Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

Ahogy én látom az energiatakarékosságot

A síküveggyár energiaosztályát raktárszerű épület emeletén találom, egy vízhűtőtorony közvetlen közelében. Az apró, barátságossá varázsolt irodában öt íróasztal zsúfolódik, de helyet szorítottak egy piciny tárgyaló- asztalnak is. Derűs tekintetű fiatalember fogad, Pusztai Gábor, osztályvezető.

— Örülök, hogy ránk gon- cloltak ezzel a témával — mondja lelkesedéssel, miközben bemutat munkatársainak. — Nekem is van mondanivalóm az energiatakarékossággal kapcsolatban.

Hangja vibrálásából feszültséget érzek. Mintha fellépés előtt álló színésszel beszélnék, ámde nyílt tekintete mindennél jobban árulkodik: nem a szerepelni vágyás munkál benne.

Helyet foglalunk a kis tárgyalóasztal mellett, s már kérdezném is, de egy pillanat türelmet kér.

— Ivánkám, Jégy szíves ülj mellénk te is — szól Dombóvári Iván művezetőnek, egyik munkatársának, s magyarázatul hozzáteszi: — Remélem megérti kérésemet. Hiszen két hónapja, hogy energiaosztályvezető lettem. A kollégám kisegít, ha valahol megakadnák, hiszen évek óta itt dolgozik.

Habozás nélkül a téma kö- tepébe vág:

— Tagadhatatlan, foglalkoz. tak itt korábban is energiatakarékossággal. De ez a téma régebben kevésbé volt központi kérdés. Tulajdonképpen az élet, a fejlődés kényszerítette ránk, hogy az energiára jobban odafigyeljünk. A gyár fejlődik, növekszik a termelés mennyisége, ami fokozottabb energiafelhasználással jár. Képzelje csak el, mi annyi földgázt fogyasztunk, mint egész Salgótarján együtt. Jelentős a fogyasztásunk elektromos áramból, vízből és gőzből is. Energiafogyasztásunk növekszik, s éppen ezért

'A lengyel központi statisztikai hivatal jelenti: 1978. január 1-én az országban 34,9 millió lakos élt, ebből 20 millió a városokban és 14,9 millió a falvakban. Az előrejelzések szerint az év második negyedében megszületik a 35 milliomodik lengyel állampolgár. A felszabadulás óta a lengyelek 12,2 millióval szaporodtak. A lakosok számát tekintve Lengyelország Európában a hetedik helyet foglalja el, a Szovjetunió, az NSZK, Nagy-Britannía, Olaszország, Franciaország és Spanyolország mögött. A városiasodás tekintetében pedig a 12. helyen áll: a lakosság 57,3 százaléka városlakó. Ez a szám

1980-ban várhatóan eléri a 60, 1990-ben pedig túllépi a 65 százalékot. 1977-ben a százezres lakosú városok száma 33 volt.

A felszabadulás után az első jelentős demográfiai hullám az ötvenes években, a második pedig a hetvenes években következett be. Így

1971—75 között Lengyelország aktív kereső korban levő lakossága több mint 1,6 millióval gyarapodott. A jelenlegi ötéves tervben a növekedési ütem csökken, ami a 80-as években a munkaerő nagyobb mértékű hiányát fogja jelenteni. Ez pedig megköveteli a munkatermelékenység további nagyfokú növekedését.

Az 50-es évek demográfiai csúcseredményeképpen rendkívüli módon megnövekedett a házasságkötések száma. 1965-ben 200 000, 1970-ben

már 330 000 házasságot kötöttek. Ennek tudható be, hogy nagyobb ütemben kezdődött meg a lakásépítés.

Az országban 1977-ben 667 000 gyermek született, a népszaporulat pedig több mint tíz ezrelék volt. A népesség fele 28 év alatti. A legfiatalabb a lakosság az északi és a nyugati vajdaságokban. A demográfiai mozgás továbbra is tart. 1977-ben kétszázezren

nem engedhetünk teret a fel- használás lazaságainak.

— Az ön által említett fejlődés kényszere milyen intéz, kedéseket váltott ki a vállalatból, az energiaosztály kollektívájából?

— Dinamikusabb fejlődés a

tavalyi energiatakarékossági határozatot követően indult meg nálunk is. Elengedhetetlen volt már soraink rendezése a vállalaton belül. Elkészült az energiaosztály szervezeti szabályzata. Az osztályon belül három csoport működik: az energiagazdálkodó, a -felhasználó és karbantartó, valamint az ügyintézőcsoport. Helyet jelöltek ki az energiaosztálynak, noha én inkább energiaüzemnek nevezem magunkat szívesebben. Egyelőre ennyien vagyunk, de újabb öt dolgozó belső áthelyezési javaslatát tettük a vállalatvezetés asztalára. Hiányoznak még tüzeléstechnikusok, környezetvédelmi szakember, de nagyon kellenek vízvezeték-szerelők, kazánkompresszor- és transzformátortelep-kezelők, gázvezetékhegesztők. Keressük a megfelelő embereket, s ha szükséges tanfolyamot is indítunk a szükséges képzettség megszerzése érdekében.

Pusztai Gábor egy irattartóból előveszi az 1978-as energiatakarékossági tervet, közben Dombóvári Iván megemlíti, hogy bizonyos szervezési gondok zavarják az energiaosztály tevékenységének hatékonyabb kibontakozását. Mivel az osztály nem rendelkezik javító, karbantartó dolgozókkal a különféle munkákat, javításokat az üzemviteli részlegtől kell megrendelni.

— Kétségtelen, hogy ez a gyakorlat nehézkes — szól közbe az osztályvezető —, de nemcsak megrendelőleveleket írunk, jó a kapcsolatunk a társosztályokkal és az üzemekkel. Nélkülük nem is oldhatnánk meg jól a feladatuntelepedtek át a falvakból a városokba. A tendencia viszont csökkent, mert egyre több fiatal találja meg számítását a fejlődő mezőgazdaságban.

Megnövekedett az életkor is. Amíg az 50-es években a férfiak átlagos életkora 58.6 év volt, ma 67, a lengyel nő pedig 64,2 helyett több mint 74 évet ér meg.

kát, aminek az eredménye mindannyiunk közös célja.

Az idei energiatakarékossá, gi terv alig két gépelt oldal. Rövid, de célratörő. Az osztályvezető magyarázza:

— Vállalatunk sajátosságainak megfelelően nálunk két energiahordozó, a földgáz és a villamos áram döntő fontosságú. Mind a két energia- fajtából egy-egy százalékos megtakarítást tervezünk. Ez a kis szám a földgáznál félmillió, a villamos energiánál százezer forintot jelent. A fajlagos gázfelhasználás javítása érdekében jobb égőket szereltek fel a kemencékre, fokozatosan javul a műszerezettség. A Zagyva III. műszerezettsége iparági szinten elismerésre méltó. Nos, hasonló műszerezettségre törekszünk másutt is. Azon fáradozunk, hogy az energiaosztály és a húzóüzem jó műszaki kapcsolatai elmélyüljenek, s gyakran szót váltunk a húzóüzemi dolgozókkal iá a feladatokról. A villamos energia egy kilowattórára eső költségének egyszázalékos csökkentését figyelmesebb, gazdaságosabb hasznosítással kívánjuk elérni. Ez a feladat az edzőüzemmel való jobb kapcsolatokat kívánja. Mert ez az üzem fogyasztja el a vállalathoz érkező villamos energia felét.

— A gőzzel és a vízzel hogyan takarékoskodnak?

— A gőz felhasználásánál százszázalékos kondenzvíz- visszavezetést akarunk elérni, mert ez jelenleg csak harmincszázalékos. Vízből önellátók vagyunk, noha többmillió köbmétert forgatunk meg. Saját búvárkútjaink vannak, de ha zavar támad valamelyik búvárszivattyúval a vízművek kisegít. Az együttműködésünk igen jó. Mivel nagy közműrekonstrukcióra készül a vállalat, ez csak javíthatja energiafelhasználásunkat.

— S végül az emberi kapcsolatok?

— Mit mondhatok? A vállalat vezetői minden segítséget megadnak munkánkhoz. Segítségünkre szolgál a munkaverseny is. Hiszen a szocialista brigádok vállalásában szerepel az energiatakarékosság. Ennek ellenére a dolgozókban még nem tudatosul kellőképpen az energiatakarékosság lényege, s talán még kevésbé a módszerei. Ennek érdekében pedig nekünk kell többet tennünk. Ezért is határoztam el, hogy tapasztalatcsere-látogatást teszek az Üvegipari Művek vállalatainál, ami a vállalati energeti- kusi jobb kapcsolatokat is elősegíti.

P. a.

Évente kctszázhatvanhatmillió ragasztott doboz Hit végig a gépeken. A képen; Ország Fálné.

Növekedett as életkor

35 millió állampolgár

Elismerés oldalnézetből

A felülnézetből ™!°ek el^£;

ran lehetünk tanúi, különösen a jelesebb állami ünnepek idején hosszú a névsor. Azonban a felülnézetből történő elismerésnek az ellenpólusa is megjelenik, ha nem is mindig nyomtatásban, az előző névsor mellett. S, ha\ van értékelés felülről is, alulról is, akkor lennie kell oldalnézetnek is. Fölfigyeltem legutóbb dr. Rózsa Józsefnek, a Munkaügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztálya vezetőjének egy megjegyzésére, amelyet népszerű hetilapunk munkatársának kérdésére adott: „... Meg aztán nemigen bontakozott ki nálunk az oldalnézetből való elismerés, az, hogy a kollégák is megbecsüljék a másik munkáját” — mondta többek között. A hozzáértő és szimpatikus főosztályvezető megjegyzése helytálló.

De ő sem tudott receptet adni, mindössze annyit mondott, hogy a munkahelyeken kell kialakulnia a megfelelő légkörnek, s a jó atmoszféra megteremtésében sokat segíthet a párt- és a szakszervezet. Nyilván nem köny- nyű és egyszerű dolog ez, nehéz a három különböző alapállásból érkező értékelést a legideálisabb közelségbe hozni. Aligha lehetne „intézkedésekkel” kérni és követelni a vélemények azonosulását.

Az alábbi esetet egy építőipari vállalatnál jegyeztem föl. Kerestem ugyanis egy olyan szocialista brigádot, amelyet példaképül állíthattam volna a többi kollektívák elé, de ha nem is példának, legalább a munkamódszereik népszerűsítésére gondoltam. A szak- szervezeti bizottság tisztségviselője sokáig meditálgatott a brigádlisták fölött, míg megnevezett egyet, olyan szakembereket, akik a befejező munkákat végzik az építkezéseken, általában lakásoknál. Mielőtt a megnevezett brigádot fölkerestem volna, elhatároztam, hogy nem csupán a „hallgattassák meg a másik fél is” elvét követem, hanem a harmadik felet is — tehát alul-, felül- és oldalnézetből is tájékozódom.

Felülnézetből. A brigád főépítésvezetője mondta: — Kitűnő társaság, sok ilyen kollektívára lenne szüksége a vállalatnak. Rájuk mindig lehet számítani, fegyelmezettek, munkájuk mennyisége és minősége kifogástalan. Elmondhatom azt is, hogy nem csupán a termelésben jeleskednek, hanem a szocialista munkaverseny, a brigádmozgalom további két követelményének is rendben eleget tesznek. Erről a brigádról példát vehet bármely kollektíva.

Alulnézetből. Két új lakót kérdeztem meg az új városnegyedben, akik nem oly’ régen költöztek be azokba a lakásokba, melyeknek belső, befejező munkáit az említett, példának állított kollektíva tagjai végezték. Az egyik II. emeleti lakás tulajdonosának felesége mondta: — Higgye el, örülünk az új lakásnak, bár megjegyzem, hogy az árával már a csillagos eget súrolják, hiszen ez a másfél szobás 370 ezer forintba került, s ebből a beköltözés előtt 100 ezret le kellett szurkolnunk. Ennyi pénzért kifogástalan

munkát várnánk. Nézzen körül a szobában, mit szól a tapétához, ferdén áll a minta, s néhol hólyagos is. Vagy nézze az előszoba PVC-padlóját dimbes-dombos. mert alatta hagyták a kavicsdarabokat, hol meg hólyagos, mert nem került alá egyenletesen a ragasztó. — Földszint, 1-es lakás tulajdonosa:

— Most már nincs különösebb panaszom, ami hiba volt, azt gyorsan rendbe hozták. (Sok javítanivaló akadt?) Különösen a beépített bútorzattal voltak bajok, az egyik szekrényt ki sem lehetett nyitni. (Summázva, hogyan értékelné a szakemberek munkáját?) Elégtelen osztályzatot adnék, hiszen itt nincsenek fokozatok, valami vagy kifogástalan, vagy hibás.

Oldalnézetből. Hasonló munkákat végző, másik kollektíva vezetőjétől érdeklődtem a példaképnek említett csoportról. A különben ugyancsak elismert szakmunkás csak lassan melegedik bele az értékelésbe: — Mit is mondjak? Értik a mesterségüket, jók a versenyben is, de... de annyira nem jobbak a többinél, mint ahogyan futtatják őket. Akad ott is annyi kifogásolnivaló, mint a többinél. Csak magának mondom, maradjon köztünk, azt' is hallani, hogy a főnökség favorizálja őket, hiszen tudja, hogyan van az, a mi vállalatunktól is kell egy olyan brigád, amelyik magasabb elismerést is kap. Abban a brigádban van egy-két ember, azok tudnak helyezkedni, a íölöttesek nyelvén beszélni. Ez az én véleményem. (Fölvennék velük a versenyt mennyiségben és minőségben?) Bármikor állnék eléje a társaimmal együtt.

így fest az értékelés felülnézetből, alulnézetből és oldalnézetből. Nem tudom, miért van ez így. Visszaemlékszem, hogy gyerekkoromban a szomszéd cipész dicsérően emlegette a szemben lakó ácsmester tudományát, kifogástalan munkáját, de a falu másik végén dolgozó szakmabeli mestertársát elmondta mindenféle kontárnak. Miért volt ez ügy akkoriban? Erre többé-kevésbé tudjuk a választ. A tőkéstársadalom, aki bírja, marja erkölcseiben leiedzett a másik ember munkájának alábecsülése. Olykor a létfönntartás is rákényszerített embereket, hogy másokat, mások munkáját szapulják és a magukét állítsák előtérbe. Ma azonban nem kell féltenie senkinek sem a megélhetését, munka nélkül aligha marad bárki is hazánkban.

IV]; t/rtlnn a jó? Nyilvánvalóan

iYii VY»iudaZ) ha a három oldalról

érkező értékelés, elismerés közeledne egymáshoz, ha nagyobb lenne az összhang, ha nem térnének el egymástól ennyire a különböző irányból — alulról, felülről és oldalról

— érkező vélekedések. Mit lehetne végül is mondani, tanácsolni? Többet nemigen, mint amennyit a minisztériumi főosztályvezető mondott, sokat segíthetnének a párt- és a szakszervezetek a munkahelyeken, hogy olyan közszellem alakuljon ki, amelyben természetessé, nélkülözhetetlenné válik az oldalnézetből való elismerés is.

g. i.

Az NDK-ban

Családi hás — állami támogatással

Az 1971 novemberében hozott rendelet óta 45 000 új családi ház épült a Német Demokratikus Köztársaságban. Ezek közül csaknem 12 ezret 1977-ben építettek.

Az építőket — a munkáscsaládokat, szövetkezeti parasztokat, sokgyermekes családokat — állami támogatásban részesítik. A takarék- pénztárak és bankfiókok 1971 vége óta összesen 3,4 milliárd márkát fordítottak építési kölcsönökre. Csak 1977-ben 725 millió márkát tett ki ez az összeg. Az építési költségeket átlagosan 85 százalékban ezen a módon fedezik, s ezek 70 százaléka kamatmentes hitel.

Az állami kölcsönökön kívül a lakásépítők munkahelyükön pénzügyi és anyagi támogatást is kapnak. A családi házak építése az NDK-ban 1980-ra valószínűleg 15 százalékkal növekszik majd, és előreláthatólag az ötéves terv folyamán 55 000 új lakás épül ilyen feltételek mellett.

Rétsági Jelentés

szerint jövőre felépül az

uj

Nyugodt Szabó László, a Globus nyomda rétsági gyáregységének igazgatója, mert az elképzelések szerint válnak valóra terveik. Már a negyedév végén is nyolc százalékkal termeltek többet, mint az előző év hasonló időszakában, s ez még csak a kezdet, mert a száznegyvenről százhatvanhétmillióra

emelt termelési érték még nagyobb munkára serkenti őket.

— Jelentős növekedés. S mégis nyugodt?

— Igen. 1977 után —, mikor első esztendőnket töltöttük gyáregységi „rendfokozatban”; előtte telephely volt az üzem — minden feltételt biztosítottnak láttunk ahhoz, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassunk. Munkásaink „felnőttek” már, jók a gépeink, s anyagellátási nehézségekkel sem kell küszködnünk.

Ez pedig nagy szó, mondom neki, hisz’ közismert a megyén túli központú gyáregységek emilyen gondja.

— Mi ezt egyszerűen oldottuk meg — mondja az igazgató, s vázolja azt is, hogyan. Nem kis büszkeséggel, mert bár ez esetben sem ők találták fel a spanyolviaszt, mégis módszerük a minisztérium illetékeseinek elismerését is kiváltotta. A recept pedig roppant egyszerű: a hazai és az osztrák papírgyárakból egyenesen hozzájuk érkezik az anyag. Így kerülik el már

hosszú ideje a papírgyárból a pesti központba, onnan meg Rétságra utat, mellőzve felesleges raktározást, anyagmozgatást.

— Így — bizonygat — nálunk sosem állnak a gépek. S kell is ez a folyamatos üzemmenet. hiszen miként már

említettem, feladataink nagyok.

Ebben az évbe a rétsági nyomdának az Egyesült Izzó, a Magyar Édesipar, a gyógyszer- gyárak, s más vállalatok részére hozzávetőlegesen háromszázötvenmillió (!) önzárós és ragasztott dobozt kell gyártani. Jövőre — hiszen a hazai csomagolástechnika is jelentősen fejlődik — még többet. S hogy ezen igényeknek eleget tudjanak tenni, kezdték meg a múlt évben, százharmincmilliós költséggel új beruházásuk kivitelezését. A tervek

komplexum és 1980-ban már a várt szintnek megfelelően bővül a termelés is — 1976-hoz képest, a duplájára.

A fejlődés azonban — úgy tűnik itt sem lehet gondok nélkül. Az egyre nagyobb mennyiségű feldolgozott papír mind nagyobb mennyiségű, haszosítbató hulladékkal jár. Amit, hogy ne okozzon fennakadást üzem közben, s mert egyébként sem dúskálunk cellulózban, mielőbb el kellene szállítani. A múlt évben bizony a Közép-magyarországi MÉH Vállalat késedelmessége miatt nem éppen a legrende- zettebb képet mutatta a gyáregység. Csak hosszas tárgyalások, mitöbb: a Globus által is beszerzett bálázógépek munkába állítása révén kezd alakulgatni mostanában a helyzet.

Pedig, ha lényeges változás nem lesz, Szabó László nyugalma is nyugtalansággá válhat. A rétsági gyáregység lesz ugyanis a hazai nyomtatott dobozgyártás bázisa...

—karácsony—

NÓGRÁD - 1978. május 26., péntek 3