Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

Korlátomolt demoliralis mus T KlSZ-küIdöít^yűlések r tFolytatás az 1. oldalról) lődött a vitakészség; több új forma: kiselőadások, szemlél­tetőeszközök, vetélkedők be­vezetésével javult a képzés hatásfoka. A közel száz pro­pagandistának csaknem fele tagja az MSZMP-nek, 64 szá­zalékuk rendelkezik marxista —leninista esti egyetemi, il­letve alapfokú pártiskolai vég­zettséggel, többségük az ifjú­sági mozgalomból került ki. A továbbiakban az Edzett ifjúságért tömegsportmozga­lom eredményeit ismertette a városi titkár. Hangsúlyozta, hogy a sportot, a testedzést a szocialista életmód részének tekintik, s az ifjúsági szerve­zetek programjaiban, rendez­vényeiben is ennek kell tük­röződni. A beszámoló elhangzása után 15-en szólaltak fel, mondták el véleményüket, ja­vaslataikat. Bablena László, a kábelgyár bizottsági titkára a fiatalok helytállásáról szólt a gyár közel 800 milliós értékű beruházásában. Robb Zsuzsa, a Budapesti Finomkötöttáru- gvár balassagyarmati gyárának küldötte a helyi tapasztalato­kat, eredményeket ismertette. Náton Nóra, a Szántó Kovács János Szakközépiskola diákja az építőtábori munka, a társa­dalmi tevékenység közösség- formáló hatását hangsúlyozta. 'Tersztyánszki Rudolf, a KISZ Nógrád megvei bizottságának titkára a felsőbb szerv érté­kelését tolmácsolta, részletei­ben elemezve a városi KTSZ- bizottság munkáiét, maid szólt az elkövetkező időszak feladatairól. Dr. Gulva Pálné, az úttörőház igazgatóia szen­vedélyes hangú hozzászólásá­ban megköszönte a KISZ-es lezettségeiket. A lakóterületi fiatalok segítségét, példamuta- fiatalok jelentős eredménye- tását. Zentai Csaba, az MSZMP két értek el a társadalmi mun' városi bizottságának titkára értékelte az elhangzott beszá­molót, majd a párttagépítés és a pártmegbízatások fontossá­gáról szólt. A küldöttgyűlés második ré­szében megválasztották a 13 fős KISZ-bizottságot, s Váradi Andrást megerősítették titkári tisztében. Az 1976 óta eltelt időszak­ban végzett munkát értékel­ték a KISZ Salgótarjáni járá­si bizottságának küldöttgyűlé­sén, amit vasárnap tartottak a megyeszékhelyen, az MSZMP I.-es körzetének he­lyiségében. A tanácskozás résztvevői őszintén beszéltek az elért sikerekről és a még meglevő gondokról, megoldás­ra váró feladatokról is. Az elnökségben helyet fog­lalt dr. Gordos János, a me­gvei pártbizottság titkára, Füssy József, a KISZ Nógrád megvei bizottságának első titkára. Szabó István, a járá­si pb titkára, Czene József, a járási hivatal elnöke, a párt VB-tagja, Gálics Zsuzsanna, a járási pénzügyi ellenőrző bi­zottság elnöke, Vincze Bé’a. járási úttörőelnök, valamint Földi- Sándor. Radics Julianna és Oravecz József, a járási KISZ-bizottság tagjai. Elsőként Oravecz József, a járási KISZ-bizottság titkára tartotta meg beszámolóját. Elmondotta, hogy a KISZ-es fiatalok eleget tettek az alap- követelményeknek, helytálltak a tanulásban, a munkában és teljesítették honvédelmi köte­Munkahelyi étkeztetés Nem mindegy, hogy milyen hangulatban áll fel délben a dolgozó az asztaltól. Az üze­mi étkezés színvonala, minő­sége és mennyisége jelentősen befolyásolja a munkahelyi közérzetet. Maradjunk először az ada­toknál: hazánkban a munka­helyi étkeztetést jelenleg 1 millió 250 ezren veszik igény­be, a foglalkoztatottak 37,1 százaléka. Jelenleg 1956 ven­déglő és bisztró foglalkozik üzemi dolgozók előfizetéses étkeztetésével. Az ellátás na­gyobb részét azonban a Bel­kereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó 11 munkahelyi vendéglátó válla­lat látja el, amelyekhez 934 ét­terem és 1559 büfé tartozik, s évente több mint 5 milliárd fo­rint értékű forgalmat bonyolí­tanak le. A felsoroltakon kívül 1308 üzemi konyha pedig kü­lönböző üzemek, vagy intéz­mények kezelésében van. A fejlesztés sürgető feladat, mivel a munkaképeskorú nők hetven százaléka dolgo­zik, így a munkahelyi étkezte­tés az ő munkájukat is köz­vetlenül könnyíti. Elsősorban gépesíteni és korszerűsíteni kellene az üze­mi konyhákat, hogy a munka- feltételek jobbak, kulturáltab­bak legyenek. Talán így vonzóbbá válna ez a szakma, ha új jelentkező nem is na­gyon akad, legalább a régiek itt maradnának. Ennek érde­kében a vendéglátó vállalatok minden lehetőt megtesznek. Egy hagyományos feltételek mellett dolgozó, ezer személy­re főző konyhán például reg­gel hatkor kell kezdeni az előkészítést, hogy délre ebéd legyen. Ahol mirelitárut használnak, ott elég, ha nyolc­kor fognak hozzá a főzéshez, s tizenegyre tálalni lehet, az első turnus asztalhoz ülhet. Ezzel a módszerrel 30 száza­lékos létszám- és 30 százalékos energiamegtakarítás érhető el.' Sajnos, ma még a hűtőipar teljesítőképessége szűkebb ha­tárokat szab a mirelitáruk el­terjedésének az üzemi étkez­tetésben. Nem egy panaszt hallani a munkahelyi étkeztetés minő­ségére, mennyiségére és egy­hangúságára. Sokan otthoni ízeket és bőségesebb adagokat szeretnének. Nézzük azonban mekkora összegből kell előál­lítani egy-egy ebédet ,iz üze­mi konyhán. A nyersanyaghá­nyad lehet hét, vagy kilenc forint, attól függően, hogy az illető üzem, vagy intézmény hogyan állapodik meg a ven­déglátó vállalattal. Erre jón a harmincötszázalékos haszon­kulcs. A kérdés magától adó­dik: miként lehet ebből az összegből minőségben és mennyiségben is megfelelő menüt elállítani? A munka­helyi vendéglátó vállalatok át­lagos árrésszintje 24,5 száza­lék, a költségszintje viszont 25,77 százalék. Hogy mégsem ráfizetéses, azt a hússzázalé­kos állami támogatás biztosít­ja (ételártámogatás nyilvános éttermekben 16 százalék), ezen kívül eszközlekötési járulekot sem kell fizetni a munkahelyi étkeztetés esetében. Az üzemek és intézmények saját hatáskörükben döntenek az étkezési norma és a hoz­zájárulás költségeiről. Megha­tározó ez, mivel nem min­degy, hogy egy gyár, vagy üzem mennyivel támogatja a jóléti alapjából a dolgozók ét­keztetését. Némelyik vállalat csak egy forint ötvenhat fil­lért szán erre a célra, de akad olyan vállalat is, amelyik ti­zenkét forintot. Elsősoroan a hozzájárulás nagyságától függ, hogy milyen minőségű és mennyiségű étel kerül a dol­gozók tányérjára. Mert regi igazság: vékony pénzből csak soványan lehet főzni! a. t. kák végzése és a személyes példamutatás terén. A hibák­ról szólva megemlítette, a 209. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet KISZ-szervezetét, ahol a taglétszám egy év alatt száz fővel csökkent és a ta­nulmányi eredmények is rom­lottak. Sok fiatal áll még az egyház befolyása alatt, az‘ ő politikai képzésük, szemléle­tük megváltoztatása fontos feladat. Küzdeni kell az anya­giasság és a kispolgári szem­lélet ellen is. Gálik Zsuzsanna, a pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke a pénzgazdálkodásról, az ifjúsá­gi politikai alap helyes felhasz­nálásáról, a klubok fenntar­tásáról és jobb működtetésé­ről beszélt. A két beszámolót követően tizennégy hozzászólás hang­zott el és több hasznosítható javaslat is jegyzőkönyvbe ke­rült. Füssy József, a KISZ Nóg­rád megyei bizottságának el­ső titkára rámutatott azokra a területekre, ahol az eddigi­nél még többet kell tenni és felkérte a fiatalokat, hogy vállaljanak védnökséget a kis- terenyei csőgyár építésénél, amelynek termelési értéke évi egymilliárd forint lesz. Szabó István, a járási pb titkára is méltatta a járás KISZ-szerveinek aktív, emel­kedő színvonalú munkáját, aminek alapját az egyre emel­kedő taglétszám és a fiatalok politikai-gazdasági felkészült­sége képezi... A vita összefoglalása után a jelenlevők egvhangú szavazás­sal elfogadták a dokumentu­mokat és megválasztották a pénzügyi ellenőrző bizottság, a KISZ Salgótarján járási bi­zottság tagjait, valamint a me­gyei küldöttgyűlés küldötteit. A titkári teendők alól fel­mentették Oravecz Józsefet, akit Kiváló ifjúsági vezető ki-, tüntetésben részesítettek, a járási KISZ-bizottság új titká­ra Balázs Ottó lett. A pénzügyi ellenőrző bizott­ság elnökéül Gálik Zsuzsan­nát, titkárául pedig Tari Ro­záliát választották a jelenlevő KISZ-tagok. Szabad mozgás gyáregységi szinten A Váci Kötöttárugyár nagy- vállalati rendszerben tevé­kenykedik. Ennek megfelelően az üzemi demokratizmus ket­tős formában és két szakasz­ban valósul meg. Először „kor­látozott” formában, amidőn a kazári gyáregység a szakszer­vezeti tanácsba küldött öt főn, és a hét bizalmiküldöttön ke­resztül képviseli megbízottaik érdekeit, a nagyvállalati fel­adatok ismeretében. Második szakaszban a szabad mozgás jegyében teljesen érvényesül a gyáregységi önállóság, a központi feladatok reájuk eső részének végrehajtásában, ön­ként adódik a kérdés: ilyen felépítésben miként érvénye­sül az üzemi demokratizmus, hogyan tudja a kazári üzemi szakszervezeti bizottság, a bizalmi érvényesíteni jog- és hatáskörét. A MUNKA VELEJÁRÓJA — Nem neheztelt, de ma sem tapasztalunk olyat, hogy a gyáregység vezetője méltat­lankodva az üzemi szakszer­vezeti bizottság és a bizalmi­ak megnövekedett jog- és ha­tásköre miatt — kezdi a be­szélgetést Bozsik Lászlóné, a szakszervezeti bizottság tit­kára, majd így folytatja: — A jó kapcsolat kialakításában közrejátszott, hogy a gyáregy­ségvezető nemcsak elismeri jo­gainkat, hanem kéri, sőt el is várja, hogy a vitatott, vagy a megoldásra váró kérdések­ben foglaljunk állást. Vita persze van, ez azonban a munka természetes velejárója. Nem biztos, hogy mi mindig jó oldalról közelítjük meg a különböző kérdések megoldá­sát, de ugyanez vonatkozik a gazdasági vezetésre is. — Nem volt vita azon, hogy nekünk is segíteni kell a ha­tékonyság növelésében, a munkaidő jobb kihasználásá­ban, a minőség javításában, így hát a szakszervezeti bi­zalmiak a fegyelmet, rendet szerető, azt megkövetelő sza­lagvezetők, művezetők mellé álltak, állnak, s közülük egyre többen elbeszélgetnek azokkal a munkatársaikkal, akik vala­milyen módon hátráltatják, vagy zavarják' a közös célok elérését. — A szokásosnál hosszabb, talán szenvedélyesebb vitára került sor a bérfejlesztések­nél, de csak néhány esetben. Ilyenkor addig nem állunk fel, amíg meg nem egyeztünk. Igen, egy dologban — a fi­zikai havidíjas, időbéres dol­gozók új átsorolásánál — át­menetileg zavar, bizonytalan­ság volt.. Ez a kollektív szer­ződés módosításából adódott. Sikerült bebizonyítani az érin­tett dolgozóknak, hogy az új elszámolási rendszerrel — a ledolgozott napokat is figye­lembe véve — kettőszáz fo­rinttal lesz több a havi kere­setük, mint korábban — mondja Bozsik Lászlóné. — Mi okozza a legtöbb gon­dot a szakszervezeti bizott­ságnak és a bizalmiaknak? — A gazdaságvezetéssel kö­zösen kialakított elképzelése­inket, versenyszervező, ter­melést segítő munkánkat za­varja, hogy nem kifogástala­nok a szabásminták, nem meg­felelő minőségű a kelme, gombhiány miatt kell állni. Emiatt rapszodikus a termelés; egyszer nekirugaszkodunk, az­tán újra lefékezzük az ütemet. A napi telefonjelzésekre sem változik úgy a helyzet, ahogy mi szeretnénk, ahogy az évi tervek teljesítés^ számunkra előírja — mondja az üzemi bizottság titkára. lem a különböző kérdésekben.’ Még sohasem fordult elő ve­lem, hogy háttérbe kerültem volna, mert dolgozótársaim érdekeit képviseltem, és más volt a véleményem mondjuk a bérezésnél vagy a jutalom­osztásnál. Ellenkezőleg. Ál* lásfoglalásomat csaknem egy az egyben visszahallom a kü­lönböző jelenségek, kérdések megítélésében. Bizony, elő­adódik, hogy egy-egy dolog­ban munkástársaim között is nehéz igazságot tenni. Így van ez a túlóráztatásnál. Az egyik­nek a szabad szombat nem jó, a másiknak a nyújtott műszak nem felel meg. De ilyenkor is helyt kell állnunk, mert a megnövekedett jog- és hatáskör nagyobb felelősséggel is jár. Ma már nem elég csak a bélyeget szétosztani... Az előbbieket erősíti meg Radics Sándorné szakszer­vezeti bizalmi: — Az Idei bérfelosztásnál Nagy György- né csak hatvan fillér órabér, emelést kapott. Emiatt meg­haragudott rám. Pedig nem. csak én, hanem dolgozótársai is megmondták neki: ennyit érdemel! Pedig tudna jobban is dolgozni. De csak akkor, ha egyedül van, vagy még egy társával dolgozik. Ha többen vannak, elbeszélgetik az időt. A PARTNEROKNAK IS FIGYELEMBE VESZIK, INTÉZKEDNEK Vajon a szakszervezeti bi­zalmiak is ugyanúgy véleked­nek, mint Bozsik Lászlóné a megnövekedett jog- es hatás­körök érvényesítéséről ? Elsőnek Szűcs Józsefné vá­laszol, akit a bizalmikül­döttek közé is beválasztottak munkatársai. Ezt «mondja: — A gazdaságvezetők igyekez­nek a felvetett gondok meg­oldásában segíteni. Ha törvé­nyes, és van rá lehetőség, ak­kor elfogadják javaslataimat. A felsőbb szervek véleményét és állásfoglalását is közlik ve­Nemcsak az előbbi példa, hanem sok más, apró jelen­ség is mutatja, hogy a megin­dult egészséges, demokrati­kus folyamatban sok minden tisztázásra és megoldásra vár. Hogy a bizalmiak még job­ban megfeleljenek feladataik­nak, az üzemi szakszerveze­ti bizottság rendszeres tovább­képzést tart részükre. Jó len­ne ezt egybekötni a partnerek, a művezetők rendszeres fel­készítésével is. Mert az em­berismeret, a találékonyság, a jó kapcsolatteremtés, a talp-, raesettség mellett csak az tud igazságos nemet és igent mondani, aki ismeri jogait, kö­telességeit, az állami rendel­kezésekből adódó lehetősége­ket. V. K. Csipkcverö gifár fii „gyár” szó többnyire a gépek zaját asszociálja. A ki- rovi Március 8. gyárban azon­ban csupán a csipkeverők, az­az a könnyű fapálcák finom csattogása hallatszik, ezekkel készítik az ügyes kezű nők a szebbnél, szebb csipkéket. A csipkeverésnek régi ha­gyományai vannak. Például a vofogdai csipke története a XIII. században kezdődik. Csipkeveréssel foglalkoztak a jelecki és rjazanyi parasztok is. A XVIII. század kezdetén a vjatkai kormányzóságban in­dult meg a csipkekészítés. A vjatkai csipkeverők sokmin­dent átvettek elődeiktől, s felhasználva az átvett tapasz­talatokat, sajátos helyi min­tákkal gazdagították a csipké­ket : növényi díszítőelemekkel. Ma a vjatkai csipkeverők munkái a Szovjetunió más te­rületén készített csipkékkel méltó módon képviselik ezt az ipart a hazai és nemzetközi kiállításokon, ahová különfé­le cikkeket szállítanak a kis zsebkendőktől kezdve a deko­ratív vállkendőkig. Mines hiány ötletekben Nőit az újítások száma a Nógrádi Szénbányáknál A Nógrádi Szénbányák dol­gozóinak újítómozgalma révén újabb jelentős eredmények születtek. Megállapítható: öt­letekben továbbra sincs hi­ány, amit híven bizonyít, hogy az idei év első négy hónapja alatt több újítást adtak be, mint 1977 hasonló időszaká­ban. Április végéig kétszáztizen­egy javaslatot nyújtottak át az illetékes szerveknek, akik ebből százötvenkilencet tartot­tak hasznosításra alkalmas­nak. Ezek várható gazdasági eredménye megközelíti a há­rom és fél millió forintot, ami növekedést mutat; hasonló­képpen az újítók részére kifi­zetett százharminháromezer fo­rint is jelentős összeg. Az év első harmadának újí­tási eredményeit nagyban elő­segítette az áprilisban meg­szervezett újítóhónap, s az eb­ből fakadó újítási verseny. A kellő előkészítés és a szerve­zés hatására e négy hét alatt több javaslatot tettek, mint a korábbi évek havi átlagának háromszorosa. Százharminc-» egy újítást, ésszerűsítést je­gyeztek be ezen idő alatt a naplókba. Mitöbb: ezek kellő kidolgo­zottságára, magas műszaki színvonalára, a megoldások praktikusságára jellemző, hogy belőlük százat fogadtak el. S jelentőségüket még fokozza, hogy' a javaslatok túlnyomó része megegyezik a vállalat műszaki fejlesztési célkitűzé­seivel. Korábban ezeknek csak mintegy ötven-hatvan százalé­ka felelt meg az újítás felté­teleinek, a bányászat igényei­nek. Az újítóhónap javaslatainak elbírálását soron kívül végez­ték; várható hasznuk éves szin­ten meghaladhatja az egymil­lió-háromszázezer forintot. Az üzemek közti verseny­ben a legjobb eredményt a nagybátonyi gépüzem érte el, negyvenhat benyújtott újítás­sal, s ezek több mint hétszáz- hetvenezer forintot érnek. Itt, a Jegorov nevét viselő szocia­lista brigádban dolgoznak olyan kiváló újítók, mint a fiatal szakmunkás Kecskés István, valamint Szklenár Sándor, aki a többi között ezért á tevékenységéért kap­ta meg a Kiváló dolgozó ki­tüntetést. A kisterenyei építési üzem­ben húsz, közel háromszáz- ezer forint értékű javaslatot fogadtak el. Ménkesen tizen­hetet, a szorospataki üzemben pedig tizenkettőt. A szorospa­taki újítóhónap eredménye kétszáznegyvenezer forint, s a három legeredményesebb újító közül is kettő — Puskár Ferenc művezető és Molnár János lakatos — innen került ki, a nagybátonyi gépüzem művezetője, Palotási Ferenc társaságában. / A Nógrádi Szénbányáknál újabban beérkezett javaslatok is bizonyítják az újítómozga­lom eredményességét. Négy esztendeje dolgozik a Glóbus Nyomda rétsági telepen Juhász Ferenc gépmester. Eddigi munkája elismeréseként a közelmúltban Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült. A BRILLANT ofszet nyomógépen az Egyesült Izzó, illetve a hazai gyógyszergyárak részére készít több színnyomásos cso­magolóeszközöket, műszakonként, 150—170 ezer darabot. — kép: bábéi — NÓGRÁD - 1978. május 30., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents