Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Százezer darab Salgótarjánban, az írószer Szövetkezetben áprilisban kezdték a SAX—620 típusú tűzőgép gyártását. Üj termékként április­ban kezdtek hozzá a munkához, ebben az esztendőben százezer darabot készítenek. A tűzőgépek legnagyobb része exportra megy, de a hazai fizietekbe is kerül belőlük. Ké­pünkön Révai Julianna látható szerelés közben. (Bábel László felvétele) Javult az ellátás A nézsai tanács legutóbbi ülésén a fogyasztói érdekvédelem helyze­téről készült előterjesztést tár­gyalta meg. A testület megállapí­totta, hogy a kereskedelmi ellátás javult. Nézsán hamarosan új bolt nyílik az ÁFÉSZ egykori iroda­épületének átalakításával, melyben a korábbinál lényegesen jobb kö­rülmények között vásárolhatnak a helybeliek. Legénden és Keszegen a kora reggeli órákban a földekre indulók sokszor találnak zárt aj­tókra. A lakossági bejelentések alapján felülvizsgálják az üzletek jelenlegi rossz nyitvatartási rend­jét. A fogyasztói érdekvédelem fo­kozott érvényesítése érdekében megszervezik a rendszeres tár­sadalmi ellenőrzést, mely az árak­ra, a választékra, de az udvarias kiszolgálásra és a boltok tisztasá­gára is kiterjed. A társadalom, a dolgozó nép érdekében Beszélgetés Kispál Józsefiéi, a megyei népi ellenőrzési bizottság munkájáról Az elmúlt időben sokat foglalkozott a közvélemény is — a népi ellenőrzés fennállásának 20. évfordulója jegyében — a népi ellenőrzési bizottságok, a népi ellenőrök munkájával, tevékenységével. Munkatársunk Kispál Józsefet, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét kereste fel, s foly­tatott vele beszélgetést. — A Lenin elvtárs kezde­ményezésével létrehozott mun­kás-paraszt ellenőrzés megva­lósítását, folytatását látom a népi ellenőrzésben. Jó érzés ta­pasztalni, hogy a Központi Bi­zottság, a Minisztertanács szá- mit a népi ellenőrök tevé­kenységére, elismeri a vég­zett munkát, ugyanakkor kéri, elvárja e tevékenység tovább­fejlesztését. Nagy elismerés volt Kádár • elvtárs levele a 20 éves évforduló alkalmából. A népi ellenőrzés társadalmi alapokra épül. Elismeréssel kell szólni a népi ellenőrök, elsősorban a társadalmi népi ellenőrök munkájáról. Kivív­ták, megérdemlik a megbecsü­lést. Az, hogy a népi ellenőr­zés társadalmi alapokra épül, megköveteli, hogy a dolgozók széles rétegével, a jól felkészült szakemberekkel, a különböző szervekkel, mindenekelőtt irányító szerveinkkel — párt- bizottság, KNEB, tanács — vál­lalatokkal, tsz-ekkel, intézmé­nyekkel, hivatalokkal jó kap­csolatot építsünk ki. Akik né­pi ellenőrzési tevékenységgel, illetve e tevékenység irányítá­sával foglalkoznak megfelelő politikai látókörrel, szakmai felkészültséggel és jó szervező- készséggel kell, hogy rendel­kezzenek, más egyéb jó tulaj­donságok mellett, korrektség, feddhetetlenség stb. Az ellenőrzés a vezetés szer­ves része. Ezt figyelembe vé­ve kell munkánkat végezni, érezni, hogy a politikát, a dol­gozó népet szolgáljuk. — Másfél évvel ezelőtt vette át a me­gyei NEB vezetését. Hogy ítéli meg, ho­gyan látja másfél év után Nőgrád megye népi ellenőrzési tevé­kenységét? — Mindenekelőtt kiemel­ném, hogy igyekszünk a ve­lünk szemben támasztott kö­vetelményeknek megfelelni, hozzáteszem, hogy nem köny- nyű feladat. Ezen igyekvésün- ket segíti, hogy megfelelő örök. séget kaptam, mind a társa­dalmi népi ellenőrök, mind a függetlenített apparátus sze­mélyeiben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy javítani nem kell. 1977. évre azt a célt tűztük magunk elé, hogy a személyi cserék ne okozzanak vissza­esést. Úgy érezzük, ennek a célnak megfeleltünk. A megyei tanács által jóvá­hagyott munkatervünkben sze­replő vizsgálatokat — a má­sodik fél évben, némi módosí­tással — teljesítettük. Terven felül a pártbizottságok és ta­nácsi hivatalok kérésére cél- vizsgálatokat is végeztünk. Azt hiszem, érdemes szólni, hogy a központi és megyei indítással milyen lényegesebb, nagyobb fontosságú vizsgálatok kerül­tek napirendre. Társadalompo­litikai jelleggel: fogászati el­látás helyzete, állampolgárok által kezdeményezett lakás­építés helyzete, lakossági szol­gáltatások helyzete, keres­kedelmi ár- és fogyasztói ér­dekvédelmi munka stb. Gaz­daságpolitikai jelleggel: mun­kaerő-gazdálkodás helyzete, tmk-tevékenység alakulása, termelési kooperáció, belső anyagmozgatás helyzete, föld­védelem meliorációs tevékeny­ség stb. Vizsgálataink során jelentős eredményekkel, jó módszerek­kel és problémákkal is talál­koztunk. Ezekre nem térek ki, hiszen a társadalmi realizálás során a közvélemény ezekkel találkozott. A megvalósítás so­rán a jó módszerek nagy ré­sze átvételre, illetve a prob­lémák többsége felszámolásra, megoldásra került. Természe­tes, a még megoldásra váró feladatokat napirenden kell tartani, illetve rendezni kell. Vizsgálataink során igyekez­tünk elvtársi kapcsolatot ki­építeni, segíteni a vizsgált egy­ségeket. A bejelentések (közérdekű bejelentések, panaszok) több­ségét határidőre a valóság fel­tárásával, a szükséges intézke­dések megtételével rendeztük. Olyan bejelentések is voltak, melyeket határidőre — bonyo­lultságuk miatt — ügykezelni és elintézni nem tudtunk. A lakosságnak bizalma van a né­pi ellenőrzés iránt, hiszen sok a megkeresés személyesen, te­lefonon és írásban egyaránt. A bejelentések indítékait, oka­it, területeit vizsgálva nagy szóródást mutatnak. Indíté­koknál megemlítem a társada­lom iránt érzett felelősséget és az állampolgárok egyéni sérel­mét. Okoknál szólni kell a fe­lületes ügyintézésről, a rende­letek, előírások be nem tartá­sáról, a társadalmi tulajdon nem megfelelő kezeléséről stb. Területet tekintve a szolgál­tatást végző vállalatok, üze­mek, ipari vállalatok, tsz-ek, tanácsok, intézmények stb te­vődnek össze. Keveset léptünk előre a megelőzés területén, il­letve e munka javítására van szükség. Nem fordítottunk elég gondot a más szervek által végzett bejelentések kezelésé­nek megismerésére. — Milyen területe­ken, s hogyan jelent­kezik a NEB jövőbe­ni feladata? — Legfontosabb feladatunk­nak az 1977-ben megjelent közérdekű bejelentésekről, ja­vaslatokról, panaszokról szó­ló törvény, az általános ellen­őrzésről szóló rendelet és a népi ellenőrzés tevékenységé­nek javításáról szóló határozat végrehajtását tekintjük. Szervezeti vonatkozásban: a népi ellenőrök folyamatos, egészséges frissítését, cseréjét. Megfelelve az alapvető köve­telményeknek: jó szakmai fel­készültségű, megfelelő politi­kai látókörrel rendelkező, kor­rekt dolgozók kerüljenek a né­pi ellenőri hálózatba. Töreked­ve a KB káderpolitikai határo­zatának végrehajtására, hogy a munkások, nők, az ifjúság ará­nya növekedjen. Már most meg kell kezdeni a NEB-ek összetételére vonat­kozó elképzelések kidolgozá­sát, megfelelő szakmai össze­tétel és egyéb követelmények figyelembevételével. A szak­csoportokat előre elkészített munkaterv alapján kell mű­ködtetni. Kihasználva: mint ta­nácsadó testületet felkészült­ségük és ismeretük alapján a NEB-ek tevékenységükből töb­bet kamatoztassanak. Továbbra is napirenden kell tartani a társadalmi népi el­lenőrök lehetőség szerinti er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sét. Tartalmi vonatkozásban: a munkaterv elkészítésénél a demokrácia lehetőségeit job­ban ki kell használni. Az el­igazításnál nemcsak a mit, ha­nem a miért kérdésben is ma­gyarázattal kell szolgálni. A helyszíni vizsgálatoknál meg­felelő iuőráfordítással, lehető­leg nem megszakítva, hanem folyamatosan, a vizsgálati mód­szerek — leghatékonyabbak — alkalmazásával kell az ellenőr­zést elvégezni. A vizsgálati jegyzőkönyvek a valóságot tar­talmazzák, bizonyítható ténye­ken alapuljanak, adják vissza a vizsgálati tapasztalatokat, természetes a lényeget kiemel­ve. A vizsgálati témaköröket addig lezárni nem lehet, míg a realizáló levélben jelzett problémák le nem rendeződ­nek. Bejelentéseknél (közérdekű bejelentés, javaslat, panasz) a megelőzésre lényegesen na­gyobb gondot kell fordítani. Azt hiszem, ez lehet az elsőd­leges cél. A közvélemény tájékoztatá­sánál három dolgot kell figye­lembe venni: a lényeget, a va­lóságot tartalmazza, tartson vissza a problémák előidézésé­től, ösztönözzön a jó módsze­rek elterjesztésére. A társa­dalmi realizálást, tájékoztató munkát előre elkészített éves tájékoztatási terv alapján kell végezni. Egyéb vonatkozásban: fo­lyamatos feladatként kell ke­zelni a kapcsolatok építését, szélesítését, mélyítését. Meg­köszönöm irányító szerveink­nek — pártbizottságok, KNEB, tanácsok — és mindazon me­gyei, városi, járási szerveknek, vállalatoknak, szövetkezetek­nek, sajtónak, rádiónak, tele­víziónak az adott támogatást, segítséget azzal, hogy mi eze­ket a jövőben sem nélkülöz­hetjük. Kérjük, ha lehet, fo­kozottabb mértékben a jövő­ben is biztosítsák. Ügy érzem, ha a leírt feladatok megoldá­sában előbbre tudunk menni, ellenőrzési munkánk színvo­nala lényegesen javul — fe­jezte be nyilatkozatát Kispál József, a NEB megyei elnöke. S. L. A falu csücskén, ahol zöldebb a pázsit mint másütt, a virág is illa­tosabb az ablak alatt és be­néz a ház udvarára a Nagy­hegy, csend van ott, tiszta csend, még a szél is óvatos. A ház előtti három magas fe­nyő ágai között bújócskázik néha, de ezzel nem zavarja a csendet, mert a fák már jó­val magasabbra nőttek a ház­tetőnél. Hanem aztán, amikor ünnepbe fordul a hétköznap, és jönnek a gyerekek az uno­kákkal, meg a dédunokákkal, akkor aztán vége a nyugalom­nak. Robognak az udvaron, menekül a szárnyas, bújnak a macskák, mégis úgy hat ez az időseknek, mint a muzsi­ka. Hát még a minap, micso­da örömet szerzett unokája, Dóra, a bátonyi harisnyagyár dolgozója Bódi Pálnak, ami­kor eléje állott és büszkén mondta: — Na, mit szólsz nagyapi, párttagnak jelöltek... Szép, piros arcú ember Bó­di Pál, még most is, hiába, hogy megritkult a haja. Egész­séges is, csak a lábai gyen­gélkednek. De attól még ví­gan kijár a faluba, nagy két­kezes ollójával, és nyírja az utcai sövényt, Borovszki Pa­linak, a tanácselnöknek a megbízásából. De ott van az öreg hivatalos személyként a végrehajtó bizottságban is. Olyan pártagitátort keveset találni ma már, mint ő. Meg Amikor az ünnep érkezik... kéne hallgatni, amikor vasár­nap reggelenként lesétál Ma­riskához a presszóba és elve­gyül az emberek között. Igaz, akkor már érzékeli az idő múlását, mert felnőtt embe­rek lettek, akik nem régen még pendelyesek voltak. Utat nyitnak előtte, tisztelettel kö­rülveszik, aztán megy a vita, mint szokott. Arról leginkább, hogy sok a munka, kevés a pénz, meg az értéke is vékony. Hallgatja az öreg őket egy darabig, aztán nem bírja to­vább cérnával, odacsördít ne­kik: „Kevés a pénz? Már nem tudjátok, hogy járjatok. Vőle­gény koromban nem volt olyan ruhám, amilyenben ti dologba mentek. A gróf be­rendezése sem volt olyan mint a tiétek. Aztán nincs már udvar kocsi nélkül. Hát mit akartok?” Hirtelen olyan csend lesz ilyenkor, hogy a lélegzetek is hallatszanak. Nem haragszik ott senki sem. Miért is hara­gudna? Pali bácsinak igaza van. Szécsényfelfaluból az emberek a gyárba, a bányába járnak dolgozni. Ami kell a konyhára, megtermi a háztá­ji, vagy a kert. A szövetkezet is munkát kínál, egyszóval van mit aprítani a tejbe min­denkinek. De amikor az em­ber a presszóban egy kicsit megkönnyebbülhet, ha pa­naszkodik, miért is ne panasz­kodjanak egymásnak. Ha viszont Bódi Pálnak ez nem tetszik, akkor jobb más témára váltani, mert tulaj­donképpen neki van igaza. Nem romlik meg a hangulat, újra kezdődik a beszélgetés. Az öreg pedig nézi őket, gyö­nyörködik bennük, jó érzés tölti el egész testét. Ilyen­kor de sokat is megfordul az agyában: „Mégis csak meg­érte. ..” Méregeti az embere­ket. Az egyik bányász, jól kereső. A másik agronőmus, amott van egy rendőrtiszt, az a Kuris Feri. Nem hagyná ki, hogy odamenjen az öreghez kezet rázni vele, amikor ott­hon van. Aztán eszébe jutnak a többiek, a Zsélyi lányok, az orvos, a joghallgató, aztán a közgazdász, de van kohómér­nök is, villamossági mérnök is, katonatiszt is, és ami leg­fontosabb mind-mind becsü­letes, igazi munkásember. Az unokája még ott állott előtte várakozó tekintettel, mert nem is sejtette, hogy nagyapja gondolatai milyen messze kalandoznak. Mit szó­lok? Én mit szólok, aki éve­ken keresztül a párttitkára yoltam a községnek? Évtized­nél is tovább tanácselnöke, aki mindig arról álmodtam, hogy majd a fiatalok?! Hogy mit szólok? Szerette volna magához ölelni a . lányt, de nem szokás náluk így kimu­tatni az érzelmeket. Eszébe jutott az apja, az a kemény munkásember, aki még az es­küvőjükre sem ment el, mert nem úgy történt a dolog, aho­gyan ő tervezte. Amikor pedig a fiatal feleségével felkeres­ték, csak annyit mondott: „Jól van, lányomnak fogad­lak. ..” Ennyit mondott, de ebben sok minden benne volt. Mit szólok ennek a legszeb­bemnek? Amikor szóra nyílt az ajka, melegebb volt a szí­ve, mint a szava: — örülök, kislányom.. 1 — arca meg sem rezdült. De sok minden dolog ke­ményítette már Bódi Pálnak a szívét. Ott kezdődött, ami­kor Albert-aknán Baranyi István révén Ibracska József szavára odaállott a munkás- mozgalmisták közé. Többen odaállítottak a faluból: Hrúz József, Kaposvári Bertalan, Licskó Lajos, akinek emlék­művet is állítottak a teme­tőben. Hirtelen megrekedt a gondalata. Ráncolta homlokát, hogy emlékezzék, de nem ment. A szeme kitágult, ami­kor a plafonba nézett. Hívta a feleségét: — Mária! Asszony, hogyan is volt...? Ketten idézték a múltat. Igen Hofman József, akit agyonvertek a csendőrök, az­tán Sztrémi János. Hárman, ha életben vannak közülük, pedig de derék emberek vol­tak. Tiltakoztak, bújdostak, a Tubány bodzásában, a temető orgonafái között és készültek az új világra. Ok igenis hit­tek ebben, még akkor is, ha hátukon zuhogott az ütleg, és ha életébe is került az néme­lyiküknek. Aki megérte az új életet, az megcsinálta, amit akkor megálmodtak. Amikor a háborúnak vége lett, megalapították a kom­munista pártot, és a negyve­nes évek második felében már Bódi Pál lett a titkár. Nem, ő nem vesztegette az időt. A fiatalok felé fordult, hogy ne­velje őket, mert körükben ko­pogtatott már az idős kor. Homoki Lajos, az általános is­kola igazgatója a megmond­hatója annak, Bódi Pál hány­szor is felkereste, hogy néz­ze, keresse a gyerekek között, kiben milyen érték lakozik. Neki pedig kedvenc szava volt: „Kinyílt előttetek az is­kolaajtó, merjetek, tanulja­tok...” Szokta mondani, ami­kor szóba kerülnek az elmúlt idők. — Ezt a jelent alapoztuk, amikor a fiatalokat készítet­tük az életre... Az igazgató mondta a mi­nap, Borovszki Pál tanácsel­nök társaságában, hogy min­den fáradságot kárpótol, ami­kor ha rövid időre is, de ha­zatérnek az érett emberré lett fiatalok. Szó esett Bódi Pali bátyánkról is, hogy kijár ilyenkor a faluba, nem elis­merésért, hanem nézi a leg­szebbet, a gyerekként indult felnőtteket. A tekintetében ott ragyog az öröm. M ost csend van a portán, napfényes nyári csend. A falu csücske népte- len. A szobában függöny vi­gyázza a hőmérsékletet. Bódi Pál most jött meg a faluból, kint az udvaron nedves még a sövénynyíró olló. Mária né­ni felteszi a kávéfőzőt, bugy- gyan benne a lé, oda teszi az öreg elé napi adagját, az egy pohárka pálinkával. Kortyolja az öreg kimérten, és talán ar­ra gondol, hogy nem messze már a vasárnap. Bobál Gyula NÓGRÁD _ 1978. június 25., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents