Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
Üjabb terrorakció színhelye csoport tagjai felgyújtották e ció legalább egymillió dolláro volt Milánó környéke. A Vörös Brigádok nevű terrorista gy amerikai vállalat raktárát. A Segratében elkövetett ak- s kárt okozott Varsói Szerződés r 23 évvel ezelőtt, 1955. május 14-én írták alá a Varsói Szerződést. Az évforduló alkalmából Vlagyimir Csernisev, a TASZSZ politikai szemleírója méltatja azt a fontos szerepet, amelyet a szerződés a szocialista országok együttműködésének összehangolásában, a szocializmus vívmányainak megvédésében, a béke és biztonság megszilárdításában játszik. Különösen nagy jelentőségű a szervezet legfelsőbb szervének, a politikai tanácskozó testületnek a tevékenysége. Amint arra Leonyid Brezs- nyev rámutatott, a politikai tanácskozó testület sok kezdeményezése szolgált nagy nemzetközi fórumok döntéseinek, határozatainak alapjául. A Varsói Szerződés tagállamainak nemrég tartott külügyminiszteri bizottsági ülése — állapítja meg a TASZSZ szemleírója — újból megerősítette, hogy ez a bizottság fontos eszköz a tagállamok külpolitikájának kialakításában és ösz- szehangolásában, mind az európai, mind a világpolitikai kérdésekben. A tagállamok külügyminisztereinek szófiai tanácskozása ismételten kifejezésre juttatta a szocialista országoknak azt a szilárd elhatározását, hogy a fegyverkezési verseny megfékezésére, a tényleges leszerelést elősegítő reális intézkedések mielőbbi meghozatalára törekszenek. — Figyelemre méltó, hogy a tanácskozással egyidejűleg hangzott el Leonyid Brezsnyev beszéde a Komszomol XVIII. kongresszusán, amelyben konkrét programot javasolt a fegyverkezési verseny korlátozására. Ez a program azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió nem akar egyoldalú előnyökhöz jutni, hanem ellenkezőleg, S a mindenki számára azonos biztonság elveiből indul ki leszerelési javaslatainak megtételekor. A Varsói Szerződés tagállamainak ez a békepolitikája — hangsúlyozza a TASZSZ szemleírója — különösen szembetűnő, ha összevetjük azt bizonyos reakciós, imperialista körök fokozódó aktivitásával, amellyel új fegyverkezési versenyt, újabb konfliktusokat és fegyveres összeütközéseket akarnak a világra erőszakolni. Ezzel a politikával szemben a Varsói Szerződés tagállamai legfőbb politikai céljuknak a tartós és szilárd béke megteremtését tartják. Hazánkba érkezik a lengyel külügyminiszter Púja Frigyes külügyminisz- hazánkba érkezik Emil Woj- ter meghívására május 16-án taszek, a Lengyel Népköztár- hivatalos, baráti látogatásra saság külügyminisztere. A Pravda Brezsnyev látogatásáról „Leonyid Brezstnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének nyugat-németországi látogatása újabb jelentős hozzájárulás volt az SZKP XXV. kongresszusán kidolgozott külpolitikai irányvonalnak, pártunk és államunk lenini békepolitikájának megvalósításához. Fontos fejlődési állomást jelentett a politikai enyhülés terén, s azoknak a feltételeknek a megteremtésében, amelyeknek segítségével a politikai enyhülés katonai területre is kiterjeszthető” — állapítja meg a Pravda „A béke és a jószomszédság” című vezércikke. Az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa — emlékeztet rá a Pravda — teljes mértékben jóváhagyta e fontos politikai látogatás eredményeit. Mint a Szovjetunió vezető szerveinek állásfoglalása megállapította, a látogatás során elfogadott dokumentumok nagy előrelépést jelentenek az enyhülés és a jószomszédi viszony megvalósításának, a béke megszilárdításának útján. A kölcsönös megértés, az őszinteség és a növekvő bizalom légkörében lefolyt bonni tárgyalások eredményeit értékelve a szovjet vezetés kifejezte azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben is hasonló szellemben kíván cselekedni. Fejleszteni óhajtja a kétoldalú kapcsolatok színvonalát és minőségét. Európa és az egész világ stabilitásának tényezőjévé akarja változtatni azokat Az európai enyhülés további alakulása nagymértékben függ attól — mutat rá a Pravda vezércikke —, hogy hogyan sikerült rendezni a katonai enyhülés megoldásra váró, tovább nem halasztható kérdéseit. Ezért most az a legfontosabb feladat, hogy gyakorlati intézkedéseket kell hozni a fegyverkezési verseny megfékezésére és korlátozására. A hét 3 kérdése Ha összefoglalóan jellemezni akarnánk a most záruló hét politikai mozgásfolyamatait, akkor nem túlzás a kijelentés, hogy ezekben a napokban a legtöbbször felhangzó kérdés a „hogyan tovább?” volt. Milyen gyűrűzése lesz a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak; miként alakulhatnak a fegyverkezési verseny korlátozását célzó különböző tárgyalások; hogyan találhat magára Itália a Moro-gyilkosság sokkjából; mi várható Afrikában a legújabb pretóriai támadás nyomán; de a Közel-Kelettől a Távol-Keletig, más térségekre is érvényesek bizonyos kérdőjelek. A világpolitikai mozgások gyorsultak és sűrűsödtek, s amint az ilyenkor természetes, kedvező és kevésbé kedvező elemek egyaránt jelentkeznek. 1. Milyen visszhangja van a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak? Moszkvában a szovjet vezető testületek, Bonban a parlament elé terjesztett kormány- nyilatkozat értékelte a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozót, Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatását. A dokumentumokat a kölcsönös elégedettség hatja át, s. különösképpen három tényezőt emelnek ki: a két ország között folytatódik az a kapcsolatépítés, amely a nyolc esztendővel ezelőtti moszkvai szerződéssel kezdődött, s azóta is Európa békéjének egyik fontos összetevője; a jövő évezredre is átnyúló gazdasági keretegyezmény az együttműködés új lehetőségeit tárja fel; a politikai viszonylatokról szólva az okmány nagy hangsúllyal foglalkozik az egyenlő biztonság elvével. Ezért kontinensünkön és világszerte az enyhülési politika jelentős eseményeként tekintenek az SZKP főtitkárának bonni útjára, így foglaltak állást Berlinben is, ahol Gro- miko szovjet külügyminiszter adott tájékoztatást az NDK vezetőinek. A csúcstalálkozó eredményeinek fogadtatása során jogosan mutatnak rá arra is, hogy az utóbbi időben nem voltunk túlságosan elkényeztetve az enyhülés gyors ütemétől, s elsősorban a szovjet —amerikai tárgyalások területén mutatkoztak fennakadások. A „hogyan tovább?” kérdése most főként arra vonatkozik, mennyiben lehet nagyobb sebességfokozatra kapcsolni Moszkva és Washington párbeszédében. Erre szovjet részről több ízben kinyilvánították a hajlandóságot, Washingtonban viszont —, ha szavakban el is hangzanak pozitívnak tűnő kijelentések — a tettek az egyenlő biztonság megsértésére, egyoldalú előnyszerzési szándékokra mutatnak. A szovjet—amerikai viszony —, amelynek „kemény magját” ma a fegyverkezési verseny problémái jelentik — bizonyos értelemben válaszúihoz érkezett. Döntést kívánnak a SALT-megbeszélé- sek; tenni kellene valamit Bécsben is; számos új probléma került szőnyegre (előkészítő eszmecserék sorozata a vegyi- és sugárfegyverek, a fegyverkereskedelem, a műholdelhárító eszközök betiltásáról, illetve korlátozásáról) s tíz nap múlva New Yorkban megkezdődik az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka. A bonni közlemény tanúsága szerint, kölcsönös jóakarattal számos vitás kérdés áthidalható. így van ez szovjet—amerikai Viszonylatban is, csakhogy a megegyezési készségnek a Fehér Házban is meg kell nyilvánulnia. hihető hogy befolyásos hátvéd és hivatalos kapcsolatok nélkül a terroristák folytathatnák üzelmeiket. Moro temetése — a meggyilkolt vezető utolsó akarar- tának megfelelően — a legszűkebb családi körben, a nyilvánosság kizárásával történt. Az igazi rekviem azonban csakis a válságból egyedül kiutat ígérő ötpárti együttműködés fenntartása és szilárdítása lehet, amelyért életében, realista politikus módján, Aldo Moro új any- nyit munkálkodott. 3. Mi volt a célja a cassin- gai támadásnak? 2. Hogyan alakul az olasz belpolitika Moro meggyilkolása után? Az ötvennégy napos gyötrő bizonytalanság átadta a helyét a szörnyű bizonyosságnak; Róma belvárosában, egy kis Renault kocsi csomagterébe gyömöszölve kedden megtalálták Moro holttestét. A gaztettet minden józanul gondolkodó ember felháborodással ítélte eL Olaszországban, két órára megállt az élet, s a világ minden tájáról áradnak az együttérző részvétnyilvánítások Rómába. Az emberi tragédia lezáródása után most az a legnagyobb kérdés, hogyan talál magára Itália a nagy nemzeti sokk után? Aligha titok, hogy a terroristák fő célja az Andreotti-kormányt támogató új, ötpárti többség megbontása volt. Ezt a szakadást, amely ellentétben állna Olaszország nemzeti érdekeivel és súlyos ' következményekkel járhatna, nem sikerült előidézni. Az ötpárti szövetség, amelyben a kereszténydemokraták és a kommunisták jelentik a két fő erőt, kiállta a próbát, s Andreotti bejelentése, hogy pártközi belpolitikai fórumot hív ösz- sze a problémák megvitatására, a további együttműködés igényét mutatja. A helyzet mégsem egyszerű, támadásba lendült ugyanis a keresztény- demokraták jobbszárnya, provokálnak az újfasiszták, s a terroristák folytatják akcióikat elsősorban Milánóban és Torinóban. Ilyen körülmények között újra és újra felvetődik a felelősség kérdése. Nehezen Cassinga nevét nemigen ismerte még a szorgalmas újságolvasó sem; kis angolai település, csaknem 300 kilométernyire a Cunene határfolyótól. amelynek szomszédságában namíbiai menekülttábor •’ taláható. ötezren találtak itt átmeneti szállásra, javarészt asszonyok és gyermekek, az ovambo törzs tagjai, akik a dél-afrikai gyarmatként kezelt szomszédos Namíbiából jöttek át a határon. A dél-afrikai katonai erők páncélosokkal, ejtőernyősökkel - - F—111-es harcigépek, Hercules csapatszállítók és helikopterek közreműködésével — megtámadták a tábort. A barakkok lakóit könnygázzal kényszerítették az utcákra, s ott vérfürdőt rendeztek. A még mindig nem teljes adatok szerint 756 halottat számoltak össze . . . Namíbia előreláthatólag még az idén elnyeri függetlenségét. A kérdés azonban most úgy hangzik; milyen lesz ez a függetlenség? A dél-afrikai hatóságok néhány együttműködő törzsi vezetőnek akarják átadni a kormányzást, miközben a namíbiai népet képviselő SWARO i szervezetet kizárnák a hatalom gyakorlásából. (Tehát itt is a rhodesiai „belső rendezés” receptjét követnék). * Ez azonban nem járható út, s nyiltan még a nyugati hatalmak sem támogathatják. A cassingai támadással a pretóriai fajüldöző rezsim, az általános megfélemlítés politikáját alkalmazva, egyrészt fizikailag is meg akarta semmisíteni a SWAPO híveit,’ másrészt olyan mérvű feszültséget kíván szítani, hogy ne kerülhessen sor a rendezésre. A nyugati hatalmak a Biztonsági Tanács ülésén ugyan elítélték a dél-afrikai lépést, a tömegmészárlás viszont — a felsorolt adatokból ez is világosan kitűnik — a legújabb amerikai, brit és francia haditechnika segítségével ment vége . . . Réti Ervin A dél-afrikai hadsereg kegyetlenkedése Miután a Mirage vadászgépek ledobták bombáikat és legkevesebb száz embert azonnal megöltek, a „dél-afrikai ejtőernyős vadászok előrenyomultak a táborhoz és mindenkit leterítettek, aki az útjukba került... aztán átkutatták a környező bozótot, előhozták a fegyvertelen, rejtőzködni próbáló fiatalokat és lelőtték, vagy szuronyukkal leszúrták őket.” Ezekkel a szavakkal számoltak be a túlélők a Dél-afrikai Köztársaság hadseregének arról a barbár támadásáról, amelyet az Angola területén létrehozott namíbiai menekülttábor ellen intézett az elmúlt hét csütörtökjén. A Mirage vadászgépekkel, repeszbombákkal, gránátvetőkkel végrehajtott támadásának —, mint már jelentettük — több mint 600 békés, namíbiai menekült esett áldozatul az angolai Cassinga faluban. A Dagens Nyheter svéd polgári lap helyszínen járt tudósítónője megrázó képet fest a támadás következményeiről: „Egy tizenöt méter hosszú és öt méter széles tömegsírban fiatal lányok, kisfiúk és néhány -idősebt? férfi holttestének szörnyű látványa fogadott minket”. A svéd lap fényképet is közölt a tömegsírról, amelybe 460 gyereket, asszonyt és más polgári személyt temettek el, „Érthetetlen, hogyan vethette magát a dél-afrikai hadsereg teljes erejével egy ideiglenes menekülttáborra” — fogalmazza meg megdöbbenését a svéd újságíró. A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága pénteken bejelentette, hogy mintegy 20 ezer dollár értékű orvosi felszerelést bocsátott a Délnyugatafrikai Népi Szervezet (SWAPO) rendelkezésére. Mint ismeretes, a dél-afrikai fajüldöző rezsim hadserege a közelmúltban támadást intézett az Angola déli részén levő namíbiai menekülttáborok ellen. Az agressziónak több száz személy — többségükben nők, gyermekek és öregek — esett áldozatul. Magyar—NDK barátsági hét Az idei magyar—NDK barátsági hét pénteki potsdami ünnepélyes megnyitója után szombaton Potsdam megye egész területén zajlottak a „barátságfesztivál” eseményei. A testvérmegye, Hajdú- Bihar művészei már a megnyitón viharos sikert arattak, s a hét végén folytatták fellépéssorozatukat. Potsdam- ban a Délibáb folklóregyüttes, a balmazújvárosi úttörőzenekar és a debreceni Csokonai Színház művészgárdája, Brandenburgban a Hajdú táncegyüttes, Rathenowban a Maróti kórus lépett fel, Neuruppinban pedig magyar discoprogramra került sor. A potsdami sportcsarnokban szombat délelőtt — dr. Szűrös Mátyás berlini magyar nagykövet jelenlétében — megnyílt a Hajdú-Bihar társadalmi és gazdasági fejlődését bemutató nagyszabású kiállítás. Ugyancsak Potsdamban nép- művészeti kiállítás, képző- és iparművészeti kiállítás, valamint a magyar munkás- mozgalom történetének fontos eseményeit bemutató kiállítás látható. Megkezdődtek a Magyarországról szóló előadások és a baráti találkozók. Az összesen mintegy 200 nagyobb rendezvényt és 10 ezer egyéb találkozót, eseményt felölelő, 18-ig tartó barátsági héten 350 magyar vendég vesz részt. A barátsági hét — mindenekelőtt a magyar kulturális delegáció — programjának csúcspontja vasárnap és hétfő: mindkét napon minden, együttes reggeltől késő estig tartó „nonstop programokat’’ bonyolít le. A Neues Deutschland szombati számában hangsúlyozza, hogy a barátsági hét rendezvényei, találkozói „tovább mélyítik az NDK és a Magyar Népköztársaság dolgozó emberei közötti kapcsolatod kat^ i
