Nógrád. 1978. június (34. évfolyam. 127-152. szám)
1978-06-02 / 128. szám
Napi postánk bél Plakett a tárosér* A karancssági termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetése a közelmúltban tárgyalta a nők politikai, társadalmi, gazdasági és szociális helyzetét. A 116 fős tagságból 56 a nő. Közülük hárman képviselik a szövetkezet Iá* nyait, asszonyait a héttagú vezetőségben. A választott testületekben további 27 nő tevékenykedik, és hatan töltenek be különféle középszintű vezetői munkakört. A szövetkezet asszonyai, leányai tudásuk szerint végzik napi munkájukat. Egy részük szocialista brigádokban tevékenykedik. Az önképzésből is kiveszik a részüket. Hatan általános, hatan középiskolai végKarancsságon Zettséget tűztek célul maguk elé. Huszonnyolcán pedig munkájuk ellátásához szükséges tanfolyamot végeztek. Anyagilag is kifizetődő a tanulás. hiszen aki betanított- munkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, tíz százalékkal több bért kap, s azok, akiknek gyermekeik is vannak, szabadságkedvezményben részesülnek. A határozat megjelenése óta eltelt idő alatt ötvenezer forint értékben jutalmazták a nődolgozókat, akik közül heten különböző kitüntetések, és oklevelek birtokosat. Nemcsak közvetlenül, közvetve is segíti a termelőszövetkezet a szülőket, ötvenezer forint értékű társadalmi munkát fejtett ki a község régen várt óvodájának építkezésénél. A szabad idő értékes, kulturált eltöltésében segíti a szövetkezet nődolgozóit. Belföldi kirándulásokat szervez a számukra, például Hévízre, s néhányukat jó munkájuk elismeréséül az NDK-ba, vagy a Szovjetunióba küldte társas- utazásra. A munkakörülményeket igyekeztek ideálisan kialakíta- ni. Korszerű öltöző, hideg-meleg víz, az endrefalvai ÁFÉSZ éttermében étkezés enyhíti a szövetkezetben dolgozó asz- szonyok gondját. (takácsné) Rönkvár és kispályák Űj játszóterek Salgótarjánban Évek őta húzódó gond a megyeszékhelyen a játszóterek kérdése. Nem egy gyermekbaleset okai közt található — ha nem is elsősorban —, hogy játszótér híján sok gyerek az utcán tölti idejének nagy részét, ott labdázik, szaladgál, s így könnyen megtörténhet a baj. Salgótarján város Tanácsa az Idén hárommillió forintot fordít új játszóterek létesítésére, továbbá hasonló létesítmény felújítására. A legnagyobb szabású munka már meg is kezdődött a Kemerovo-lakótele- pen, ahol az úgynevezett „sziget” házai között összetett játszó-pihenő terület lesz. A központi helyen egy 30x20 méteres, két teraszra bontott burkolt teret alakítanak ki padokkal, virágdíszekkel. Ezekhez kapcsolódik az egyik szinten a mászókákkal, hintákkal felszerelt játszótér, a másikon pedig egy homokozó, melynek műkővel szegélyezett tágas „medencéjében” csúzda és egyensúlyi játék, egyik sarkában pedig rönkvár kap helyet. A felsoroltakon kívül egy szabvány kézilabdapályát és két tollaslabdapályát alakítanak ki, két műkő pingpongasztalt és több sakkasztalt állítanak fel. Elkészítik a létesítményhez vezető utakat. Hasonló, bár valamivel kisebb feladat lesz a Beszterce- lakótelep A és D jelű épületei közötti játszótéregyüttes kialakítása, melynek helyén jelenleg a mélyépítő üzem az elöközművesítést végzi. Itt egy 10x20-as aszfaltos kispálya, salakos tollaspálya, rönkkel szegélyezett homokozó, rönkvár, pingpongasztal és ugyancsak sok játék kap helyet. A két lakótelepi igényeket ellátó játszótér mellett több kisebb területű hasonló létesítmény építése és felújítása fejeződik be az idén. Többek között az Egressy úton — az egykori szérűskertben — a mélyépítő üzem jelenlegi telephelyéből leválasztják a korábban is játszótérként használt területet és újra ellátják játékokkal. Űj játszóteret kap a Szécsényi út, valamint a Bajcsy-Zsilinszky út is. Utóbbi az ingatlankezelő vállalattal szemben helyezkedik el. Felújítják a Salgó úti és Eperjes- telepi játszóteret Fotósok sikerei Nemzetközi sikert ért el a Nógrád megyei fotóklub az ausztriai Linzben megrendezett II. nemzetközi fotóművészeti szalonon, melyen 40 ország képviselői 150 képet állítottak ki. A nógrádiak közül Herbst Rudolf, Koós Pál és Répás István képei kerültek falra. Fotósaink idehaza is népszerűségnek örvendenek. A Borsod, Heves és Nógrád megye részvételével évenként megrendezésre kerülő északmagyarországi fotókiállítás kollekcióját a napokban zsűrizték. A megyei szervek által felajánlott 9 díjból ötöt a nógrádiak érdemeltek ki. Brun- czel Tibor kettőt, Veres Mihály, Gugi László és Herbst Rudolf egyet-egyet. A tárlat június 11-én Egerben nyílik meg. Ismeri a KRESZ-t? Az idei közlekedésbiztonsági hetek záróeseményeként a Magyar Autóklub salgótarjáni szervezete és a Nógrád megyei Közlekedésbiztonsági Tanács szombaton délután 15 órai kezdettel a József Attila megyei Művelődési Központ klubtermében önkéntes KRESZ- vizsgát és KRESZ-vetélkedőt rendez magángépjármű-vezetők részére. A cél, hogy a résztvevők felmérhessék, mennyire ismerik a közlekedési szabályokat. A sikertelen vizsgának semmi hátrányos következménye nincs,. De aki sikeresen „átmegy”, az megkapja a KBT igazolólapját, a legeredményesebb három vizsgázót pedig az autóklub és a KBT díjazza. A vizsgán való részvétel önkéntes és díjtalan. 9z indiai orvosol! emigrációja Az indiai információs szol- Az orvosok emigrációja éven- gálat közlése szerint a gazda- te több száz millió rúpia kárt ságilag fejlett nyugati államok okoz az országnak, hátráltatja , évente átlagosan 10 000 indiai az egészségügyi hálózat fejlőorvost csábítanak magukhoz dését. Jelenleg India vidéki (tehát az indiai orvosi egyete- körzeteiben 10 000 emberre meken végzettek 10 százalékát), csupán egyetlen orvos jut. Szó szerint: Salgótarján 49 intézményének kését kiköszörülte tavaly — társadalmi munkában. Név szerint: Fehér János, késes és műköszörűs kisiparos. Hogyan vállalkozik az ember ekkora feladatra, egymaga? — Nézze, kérem. Több mint negyedszázada, pontosan 1950- ben, amikor az acélgyárból a városi tanács és a kisiparosok szövetsége közbenjárására elhalt nagybátyám késes, műköszörűs üzletét átvettem — a társadalmi munkát is elkezdtem. A szövetségben mindig akad tennivaló. A Rákóczi út egyik kis beugrójában két éve felépített üzletben beszélgetünk, előttünk, körülöttünk kések, ollók, köszörű- és polírozókorongok, a falon hatalmasra nőtt kétpengéjű, rakott nyelű bicska (pallosnak is beillik), azt még hőskorában, 1930. táján- készítette Fehér János. Egerben tanulta a mesterséget, Balassagyarmaton tette le a vizsgát, aztán kis kitérőkkel Salgótarjánban, az acélgyárban vállalt munkát, szakmába vágót. Születési helye meg éppenséggel a távoli Szilágy vármegye, az éve: 1912. — Két hatos vagyok az idén — mondja és nevet. Vagyis hatvanhat éves. Nyugdíjba ment, s mégis dolgozik. „Szükség van ránk, idősebb kisiparosokra is”. A rendeletek is bizonyítják, a nyugdíj meghagyásával dolgozhat a lakosság szolgálatában, késes, köszörűs, festő és mázoló, műanyagburkoló, lakatos, akárki, aki idősen is bírja a munkát. Fehér János bírja. De utánpótlás az nincs. A fia acélgyári, s ha szóba kerül a szép kisipari munka, a kések, ollók, vágóeszközök borotvaélesre köszörülése, csak. nevet és azt mondja: várja me^, amíg ő is nyugdíjba megy a gyárból, akkor átveszi az ipart. „Szívesen megvárom, ha rajtam múlik, azt a húsz évet... ” S ha már a kis műhely falára tévedt a tekintet, ma-' rád jón is ott, amíg sorra leolvassuk a rengeteg oklevél jelentését. Az ipar kiváló mesterét sem adták ingyen, munka nélkül. A felszabadulás jubileumi emlékérme ugyanúgy megtalálható itt, mint a kiváló szervezeti életért járó kitüntető oklevél, vagy a jó minőséget elismerő oklevél, több változatban is. A kisiparos szövetségtől nyolc kitüntetést kapott Fehér János. Bábel László felvétele A társadalmi munka 1950 óta tart, legalábbis az ő esetében. Most is oda készül. Társadalmi megbízatással,. a szövetség képviseletében keresi fel Zagyvapálfalván egyik nemrégiben odatelepült kisiparos társát. A gumi javító- műhely már megnyílt, a lakás épül, most azt megy megérdeklődni, mire van szüksége a kollégának, miben segíthetnek, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés. Hogyan is volt tavaly azzal a rengeteg késsel? A csepeliek felhívására a szövetségnél jelentkezett és elmondta, hogy mit tervez, örültek az elképzelésnek, s elküldték a körlevelet 49 tanácsi irányítású intézmény, iskola, óvoda, bölcsőde, szociális otthon, politechnikai műhely részére. Januártól augusztusig teljesítette, amit vállalt: egy alkalommal minden késnek, ollónak a csorbáját kiköszörülte. Mennyi volt? — Éppen nyolcezer és egy darab! A munka ára, egységértékben, 70 026 forint. Miért csinálja? — Megszokásból, szerétéiből. Az én unokáim is óvodába, bölcsődébe járnak, ezért is. Most a Láng gyáriakhoz csatlakozott és három városi intézmény késeinek, vágószerszámainak karbantartását vállalta. Így csatlakozott a „35 ezer társadalmi munkaórát Salgótarjánért” munkamozgalomhoz. Melyik ez a három? — A- salgói ifjúsági és gyermekvédelmi intézet, az öregek szociális otthona és a szövetségünk tagjai által támogatott kilences számú városi óvoda és bölcsőde. Újra vállalt ötszáz társadalmi munkaórát. Tavaly egyébként a város kisiparosai négyszázezer forint. értékű társadalmi munkát végeztek a városért. Neveket is említ: Deák József sírköves, Kis Emil vízvezeték-szerelő, Kinka László fényképész, Dallos József villanyszerelő, Csikány János bádogos, Adame Tibor szobafestő. A sort folytathatnánk. A kisiparosok becsületéért mások is sokat tesznek. S vele a társadalmi megbecsülés is növekszik. Május elsején, Fehér Jánost is meghívták az ünnepi emelvényre. — A legfontosabb a szeretet — mondja, amikor a szakmájáról kérdezem. A város kitüntető plakettel jutalmazta a szeretetet. (t. pataki) Tiszta üzemért Kihelyezett vöröskeresztes titkári értekezletet tartottak a Nógrádi Szénbányáknál. A tanácskozáson értékelték a tisztasági mozgalom 25 t éves jubileumára tett versenyfelajánlások — a Tiszta üzem cím elnyeréséért folytatott mozgalom — pillanatnyi állását. Ezenkívül sző esett a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusán hozott határozatok, a sajátos aknai feladatok megvalósításáról is. Az előadó Wágner Jánosné, a Nógrádi Szénbányák üzemi vöröske" resztes titkára volt. , 2* *** *•* *•* *♦* ♦♦♦ *♦* *•* *♦* *♦* ♦♦♦ ♦♦♦ *** ♦♦♦ *** *** *•* *** *** *♦* *♦* *♦* *♦* *+* *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** *** Határsértőt fogott el Szel- csik Géza szécsényi munkásőr. A csehszlovák hatóságok által körözött férfi Nögrádsza- kálnál szökött Magyarországra, ahol a fiatal munkásőr ártalmatlanná tette. A bűnözőt visszaadták a csehszlovák hatóságoknak. Szelcsik Géza bátor magatartásáért egységparancsnoki dicséretben részesült. Előtte mazsolaszem barnáink. Valamelyik palacsintából pottyant a térítőre, észrevétlenül. Érte nyúl s eltünteti. Most már nem látni rajta morzsát, vagy mazsolát, tiszta az abrosz mint vacsora előtt. Vigyáz a rendre, tisztaságra, pedáns asszony a felesége, még szóvá tenné. Ültében félre fordul. Munkásőr újságot lát a konyha- szekrényen, kezébe veszi. A legújabb szám, ma érkezett. Belelapoz. Szemei a sorokat róják. Körülötte nyugalmas csend. Csak papír zizzen olykor és alvók szuszogása hai- lik a félig nyitott ajtón. Felesége alszik benn és fiacskájuk a járni most tanuló Zoli. Asszonya reggel jött Nóg- rádszakálba, a szülőknek segíteni. Ö most követte a megbeszélés szerint. Délutá- nos műszakban dolgozik, mire Szécsényből átcammog a vonat éjfélre jár. Vacsora várta a konyhaasztalon, és kockás papíron gyöngybetűk: „Ébressz fel, ha megérkeztél, Eta” l Hagyta, hadd aludjanak. Szuroksötétben Fáradt lehet az asszony, a kertben ma sokat dolgozott. Csendben vacsorázott Szelcsik Géza és többször elolvasta a gyöngybetűs sort. Érzések ébredtek benne, melegség, olyan mint amikor az ember szeretteire gondol. Űjságot olvas belefeledkezve, az álom messzire kerüli. Hirtelen megtörik a csend. Kutyaugatás hasít az éjszakába, elnyújtott vonítással cifrázva. Szelcsik Géza az ablakra pillant: — Nocsak, no! Unatkozik a Bodri? Elcsendesedik a kutyaugatás, Géza ismét olvasáshoz fog. Néhány soron juthatott csak tovább, amikor Bodri újra közbeszól. Méltatlankodó ku- tyacsaholással. Asztalra hull az újság. Géza feláll. Magára ölti bőrzakóját, keresgél. Nemsokáig. Megtalálja a „csőlámpát”, kifelé indul. Néhány lépés után megáll. Figyel. A hálószoba felé, ahonnét ritmusos szuszogás hal- lik és Zolika édesded gügyögése. Valamit álmodhat a gyerek. Odakinn elhallgat Bodri, helyette vonatduda visít a kormos éjszakában. Géza felocsúdik, a kilincsért nyúl. Lábai az udvar végéhez viszik. Kezefejét meleg bársony simítja, a hűséges Bodri nyelve. Végig simít a borzas kutyafejen és halkra fogott szavakkal parancsot ad: — Maradj csöndben, Bodri! Elindul. Lépteivel a fészert célozza meg, a szuroksötétség- gel összeolvadt öreg épületet. Megáll a falhoz simulva. Előtte cserjével, bozóttal benőtt legelő, azon túl pedig az Ipoly. A határfolyó. Géza szeme hasztalanul próbálkozik, a sötétség fátyla mindent eltakar. Neszezést sem hall. Úgy látszik a Bodri hallucinált! Géza testét hideg járja át. Kifűzött cipőjébe latyak csapódott, hűti — gémberíti. Posztját mégsem adja fel. Vár. Sokáig vár, ébersége mégis friss marad. Megmozdul hirtelen. Előbbre lép a reflex parancsára. Idegszálai végsőkig feszülnek. Mintha zörejt hallana! Vagy téved? Nem! Ismétlődik a zörej az óvatos lépések nyomán. Na, mi ez? Ember vagy állat közeledik? Ember! Csakis ember lehet! Állat nem óvatoskodik, hanem vidáman csörtet az orra után. Akkor pedig... Erősödik a zörej. Géza nyaka előre mered. Szürke árnyat lát az éjféli vaksötétben. Előtte halad közvetlenül a falu legszélső házánál. Ügy húsz méternyire. Gézában felismerés villan. Határsértő! Érc zi cselekednie kell. Feladata, egyértelmű! Elfogni a betolakodót! Igen ám, de hogyan? Egyedül van, fegyvertelenül! Aki pedig az országhatároknak toronyiránt indul, elszánt alak lehet! Körözött bűnöző, vagy más efféle! Csupasz kézzel útját állni, több mint passziózás! Mégis muszáj! Különben az ország belsejébe jut, ki tudja milyen szándékkal. Valahol bagoly huhog, többször egymás után. Géza letörli homlokát, akcióhoz Kezd. Ellemlámpáját bal kezébe veszi, nekilendül. Öles léptekkel közelít, észrevétlenül. Kikerüli a bozótokat, járása zajtalan. Néhány lépésre jut emberéhez, amikor hangja elcsattan : — Állj! Kezeket fel! Halk kattanás. Fényt lövel az elemlámpa, sugarai szépen fésült tarkón csillannak. Géza előtt vállas, zömök férfi áll, kezében utazótáskával. Szürke felöltőjéről víz csordogál. Cipője sáros, vadonatúj nadrágja lucskos, csatakos. Géza felszólítása ismét elcsattan: — Táskát eldobni! Kezeket fel! Semmi eredmény. Mozdulatlan marad a herkules termetű, mint az ércszobor. Háttal áll Gézának, arca láthatatlan. Vajon mit tervezhet? Miért nem mozdul? Érti a felszólítást, vagy nem tud magyarul? Géza összeszedi szlovák s orosz nyelvtudását, magyarral vegyítve rákiabál. Három nemzet szólal meg belőle. Határozottan, pattogósán beszél, mintha szakasznyi erő állna mögötte. Fegyverhasználatot is kilátásba helyez. Jobb karját csípőjéhez szorítja, ökléből a mutatóujja előre sö- tétlik. Szavainak most már meglett a hatása. Földre csúszik a „vendég” táskája. Keze magasba emelkedik. Lassan megfordul. Géza csőlámpája széles, csontos, bajusztalan arcot világít. Harmincon túli, markáns férfiarcot. Szaporán hunyorít, a fény elvakítja. Beszélni kezd. Vegyes nyelven, mint az elfogója: — Engedjen el, uram! Megéri! Kincs van a táskámban, több kiló ezüsttárgy. Ha elenged, mind önnek adom. Az órám színarany, amennyiben. .. i Hangja elakad. A legszélső ház udvarán villanykörte gyullad, a lépcsőn karcsú pon- gyolás nő áll. Hangja féltőén csendül: — Gézaaa! — Itt vagyok, szívem! Vendéget fogtam, Ipolyon t’^iit. Menj az állomásra, telefonálni ! Siess! Csőlámpája továbbra is a jövevényt vakítja. Mutatóujja a csípő fölött, fenyegetően mozdul: — Megfordulni! Engedelmeskedik a határsértő, jámboran tűri míg Géza megmotozza. Dühét ügyesen álcázza. Géza hátrább lép, hangja kemény, parancsoló: —- Őrizetbe veszem! Előttünk balra a vasútállomás, oda kísérem! Figyelmeztetem, ha szökni próbál, fegyvert használok! Megértette? Indulás! Feltartott kezekkel ballag a bűnöző. Nyomában munkásőr halad. Az állomáson vasutasok sietnek eléjük és Eta, a munkásőrfeleség. Arcán örömpír: — Géza! Csakhogy nem esett bajod! Rögtön itt lesznek a határőrök. Hallod, az ő kocsijuk. Szavait mondatfoszlányok akasztják meg. Gyűlölettel hevítettek : — Uram! Ezt... ezt, jól megcsinálta... Fegyvertelenül. .. ha tudom... ott kinn, ha tudom... Elmosolyodik Géza. Szeme asszonyára villan. Kérdőn: — Zolika nem ébredt fel? Tihanyi János ] NÓGRÁD — 1978. június 2., péntek
