Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-20 / 143. szám
A nvári vakációban munka, szórakozás Pihenés, MEGYÉNKBEN 30 ezer általános és középiskolás tanuló kezdte meg a nyári vakációját. Közülük sokan nyaralnak intézményesen a KISZ és úttörőszervezetek táboraiban. Jelentős azoknak a tanulóknak a száma is, akik SZOT-üdü- lőkben a szülőkkel együtt nyaralnak az ország legszebb helyein. A járási művelődésügyi osztályok több helyen szerveznek napközis tábort, s itt pedagó- gusók felügyeletével tölthetik el a gyermekek a szünidőt. Kellemes, hasznos nyári időtöltést. szórakozást, tanulást ígérnek ezek a szervezett vakációk ebben az évben is. Több művelődési ház — a művelődésügyi szakigazgatási szervek javaslata alapján — gondoskodik prgramról, több üzem, intézmény anyagilag segíti a tanulók nyári pihenését. Több általános és középiskola a nyári hónapokban országjárást tervez, sőt még külföldi táborozások is szerepelnek a programokban. A pihenés, szórakozás és tanulás mellett szervezetten, vagy egyénileg az üzemek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények hasznos társadalmi tevékenység végzésére is bevonják a vakációzó tanulókat. A helyesen, gyakorlatiasan gondolkodó szülőket nem anyagi meggondolás készteti akkor, amikor gyermekeik nyári munkavállalásait szorgalmazzák. Öröm tudni, hogy mind több szülő ismeri el és tartja szükségesnek a gyermekek nyári foglalkoztatását. Évről évre mind több diák vállal munkát a nyári szünidőben, s néhány településünkön sajnos, már nehéz elhelyezni a jelentkezőket. A szülők egyre jobban látják, hogy a munkából hazatérő gyermek mennyit fejlődött testileg, lelkileg, szemlélete helyesen formálódik: a munkáltatók is jó szóval emlékeznek a diákokról, a munkát ízlelgető gyermekek magatartásáról, szemléletük pozitív fejlődéséről. A jód szervezett, kellemes körülmények között végzett munka minden gyermekben alakítgatja a szép emberi jellemvonásokat, a munkát végző ember tiszteletét, az állhatatosságot, egymás segítését és megbecsülését. Egyre több azoknak a szülőknek a száma, akik gyermekük nyári munkáját az élet előkészítőjének tekintik. Talán itt kell kihangsúlyozni azt is, hogy nagy az üzemek, vállalatok, intézmények felelőssége a gyermekek nyári munkájának szervezésében. Részükre alapvető követelmény, hogy a munkát vállaló vakációzó diákok valóban munkát végezzenek, s érezzék azt, hogy a pénzért dolgozni kell. Helytelen volna, ha a munkavállalás csak névleges lenne, a gyermekek nem végeznének konkrét munkát Ettől már csak az lenne rosszabb, ha a vakációzó diákokat a munkahelyeken — meggondolatlanul — cigarettáért, vagy „üdítő” italért küldözgetnék. A NYÁRI SZÜNET több mint két hónapig tart. sok ezer tanuló sehová sem megy nyaralni, munkát sem vállal. Nagyon sok családban mind a két szülő dolgozik, de a rokonok, a nagyszülők sem mindég várják az unokákat. Mit csináljanak ezek a gyermekek? Hogyan szervezzék a szülők a nyári elfoglaltságukat? Erről azért is szólni kell, mert a pedagógusok tanévkezdés után azt tapasztalják, hogy egyes családokban a nyári vakáció, az iskolai szünet nem szolgálja a gyermek pozitív fejlődését. Helyes az, hogy intézményesen segítjük az országjáró, táborozó diákokat, de sokszor nem. gondoskodunk az otthonmaradottakról. Éppen ezért szükséges és indokolt, hogy a közművelődési intézmények — művelődési házak, kultúrotthonok és könyvtárak — intézményesen is szervezzenek foglalkozást a diákoknak. Hasznos kezdeményezés már több könyvtárban, hogy a diavetítéssel egybekötött mesedélelőttöket, könyv- ismertetőket tart Ilyenkor, nyáron sok jó könyvet vihetnek haza a vakációzó diákok. A nyár a nagy olvasások ideje. A könyv nemcsak jóbarát, hanem nagyszerű élmény, nevel, új ismeretekét nyújt néha az üdülés más formáit is pótolja, mert elvisz távoli országokba is. Éppen ezért a szülők irányítsák gyermekük figyelmét a könyvtárak felé, ahol szeretettel várják őket. Jó volna, ha ebben az évben nem találnánk a nyáron egy könyvtárajtóra sem kiírva a jól ismert szöveget: „A könyvtár zárva, szabadságon vagyok”. Már most meg kell szervezni a könyvtárosok helyettesítését. Erről minden tanácson időben kell gondoskodni. A gyermekek társas kapcsolatának igénye jól ismert. Vágyik a közösségbe, s ez az igény a tanítási szünetben még jobban fokozódik. Sok szülő idegenkedik a barátko- zástól, néha talán nem is indokolatlanul. Ha egy-egy alkal- lommal ellenőrizzük gyermekünket, nem lehet a játék, a barátkozás a baj forrása. Természetesen ügyelni kell arra, hogy a kis alkalmi csapat tagjai jó hatással legyenek egymásra. VÉGÜL SZÓLNI kell arról is, hogy a csapatba verődött gyermekek között nem egy esetben látni helytelen magatartást is. Előfordul a közvagyon rongálása, a felelőtlen utcai közlekedés, kerékpározás. Meg kell gyermekünket tanítani arra is, hogy becsülje meg a nagy munkával megépített játszóterek, középületek felszerelését, tisztaságát, s óvja, védje testi épségét. gy. I. Mai tévéajánlatunk 16.45: Postafiók 250. Máriától, a fesztivál igazgató- meket, most otthon, saját jától. képernyőjükön nézhették. EnTakács Mari műsora, mint Miskolcon minden eddigi- nek ellenére sokan választot- mindig, most is a televízió és nél személyesebb kapcsolat ták a közös megtekintést — a közönség kapcsolatával fog- alakulhatott ki nézők és te- monitorokon —, mert itt a2 lalkozik. Jő alkalom erre a levíziósok között; közönségta- alkotókkal is találkozhattak, kétévenkénti televíziós doku- lálkozók, beszélgetések színe- A műsor beszámol a tévé- mentumfilmekkel megren- sítették a programot. Fejlő- bemondók közönségtalálko- dezett miskolci tévéfesztivál, dött a helybeliek műsornézé- zójáról is, tanúi lehetnek az amelynek most utólagos érté- si lehetősége is; hiszen amíg ott elhangzottaknak, akár a kelését, a tévések számára le- nem is olyan régen még csak bemondónak való jelentke- szűrt tanulságait hallják, Ta- a mozik vásznán kísérhették zésről, akár a sminkről szólt kács Mari vendégétől, Balogh figyelemmel a versenyző fii- a kérdés. asszony szeretőül? Vagy összejátszanak? ★ Csőke Gyurának volt egy históriája, ami ebben tanulságul szolgálhat. A följebb való időkben baromorvosnak került a katonai ménesek köré Battonyára egy Babarcl nevű valaki. Szép szál, dolgos ember, fele- séges. No, szemre való egy asszonyság volt a feleség is, vidám urastul, minden pász— Az, ki tagadná. tori mulatságokban, tanult — Hogy teszed ezt a helyé- ember létére belemerüiközött re? vele. De a nótát, meg a nó— Mit? tát kifogyhatatlanul öntötte — Hogy így a kezembe magából mind a kettő. Ügy adod magad! megkedveltették magukat az — Rossz ez neked? arravaló pásztorsággal, hogy — Jaj dehogy. A hideg a tájékban egy keresztelő, la- majd kiráz, olyan jó, de hát kodalom, vagy disznótor meg hogy van ez? Szépen éltek, ha- nem esett nélkülük. ladtok, meg minden, szép ve- Mind mondám: keresztelő, tett ágy . . . lakodalom, disznótor, meg — Az nem változik. más — ilyenkor száz alka— Hát akkor? lom adódik a szépen való be— ö is odakujtorog, vásáro- szédekre, hát az asszonyságzik, igaz nagy pénzeket maré- nak bizony cirógatós szava- kol, de tudom is én milyen ri- kát soroltak aztán a kivagyi mákkal hentergőzik a hetes csikósok, vakítókat, ahogy az sokadalmakban, néha hama- ötvengombos ezüstpitykés csl- rébb hazaér a híre, mint ő kóslajbi szikrázik déli napmaga. sütésben. Az asszony meg jó— Szóval, akkor velem kát mosolyintott az ajánlko- akarsz bosszút állni rajta? zásokon, de nem ám, hogy — Á. Nekem is jó. visszalökdelte volna az illeMegint jött Misa, kínált, tők szavát, hanem söpörte ögyé, igyá, mintha otthon vó- befelé kedve bugyraiba, ná. ahogy szegedi halaskofa az Nem pászolt ez össze ben- aprópénzt. De, ha az orvost nem. Misa barátul kínál, az messzi földekre hívta a parancs, az asszony bezárkózott. Bár szalad egy kiválasztott deli, szép csikóslegény az 4 NÓGRÁD —1978. június 20., kedd 37. Etel meg először azt hiszem véletlenül belekönyököl a tenyerembe. Jó kis kezebeli könyöke gombja volt, láthattam némelykor, de olyan harapnivaló, akár az árpával érő mézkörte. Meg is sajdult mindjárt az agyaram, de hát járatlan vagyok én az effélékben. Vegyem ki a kezem onnét, vagy nyeregbe, csikós! Csak szóbeszéd után tudnám lábam a kengyelbe terelni, hanem Etel dudorász, kicsike duddanatok- kal néz rám néha szirmos kék szemével, mintha biztatna. De hát mire? Ez csak véletlen tán? Lehet, hogy fázik a könyöke gombja, aztán melegíti. Misa odalátszik a nyitott ajtóba. Csutakolja a pejkókat, de olyan áhítattal, ahogy hites pap babrál a cerimoniákban. Nem mozdulok, mondom Etelnek: — Derék urad van ám! TAtH Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL Cságoly Klára gobelinjei Cságoly Klára konok, következetes művész. Ha jól végiggondolom, nem is ismerek textilművészeink között hozzá hasonlóan témához, anyaghoz ennyire hűséges alkotót. Amióta a főiskolát elvégezte a Lakástextil Vállalat tervezője, itt készülnek csomózott és szövött szőnyegei, amelyek eljutnak azután magyar és külföldi otthonokba egyaránt. Textilművészi pályafutása — nem az ipari munkásságától elidegenedve, inkább ráadásként. napi munkájával harmóniában — az 1968-as textil falikéo kiállításon való jelentkezéssel indult Mélybarnákkal. aranyló sárgákkal csomózott faliszőnyege a „Bizánc” és főleg az egyetlen kört díszül hozó Amorella már jelezték az útját. A textilművészet kezdődő „aranykora” a művészeket ek. kor új és új megoldásokra serkentették hatalmas burjánzás indult meg, anyagok, formák, színek fonták be, szőtték körül a faliképeket. Cságoly Klára ekkor vonult „fedezékbe”. És konokságát ezért említettem. Mert mintha megálljt parancsolt volna önmagának, egyetlen anyagot, a. gyapjút, egyetlen technikát, a gobelin variációit kezdte „megvallatni”. És mégsem volt ez visszavonulás. A gobelin fedezékében a tartalom kezdte érdekelni, a világ jelenségeinek, fogalmainak ábrázolása. Világéletében jó kapcsolata volt a természettel. Akár a mártélyi művésztelepen járt. akár a jugoszláv tengerparton, akár a nagymarosi alkotóházban, kincsekkel tért haza: tengeri csillaggal, kagylókkal, tobozokkal, kavicsokkal. És vázlatokkal. Harmonikus fűcsomó, virág, kemény héjú termés rajzát, fotóját gyűjtögette; de az sem zavarta, ha emberalkotta tárgyat talált harmóniahordozóként. Sorakoztak vázlatfüzetében asztalosmester kezét dicsérő kapuk, felcsavart drótkerítés, száradni felaggatott halászhálók, rozsdásodó szöggel bevert töredezett fakerítés rajzai. Ezek a harmonikus, kiválasztása szerinti tárgyak, növényi képződmények rajzain már további jelentéssel is bírtak. ölelkezést látott az ember a fűszálakban, kitárulkodást a szétpattanó héjban. (A rajzok közül több Nagy László értő válogatásában meg is jelent az Élet és Irodalom lapjain.) Életfákat, növényi vegetációt ábrázoló faliszőnyegei után hamar rátalált ezeknek textilábrázolására. Igaz, azonnal mindent akart. A teljesasszony ablakához, kocogta- tott, suttogott, bé nem bo- csájtatott. És a baromorvos, ahogy a híre terebélyesedett, úgy járt egyre messzibb- messzibb otthonától. Mindmegannyi alkalmat nyitogat- va az asszony körül legyeske- dő legénynek, bizonyos Bimbó András nevezetűnek. Egész kivilágos hajnalokig elhallgatta a csikós udvarlását, de ő belül a rácsos ablakon, András meg kívül állt, egyik lábáról a másikra. Na, így telegetett szépen az idő közöttük, az orvos tette, hogy de a világ minden kincséért sem tud a kettőjük közötti beszélgetésekről. Hanem azon év disznóölésének idejében csak meghívja váratlan Bimbó Andrást a baromorvos. Nem böllérnek, hanem vacsoravendégnek. Ment is Bimbó, gondolta eldanolásznak, láthatja az asszonyt. De csak hárman ültek a gyertyákkal megvilágosított asztalhoz, a házban sincsen rajtuk kívül még egy élő. Na, kicsit sze- pegni kezdett Bimbó, hegyez a baromorvos most számol a fejével, hiszen csalárd éjszakai udvarlásait kitudta valamiképp. Mindegy már, gondolta Bimbó, lesz, ahogy lesz, el nem szaladhat. Isznak, ahogy szokás, fehér pálinkákkal kezdik. Szólnak a lóról, a hadiviszonyokról. Jó magyar ember ez a Babarci, szép, bajszos, piros képű mindig, mint a fakadó rózsa. (Folytatjuk) A művész Zászló találkozások séggel kezdte. A gobelin ugyanis nem pillanatok művészete. Nem könnyű kézzel odavetett vonalacska, amely, ha nem sikerül, leradírozható, vagy percek alatt másik születhet helyette. A gobelin erős szövőszéken készül, hónapokig tartó, megfeszített munkával. Itt nem lehet improvizálni, itt nem lehet kók- lerkedni. A Teljesség — ez a faliszőnyeg címe — nyers gyapjúból készült, nyers színben, a hagyományos gobelinszövést ógobelinnel keverve. A sima felületen egyetlen zárt kör emelkedik ki sűrűbb ógobeiin- szövéssel. Már-már dombor- műszerűen, úgy, hogy a szövés váltakozásának fény-árnyék játékai is érzékelhetők. Ez a faliszőnyege nemcsak a szombathelyi textilbiennálén nyert díjat, kiválasztották a lausanne-i textilművészeti seregszemlére is, amelyen a világ legjobb textilművészei vesznek részt. De hogyan tovább? Mi jöhet a befejezettség a megoldás a Teljesség után. Hiszen az élet soha nem befejezett, az anyag tovább él ősidőktől fogva. Következő gobelinjein mintha a teljesség burka szétpattant volna, hogy kitürem- kedjék belőle a gyapjú- és kenderszálak — ez másik kedves, természetes anyag, amelyet újabban bevett eszközei közé — új életet kezdő tömege. Az „Ösölelkezés” két kagylóforma egymásbafonó- dása; a „Folyamat” homokóráján szövött motívumok alá- hullása jelzi az időt. Vallatja a világot: a „Megismerés” a sima héj mögé ünnepére című műve előtt dús felületre láttat. Az „Átszakított felület” sima felületéből elemi erővel kitörő gyapjú- és kenderzuhatag a megállíthatatlan erőt képviseli. A „folyamait”, az „átszakí- tás”, a „megismerés” vagy a „teljesség” — sokféleképp ábrázolható fogalmak. Az anyagi világ e jelenségeit Cságoly a szövés maradandó eszközével fejezi ki. Az emberiség történetében mindig használati tárgy volt a textil. Nemcsak a ruha, a bútorszövet, hanem még a szőnyeg —, amely a padló hűvösétől — a faliszőnyeg —■, amely a falak keménységétől — volt hivatva megvédeni az embert Egyetlen textilféleség tölJ tött be a történelem során fontos, de nem használati, jelkép-, szimbólumfunkciót — és ez a zászló. Nem véletlen hát, hogy textilművészeink a ma szimbólumait zászlókon igyekszenek megjeleníteni. Az sem véletlen talán, hogy Cságoly zászlóin a nyers szín mellett megjelenik a vörös, a figyelemfelkeltő, felkiáltó, a nagy szimbóliumerejű szín. Vörössel ünnepel az' „Absztrakt zászló” és a vörös felületből kígyózik elő a gyapjúszál a „Zászló találkozások ünnepére” címűn. A Teljesség óta eltelt id&i szak gobelinjei kerültek kiállításra a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótér-' mében, Budapesten, a Doroty- tya utcában. Kevés mű ez} mindössze tizenkettő. De bizonyítékai egy művész konpk és következetes útjának, aki a teljességet akarja. Torday Alis
