Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

Bili v m II előtti Sinkovits és Karinthy Ferenc A múlt hét végén nyitották nát váltson. A néző ugyanis feladatukat, különösen a meg országosan az ünnepi könyvhét hagyományos ren­dezvénysorozatát. A televízió nemcsak az eseményekhez szorosan kötődő műsoraival — a Könyvsá tor-sorozattal — emlékezik a könyv egyetemes, emberi kultúrát terjesztő sze­repére, az irodalom politikai, humanizációs feladatára, ha­nem kimondatlanul az irodal­mi művek adaptációjával is. Az elmúlt évtizedben külö­nösen sokat tett és elvitatha­tatlan eredményességgel ezen a téren. Ki ne emlékezne a hazai és külföldi stúdiókból kikerült világhírű regények televíziós változataira, példá­ul A fekete városra, a For­syte Sagára, a Strogoff Mi- hályra meg a többiekre. Is­mert ezeknek a sorozatoknak hatása a könyvterjesztésre is; egy-egy sikerült feldolgozás után ugrásszerűen megemel­kedik az eredeti irodalmi alapanyagok iránti kereslet, a tévénézők ezrei ostromofják meg a könyvesboltokat, keres­ve Mikszáth, Galsworthy, Ver­ne műveit. Ez az ismétlődő jelenség egyben eldöntött egy, a művészeti közvéleményben keletkezett, olykor egészen ma­gas hőfokon izzó vitát is a televízió és a könyv, illetve irodalom közötti kapcsolat té­makörében. Bebizonyosodott, a tévé általában nem kon- kurrencíát jelent a könyvnek, az irodalomnak, éppen ellen­kezőleg: olyan hasznos segí­tőtársa, amelyre nemcsak tá­maszkodni lehet, hanem szük­séges is. — nem sértésnek szánom — naiv és illúziókat táplál, min­dig a következő folytatástól várja a nagy izgalmakat, a váratlan fordulatokat, a meg­ragadó élményt Ilyen a pszi­chológiája. Alighogy befejeződött az angolok által készített Emma sugárzása, újabb sorozat mu­tatkozott be szombaton a kép­ernyőn: Turgenyev Apák és fiúk című regényének angol tévéfilmváltozata. Négyrészes produkció, hogy milyen lesz, majd elválik. A kortárs — örömmel kons­tatáljuk —, elsősorban a ma­gyar irodalom jelentős helyet kapott a hét televíziós műso­rában. Csütörtök este az 1961- ben tragikus körülmények kö­zött elhunyt Sarkadi Imre egyik novellájának, A Horto- bágyon-nak feldolgozását láttuk, szombaton a megyei kapcsolatokkal is rendelkező Vihar Béla Egy katona megy a hóban-ját, valamint Ka rinthy Ferenc Földünk vidéke című tévéjátékát. A két prózából készült adap­tációról szólunk. Havas Péter (forgatókönyv­író és rendező) Sarkadi-film- je csak részleteiben tudta meg­idézni az írót és világát, egé­szében nem több rutinmunká­nál. Képsorai nemegyszer utánérzéseknek tűnnék, vala­hol valaki korábban már meg­fogalmazta így, vagy hasonló­an ezeket a gondolatokat. Ne­vezetesen és konkrétan a vá­rosi ember, a tanácsos úr és ta­nácsos, Gerbár Tibor, aki mérnöki pontossággal építi fel a figurát. Karinthy Ferenc nélkül nem jelenhet meg a Körkép, a ma­gyar novellairodalom könyv­hétre kiadott válogatása. Olyan az értéke, rangja. A mostani kötetben a Marich Géza utolsó kalandját olvas­hatják az érdeklődők. Értel­miségi közegben játszódik, az író megszokott derűs, groteszk hangján szól az emberről, kapcsolatairól. Ügy, ahogyan Karinthy Ferenc tévéjátéka, a Földünk és vidéke. Dobai Vilmos forgató­könyvíró és rendező alkotása különböző műfajok elemeinek vegyítésével született. A szín- jatékos eszközök dominálnak benne, de megtalálhatók a já­ték- és dokumentumfilmesek is. Erénye, hogy ezek egységét tudta megvalósítani. Igényesen válogatott az író Leányfalu és vidéke című kötetének törté' neteiből, bár némelyiknek és megjelenítése a kívántnál kissé laposabbra sikeredett. A más­fél órás játék közepe táján ér­zünk némi unalmat, az eleje és a vége viszont érdekes, szellemesen csipkelődő. S Karinthyból nem hiányzik az öngúny sem, erről győz mega francia határon való átkelése, a két Betty története, vagy a zárósztori, a pénzkölcsönzés. Rengeteg színészt vonultat fel a produkció. Közülük Jani Ildikó, „de leginkább” Sinko­vits Imre remekel. Az íróval való személyes találkozás (mindenki összevetheti vele) a hortobágyi csikós szemben- A sorozatok egyébként — állását, az előbbi megalkuvó élményét adja. Intellektuális, még akkor is, ha kevésbé si- puhányságát, az utóbbi konok, szellemes, vagány, emberséges kerültek —, rendkívül nép- de nagyon is érthető, megala- és minden olyanféle, amilyen pozott állhatatosságát. A szí- Karinthy Ferenc. Bizonyára nészek viszont — valamennyi- nem orrolna meg érte, ha Sín­en vidéki társulatok tagjai, az kovits továbbra is a képében ő „felfedezésük” a rendező leg- sétálgatna, főbb érdeme — jól oldják meg (ok) szerűek. Csapnivalóan rossz­nak kell lennie ahhoz, hogy a készüléktulajdonosok több­sége műsor közben kapcsolja ki az apparátot, vagy csator­Á Szovjet irodalom júniusi számából Az erkölcsi számvetés lírája címmel Juri} Boldirjev Borisz Szluckij költői fejlődésének újabb állomását elemzi tanul­mányában. A Magyarországon mind a mai napig „háborús költőként” ismert Szluckij — bár még nemrégiben is így írt: „Ha verset írtam, csuk a háborúról / Talán... De még­sem. Soha, semmi mást" — legutóbbi 1973-ban és 1F75- ben megjelent két versesköte­te alapján már körvonalazha­tó, új lírai feladatok megol­dására érett meg. Ezt a folya­matot jól tükrözi az Ágh Ist­ván, Fodor András, Garai Gá­bor, Hars György, Nyilasy Balázs, Rab Zsuzsa, Rónay György, Rózsa Endre és Szlly Ernő fordításában közölt versösszeállítás is. Saját ina ga és kortársai egyéniségének meghatározó vonásait, az egyén önmegvalósulásának formáit keresi, s találja meg a történeti tudattal élő, a tör­ténelemért felelősséget vállaló emberben. Ott érzik ez még szívesebben rajzóit jellemké­peiben is, mint például az Ö- kék című költeményben: . Lá­bam vele sétált / csöndes-bol- dogan annak a hadnak / sorá­ban. hol Chagall / közkatona de Rembrandt tábornok, ahol a festéklopás / egek szivárvá­nyából szokás, / hol nem unat­kozás / a dolgunk s halálunk nem halálozás”. Sokoldalúan mutatja be Elő múlt című rovatában a lap Anna Ahmatova munkásságát. Két nyelven közölt versei és Alekszandr Biokról, valamint Amadeo Modiglianiról szóló emlékező írásai mellett L. Mandrikina filológuspontos­ságú tanulmánya a k-iltőnő hátramaradt naplójegyzetelt mutatja be és elemzi mint az Ahmatova életével, irodalmi pályafutásával és munkássá­gával foglalkozó irodalmi ku­tatás értékes forrásanyagát.'A Fórum rovatban V, Raszpu- tyin Élj és emlékezz című re­gényéről olvasható két elemző, s néhány ponton egymással vitatkozó tanulmány Almást Miklós és Nyikolaj Kotyenko tollából Hagyományok nélkül Sziget a szárazföldön HA VALAKIT —, AKI va­lamelyest járatos az ország­ban — arra kérnénk, beszél­jen Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged vagy akár Kecskemét, Eger kulturális életéről, válaszol a többiek nevében is Dankó Tibor. A klubvezető, Pajor József — „számvitelis- hez” illően — adatokkal ér­vel. — Tulajdonképpen nálunk előbb-utóbb megemlítené, sem rosszabb az arány, mint hogy „egyetemvárosok”. Ez a szó nem egyszerűen az egye­temek, vagy főiskolák puszta létezésére utal, hanem jelzi, hogy az ottani felsőoktatási intézmény meghatározó sze­repet játszik a város kultu­rális életében. Salgótarjánról ez aligha mondható el. Tud­juk, a Pénzügyi és Számvite­másutt. A háromezres műsza­ki egyetemen elégedettek, ha a nagyobb rendezvényekre a hallgatók 10 százaléka rend­szeresen eljár. Ennyien ná­lunk is összejönnének, csak­hogy ez mindössze 15 főt je­lent. Még rosszabb a hely­zet az egyes érdeklődési kö­rökön belül. Zenével, iroda­ii Főiskola kihelyezett tago- lommal, képzőművészettel zata fiatal intézmény, hall- csak néhány an foglalkoznak: gatóinak létszáma is mindösz- mélyebben. A szervezett for­szé 150. Ám a város sem tar- mának nincs értelme. Min- tozik a népesebb megyeszék- denki maga keresi meg az helyek közé. Ennek ellenére önképzés módját. — vagy talán épp ezért — — Azért gondolom a kis érdemes megvizsgálnunk, létszámnak is megvannak az hogy a dinamikusan fejlődő, előnyei. Könnyebben össze kulturális téren is biztató lehet tartani a tagságot, eredményeket felmutató Sál- — Ebben én is hibás va- gótarján vérkeringésébe mi- gyök. Az év elején kellett ként épül be a főiskola. Fon- volna beszoktatni a diákokat tos ez már csak azért is, mert a klubba. Később már nehéz az itt végzett műszaki értei- egyeztetni az időpontokat. A miségiek közül mind többen vizsgaidőszakban szinte lehe- helyezkednek el Nógrád me- tetlen összegyűjteni a hallga- gyében. Nem mellékes tehát, tókat. Ehhez igazán szímvona- hogy a főiskola három éve las programok kellenének, de alatt mennyire veszik ki ré­szüket a közművelődésből. PALACKBA ZART SZELLEM Hiba lenne a főiskolások kulturális igényeit az ifjúsági klub — a kulturális éiet hi­vatott centrumának — rend- szertelen működése alapján megítélni — közölték beszél­getésünk kezdetén azok a — többségükben végzős — hall­gatók, akik szívügyüknek te­kintették a főiskolán eltöltött éveket. Elmondták, hogy ta­pasztalatuk szerint a gazda­sági főiskolákon fokozottan jelentkezik az igény a humán műveltség gyarapítására. Mi az oka, hogy eredményekben ez nem mutatkozik meg? — Nincsenek hagyománya­ink ezen a téren. A tanárok — bár minden támogatást megadnak — a diákok kez­deményezésére építenek. Kö­zöttünk viszont hiányzik az igazi szervező egyéniség — TólH Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL délebéd idején, de lovat egy jét. Amolyan seggenülő kis — Aztán hányán vagytok? szálat a régi szálláshelyén enyhelyet rakok én magam- — kérdem tőle, mert tudtam, __. nak, minden természeti tünet hogy lólopók, kóborok nem n em lelek Gondoltam, ezek az ’es6re ^ Gyújtok tüzet, mernek egyesével járni. pusztát váltottak. Nem voltak kjs rac vaslábasom alá, pőrö- Mondja aztán, hogy hárman, ott mezsgyehatárok. Ment a lök. Irdalt szalonnát hányok Mondom, szólítsd a többit is jószág az orra után a jó le- bele, réti kígyóhagymát. Raj- enni. Fütyülj nekik, gelőmezőt keresve. A pásztor ta száraz tBrhonyát párolok. _ Azoknak hiába, félholtan meg a nyomában. Egy nyírfás Csobolyónyi kulacsom ma- feküsznek a kákasban. cam elé ná^rtorftom falato- Adok ennek a feketeképu­ligetben álltak a regi verem- ®am pasztoritom, taiato lábasomból de úev za­.? , ,, .. .. . . , ,,, zok. Hunyorítanak le a csilla- J*ík a laoasompoi, ae úgy za házak, volt ott három asadék gok rám, de olyan nyugalmas bal, akár éhkutya, les a kula- Is. Egy a kappanoké, a légé- csöndességgel, ha egy fűszálat cs'Mnra. Na, egy cserpákkal nyék szállását nevezték így a elharapnak állataim, égzen-. ^ko^®^Kerdia gésnek hallik. Nem vagyok £° botjaimból van-e meg? borivó, dehát a vizek ismeret- Mondom, teli a kunyhó vele. — Itt vagyunk, Matyi bá- na Batidát rajta, ha a kedveip akadt, meg a nagy közös. De lenek itt, barátkozok a ku­tyám körül hárman! Ne ve- kantaros lett volna rá. De hát ember nem lakhatta azt mar iaccsal. Pipára kapok, ülök a gye nagy esküvésnek, de én keppel sem szívesen fordul- evek óta. A. tetejük bedűle- kiík/\o cr»óíókom omKa*. kétszáz évig kisbojtárja le- tam felé, azon is csak a bu­szek, hogy eszem abrakos ta- bánat lakott az én számomra risznyájába szedjem tudal- masságait. — Köll az néked, gyerök? De igazán? — Akár a falat kenyér! seoes járású, szaraz io von lahol messz6j Kondoros Irá- "nvi"lovát Ha mese: számításba ve- df,aci°s' J^a’ nyában, bolhányi lófigurákat pásztor nincsen i szem az időt, ahol három nap me^eS, egy nadszál meg nem Vgiek Félnapi járóföldet is 19. rasi lőbanktól kapott pénzeket hát éppen megvehettem vol- nősök, egy elelmes verem állunk. messziről Tudta hányadán évek óta. A tetejük bedűle- buböT száTáW,~ ember’köze- Mikor PiMr«itP dezve, ajtajuk leakadozva. w* szemből Kicsi tűz nisloeott rám. Mikor eltörölte Lépteim zajára ürgecsalád c*ak amilyent a száraz zsom- a sz^J0t, mondom _ neki, hogy A parancs meg úgy szólt, ®zalaút ki a vermek hűvösé- bék ’lobbant, de fényében ege- Mietet c^ihhanthafunk ’ beíéiük hogy menjek Kaszapörre. bol. A lóhátról agas nyírfára belien ijesztő alak tűnik elő. De nem nagyon akart mennU j x i hágok, de felmaszok már a Készült voltam minHonro ue nem nagyon aKart menni a hajladozó fahegybe, hogy ^sTaz úgy° sem lehet het ................ K akas . lovagoltam, szétlássak a határon. No, va- iesA k)nóU ember ne kerülges- “ lonut,ak' sebes járású, száraz ló volt, lahol messze, Kondoros Irá- “n* ennvlCY ha feldó öntöttem neKÍ kulacsot leste, tartotta oda a fakupát. Berúgsz, disznó, de hátha köny­mellé állítva) nFebben mondja el, micsodák, .. ..-r .. ________ „ meUe áIUtVa! kicsodák. Ha két napja bírják e gy esztendő, akkor éppen zorren, mindenféle varta már megtettem, mert a földönjáró Se szó, se beszéd, csak nagy amazok, hát most keltsek még háromszázhatvanöt évig él- az esot- Éjszaka is, ahogy jót- nem mehet toronyiránt, mint gorombán rámreccsent, hogy: kettőt életre, magam ellen, tünk egy kenyéren. És a na- ® csil.agok sűrűn sora- a madar. Minden bucka, tó- — De adjék ám önm, mert hogy elássanak itten a ..ondo­pok az éjszakával oly észre- *???*?£ odafönn, majd letaszi- csa kigntés és bércéi meg- különben . . .! vétlen ömlöttek együvé, ahogy 89“^ egymást Levelibékák uraltatja magát. Azt körül- Hanem én is aztán a vas- a Maros oson a Tiszába. Mun- napogtaK, _aaru^ Kiáltott,^ lo kenjlgetjük, olyan karéjokban, tagján kezdem: hogy a pusz rosi Nagyfeketán? Ahhoz sem éreztem hirtelenjében valami nagy huzalmat. De mondom ő kának is úgy illett a napok ^am vadász va a^áta- ha k,ieSyenesedne. az ember tai eb az'anyádat, hát kinek Rögükben levő horzdUÍTádÍ.aió0hoz a Görény" mat Ys megsirákolt ík a fees- eljutna annyi uttal tiszteljelek ?! - _ de^azza^ ^ fo­Lippára. cimborái segedelmére, alá szedte szutykos Maga lábait, — Örülök a szerencsének — csikóshoz a karikásostor. k?k’ °J7a!\ Elérek estefelé egy szedett- hamaf mérges^^csőre 'töltött mintha dicsekedne, csak vág­- Azután mikor Rákteltól v«te« I6c.,p,tot a kondoros! SSEsSSP*. Start ÄS d°“ h““m * “av“1' .SU kikC“ äaKÄvtSk1üSL „SST Ä rm »da4;rade - "w * ktres, neve­esi, nogy csavarodon az eieie .. . ... . ma nincs Korúié. A lovak hanem vesd magad a földre, ZGtPS Bankó Tanrsi hanriáiá útja? csillogtak, joharapó legelők te- megnyihogják jöttömet, fej- mert nem állok iót az élete- Jancsl bandaja­— Ha hinnék a táltosokban, rulkoztek, de azok is várták je] fordulnak felém, de fáról- dért! k°* Vd®yunk ■ hát azt mondanám, azok vet- az esőt. nak jS; szaglásznak, félnek. ték kezükbe szerencsétlen sor- Járatos voltam én e tájon. Feleresztem Basát, csak úgy Az , éhes farkast ismerni m0nd0m _ Naev hírre vé­sőm fordulásait. Hiszen vol- Évente forogtunk, átmentünk nyergestől, hadd komázzon Támad! Na ez a rusnya rekedte masát Két éve hai­tam olyan földhöz vágott ál- rajta, túl a Körösnek, neki velük. De egy bíbic nem szól féreg is. Sebbel jön rám, mi- kuráSszák a nérzekútornk val lapotban, ha Elzevir Jakab Berettyónak, hol Gyulának, le hozzám. Sok dévánkozásom re a levegőbe pukkajtom a sasok de nvomát se száenü azt parancsolja, Szicíliába Szegednek. Lóval bajmolódó nem lehetett. Sose szerettem a puskát. Elvetette magát, mint ,Szívesen naroláynék vele menjek, én nekiindulok! Csak ember téreken jár, ha hagy- felhőt tétlen bámulni, födél is a szentpáli szajha. A fülem a ' .. rf)kr)norn •_ va„J a bánatomtól valahogy szaba- ják. Mentünk bújdokolva, kéne a fejem fölé! Ezek a durranástól csengett, hogy m- ’ dúljak. Pénzem is volt. ötszáz egész méneseket lopva át ka- szegény, - nem tudom honnét eleinte nem is hallottam si­lovat hajtottunk Rákóczinak, tonai csapatok között oda, csődített lovak úgy élnek, ránkozó szavát a félig ájult — Na, avval maga nem pa­Csengő aranyakban fizetett a meg vissza. Nem magunknak ahogy az ég madarai. Legel- embernek. Valami olyant si- rolázik! Két napja fölakasz- kasznárja, abból nékem is loptunk, gazdai parancsolatok- nek, isznak, egy szó nem kell valkodott, pedig hozzá se tották Csongrádon! Mink is csurrant egy csöppecske. ra mozogtunk. Elég az hozzá, nékik parancsul. Na bicskára nyúltam még, hogy előbb ad- a]jg bírtunk elinalni. Szök- Amúgy is dugdostam a foga- odaérek ilyen esőváró ájult kapok, kétöles kivirágzott ná- íak neki enni, aztán kár tünkben kardlapozták be két _________________________ das prémezi a rétet. Vágom, százfelé szabdalhatom. pajtásom fejét. / » ___ ___ , , I kévézem szederindával össze- Gondoltam, ismerlek tor­it NOGRAD = 1978. május 30., kedd l sáskötéllel bubozom a tete m a, milyen édes a harapásod! (Folytatjuk) az évi 7000 forintos kulturá­lis alapból nemigen telik elő­adókra. — Kerestük a kapcsolatot gyárakkal, üzemekkel — ve­szi át a szót Poroszka Ottó. Anyagi támogatás ellenében közös rendezvényeket szer­veztünk volna. A gyárak többsége azonban már „fog­lalt”, szerződés köti őket más kulturális intézményekhez. SÖRKERDfiS Beszélgetésünk színhelye a kollégium impozánsan beren­dezett társalgója. Középei» tábla hirdeti: casino 16—22 óra között. — Ez ma már nem jelent semmit. Szerettük volna a társalgót jobban kihasználni, de nem sikerült. Legfeljebb jó tv-műsor esetén telik meg. Egyébként a szobákban, vagy a városban töltik estéiket a kollégisták — tájékoztat ke­serű iróniával valaki. Hama­rosan fény derült a monda­tok mögöttes tartalmára. Megtudtam, hogy a „város” alatt a Karancs, illetve a Sör­bár értendő. A kollégiumban ugyanis — egy rendelet elő­írja — tilos szeszes italt áru­sítani. Mindenesetre elgondol­kodtató ez a bizalmatlanság felnőtt emberekkel szemben. Ráadásul — mint azt egy helybeli hallgató megjegyez­te — a főiskolások ezeken a helyeken is zárt közösséget alkotnak. Miért kell hát egy üveg sörért a város nem épp legolcsóbb szórakozóhelyeire menni? — kérdezhetné bár­ki, aki már megfordult a miskolci, debreceni vagy a pesti egyetemek kollégiumai­ban, ahol rendszeresen, vagy alkalomszerűen működnek büfék. Persze eltúloznánk a dol­got, ha a kollégiumi közösség kialakulásának hiányát kizá­rólag ennek tulajdonítanánk. K. O.-VAL GYŐZ A SPORT Szándékosan nem tettünk eddig említést a főiskola sportéletéről. Ez az egyetlen terület, amely — más egye­temekkel, főiskolákkal is ösz- szevetve — kiemelkedő ered­ményekkel dicsekedhet. A hallgatók 70 százaléka aktív művelője valamelyik sportág­nak. A kosárlabda, női, fér­fifoci, az atlétika népszerűsé­ge elsősorban a tanárnő, Szarvas Józsefné érdeme. — Zsuzsa néni már a felvé­teli során megtudakolja, hogy ki mihez érez kedvet, s már az első napokban „lecsap” a tehetséges gyerekekre — je­gyezte meg Virág Éva, aki szintén aktív kosaras. — Hogyan lehet, hogy az intenzív, mindennapos tanu­lás ellenére ilyen sokan spor­tolnak? A SPORT AZ MÁS. Arra senki sem sajnálja az időt — szólta el magát valaki, s ez az őszinte megnyilatkozás fe­leslegessé tett minden továb­bi kérdést... — pinlej; — , \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents