Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

ffépdalkorök II. országos minősítése Színvonal, biztató kezdeményezések Egy a kiválóak közül: Karancskeszi együttese A kisterenyeiek jól minősült csoportja énekel­Ismer elterjesztés és propaganda Tisztelet a Filmszemnek Fontos állomás a minősítés minden amatőr csoport életé­ben, legyen szó akár irodalmi színpadról, tánccsoportól, vagy éppen kórusról- Az utóbbi években „kedvezett a szeren­cse” megyénk népdalköreinek és parasztkórusainak: megyei, majd 1975-ben országós, tavaly ismét megyei minősítő követte egymást. Ezután következhe­tett az az országos minősítés, seregszemle, amelyet a hét vé­gén Salgótarjánban, a József Attila megyei Művelődési Köz­pontban tartottak meg. Jó összetételű zsűri előtt (elnöke Alföldi Borúsa István, a Magyar Rádió munkatársa, tagjai a Kórusok Országos Ta­nácsa, azaz a KÓTA titkára, Tóth Mihály, Biemaczky Szi­lárd néprajzkutató, a KÖTA megyei titkára, Guthy Éva megyei művészet; bizottságá­nak vezetője, Réti Zoltán volt) 28 együttes, «U3 taggal mutat­kozott be ezen a másfél napon. Sok csoportot ©Uasór- tek érdeklőlő rokonok, felube- liek is, azonban kevés volt a kívülálló érdeklődő- Pedig ér­demes lett volna többeknek beülni a színházterembe. Hi­szen számos magas színvonalú produkcióban gyönyörköd­hettek volna. Ahogy azt a zá­ró értékeléskor a zsűri elnöke is megfogalmazta: színvonal, biztató kezdeményezések, újí­tások jellemezték a sereg­szemlét. Más vidékeken kör­zeti szinten, két-három me­gyéből verbuválódik ennyi jó kvalitású népdalkor, ezért is innen többeket tudtak jó. il­letve kiváló minősítésben ré­szesíteni­De mielőtt a végső értéke­lésre rátérnénk, érdemes né­hány gondolatot lejegyezni a pávaköri mozgalom mai hely­zetéről, a bemutató tapaszta­latairól. Az értékelés háromfordulós ciklusban zajlik: első lépcső­fok a csoportokat „összerázó”, gazdagító „szomszédolás”, az­az a környező községekben való vendégszereplések, csere­látogatások, kisebb-nagyobb pávaköri, kórustalálkozók, já­rási kulturális bemutatók. Ahogy az együtteseket bemu­tató narrátor! szövegekből és a megyei KÓTA-szervezet szakembereinek a véleményei­ből is kitűnt, a csoportok ke­resik a fellépési lehetőségeket, a célt adó bemutatkozásokat. Ez együtt jár a belső életük fejlődésével is, hiszen a rend­szeres próbák, megbeszélések szakmai tanácskozások segítik a közösséggé alakulást, a fel­lépések pedig közönséget szer­veznek, ízlést formálnak- A második fok a megyei minősí­tő — itt másokkal is összevet­hetik munkájukat, eredmé­nyeiket, tanácsokat kapnak a továbblépéshez. A szombat­vasárnapi országos minősítő azt bizonyította. legtöbben igyekeztek megfogadni ezeket. Sok pozitívumot nyugtázha­tott a zsűri a műsorok össze- | állításával kapcsolatban is: széles volt a skála a palóc la­kodalmastól a summás- es bá- nyászdalcsokrokig, a nemzeti­ségi népdalkincs bemutatásá­ig. Több együttes — például a berceli, a vizslási, a szur­dokpüspöki — jól ötvözte az éneklést a hangszeres muzsi­kával, hegedűt, citerákat, kö- csögdudékat is megszólaltat­tak- A többszólamúság kísér­lete jelentkezett a mihályger- gei és egyházasgerged Kórusnál, részben a szurdokpüspökiek­nél és legmagasabb szinten a nézsaiaknál. A színesítés esz­köze mellett a fejlődés záloga is. hogy több csoportban sze­repeltek fiatalok, iskolások az énekesek és a hangszeres kísé­rők között egyaránt. Nem volt könnyű a sok jó csoportot minősíteni. Többen kerültek az eddiginél maga­sabb kategóriába, mások meg­tartották korábbi minősítésü­ket- A mezőny legkiemelke­dőbb együttese a népdalkörök csoportjában a nézsai lett: a zsűri külön dicséretével orszá­gosan kiváló- A parasztkóru­sok kategóriájában ezüst fo­kozatot diplomával ért el a mihálygerge; és az egyházas- gergei kórus. Kiválóan minő­sült a berceli, a ceredi, a hol­lókői, a karancskeszi, a le­géndl, a moh óra—magyamán- dori, a nézsa—nógrádsápi és a vizslási csoport. Jó minősítést szerzett Erdőkürt, Etes, Kiste- renye, Kishartyán, Mátra- mindszent, Nemti Nógrádsi- pek, Palotás, Rimóc, Szur­dokpüspöki és Vanyarc együttese országosan mi­nősült Érsekvadkert, Heren- csény, Maconka, Szanda és Zabar. Az együttesek irányí­tóinak egy-egy műsorblokk el­hangzása után szakmai tanács­kozást tartottak, amelyen a zsűri tagjai hasznos tanácso­kat adtak a jövőre, a színpad- ralépés, -a műsorszierkesztés 1. Három nagyapám emlékeze­tével kitoldva az enyémet, őseii» családtörténetének ága-bogai között úgy járká­lok, ahogy madárszedő gye- rekkoromoan közlekedtem a rezgő nyárfák lombkoronáiban. Tehetem. Pennasercegtetők voltak valahányan. Leírták sorsuk fordulásait, talán utó­dai okulására, tán a maguk gyönyörűségére. ÜKAPÁM NEVELŐJE, KA­RA mátyás. A jászladányi pusztákról megárvultan vetődtem nagy- nénémes rokonságom révén a Csanádi káptalanságba. Sógor­fortélyaira vonatkozóan, ki­emelve azokat a jó kezdemé­nyezéseket, melyek színesíthe­tik, gazdagíthatják további munkájukat­A kívülálló, aki azért szur­kol, minél többen szeressék a közös éneket, a tiszta forrás­ból merített népi muzsikát, jó érzéssel távozhatott a bemuta­tóról. Hogy az értékelésre vá­rakozva egy hatalmas, 500 fős népdalkórus alakult a színház­teremben. az mindennél éke­sebben bizzonyította: van ere­je, sodrása a népdalköri moz­galomnak. bátyám, bizonyos Gavallér Mi­hály nevezetű, baromgazdája volt a gvargyiánnak. Engem kutya helyett vett maga mellé egyik lócsorda pásztorítására. Ugyan voltak még ott hasonló módban nálam idősebb süvöl- vények, ki milyen régóta, olyan rangban. Kokora Veli- zár komondor! sarzsival, egy vékonydongájú gyerek, Cső­ke Gyuri afféle uszkárku- tyai minőségben. Jómagam szaladj kutyám, térülj, kutyám, beosztásba ke­rültem. Mondhatom, a monostornak évekig nem láttuk akár a füstjét se. A Maros, Tisza, Körös erei között legeltettünk. Terebélyes nádasokkal söré- nyezett fekete gyöpségekben, vizek melletti partosokon. Né­mely erek a bihari hegyekből A Fílmszem régi, jól bevált műsora a televíziónak. Több éves léte alatt mindig igyeke­zett frissen tájékoztatni a né­zőket a filmgyártás és film- forgalmazás időszerű esemé­nyeiről, színészeket, rendező­ket, írókat, kritikusokat szó­laltatott meg egy-egy tartal­mi, művészi szempontból iz­galmasnak ígérkező hazai vagy külföldi produkció kap­csán, bepillantást engedett a filmművészet újabb áramla­taiba. Egész léte, munkája hasznosan szolgálta a filmes ismeretterjesztést és propagan­dát. A Filmszem most — máju­si adásában is felfigyelhet­tünk rá — bizonyos átválto­zásokon ment keresztül. Adás­ideje — egyelőre még nem tudni, tartósan-e — a délutá­niból az esti műsoridőre tevő­dött át. Készítőinek szemé­lyében is változásokat tapasz­talhattunk, s úgy érezzük, hogy mindezek használtak a jelentős múltra visszatekintő műsornak. A legutóbbi Filmszem szer­kesztői — Füleki József és Szabó György —, tekintettel filmgyártásunk és -forgalma­zásunk államosításának 30. év­fordulójára, a magyar filmnek szentelték a műsort. Perényi Endre rendező kalauzolásával beoillanthattunk a Pannónia Filmstúdió fiatalok műtermé­be, abba az alkotóműhelybe, ahol a világszerte elismerést I kivívott raiz- és animációs filmek készülnek, a legkülön­félébb technikával. Veress Jó­A klimatológusok már a kö­vetkező 100—200 éyre is elké­szítették az időjárásra vonat­kozó prognózisokat. A szovjet kutatók becslései szerint a nyolcvanas és kilencvenes futottak felénk, mások Arad tájékáról, vagy a Tisza, Ma­ros kiágazásaiból csurogtak. A Kurca nagy viz. Hajót hord, szálfatutajokat. A Ve- ker, emennek csak öccse, de erős, kisebb külümalom is el- kotyorászik rajta. A kórógy nem akármi, s a Csikor ér, meg a Vidrás. Azután a ta­vak, mind megannyi itatóvá­lyúi a baromságnak. Lakta ezt a tájat azon idő tájban éppen hat lócsorda, három csikócsa­pat, három ökörgulya, három disznókonda. Szép füvellő mezőségen, a kaszaperi határban sorakozott lakóbányánk. Amolyan egy­más mögé ásott veremházak voltak ezek, disznóhólyag ab­lakon át csöpögött beléjük valami fény és tapasztott ké­ményen át kojtolta el a tüze füstjét. Messzi utazások nagy töre- delmei után érkeztem el ide, mindjárt el is fogott a sír­hatnék. Se apám, se anyám. A tájék is olyan idegen. Hiá­ba süt száz ágra a nap, vaco­gok. De nem bírtam elpitye- redni. A legények veremszál­lásán öreg karvalyorrú bácsi kotyvasztott, Kara Mátyásnak hívták. Látta, hogy félre áll a szóm, mindjárt eltörik a mécses, hát elém csapott egy fatányért, hozzáláncolt faka­zsef kritikus — aki lapunk filmjegyzeteinek állandó szer­zője — Zsombolyai János leg­újabb munkája, a Kihajolni veszélyes iránt keltette fel ér­deklődésünket. Szabó György, a Filmtudományi Intézet mun­katársának jegyzete a szov­jet Beljajev — sajnálatosan egyelőre archívumban nyugvó — Budapest felszabadítását megörökítő filmjére hívta fel a figyelmet, joggal pendítve meg bemutatásának gondola­tát. y A legizgalmasabbnak azt a műsorblokkot tekinthetjük, amelynek kommentátora Lá­zár István író volt, s a való­ság megközelítésének módjait és lehetőségeit taglalta az új magyar „dokumentum-játék­filmben”. A téma időszerűsége vitathatatlan. Az utóbbi idő­ben ugyanis stúdióinkban szá­mos olyan film készült, amely a dokumentarizmus és a játék- filmkészítés módszereit ötvözi, s ily módon próbál természe­tes, hiteles képet festeni, álta­lánosítható igazságokat feltár­ni társadalmi valóságunkról. Ebbe a vonulatba tartozik Taar Béla Családi tűzfészek- je, ifjú Schiffer Pál Cséolő Gyurija, Gyarmathy Lívia Ki­lencedik emeletje — amely a napokban nyerte el az ober- hauseni nemzetközi rövidfilm­fesztivál egyik fődíját —, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Két elhatározása, a rí- móci, 75 éves "8zv. Kiss Ist­vánná életéről. És természete­sen Dárdav István, Szalai Györgyi Filmregénye, amely a években felmelegedés várható, ami a következő évezred ele­jén is folytatódik és csúcs­pontját a 2300-as, 2400-as években éri el. Ezt az idősza­kot lehűlés követi. nállal. A tányér tetejére rak­va tafhonyás csikópörkölttel. — ögyé, gubancos, ettül möggyógyulsz, hisz olyan lila vagy, akár a rézpeták, ami legyütt a halott szömirül! Vagy innál előbb? Kis csi­csóka pálinka mindig akad a ház körül, anélkül meg nem él a pusztalakó. Nyáron meg­posványosodnak a vizek, be­isszuk vele a kólikát. Ez min­denről jó, akár a szalonnazsír. Véltem, hogy nem sok al­kalma lehet az öregnek a beszélgetéshez, hisz nem is várja meg szavam, csak mondja, mondja. Olyan em­ber, aki, ha álmában nem beszélhet, úgy véli, nem is aludt. — Majd azután választunk egy szép szelíd hátas lovat. Csikós gyalog nem maradhat. Egy csöngés kis tatárt, ame­lyiknek a hátára pattanhatsz akár a gödörbül is! Ahogy az éhséget kiszorítot­ta belőlem a meleg csikópör­költ, fölengedett fagyosságom. Kara Matyi bácsi úgy oszto­gatja itt a jót, ahogy Jászla- dányban a nyakleveseket szo­kás. Elnyaltam a fakanalat, meg a tányért, illemre tanítottak engem korán elhalt szüléim, kiballagtunk a lovakhoz. téma középpontjában szerep pelt. Mégpedig érdekes kísér­letképpen. Láthattuk a film egyik jelenetét, az amatőr sze­replőkkel, majd ugyanezt „megrendezve” színészekkel. A kísérlet rendkívül szemlélete­sen mutatta meg a valóság megközelítésének különböző módját és lehetőségét, követ­kezésképpen hatását is. Az eredetiben lenyűgözött a be­mutatott életszelet bámulatos hitelessége, az ábrázolás lendü­lete, míg a másikban, a játékfilmes megvalósításban éppen ezek halványodtak el. A „dokumentum-játékfilm”, az űj irányzat nem tagadja a régi dokumentarista hagyo- mánvokat. de megújítja a já­tékfilm bizonyos elemeivel,' például az élethelyzetek re­konstruálásával, s általuk ki­vételes hangulatot, hatást tud ke^eni a nézőben. Hogy a mai magvar valóság minél teljesebb felfedezésében melyik a járhatóbb út, arra nem kapunk választ, de nem is kanhatunk, hiszen a való­ság megközelítésének módja sosem lehet önkényes — min­dig a választott témától, a tartalomtól függ. A Filmszem — a televízió számos más műsorához hason­lóan — kiváló szolgálatot tesz a filmízlés. a filmlátás szolgá­latában. Okos ismeretterjesz­tés, okos filmpropaganda.' AmoráÜs reklámíz, kisiskolás didaktizmus nélkül. Tisztessé­ges. szükséges művelődéspoli­tikai vállalkozás. (ok) | A XIX. században épült ház, » La Vigia valamikor erőd volt, spanyol csapatok menedékhelye. Sokszor változtatott tulajdonost, míg végig Hemingway kedvenc tar­tózkodási helye lett. A volt erő­döt, amely ma múzeum, Heming­way végrendeletében a kubai népre hagyta. A Havanna környéki, San Fran- ciasco de Paula falucskában épült ház kerttel, gyümölcsössel, úszó­medencével körülvéve ma is olyan, mint egykori tulajdonosa idejében volt. A helyiségekben mindenütt kitömött állatfejek láthatók — ■ nagy vadász trófeái. A puskák, kardok tucatjai mellett a másik Jellegzetesség a ház szinte min­den zugát betöltő könyvmennyi­ség. Hét nyelven írott »0*« kötet található itt — szabadpolockon, asztalokon, székeken. Az épület tornyát Mary asz- szony, Hemingway özvegye épít­tette, pihenőül szánva az Írásban elfáradt mesternek, Hemingway azonban csupán egy negyedórát töltött itt a torony elkészülte után, többé soha nem kereste fel. Annál inkább őt idézi a Pilar, az a hajó, amelyen halászni járt ki a tengerre. Ma Is ott horgonyoz a kert öblében. A La vigia az egyik leglátoga­tottabb kubai múzeum. Kubaiak és külföldiek sűrűn keresik fel a viejo (az öreg), Mister Way, az Americano, vagy ahogy a nép nevezi öt, a Papa utolsó lakóhe­lyét. Egy csapat tarpán nyámmo- gott a szikes delelő kopáro- sán, úgy néztem, inkább a föld sóját nyaldossák, mint a füvet csipdesnék. Amúgy jó húsban levő csorda volt a tarpánság. Csúnya lovak. Kis. kerek farú, nagy fejű, szomorú jószágok, jámbor szemükben tán elhagyott keleti őshazá­juk utáni vágyakozás. Tűrőb- bek az embernél. Étien, szom- jon futnak napokon át, s nyik- kanás nélkül fújják ki ma­gukból az utolsó párát, őseim szerint az ősök ezek ősein jártak be a világot, amoda az Uráltól a franciák földjéig, el a görögökig, meg vissza. Felénk se égtek hasztalan, beszéd nélkül az éjszakai pász- tortüzek. Járt ott szó, ahogy szél sétált a nádasokban. Pró­bált öreg katonasorsú, vilá­got látott hadfiak, akasztóié­ról levágott lótolvajok, nyugal­mazott martalócok, lókupecek, marhalopók meséltek mellette. Kokora volt a lovaknál, úgy adódtam át neki, ahogy őr­állók váltják egymást. Nem volt beszédhetnékje a legény­nek, fél lábon állt, botjára támaszkodott. Ahogy Kara otthagyott bennünket, meg se mozdult. Messze elnézett a fe­jem fölött. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1978. május 9., kedd G. Kiss Magdolna röth Beles: LEGENDÁK A LÓRÓL Mai lévéai aulaiunk 22.20: Háborús képeskönyv. Bertolt Brecht elsősorban drámaíró, most mégis mint költőt mutatja be a televízió. A Háborús képeskönyv kevéssé ismert költeményeinek felidézése. Brecht a fasizmus uralomrajutása után, már 1933-ban emigrálni kényszerült. Prágán, Bécsen, Zürichen át Dániába ment, ahol több évet töltött. A korabeli német képeslapok, lamelyekhez hozzájutott, rövid versekre ihlették, ezekből álltak össze a könyv oldalai. , „Ha már állig fegyverben Németország Esik majd rajta szörnyű sérelem És a Dobos megkezdi háborúját.” „A Dobos majd szabadságról papol, Ára elnyomást hoz, melynek párja nincsen. S győzelmes lesz ő mindegyik csatában, Kivéve a végsőt” A műsorban közreműködik: Benedek Miklós, Berek Ka­talin, Jordán Tamás és Molnár Piroska. Időjárásprognózis Hemingway-múzeum v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents