Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
Présgép isszefogásból Az etmúlt év márciusában kezdte az üzemszerű termelést az OBV salgótarjáni bá- nvagépgyárában az a modern phneumatikus adagolóval és levágóval ellátott présgép, melvet a gyár Kun Béla nevét viselő komplexbrigádjának tagjai konstruáltak. Az új présgép üzembe helyezésével lényegesen növekedett a termelés. Azt az alkatrészmeny- nviséget, melyet a régi gép egy esztendő alatt készített, az új berendezés két és fél hónap alatt állítja elő. A képen Molnár II. István gépkezelő munka közben az új gépnél. (báb—) Kötelességért nem jár jutalom Semmi újat nem tettünk Sokasodó gyámok Mostohagyerek-e brigád- mozgalom? Kik viselik gondját a gyárban? Egyedül a versenytitkár vállaira nehezedik a versennyel kapcsolatos teendők terhe, vagy magukénak érzik a gazdasági vezetők is? Erről faggattuk a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában Rónay Tibort, aki szakszervezeti titkár, egyszersmind a versenytitkári szerepet is tyetölti. Dolgozni — Nálunk a gazdasági ve-/ íetők sok gondot fordítanak a brigádmozgalomra — mondta Rónay Tibor. — Egyfelől már csak azért is, mert a vezetőnek szintén érdeke fűződik ahhoz, hogy olajozottan dolgozó kollektívák legyenek. Hiszen, ha szorít a cipő, jószerivel csak a brigádokat mozgósíthatják. Másfelől kötelességük is, mivel a vállalat mun ka verseny.szabályzatának elején ez áll: „A gazdasági vezetők feladata”, 6 ebben a fejezetben konkrétan elő van írva, ki miért felelős a versennyel kapcsolatban. Mint megtudtuk, a vezető- fjek a saját hatáskörében „kötelessége” a brigádmozgalmat a lehetőségek szerint föllendíteni, amennyire csak lehet: segíteni! Ebben legfontosabb tennivalóik természetesen azok, amikből javarészt a munkájuk áll: anyagról, rajzokról, szerszámokról stb. kell gondoskodniuk, hogy a verseny kellőképp kibontakozhasson. — Eléggé termeléscentriku- sak vagyunk. A munkával kapcsolatban tehát nincs baj — hallottuk a titkártól. — De igazán csak akkor figyelnek oda, ha akadoznak a dolgok. Mostanában — a tavalyi év közepe óta — jó munkásgárdával dolgozunk, akikre lehet számítani. Így a verseny iránti figyelem is lanyhult valamelyest. Tanulni — Szerintem a kulturáló- dásnak sokkal inkább gondját kell viselni mint azt sokan gondolják — mondta Rónay Tibor. — Kiművelt munkásfők csak munka által nem lesznek; fontos hozzá a tanulás, a tanulással egybekötött szórakozás is. Ez nemcsak az egyénnek, hanem a gyárnak is érdeke. Jól és jót termelni csakis tanult és tartalmas szórakozással pihent munkásokkal lehetséges. A versenytitkár elmondta, hogy az utóbbi időben biztató jelek tapasztalhatók a tarjáni VEGYÉPSZER-esek- nél. A gazdasági vezetők is egyre jobban megértik a kul- turálódás fontosságát, s többet tesznek érte. — Eddig inkább csak a túlórázást „hajtották”. Most már egyre gyakrabban szerveznek tárlat-, vagy mozilátogatást. Ha kell, segítenek az esti iskolát végzőknek, illetve a gyári tanfolyamra járóknak a tanulásban. Kiváltképp a matematikában igénylik a segítséget a dolgozóink. Az órákon való részvételhez kellő műszakváltást — tudtuk meg — elintézik baj nélkül a művezetők. Legföljebb akkor támad zsörtölődés ha valaki „becsapja” a főnökét, s az esti iskola helyett „berúg” valahol. Ez azonban — szerencsére — ritkán fordul elő. — A kulturálódás hatékonyabbá tételéhez talán többet is tehetnének a gazdasági vezetők — jegyezte meg a titkár. — Ketten-hárman lelkiismeretesen végzik, de még sokan hajlanak a közömbösségre. Töprengtem, mit lehetne tenni a nagyobb aktivitásért, de csak arra jutottam: ez öntudat kérdése. Élni Rónay Tibort afelől is megkérdeztük, mit tehet egy gazdasági vezető a „hármas jelszó” harmadik —, de nem utolsó rangú! — követelményéért. — Ügy vélem — felelte —, hogy ez kizárólag a közösség dolga; tehát csakis a brigádon, illetve odahaza a családon belül lehet és kell megvalósítani. Gazdasági vezető evégett csak egyet tehet: jó példát mutathat ___ M olnár Pál A kedves, közvetlen, segítő- és szolgálatkész Erki Dénes, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének igazgatója, aki kérdéseinkre mindig őszintén, megalapozottan és megfontoltan válaszol, most kissé megütközve fogadja kérdésemet: mi az oka, hogy a balesetek jelentősen növekedtek a gyáregységben? Nem sokkal később visszakérdez: melyik időszakra vagyok kíváncsi, majd így folytatja: — Tavaly az első fél évben valóban jelentősen megnőtt a balesetek száma; az 1976. évi kettőről tizenegyre. — S azóta? — Csökkent. Ebben az évben szerencsénkre eddig még egy se volt. — Minek tulajdonítható ez a változás? — Nem tettünk semmi különöset, csak azt végeztük el alaposabban, körültekintőbben, következetesebben, nagyobb felelősséggel, ami eddig is kötelességünk volt. — Mit ért az alatt? — Készítettünk egy intézkedési tervet, s ebben elsőnek meghatároztuk a baleseteket kiváltó okokat. Ezek a következők voltak: Ötször megsértették az óvó rendszabályokat, egy esetben figyelmetlenül dolgoztak, egy baleset rosszullét miatt következett be, négy pedig elcsúszás miatt történt. Ennek megfelelően határoztuk meg a tennivalókat. — Kérem, mondjon el néhányat közülük. — Fontos feladatnak jelöltük meg a napi ellenőrzés fokozását. A középvezetők a munkakezdés előtt megvizsgálják a gépek állapotát, a ínunkák kiadásánál és irányításánál figyelembe veszik a dolgozók közérzetét. Különösen a délutáni műszakban. Azt vizsgálják, hogy az asz- szonyok magukkal hozzák-e otthoni gondjaikat stb. A negyedévi munkavédelmi szemléket most már az üzemorvossal együtt tartjuk meg. Hasznos észrevételeit megfogadjuk, s ennek szellemében intézkedünk. Új vállalati biztonsági megbízottat neveztem ki, akinek magasabb a képzettsége, nagyobb az áttekintőképessége, szigorúan és következetesen számon kéri az előírások betartását, megköveteli azok betartatását. Mindenki újra vizsgázott a munkavédelmi előírásokból. Ugyanis korábban csak a 18 éven aluliaktól kértük ezt számon. Figyelemfelkeltő plakátokat helyeztünk el az üzemben. A munkavédelmi oktatást dia- és mozgófilmek vetítésével tettük vonzóvá, érdekessé. — Mindenki megfelelt a követelményeknek? — A dolgozók igen, mivel tőlük csak a közvetlen munkaterületükre vonatkozó óvórendszabályok ismeretét kértük számon. A középvezetők közül néhánynak harminc napon belül újra kellett vizsgáznia. Velük szemben lényegesen nagyobb a követelmény: az egész gyártási folyamattal kapcsolatos munka- védelmi előírások ismeretét, és gyakorlati alkalmazhatóságát kértük számon. Most már mindegyikük maga mögött tudia a vizsgákat. — Más módszert nem alkalmaztak? — Mivel sok a gyakorlatlan fiatal, ezért a szalag- és művezetők növelték velük 000 szemben az igényeiket. Amiért korábban nem szóltak nekik, most már nem nézik el, illetve megkövetelik az előírások maradéktalan betartását. — Mire gondol? — Rá kellett szoktatni őket az egyenletes, folyamatos, fegyelmezett, jó minőségű munkára. E tekintetben nem vagyunk a munka végén, de az elején sem. Most jutott eszembe, hogy egy új dologgal is megpróbálkoztunk. A párt-, a szakszervezet, amikor indokolt, a KISZ vezetőivel együtt, rendszeres eszmecserét folytatunk a középvezetőkkel. Megkérdezzük őket gondjaikról, elképzeléseikről, a gyár vezetéséről, stb, majd értékeljük munkájukat ismertetjük kívánságainkat. Először megilletődtek, most már természetesnek tartják, sőt néhányan kijelentették: jó módszer, mert ily módon biztonságosabban, előrelá- tóbban céltudatosabban tudják végezni munkájukat. Van ahol már jelentkezik ennek a módszernek a hatása, másoknál még várat magára. Hasznosnak ts jónak értékelem ezt a módszerünket — vélekedik Erki Dénes. Ez év június 15-ig baleset- mentesen oldották meg minden tekintetben megnövekedett termelési-gazdálkodási feladataikat. Bebizonyították, hogy lehet balesetmentesen termelni, de csak akkor... A mostani helyzet kialakulásában nagy szerepe volt még annak a felfogásnak és gyakorlatnak, mely szerint a balesetmentes munkát nem jutalmazni kell, hanem meg kell követelni. V. K. Csehszlovákia — Marokkó ’ A 60-as évek kezdetétől — az 1961. májusában megkötött gazdasági együttműködési egyezmény alapján — a marokkói piac legjelentősebb gépipari szállítója Csehszlovákia. A marokkói import elsősorban építőipari és útépítő gépeket. Diesel-motorokat, szivattyúkat, bányászati, textil- és cipőipari berendezéseket, mezőgazdasági gépeket, elektrotechnikai eszközöket (turbinákat), hengerműveket, textilárukat, gyógyszereket, szintetikus kaucsukot és műtrágyát ölel fel. Aulomala vezérlésű rézleldolgozó Bolgár és szovjet szakemberek együttműködésével készül a VII. ötéves terv egyik legnagyobb létesítménye, az Ela- Izite rézfeldolgozó kombinát. A 1240 millió leva költséggel ; épülő nagyüzemben várhatóan I 1980-ban kezdik meg a termelést. Az ércet külszíni fejtéssel nyerik. Hét kilométer hosszú szállítószalag továbbítja a rézércet a feldolgozóhelyre. Teljesítménye óránként 2100 tonna, s ezzel Európa leghosz- szabb, legnagyobb teljesítményű szállítóberendezése lesz, amely az INTRANSZMAS bolgár—magyar közös vállalat konstrukciója. A flotációs üzemet bolgár és szovjet gépekkel szerelik fel, amelyek 87 százalékos érckinyerést tesznek lehetővé. Az üzem automatikus vezérlését számítógépek közbeiktatásával irányítják. Az Elazite kombinát körzetében modern település alakul ki. Egyelőre 800 lakás, két orvosi rendelő, gyermekintézmények, üzletek és szolgáltatóházak szerepelnek a tervben. A kulturális és szociális célokra több mint 10 millió levát irányoztak elő. Olajkutatás Jugoszláviában, a vajdasági lelőhelyeken az elmúlt két évben több mint 2 millió tonna nyersolajat és 1,7 milliárd köbméter gázt jövesztettek. Ez a mennyiség több volta tervezettnél, sőt meghaladta az eddigi kétéves kitermelés hozamát. A NAFTA—GASZ olajipari vállalat az elmúlt évi olaj- és földgázkutatás során pótlólagos geológiai vizsgálatot végzett a Koszovo Autonóm Tartományban és Dél- kelet-Szerbiában — 4600, illetve 1500 négyzetkilométernyi területen. A vajdasági olajszakemberek az olajkutatást igyekeznek külföldre is kiterjeszteni, kül- lönösen a fejlődő országokban. Szakembereikkel és technikai felszerelésükkel erőteljesebben igyekeznek bekapcsolódni a nemzetközi munka- megosztásba kőolaj, földgáz és föld alatti vizek után kutatva. Az effajta tevékenység iránt most nagy kereslet mutatkozik világszerte. A NAFTA— GASZ vállalat az első gyakorlati lépéseket már két évvel ezelőtt megtette. Eddig amerikai, francia és japán olajipari partnerekkel közösen Guineában végzett kutatásokat, de tárgyalásokat folytattak Bangladessel, Pakisztánnal, Szíriával, Egyiptommal és más országokkal is. A NAFTA—GASZ hajlandó a zágrábi INA (kőolajr és földgázipari vállalat) céggel közös olajkutatást végezni az Adriai-tengeren és annak partvidékén. Szénagy űjlés Szccsénybcn —kulcsár-fotó— Karrier és „karrier” Karrier és karrier között különbség van, mert különbözők az előbbre jutás útjai és módjai. Nem csoda hát, hogy legellentmondásosabb fogalmaink közé tartozik a karrier. Az egyik oldalon csupa dicséret, csupa felmagasztalás. Csupa érték, amely közvetlenül eggyé válik alanyával: az ifjú kiváló, mert karriert futott be, magas, jól fizető és számos kellemességgel járó álláshoz jutott. A másik oldalon azonban csupa irónia és lekicsinylés, maga az erkölcsi fertő: alanya csupa meggörbülés és készségesség fölfelé, csupa intrika és könyöklés a társakkal szemben, s csupa „méltóság” és elérhetetlenség lefelé. Az előbbi a sikeresek ideológiájának, az utóbbi a lemaradtak irány- zatos torzításainak tűnhet. Dehát — túl a mindennapi képzeteken és szubjektív elfogultságokon — mi is a karrier? Mindenekelőtt egy kölcsönösség eredménye. Egyik oldalon a követelményrendszer, a másikon a követelményeknek való megfelelés, s mint eredmény: maga a karrier, a siker, az előrejutás. Formailag tehát viszonylag egyszerű a helyzet: a társadalmi munka- megosztás szerteágazó hierarchiájának felsőbb polcain ott várnak a csalogató státuszok az érdemlegesek, a rátermettek számára; akiknek versengő csoportja — hiszen sok az eszkimó, ám kevés a fóka — elindul alulról, hogy megmássza a kiszemelt csúcsot. Persze, fent is emberek vannak: követelményekkel, s valamennyi buktatókat és kiszámítható-kiszámíthatatlan akadályokat jelent a felfelé menők számára. Annál is inkább, mert az istenek mindig a saját képükre kívánják formálni az embert. Persze a karrierkérdés végső soron tartalmi kérdés. Benne az emberi kapcsolatok és viszonyok terV' mészete: e kapcsolatok és viszonyok demokratizmusa és antidemokratizmusa tükröződik. Jelzi az önértékelő és értékteremtő közösség jelenlétét, vagy hiányát. A közösség ugyanis karrierellenes. Karrier- ellenes abban az értelemben, hogy gondjait és problémáit saját magára vonatkoztatja, maga kísérel meg megoldást találni rájuk. A megbízatás ezért viszont „csak” szolgálat, s az egyéni képesség ténylegességén alapul. Ráadásul, bármikor visszavehető. Tekintélye ezért igazi —, mert a közösség által teremtett és ezt erősítő — tekintély. A közösség hiánya viszont a „létért való harc” újratermelődését, a balzaci és sten- dhali „emberi színjáték” folytatódását eredményezi. A pozíció hatalmi poszt, a rendelkezés és a személyes gyarapodás forrása, s a „megbízatás” fentről kreált morális lepel csupán — a megbízatásnélküliség elleplezésé- re. A szocializmus lényegéből eredően közösségteremtő és ezért karrierellenes. Előbbre jutása és fejlődése a közösségterem- tésben való előrejutás és fejlődés, s ezzel együtt a karrier leépítésének a történelmi útja. Addig is azonban — a közösség erejének, gyengeségének, vagy éppen hiányának a mértékében — létezik karrier. Karrier és „karrier” között azonban napjainkban is különbség van. A személyes érdem, a tartás és a moralitás jól elkülöníthető az idegen, görbe utakon szerzett „jogosítványok” pozícióba emelő hatalmától. S. ha munkamegosztá- sos társadalmunkban a lent és fent körei sokszor el is távolodnak egymástól, nem lehet kétséges, hogy melyik szerint kell választanunk, s melyikre kell életünk minden területén nemet mondanunk... H. I. j NÓGRÁD - 1978. június 22., csülöilök 3 t
