Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-20 / 143. szám
Tol marni vnUo*á»nh fi.) Túl méretezési gondok NINCS LÁTVÁNYOS tatvány, hanem munka,' amely hogy a Lókosvölgye Mezőgazegyéb nehézségek készítették, leküzdése árán kell ered- a gazdaság ményt produkálni. Pongéácz a valóságtól, nélkülözte a reá- ilyen és szorgalmas litásokat. Akik biztosítéka, nem számoltak anyagi helyzetével, ezért pél- Józsefnek, a tsz elnökének a dasági Termelőszövetkezetben dául négyszáz-ötszáz férőhe- hangulata viszont optimista, hasznosan múlnak a dolgos lyes szarvasmarha-istállók Tudja is miért, amikor azt hétköznapok. Az év elején új építését tervezték. A jelenle- mondja: vezetőséget választott a tér- gi körülmények között nem tudnak 24—25 felsőfokú vég melőszövetkezet tagsága. A nyugállományba vonult Vass zettségű szakembert alkalmaz József helyett Pongrácz Jó- ni, holott mindezek — töb— A reánk bízott feladatot elvállaltuk, meg is oldjuk... Jelenleg az időszerű feladatok végrehajtása a legfonto- a sabb. Ezek természetesen sokzsef, a neves mezőgazdasági bek között — szerepeltek szakember lett a termelőszövetkezet elnöke. A tagság, mint a szomszédos tsz egyik helyettes, egyben a párttitkár jól kiállták. A gabonában a vezetőjét, jól ismerte őt, ezért helyettese, kénytelen feltárni kora tavasztól szükséges munis bízott benne. A munkájára e tervnek az irrealitását. kát — fejtrágyázás, vegyszeettől eltekintve nagy figyel- SOK MINDENT túlméretez- rezés és mást — időben elvé- met fordított, mert aranyigaz- tek a termelőszövetkezetben. A gezték. A sok csapadék és a ság, hogy munka közben is- vezetőség megállapította, hogy jégverés megtépázta ugyan a merhető meg igazán az em- nincs szükség olyan géppark- kalászosokat, de alapvetően ra, mint amivel jelenleg is nem befolyásolta a várható rendelkeznek, mert nem tud- termésátlagot. Időben, szakércselekvési programjukban, irányúak. Figyelmüket min- Most Bállá Mihály, az elnök- dennap leköti. A próbát eddig bér. Nézzünk szembe az igazsággal! A tolmácsi mezőgaz- ják gazdaságosan kihasználni, telemmel elvetették a cukor- dasági üzem közel sem me- Az állatállomány létszámához répát. Folyamatos a gondozá- rítette ki a termelési lehető- viszonyítva túlméretezett a ta- sa. Beállott a kukorica is. A ségeit. Emiatt messze alatta karmánytermő terület, ala- lucerna betakarítását befejez- maradt a várakozásnak. Ezzel csony viszont a leggazdaságo- ték. De ilyen az élet! Miért szemben igyekeztek szépíteni sabb árunövénynek a búzának ne lenne nem várt gond? Ép- » dolgokat, s nagyvonalúan a termőterülete és rendkívül pen a lucernával történt, hogy mindent túlméretezni. Most széttagolt. A vetése, a gondo- a bánki határban — mivel az mindezeket — sokak szemé- zása. a betakarítása emiatt 0tt levő termést a háztáji gazben — nem éppen népszerű magas költséget igényel. Ez daságoknak szánták — még a dolog feltárni. Az új vezető- teljesen érthető, hiszen a hagyományos módon ség javára írandó, hogy túlte- Hosszuk, a Katlan, a Köves, konvencionális és Jásztelek, — ahol tulajtalaján donképpen a búzát termesztik, Éppen — több kilométer távolságra tudták beszállítani, ezekben a napokban párttag- van egymástól, nem is szól- nyi bírálat érte ezért őket, gyűlést tartanak, ahová pár- va arról, hogy a táblák kö- hogy az nem közönséges. Az ton kívüli embereket is meg- zött húszhektáros is találha- igaz viszont, hogy a hívnak. Kollektíván készítet- tó. ték el a vezetőség jelentését. Ebben arra kényszerültek — a valóságos helyzet érzékelte- ték a tolmácsi termelőszövet- bb jmré, a tsz főagronómusa tése érdekében —, hogy fel- kezet gazdálkodását, lefékez- jelentette az elnöknek, hogy tárják a párttagság előtt: a ték a joggal várható gazdái- behordták a boglyákat.’ szí magát a dolgokon, a realitás áll és nyíltan beszél. takarították be. a tsz-tagok kérésére. Mi történt? A boglyázott takarmányt az eső miatt nem Amenytermés három-négy százalékáról van Ezen körülmények — többek szó. gs éppen a napokban, között — nagyon megnehezítet- amikor javult az időjárás. Szakorábbi években elkészített kodási eredményt. A terme- cselekvési program elszakadt lőszövetkezet vezetőinek tehát Kockázat ' Raktárra gyártotta tavaly ják a régit, az elavultat, hónapokig a Láng Gépgyár előbb-utóbb eljöhetett volna dombóvári gyára az újfajta az ideje annak, hogy nem „Ygnis” kazánokat. A svájci kell senkinek sem. Az egyik licencvásárlást 197fi-ban bo- ipari szövetkezet éveken ke- nyolították le, majd hozzá- resztül megszokta, hogy bizfogtak a gyártáshoz. Sok tonságban érezze magát. Ter- energiát kötött le az élőké- mékeinek zömét — különfé- szités, a gyártás megszervezé- le lábbeliket — expótra gyár- ■se, nem futotta már arra, hogy tóttá, nagy sorozatban. Évről megrendeléseket nek. is szerezzeévre nagyobb volt a nyereseg, többet tudtak év végén osztaGyártani megrendelés nél- ni. Olyan volt az egész, mint kül? Raktárra? Kockázatos egy szép álom. Ámde az éb- dolog, sőt felmerülhet a kér- redés keserves volt. Pedig dés, hogy egyáltalán szabad-e? idejében tudomást szerezhet - Hiszen nemegyszer elhang- tek a vezetők arról, hogy a zott különböző fórumokon, a KGST-piacon is nőnek az rádióban, tévében, olvasható igények. Amikor elvittek a volt az újságokban: a tér- mintakollekciót Moszkvába, a melés, a gazdálkodás bizton- szovjet vevők udvariasan, de ságának feltétele, hogy amit határozottan közölték: kö- gyártanak, azt el is lehessen szönjük, de ezekből már adni. Erre pedig garancia a nem kérünk. Van jobb aján- megrendelés, a szállítási szer- lat is. ződés. A példa nem egyedi. ElőValóban, így van ez —, ál- fordult és előfordul más vál- talában. A dombóvári eset I álatokkal, szövetkezetekkel azonban kivétel. Ugyanis a is. vállalat, a gyár vezetői tud- Gondolkodásunkban vala- ták, hogy új termékük ke- hogy egyoldalúan szerepel a lendő lesz, évek óta „futó” kockáztatás fogalma. Mintha gyártmányt váltanak fel vele. csak valamit tenni, kezdemé- Nemcsak a gyárnak lesz elő- nyezni lenne kockázatos, nyös — kevesebb anyag és Pedig van a kockázatnak egy munka kell hozzá —, nagyobb másik fajtája, kockáztatni téthatásfokkal hasznosítja a fenséggel, „nyugi-nyugi” alaptüzelőanyagot, mint elődei, állással is lehet. Nem észrevenni az idők, az igények változását, nem észrevenni, tavaly gyártott tíz kazán el- hogy elavult a termék, lazák kelt és most már eleget sem a normák, elnézni a minőségtudnak tenni az újabb és romlást, behunyni a szemet, úiabb mesrendelésekrek. Ér- a gyors ütemű fejlődés előtt, demes volt belevágniuk a legalább olyan kockázatos, gyártásba, kár lett volna nem mint a hebehurgya, vállalkozás. Mi több, ez veszélyesebb, mint a cselekvő, a tenniakaígy ezért „többet is tud”. Nekik lett igazuk. Mert vállalniuk a kockázatot. De érdemes egy kicsit tovább is menni. Csak az újnak kezdeményezése lenne rásból fakadó rizikó, kockázatos? Ha tovább gyártJ. J. Újdonságok Rubinlézer segítségével irá- Érdekes kísérletről számolt nyitja a repülőgépek bizton- be E. Szlepjan szovjet tudós, ságos leszállását egy új szov- a biológiai tudományok dok- jét berendezés, amelynek ki- tora. A kísérletekkel sikerült próbálását nemrég fejezték be bebizonyítani, hogy speciáli- a Szovjetunióban. A Gliszada- san a(jag0lt, vízben oldódó rendszer, amelyet a Szovjet _ , , , „ , Tudományos Akadémia fizikai ’akkelto anyagok kedvező ha- kutatóintézetében fejlesztet- lássál vannak a fák és bokrok tek ki, a repülőterek hagyó- növekedésére. A megfelelő rranyós világítását egészíti ti módon kezelt növények leld. Fő előnye, hogy rossz Iá-. . .... ,. ,, ,. , . , , .. .... . , , velzete másfélszer dusabb tasi viszonyok kozott is lehe- _ tővé teszi a gépek le- és fel- mint a közönségesen önszállását. tözötteké. A KIEGYENSÚLYOZOTT irányító munka megnyugtatóig hat a tsz tagságára. A vezetőségváltást megelőző időben sokan elpályáztak a tsz- ből. Volt emögött tudatos csalogatás is, mint például a fóti tojásüzemből. Kulcsemberek készültek el, mert félrevezették őket. A gazdasági munka mellett, fontos politikai teendőként ezeknek az embereknek a visszatartásáért is meg kellett küzdeni. Tisztában van vele mindenki, hogy ha egy olyan ember mint Turcsányi János, a műszaki ágazat vezetője elhagyja a gazdaságot, az érzékenyen érintette volna a közöst. Hasonlóan ha Sinkó Sándor, a főállattenyésztő távozott volna. Pedig ilyen szándékuk volt, de elálltak ettől és ez javukra írandó, mert a korrektségüket bizonyítja. Bobál Gyula Kapcsolatok l\f*m iuóni, ki találta ki, s hányán bá- L cl11 báskodtak a javaslat megvalósulása felett, tény, hogy a nagy textilüzem egyik szövőgyárának három szocialista brigád ja autóbuszra ült, s meg sem állt az ország túlsó felén levő fonógyárig. Ott illendően, a megbeszélés szerint várták őket; nem terített asztallal, hanem zúgó gépekkel, nyersanyagbálákkal, műveleti leírásokkal, fonalszállító ládák piramisával. Amiről beszéltek, az nem valami kellemes társalgási téma volt, hanem a szövőnők örök réme, a szálszakadás, s ami attól elválaszthatatlan, a fonalminőség. Az eszmecsere nélkülözött mindenféle formális udvariaskodást, olykor a vita sem hiányzott. Végül, a búcsúzáskor mégis úgy érezte valamennyi résztvevő, közös nevezőre jutottak, s azt a cérnaszálnyi kapaszkodót, melyet a látogatás órái sodortak a fonodái meg a szövődéi kisközösségek között, érdemes, szükséges erősíteni. Mosolyogtató naivitás lenne azt remélni, egycsapásra megszűnik a szövödeiek mindenféle gondja, ám a kapocs olyanokat köt össze, akik korábban semmit sem tudtak a többiek helyzetéről, küszködéseiről. Feltételezhető, akinek agyából kipattant az ötlet, semmit se hallott az üzemszociológia friss eredményeiről, s közülük arról, hogy — amint azt szakszerűen fogalmazzák — a vertikális felépítésű termelőhelyeken gyorsan növekszik a kiscsoportok egymásrautaltsága, kapcsolataik jelentősége. A javaslattevő ráérzett valamire a mindennapi munka gyakorlatából, s mert társai, felettesei ugyancsak észlelték e valami fontosságát, nyélbeütötték a találkozót. Amit most. újabbak követnek, mert a kezdeményezést örömmel karolta fel a nagyvállalat szak- szervezeti tanácsa, s valamennyi gyárnak, gyáregységnek, telephelynek figyelmébe ajánlotta. Csodaszerre leltek a tetxileskollektíva tagjai? Csupán fölismerték annak * szükségességét, hogy a termelés szervezeti rendje úgy válik igazán hatásossá, ha átitatódik az emberi, azaz személyes kapcsolatok nemes anyagával, ha a különböző körülmények között dolgozók részleteiben megismerik azt a feltételrendszert, amely mindannyiuk tevékenységét meghatározza. Ezt a feltételrendszert legtöbbször ugyanis csak általánosságban veszi szemügyre egy-egy kisebb közösség, kiválasztva belőle a reá vonatkozó tényeket, s így akaratlanul részekre darabolódik az, ami összefügg, aminek értelme az egység. Törvényszerű, hogy a tudatosság — a munkabeli tudatosság — magasabb fokára elérő közösség, mint amilyen egy jó szocialista brigád, a korábbi ismereteket már nem tartja elegendőnek, azaz hiányérzete támad. Pontosabban szeretné tudni, miféle kisebb és nagyobb tényezők hatnak munkafeladataikra, s azzal is tisztába akar jönni, a maguk tevékenysége mi módon illeszkedik másokéhoz. Nem véletlen, nem egyéni lelemények tükröződése, hogy a szóban forgóhoz hasonló tapasztalatcserékre egyre több termelőhelyen éreznek okot, ahogy a termelési feltételek változásának következménye az ún. komplexbrigádok számának növekedése is. {"lavtririöe kezdeményezések is rávilá- USÍIUUUS gíthatnak tudatos cselekvési irányok lehetőségére, s a cérnaszálnyí kapaszkodó — ahogy azt a textilestalálkozó egyik résztvevője tréfásan elnevezte — tekintélyes terheket hordozhat. A termelői szervezetnek sokféle lehetősége van a célok egyeztetésére, az érdekazonosság kifejezésére — ami az egy telephelyű vállalatoknál is elengedhetetlen, de még inkább szükséges a több egységből álló cégeknél —, ám az egyetértés még nem azonosulás. Az emberi, a személyes kapcsolatok, viszonyok ezt az azonosulást formálják, gyakran rövidebb úton, tehát gyorsabban, hatásosabban, mint a különféle hivatalos értekezések, rendelkezések. Ezért mindkét formának vitathatatlan a szükségessége, a jogosultsága. V. T. Regulázott munkacsapat Tömérdek frázist el' lehet Érett ember módjára Volt egy’, de harr)3r kitettük, puffantani arról, hogy a kö- Hanyag lusta ember . . . zösség milyen jól megnevel- _ üzemünk két brigádja — 0t ,neaíl tudta a öngad heti tagjait, milyen remekül közül az Augusztus 20. a fe- megneJej™ lenyesegetheti a benne for- gyelmezettebb — tudtuk meg — Próbáltuk, de keveset málódó jellemek vadhajtá- Bacsa Tivadar üzemvezetőtől, változott. sait. Sőt még „áldásos” kisu- _ Egy éve ismerem őket, s ~ ^n szerint helyes, ha gárzó hatása is van: a kol- mondhatom, hogy azóta sem- egy brigád lemond egy tag- lektíva perifériáján téblábo- miiyen fegyelmi nem fordult ro’ az,ert> h°gy, az "e rontsa ló egyének, meg a közelben eig velük. a tobbl eredmenyet. formálódó fejletlenebb kö- A brigádnak egyébként a ~ £z az Igazság, hogy mi zösségek is — jó példát látva vállalásában is benne fog- H}eg X°*na ^--- — u - X--------------------— VcUidlciaclUcUI iö UCI1UC ÍU&- , , _ _ ' . '1 n ,T ' t--,-*.- előnyükre változnak. De a laltatik _ méghozzá az fiT"1 Tóth valóságban nem lehet közhe- 4gyik legfontosabb “ önmaguk- v?1t a felmondasa’ amlkor ml lyekkel boldogulni. Az élet kal szembeni követelmény- klzf™k ritkán igazodik a szirupos ként — a fegyelem legna- _ Veg,uJ, megkérdeztük szólamok újjé-hangulatához. gyobb fokú betartása. S érett batZS’ van!|ya veíiík doleoAnnak néztünk utána a ^Mert ^oha^neni fordult zó nem brigádtagokra a kolZIM salgótarjáni gyárában, f: “ ‘ a konektíva első lektiva Példamutatása, hogy egy eleg jo kollektíva ’ - - - — P" "a'r ,atnm — — a megmunkálóüzem gusztus 20. brigádja — képpen él a közösség nevelő erejével, ha él egyáltalán. . _ embere az üzemvezetőnek pa- u" naszkodott volna mi* esetleg kérte volna — Én úgy látom — felelte valakire, “.hogy jó hatással. Már csak azért is, mert többen is be akarnak lépni, az idén is fölvettünk egy új tagot. Mások is kezdik észrevenni, hogy jó volna beállni nekik is . . . valame„megrendA Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjében évente több ezer tonna kötözőszalagot készítenek belföldre és exportra. A szalagedzőben dolgozó Komarov Szocialista Brigád vállalta, hogy csak kiváló minőségű terméket gyárt, s ezért minden dolgozó fokozza az önellenőrzést. Képünkön: Sárkány Lajos brigádtag minőségi ellenőrzést végez (fodor) lyik brigádtag szabályozását”. — Évekkel ezelőtt volt egy, ■akivel nem bírtak, de kizárták a nevelhetetlent — mondta Bacsa Tivadar. ISinrsfin s fim mi — Minek köszönhető ön JTlní-sen semmi szerint, hogy a brigád egy , kiforrott közösség — firtat- hasznom tűk. — Talán annak, hogy Babka Béla gépmunkás mindnyájan férfiak. A másik aki tizenegy éve dolgozik a brigádban vegyesen vannak gyárban —ahogy mondják: férfiak és nők, s a nő vezető megbízható tagja a kollektí- nehezen tud zöldágra ver- vának. gődni a suhancokkal. Az — Az a szerencsénk — Augusztus 20. brigádban jó az vallotta —, hogy nagyon jó is, hogy. meglett, komoly em- a brigád összetétele. Itt olyan berekből áll, jószerivel vala- emberek vannak, akik nem mennyien törzsgárdatagok. ijednek meg egykönnyen a munkától, bármilyen nehézBírtuk volna ről„ if van szó- . egyszer vállalunk valamit, végig csi- — elment náijuk — Azt mondta Tóth Dezső: A nyolctagú csapat helyze- lehet, hogy tartanak tőle . . . te — a közösséggé formáló- — Igen, mert bárkinek dás szempontjából — nem megmondja, hogy nem úgy éppen könnyű. Három mű- van, ha annak nincs igaza, szakban tevékenykednek. Rá- — ön is tart tőle? adásul a legtöbbjük vidékről — ügy érzem, nincs okom jár be naponta. Mégis már rá. Ha szól valamiért, alig többször i« elérték a szociális- van vita köztünk. En se ma ta brigádmozgalom díjainak kezdtem. Tudom, mi a felarany fokozatát. adatom. — Lehet, hogy tőlem is tar- — Azt is hallottam, jó hátának valamennyire — mond- fással van a brigád az itt ta Tóth Dezső gépmunkás, a dolgozókra, akik nincsenek brigád vezetője —, de az munkacsapatban . T . szent, hogy amit egyszer — A többségre igen. De megbeszélünk, azt elvégezzük, nem mindenkire. Van, aki nem húzza ki belőle magát úgy fogja fel: minek legyek senki. Jól együtt van a tár- brigádtag, hiszen nincsen saság, összeszólalkozások semmi hasznom belőle? Esetnemigen esnek köztünk. leg tőlem is kérdezik: te mi— Akkor mit tesz, ha va- nek vagy? laki lazít a munkatempón? Nem értik meg, hogy ez jó. — Erre nincs mód. Láthat- — De hát mi jó van ben- ja: párban dolgozunk. Ha az ne? egyik lazít, akkor a másiknak — Például az, hogyha el- is romlik a teljesítménye. De érünk valamit, kitüntetnek a magunkforma emberek bennünket. Kiállunk a többi- nem hajlanak a henyélésre, ek elé. Látják, hogy: na, nincs arra szükség, hogy ezek keményen dolgoztak, bárkit is „biztatni” kelljen. —molnár— | 1 NÓGRAD - 1973. június 20., kedd 3 \
