiből, valamint a versenyfelelősből alakult bizottság. Ez a gyakorlat megváltoztatásra szorul. Az értékelő bizottságok gyakran nem ellenőrzik a vállalások teljesítését, utat nyitnak ezzel az esetleges félrevezetésnek, torzításnak. Érthető, hogy amikor arról volt szó, a mozgalom fejlődése érdekében milyen változtatásokat javasolnak a brigádvezetők, akkor egybehangzóan az értékelési rendszer módosítását említették. Ezt azonban már megtette az új munkaverseny-szabályzat, a régi elv viszont még olyan makacsul tartja magát, hogy A szocialista brigádmozgalom legfontosabb jellemzői a folyamatosság, a tömegesség és önkéntesség. A közösségek kialakulásában jelentős szerepe van a kulturális vállalásoknak. E vállalások nem lehetnek öncélúak, mindig az egyén sokoldalú személyiségének kibontakoztatását, a közösség szellemi, erkölcsi gazdagodását kell szolgálniuk — a vállalásokat meg kell fosztani sablonjaiktól, formalizmusuktól. Csak így segíthetik hatékonyan az osztályöntudat erősödésének, a munkássá válásnak a folyamatát, az általános, szakmai és politikai képzést, továbbképzést, a rendszeres művelődést. A művelődés követelménye szoros, elválaszthatatlan szálakkal kapcsolódik a hármas jelszó másik két kívánalmához. A szocialista munka és életmód egyformán megköveteli a korszerű, szocialista műveltséget, épít az egyének tudatára, kollektív felelősségére, az aktivitásra. A brigádok művelődésében, az ezt segítő irányító és intézményi munkában ma még számos gond, személyes vagy objektív természetű fogyatékosság található, kezdve a szemléleti problémáktól a munkahelyi közművelődési bizottságok kezdeti, tapogatózó lépéséig, a népművelési szakemberek hiányán át az urbanizációs nehézségekig, a kulturális propaganda fejletlenségéig — de a fejlődés tagadhatatlan, folyamatos, ha nem is mindig látványos. A szocialista brigádok kulturális vállalásainak tartalma, formája, színvonala a közművelődés-politikai célokkal összhangban, azok részeként változott. Egyre tágasabb körben érlelődött meg az a felismerés, hogy politikai, gazdasági és társadalmi céljainkat csak a műveltség emelésével együtt tudjuk a követelményeknek megfelelően teljesítem. A társadalmi érdeklődés mindinkább a közművelődés felé is fordul. Talaján jó kezdeményezések — egyéni vállalási rendszer, új munkaverseny-szabályzat, intézményi ajánlások, a munka és művelődés hónapjai stb. — születtek, és az előrehaladás természetes velejárójaként újabb ellentmondások, nehézségek is. A kerekasztal-beszélgetés jól szolgálta ismereteink gyarapodását, megerősítette korábbi tapasztalatainkat. Gondok mutatkoznak a szervezeti és módszertani munkában, propagandatevékenységünkben. Több fontos kiadvány, dokumentum nem jut el a legilletékesebbekhez, a brigádvezetőkhöz. S ez felveti az eszmecserék gyakoribb szükségességét. A fejlődés „hogyan tovább?” kérdésének elméleti és gyakorlati megválaszolására általánosságban tehát válaszolhatunk: tovább kell menni a megkezdett úton, de a fejlődés ütemének gyorsítása érdekében a módszerek további finomítására, a helyi kezdeményezőkészség erősítésére, a jó ötletek felkarolására van szükség. S csak használhat az is, ha a törvényes előírásokat, rendelkezéseket egységesen értelmezzük. A kerekasztal-beszélgetés további — talán legfontosabb — tapasztalata: a szocialista brigádmozgalom méltó arra a szerepre, amire az MSZMP XI. kongresszusa kijelölte. Nyerjen társadalmi méretekben teret a szocialista brigádok hármas követelménye: a szocialista módon dolgozni, élni, művelődni! Sulyok László | NÓGRÁD -1978. június 4., vasárnap
