Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

Köszöntjiik a pedagógusokat I 9CC9II a nyár melege váltja fel talán az LdOudll idei hűvös tavaszt, a diákoknak érkezik a vakáció, ismét elmúlt egy tanév. Ez idő tájt szép hagyomány a pedagógusok köszöntése. A mai napon Nógrádban is ün­nepségeket tartanak a pedagógusnap alkal­mából, kitüntetéseket adnak át. Köszöntik a pedagógusokat, akik a jövő építői közé tartoznak, hiszen a műveltség tégláiból is épül a jövő. S e téglák egy ré­szét éppen az iskolákban rakják egymásra az évek során. Tudjuk, régóta nem az a törekvés, hogy az iskola minden ismeretet tanítson, hiszen ez csak a lexikális ismeretek halmo­zásához és a túlterheléshez vezethet. Az ok­tatáspolitikai határozat szellemében fogant új dokumentumok éppen ennek ellenkezőjét célozzák. Nem e köszöntő sorok feladata a dokumentumokról szólni. Egyébként is, pe­dagógustársadalmunk folyamatosan készül ezek jövő tanévben történő általános beve­zetésére. S nemcsak a pedagógusok. Hiszen mindez nem csupán megyénk csaknem háromezer nevelőjét, a tanulóifjúság sokezres tömegeit érinti, hanem az egész társadalmat. Mégpedig azért, mert a dokumentumok, az új tanter­vek lényegéhez tartozik a nevelőiskola kon­cepciójának kiteljesítése. S bizton mondhat­juk, hogy társadalmi fejlődésünk, továbbha­ladásunk kulcskérdései közé tartozik ez. Köszöntjük a pedagógusokat, akiknek ér­demeit eddig is elismerte társadalmunk. Er­kölcsi, anyagi megbecsülésük javult. Egyéb vonatkozásokban is születtek intézkedések azért, hogy teljes energiájukat a nevelőokta­tásra fordíthassák. Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy Nógrádban is a történel­mi hátrányok, a kedvezőtlen települési viszo­nyok miatt talán még egy fokkal nehezebb helytállni, mint az ország kedvezőbb adott­ságú vidékein. Gondjaink egy része részben ebből is adódik. El kell érni például, hogy csökkenjem a tankötelezettséget nem teljesítő gyermekeik száma; minden oktatási szinten és formáhan növekedjen a tantervi fegyelem, a nevelés tervszerűsége és hatékonysága, s mindenekeiőtt becsülettel fel kell készülni az új dokumentumok bevezetésére. • Pedagógusaink döntő többsége felnőtt e feladatokhoz. Annak tudatában tevékenyke­dik, hogy nem egyszerűen csak alkalmazott­ja, hanem a szó legvalódibb értelmében köz­ponti alakja a szocialista nevelésnek. Eb­ből következik a bátor kiállás szükségessége az eredményekkel igazolt nevelési módsze­rek, az ifjúság alapvető szocialista érdekei, az iskola mind nagyobb társadalmi rangja és megbecsültetése mellett. Iskolai pártszerve­zeteink számarányukat nézve is tekintélye­sek. A kommunista pedagógusok eredménye­sen munkálkodnak a nevelő-oktató felada­tok megvalósításán, az egységes szellemű ne­velőtestületek kialakításán, a demokratizmus hatékonyabb érvényesítésén. Mind nagyobb gondot fordítanak a tantestületeken belüli eszmei-politikai munkára, a pedagógusok szakmai-ideológiai felkészültségének növe­lésére. Kinyitnak a nyári táborok, kezdődnek az üdülések, országjárások, kezdődik a vakáció. A pedagógusoknak később mint a gyerme­keknek. Jó pihenést a nyárra! Az új tanév érkeztével új feladatok várnak pedagógusra, tanulóra, szülőre egyaránt. Mindenekelőtt az új dokumentumok szellemében való munka­végzés. IÍÜC7n9lÍÍÍfa a Pedagógusok egész évi lYUdLullJUn munkáját, amelyet gyer­mekeink, s a társadalom érdekében végeztek. S külön is gratulálunk a kitüntetetteknek! T. E. Filmjegyzet Cséplő Gyuri Az önmegvalósításért foly­tatott küzdelem a legfonto­sabb emberi tevékenységek közé tartozik. Felmérni a lehetőségeket, harcolni ön­magunkkal, másokkal és a körülményekkel, belső és külső harmóniát teremteni: lényegében ez az élet célja, perspektívája, értelme. Ifjú Schiffer Pál olyan hőst választott alkotása fő­szereplőjéül, akit a kiemel­kedés szükségszerű felisme­rése hajt előre. Az illető ci­gányfiatal, a szó szoros ér­telmében hátrányos helyzetű ember, hiszen mostoha vi­szonyok között nevelkedett, sorstársaival együtt periféri­ára szorult, alig-alig látott valamit a világból. Cséplő Gyurit akkor ismerjük meg, amikor lépni szeretne. Pon­tosabban: lép is: Előre. Ki- saekad az őrző-óvó, ám még­is visszahúzó erejű közös­ségből, hogy hasznosabb tagja lehessen a társadalom­nak. Döntéseinek, kísérlete­inek, örömeinek, kételyeineK, csalódásainak tükre a film. A mű több bírálója, hang­súlyozta — egyetértek a megállapítással —, hogy a Cséplő Gyuri elsősorban nem a cigánykérdésről szól. A főszereplő személye, vala­mint a környezet jellege ellenére ifjú Schiffer Pál al­kotásában általános érvé­nyű tanulságok sűrűsödnek. A Cséplő Gyuri ilyenformán egyáltalán nem „cigány- film” (az efféle kategorizá­lás egyébként sem szeren­csés!): annál sokkal több. mélyebb, összetettebb. Ez a kissé félszeg és na­gyon rokonszenves ifjú él­hetne másutt is, jöhetne máshonnan is. Nem a szár­mazása lényeges, hanem a tudatossága. A felismerése. A cselekvési készsége. Az akaratereje. Cséplő Gyuri az „ars poetica” kifejezést nyil­ván nem ismeri, lehet, nem is szerencsés vele kapcso­latban ilyesmit emlegetni, magam azonban úgy érzem: tiszta hitére és csillapítha­tatlan lángolására, ez a címke illik leginkább. Csép­lő Gyuri ars poeticája — most már idézőjel nélkül — körülbelül így hangzik: Az ember arra született, hogy alakítsa önmagát — és amennyire képes rá: a tár­sadalmat. Nem szabad meg­elégedni sohasem. A tespe- dés: bukás. Az aktivitás: győzelem. Igaza van Grun- walsky Ferencnek: „Ha léte­zik pozitív hős ma Magyar- országon, akkor Cséplő Gyu­ri az. Éveken keresztül mondtuk, hogy kellene pozi­tív hős, aki valahonnan va­lahová akar jutni, akarat van benne, indulat van ben­ne, felemelkedési vágy van benne. Ez a film egy Ilyen embert kísér végig és ennek a hősnek a megpróbáltatá­sai, problémái, a társadalom, a társadalmi mobilitás leg­sűrűbb problémáiba vág­nak bele. Rajta tudjuk le­mérni, hogy mik a problé­máink, mik a nehézségeink, amikkel egy olyan ember­nek kell szembenéznie, aki valamit akar és tudja is, hogy mit akar. Evek óta arról beszélünk, hogy az em­bernek valamit akarnia kell, hogy ne áldozza fel az életét a hétköznapokban ne omoljon szét a napi felada­tok között, az anyagi javak ne tegyék tönkre az öntuda­tát, magyarul; akarjon töb­bet, jobban. Dolgozzon, emel­kedjen fel, legyen öntudata. Itt van egy ember, aki ezt akarja és semmi mást.” Idealizált figurával len­ne dolgunk? Szó sincs róla. Cséplő Gyurinak is vannak tétova pillanatai, csüggeteg percei. Amin nem szabad csodálkoznunk, hiszen len­dületét megfékezik az elő­ítéletek és saját gyengesége is akadályozza maximális tervei realizálásában. Nagyon erős az otthon konzervatív hatása. Szerencsére sokkal nagyobb az új otthon meg­teremtésének, a másfajta — tartalmasabb — életvitel megszervezésének vágya. If­jú Schiffer Pál filmjének érdeme, hogy nem mozai­kokban tárja elénk a nagy út állomásait, hanem a fej­lődési folyamatokra kon­centrál, A mennyiség akku- mulálódásának és a minőség robbanásának vagyunk ta­núi. A műfaj lehetőséget biz­tosít arra, hogy a filmben különféle stíluselemek ve­gyüljenek egymással: az ob­jektív tényközlés, az oldott riport, a hangulatos esszé, a beszédes dokumentum. Vol­taképpen a cselekmény is ér­dekfeszítő, bár nincsenek búvópatakjai, fordulatai, meglepetései. Néhány for­málisnak tetsző információt azért elengedtünk volna, bár ezek is a film építmé­nyéhez tartoznak. Mostanában szokássá vált, hogy a filmalkotások szer­zői ankétokon, beszélgetése­ken, vitákon találkoznak a közönséggel. A befogadók véleménye — kritikája — mindig érdekes. Ifjú Schif­fer Pál is megkezdte az or­szágjárást: művét Nógród- ban is nagy visszhang fo­gadta. Senki nem nyilatko­zott közömbösen a látottak­ról. Ez a „visszacsatolás" egyértelműen bizonyítja, hogy a Cséplő Gyuri eleget tett a „társadalmi megren­delés” időszerű feladatának. — s. f. — Júniusi Jelenkor A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának élén Bertha Bul­csú sorozatában a Csanádi Imrével készített interjút ol­vashatjuk. A lírai rovatban többek kö­zött Beney Zsuzsa, Fodor András, Kátooky László, Ke- resztúry Dezső, Mészöly Mik­lós és Takáts Gyula költemé­nyei kapták helyet A prózai írások sorában Czele György és Sziládi János elbeszélését László Lajos rl portját, valamint Tüskés Ti­bor szociográfiájának befeje­ző részletét közli a folyóirat. Az irodalmi tanulmányok, esszék közül figyelmet ér­demel Czine Mihály írása Darvas Józsefről, Rónay László tanulmánya Devecseri Gáborról, továbbá Pomogáts Béla, Takács Gyula költemé­nyéről szóló elemzése. Az „Irodalomtudósaink fóruma” sorozatában Tóth Dezsővel be­szélget Béládi Miklós. A kritikai rovat élén Ve- kerdi László három esszékö­tetet, Bécsy Tamás pedig Sza­bolcsi Miklós új József Atti- la-monográfiáját ismerteti. H eure k a ! Csigavér... Csak semmi pá­nik. Ilyenkor az is eszembe szokott jutni, amit egyszer sem olvastam el, esetleg a vastag betűket, no meg a tar­talomjegyzéket. Miért? A szí­nészek is rögtönöznek, ha el­felejtik a szerepkönyv szöve­gét, néha jobb mint az ere­deti. Mindjárt szétpattan a ha­lántékom. Talán egy kis cso­koládé segít. A MALÉV piló­tái is azt eszik, kell a kaló­ria Na, de mi egy repülőút az írásbeli érettségihez ké­pest. Ez kész szuperszonikus bevetés. Már az ujjaim is zsibbad­nak. A csudába ezekkel a matrózmandzsettákkal, szorí­tanak mint az inkvizítori bi­lincsek. Most meg szomjas vagyok. Az a hülye Kovács, amikor reggel meglátott, vihogva mondta a többieknek, hogy én vagyok az évad legjobb Coca-Cola reklámja, — felté­ve, ha sikerül az írásbelim. Ki tudja, talán a Colában van valami varázsszer... Nem érzek semmit, üres bu­borékok a gyomromban, csak nehogy a fejembe szálljanak. Boda már másodszor pisz- szeg a hátam mögött. „Mi van?”. Na mi lenne? Egy pa- pírzsebkendőre ráírom: rövid­zárlat. Óvatosan mutatom ne­ki, a tanár épp kibámul az ablakon. Boda suttogását a hátamban érzem: „De tök vagy, az utolsó órán ebből a témából feleltél jelesre...” — Heuréka! Ma befejeződik a tanév, j A moszkvai Kreml várja vendégeit Moszkva Idegenforgalmi látványosságai közül kétség­kívül a legtöbb látogatót az építészeti és történelmi emlé­kekben gazdag Kreml vonzza. 1980-ra befejeződnek a res- taurációs munkák, a munkák harmadrészével már ma ké­szen vannak. A rekonstrukció a középkori építészeti együt­tes majdnem minden darabjára kiterjed, a húsz bástyára, amely közül ötön rubin csillag ékeskedik, a 2235 méter hosszú és 5—19 méter magas falra, a XIV—XIX. századból származó különböző egyházi és világi épületekre. Néhány épületet csak megszépítettek, befestették a fa­lakat, bearanyozták a kupolákat, felújították a stukkódíszíté­seket és a festményeket, a középkori orosz építészet számos remekműve azonban „sebészeti beavatkozást” követelt az építőktől és az építészektől. A 81 méter magas Nagy Iván harangtorony alapjának megerősítésére például speciális cementalapokat építettek a talapzatba Befejeződött az 1702-ben I. Péter parancsára épített, fegyver- és hadizsákmányok tárolására szolgáló fegyvertár felújítása. Hogy e legrégibb múzeum megmaradjon, egyik falát teljesen át kellett építeni és fémszerkezettel a Kreml falához erősíteni, valamint a tetőszerkezetet is ki kellett cserélni. Az épületen ismét az eredeti stukkódíszítések és falfestmények láthatók. Bonyolult építészeti munkát kívánt a Trojickij-torony restaurálása is, acélszerkezetekkel erősítették meg. Igen alapos és körültekintő munkát igényelt a székes- egyházak, az Uszpenszkij-, az Arhangelszkij- és a Blagoves- csenszkij-székesegyház egyedülálló freskóinak restaurálása. Az olimpia vendégei ismét eredeti fényükben láthatják Andrej Rubljov, Feofan Grek és más középkori orosz mű­vészek remekműveit. Nemzetiségi közművelődési központ alakul Nemzetiségi közművelődési ku­tató- és dokumentációs központot létesítenek az Állami Gorkij Könyvtárban — határozták el a Kulturális Minisztériumban. A nemzetiségi kutatás fejlesztésé­re kidolgozott irányelv és intéz­kedési terv szerint a nemzetiségi könyvtárak központjában szer­vezik meg a nemzetiségi politika gyakorlatához, a nemzetiségi mű­velődés irányításához szükséges kutatásokat, felméréseket, és itt tárolják a nemzetiségi vonatkozá­sú adatokat, információkat, ki­adványokat. A döntéseket előké­szítő kutatások során többek kö­zött megvizsgálják a nemzetiségi lakosság kulturális ellátottságát, a nemzetiségi klubok, énekkarok, tánckörök szerepét a nemzetiségi kultúra, az anyanyelv művelésé­ben. Foglalkoznak az iskolán kí­vüli nyelvoktatás új modelljének kialakításával és számba vesgik a nemzetiségi emlékhelyeket. A nemzetiségi tudományos ku­tatások, amelyeket az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem kelet­európai tanszékén, a Magyar Tu­dományos Akadémia irodalom- tudományi, történettudományi, szociológiai, nyelvtudományi és más intézeteiben, valamint egyéb intézményekben eddig végeztek, intenzíven folytatódnak. A Nép­művelési Intézet művelődés-szo­ciológiai vizsgálatokat végez a nemzetiségi településeken. A több tudományágban és több helyen folyó kutatásokat az MT.v kelet-európai és nemzetiségi komplex bizottsága koordinálja. A nemrég alakult akadémiai tes­tületi szerv országos szakmai­módszertani, véleményező felada­tokat lát el. Tfllh Bein LEGENDÁK NÓGRÁD — 1978. június 3., szombat 23. Alig egy hét alatt nagyon megváltozott a félelmem fe­lőlük. Egy tábormester egy morva ember, bizonyos Kor- bász Stefán nevezetű, kapi­tány rangú. Tartott olyan ren­det, a szedelék nép szelíden polygott keze alatt, akár ősz- szej a légy. A törzs hat sátorban itt la­kott a peregi magasulatokon, a többi mind a szolgálati he­lye szerint kijelölt téren. De reggelente, ha vasvilla esett is, szigorú parancsosztások es­tek. Dicséretek, meg bot de­rekasan kimérve. Hetven pa­rancsnok állt a sátrak előtt, várta Korbász kapitány sza­vát. Azután következtek a früstökölések, azután a szem­lék, ménesről ménesre, ki mikor volt soron. Korbász el­várta, hogy reggeltől estig vele legyek. Ügy festettem én közöttük, mint kóbor fehér galamb a varjak közé keve­redve. Hamuszín gatyában, fe­kete lajbiban, nagyszélű ka­lapban álltam a katonaurak között egyedül, míg osztogat­ták a parancsot. Ez a Korbász, amilyen szi­gorral fogta a katonák gyóp- lűjét, olyan jókedvű volt a közvetlen embereivel. Nem is nevezték másképp, mint Sze- pinek. Cserében ő meg Matyi - zott engem. Tudott magyarul. Három évet szolgált Győrben. Ügy aprította a szavakat, mini rossz bojtár a lovat. Jstorral, karddal vágta, de jól állt ne­ki. A bort se utálta, rágatlanul nyelte, a hasával amúgy sem volt haragban. Volt olyan erőben, akármi vékony dere­kú ló öszeesett alatta. Ahogy teltek a hetek egy­más után nekiízelődtünk a do­lognak valahányan. A népes­ség is szaporodott a tábor kö­rül. Földbeásott kondérokban főztek ezek a szedelék szaká­csok olyan jóízű ételeket, il­latuk elszolgált hetedhét hatá­rokon túlra. A sok lerombolt falu, annak szétbújdosott la­kossága, mind ide csalódott ál­tala a tábor köré. Eleinte csak egy-két férfiember, Kon loros égett falai közül. Aztán Két- soprony, Simánd, Pankota, Je­nő is kiadta elszéledt éheseit. Mikor Korbász rájött, hogy idegen drancosok kószálnak a tábor körül, nagyon beszigoro­dott. Maga elé kísértette őket, akkor már lehettek vagy ötve- nen. Negyven férfi és tíz nő­személy, s épp száz botüt.éssel a farukon szét akarta zavar­tatni őket. Mondom neki, Szepi, csak kicsi türelmet mutass! Ezeket hívni kellett volna, nem elza­varni ! Aranykezűek, használ­ni tudnak, de mindenütt. Nézd az asszonyokat. Csapassunk födelet a fejük fölé, miből se tart, itt az építőanyag hely­ben. Elcsömbökösödünk asz- szonyi kéz nélkül a lovak kö­rül. Hát mi munka az, ahogy a férfiember gatyát mos? Megáztatjuk kicsit, aztán szá­radon hagyjuk. A férfiak kö­zül húsz is lóértő. Idomításoál egynek több hasznát veszem, mint tíz katonának. A katona enni, inni ad a lónak, de nem tanítója annak. A kardot for­gatja, de csinálni nem tudja! A lovat megüli, szúr és vág róla. Olyan készen kell annak a lovat is a kezébe adni, ahogy a puskát. Szepi szepe- gett szavaimon. Nem volt szo­kása, hogy mindenben csak neki lehet igaza, mert ő a rangos. Bár a civilt annyiba se nézte, mint a kutyát. An­nak nem tudott parancsolni. Azokat rém lehetett glédába állítani, nem értették a kürt­szavakat, a németül mondott vezényleteket, a fegyelmező csuklógyakorlatokat. Nem le­hetett nekik ébresztőt, takaró­dét veretni. Szepi rángatta a vállát, any- nyit vakkantott; hogy lehet, mondok valamit, mert lár a szám. Dehát a szolgálati sza­bályzatban nem az van, hogy hívjad a civilt, hanem, hogy a tábor köré, hadak mögé húzó­dó rongyos népet oedig pusz­títsd, mert a bajod gyűlik meg vele. Nem lesz ezekkel baj, mon­dom neki. Ezek közül kikerül­ne egy-két csürhekanász. Ka­tona nem állhat puskával a disznók mögé. Huzalom is kell ahhoz. Értés. Aztán itt van egy vágógulya. Azokat a civil láthatja el. Külön választható a fejősgulya. Hányán innánk mi itt tejet! Nem csak borral él az ember. Itt van a vágó- birkaság. Csak nyammog, ahogy idehordják Szentesről. Megapadnak, ha nem legel­hetnek. Ezek mellé pásztor kell. Szánthatnánk zab alá va­ló földeket. Itt van húsz pár ökör. A kovácsok fagerende- lyes ekéket tudnak sikeríteni. S szántsunk, vessünk. Kukori­cát is lehetne tavaszra vetni az őszi szántásba, hát nem kellene Erdély oldaláról ide­fuvarozni a csövest. Szepi dob­bantott a lábával. — Lótábor ez, vagy paraszt- gazdaság? — Mindenkinek segítene! — Nézd, ha ennyiben va­gyunk, hát rendezd a civilsé- get. Legyél közöttük bíró. Azt nem tűröm, hogy a fegyelem meglazuljon! Itt egy szalma- szál a mi parancsunkat nem keresztezheti! Nekünk tömegé­vel kell a sereglovakat fölké­szíteni ! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents