Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

ŐSBEMUTATÓ a szécsényi múzeum zárókoncertjén A balassagyarmati Rózsa­völgyi'. Márk Zeneiskola ta­nárai a szécsényi múzeum fel­kérésére az 1977—78-as évad­ban kcncertsorozatot tartot­tak a ;múzeum kitűnő akusz­tikájú ^dísztermében. A kör­nyezet «és a zene felejthetetlen percekeit szerzett a közönség­nek és az előadóknak egy­aránt. Nemcsak az épület és a park szépsége, hanem a lelkes közönség is hozzájárult az est sikeréhez. Az öt hangverseny közül ki­emelkedett a J. S. Bach együt­tes műsoca, valamint Réti Zol­tán előadása Rózsavölgyi Márk korának zenéjéről, szin­tén a B;*ch együttes közre­működésével. A zárókoncerten az alábbi műveket hallhatta a közönség: Ikájlet A-moll szo­náta (Veres István, Fogarasi Béla). Egy barokk mű, ami stílszerűen pompás előadásban szólalt meg. J- S. Bach mű­veiből adott elő a Bach együt­tes. (Veres István, Komády Gerzson, Fogarasi Béla és Szűcs Ferenc.) A 186., 49., 123. kantátából hangzottak el részletek. A nívódíjas együttes ezúttal is bizonyította, méltán kaptak magas elismerést. A kedvesen megszólaltatott Mo­zart-szerenád után (Palánki Éva fuvola, Somogyvári Ildikó zongora) szintén Mozart-mű- vet hallhatott a közönség: a C-dúr variációkat Nóti Er­zsébet bravúros előadásában. Egy nagyszabású romantikus mű következett, Weber nagy kettőskoncertje klarinétra és zongorára. Tassonyi Zsolt szép hangon, nagy ívekben összefo- gottan szólaltatta meg a hangszerét, méltó párja volt a zongorista Somogyvári Ildi­kó. Végül a szintén nívódíjas Veres—Fogarasi duó Pata- chich Iván Mozaikok című művét adta elő. Az est ba­rokk muzsikával kezdődött, s napjaink zenéjével ért véget. Réti Zoltán, aki mind a négy koncertet ismertette, erről a műről a következőket mond­ta: — Mind a Bach együttes, mind a Veres—Fogarasi duó több ősbemutatóval gazdagí­totta a magyar zenét. Több zeneszerző, Geszler György, Kistétényi Melinda, Pongrácz Zoltán, Gonda János, Bor­sodi László kimondottan az ő számukra írt kompozíciót, amit hangversenyen, rádió­ban bemutattak, sőt a felvé­telek azóta is hallhatók. Patachich Iván pár hete ad­ta át a Veres—Fogarasi duó­nak Mozaikok című művét. Négytételes. Az első: Libero. Ügynevezett szabad idő ten­gelyes, dodekafontétel. A második Moderato gitárszóló után a fuvola veszi át a veze­tő szerepet, majd a gitár is­mét. Az egész tétel izgalmas, ritmuseltolódásokkal teli aleatorikus zene. A harma­dik: 5/8-os allegro. Érdekes, fagottimitáció-szerűen kisé­ri a gitár a fuvolát. A spanyol gitárosoktól ismert virtuóz hangszerjáték és különféle do­bolások, majd gitárszóló után egy hatalmas unisonoban csú­csosodik a mű. A negyedik té­tel ismét Libero, zeneszerzői módszer, az első mű megfordí­tása ritmikában és hangzás­ban. Ezt a nagyon is modern mű­vet a közönség nagy tapssal fogadta. A résztvevők fe­lejthetetlen élménnyel távoz­tak a szécsényi zenés hétfő rendezvényéről. NAPIRENDÉIN í A nevelésközpontú iskola Közoktatásunk továbbfejlesz- , val, amely egyébként nem kü- koztatása, végeredményben tése kapcsán nemcsak a pe- ----------- ----«- ° d agógiai sajtóban, hanem a politikai napi- és hetilapokban is rendszeresen fölbukkan a nevelőiskola kifejezés. A pe­dagógia elméleti szakemberei — természetesen maguk a ne­velők is — azt értik ezen, hogy köznevelési rendszerün­ket a nevelésközpontú iskola irányába kell továbbfejleszte­nünk. Ez olyan intézményt je­löl, ahol a nevelés és az ok­tatás viszonyában a nevelés­nek van megkülönböztetett szerepe. De hát a tanítás végül is em­berformálás, vagyis olyan egy­séges pedagógiai folyamat — hallatszik a kívülállók ellen­vetése —, amely nem osztha­tó két szemben álló részre, ne­velésre és oktatásra. Voltakép­nak. lönleges iskolafajta. Egyszerű- tanuló fölkészítése a szociális­én csak olyan oktatási intéz- ta társadalom építésében va- mény, amely erejéhez mér- ló tevékeny részvételre. E cél ten eleget tesz vállalt hivatá- kitűzésével korántsem állítjuk sának: tehetségüket sokoldalú- azt, hogy a régi iskolában vég- an kibontakoztatni képes fia- zett ismeretátadásnak, ellenőr- talságot nevel a társadalom- zésnek, s más pedagógiai te­vékenységnek nem volt neve­lőhatása. Hiszen minden is­kola nevelt, azaz valamilyen módon és irányban mindig fejlesztette a gyereket. Az ok­tató és a szocialista nevelőis­kola közötti különbség lénye­ge: igen magas hatékonyság­gal azoknak a személyiségvo- ame­PEDAGÖGIAI HAGYOMÁNYOK Még manapság is, számos korszerűsítési lépés ellenére násoknak kifejlesztése, továbbélnek a megcsontoso­dott pedagógiai hagyományok, maradi beidegződések. A ma­gyar iskola a felszabadulás után is sokáig egyetlen sze­mélyiségfejlesztési módra, a lyekre a fejlett szocialista tár­sadalomnak Szüksége van. Mindezt így fogalmazzák meg az Országos Pedagógiai Intézetben: „A nevelésközpon­tú iskolában nem azért végez­pen igaz ez a közbeszólás, de szaktárgyakba zárt tudományos nek el egy bizonyos anyagot, sietve hozzátesszük: csak a szocialista iskolára vonatkozó­an. A polgári társadalmak is­kolarendszere ugyanis az ural­kodó osztály közvetlen érde­keinek megfelelően előtérbe helyezi az oktatást, az egyol­dalú szakemberképzést — szemben a szocialista ismeretek átadására koncent- mert előírták, vagy mert a ta- rálta tevékenységét. Ennek fe- nár kedveli, hanem a nevelés lelt meg az iskola hierarchiá- céljához és konkrét feltételei- ja: a katedrán álló, ismerete- hez szabják az egész pedagó- ket előadó tanár, s a padok- giai tevékenységet. Az eszkö- ban ülő, a tudást befogadó ta- zöket nem léptetik elő céllá, nuló, akik között ezen kívül az előírásokat, utasításokat so- másfajta kapcsolat nehezen hasem mechanikusan, gondol- iskolá- v°ít elképzelhető. Az osztályo- kodás nélkül, lélektelenül hajt- zás — minden fonákságával ják végre. Ehhez nevelői cél- ' — ezen az idejétmúlt tanár- tudatosság kell, amely a ta­diák modellen alapult, sőt ez nulók fejlődésében találja meg határozta meg alapvetően a a legfőbb iskolai érdekeket”, teljes iskolai élet szervezését, légkörét, a vezetés stílusát, mi — • ■ több: az épület beosztását is. Köznevelésünk megújításá­nak fontos eredménye volt an­nak az igazságnak érvényre juttatása, mely szerint a taní­tás nem egyirányú folyamat, hanem kölcsönösséget tartal­maz. Magyarán szólva: a di­A Nógrádmegyerl körzeti Általános Iskola előcsarnokában a napokban felavatták Radios István festőművész „Az isko­la” című zománcfestésű faliképét. A tizennyolc négyzetméteres alkotást a művész szfilőfa luja felkérésére tervezte és a ZIM salgótarjáni gyára szakembereinek segítségével készítette társadalmi munkában. A Képzőművészeti és Iparmű­vészeti lektorátus által elfogadott művet Praznovszky Mihály, a szécsényi helytörténeti múzeum igazgatója ünne­pélyes keretek között adta át. Képünkön: Farkas Péter és családja (akik Nagyorosziból jöttek) gyönyörködni a tűzzo- máncalkotásban. .* (Fotó: Sturman Béla) Nem Is tudom, mit ettünk Is eheti tovább az alsóvárosi hamarjában, früstöket-e, vagy ferencesek kegyelemkenyerét, ebédet, igaz, uraknál mindig Visszalüktetek egy magyar készen van a sistergő étel, a kalauzzal a peregi pusztákra, lakoma, akár az akasztófa. telik egy nap a másik után. Gsak elég az az egyhez, mire Magamban vagyok. Már azt megbékéltünk az éhünkkel, hittem, tán megváltoztatta né- hát elkészült a sorsom lelüli zetét a gróf, ami nem baj, hi­döntés is. Hogy legyek az ö lógenerálisa. Járhatok csikós- tán kijut ezután is, ami szén eddig is kenyeret ettem, ne­gúnyában, a kezemre biz ki- kém kell. Hanem így a napokig való dévánkozásom egyik esthaj­22. lencezer lovat, hozzávaló erm berrel, takarmánnyal. De azo­kat olyan katonák alá való nalán csak fölnyerít az én kívánok harci lovaknak kell kiképez- Basám, vágdossa a fülét előre­értedasemmi°t8ypedig mint iát- h°gJ ® vií? ... „„ zetéhez el lehessen jutni. Ta­A körülötte álló nehézran- vaf. gadó okom lehetett volna, gúak figyelték minden rezdü- Hadivüag^ ez. ^ Minden ^olyan hogy én nem vagyok ám hátra, súgta, hogy jönnek. Én le is feküdtem, el is aludtam, mert a Basa szavában az is a benne volt, hogy odébb van- a gvárdián nak ám még, de messzire, az ő íege- Hajnalban aztán hallom az ökrös szekerek csöngőinek letét. A szájuk is mozgott, sebesen megfordulhat benne, mae|am ura! Én‘ annyira vele éreztek. Súgtak hogyt az* a terem[ő se jobbágya vagyok, v is neki valamit. Megállt, állát teheti Még szerencse, hogy a ^ ^gy is~állklhatnék eny- vakarászva elgondolkozott, Csanádi törököknél együtt uldo- jószágot össze? Aztán ta- szavát. Délre odaértek a mái igent intett a fejével. Szem- geltunk néhány orat, míg le- gadhattam volna amiatt is, hák, szénásszekér épp száz, mel való beszédüket nem ér- pingált, én meg gyönyörű, e- kogy katonákat küld oda. De abrakos meg ötven, tizenkét tettem volna, ha be nem lép ges szép szomorú dallamokat j1jszen gn messziről se szeret- váltókocsin jöttek az iparok, erre két pirosruhás kínvalla- tutulgattam neki. tem látni a kardosokat. Cső- nyergesek, kovácsok, felcse­tó, de egyenesen nekem all- ügy örült ezen Marsigli, vé- cselék népség. Egymást se ér- rek, húsz szekéren a sátorok, nak, rakják kezeimre az ujj- konycimpájú orra remegni tik. Ott vannak a hirtelen ha- harmincon a szakácsok, ke­szorítót. Csak hírből hallót- kezdett. Idomított szolgasze- ragú francia páncélos urak, a nyérsütögetők. A lovak is jöt­tam effélékről, de hát senki mélyzete tudta, mi következik fegyverrel született poroszok, tek olyan hullámverésekben, nem mondta ezt az ismeret- ilyenkor. Hordták a tálas sül- a tüzes rácok, zsombékoló tó- ahogy árvízkor támad a Tisza, séget valami vidámítónak. teket, borokat, török üdítőket, tok, a vitézkedő spanyolok, Nem szorítottak a pirosruhá- Én meg pottyantam egyik lantot verő taljánok, kegy­sok, pislogtak mint pásztor- meglepetésből a másikba, vesztett törökök, baromtalan kutyák a gazdára. Eszünk, iszunk, seggreverőcs- székelyek, kötéllel fogott ma­— Ki vagy te? — kérdezte két ugyan nem játszottunk, gyarok. Ezek keze által sereg­vallató hangon Marsigli. hanem azt mondja, legyek né- lovakat okítani? — A Csanádi káptalan esi- ki az adjutánsa! Éppen ilyen , kószámadója, szolgálatára! emberre lesz néki szüksége! Í5°k; tur>ekedm való idom ismerhet az úr, tavalyelőtt ott De megkövettem szépen, nem akadt, Marsigli úgy paro- egyezelődött Kászon basával a ennyi kitanulmányosodott em- lázott el tőlem, hogy amit várban, napokig élte házain- bere között nem érnék én né- mondott, megmondott. Menjek kát, engem is lepingált a bőr- ki annyit se, mint karikás us- csak vissza egy kalauzzal a dudával, hosszú furulyával, toron a nyaksallang. Csikó- szálláshelyemre, az majd ve­csak emlékezzen rája! pásztor voltam, annak is kell zeti visszajötte után a többit. Nagy örömmel ismert meg. maradjak! A gvárdián miatt se fájjon a Megpuszilt. Tapogatott, ho- Nem esett nehezére, bár fejem, mert annak van ez a hó! Nincs velem a dudám?, váltig emelte a rangom, hogy lómanőver olyan érdekében, ha a szél is segít neki. Két hél is eltellett, mire ezt a renge­teg lóságot, hadinépet elrak­tuk a pusztában. Peregtől északra, a kígyósi legelők szittyósaira tettük a betegeidet, idébb a fiasokat. Magunk kö­rül a remondákat, amiket ido- mításra szántunk, Makó felüli oldalakra a csikóméneseket, abból is volt öt csorda. Azo­kon túl a monyasméneseket, két teljes négyszázas lett ki belőlük. Utánuk a volt csata­lovak csapatait, aztán a szűz- ménesek következtek Rákos alatt. És kétannyi lótól sem ir mert. de szívesen meghallgat- strázsamesterré tesz, de, ha mint a keresztes hadaknak, tóztam volna annyira, mint a na. !És a tervek előkerülésé- csekéjlem, lehetek óbester, le- hisz általuk nyeri vissza Csa- nek is szívből örült, csak azt hetek tán még várkapitány is! nád is egykori mivoltának fé- ______________________________________________nyét. Ha nem hoz győzelmet a kenyérsütőstől, 4 ' m „ T keresztesek csapata az ozmdn­NOGRAD - 1978. jumus 2., pentek J ság fölött, hát Elzevir Jakab kísérő katonaságtól. Az is ki­tett 350 embert, szakácsostól, mesterestül. (Folytatjuk) DEMOKRATIKUS ALAPOKON A nevelésközpontú iskolák­ban a - pedagógiai tevékenység középpontjában a közösségi ne- ák is hat a tanárra^ vagyis az velés kerül. Minden eddigi iskolai munka sokrétűbb, gaz­dagabb a nevelők és a nevel­tek egyoldalú függőségénél. SZEPTEMBERTŐL: ÜJ TANTERVEK Ma már senki sem vitatja, hogy közoktatásunk megújí­tásra szorul, és az is széles körben egyértelmű, hogy a re- magányos sziget, ahová gyakorlatnál erőteljesebben. A közösségi nevelés fundámen- tumára épülő iskola csak de­mokratikus lehet, magától ér­tetődően nemcsak az ifjúsági mozgalomban, a játékban vagy a kiránduláson, hanem min­denekelőtt a tanulás leghiva- tottabb színterén, a tanítási órán is. Sok más vonásán kívül a ne­velőiskolának fontos ismérve: nyitott a társadalom felé. Nem nehv formnak a szocialista nevelő- hatol be a külvilág zsivaja, iskola felé kell haladnia. Ezt hanem olyan intézmény, amely tűzik ki célul az idén szép- igazán hatékonyan csak ak­temberben Nógrádban is foko- kor tud dolgozni, ha együtt- zatosan bevezetésre kerülő új működik az üzemekkel, atár- tantervek, az iskolákban folyó sadalmi és a politikai szerve- nevelés és oktatás alaptörvé- zetekkel, s természetesen a nyei is. Ezek alapján vegyük szülőkkel. Az összefogás Je- szemügyre a nevelésközpontú lentősen megkönnyíti az isko- iskola néhány jellegzetes vo- iai nevelőmunkát, és módot nasáU nyújt arra is, hogy az iskola Elsősorban azt kell kiemel- jobban érvényesítse a maga nünk, hogy az oktatás és a szempontjait környezetében, nevelés dialektikus kapcsolaté- Csak így tud eleget tenni an- ban a cél nem több, s nem hak a feladatának, hogy társa- kevesebb, mint a személyiség dalmi méretekben nevelien. sokoldalú fejlesztése, kibonta- k. i. Mai ív ajánlatunk Labdarúgó-világbajnokság. A tegnap kezdődött labda­rúgó-világbajnokság ma két mérkőzéssel, két közvetítés­sel folytatódik. Az első közvetítés 17.35-kor lesz Buenos Airesből; Fran­ciaország—Olaszország talál­kozó. Este 23.00-kor kerül sor a Magyarország—Argentína mérkőzésre. ­9 vizsgaMli gyógyítható Bármilyen sokféle vizsga­drukk létezik is — csaknem valamennyit orvosolni lehet. Erre az eredményre jutott Heinz Prokop osztrák elme­gyógyász (Innsbrűek) az egye­temista tanácsadás területén folytatott tízéves gyakorlata alapján. Prokop szerint a vizsga­drukk jelentkezése csaknem mindig összefügg azzal, hogy a diák a vizsgákra felkészülés során nem tudja idejét beosz­tani — ez a hiányosság több­nyire már a gyermekkor köze­pén megnyilvánul. Speciális vizsgálatok, melye­ket 350, Innsbruckban „külö­nösen súlyos esetekként” ke­zelt egyetemistán végeztek el, ezen kívül kimutatták, hogy a vizsganeurózisban szenvedő egyetemisták különösen gyak­ran választották tanulmányai­kat apjuk nyomására. Prokop vizsgálatai szerint a vizsganeurózisban szenvedők­nek három fajtája van: Az a típus, aki a vizsgaszi­tuációban különösen erős félel- mi reakciókat tanúsít, rend­szerint különösen kellemet­lennek tűnik a vizsgáztató szá­mára; ennek a típusnak, ha azt akarja, hogy sikerüljön a vizsgája sokkal jobban fel kell készülnie, mint magabiztos kollégáinak. A második típus az, aki hajlamos arra, hogy gyorsan feladja a harcot; nem tud küz­deni és hamarosan beletörődik vereségébe. A harmadik típushoz tar­toznak a „halogatók”. Ezek kö. zött nagyon gyakran találha­tók egykori kiváló tanulók. Ezek, ha egyszer kudarcot val­lanak egy vizsgán, újra meg újra elhalasztják a pótvizsgát, ami évekig tartó halogatások­hoz vezethet. Prokop meg van győződve arról, hogy a vizsgadrukk cél- zatos leküzdésével, a jövőben csökkenteni lehet a tanulmá­nyaikat megszakítók magas hányadát. Legalábbis Prokop­nak mindenesetre sikerült pszichoterápiái módszerekkel a kezelt egyetemisták 90—95 százalékát megszadítania a vizsgadrukktól.

Next

/
Thumbnails
Contents