Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

Értékesebb

élelmiszereket

* /

Magyarországon a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlődése megteremtette a kiegyensúlyozott élel- miszer-ellátás lehetőségét. Az egykori sok-sok nélkülözés után ma már ott tartunk, hogy túlságosan is nagy az az átlagos kalóriaérték, amit elfogyasztott élelmiszerünk tartalmaz:

Szerencsére az utóbbi években már sokan felismerték, hogy milyen veszélyekkel jár a szervezet számára a felesleges teher. A népélelmezésben eljutottunk annak felismeréséhez, hogy a táplálkozás korszerűsítése egyik legfontosabb feladattá vált.

— MEGDUPLÁZÓDOTT A

VÁLASZTÉK —

Az V. ötéves tervben az élelmiszeriparnak 'egyik feladata éppen az, hogy fokozza a táplálkozás élettani szempontból értékesebb élelmiszerek termelését, ugyanakkor alkalmazkodjon a keresletváltozáshoz, mégpedig úgy, hogy jelentősen bővüljön a választék. Valljuk: a család, a gyermek, a munkahely, a társadalom érdeke a nők munkájának a megkönnyítése. A fejlődést mindenesetre jelzi, hogy a .legutóbbi 18 esztendő alatt, az élelmiszeripar megduplázta az élelmiszerek választékát. Az 1960-as évek elején még csak 1800—1900, tavaly pedig már 4000 élelmiszert és élvezeti cikket állított elő élelmiszeriparunk.

Szinte minden termékcsoportban gyorsuló ütemben nő az iparilag feldolgozott, konyhakész áruk aránya. Ez nemcsak a zöldség- és gyümölcs- konzervek esetében igaz. Ezt bizonyítja, hogy a különböző húskészítmények, édesipari termékek, tejtermékek forgalma is jóval gyorsabb ütemben nő, mint a tőkehúsé, illetve a nyers cukoré, vagy a tejé.

— KÜZDELMES VERSENYBEN HELYTÁLLNI —

Nagyon sok termékünk világhírű. A magyar szalámi, a dobozolt sonka, a marhahús, a minőségi bor, a paprika, a méz keresett termék mindenütt Ahhoz azonban, hogy a világpiacon mégtöbb terméket el tudjunk adni, a kivitelre kerülő élelmiszerek körét bővíteni, választékunkat sokszínűbbé kell tenni. Ezért is hívta fel a figyelmet a párt

Központi Bizottságának márciusi határozata arra, hogy a versenyképesség fokozása szükségessé teszi a piac változó igényeihez való fokozatos alkalmazkodást, a választék bővítését, a termékek jó minőségét, és azok állandóságát. Termékeinknek ugyanis küzdelmes versenyben kell helytállniuk a világpiacon. Mert gondoljuk csak meg: az NSZK-ban kolbászból és szalámiból 350-féle kapható. És ebből csak három a magyar, a gyulai kolbász, a csípős paprikásszalámi és a Pick-sza- lámi.

Az igazság természetesen az, hogy a választékbővítés pénzbe kerül. Például a fővárosban oly keresett joghurthab is francia licenc alapján, külföldi berendezésekkel készül, ha többet akarunk gyártani, akkor újabb berendezések vásárlása szükséges. A gyártmányfejlesztést mégis meg kell valósítani, mert csak így lehet az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tejtermékforgalmat növelni.

— EGYENLETES JÓ MINŐSÉGBEN —

Természetesen a fogyasztás növeléséhez nem kell mindenütt feltétlenül a választékot bővíteni. Legalább ennyire fontos a minőség, mégpedig az egyenletes minőségű árutermelés. Ismert például, hogy a húsipar 65-féle terméket gyáx't. Nagy a választék egyebek között kolbászfélékből, felvágottakból, sajtokból.

Csakhogy ezek nem mindig kaphatók; a boltok technikai felszerelése, nagysága nem teszi lehetővé a teljes választék árusítását. Körültekintőbb szervezéssel, nagyobb gondossággal azonban még így is többféle árut lehetne tartani az üzletekben. A húsipar termelésének megítéléséhez tartozik az is, hogy a nagy választék nem mindig jár együtt a jó minőséggel. Ezen a területen a belföldi ellátásban ma már nem a választék bővítése a legfontosabb feladat, hanem a meglevő termékek minőségének a javítása.

Az élelmiszer-termelés fokozása lehetővé teszi mind a belső ellátás javítását, mind az összkivitel negyedrészét kitevő mezőgazdasági és élelmiszerexport növelését.

Cserkút! Ferenc

VASÁRNAPI JEGYZET

■ ■

öt esztendeje foglalkozik üzemi könyvterjesztéssel és -árusítással a VEGYÉPSZER és a BRG salgótarjáni gyáregységében Cseh József, az Állami Könyvterjesztő Vállalat Nógrádi Sándor Könyvesboltjának könyv bizományosa.

A két gyárban havonta közel húszezer forint értékben ad el olvasnivalót. A dolgozók főleg a szépirodalmi, történelmi kiadványok után érdeklődnek, de keresettek a különböző országokat bemutató útleírások is. (báb—)

Napról napra

Bnnnatlf restellem magam. Füle- nU|l|JQlll lm, mint a tégla kivörösödtek. Most már utólag töredelmesen bevallhatom, hogy nagyot vétkeztem. Sem dísztáviratra, sem virágra, de még egy bátortalan kézszorításra sem futott erőmből, talán a labdarúgó-világbajnokság nagy magyar sikere — Palotai Károly játékvezető igazán méltóan képviseli színeinket, gyorsasága, helyezkedése, határozottsága egyenesen bravúros — kápráztatott el. Így történhetett, hogy egyszerűen megfeledkeztem az építők napjáról. Mentségül hadd említsem, hogy mindez önhibámon kívül történt, mert van már testvérváros, bányász-, takarékossági, vasutas-, szövetkezeti, születésnap, anyák napja és gyermekek napja, s engedtessék meg, hogy a kalendáriumot becsukjuk, mert a végén még eszünkbe jut a mondás: több nap mint kolbász. Ez pedig nem igaz. Hiszen az ABC-áruházak hűtőpultjai roskadoznak a töltelékárutól, legfeljebb több nap, mint hűtőpult. '

Ott történhetett a végzetes hiba, hogy amíg a nőnap, gyermeknap előtt két héttel óránként elhangzott a figyelmeztető egrecíroztatás, addig az építők napjának közeledtéről a hozzátartozók csendben hallgattak, mint rakoncátlan lurkó, ha csínytevésen érik. Magukra vessenek az ünnepeltek, hiszen mibe került volna egy meghívó? így aztán egész héten türelmetlenül toporogtam, izgatottan szaladtam ajtót nyitni, a szünet nélkül csörgő telefonhoz, hátha az építők képviselői jelentkeznek, hogy személyesen fejezzék ki rosz- szallásukat, de csupán a lakótelep új telefonközpontja tréfált meg már vagy huszadszor. Megmakacsolta magát. A vonal túlsó végén hiába tárcsázták a körzet tanácstagját, mindig mást kapcsolt. Az építők azonban bizonyára kapcsoltak, s feltűnt nekik, hogy néhányszor hiányoztak a bensőséges megemlékezésről. Főleg az építtetők, akik emlékeznek még a beköltözés idején vívott közelharcokra.

Közöttünk nincs antagonisztikus ellentét, hiszen a szövetkezeti lakást öt esztendeje adták át. Kölcsönös megértést tanúsítottunk egymás iránt a hiánypótlási munkákat illetően, s hosszú távra szóló együttműködési megállapodás született: hagyjuk az egészet! Mindenkinek megvan a maga baja. Ha nem csal a memóriám e humánus cselekedet idején, az építők napja közeledett Néhányunk- nak ezért misszióra kellett vállalkoznunk, hogy az ünnepek mechanizmusát kevésbé ismerők aggályait eloszlassuk. Főként a lakás befejezésére várók zsörtölődtek kórusban, mintha csalánnal piszkálták volna nyelvüket, mert a jeles nap előtt és után egy héttel nem érzékelték a kivitelezés előrehaladtát, ami nem vall különösebb

műszaki fogékonyságra. A józan érvektől végül is lecsillapodtak, s megértették: a technológia parancsa szerint elengedhetetlen az egyes folyamatok közötti várakozási idők szigorú betartása, ami természetszerűen az építési terület elnéptelenedésével jár. Az építők nevében egyhangúlag visszautasítottuk a vádat, hogy a hétfő, péntek, szombat és vasárnap kizárólag az építők napja lenne, hiszen akkor mi maradna a derék vasasoknak, bányászoknak, nyomdászoknak.

Nálunk az építéshez mindenki ért. Vannak akik az építőipar dolgozói új eljárások meghonosítására való törekvését azzal vélik azonosítani, hogy reggelente az alapárkot készítők a környező élelmiszer- boltokba járnak el. Mások a drága pénzen bérelt toronydaruk ácsorgásán bosz- szankodnak, bazaliszkusz tekintetet vetve rá, tiltakozván a bérelt hely ellen, ami nálunk köztudott, hogy nincs. Legfeljebb a városszéli, újonnan kiosztott parcellák sorolhatók e kategóriába, s némely közterület, amelyet mutatványosok, cirkuszosok vesznek igénybe ideig-óráig. Az építők viszont elértek a fejlődés - ama pontjára, amikor igenis bérelt hellyel dicsekedhetnek. A kabarébán.

A televízió külön „Önök kérték” egyveleget állított össze kőművesek, zsaluzok, művezetők, tervezők kívánságaiból az ünnep előestéjén. Vártam, hogy a mit-szeret- ne-látni? kérdésre valaki csak kiböki: a selejtcsempék gyártóit, a csendestárs cementgyár szállítási osztályvezetőjét, a vállalat főorganizátorát, vagy végre az építésvezetőt. Ehelyett annyi lepergett vakolat, hiányos padlóburkolat kijavítása után ismét bennünket szórakoztattak önzetlenül. Különösen a záróparódia, miniszteri óhajra. Most, hogy harmadszor hallottuk-láttuk, azt hiszem meen^ugod. hatunk, hiszen, ha a névre jól emieK- szem, idegen hangzású volt, a színhely sem közép-európai, így kizárt, hogy a magyar építőipar fogyatékosságai kerültek volna a monológ fókuszába. Az építőkre megrögzötten acsarkodók, csipkelődők figyelmét azonnal fel is hívtam rá: no ugye, máshol sem fenékig malter a falazok élete, miért várják, hogy a mieink vezekeljenek, mutassanak példát a minőségből. A legújabb lakástulajdonos riportja azonban minősíthetetlen volt

MinriPÜPCPfrP megnyugodtam. Ha

iTlIllUCIIGdGIIG nem is ünnepeltem,

védtem az építőket Gutenberg Jánosról, a nyomdászok, papíripari dolgozók közelgő napjáról viszont már nem feledkezem meg. Ha a kivitelezőkkel nem is sikerült, remélem a nyomda ördögével kezet „rzáhatko”.

Szabó Gyula

LO E1IEK...

A mikor nyugállomány- ba vonult, talán ha egy hetet tétlenkedett, mert nem bírta tovább a semmittevést. A régi munkahelyére nem ment vissza, mert körülményes lett volna. Az az igazság, hogy az acélgyárban nem tudják maradéktalanul foglalkoztatni a nyugdíjasaikat. Így hát, jelentkezett a termelőszövetkezetbe, teszi dolgát, ahol éppen szükség van a munkáskézre. Hántotta a szerszámnak való fáról a kérget, hogy ne romoljon meg idő előtt, elment mezőőrnek is, mert ott volt szükség emberre. Most pedig a szakmájában foglalkoztatják. Szereli a vízvezetéket, elvégzi a lakatosmunkát szakértelemmel, ért a gépekhez és ami a legfontosabb, igen jó egészségnek örvend. Azt szokta mondani, amikor megkérdik, hogyan érzi magát túl a nyugdíjhatáron:

— A kor egy állápot, az a lényeg, hogy az ember miként

viseli el...

Rajta nem lettek úrrá az elmúlott évek. Kemény a tekintete, szikár a teste és nem fáradó. A múltkoriban ott, a majorban SJordos Oszkár, a műszaki ágazat vezetője mondta róla:

— Pál Gyuri? Az még ma Js többet ér, mint három huligán. ..

Értette azt mindenki. Gor- dos arra gondolt, hogy Pál Györgyre, a volt acélgyári munkásra, még má is szívesebben bízza a kényesebb munkát, mint a szakmát kevésbé ismerő fiatalabbra, akinek a figyelme néha ki tudná, merre kalandozik. De Pál Gyuri még ezt is megérti. Mosolyog a kis fekete bajusza alatt, legyint egyet a kezével és csak éppen buggyan a

szava.

— Fiatalok... — arcán a megértés.

Annyi viszont bizonyos, hogy tőle rendet, fegyelmet, szorgalmat a munkához tanulhatnak. • Egyházasgergei ember, ott született a régi Lio- tagergén, a Harangozó-patak partján egy cselédházban, mivel azok voltak a szülei. Most átjár dolgozni a szövetkezet mihálygergei majorjába. Berendeztek részére egy kis műhelyt. Lóistállóból alakították át. Kábelek, horganyzott lemezek, porcelán kapcsolók, motorok, kisebbek, nagyobbak, mind megtalálhatók, a polcon. Szerszámok, villáskulcsok, fogók, kalapácsok és ami kell egy ilyen nagy tsz- nek, mint a litkeinek a műszaki dolgai rendben tartásához. De ebben a kis műhelyben olyan a rend, akár a patikában. Még a sarokba kény- szerített, sok évet megélhetett, kopott asztalka is takaros.

Szükség van arra, hogy makulátlanul tiszta legyen, mert Pál György azon adminisztrál és étkezik. Akkor délután, amikor találkoztunk, valahon- nét Nagybátonyból tért haza. Szivattyúmotorokat hozott, meg egyéb más felszereléseket, mert valamelyik kutat kell rendbe tennie. De hozott ám Kisterenyéről egy gyönyörű, frissen sült, ropogós kenyeret is. Szép nagy, pirosra sült kenyeret. Munkaideje letelte lévén, hazafelé készülődött. Értük megy naponta egy finom sárga mikrobusz, aminek a vezetője szereti, ha készen állanak az utasok, mikor

befordul a majorba. Nincs

vesztegetni való ideje, mert sok a dolga így, az alkonyba- fordulás idején, hiszen a gazdaság majd minden csücskében várják a hazatérni készülők. Pál György pedig nagyon tiszteletben tartja a mások munkáját. Iparkodott hát mindent rendbe’ tenni a műhelyében ^s utána a kenyeret féltő gondossággal becsomagolni. A csecsemőre néha vigyáznak ilyen szertartással. Letörölte az asztalt, kétszer kirázta a csomagolópapírt, aztán úgy helyezte rá a kenyeret, és óvatosan, akár a takarót hajtotta a csomagolót, majd amikor ezzel is elkészült, egy tiszta spárgával átkötötte először keresztben, többször, aztán hosszában, megfontoltan, minden mozdulatot, hogy isten ments, a spárga bevágjon a kenyérhéjába. Amikor elkészült, még egyszer átvizsgálta műveletét, arcára elégedett mosoly ült. Kinézett a ^műhely ajtajából. A nap már a Forrai felé haladt, ahol a fákon finom esőcseppek csillogtak. Visszafordult a műhelybe, és akkor mondta a feje mozdulatával, is hangsúlyozva a gondolatát.

— A kenyeret meg kell becsülni. ..

Hirtelen nagy csend lett. A véletlen hozta, de kint a szivattyú motorja is megállott. Pál Gyuri arcán megdöbbenés látszott a hirtelen keletkezett gondolatától. Ilyenkor tágra nyílik a szeme, szája elkeske- nyül, nem érteni mit mond, mert inkább csak dörmög, de ő tudja, hogy mit. Később azt mondta, hogy eszébe jutott, amikor kimaradt az iskolából. Gyakran az eszébe jut akkor is, amikor nagyon jól érzi magát és minden biztonságos körülötte. Sokan voltak testvérek, és ő a Lászlóvölgy- pusztára szegődött pásztornak. Miklósékhoz, akik módosabb emberek voltak. Jó néhány tehenet tartottak, azt bízták rá. Az elszegődés napjának reggelén égy szeletke szalonnát pirított a gazdasszony, aztán leszelt egy vékony karéj nyi kenyeret és megkente a szalonnával, de csak annyira, hogy a kenyér megfényesed- jék. Ez az első szelet annyira jólesett Pál Gyurinak, hogy nem tudja ízét soha elfelejteni. Aztán így ment napokon keresztül, de mindennap azzal a szalonnával kenték a kenyerét, amelyiket az első alkalommal sütöttek meg. Nem volt abban már élet, nem fényezte a kenyeret sem, a szaga is elfogyott, és a pásztorgyerek szájában a kenyér egyre keserűbb lett.

— Nem bírtam tovább, arrébb kellett állnom...

Kifordulva a tanyáról indult Pál György a gyár felé, de, ahogyan befogadták, mert olcsó munkásra volt szükségük, olyan gyorsan el is bocsátották. Onnán indult kenyeret keresni a bányához. Gecse István, László András a mélyfúrók vették magukhoz. Itt már nem csupán dolgoznia kellett, hanem tanították is, hogy mikor juthat nagyobb darab kenyérhez a munkás. Aztán saját szemeivel is láthatta a kenyérért folyó harcot. A bányászok, amikor letették a csákányt és szembe fordultak az uraikkal, meglátta a munkáséletbe belépő

Pál György, miként állítják fegyver elé a munkást. Ott állott ő is köztük, feltartott kézzel, és arcán a haraggal. Akkor még nem is sejtette, azok az ütések, amelyek a bányászok hátán zuhogtak, az övét is elérik.

Szánasra került, a bányához. Keményen kellett dolgozni, hogy ne bocsássák el. Dolgozott hát, ahogyan ereje bírta. Jött a hét végi fizetés napja, és ő kíváncsian nézte a cédulát, azon pedig a levonásokat: A papnak ennyi, a kántornak annyi, az adóba még több, a segélyzőbe is vontak, végül ami neki jutott, egy pengő és hat fillér volt. Pedig akkor kenyeret is akart hazavinni, meg dohányt is venni, egy pohárkával is jólesett volna.

— Nem sok mindenre jutott abból... — az emléktől még most is harag volt a szemében.

Vitte az indulata az elégtételért. A főmérnök házához érve felkapott egy féltéglát és belevágta az ablakba. Aztán menekült le a rakodóhoz, ahol egy felborított csillét a vasútra állított, beleült a cimborájával és elindultak Karancs- keszi felé. A lejtőn zúgott a csille. A falu elején állottak meg, ahol az üres csillét legurították a töltésről és gyalog indultak Egyházasgergére. Másnap már ment érte a kisbíró, hogy menjen a községházára. Amikor belépett, Fekete Gyula már ott ült a sarokban, összevert képpel. László Jóskát is verték, aztán sorra kerül 6 is. Leütötte a csendőr, a mellére térdepelt, így bírta vallomásra. A Margit körúton hozták meg felette az ítéletet. Amikor hazatért, három esztendőn keresztül jelentkeznie kellett az ipolytarnóci csendőrségen.

Mintha rossz álmából ébredt volna, feltekintett, egy mélyet lélegzett és kinézett a tavaszba. Most nagyon szép a határ, jó termést ígér. Tapogatta a csomagolt kenyeret és kisimult a ráncolt homloka.

— Emlékezni sem jó erre — mormolta.

Megérkezett a munkásszállító autó is. Hazaindult Pál Gyuri, hóna alatt a kenyérrel. Így járt haza évtizedeken át a gyárból is, ahol az új világ beköszönte óta dolgozott. Hazament és otthon folytatta a munkát. Ment a tanácsba, ahol választott tag még ma is. Őrködik a falu rendjére, ki tudná már mióta, mint önkéntes rendőr, és ha szükség van rá, elrendezi a gondot. De nincs nagyobb baj, mint olykor-olykor ha legfeljebb elhagynak egy kerékpárt és keresik. De nála megtalálják. Aztán, ha szóváltás kerekedik, az is elcsendesedik, amikor meglátják őt. Nem vitte nagyra, nem is törekedett többre, mint amit elért. Legfőbb dolga, amit vállalt, elvégezni a közösségért, és szép családját boldognak látni. ■

’ÍT s mindezt ma is- te-'

JLJ szí Pál György, a nyugdíjas gyári munkás, mert1 semmi más nem történt életében, csupán az, hogy elkövetkezett egy állapot, amit természetesen kell elviselni.

Bobál Gyula ] | NÓGRAD — 1978. június 18., vasárnap 3

l