Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

Taitják . a színvonalat A pásztói Béke Termelő­szövetkezet Zója nevét viselő szocialista brigádja már elér­te at aranykoszorús címet, s az idén is ezt tűzte ki célul. Vállalták (többek között) az anyagköltségek 2 százalékos csökkentését, mely évi 10 ezer forint megtakarítást je­lent. Ezen túlmenően 800 tár­sadalmi munkaórát ajánlottak fel. A cukorrépa és gyümölcs betakarításában^ kívánnak részt venni, részben szabad szombatjaikon és vasárnapjai­kon. Kézimunka-kiállítást ren­deztek, melyen két héten ke­resztül ismerkedhettek a né­zők a palóc motívumokkal és keresztszemes hímzésekkel. A véradásban is kiemelke­dő eredményt ért el a kol­lektíva. Az idei akcióban a .tagság 70 százaléka vett részt. Támogatja a közösség a mát- raszőllősi óvodát, melyet a napokban látogattak riíeg, hogy a nemzetközi gyermek­nap alkalmából átadják a brigád ajándékait, egy nagy játékcsomagot. A hét végét a kollektíva közös kirándulással tölti. Bé­kés megyébe, többek között Gyulára utaztak. A szerszámkészítés nemcsak szaktudást, hanem nagy fi­gyelmet is követel. Ez tükröződik Marsuda Andrásné ma­rós arcán a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben TG38ggi?iflB@s SCoaiursascBn MENNYIRE egyforma em­berek a bányászok! Hiába, hogy az arcélük eltérő, a sze­mük sem egyforma, mégis amikor együtt vannak, egy­formának tűnnek. Ahogyan köszöntik egymást, ahogyan örülnek egymásnak. Azt, szok­ták mondani, a munkájuk te­szi őket ennyire hasonlóvá, mert annyira egymásra van- pak utalva. Amikor Hányáson eljön a heggel, mozgalmassá válik az élet A bejárati csarnok szé­les, de megtelik emberekkel. Egymást követően hozzák őket a munkásj áratok. A nappalo­sok igyekeznek lefelé, az éj­szakások pedig már frissen mosakodva, kiöltözve, csak a szemük az éjszakai fáradtsá­guk bizonyítója, jönnek kife­lé. Aztán csend lesz. Minden­ki elfoglalja a helyét csak a Ventillátor zúg megszakítás nélkül. Cseréli a levegőt a föld alattiaknak. Így kezdődik a munka mindennap Hányá­son, amikor a Mátra felett ki- yirul a reggel. Most nem egészen így tör­tént A párttagok még nem szálltak le. Párttaggyűlésre készültek. Ott voltak a bánya vezetői is. Laczkó István, az Igazgató, Csammer Emil a pártvezetőség titkára és a töb­biek. Az alapszervezetek ki­néztek maguknak egy-egy sze­rény helyiséget és tanácskoz­tak. Az egyes alapszervezet a személyzeti vezető szobájá­ban foglalt helyet. Nem nagy létszámmal ültek le tárgyalni. Legtöbbjük lent dolgozik a föld alatt. Ok azok, akik a szénfej tők előtt vágják a vá­gatot. Elővájósoknak nevezik őket Kemény emberek. Idő­sebbek, de köztük már a fia­talabb nemzedék is. Osgyáni József, aki sok bányászévet megélt már, bányászruhába öl­tözve ült be a taggyűlésre. Aztán Szundi Lajos, a fiával az első széksorban. Lipták Ti­bor a rokkant vájár, aki most a portási teendőket látja eL Forgács István, aki szakszer­vezeti tisztséget Is betölt, a középkort képviselte. Aztán a fiatal Molnár Gyuszi, majd Szabó Károly, a vájár és a többiek. Palicza György a megbí­zott pártszervezeti titkár je­lentette be, hogy a Központi Bizottság legutóbbi ülésének határozatairól tárgyalnak. AZ ELSŐ percek múltán, amelyeket még az izgalom hevített, kiegyenlítetté vált a titkár minden szava. És ahogyan átmelegedett a hang­ja, egyre meggyőzőbb lett A szűk szobában az ország min­den gondját örömét, a dol­gozó emberre váró feladato­kat behozta, és fordította ezeket a bánya méreteire, sa­ját munkájukra. Így fogal­mazott: „A kányási szén jó és keresett. A bányánk korsze­rűsítésére közel százötvenmil­lió forintot fordíthatunk”. És sorolta mennyit a gépekre, a fürdő korszerűsítésére, a dol­gozók lakásépítésének segíté­sére és más, életszínvonalat javító juttatásokra, amelyből részesülnek az idősebbek, a többgyerekes családok és mindazok, akik becsülettel dolgoznak. És akkor hangsú­lyozta. — Nekünk bányászoknak ezzel szembeni kötelességünk a munkánkat egyre javítani. Most már valóban, mint az első számú gazdának a köte­lessége, folyt a tanácskozás a kányási egyes pártalapszerve- zet taggyűlésén. Mindenre ki­terjedően, ahogyan a Közpon­ti Bizottság elvárja. Aztán sor került arra, hogy maguk a párttagok is elmond­ják véleményüket. A gondol­kodási csend után megkezdő­dött a beszélgetés. Nem hang­zottak el nagy szavak, hanem csak egyszerűek, de igazak voltak. Szólhattak volna a si- kereikről, hiszen azt is elér­tek munkájuk során. Mégis arról beszéltek, amit szeret­nének ha nem árnyékolná be életüket. Forgács István mond­ta el elsőnek, hogy ebben az esztendőben sok szenet kell adni Hányásnak, és az eddi­gi fejtési eredmények aggo­dalomra adnak okot Nagyon őszinte volt a hangja: — A feladatok végrehajtá­sával lemaradtunk... — és mondta, hogy a gépüzem dol­gozói olykor milyen szemre­hányást tesznek ezért a szén­falnál dolgozóknak. Szót kért a fiatal Molnár Gyuszi. Szenvedélyes volt a hangja. Érződött hogy meny­nyire átéli amit mond. Valaki kérte Palicza Györ­gyöt, hogy zárja be az abla­kot, mert a ventillátor zúgá­sa zavarja a tárgyalást Fe­szültebb lett a hangulat. Sza­bó Károly kért szót és arról beszélt, hogy a fiataloknak adjanak nagyobb szerepet a munkában. Kerüljenek a fej­tésre dolgozni. Javítsák a technikai feltételeket is, hogy a bányász dolgozni tudjon. Aztán Palicza György vá­lasszal illette a felszólalókat Kinyitották újból az ablako­kat. Bejött a szobába a ta­vasz és a ventillátor zúgása, ami hívogatónak tűnt KÄNYÄSON, az egyes alap­szervezetnél véget ért a párt­taggyűlés. .. Bobál Gyula VASÁRNAPI JEGYZET Jóslatok RpWffp! bal lábbal kelhettem fel, mert otthon maradt az autóbusz- bérlet, a konektorban a viUanyvasaló zsinór­ja, valaki befalazta a szerkesztőségi szoba aj­taját, a telefon megsüketült, a tűzoltók vi- kendre mehettek. A baj nem jár egyedül, most már végérvényesen bebizonyosodott, s ebben nincs semmi babona. Ettől a meggyőző­désemtől még az sem tántorított el, hogy kormos képű kéményseprővel hozott össze a sors, s miközben a gombomat kerestem, majd elütött egy Lada. Micsoda szerencse, hogy megúsztam! Pedig kiszámolhattam volna, hogy a biorit­musok nem ígérnek sok jót az elkövetkező napokban, de hát szaktekintélyek cáfolják, s régi tanulság, hogy az okosabbra üdvös hall­gatni. Művelt ember különben sem ül fel, holmi jóslatoknak, még akkor sem, ha a me­teorológiai intézet most már heti előrejel­zést is közrebocsájt és maholnap elkészül a prognózisok öröknaptára. Egykor Delphoiban a Parnasszus lábánál felszálló gőzöktől papnők ájuldoztak, motyogásukból a jövőt látók saját szájízük szerint formáltak jóslatokat. A tur­pisságot első Theodosius aztán megelégelte, s bezáratta a jósok kisipari műhelyét. Ilyen veszély persze nem fenyegeti a holnapi időjá­rás megjövendölőit, akik Zeusz papjaival el­lentétben —, akik Dodonában tölgyfák su­hogásából és forrásvizek csobogásából vontaK le kétértelmű következtetéseket — tudomá­nyos alapon rajzolnak esőtérképeket. Az időjárás aztán átírja az egészet, ideig óráig cáfolva a természet megismerhetőségét mezőgazdasági szakembereink bánatára, ök a jóslás megbocsáthatóbb válfaját űzik, a becs­lést. Becsülik a búzát, mennyit ad hektá­ronként, mások a Munkácsy-képet, pedig azt mondják felbecsülhetetlen értékű, s közönsé­gesebb helyen már csupán kinőtt télikabátok, éltes rádiók jutnak a becsüsnek, aki csodá­latos és irigylésre méltó tulajdonságokkal rendelkezik, hiszen első látásra megmondja, hogy a jövő héten mennyibe kerül a felöltő, így aztán szegény Theodosius foroghat sír­jában, mert nálunk a becslőket is becsülik. Manapság különösen sok a jóslat. Még né­hány nap, aztán megkezdődik az argentínai labdarúgó-világbajnokság. Az idegek már pattanásig feszültek. Talán jeles labdarúgó­ink a legnyugodtabbak, akik nem vállalkoz­nak jóslásokra. Közvéleményünk annál in­kább, s már több szakértő kollektíva, akár egy többismeretlenes egyenletet levezette, hogy a Rímet Kupa utódját eleve elküldhet­nék Magyarországra. A hírek szerint a Nem­zeti Múzeumban a koronázási ékszerek szom­szédságában talán tudnak még néhány négy- zetdecimétemyi helyet szorítani a trófeának. A Hétfői Hírek is jövendölésre biztatja olva­sóit már hetek óta, s a lelkes sportbarátok holtbiztos kezekkel írták be, hogy rúgnak-e tizenegyest a magyar csapat mérkőzésein. De nógatás nélkül is elhangzanak a futball- előrejelzések a Baróti-fiúk mellett, vagy el­len. Hiszen a felmérések szerint közvélemé­nyünk két táborra oszlott, miként a televízió­ban nemrégiben bemutatott Prémium című film után. Nemhivatalos értesülés szerint né­hány salgótarjáni gyárban a film nevelő ha­tására komolyan foglalkoztak a gondolattal, hogy nem veszik fel a prémiumot. Ebben csak egyetlen dolog akadályozta őket: sem­mi biztosíték rá, hogy egyáltalán kapnak. S ennek megállapításához különösebb jós­tehetségekre sincs szükség. Mert függetlenül a csillagok állásától — minden híreszteléssel ellentétben — a prémium a jól végzett munka, a minőség, termelékenység, satöbbi, függvénye. Azt is hallani, hogy a főhős bri­gádvezetőt állítólag valamelyik nógrádi épí­tőipari szervezet dolgozójáról mintázták. De a személyazonosság megállapítására folyta­tott nyomozást kénytelen voltam beszüntet­ni, mert arról tájékoztattak, hogy a megye- székhely lakásépítési ütemének vontatottsága, a balassagyarmati TÖVÁLL és építőipari szö­vetkezet egyesülése, a létesítmények átadási határidejének sűrű módosítása nem hozható összefüggésbe a filmben látott-hallottakkal. Nálunk mindennek objektív okai vannak. A fő ludas az időjárás! Meg azok a ronda szerkezeti elemek, mert a világ minden kin­cséért sem hajlandók maguktól egymásra épülni. Már a jóslás! láz engem is elragadott. Elő­került a varázsgömb, a padlón fekete macs­kák kergetőztek fehér egerekkel, a szekrény tetején fülesbagoly émelygett varázsfüvek édeskés illatától, a gázkonvektorban kékes, buja láng lobogott, — persze csak takarékon —, a hókusz-pókuszhoz előírt összes kellék rendelkezésre állt, hogy megjövendöljem az argentínai kaland eredményét. «jóslatom, hogy —7 s erre a ’fejemet teszem — ott lesz a magyar csapat a vb tizenhatos döntőjében. Hogy ez nem jóslat? De legalább igaz! Aki nem hiszi, járjon utána. Szabó Gyula Korszerűsödő vasút Tovább bővítik a következő években a jelenleg 14 000 ki­lométer hosszú NDK vasúthá­lózatot A vasúti fővonalak 7 500 kilométer hosszú, teljes kihasznált hálózatát a jövőben két, vagy három vágánnyal szélesítik. Mint dr. Heinz Schmidt közlekedésügyi miniszterhe­lyettes elmondotta, 1971 óta 1100 kilométeres szakaszon helyeztek üzembe második vá­gányt. A Skandináviából Kö­zép- és Dél-Európába átme­nő forgalom gyorsítása érde­kében még 1978-ban elkészül a Berlin és a Rügen-szigetek közötti pályaszakasz második vágányhálózata. Bővítik a villamosított vo­nalakat is, melyek jelenlegi hossza 1500 kilométer. A Ber­lin, Drezda, Lipcse és Halle közötti két-, vagy többvágá- nyú vasútvonalakon a » jövő­ben villanyvonatok közleked­nek. Rossz körülmények A Volán 2. számú Vállalat a megye területén öt vasútál­lomáson végez fuvarozást, nem éppen a legmegfelelőbb körülmények között. Hiszen Salgótarján-külsőn az állo­mási rakterűiét nem teszi le­hetővé a korszerű árumozga­tási technológiák alkalmazá­sát. Teljes egészében hiány­zik a térburkolat, s oldalra­kodó sincs. Balassagyarmaton és Szécsényben a körülmé­nyek még némileg elfogadha­tók, de Pásztó és Kisterenye vasútállomáson jelentős mun­kák elvégzésére van szükség. A megyében nemigen van olyan > állomás, ahol a korsze­rű egységrakományos árumoz­gatás feltételei adottak. Rendszeresen küldik a kü­lönböző zöldségféléket az őr­halmi termelőszövetkezet ker­tészetéből a dejtári ZÖLDÉRT átvevőhelyére. Tízezer fej sa­látát szállítottak el, mostaná­ban ezer csomó zöldhagymát visznek hetente. A közös gaz­daság majorban levő kerté­szetében, a Pusztaér dűlőben a friss zöldáru szedésén túl növényápolási munkák is folynak. A leszedett saláta helyére uborkamagot ültet­nek. A hollandi ágyakban a magról kelt palántát, a fólia alatt retket, paorikát gondoz­nak. A szabadföldön paradi­csom, karalábé, saláta dísz­ük, melyek kifejlődve Dejtár- ra kerülnek, a szerződéses kötelezettségnek megfelelően. Képünkön: a közös gazdaság kertészeti brigádja, közöttük a kiváló szakember hírében ál­ló, 18 esztendeje itt dolgozó Rakovszki Tibornéval. és Mé­száros Máriával. Mellettük Kanyó Istvánná és Hegedűs Ferencné, csomózzák a ZÖLD- ÉRT-hez kerülő zöldhagymát.- ki = Középkori település X közép-bánáti Szécsányban a felépítendő szerszámgépgyár alapozása közben a geológu­sok, a nagybecskereki (zren- janini) Nemzeti Múzeum szak­emberei középkori település maradványaira bukkantak. E felfedezésre azért kerülhetett sor, mert a Vajdaságban ér­vényben levő rendelkezés ér­telmében minden nagyobb méretű építkezésnél a geoló­gusok kötelezően átvizsgálják a terepet, hogy megállapítsák, nem rejlenek-e a föld mélyé­ben régi kultúrák maradvá­nyai. A kikindai öntöde által épí­tett szerszámgépgyár alapozá­sánál a geológusok a XII. szá­zadtól a XV. századig terjedő időszakból származtatható te­lepülés maradványait ásták ki. Radovan Radisicsnak, a nagybecskereki Nemzeti Mú­zeum régészének véleménye szerint ez az első ilyenfajta lelet a Vajdaságban. A geoló­gusok először két, derékszög alakú ház alapjaira bukkan­tak. Sok-sok kerámiatörmelé­ket, köztük négy, teljesen ép, értékes edényt, egy XII. szá­zadbeli kis üstöt, házilag ké­szített enyvet és sok csontda­rabot találtak. A két ház környezetéből vízgyűjtő edények kerültek elő, a közelben pedig egy tö­megsírra bukkantak. Nígy csontváz feküdt a sírban. Szakvélemények szerint a tömegsírlelet ritkaságszámba megy ezen a vidéken. Az ed­digi ásatások során ilyesmi a Bánátban még nem fordult elő. Javítják A Pásztói községi közös Tanács az idén is jelentős összeget fordít a közutak fel­újítására, korszerűsítésére, Palotáson az Árpád és a Mikszáth utakat javítják. Hé- halomban a Petőfi utcát szé­lesítik. Szarvasgedén a régi hidat építik újjá. Az utak korszerűsítésére a tanács 1,2 millió forintot for-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents