Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-17 / 141. szám
Boszorkánykonyha Hazai, nagyban lábasban Bornyák Lászlónc és Apkó Jánosné a írissen készült térítőt vizsgálja. (Bábel László felvétele) Az asszonyok állnak a két hatalmas asztal mellett és szorgalmasan simogatják a vásznakra fektetett mintákat. Nem szórakozásból csinálják. Ez a munkájuk. Az előre elszabdalt alapanyagra előrajzolják, drukkolják a szebb- nél-szebb mintákat. Van kalocsai, buzsáki, palóc minta. Lesz mit kivarrni a szorgos asszony- és lánykezeknek, akik az üzletekben megvásárolják az előrenyomott térítőkét. Galgaguta igazán nem bővelkedik sok munkalehetőségben. Ezért örültek, hogy a budapesti Haladás Textilipari Szövetkezet ide telepítette a miniüzemet. Egyelőre a betanulási időnél tartanak. A szép főkötős, fehér blúzos asszonyok ismerkednek az „üzemi” élet, a munkaidő, a nyolc órán keresztül végzett tennivalók rejtelmeivel. Ami igaz, az igaz, van mit tanulniok. A tizenkét asszony közül csak néhányan jöttek úgy, hogy már előtte is volt munkahelyük. Ki tsz-ből, ki a berceli műszerüzemből. A többiek a főzőkanál mellől érkeztek. — Az átállás nehéz volt? Szép Lajosné, a szövetkezet szőnyegrészlegének vezetője, aki éppen ellátogatott Galga- gutára, adja a választ. — Nagyon ügyesek, mintha mindig ezt csinálták volna. A megjegyzésnek van alapja. A galgagutai asszonyok világéletükben szabtak-varrtak, szőttek, hímeztek. Hamar beletanultak. A kézimunka-előnyomó csoportot Újvári Jánosné vezeti. Pártos Istvánnéval együtt ver88 ezer újító másfél milliárd haszon buválták az asszonyokat. A havi fizetésük kétezer forint körül alakul. Előnyomják, vasalják, címkézik, csomagolják a kisebb-nagyobb térítőkét, párnákat. Megegyeztek, mindenki minden műveletet megtanul. Annál is inkább, mert huszonhétezer darabra máris van rendelés. Most Győrbe, Veszprémbe kerülnek a galgagutai térítők. Évente ötmilliós tervet szeretnének teljesíteni. Egyelőre naponta kétszáz-két- százhúsz darabot készítenek. Hozzáteszik, hogy ez csak a kezdet. Reggel nyolctól ötig dolgoznak. Akinek tizennégy éven aluli gyereke van, fél órával hamarabb mehet haza. „Üzemük” szép kis faházban van. Akár egy nyaraló. Vidáman dolgoznak. Nem egyszer rákapnak egy-egy nótára. Akad még itt-ott zökkenő, a festéket is otthoni lábasban tartják. összenevetnek, úgy mondják: — Alakítgatjuk, faragjuk a dolgokat, mint teknővájó cigány a farönköt. Addig meg? Boszorkánykonyha ez, lábasAz újítások, ésszerűsítések, találmányok várható haszna a VII. ötéves tervidőszakban (1976-tól 1980-ig), előreláthatóan másfél milliárd leva lesz, ami több mint kétszerese az előző tervidőszakénak. Az utóbbi évtizedben az újítómozgalom tömegméretűvé vált. A Ö millió lakosú országban • 88 000 újítót, feltalálót tartanak számon, akik tavaly például kerek 72 000 javaslatot nyújtottak be termelési eljárások tökéletesítésére. Ezek az újítások, ésszerűsítések nagy hasznot hoznak a bolgár népgazdaságnak. Az újítómozgalom további fejlesztésére országos komplex programot dolgoztak ki. A szovjet ifjúság támogatása és szolidaritása komoly segítséget jelent a fejlődő országok népeinek az imperializmus és újgyarmatosítás elleni, a gazdasági, társadalmi és kulturális haladásért folytatott harcához. A delegációcserék, a baráti találkozók lehetővé teszik az együttműködési tervek összehangolását, megnyitják az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok ifjú nemzedéke előtt a szovjet fiatalok munkatapasztalatainak kincsesládá. ját. Tavaly a Kongói Köztársaságban és a demokratikus Jemenben a legfontosabb gazdasági objektumokon a szovjet építőbrigádok mintájára nyári egyetemi brigádokat szerveztek. Figyelemre méltó, Ennek alapján az újítók figyelmét a legaktuálisabb problémák — a munka termelékenységének növelésére, a nyersanyag-takarékosság — megoldására irányítják. Mint a Szovjetunióban, Bulgáriában is állami-társadalmi kísérleti osztályok működnek, ahol az újítási javaslatok vizsgálatát szinte azonnal elkezdik. így gyorsítják meg a gyakorlati megvalósítás egyébként hosszadalmas útját. Gyarapítják a tudományostechnikai információs irodák számát, amelyek a feltalálók és újítók jobb tájékoztatását látják el. Jelenleg 174 tájékoztató iroda működik Bulgáriában. hogy az építésvezetők, sőt gyakran a főmérnökök a szovjet egyetemek végzős hallgatói voltak. A fejlődő országok fiataljai közül ezrek kapnak szakképesítést a moszkvai, kijevi, leningrádi és más szovjet felsőfokú oktatási intézményekben. Sokan szovjet ifjúsági szervezetek ösztöndíjával tanulnak. A szovjet fiatalok a kommunista szombatokon végzett munkáért kapott összegből számos mezőgazdasági eszközt, filmvetítőt és rádiókészüléket küldtek a guineai ifjúsági szervezetnek. Áprilisban egy teljes úttörőház berendezését küldték ajándékba az angolai gyermekeknek. Ma a világ több mint 100 országában dolgoznak komszomolisták. ban.., Csatai Erzsébet P zen történet tanulsá- ga, hogy a legéberebb ember eszén is túl lehet járni. Én nagyon éber embernek tartom Ejulyok Jóskát, a mezőőrt. Kajtat a határban naphosszat fáradhatatlanul. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Nem sok, de ha a lucernásból egy maréknyit kitépnek, azt is észreveszi. Mondják is róla, hogy nemcsak a szemével, hanem különleges érzékszervével is felfedezi a tilalmas dolgot, így hát abban a közös gazdaságban, amelyikben ö a mezőőr, nem történhetnek szabálytalanságok. És mindez neki köszönhető, mert ő állta útját a dézsmá- lóknak. Volt eset a munkába állásának kezdet-kezdetén, hogy mezei tolvaj láson kapta Tokár Vilmit, aki villával támadt rá. Mire ő, le a válláról a puskát, nekiszegezte támadójának és olyan erélyes hangon állította meg, hogy azon pillanatban megtorpant Tokár, de még a villát is eldobta. Sulyoknak a tekintetében van valami keménység. Arca is markáns, mély barázdákkal szántott. A kalapját, amit egyébként a homlokán visel, fejebúbjára löki, amikor kirobban mezőőri mivoltában. A vére is megpezsdülhet, mert barna arcbőre szinte kipirul, a hangja meg élessé válik: — A közösséget rövidíted meg... — ennyit mond, miközben intézkedik. Most pedig igazán sok volt a feladata, mert érik a termés a határban. Van gyümölcsösük, ott a pillangós, és ami Kontszomolisfák 100 országban Emlékek, ízek idéződnek föl bennünk a szó hallatán, hiszen vélten vagy valóságosan mekkora örömet okozott a hazulról, a szülői házból érkezett csomag fölbontása, milyen utánozhatatlannak éreztük, már látogatóként betoppanva, anyánk főztjét, s az sem a röstellendő élvezetek közül való, hogy távolból megtérve, mélyen beszippantjuk a hazai föld illatát, a nekünk mindenütt hiányzó itthoni levegőt. Érdekes, de talán nem véletlen módon, a nagyban mért, s használt hazai már nem ennyire fontos, kedves. Meglehet azért, mert érzelmileg nem kötődünk annyira hozzá, mint egyéni életünk sok más alkotóeleméhez. Érléke nagyobb lelt Érielmeink síkjáról az értelmére átlépve: gyorsan növekszik a hazai nyersanyagok minél ésszerűbb hasznosításának jelentősége. Gazdasági szükségszerűség megfogalmazója az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről —, amikor kimondja: „Törekedni kell a hazailag megtermelt, illetve importált alapanyag és nyersanyag egyre komplexebb felhasználására, a hazai munka által lehetséges maximális értéknövelés elérésére”. Ismeretes világgazdasági változások következményeként az importált energiahordozók, nyersanyagok egyre drágábbak. Ezért azután hazai forrásaink értéke is nagyobb lett, s ami korábban nem tűnt kifizetődőnek — így a szénbányászat fejlesztése —, az gazdaságossá válik. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Adottságainkhoz képest, túlságosan energia- és anyagigényes ipari termelésünk. A célszerű változások csak fokozatosan mehetnek végbe, s persze, nem úgy, hogy lemondunk a szükséges importról. Ezt a termelés fejlesztése elengedhetetlenné teszi — gondoljunk csak az energia- hordozókra, a nemzetközi munkamegosztásból következő behozatalra stb. —, de korántsem közömbös, mekkora az importnövekedés mértéke, s azzal párhuzamosan milyen fokú hazai nyersanyagaink hasznosítása. Legtöbbször csak szakemberek szűk köre ismeri töviről- hegyire egy-egy fejlesztési elhatározás indokait. A magunkfajta laikusok előtt csak nagyvonalakban ismertek az olyan tények, mint az például, hogy a négymilliárd forint fejében létrehozott dunaújvárosi hullámpapírgyárban más célra nem alkalmas lombosfát, szalmát, hulladékpapírt dolgoznak fel. Másfajta eset. A gyulai húskombinát 1,3 milliárdba kerül, s természetes, hazai nyersanyagokat használ.' Ám úgy, hogy a fehérjében gazdag hulladékot húslisztüzeme várja, s nem — mint sok más vágóhídon, húsüzemben — a szeméttelep! Mert ez volt e melléktermékek sora, miközben tőkés valutáért nagy mennyiségben kényszerültünk húslisztet vásárolni a takarmányozáshoz! Hosszú időbe telt, mig minden érintett helyen belátták: célszerűbb kialakítani a hazai húslisztüzemek hálózatát, mintsem évről évre több millió dollárt adni ezért a termékért. Külföldről vásároltuk, ezután majd a Borsod megyei Erdőbényéről kerül a nö- vényvédőszer-iparba az a gyöngykovaföld, melyet ún. vivőanyagként használnak. Nemcsak hazai szükségleteinket fedezhetjük, hanem kivitelre is jut az építőiparban nélkülözhetetlen perlitből, ha a gyakorlatba ültetik át a napjainkban készülő beruházási terveket. Folytathatjuk a sorolást a bauxitbányászattal, a Bitó II. és a deáki munkahelyek építésével, azután az idén kitermelendő 2,15 millió tonna kőolajjal, 6.9 milliárd köbméter földgázzal, mindazokkal a tervekkel, tényekkel, amelyek azt bizonyítják, nem vagyunk annyira szegények nyers- és alapanyagokban, mint azt sokan vélik, gondolják. Több utat járva Viszont a szükségesnél szegényebbek vagyunk ’ ötletekben, rugalmasságban, makacs célratörésben, már ami a rendelkezésre álló javak minél teljesebb hasznosítását illeti. Változatos utak kínálkoznak pedig ahhoz, hogy célba érkezhessünk! Sáfárkodhatunk jobban a hazaival például úgy, hogy a kivitelben mérsékeljük az anyagok, a félkész termékek arányát, s növeljük az olyan terméket, amikben minél több nagy értékű fizikai, szellemi munkát adhatunk el. Ezt az utat járják a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, amikor növelik a külföldi piacon jó nyereséggel eladható nagy értékű szalagacélgyártást. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében a japán importból származó magnómotorok egy részét ma már hazaival helyettesítik. Ilyenek egyebek között a hírközlést szolgáló átviteltechnikai berendezések; viszonylag kis anyagérték, nagy munkaérték. Nem véletlen, hogy ezeknek az eszközöknek mind a termelése, mind a kivitele az V. ötéves tervben megkétszereződik. Járhatunk azon az úton is, ahol a műszaki fejlesztés kamatait zsebeljük be. így például megfelelő technológiai változtatásokkal öt esztendő alatt tízezer kilométerrel növelhető a tehergépkocsi-abroncsok átlagos futásteljesítménye. A fajlagos acélfelhasználást pedig azzal is mérsékelhetjük, ha előnyt kap a süllyesztékes kovácsolás. E technológia nemcsak nagyobb méretpontosságot tesz lehetővé, hanem tekintélyes anyagmegtakarítást, szintén az ún. szabadon alakított hasonló rendeltetésű termékekkel összevetve körülbelül egyharmadnyit. Ezt használják a Salgótarjáni Kohászati Üzemek nemrég megfiatalított süllyesztékes kovácsüze. mében. Valamit, valamiért Természetesnek tarthatjuk; a süllyesztékes kovácsolás drágább, mint a hagyományos, de korántsem annyival, hogy ne érné meg a befektetést. Ahogy jól kamatoznak azok a többletek, költségek is, amelyeket a már kimerült, vagy kimerülőfélben levő olajmezők újbóli termelésbe foglalása — a széndioxid-besaj- tolásos másodlagos-harmad- lagos művelés — követel. Még így is olcsóbb ez az olaj, mint az importból származó. Kifizetődő az a ráfordítás is, aminek fejében 1970. és 1980. között egyharmadával csökken a klinker előállításához szükséges energia, s a példa, tárból még seregnyi más illusztráció emelhető ki, de talán ennyi is elég, hogy bizonyítsuk: mód van a birtokunkban levő javak jobb, célszerűbb hasznosítására. Ne feledjük: az ipari termelési költségek hetven szá. zaléka az energia és anyagok ellenértéke! Egyszázalékos mérséklése e kiadásnak, évente 4,5—4,6 milliárd forinttal egyenlő! Nagyon is kifizetődő tehát fölkutatni, számon tartani, terveinkbe beilleszteni mindenfajta olyan lehetőséget, ami növeli a nagybani hazaiak kamatoztatását, legyen az bauxit, kőolaj, fa, szalma, rézérc, vagy akár alma, nyershús, mészkő. Igaza van a szakembereknek, amikor azt mondják: értéktelen anyag nincsen, csak célszerűtlen hasznosítás. Mészáros Ottó Holtig fanul as ember mindennél a legfontosabb, az az újkrumpli, ami fogyaszthatóvá cseperedett, legnagyobb mérgére az agronómus oda ültette közvetlen az országút mellé, szinte prédaként kínálva a tolvajnak. Igazi szép krumpliföld, amit nem lehet észre nem venni. Még őt is megragadja a látványa. Legszívesebben ezt járja körbe- körbe. A múltkoriban már kibontott egy fészket. Amit abban talált, az valósággal gyönyörűséget jelentett Sulyoknak. Szép, egészséges gumók sokasága van a bokor alatt. Zsebre rakott belőlük néhányat, hogy megmutassa az elnöknek is. Az is oda volt az örömtől, és figyelmeztette a mezőőrét: — Te Sulyok, erre úgy vigyázz, akár a két szemedre... — Csak ne követlen az országút mellett lenne — dör- mögött a felelősségérzettől a mezőőr. És megtörtént a baj. Ki rendezte, vagy, hogy rendezték, az talán örökre titok marad. Mindenesetre megrendezték, méghozzá Sulyok Jóska csúfságára. Nemrégen történt, akkor, amikor még nem szedték a burgonyát. Szép, napos reggel volt. madárdaltól hangos, és Sulyok ott állott a tábla felső szélén, süttette magát, mert korán kelve a harmattól átT • •• ázott a nadrágja. Egy gólya szállott közvetlen a krumplitábla közepébe. Alighanem bundás bogarat csipkedett. Mindenevő madár, még a kis nyulat is megeszi. Azért kötötte le Sulyok figyelmét is, mert arra gondolt, még felkap egy fácáncsibét ez a nagycsőrű. Mondom, egészen megfeledkezve mindenről, a mezőőr tekintetével a gólyát követte. Egyszer csak mit lát. Azt, hogy egy nagy, fényes kocsi megáll az úton, ott a krumplitábla mellett, , abból ki két ember, be a krumpli közé és már hajlonganak is. Hirtelenében úgy érezte Sulyok, mintha a gólya az ő nemesebbik felébe csípett volna. Még fel is szisszent! — Híjnye, a nemjóját... Már indult is az emberek felé, -egyre gyorsítva lépteit. Amikor odaért, már mar- kolászta a puskáját, de látván, hogy nem akárkikkel áll szemben, halkra fogta szavát. — Mi történik itt kérem.. .? A két ember felegyenesedett, hivatalos arcot vágva, kezükben egy méteres vesszőt tartva nézték a mezőőrt, aztán összetekintettek, mintha egymást biztatnák a válaszra, míg az idősebbik unott hangon ezt mondta: — Ellenőrzés, termésbecslésre. .. Hát, ha ellenőrök, akkor ellenőrök, így Sulyok gondolatában, és amíg nem szólították, csak figyelte az ellenőrzés módját, ami abból állott, hogy az egyik ember azzal a bizonyos vesszővel lemért egy négyszöget, a másik jegyzetelt, majd Sulyokhoz fordult: — Segítsen már barátom . 1 Hogyne segített volna Sulyok. Mindig tiszteletben tartotta a nagykocsival járó kiküldötteket. A megjelölt négyszögben már szagatta is fel a krumplitöveket. Majd a kocsiból előkerült egy szatyor, abba bele az újkrumpli. Amikor megtelt, a két ember be a kocsiba, és ahogyan odaértek, úgy szépen elhajtottak. Sulyok Jóska még a kocsi számát sem jegyezte meg. A történtek azért csak birizgálták a lelkiismeretét. Fel a biciklijére, be az elnökhöz, mondja neki: — Itt vannak-e az ellenőrök? — Nincsenek itt hála istennek most ellenőrök... — Hát a krumplibecslők? p kkor derült aztán ki, hogy Sulyok Jóskát, a megye legéberebb mezőőrét, milyen csúful rászedték. Olyan híre lett ennek a faluban, hogy szegény Jóska kénytelen volt máshová szegődni. De máig sem tudni, hová lett, merre ment. Ha találkoznak vele, vigasztalják már meg, nem a világ az a szatyor krumpli, meg aztán holtig tanul az ember. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1978. június 17., szombat
