Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Réti Zoltán: Kikötő (tus) Ipartörténetünk múltjából MUNKÁSMOZGALMI mú­zeumunk profilja a megye ipa­ri múltjának feldolgozása, így többek között a 18—19. szá­zadi üvegmanufaktúrák kuta­tása, melyek rövidebb-hosz- szabb ideig működve a magyar iparfejlődés előfutárainak is tekinthetők. Ezek az üveghuták, amikor a különböző uradalmakban lé­tesültek, akkor a másképp nem értékesíthető nyersanyag­nak, főleg a fának hasznosí­tása volt a cél. Amikor bér­lőknek adták át az üzemet, ak­kor is csak a járadék volt a fontos, így a bérleti szerződé­sek rövid lejárata a tartósabb befektetésektől visszatartotta a vállalkozókat, minthogy nem volt számukra biztosítva a pro­fitszerzés. így ezek a vállalko­zások tipikusan feudális jel­legűek voltak, habár csírái­ban mint egyszerű tőkéskoo­perációk magukban hordozták a kapitalista fejlődés lehetősé­gét. Szuha és Hasznos közsé­gek üveghutáinak történetét a huta, és kellett az apátság- ten vei Hutta néven azonosá­nak újból felépíttetnie. Hasz- hatjuk. A Szuha községtől 2 nos község lakóinak száma és fél órára fekvő üveghuta 1782-ben 693 fő volt, valószí- rossz, agyagos, köves erdei út- nűleg magába foglalta a tele- járói volt nevezetes, amelyen pítvényen élők számát is. Az keresztül a hasznosi üveghutá- első huta, az Alsó-Hutának ra lehetett eljutni. A telepen nevezett település helyén áll­hatott, amit ma Mátrakeresz- tes néven ismerünk. A másik hutát, a Kövicses-patak men­tén Felső-Huta néven hozták létre, későbbi neve Dezsőfi- Huta volt. (Dessewffy család után.) Az Almássy család bir­tokán is létesült egy huta, ami 1785-ben már évi 100 mázsa üvegárut állított elő. (1 má- zsa=56 kg.). A hutában, mint a többi kis üvegmanufaktúrá­ban kevesen dolgoztak, itt a létszám 7 fő volt. 1796-ban a források a hasznosi erdőben már két működő üveghutát je­gyeznek fel. A hasznosi huták néhány rozoga kunyhót jegyez­tek fel egy jelentéktelen pa­tak mellett, amely nem utal valami jelentős üveghutára. Egy 1796-os feljegyzés szerint a huta már nem dolgozott. 1808-ból egy jélentés kapcsán úgy tűnik, hogy ismét üzem­be helyezték, mert bérlője Kupka János és Hadabás Já­nos volt. Termelése ekkor táb- laüvegból, kis palackokból, bu- téliákból, patikába való üve­gekből, likőrös palackokból állt, melyet Pesten s a kör­nyező városokban adtak el. Valószínűleg az üveghuta vi­rágkora a 19. sz. első évtize­lassan újabb telepitvényeket de volt, de a működését is fel­hoztak létre és ezek nyomán alakult ki a Legfelső-Huta, amit Almási-Huta néven is ír­tak. Ma Mátraszentistván a te­tekintjük át vázlatosan, mivel lep neve. Fiskalitásból Mátra­ipartörténeti vonatkozásban a vidék jellegét a különböző, hosszabb-rövidebb ideig mű­ködő és fennálló üveghuták tevékenysége határozta meg. Hasznos a Mátra nyugati nyúlványai által képzett völgy­ben, a Kövicses-patak mentén fekszik. A település hegyes- völgyes határa gazdag volt töl­gyes, bükkös erdőségben és így nem véletlen, hogy erde­jében üveges telepítvények jöt­tek létre. A hasznosi erdőben létesített üveghuta vándorló település volt, mert a környe­ző erdők . fáinak felégetése után beljebb és beljebb hatol­va a Mátra rengetegébe, hoz­ta létre szlovák eredetű tele­peseivel az újabb üveghutá­kat. Az első huta létéről írá­sos anyagunk 1753-ból ma­radt fenn, amikor a hasznosi erdőben álló, a pásztói apát­ság tulajdonát képező hutát Carl Schüller és Johann Stirg- ler három évre bérbe vette minden tartozékával együtt évi 100 koronáért. A szerződés sze­rint ablaküvegeket, poharakat szentlászló, ötházhutából pe­dig Mátraszentimre jött létre. A 19. század közepén már egyik telep sem működött, tehetőleg ekkor fejezhette be. 1845-ben a szuhai és a hasz­nosi elpusztult hajdani üveg­hutákról írnak, ahol a lakosok mint úrbéri zsellérek élnek és hamuzsírégetéssel, fatárgyak faragásával foglalkoznak és maguk körül irtva az erdőt egyre beljebb vágják magukat egykori szlovák telepesei már a Mátra erdőségébe. mint úrbéli zsellérek faeszkö­zök készítéséből és napszám­ból tartották fenn magukat. SZUHAHUTA—MÁTRAAL MÁS. Szuha község a Mátra ÁLTALÁBAN ELMONDHA­TÓ, hogy mint a legtöbb üveg­huta, úgy ezek is kis kézmű­ipari jellegű üzemecskék vol- _____ ____ ^ tak, és csak közönséges üveg­hegység északi lejtőjén a Szu- áruk készítésével foglalkoztak. h a-patak mellett fekvő falu. Hozzá tartozik Szuhahuta, a szlovák lakosságú telepítés is. A táj természeti adottságaiból következik, hogy jelentős föld­művelés itt sem fejlődhetett ki, de az erdészet és az ehhez kapcsolódó erdei ipar igen fej­lett volt. Az eddigi ismereteink sze­rint Szuhahutát 1777-ben lé­tesítették a Morvaországból be­telepített üvegesek. Ez a be­telepítés több hullámban tör­tént, de zömmel a 18. sz. vé­gére esett. K. Csilléry Klára kutatásai szerint az őslakosok a morvaországi valassko nyelvjárással hozhatók kap­jobbára csak a helyi és kör­nyékbeli szükségleteket elégí­tették ki. A technikában, a termelés méretében és ennek nyomán fellépő nyersanyag- és energiaigényben, valamint a közlekedési viszonyokban be­következett változások meg­változtatták a telepek koráb­bi előnyös tulajdonságait és társulva a tőkehiánnyal, előse­gítették pusztulásukat. Dr. Szvircsek Ferenc muzeológus Selymes fény a kastélyban A Magyar Nemzeti Galéria tárlata Szécsényben Helyesen adták a rendezők csak a következő században hogy e stílusnak méfüs van- — a Magyar Nemzeti Galéria értek is meg. nak hazai képviselői is, a fes­és a Nógrád megyei Múzeu- Mi a helyzet a biedermei- tészetben például Barabás mok Igazgatósága — a Re- errel, amely nálunk a közép- Miklósnak rangot is adha- formkori művészet, s nem a birtokos nemességre és csak tunk. Az pedig aligha vitat- biedermeier címet annak a kis számú városi polgárságra ható, hogy ez a korszak a kiállításnak, amely júniustól támaszkodhatott? Lyka Ká- hazai műkritika, a műkeres- augusztusig látható a szécsé- roly után szokás ezt a tábla- kedelem, és művészképzés ki­nyi helytörténeti múzeum- bíró-világ művészetének is alakulásának ideje, s erőfeszí- ban. Valójában ugyanis ez a nevezni. Farkas Zoltán taga-, tésel igen nagyra értékelhetők, korszak 1800-tól 1850-ig a dása lapidáris: nincs magyar így van ez még akkor is, ha nemzeti művészet megalapo- biedermeier. (Farkas Zoltán: zásának hősi erőfeszítését vi- A biedermeier, Budapest, seli magán, amelyben ugyan 1914.) Nem állítja ugyan, hogy ott van a biedermeier művé- az 1830-as, 40-es évek irodal- szet, de még hat áttételeken mának keresztül a klasszicizmus és er-ízű már megjelenik a később job- ilyen ízű festészet, s főként, ban kiteljesedő romantika. (A hogy az 1848-as forradalom katalógus kis tanulmánynak biedermeier voltaképpen a utáni idők társaséleti szoká- megfelelő előszavát is, amely a romantika korai és kispolgári saiban, iparművészeiében tárlat látogatója számára szín­változatát jelenti.) A kor- nem lelhető fel ez a stílus. De te nélkülözhetetlenül jó út- szak képzőművészeti termése, mint mondja, „ezek a felső- mutató. Mind a festészeti, nemcsak stílusát tekintve vál- rolt tünetek nem adnak dön- mind pedig a grafikai anyag, tozatos, hanem színvonalá- tő korképet”. Mégpedig azért, ha mozaikszerűen is, képet ad ban is egyenetlen, amin nincs mert szerinte ebben az idő- is mit csodálkoznunk, ha fi- ben — ellentétben például a az irodalomtól, természetesen, nem vitatjuk el a vezető sze­repet. Igen, helyesebb így a cím: nincsenek biedermei- Reformkori művészet. A ki­tünetei, hogy nincs állítást dr. Szinyei Merse Anna rendezte kitűnően. Ö írta a e fél évszázad törekvéseiről, a művek és elrendezésük lég- gyelembe vesszük, hogy a németországi helyzettel — kört teremtenek. A katalógus bontakozó újkori magyar mű- polgári és városi életforma címlapját Brocky Károly A vészét a török után — a jó- egyáltalán nem volt. „A mi szegénység című képe díszíti részt idegen művészek által 19. századbeli élettörténetünk, (1840-es évek vége.) Igen, nem létrehozott barokkot nem szá- 1867-ig a földbirtokos neme- volt éppen gazdag ez a kor- mítva, amely világviszonylat- si osztály élettörténete” — ír- szak, küzdelmeit, teremtő ban elsőrangú alkotást nem ja, amelynek közélete nem erejét azonban becsüljük, ér­eredményezett magyar földön városi, hanem megyei és or- tékeit méltányoljuk. Nemzeti szinte a semmiből indult, szágos, magánélete pedig fa- festészetünk alapjait rakják le Vegyük ehhez a hazai polgá- lusi. Az akkori irodalmi diva- ekkor az alkotók. Hogy csak rosodás, a feudalizmusból va- tok, természetesen átjutnak néhányat említsünk a kiállítá- ló kiemelkedés késői voltát hozzá közvetítéssel (Kölcsey, son is szereplők közül, idős és lassú ütemét, a nyugatitól Kazinczy, Bajza „biedermeie- Markó Károly, Brocky Ká- sokban eltérő feltételeit, amely reskednek” is), de hatásuk roly, Barabás Miklós, Borsos egyébként más kelet-európai, szűk körű, s tíz év múlva a József, Donát János, Kisfalu­országokra is jellemző, s ak- vezető szerep már Vörös- dy Károly, Plachy Ferenc, Li­kőr máris érthetőbbekké vál- martyé, Petőfié, Aranyé, akik- geti Antal, Kozina Sándor, nak az egyenetlenségek. A nek semmi köze ehhez az Marastoni Jakab, Weber Hen- korszak művészetében pedig életformához. A forradalom rik, és még sorolhatnánk! inkább az irodalomé volt a utáni életben már több a ha- Megjelenik a szécsényi vezető szerepe, semmint a sonlóság, ám ez az életfor- Forgách-kastélyban e képzőművészeté, jóllehet a ma a szerző szerint mégsem művészetének selymes fénye, művészeteknek ez az ága még- ereszt igazán mély gyökerét, lágy formája, s az érzékeny is ekkor vívta ki a helvet ma különböző okokból. rajzosság egyaránt. A grafi­s énkor \ a ki a neiyet ma Mindeme vélekedéssel kábán pedig korabeli város­gának a nemzet szellemi éle- együtt, amelyben egyébként és életképek, korabeli nagvja- tében, ha ennek gyümölcsei, sok igazság van, azt hisszük, inknak portréi. — tóth — volt korszak Könyvekről ján készült kimutatás szerint a nevek 60 százaléka szláv, 36 és más üvegeket kellett a bé- csolatba. Az anyakönyvek alap- ren felül adniuk az apátság­nak. A szerződés letelte után 1756-ban, az apátság szerette százaléka német, 4 százaléka volna a huta jövedelmét meg- egyéb eredetű. A Mátra vidék osztani a környező földesurak- iparáról egy 1785-ös összeírás adatai szerint ismeretes, hogy Szuhán, illetve a szuhai erdő< kai, természetesen a fenntar­tási költségekből vállalt meg­felelő részesedés után. 1762- ségben működött egy „comp­ben Almássy János földbirto­kos Egerben az apátság ellen lépett fel, nehogy a hasznosi erdőben fekvő üveghutát ki­lurium conpossessorum”, vagyis egy közbirtokosság tu­lajdonát képező üveghuta. A huta termelése évi 89 mázsa javítsák és üzembe állítsák, volt. Munkásainak száma 6 mert léte már az alapításkor is sérelmes volt a többi birto­kos számára. 1763-ban Heves fő. Jövedelme elérte az évi 400—600 rhénes forintot. Az üzem termékeit nem sorolják megye közgyűlése elutasította fel, csupán annyit mondanak a tiltakozást, mivel a huta a „közjóra” előnyös, tehát az apátságot az építésben nem lehet meggátolni. Valószínűleg bérlő hiánya miatt pusztult el róla, hogy ha nagyobb terüle­tük lenne az erdőből, jövedel­mük is nagyobb lenne. Az 1782-es első katonai felmérés alapján Szuhahutát Glasshüt­NóGRAD — 1978. június 25., vasárnap lusi, a XVIII. században Orosz- tán második legnagyobb vá­országba betelepült németek utódai. Kulturális életük vál­tozatossá tételére alakult meg a német színház. > Az M. Sz. Scsepkin Szín- művészeti Főiskolán három évvel ezelőtt „Német csopor­tot” hoztak létre. Harminchat fiatal készül az első kazahsztá­ni fellépésre. A leendő hivatá­sos drámai színészek változa­tos műsorukban klasszikus és modern német darabokból ad­nak elő részleteket német nyel­ven, táncolnak és énekelnek. A Moszkvai Színművészeti Főiskola „Német csoportjának” tagjai nagyrészt kazahsztániak. A társulat a Kis Színház leg­kiválóbb színészeinek irányí­tásával működik. A csoport A sétáló szobor Boldizsár Iván A sétáló szó- csak külföldön tesz néha már lyes jellegükkel is közérdeklő- bor című útirajzkönyvének szinte erőn felül is sokat a désre tartanak számot. Nem­borítólapján (tervezte Pap magyar irodalom iránti ér- csak a megírás elevensége Klára) hullongó falevél, ka- deklődés felkeltéséért, értékei folytán, hanem elsősorban laplengetés. A sétáló szobor- megismeréséért és megszeret- azért, mert valóban időnként' ral a szerző Hollandiában ta- tetőséért, hanem idehaza és tótágast álló, cseppet sem lálkozott. Különös ez a szó- fürge hírhozónak számít az nyugodt korunk kérdéseihez bor, egyrészt eszményi beszél- újabb és újabb szellemi áram- szólnak hozzá. Magyarázan- getőtárs, mert hallgat, de rá- latok, irodalmi divatok stb. dó a könyveimet, Boldizsár adásul meg is tud szólalni, friss közvetítésével, egyúttal Iván ezt írja: „Maga a sétáló Miről beszél? Többi között szellemes kritikájával, ha szobor pedig úgy lépett ki erről szól a címadó írás, de szükségesnek véli ezt. Visz és Hága főteréről e kötet címé­tulajdonképpen az egész hoz tehát a tarisznyában. Vi- re és borítólapjára, hogy könyv is, jóllehet Boldizsár szi hírünket, irodalmunk jó megkísérelte korunk nagy István jegyzeteiben távolról hírét, törekvéseink jó szán- paradoxonét, a változás és a sem a bronzhoz intézi szava- dékát a nagyvilágba. S hozza változtathatatlanság hol békés, it, hanem hozzánk. Elsősor- onnan Európából, Amerikából hol békétlen együttélését ban hozzánk. — néha máshonnan is — azt, olyan képpel kifejezni, amely Egy csaknem ötszázoldalas, amit hazahozni érdemes. S egyszerre hasonlat is és va- fejezetekkel gazdagon tagolt csodálkozunk néha, milyen lóság is.” Egyik kulcsmondatot művet, természetesen, nem le- nagy ez a tarisznya. „Unesco- idéztem a kötet megértéséhez, hét egyetlen rövid cikkben is- ul” aligha tud bárki is többet Múlt és jelen, a folyamatos- mertetni. Nem is erre vállal- nála e kis hazában. A The ság nemcsak a hasonló című kozunk, inkább a figyelmet New Hungarian Quarterly cí- fejezet írásaiban játszik egy- kívánjuk éleszteni, a könyv mű Budapesten megjelenő másba, hanem a kötet min­iránt. Hogy miért? Kissé el- folyóirat pedig rólunk szól an- den írásában, ha nem is min- koptatott szóval azt mondhat- goiul a világnak, ugyancsak az dig ilyen közvetlenül. A vál-J nánk, azért, mert a könyv ő szerkesztésében, hogy szer- tozó világban — ez ugyan­minden fejezete húsbavágóan teágazó tevékenységének csak csak egy „fejezet” címe — időszerű. Nincs mit csodálkoz- néhány rétegét említsük. PEN-naplókat is közöl a szer­ni ezen. Akik ismerik és ked- Mostani útirajzaiban szin- ző. A könyvmadár című rész- velik Boldizsár Iván korábbi tén a kor legelevenebb kér- ben pedig a kultúra „sokkjá­útirajzait, mind megannyi déseivel kívánja szembesíteni ról”, kultúra és művelődés vi-' élvezetes esszé, tudják, a olvasóját, önmaga múlt- és szonyáról, a változó művé- szerző, a magyar irodalom és jelenid'ejű naplónak nevezi a szetről, új közönségről, a kul- kultúra „utazó nagykövete- könyvben foglaltakat. Ezek a turális örökségről, a kultúrá- ként”, 1970 óta a magyar naplórészletek azonban min- ban való részvételről, az ol- PEN CLUB elnökeként nem- denkor közérdekűek, szemé- vasásról, a tanulásról szól, __________________ hogy csak néhány kiemelke­dően izgalmas s valamennyi­ünket érdeklő témájáról te­gyünk említést. ‘ A Kettős tü­körben fejezetcím önmagáért i beszél, írásai a világban való képünkről, illetve a mai vi­lághoz való viszonyunkról szólnak. A következő fejeze­tek, csak címekben: Emberül élni, Színház és közérzet, Családi napló. A könyv több mint fél­ezer oldalas. Manapság ná­lunk nincs divatja a különbö­ző keretek között zajló tár­sas együttlétnek, teszem azt1 a házi hangversennyel egybe­kötött családi vacsorának, utá­na beszélgetéseknek, az inti- mebb formájú eszmecserének. Hogyan is lenne ötven—hat­van négyzetméteres lakások­ban, kocsmáinkról, eszpresz- szóinkról pedig jobb nem is beszélni. A csevegés hiányát is pótolja kicsit ez a könyv. Ez persze már egészen sze­mélyes megjegyzésem. Ügy tűnik, Boldizsár Ivánnak van1 miről csevegni, legyen ked-; vünk hallgatni. Tóth Elemér ‘ Német színház Kazahsztánban Kazahsztánban mintegy tagjai alkotják majd a kara- gyakran fog szerepelni az 800 000 német nemzetiségű ál- gandai Német Színház gerin- egész Kazah SZSZK területén, lampolgár él. Döntő részük fa- cét. Karagandában, Kazahsz- ugyanúgy, mint Szibériában és az A1 tájon. A németek által sűrűn lakott falvakban és vá­rosokban mindenütt klubok és tágas nézőtérrel rendelkező művelődési házak találhatók. Ezekben a klubokban amatőr együttesek játszanak, hivatá­sos színészek támogatásával. Karagandában már régóta működik a „Freundschaft” esztcádegyüttes. Fellépnek Kazahsztán egész területén, de a köztársaság határain túl is óriási sikereket aratnak. Az együttesnek nincsenek pénz­ügyi nehézségei. Ez vonatkozik rosában körülbelül 60 000 né­met él. Az új nemzeti szín­ház előreláthatóan két év múl­va nyitja meg kapuit, ami­korra a „Német csoport” tag­jai befejezik a főiskolát. Repertoárjukon szerepelnek majd helyi szerzők — Andre­as Sacks dramaturg, Alek- szandr Reinmgen prózaíró és a német-francia származású költő, Rudolf Jacquemin — művei. A darabok a német nyelvű újságokban, valamint a moszkvai és a kazahsztáni könyvkiadványokban jelennek a hivatásos német színészekre meg. Mivel Karaganda német la­kosságának részaránya már nem túl magas, a megalakuló színház minden bizonnyal is. Annál is inkább, mivel az épület és a berendezések lét­rehozásával kapcsolatos költ­ségeket az állam magára vál­lalja. Robert Weber

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents