Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

A nyári vakációban BEMUTATJUK Tanácsok a tanintézetekért Uj iskolák, óvodák építése, bővítése — Tatarozás, festés, felújítás Megyénk községeiben már gyakorlattá vált, hogy a ta­nácsok nem kezelik mellé­kesként az iskolák, .óvodák anyagi, tárgyi feltételeinek biztosítását. A jó együttmű­ködés eredményeként sokat fejlődtek az elmúlt években a tanintézetek, javult a felsze- reltségi szint, a szemléltető­eszközökkel való ellátott ság, gyarapodtak a tantermek, sportpályák stb. Most, a nyári vakáció kez­detén felkerestük a pásztói járási művelődésügyi oszályon Molnár Béla osztályvezetőt, a salgótarjáni járási művelődés- ügyi osztályon pedig Haszno- si Istvánná gazdasági fel­ügyelővel beszélgettünk a tan­intézetek nyári tatarozásáról, felújításáról. A két járásban már az 1978. évi költségvetések el­készítésekor számba vették a községi tanácsok azt, hogy a nyár folyamán melyik iskolá­ban, milyen munkálatokat kell elvégezni. Szeptemberre még kulturáltabb körülmé­nyek között fogadják majd a tanulókat, óvodásokat vala­mennyi településen. A Tari községi Tanács fel­újítja, korszerűsíti, bővíti az általános iskolát. Az ecsegi ta­nács az iskola felújítása mel­lett a pedagóguslakásokat is korszerűsíti, de hasonló a helyzet az alsótoldi körzetben is, mert a kutasói iskola mel­lett a szolgálati lakást is rend­be teszik. Molnár Béla el­mondta azt is, hogy Ecsegen egy. Jobbágyiban két új ne­velői lakás építését fejezik be. Pásztón a szokásos nyári festési és tatarozási munkát már megkezdték, s mint a já­rás más községeiben, itt is augusztus 15-re elkészülnek vele. Pásztón két csoporttal növekszik a napközisek száma, így mintegy 50 általános is­kolai tanulóval étkezhetnek többen szeptembertől. Szur­dokpüspökiben ősztől kettő helyett három csoport műkö­dik az óvodában. Itt még 25 óvodás gyermeket tudnak majd felvenni a mostani lét­számhoz. Elismerően nyilatko­zóit Molnár Béla osztályveze­tő a sziráki ÁFÉSZ-ről, mert több év óta elvégzi az iskola javítási, karbantartási és fes­tési munkálatait. A pásztói járásban a taná­csi költségvetési üzem, a ktsz, végzi a jelentősebb felújítási munkálatokat. Néhány köz­ségben az iskolák festésénél kisiparosokat is foglalkoztat­nak. Ezekkel az erőkkel biz­tosítani tudják, hogy szep­temberre valamennyi taninté­zetben rend várja a pedagó­gusokat, gyermekeket. A salgótarjáni járásban — a pásztói járáshoz képest na­gyobb valumeraű munkálato­kat végeznek el az iskolák­ban a nyár folyamán. Nagy- bátonyban a Bartók Béla Ál­talános Iskolát 3,5 millió ér­tékben újítják fel. Ezenkívül a bárnai, karancskeszi, a za- bari, a kazári és a nagybár- kányi iskolákat is tatarozzák. Erre a célra a salgótarjáni já­rásban mintegy hatmillió fo­rintot költenek a tanácsok. Mátramindszenten a tanács saját erőből az iskola tető- szerkezetét újítja fel. Nagybárkányban épül az 50 férőhelyes óvoda, december 20-ra adják át rendeltetésé­nek. A kishartyáni 25 férőhe­lyes óvoda, műszaki átadása megtörtént. Nagybátonyban ugyancsak 25-tel növelik az óvodai férőhelyek számát, itt még ősztől 25-tel több általá­nos iskolai tanulóval többet vehetnek fel a napközibe is. Kisterenyén és Nagybátony­ban iskolaépítés folyik. Nagy­bátonyban a nyolc tanterem decemberre, Kisterenyén a 12 tantermes iskola — az előzetes tervek szeriét — jö­vőre készül el. Az illetékes vezetőkkel be­szélgetve azt is megtudtuk, hogy legtöbb községben a ta­nácsi költségvetés igazi nagy tétele a kulturális ágazaté. Ez is bizonyíték arra, hogy a ta­nácsok igazi gazdái az isko­láknak, óvodáknak. Mindenütt szívügyüknek tekintik — és sokat tesznek azért —, hogy a gyermekek korszerű és szép intézményekben tanuljanak. gy- 1. Holló László-emlékház Debrecenben az is jólesnék, ha végré Deb­recen is észrevenné, hogy itt vagyok és dolgozom, hiszen én itt is szeretnék maradni.” A művész hivatalos elisme­rése ugyan kissé késett, de nem maradt el. 1956-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, majd több külföldi és az 1961-ben rendezett műcsar­nokbeli kiállítása után Kos- suth-díjjal ismerték el mun­kásságát. Születésének kilencvenedik évfordulója alkalmával, 1977- ben. a művész halála után néhány hónappal Holló Lász- ló-emlékkiállítást rendeztek a debreceni Déry Múzeumban. Ágh Tihamér az SKÜ fúvószenekarát HA AMATŐR EGYÜTTE­SEKRŐL esik szó, mindunta­lan eszembe jut egyik kedves filmélményem, a Régi idők focijának vissza-vissza térő mondata, „kell egy csapat”. S tán mert Sándor Pál filmjé­ben mégsem állt össze ez a csapat, mindig lelkesedéssel tölt el a találkozás olyan em­berekkel, akik — szövetkezve valamilyen nemes célra — összetartanak, kiállják az idő próbáját. A salgótarjáni Ko­hász Művelődési Központ fú­vószenekarának „csapata” im­már egy évszázada együtt van, s bár a zenekar történe­tében voltak fehér, sőt fekete foltok, ma minden eddiginél eredményesebb a „csapat” munkája. E hónap 10-én a sik­lósi várfesztivállal egybekö­tött XII. országos fúvószeneka­ri találkozó minősítő hangver­senyén másodszor is megsze­rezték a legiobbaknak kijáró „Aranylant diplomát”. Családias hangulatban ke­rült sor a verseny utáni első „rendhagyó” próbára, melyen a művelődési központ dolgo­zói ünnepi vacsorával kedves­kedtek a zenekar tagjainak. Boros Sándor, a zenekar fiatal karnagya 12 évesen, a salgótarjáni zeneiskolában, Laczkó János rézfúvóstanít- ványaként ismerkedett a hang­szeres zenével, majd a miskol­ci zeneművészeti középiskolá­ban folytatta tanulmányait. Később az egri Gárdonyi Gé­za Színház zenésze lett, amit katonazenekar követett, Kalo­csán. Leszerelése után vissza­jött Salgótarjánba. Ekkor vált az együttes állandó tagjává. Mikor 1973-ban karnagy nél­kül maradt a csoport, őt vá­lasztották meg... Jelenleg munkája és a kamagyi teen­dők ellátása mellett a három­éves felsőfokú karmesterképző iskolát végzi. — Zenekarunk pillanatnyilag 37 főből áll. összetételét te­kintve — általános iskolai ta-' nulótól 73 éves nyugdíjasig — szinte minden korosztály kép­viselteti magát benne. A törzs­gárdát az idősebb kohász dol­gozók alkotják. A fiatalok a zeneiskola útján kerülnek hoz­zánk, de közülük kevesen ma­radnak meg. Legtöbbjük ta­nulmányai végeztével elkerül a városból. Az utánpótlás hiá­nya tehát nálunk is nagy gond. — Milyen zeneművek szere- 'pelnek a repertoárban? — KÖRÜLBELÜL 30—40 feljebb a régi idők maradvá-' MÜVET játszunk folyamato- nyaként emlegetik a „rezes- san, de nem tudnám megmon- bandákat”. Megyénkben külö- dani, hány darabbal foglal- nősen szembetűnő a vissza­koztunk hosszabb-rövidebb esés. Borsod megye 19 rézfú- ideig. A műfaji skála változa- vósegyüttest számlál, de em- tos. Játsszunk koncertzenét ke- Üthetnénk Baranyát is, ahol ringőt, térzenét, attól függő- csupán Pécsett három kon- en, hogy hol, mi az igény. Az certzenekart tartanak nyilván, országban egyedülálló, hogy a Ezzel szemben Nógrádban művelődési központ néptánc- mindössze 4 amatőr fúvósze- együttesét is fúvósok kísérik, nekar működik. S, ha hozzá- de szükség szerint tudunk ki- tesszük, hogy a fúvószene el- sebb létszámú kamaraegyütte- sősorban az ipari munkásság seket alakítani a zenekarból, körében terjedt el _ nem­— Mivel készültek a minő- egyszer forradalmi eszközzé sí tő versenyre? válva a munkások kezében — Az előírt műsorszám joggal kérhetjük számon a Farkas Antal „Üj élet” indu- megcsappant érdeklődés okát. lója volt. Ezenkívül előadtuk Szerencsére ez a körülmény Balázs Árpád „Musica picco- a „csapat” tagjainak lelkese- láját”, Farkas Antal „Népdal- dését — mind az a siklósi rondóját” és Gershwin „Há- szereplés értékelésekor is ki­rom dalát”, ugyancsak Farkas derült — nem befolyásolja. Ä Antal feldolgozásában. Ez 71 éves Heckenberger Gyula utóbbi aratta a legnagyobb bácsi klarinétos. Közel har- szakmai és közönségsikert, mine esztendeje hűséges tagja Koncertünket egyébként a a Kohász fúvószenekarnak, és Magyar Rádió is felvette. rajta kívül még szép szám­Valamivel keserűbb szint mai akadnak olyanok, akiket kap a beszélgetés, mikor a a zene szeretete jó ideje a fellépési lehetőségekre terelő- közösséghez láncol. — Mi dik a szó. Bár a Kohász Mű- együtt sírunk és együtt neve- velődési Központtól minden tünk, — jegyezte meg tréfá- támogatást megkapnak, az san valaki. — Játszunk teme- évi 2—3 „hazai” fellépést tésen, esküvőn, farsangon, a érthetően — kevésnek érzik, lényeg az, hogy játszhatunk. A társadalmi rendezvényeken, _ PERSZE ELKELNE A népünnepélyeken történő sze- ZENEKARNAK egy „kereszt- replésen túl, szeretnének te- apa” — tették hozzá többen — hetségüknek megfelelő felada- mert néha a próbákon való tot kapni, rangosabb zenei részvétel is gondot okoz a eseményen is bizonyítani. A 2—3 műszakban dolgozó ko- meghívások azonban elmarad- (rászoknak. nak. Pedig a rendszeres „hang- Amíg ez a probléma megol- versenyezés” egyik feltetele jódik:, a zenekar előtt újabb annak, hogy dédelgetett almu- fexa<j|at áll. Salgótarjánban kát, a „koncertzenekari” minő- rerKjezj meg a vasasszakszer- sítést megszerezzék. vezet a kohász ágazati fúvós­Hiányoznak az inspirálóan ^ngi^r} találkozót. A júliusi ható kapcsolatok is. A száz ev esemény a 100 éves jubileu- alatt — noha szakmailag so- ünneplő Kohász Művelő­kat fejlődött — tekintélye üési Központ, és a vele egy- megkopott az egykor igen nép- jüős fúvószenekar közös ün- szerű fúvószenének. Helyebe nepe lesz. új műfajok léptek, s ma leg- Pintér Károly Mai tv' ajánlatunk vezetésével akciókat készíte­nek elő a németek ellen. Nyi- na irányítása, a komszomo- listák működése eredményes, de áldozatokat követel... A megtörtént eseményeket feldolgozó film emléket állít Szosznyinának, akiből a Szov­jetunió hőse lett. 21.00: Lövés a lángokból. A lírai szépségű szovjet film a második világháború idején játszódik. Hősei fiata­lok. szinte gyerekek még, aki­ket felnőtté, öntudatossá ér­lel a háború, s a német meg­szállás. Malinyir városka komszo- molistái. Nyina Szosznyina A Holló László-emlékház Debrecenben, a Margit utcá­ban a művész egykori lakó­házában emlékmúzeumot ren­deztek be Holló László hagya­tékából. Olyan művészi érték válik így ismertté, hozzá­férhetővé, amely etikai-eszté­tikai nevelő ereje lévén példát adhat hazaszeretetről, ember­ségről, közösségi áldozatválla­lásról. Holló László festőművész 1887-ben született Kiskunfél­egyházán. az alföldi tájhoz, a tegnapi falu kizsákmányolt emberéhez való kötődését azonban a debreceni évek érlelték meg művészetében. Nem idealizálta, nem tette va­sárnapivá a magyar falut és népét. Idillikus témát olyan nyugtalan formában tudott ki­fejezni, hogy a drámaiság ott érződött csendéleteiben is. Kiskunfélegyháza és Deb­recen között azonban még ott találjuk Holló Lászlót Münchenben Hollósy iskolá­jában, a mediterrán Itáliá­ban, Spanyolországban, s az első nagy sikerű kiállításán Párizsban a Salon de Indepen- dant-ban is. Megérinti Leo­nardo, Rembrandt. Greco és Cézanne művészete, a korai expresszionizmus, ami szá­mára az egyéniség felszaba­dulását jelenti. Mindent meg­kísérel, az abszurddal is pró­bálkozik az önkifejezés érde­kében. Minden igyekezetével távol akar maradni a hazai akadémiai naturalizmustól. Ütkeresés. Önmegvalósítás. Őszinteség. Szenvedélyes élet­igenlés, az agyongyötört és megalázott néppel való együttérzés. Ez jellemzi Holló László művészetét. Több mint 1200 képet fes­tett. S ami megdöbbentően ritka, az ezeikétszáz alkotás közül mintegy 120 az önarc­kép. S egyik sem másolja ön­magát. Ugyanaz az arc más­más változatban. Az alapjá­ban véve derűs ember elgon­dolkozó, töprengő, komor és szomorú arca néz vissza ezekről a vásznakról. Vitatott téma: Vajon Holló László csak az Alföld festője lett volna csupán? Tagadha­tatlan, hogy nem. De legtöbb témája mégis a magyar fa­lut és életét idézi. Gondoljunk csak többek között a Tisza- parti jelenetére, a Kaszás pa­rasztra, a Teknővájó cigá­nyokra, a Tehénpásztorra, a Lakodalmasokra vagy az Aratásra, melyek csak kira­gadott példák a gazdag élet­műből, de múlhatatlanul őr­zik az Alföld világát. Holló László lényegében nem tartozott egyetlen festői iskolához sem. Mindig igye­kezett megőrizni egyéniségét és önmagát. 1916-ban telepe­dett le a Hajdúság fővárosá­ban, s 1926-ban így nyilatko­zott a Debreceni Független Újságnak: „Úgy érzem, új fejlődési fokra jutottam el és most már közel vagyok a végcélhoz, amit töretlenül ke­restem. Most már teljesen szabadnak érzem magamat, kifejezési nehézségeim nin­csenek, nem küszködöm for­maproblémákkal. Debrecent igazán szeretem, nagyon tu­dok itt dolgozni. Csakhogy 4 NÓGRÁD —1978. június 22., csütörtök 39. Sokáig nem mentem hozzá­juk. Még a falut is kerültem. Tehettem, nőttek a környék­beli községek, válogathattam közöttük. Ott volt Szentandrás. Teli magabíró erősekkel. Dolgoz­tak. Vertfalú házaik kívül is fehérre meszelve, falalja el­húzva, nádtető szálanként megverve. Ásott árkok és sö­pört utcák. Egy falunak első- bemenetelre is megvan ám a maga mivolta, ahogy az egyes embernek. Vannak magatudó emberek, kik körülgondolják a maguk életvitelét olyan jó­ízű csomóraszedettséggel, ahogy sajtcsináló juhpásztor alakítja a gömöjét. Kerek, tel­jes, befejezett, hasznos, ízes. szóval jogos a világban való léte. Na, vannak ilyen embe­rek és vannak ilyen faluk. Vannak tohonya, nyálnyúló, magatehetetlen, magának is terhére levő mihaszna embe­rek meg faluk. Némelyik, mint a gazdátlan csürhe, szét- szaladott házakkal, tűvel- höagyel összevissza. Nem tu­dod. melyik az eleje, melyik a hátulja utcának, háznak, s akik lakják, így minek is él­nek? Na, Szentandrás zsinórba rakta az utcafrontot, tán az életét is. Sok lószerető em­ber benne, akik értékelni, bö- csülni is tudják a jószágot, áldozni is érte. Lói ügyekben lüktetek egy­szer, így a Komlóstól való el- tántorodásom időszakában. Papucsát csattogtatva halad előttem egy pávaléptű csitri lányka, kétágra fonott haja sugáros derekán repdes, s szoknyája úgy harangoz, hogy hallom a kondulását. Mindenem megsajdult utána. Még a szép, fekete, Karától örökölt, Madár nevű lovam is megállt mentében, fülét ko- nyítóan hátravágta, mintha azt mondaná: na, nézd már, ni! A kezem meg azt paran­csolná, hogy kapjam a nye­regbe, aztán szárnyadra, Ma­dár, gyerünk a pusztába, ahogy pásztori füzeknél tanít­ja a mese, őseink házasodási szokásairól a históriákat. De hol van már az a világ? A vármegye hetven perzekútora eredne a nyomomba. Nem egy lányért, manapság egy rúgott csikóért fölzajgatják immár a fél országot. Erősek, mint a reszelt torma. írásba parancsolják, milyen ruhában, kalapban járjon a pásztori nép, hogy hordja a haját, milyen legyen a magaviseleté. És minden pontba szedett pa- torság nyolc, tíz lovon, egy rancsolat után a deresen való vezetékes, viszik a mozgó de- büntetés keményen megígér- rest. Kokorát azon kapják, ve. Es kimérve. Messzire sem hogy nem viseli a kötelező kell nyúljak a példáért. Csak réztáblát a lajbin. Mert az is Kokora Velizárt kétszer vo- parancsba tétetett, hogy ki- natta deresre a vármegye, osztott megyei táblát viseljen Olyan forradásos annak a fa- a mezőlakó népség lajbiján, ra csutkája, mint aki kisgye- akár a telihold tányérja, ak- rek korában esett a forró pu- korát. Lajbit váltott Kokora, lickába. Egyszer kapott a fö- amazon maradt a reze, lerán- lös számú lótartásért, már tották a tábori deresre, hu- úgy értvg, hogy a kincstári szonötig kiadták annak is az lovak között nevelt néhány árát. Tett az panaszt odabent idegen cocóért figyelmezteté- Szegváron a Károlyi-kastély- sül huszonöt botot. Helyben, ban működő ítélőszék előtt. Mivel az úgy van megcsinál- de azt mondta a kapitány, va, már a deres, Jiogy megy hordja el magát, mert a har- a kapitány pusztázó perzekú- madik huszonöt is ide van toraival ménesről ménesre már neki készítve a várme- községi meg kincstári igazlátó gyeház udvarára, s megmu- esküdtekkel, aztán kilesik tatta a derest. Mit panaszol, gyöngébb oldalairól a labaha- amit kapott, úgyse vehetik le jú pásztorokat. Elszámoltat- róla. Ha nincs bűne, tekintse ják, s ha hézag van, hát első- előlegnek, majd lesz, s abban ízben a faráról fizet az illető, letudhatják! Na, ott tartották No, Kokora befizetett a fűbé- vagy két hétig, hogy félelmet rért huszonöt botig. Ettől kapjon. kezdve külön vigyázták őt, Megjöttére összeröffentünk pár hónap múlva, csak éppen- a - kondorosi csárdában, ünne- hogy a szénapörnyétől gyó- pelni. gyított sebei bebürösödtek va­lamicskét. Megy a perzekú- Danoltunk: Hallottad-e hírét Csongrád vármegyének, Annak az átkozott szegvári tömlőének, Hallottam én hírét, szenvedtem is benne. Verje meg az isten, aki oda tette. Mert: Nincs keserűbb kenyér a rab kenyerénél, Reggel már kiszabják, estig semmit se ér, Kerüld el hát pajtás a vármegye kezét, * Hogy meg ne kóstolhasd keserű kenyerét! Mindezt a szép lány szók- ja az eszét, jártas is vagyok nyájának kongása riadóztat- benne, hát kiparancsolok egy ja föl a fejemben. Nem nya- pint bort, gunnyadok a sarok- lábolhatom föl a nyergembe, pádon, hallom teszik-veszik a mint a lopott bárányt! Mit lányt. Barát Pirosnak hív­tegyek, mit ne, mert úgysem ják. Na, a neve, de, hogy rá­lesz nyugovásom, míg tisztá- illik, akár minden mozduló­ba nem hozom vele magam. sa. Beugrók a becsali csárdába, minden rendes falu ott tart- (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents