Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Gépkocsival az M-3-asn Budapest északkeleti kapu­jától. az újpalotai lakótelep mellett kezdődik az épülő M—3 autópálya. Ez jelenleg az ország legnagyobb útépíté­se. A bevezető szakaszon a bi­tumenes alapra már ráterítet­ték a hat centi vastag kötő­réteget, a legfelülre majd még egy négy centiméter vas­tag homokolt aszfaltszőnyeg kerül. S már nem is sokára, hiszen az autópálya első, Bu­dapesttől Gödöllőig húzódó szakaszát a tervek szerint idén ősszel átadják a forga­lomnak. Az M—3-as „szőnyeggyára”. A veresegyházi MARINI aszfalt­, . keverő-telepen óránként 160 tonna aszfalt készül. Az építés további állomásai: Bag, Hatvan, Gyöngyös lesz. Ernődnél elágazik majd az út Miskolc és Nyíregyháza felé. Ez a két szakasz nem­zetközi rangra emeli majd az autópályát, mert gyorsforgal­mi kapcsolatot teremt Cseh­szlovákiával és a Szovjetuni­óval. De ez egy tíz-tizenöt éves terv perspektívája. Be­látható közelségben van vi­szont a második szakasz be­fejezése. Bag és Hatvan cso­mópontokkal a határidő: 1980. s aztán az autósoknak újabb két évet kell várni, amíg az út Gyöngyösig elkészül. BENZINTÖLTŐ ÁLLOMÁS, ÉTTEREM, MOTEL A bagi völgyhíd. (Koppány György felvételei) — A jelenlegi 3-as út for­galma már 15 éve indokolta az új forgalmi vonal építését — tájékoztatott Bánoczy Ist­ván az UVATERV osztály- vezető mérnöke, aki 1968 óta irányítja a tervezést, sőt a ter­vezői művezetést is. — Az előtervezéshez hozzá is kezd­tünk, de az ország anyagi te­herbíró képességét akkor meg­haladták a költségek. Érthető ez, hiszen a pálya minden ki­lométere 60 millió forintba kerül. Beleszámít a tervezés, a házak és mezőgazdasági te­rületek kisajátítása, 24 felül­és aluljáróhíd, a vízelveze­tés, az elektromos és posta­kábel építése, a földmunkák, és az út kivitelezése. Csak a gödöllői szakasz — mely kilométer — több mint 1,2 milliárd forintba kerül. A gyorsforgalmi út a 10-es kilométerkőnél kezdődik, ma még mindkét oldalról mező- gazdasági területek szegélye­zik. — Az M—3-as bejáratához, két benzintöltő állomás, ét­terem, motel épül és az autó­klub gépkocsiszervizt létesít majd. Az út egyébként két­szer két forgalmi sávval és egy-egy leállósávval épül — mutat mindkét irányba Bá­noczy István tervező. — A forgalmi sávpárok szélessége 7,5 — a teljes útszélesség 28 méter lesz. Az autópálya ugyanazt a burkolatot kap­ja, mint a megerősített M—7- es, amelynek kitűnő minősé­gét a műszeres vizsgálatok mellett már a tapasztalatok is igazolják. A BAB ATI-VÖLGYBEN Néhány perc alatt elérhető, az első forgalmi csomópont Gödöllő határában. Egy fe­lüljáró már elkészült, csak­úgy, mint az Y ’alakú gyalo­gosaid, amelynek az egyik oldalán lépcső van, a mási­kon rámpa segíti a feljutást gyerekkocsival, kerékpárral. A forgalmi csomópontban négy hatalmas hurokkanyar biztosítja majd a le- és fel­hajtást az autópályán mind­két irányából. A városon túl kezdődik az út legszebb sza­kasza: a pálya kettészeli a hegyoldalt. Jobbról 30 méter magas partfal, balról 50 mé­ter mély szakadék kezdődik: a Babati-völgy. Az útkanyar, előtt 20 méter magas töltésen halad át a pálya. S még egy adat: építésekor 3 millió köb­méter földet kellett megmoz­gatni. HATVAN ELŐTT — HATVAN UTÁN Az Aszód és Hatvan közöt­ti — harmadik — autópálya­szakaszon befejezték már a földmunkákat és megkezdték a bitumenes alapréteg leterí- tését. A Betonútépítő Vállalat — a munkák generálkivite­lezője — az új M—3-as úton üzemelteti a nagy teljesítmé­nyű Finiser-berendezését. Hat­van után még nem lehet ko­csival végighajtani a pálya nyomvonalán. Ezen a negye­dik szakaszon, amely Gyön­gyösig tart, még csak a föld­munkákat végzik. Ez talán a legkevésbé látványos építési fázis, mégis milliók múlnak, az összehangolt munkán. Erre csupán egyetlen jellem­ző példa: a talajvíz elvezeté­sére több mint százmillió fo­rint értékben terveztek 50 szivárgót, mert a földmunkák megváltoztatják a környék vízmozgását. A Hatvan—Gyöngyös kö­zötti szakaszt öt éven belül nyitják meg a forgalomnak. Addigra a jelenleg még itt dolgozó földmunkagépek Emődöt is elhagyják: Miskolc és Nyíregyháza felé tartanak majd... Kriszt György Tollhegyen: ' 4 ..munkakóstolók Mit csinálsz a nyáron? Ifjú ismerőseink — általános is­kolások, gimnazisták, egye­temi hallgatók — közül so­kan így Válaszolnak: dolgo­zom. Két hetet vagy egy hó­papot; ipari üzemben, ter­melőszövetkezetben, esetleg valamely hivatalban. Próbálkozók-felderítők, a munkát többnyire először kós­tolók ezek az időszaki alkal­mazottak. A „nyári gyerekek”, ahogy az üzemekben többnyire mondják. A lekicsinylő hang­súllyal mondott kétértelmű legyintéssel kísért elnevezés egy helytelen szemléletet is takar. Nevezetesen: amikor ezt a rövidebb-hosszabb fog­lalkoztatást valamiféle „szo­ciális segítségnek”, nyaralás némi készpénzért mozgalom­nak fogják fel. Mert a munkahely több ok­ból fogad diákokat. Szükség van rájuk az idénymunkák el- yégzéséhez; másrészt „ez a divat”, szokássá vált a nyári gyerekek alkalmazása. Ezt várják az üzemek vezetőitől, s az indokolás között legtöbb­ször a szakmák megismerésé­nek lehetőségét, a pályavá­lasztás elősegítését emlegetik. Milyen sikerrel? Munkahelye válogatja, s a válasz ott van a foglalkoz­tatás milyenségében, minő­ségében. Ahol az üzem, vál­lalat előtt álló gondok ki­sebbítését várják az ily mó­don megnövelt létszámtól, ott többnyire eredményesen. A válasz kézenfekvő: kényte­len-kelletlen munkát kell ad­ni a gyereknek, mert késhet a szállítás, esetleg ott rohad a termés a fán. Időzzünk azonban most töb­bet az álmunkánál, a lébeco- lásnál. A tingli-tanglinál. Ifjú barátom, harmadikos gimnazista, az elmúlt nyáron egy hónapot dolgozott. Illet­ve most veszem észre: az utolsó szóról hiányzik az idé­zőjel. Fülig vigyorral, az „ol- tári jó hecc” tudatában így számolt be élményeiről: — Baromi muris volt. Már Tények A lengyel Zycie Warszawy érdekes adatokat közöl az egyes országokban folyó elő­készületi munkáról. Megtud­hatjuk, hogy a küldöttek ed­dig már 16 ezer helyet foglal­tak le. A kubaiak delegációja lesz a legnépesebb (2000 fő), ezt követi a Szovjetunió 1000 fős küldöttséggel. Az NDK-ból 750, Franciaországból 550 kül­döttet várnak. Az európai de­legációk létszáma eléri majd a hétezret. Amíg 1977. szeptemberében mindössze 70 előkészítő bi­zottság működött a különböző három vagy négy napja be­jártunk, ott lődörögtünk a műhelyben. Egyszer aztán egy szaki megkérdezte, mit kere­sünk. Megmondom, erre ő: nosza, öcsi, szaladj el a bü­fébe és hozz nekem negyed kiló felvágottat. Meg papri­kát, de friss és kemény le­gyen! Néha. kezünkbe adtak egy seprőt, letöröltünk egy gépet. Legtöbbször persze a kézbesítőcsajokat lestük, meg felmentünk a műhely tetejére napozni. Ebből balhé lett, azt mondták, hogy otthon törjük ki a nyakunkat. Mindenesetre jól jött a suska (tájékozatla­nabbak kedvéért: pénz), keve­sebbet kellett kérnem őseim­től a lengyel úthoz. Helyben vagyunk. Ez áz ifjú ember az első nekifutásra rossz vágányra került. Meg­ízlelte, milyen is látszatmun­kával, semmittevéssel pénzt keresni. Ne csodálkozzunk rajta, hogy még élvezi is a dolgot, úgy beszél róla, mint egy diákcsínyről. Az élménybeszámolók azon­ban másról is árulkodnak, igen könnyen meggyőződhe­tünk róla. A fiatalokra általá­ban azt mondjuk, hogy fogé­konyak, nyitott szemmel jár­nak. így is van, emlékeze­tük filmje sok mindent meg­örökít. A rosszat is. Például a szervezetlenséget. Ha órákig kell ülni, mert ké­sik a gyümölcsszedéshez a lá­da, a műhelyben az anyag. Csuda lezser pasi — jegyzi meg —, ha azt látja, hogy va­laki inkább csak bent van, mint dolgozik. Ha leleményre valló trükkel — vagy anélkül, mert nincs rá szükség — lóg. És milyen kép alakul ki a „nyári gyerekben” a munkáról és munkahelyről, ha a szeme láttára kovácsoltvas virágtar­tót, pezsgősüveghez szánt ágyútalpat, más egyebet gyár­tanak szakmánybán. Fusiban, persze. Milyen példát visz magával, ha azt látja, hogy a szolgáltatóvállalatnál ott­honosan mozognak a bennfen­tesek, a soronkívüliséget él­és adatok a országokban, ez a szám jelen­leg meghaladja a 110-et. Sok helyütt az országos ifjúsági szövetség vagy a kommunista párt foglalkozik az utazás megszervezésével és előkészí­tésével. A nemzetközi szolidaritási alapra befolyt összeget azok számára biztosítják, akik csak illegálisan, kerülő úton jut­hatnak el Kubába. Mexikó ifjúsága nagyszerű példát mu­tatott ezen a téren: megszer­vezte, hogy Chile, Haiti, Bra­zília, Uruguay és Salvador képvisélői Mexikóból indul­hatnak Kubába. vezők? S „Kovács úr, drága!” meg „Béluskám!” hálás mo­sollyal, mondhatni alázattal süllyeszti diszkréten zsebébe a kisebb-nagyobb jattot. Reménykedjünk benne, hogy mind kevesebb helyen sze­rezhetnek az ifjú munkavál­lalók ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokat. A diákok nyá­ri foglalkoztatása ugyanis rendkívül komoly dolog, va­lóban meghatározó lehet a pályakezdésben. Ha a munkát „kóstoló” megízleli az alkotás örömét. Ha látja és megérti — átérzi — a szaki bácsi boldogságát, amikor elégedetten, a jól végzett munka tudatában le­tesz egy kész munkadarabot. Ha egy kicsit közelebb enge­dik, és nem lábatlankodó semmirekellőnek tekintik. S az élmény még maradandóbb — és meghatározóbb —, ha jelenlétének szükségességét is átélheti. Bizony, láttam már feltört, vízhólyagos, meg véraláfutá­sos diáktenyereket is. Nem lehet véletlen, hogy egyik ifjú sem siránkozott, s egyik sem szaladt a mamához: holnaptól nem megyek be! A kétféle foglalkoztatás, az ilyen és az olyan „munka” gyakorlati végeredménye lát­szólag ugyanaz. A pénz, az első kézzel fogható saját jö­vedelem. Az iskola finise és a pálya startja előtt álló „nyári gyerek” meghatározó jelleggel bíró önálló keresménye. Meghatározó, mert először kap választ a kérdésre: mi­ért, mit és ezáltal mi érhető el? A nyári keresmény átala­kulhat egy farmernadrággá, hozzásegíthet hangszer vásárlá­sához, elérhetőbbé teszi a di­vatossá vált hazai és külföldi turizmust. A munkába bele­kóstoló azonban tisztában van vele — és jól meg is jegyzi —, hogy mi van mögötte, a vásárlást vagy utazást mi tette lehetővé. Én a vízhólyagnak szurko. lók. — kele — , YIT-ről A 150 fős román küldött­séget elsősorban együttesek, szólisták alkotják. A japánok judo- és karatebemutatóval, valamint a nukleáris háború ellen írt darabjukkal készül­nek. A svájci sajtó a VIT elő­készítésének jegyében érdekes cikkeket közölt a nyugati és az amerikai ifjúság életéről. A megdöbbentő számadatok közül most csak egyet eme­lünk ki: a 23 leggazdagabb nyugati országban a munka- nélküliek 40 százaléka 25 éven aluli! Saiga Attila Tfllh EESelcs LEGENDA A LÓRÓL \ 42. De te nem is szeretsz en­gem, ha öthónapi házassá­gunkkal idehagyol apámra, anyámra! Április közepe táján már fogyott a falu katonának va­ló népe. Egyre szaporodtak a zendülők a Körös vizei között tárulkozó Nagyszerénd me­zőségben. Vértesi bíró legény­ke fia úgy járt az apjáék tá­borhelye és a falu között, ahogy a nap rója útjait. Hí­reket hozott, fölkelő kuruco- kat vitt. Mert a nép közt Rá­kóczi neve lobogott a zászló­kon. Eldugott kuruc fegyverek kerültek elő kardok, puskák, kisebb ostromágyuk és hír- löüák. És örömmel teli vára­kozás, kuruc Háború lesz.! A bíró fia szerint három­ezer kuruc is ott gyakorolta már magát a Körösök között, amikor a megyék tisztségei is kurentálni kezdték a nemesi fölkelést. Lóra, vagyonosok! Jó messziről gyülekeztek, nagy védelmeket kanyarítot- tak maguk körül. A kurucok pedig, amikor háromezernek tudták magukat, elüzentek Péróért. Adja az ígért katona­ságot, megyünk Gyula ellen! Ment Aradra két fölkelő lo­vasfutár Péróhoz akit sose láttak. A kuruc gyülekezés az aradi várparancsnokot is iz­gatta, külön őrjáratokat kül­dött kémlelőre, egyik össze is akadt a Péróhoz igyekvő két lovasküldönccel. Nagyobb huncutok voltak, mint a fel­kelők futárjai, mert míg fag- gaták a Körös közi két futárt, magukat Péró embereinek ha­zudták. No, .mint akirtek jól áll immár a szénája, ezek a futár jámborok elfecsegték a fölkelés minden tudnivalóját. Közben beértek az aradi vár­ba, a két őr elment hogy, hívják Pérót. Jött is a várpa­rancsnok, ki mint Péró szólt a tudatlanokkal. Mikor bilincsben Buda felé kísérték már Pérót a király katonái, a Körös közi türel­metlen hadak napokig hiába várva az Aradról ígért segít­séget, szorongattatva a me­gyei nemesség csapataitól, ostrom alá kapták a gyulai várat. Ugyan előbb kéredzke- dő levélben intették a várka­pitányt, bizonyos Klosz Mátyás nevezetűt, az egy igaz élő is­tenre esküdve, hogy hajuk szála sem görbül a bent le­vőknek, ha a maguk helyzeté­nek tarthatatlan voltát fölis­merve, kinyitják a kapukat. Nem. Tapasztalatlan ostro- mocska kezdődött, Klosz nem engedett. Reggelre a nemesi fölkelők szorították a falak alól az ostromlókat és Pérő katonái Aradról kiszállva im­már. A szekérsáncok mögé húzódott mezei hadak öröm- rivalgással fogadták a határ­őrvidékieket akik üdvözlésül, rájuk sütötték ágyúikat pus­káikat. Ezerötszázan marad­tak holtan a nagyszeréndi sí­kon. A többi sebesülten, vagy anélkül futott, amerre jó sze­rencséje utat nyitott. Most lettek nagy legények a nemes 4 NŰGRAO — 1978. június 25., vasárnap vármegye nemes lovasai. A bujkálókat tűzzel-vassal ku­tatták, családjaikat is túszul szedve, s örömmámorban kí- sérgették a megyeszékhelyek­re, ahol tortúrák alá fogták, akár a legártatlanabbakat ia. A jelesebbeket, száznál is többet, föltoloncolták Budára, a csonka toronyba. Közöttük Kokora. Pedig csak annyi volt a bűne, mint nekem. Hit­te és négyszáz kincstári lóval támogatta a fölkelést. Azzal, én is megtámogattam volna, de lovatlan voltam azokban az időkben, immáron, mivel­hogy elkészültek épp nyereg alá, a fölkelés előtti héten. Hogy sírt örömében az én Pirosom. Pedig nem hagytak nyugtomat nékem sem. Nem hitték, hogy bár szomszédja voltam Vértesi Andrásnak, ne lett volna közeles részem a lázadásban. Felhányták áren­dás házamat, eldugott írások után, fegyverekért, bizonyító erejű tárgyakért. No, sírhatott Piros, mert minden kutakodás alkalmat adott rá. A megtorlás szörnyű híreit külön kéjjel hordták le a bű­nös falvakba, lovakon járó kurírok, összedobolt közösség előtt olvasták: „Megsemmi- síttetvén és szétszórátván már azon lázadók, akik némely Tiszán túli részeiben az or­szágnak, a múlt év áprilisá­ban istentelenül felkeltek. Ne­vezetesen Szentandrás, Bé­kés, Gyoma, Csaba, Ecsed, Doboz, Sarkad, továbbra is szorgalmatosán megvizsgá- landók; netalán ott találandó iratkora, személyekre nézve. Akik a lázadókkal valami­képpen összetartottak, s most, bújdosásban lennének, elfo­gatni. jó őrizet alatt tartani, parancsoljuk, vagyonuk el­kobzását ím elrendeljük! Az elfpgottakról, a megöltekről írásos hírrel lenni el ne mu­lasszátok!” Még mi itt naponta szen­vedtünk a fölerősödött, dü­hösen nemes vármegyék veg- zatúráját, Bucfán Pérót tizen­három társával halálra ítél­ték. Későbbi hírrel levő szenve­dők elmesélhették, hogy Péró belenyugvással, öreg ember bölcsességével vette a halá­los ítéletet. Csak amikor a mellékbüntetésül kirótt kerék­be törést a tudomására tették, akkor veszítette el eszméletét. Vele további huszonnégy fő­bűnöst szentenciáztak halál­ra azzal a megkülönböztetés­sel, hogy kockavetéssel dől el, ki hal meg, ki nem. Tizenhét pár állt így össze. Akinek va­kot vetett a kocka a hóhér kezében, vonulhatott a szá­mára kijelölt fej vágó tőké­hez. Ha hatot vetett a kocka, élete mentve. A halálra ítélt embereken olyan láz ütött ki, hogy az odarendelt borbé­lyoknak kellett eret vágni rajtuk. Szerencsésebbjei kö­zött volt Kokora Vélizár ke­nyerespajtásom, násznagyom és hites jó cimborám. Ami­kor a kocka hatott vetett, s végignézte a szörnyűséges mészárlást, erős őrizet alatt besorozták a király háborúba induló marsrútájába, szembe a poroszokkal, kiket is ked­venc nevükön akkoriban bur- kusoknak szeretett nevezni a köznép. Kényszerű, lovak melletti szolgálatát tette, a hétéves háború, az örökösö­dési háború néven ismert egyik utolsó esztendejében, amikor is a hadak inkább csak feküdtek egymás előtt mint csatára, elég erőt éreztek volna. Egy ilyen esemény­telen időszakban, mint később Kokora elmesélte a burkusok oldaláról a németek vonala elé állt naponta egy hófehér fejű katonaember, s magya­rul, németül szóligatta bajví­vásra a német ellenfél sva- rumléniáját. Sok gőgös tiszt táncoltatta ott a lovát, ám ínyére nem volt egynek sem, hogy a halált maga ellen hí­vó magyart kardhegyre vegye. Pedig az ilyenkor szokásos piszkolódásokat, böcsmérlé- seket szórta az ősz katona, mire egy fiatal fiú előállt a kihívásra, gyalogosan, szál kardosán, ahogy az öreg kí­nálta magát. Mire a fehér ha­jú magyar így szólt hozzá: (Folytatjuk.) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents