Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-11 / 109. szám
Biztató kezdet Bereeleu (II.) Rózsaszínű dossziéban Sokat vitatkoztak Bercelen, hogy mi legyen a négy géppark sorsa. Okulva más egyesülések tapasztalataiból, nem törekedtek a mindenáron való központosításra, hiszen megnőttek . a távolságok, s minden gépnek egy helyre való összevonása a kihasználtságot veszélyeztette volna, nem beszélve a fölösleges üresjáratokról. — Azért sem számoltuk fel mindjárt a telepeket, hogy az ott dolgozók érezzék, kulcs- fontosságú szerepet töltenek be a gazdaságban — teszi hozzá Tamási János, a tsz elnöke. Most már a fontos gépek apránként Bercelre kerülnek, de a többi marad továbbra is a munkaterülethez legközelebb. Jó ütemben halad a termelés technikai feltételeinek korszerűsítése is. Már két Rába—Steigerre számíthatnak, új önjáró gépeket szereztek be, hozzákezdtek a tipizáláshoz is. Miként alakult tavaly a termelés Bercelen? Az időjárás csaknem keresztülhúzta a számításokat. Két jégverés is érte a gazdaság tábláit. Az első a berceli, galgagutai részen gyérítette a len, búza termését. Utóbbiból így is sikerült a korábbi négy termelőszövetkezet átlagtermését elérni, 34 mázsát takarítottak be hektáronként. A második Becskén, Szécsénkén verte el a mákot, 'uborkát, cukorrépát, a háztáji kukoricát. A kár csaknem százszázalékos volt, az Állami Biztosító 3,6 millió forintot fizetett ki. (Csak feltevés: mi lett volna a szécsénkei tsz-szel, amely annak idején a biztosítási díjakkal is „spórolt” ?) A növénytermesztés nyeresége 8,5 millió forint volt az elmúlt évben. Az állattenyésztők azonban korántsem dicsekedhetnek ilyen sikerrel. — Nagy az állatsűrűség — hivatkoznak a szakemberek, s tulajdonképpen igazuk is van, mert a 100 hektárra vetített tehénlétszám 22 darab, duplája a megyei átlagnak. Ez még önmagéban nem indokolja az alacsony hozamokat. Annál inkább a körülmények, s az előzmények. Jelenleg 680 tehenet tart a berceli termelőszövetkezet. Egyesülés előtt a négy tsz átlagos tejhozama 2290 liter volt, s egy év alatt sikerült 2450 literre javítani. (Ezért 2,2 millió forint tejprémiumot kaptak). Az idei terv viszont már 2750 liter, s az állattenyésztés 1.5 milliós nyeresége. Miben bíznak? Főként saját munkájukban. Kezdve a takarmánytermesztés színvonalának növekedésétől a tenyésztői munkán át a gondozók szemléletének formálásáig. — Becskén szerfás istállóban, Szécsénkén egykori magtárban tartjuk a jószágokat. Egyedül a galgagutai telep állapota elfogadható. Már elkészült a beruházási program a rekonstrukcióra és a bővítésre — újságolja az elnök. Ez az előrelátás leírva egy rózsaszínű dossziéban nyugszik. „Fejlesztések 1977—80” — áll a felirat rajta. A négy tsz-nek külöm-külön fejlesztési terve volt A gazdaságban újra átgondolták az elképzeléseket, kiszűrték az átfedéseA ttMorava#,-kísérlet n 'A Szovjetunió Tudományos Akadémiája űrkutatási intézetében a csehszlovák tudósoknak átadták a Szaljut—6 fedélzetén a nemzetközi legénység által végrehajtott szovjet—csehszlovák „Morava”-kísérlet kutatási anyagait tartalmazó kapszulákat. Emlékeztetünk rá, hogy a „Morava”-kísérlet célja a kristályos szerkezetek megolvasztásával és ezt követő megke- ményedésével kapcsolatos kristályosodási folyamat törvényszerűségeinek vizsgálata volt, A kísérletet a szovjet szakemberek által kifejlesztett és elkészített „Szplav” (ötvözet) berendezésben végezték a Csehszlovák Tudományos Akadémia szilárdtestfizikai intézetében dolgozó csehszlovák szakemberek által készített kapszulákkal. A kísérlet során két kvarcampullában elhelyezett ezüst- és ólom- kloridokat, egy vegyértékű réz és ólom kloridjait vizsgálták. Az ampullákat tűzálló acélból készült, légmentesen zárt hengerekbe (kapszulákba) ■ szerelték. Az űrhajósok a kísérlet végrehajtása során a kapszulákat a „Szplav” berendezés elektromos hevítőkamrájába helyezték, bezárták a zsilipkamrát és végrehajtották azokat a műveleteket, amelyek eredményeként az elektromos hevítőkamra vákuumzónába került. Ezután a „Szplav” berendezés vezérlőpultján beállították a kísérlet programját, és bekapcsolták a hevítést, miután a folyamat automatikusan ment végbe. Amikor a hömérésklet elérte az 500 °C-t. ezt 18 óra nosszat fenntartották, hogy homogén olvadékot kapjanak. Ezt követően a hőmérsékletet — megadott ütemben — 300 °C-ra csökkentették. Közben az ampullákban végbement az anyag irányított kristályosítása. A kísérlet befejező szakasza 6 óráig tartott. Ez alatt az idő alatt a kapszula hőmérsékletét 15—20 °C-ra csökkentették. A „Mo- rava”-kísérlet összesen körülbelül két napig tartott. Amikor G. Narimanov, az SZTA űrkutatási intézetének igazgatója a kozmikus kapszulákat átnyújtotta Vladislav Stouracnak, a CSTA «zilárd- testfizikai intézete igazgatójának, megjegyezte, hogy az űrtechnológia területén a közös nemzetközi munkálatok első biztató lépései után a „Morava” kísérlet újabb fontos szakasza következik: az egyedülálló kozmikus feltételek között előállított anyagok szerkezeti és fizikai-kémiai tulajdonságainak elemzése. Narimanov további sikereket kívánt a csehszlovák szakembereknek. Az anyagokat és a kísérletet úgy választották meg, hogy választ tudjanak kapni egy sor időszerű tudományos, technikai és technológiai Kérdésre. A tudósok remélik, hogy új információkat kapnak a különleges optikai, elektrooptikai tulajdonságokkal rendelkező anyagokról. A szovjet és a csehszlovák tudósok bíznak abban, hogy közös munkájuk megnyitja az utat az anyagok kozmoszban való előállítása előtt. A. Szevasztyanova két, a célokat a megváltozott körülményekhez és feltételekhez igazították. A dokumentum szerint 1980-ig búzából 45, őszi árpából 44, kukoricából 50, cukorrépából 400 mázsás termést szeretnének betakarítani hektáronként, az egy tehénre jutó tej hozam előirányzata pedig 3500 liter. Rákapcsoltak alaposan Bercelen, s nem csak a tervszámok megállapításában. A mércét maguknak szabták meg, azt tartják: reálisan. — Azt hittem az egyesülés után vége a világnak — mondta félig tréfásan az egyik becskei asszonyka az elmúlt évet értékelő közgyűlésen, nem titkolva ámulatát, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült bizonyítani az erők egyesítésének helyességét. A nyugdíjasok, járadékosok is áradoztak az új vezetőségről többek között azért, mert fejenként háromszáz forint rendkívüli segélyt kaptak. A közgyűlés hangulata jelezte: sikerült a gazdaság dolgozóit megnyerni. Annak is kialakultak a módszerei, hogy a tagok és alkalmazottak időről időre tájékoztatva legyenek a közös dolgokról. Negyedévenként rendszeresek a termelési tanácskozások, új lendületet kapott a szocialista munkaver- seny-mozgalom. S az elismerést nem adják olcsón. Az egyik kollektívának például 50 liter tejen múlott az ezüstkoszorús fokozat odaítélése. Nem kapták meg, s ez cseppet sem szegte kedvüket . . . A feladatok végrehajtásának -ellenőrzése következetes. Meghonosítottuk a vezetők ügyeleti szolgálatát. Még vasárnap is talpon van valaki, s a tehenészek nem csodálkoznak már, ha velük egyidőben ott a vezető is. S még egy dolog: negyedévenként baráti megbeszélésen értékeljük az irányítók munkáját is — sorolja Tamási János. Az eltelt tizenhat hónap azt mutatja: a berceli egyesülés zavartalanul folyt le. Egy dologra koncentrál mindenki, hogy miként tudja saját területén tökéletesen megvalósítani a kiszabott feladatokat. Percnyi lazítást 6em engednek meg maguknak, hiszen a csaknem öt és fél ezer hektár csak a nagyüzemi gazdálkodás kereteit adta, tartalommal a közös gazdaság dolgozóinak kell megtölteni. A berceli kezdet mindenesetre biztató. (Vége) Szabó Gyula Jobb lesz az üveg. Tisztább, egyenletesebb. Több is készül az új ASAHI-techno- lógiával, mint a korábbi fur- kolttal. Viszont az új technikához bizonyos fokig az embernek is meg kell újulnia. Egyfelől több vagy másfajta tudásit muszáj szerezni. Másfelől pedig a gondosságán, alaposságán, lelkiismeretességén is javítania kell, egyszóval nagyobb munkafegyelem szükségeltetik. Átérzik-e mindezt a salgótarjáni síküveggyár Zagyva III. üzemében a munkások? Erről faggattuk Sápi Lajost, az üzem vezetőjét. GONDOK, BAJOK CSŐSTÜL — Elggé bajos a helyzetünk — tudjuk meg Sápi Lajostól. — Az itt dolgozók ugyanis annak idején egy korszerűtlen technológiára voltak ráállva. Azt szokták meg. Mikor ide kerültek, magasabb színvonalú munkát vártunk tőlük, amire nem voltak kellően fölkészítve. S ez még csak az egyik gond. A másik az, hogy több dolgozó kellett a meglevőnél, ezért a hiányt amolyan jövő-menő emberekkel pótoltuk. Egy ideig ez utóbbiak lettek a hangadók. Terhes volt a termelés konstrukciós hibákkal is. adódtak tehát fegyelmi gondok csőstül. .. Ezek dacára tgvaly már viszonylagos rendben folytak a munkák. — Vannak-e kimondottan Ukuda a technológiából fakadó nehézségek? — Az ASAHI-nál jóval több az alkatrész. Gyarapodtak tehát a hibalehetőségek. Sok mindent kell figyelniök a kezelőknek. Elterjedt nézet, hogy a géphez csak akkor szabad hozzányúlni, ha baj van vele. Ez így jó volna, csakhogy nem szabad szó szerint venni, amire sokan hajlamosak lennének. Menet közben is résen kell lenni, hogy a hibák —, ha mód van rá — be se következzenek. Mostanában sikerült elérnünk, hogy a kezelők húszpercenként fölmennek a felső szintre ellenőrizni. BÖKDÖSÖTT, HOGY PUCOLJUK Mint az üzemvezető elmondta, az eredmények ellenére korántsem rózsás a helyzet. Nemrég előfordult, hogy az egyik kezelő egy kisebb hibát csak tessék-lás- sék módon javított ki, s újra meg újra tört az üveg. „El kellett vele beszélgetni, hogy alaposabb munkát végezzen.” Megrovást — lehetőleg — csak végső esetben adnak. — Fontos a fegyelem további javítása — mondta Sápi Lajos —, mert az előirányzott teljesítményt csak a veszteségidők további csökkentésével tudjuk elérni. Ehhez pedig nagyobb fegyelem kell... d szervezésfejlesztés halaszthatatlan Régi igazság, sokat emlegetett közhely, hogy minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle; úgy is mondhatnám: amennyire komolyan veszik. Nos, ebből a szempontból nézve, a szervezésfejlesztéssel kapcsolatos eddigi határozatok, rendeletek nem sorolhatók a legsikeresebb alkotások közé. Kivéve a legutóbbit, aminek értékét megintcsak az dönti el, hogy hatására végre mozdul-e a vállalatszervezés körüli csendes állóvíz. S mert ez a határozat csak nemrég jelent meg, a remélhető változások jeleire egyelőre még várni kell. Annyi azonban már most biztos, hogy minden eddigi határozat közül ez fogalmazza meg a legfélreérthe- tetlenebbül, a legkonkrétabban a sürgős és még sürgősebb tennivalókat; ez a határozat ad talán a legkevesebb lehetőséget a látszatszervezésekre, az olyan akciókra, amelyek eredményeként csak az apparátusok duzzadnak és a látványos — ám fedezet nélküli — jelentések szaporodnak, miközben a munka szervezettségének színvonala változatlanul a mélyponton van. Száműzni a bürokráciát S ez az a kormányhatározat, amelyet — a jelek szerint — maguk a kormányzati szervek is a legkomolyabban vesznek. Erre utal a döntés, hogy a végrehajtás elősegítésére, általános koordinációjára tárcaközi bizottságot kell létrehozni, mely bizottság — jelentette ki nemrégiben egy konferencián a munkaügyi miniszter — száműzni kívánja munkájából a bürokráciát és minden törekvése arra irányul, hogy érdemben segíthesse a vállalatszervezés fejlesztését. Persze, a kormányhatározat végrehajtásának a jó szándékon, vagy éppenséggel a kemény elhatározásokon kívül még megannyi egyéb feltétele is van. Ezek közül — mondják sokan — az egyik legfontosabb a megfelelő képzettségű és létszámú szakembergárda megteremtése. A kormányhatározat ezért külön is intézkedik a szervező szakemberek oktatásának korszerűsítéséről, és ez bizonyos mértékig megnyugtató. Ám sokan — és nemcsak laikusok — nem értik a szakemberhiánnyal kapcsolatos, állandóan visszatérő panaszokat. Magyarországon szinte se szeri, se száma a különböző szervezési intézeteknek. Ott vannak az ágazati minisztériumok mellett, a szövetkezeti központok mellett, a kereskedelemben, s ezeken kívül tucatnyi kisebb-nagyobb csoportosulás foglalkozik a szervezéssel. Az intézetekben több mint 7000 ember dolgozik egy mammutvállalatnak is becsületére váló költségvetéssel. És mégis kevés a szakember? Vagy netán e „szakemberek” szaktudásával lenne baj. esetleg az egész intézményhálózattal? Megnehezítik a szakemberek dolgát Tény, hogy a szervezés, mint minden fiatal — legalábbis hazai viszonylatban fiatal — tudomány, mágnesként vonzotta és vonzza a képzetlen, bár meglehet: jószándékú, dilettánsokat. Jó ideje lehetünk tanúi annak, hogy aki csak teheti, szervez. Különösebb felkészültség nélkül, innen-onnan összecsipegetett ismeretmorzsák alapján, nemcsak közvetlenül is mérhető anyagi károkat okozva ezzel, de megnehezítve a magukat joggal szakembereknek vallók munkáját, és lejáratva az egész szervezői szakmát. Ráadásul e botcsinálta szervezők olyan intézményi rendszerben dolgoznak, amelynek ésszerűsége önmagában is megkérdőjelezhető. Amikor a Zalaegerszegi Ruhagyárban megjelentek a svájci szervezők, ők nem a svájci könnyűipari szervezési intézetet képviselték, nem könnyűipari szakemberek voltak, hanem munkaszervezők. Profi munkaszervezők, akik, ha kell a könnyűiparban, ha kell akkor mondjuk a gépiparban dolgoznak. Említhetnénk más példákat is — többek között a pozsonyi munkatudományi intézet szakembereinek Mosonmagyaróvárott, egy gépipari üzemben végrehajtott szervezését —, s ezek a példák, no meg az általános külföldi gyakorlat egyértelműen bizonyítja, hogy a szervezőintézetek ágazati specializálódása csak nálunk divat. No, de tételezzük fel: ez a helyes, a célravezető és nem pedig az, amit a nálunk fejlettebb, és a szervezéstudományt és gyakorlatot illetően lényegesen nagvobb tapasztalatokkal rendelkező államokban követnek. Csakhogy ezt a feltételezést bizonyítani kellene; a bizonyítás pedig mindez ideig elmaradt. Segíthet a számítógép Nyilván sokan vitatják —' elsősorban persze az érdekeltek —, mégis tény, hogy a hazai szervezőintézetek aligha nevezhetők a vállalatszervezés alkotóműhelyeinek. Alig, alig foglalkoznak a munkahelyek, munkamódszerek és a munkahely környezeti tényezőinek elemzésével, a termelőfolyamatok racionális összehangolásával és nem utolsósorban a számítástechnika szervezéstechnikai alkalmazásával. Pedig a nagy intézetek mindegyikében ott a számítógép, amit jobbára bérmunkában végzett rutinszerű adat- feldolgozásra használnak. Egy korábbi kormányhatározat értelmében ez év közepéig felül kell vizsgálni a hazai szervezőintézetek működését. f Vértes Csaba j Nyerges Sándorné, a Salgótarjáni Kchászati Üzemek dolgozója, május elsején kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt. A kovácsolóüzem legszorgalmasabb női munkásaként emlegetik, aki nehéz fizikai munkát végez. Képűn-, kön ekekormány-mélyítést készít mindig molesztált — A fegyelem nem a legjobb — fakadt ki Bakos István, aki a húzószint egyik gépésze. — Tegnap volt fizetés és ma már jópár emberemet szét kellett küldeni, mert sokan nem jöttek be. Mint már korábban is megtudtuk, igen sok ebben az üzemben az igazolatlan hiányzás. A múlt hónapban a húzószint 250 munkása közül 20 hiányzott igazolatlanul egy, vagy több napot. Ahol nélkülözhetetlen az ember, oda másunnan kell átküldeni. A megrögzött hiányzók elküldésére nincs mód: nem válogathatnak a dolgozókban. — Nehezebb-e ASAHI-val dolgozni* mint a korábbi módszerrel? — kérdeztük Bakos Istvánt — Igen, sok szempontból nehezebb. Korábban, megszoktuk, hogy ha nincs hiba, összejövünk, s beszélgetünk. Most szó sem lehet érről. Szigorúan megkövetelem, hogy ott legyen mindenki a helyén, a gép mellett és még véletlenül se aludjon el. Ha riasztanak, hogy baj van, azonnal be kell avatkozni. Mire — mondjuk — innét elérnék az egyes kemencéhez, már késő lenne. De ha ott van mellette a kezelője, nem történhet semmi hiba. Ezt egyre inkább megértik és betartják a kezelők. — Azt beszélik, a japánoktól, amíg itt voltak, nemcsak technikát, de fegyelmet is tanultak az itteni munkások... — Ez valóban így volt. Ukuda mindig molesztált ben- münket. Ha csak egyforintos nagyságú üvegcserepet meglátott a gépen, tüstént bökdó- sött, hogy pucoljuk ki. De ő maga se tétlenkedett. Volt úgy, hogy egy óra alatt végignézte mind a kilenc gépet, méghozzá alaposan. — Ök vajon miért dolgoztak jobban, mint az itteniek? — A saját elgondolásom szerint csak egy oka lehet. Itt örül a gyár, ha bejön valaki munkát vállalni, mert munkaerőhiány van. Azt se küldik el, aki 2—3 napot hiányzik igazolatlanul. Ottan meg sorba állnak a gyárak előtt, s aki rosszul dolgozik, avval nem teketóriáznak, kiteszik a szűrét. LESZEDIK A KAPCSOLÓT! A leszedőszinten találjuk Csonka Vilmost. Két éve dolgozik itt, leszedőként. Nem túl sokan vannak, akik két évig maradnak ezen a helyen. Vajon miért? — Az én meglátásom szerint azért — felelte Csonka Vilmos —, mert elég veszélyes munka. Égetheti és megvághatja magát az ember. Sokan úgy találják, hogy ehhez képest kevés a fizetés... Mint megtudtuk, a leszedők órabére 18—20 forint, ami több mint a szakmunkásoké. Túlórákkal együtt a havi fizetés megközelítheti az öt és fél ezer forintot. Megkérdeztük Csonka Vilmost: ő miért végzi ennek ellenére jól a munkáját. — Mert építkezem — felelte —, s kell a pénz. Itt pedig lehet túlórázni. Elmondta, hogy több nehézséggel is meg kell birkóz- niok. Nincs például mindig szódavíz, pedig nagy a meleg. Később megtudtuk, hogy hamarosan két „szódavízautomatát” helyeznek el a leszedőszinten. Panaszolta, hogy a mellékhelyiség nem használható, nincs takarítva. Másunnan úgy hallottuk, hogy ebben az itt dolgozók is ludasak, sokszor még a villany- körtét, sőt a kapcsolót meg a kilincset is ellopják, s haza* viszik. — Felróják az itt dolgozóknak, hogy sok üveg törik..' — Erről nemcsak mi tehetünk — felelte. — Nincsen váltótársunk, s a műszak alatt gyakran még öt percre se mehetünk el. Ez pedig fárasztó. Molnár Pál 1 NÓGRÁD - 1978. május 11., csütörtök 3
