Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-26 / 122. szám

* A Csendes Don és írója 50 évvel esselőlt jelent meg a regény első kötete MOTTÓ: Nyugaton újra meg újra azt hiresztelik, hogy a Csendes Dont nem Solohov írta. Az indoklások: először hogy a szerző túl fiatal volt, amikor o regény első része megjelent; má­sodszor hogy nem ismerhette olyan rószletekbemenóen a doni kozákság életét. Az APN szemleírója Gavriil Petroszjan ezekre az ,,érvekre” válaszol. Az orosz olvasók 50 évvel ezelőtt találkoztak Grigorij Melehov doni kozákkal. Ez alatt a fél évszázad alatt meg­ismerték az angolok és a né­metek, a lengyelek és a ma­gyarok, az amerikaiak, és a franciák, az ausztrálok és a japánok és sok más, az ősi orosz folyó partjaitól igencsak távol élő népek. A XX. szá­zad egyik remekművének szerzőjét, Mihail Solohovot a legmagasabb kitüntetésekkel jutalmazták, köztük az irodal­mi Nobel-díjjaá. Ez volt az első Nobel-díj, amelyet szo­cialista realista alkotásért ítél­tek oda, mégpedig „azért az erőért és művészi lelkiisme­retességért, amellyel a szerző a Don-vidékről szóló eposzá­ban az orosz nép életének egyik történelmi fázisát leír­ta”. Solohov a Csendes Don el­ső kötetét 1923-ban, 23 éves korában jelentetne meg. Ez meglepő, ugyanakkor törvényszerű tény. Meglepő, hogy egy fiatalember az ol­vasó elé tűdta tárni az élet és az alakok ilyen grandiózus panorámáját, érzékeltetve a kor, az új ember születésének légterét. Törvényszerű/ mert hasonló példákat szinte min­den irodalomban, s nemcsak az irodalomban találunk. Schiller 22 évesen írta meg a Haramiákat, Lermontov 26 éves fejjel adta közre a Ko­runk hősét, és Dickens ugyan­annyi idős volt, amikor meg­írta a Twist Olivért. Raffa- ello 17 évesen festette egyk híres Madonnáját és 26 éves volt, amikor megalkotta az Athéni iskola című kompozí­cióit. .. Honnan vette Solohov regé­nyének anyagát? Hol és mi­ként ismerkedett meg a doni kozákok életével? Hiszen a regény cselekménye döbbe­netesen pontosan követi a történelem menetét. A szov­jet irodalomtörténészek meg­lehetősen pontosan elemezték ezt. De valamennyiüknél job­ban és egyszerűbben felelt ezekre a kérdésekre maga a szerző. „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a polgárháború közepette formálódott jelle­mem és telt el ifjúságom. A téma előttem volt — elbeszé­lések, tárcák témájának vol­tam szemtanúja... Így szüle­tett meg a Doni elbeszélések című kötetem. Ebből nőtt ki a Csendes Don. Az ember ifjúkor tekintete a legmélyrehatóbb. Könnyű dolgom volt, ami a tényanya­got iiíeti. A nehézségek azu­tán jelentkeztek, amikor a polgárháború történetét kel. Ltt mc i írnom. Ehhez sok időt kellett eltöltenem levéltá­rakban, tanulmányozni az emlékiratokat. Nemcsak a mieinket, hanem az emig­ránsok memoárjait is. Azután meg kellett ismernem a pol­gárháborúban részt vett ko­zákok élettörténetét. Mielőtt író lettem, voltam tanító, sta­tisztikus, begyűjtési dolgozó, rengeteg emberrel hozott ösz- sze a sorsom. A regény váza a harcok részvevőinek elbeszéléseiből, visszaemlékezéseiből alakult ki. Az élet körülményeit is megfigyeltem, hiszen magam is falvakban éltem. Semmibe sem került, hogy a más'dik vonalbeli szereplőket erele- ti nevükön szerepelt -ssern.” Tegyük hozzá most már mi magunk, hogy azokban az időkben az emberek nem évekkel, hanem napokkal, sőt percekkel váltak egyre éret­tebbé. Solohov nemcsak sta­tisztikával foglalkozott, s az­zal, hogy figyelje az esemé­nyeket, hanem maga is részt vett a harcokban, nemegyszer kockáztatva az életét. Solohov irodalmi munkás­sága 1924-ben indult. A Csen­des Don első három kötetét 1928—33-ban, a negyediket pedig 1940-ben közölte az Október című moszkvai iro­dalmi folyóirat. A szerkesztő, Alekszandr Szerafimovics, az ismert író, maga is Don men­ti kozák család sarja — szí­vélyesen fogadta földijét. Bár az írásmódjuk és irodalmi íz­lésük nagyon eltérő volt, Sze­rafimovics elfogadta a fiatal pályatárs könyvét és volt bá­torsága hozzá, hogy megje­lentesse. Annak az időszaknak az irodalmi életében rendkívül erősek voltak a „balos” írók, az extremista irodalom és a trockizmus irodalmi állásai. Ők a szocializmussal és a proletárszellemmel szemben­álló ellenséges műnek kiállí­tották ki a Csendes Dont, s majdnem olyan kifejezésekkel illették, minx azt ma a kon­zervatív „sz ivjetológusok” teszik. A balosság —, mirt az köztudomású ~■ gyakran egy­becseng a jobboldalisággal. S rz nemcsak az irodalomban van így. A Csendes Don diadalmas­kodott. Miliiók és tízmilliók olvassák a regényt. Az olva­sók hangja elnyomja a szov­jet irodalom „balos”, vagy jobboldali bírálóinak átkozó- dásait. A regény folytatja di- adalútját. TOth Bélt: LEGENu A LÓS 16. Nem kellett egy sóhaj, értettük egymást. Ahogy visz- szaérek a pusztánkba, hóval teli a határ. Törüljük reggel a csípést,' látjuk, jön négy lo­vas, egyenest a házunkhoz. Két kámzsás barát, meg két vasas. De kevés aggyonisten, fogadjisten ám. Rántják elő a firkáló táblájukat, meg a plajbászt, diktálnak, írnak. — Egy tapasztott nádház, fűthető, két rekesztékes, pit­varos. Karólábú ágyak, bun­dasubával vetve. Ruhaláda, benne prémes kacabáj kettő, birkabéléses. Ünneplés, oldal­varrott csizma, két pár. Egy füzér bocskor, tehénbőrből hat pár. Pali nem állta szó nélkül tovább. Előbb azt hitte, mas­karások ezek, erre is első hó­eséskor ez a szokás. Ahol tűz ég, ember lakik, ott a hó örömére beszemtelenkedve megtraktáltatják magukat. De ezek lajtsromoznak, nem mas- karázrak. — Mit akrnak maguk itten a házunkban — kiáltott rá­juk, éppen, nem valami tur- békoló hangon. — Félre gyerek, az útból — mordult az idősebbik ba­rát —, a csanádi káptalan laj tsromozói vagyunk! — Mi dolgunk nekünk a Csanádi káptalannal, kitaka­rodjanak, míg jól megyen a dolguk, mert én nem állok jót magamért! Értették-e a vasasok szó szerint, vagy se, Palit oda­kútözték a szoba ágasához. Mentek sorra a tárgyakon. — Három jó szűr, két tajt- pipa. Pali szidta rájuk a csilla­gos eget. Megunta az öregeb­bik barát, szelídkésen leült a lócára, s magyarázott. — Ezek a földek Csanádtól Szarvasig- a káptalan földjei emberestől, állatostól, kocsis­tól, lovastól az utolsó fűszálig. Érted-e ember? Ha nincs írá­sod róla, hogy a török előtt a tied volt, akkor nem a tiéd! Makófalvának egy lépésnyi földje sincs. Nem tudja fel­mutatni birtokokmányait, nem jussa, ami jussa volt. Szeged köztudottan maga volt tájé­kának föidesura, templomai­nak, egyházainak kegyura. A török alatt elveszett okmánya­it fölmutatni nem tudja, föld­je csak annyi, amin a város házai állnak. Ha a polgár tyúkja a kert alatt kaparni kezd, a német lovagrenddel gyűlik meg a baja. Oktalan gyermek, érted-e, mit beszé­lek! Lipót rendeletéből a föl­dek vagy az egyház alá ren­deltettek, de mindenestül, vagy hadisarcul a lovagrend alá kerültek! Már a pitvarban motyo- rásztalc Pali égetett edényei­vel, fönnhangon számolgatva a locsolócsőrű korsókat, asz­talra való vizeskancsókat, csuprokat, mikor a havas ég megdörrent. Még tán villám- lőtt is. Pali kikiáltott a nyitott aj­tón. — Látod barát, tirátok ha- ragusznak odafönt! — Jámbor gyerek, nem tu­dod, mit beszélsz! Olyan hirtelen elsötétedett, dél közelített a hasunk után Ítélve, hogy az írnok a nyitott ajtónál sem látott. Leültek az asztalhoz, fagyos szalonnákat szedtek elő az iszákból, ha­rapták hozzá a nyers hagy­mát, ahogy a ló a répát. Pali odaszólt nekem. — Adj enni, itt halok éhen az ágason! — Előbb eloldalak — men­tem oda hozzá, de a vasasok fölugrottak. — Hozzá ne nyúlj! Üregi nyulakat sütöttünk két cseréptál között a kemence szájában, hozom be, subada­rabbal fogom a tál fülét, a szaga egyből telitöltötte a há­zat. Nyisszantom a hátulját, azon esik jó harapás, fújom, hogy ne süssön, kínálom Pali­nak. A vendégek gyeinek ak­korákat, ugrálni kezdett az ádámcsutkájuk. — Letörne a kezetek, ha egy falat meleget adnátok, hiszen ez is a káptalané! — mondja az egyik barát. — Majd megmondom, mi a káptalané — gyulladt föl újra Pali. — Káptalané a puszta föld. Eriggyetek. azt nyaljá­tok! A két kezünk nélkül csak a dudva birodalma! Te­remtő ember nélkül semmi a föld, te barát! — Ugye te kálomista vagy gyerek. Azok tudnak ilyen nyersen szájalni. Hanem sze­líden mondom, a talált va­gyon, amit lajstromba sze­dünk, kontraktus szerint elfe­lezhető. Ha alkalmas emberek állnak mögötte. Pecsétem van, írhatom felét neked, amit a káptalan földje adott, felét neki, a birtoklás jogán. Hogy hívnak, mondjad, írom! — Éngem ugyan ne írjon sehová! Apám után szabad vásárhelyi lakos vagyok. Nagy pénzen váltották meg magukat a jobbágyság alól. Mesterségem van énnékem, nehogy pápisták jobbágyává legyek. Ha lemászunk a föld­ről, itt a paréj uralma kez­dődik. nem a barátoké! — Hát te, kicsi? — Hagyja, nehogy zsákba varrja! Teljesen árva. Vagy maradni akarsz, Matyi? Néí­4 NŰGRÁD — 1978. május 26., péntek Közel kétezer kötet áll az olvasók rendelkezésére Erdőkürtön a Mikszáth Kálmán klubkönyvtárban. A könyvállomány a kallói körzeti könyvtár letéti anyaga. Érdekesség, hogy — nemzetiségi községről lévén szó — mintegy háromszáz könyv szlovák nyelvű, így azok is megtalálják a kedvükre való olvasmányt, akik szlovák anyanyelvűek. Az elmúlt esztendőben az olvasók létszáma 180 volt, az idén tovább emelkedik. A könyv­tárban gyakran rendeznek mesedélutánokat. Képünkön is ilyen pillanatot örökítettünk meg: Budai Agnes könyvtáros mesedélutánt tart a község alsó tagozatos általános is­kolásainak. A vendég A segítés szándékával Tímár Máté író-olvasó találkozóra hív­ja vasárnap délelőtt 10 órá­ra az érdeklődőket a salgó­tarjáni béke-telepi városkör­zeti népfrontbizottság. Az összejövetel helye a kemero- vó-telepi mozgalmi helyiség. Az író-olvasó találkozó ven­dége Tímár Máté SZOT- és József Attila-díjas író, aki a résztvevőkkel irodalmi kér­désekről, életéről, munkájá­ról, műveiről beszélget és válaszol a kérdésekre. külem hogy élsz meg? Én elállók a sárvargának. — Jó, akkor írom Matyit. Fele az övé, fele a miénk! így jó lesz? — Majd gondolkozunk raj­ta. Adj enni, Matyi! — Oldozzátok föl a kötelét a fiúnak — intett a barát. Pali asztalhoz ült, szétdara­bolta a nyulat. Adott a néma vasasoknak, öblös cseréptá­nyérokon, csongrádi bort ho­zott, rozskenyeret. — Na, ögyünk! Csak úgy az ötágúval eme- lődtek fel a nyúltagok a har- minckétfogú malmok garatjá­hoz. Tépések, rágások hallat­szottak, s odakint a szél süví- tése. Amikor eltűnt az öt üre­gi nyúl, s öklökkel törlődtek a szájak, Pali cserépkupákba loccsantotta a bort. — Na, igyunk! Megemelődtek a csuprok. És sokszor egymás után. Ló­ért való szép piros borunk volt Csongrádról. Csúszott a nyúlra. Melegedett a mellvért a vasasokon, megizzadt a kardhüvely is. Dana kezdőd­hetne, dehát valahányan va­gyunk, annyi zsoltárról éne­kelnénk. így nem énekel sen­ki. Kicsi dúdolások esnek, szavak az időről, a háború ál- lapotjáról, országos határok­ról. Hogy a Tisza ám a törö­kök, magyarok között mos­tantól az országos határ. Ezt írták alá a karlócai békele­vélben. És a török is fenyek- szik odaáltal, de az osztrák is rakja emerről a határőrvi­déki katonaságot. Az a kész megélhetés. Ottan katonás­kodni. Földek járnak érte tu­lajdonul, és pénz, házépítő segítség, örökös jólét. Oda sok katona kell. Jó lovak, fegyve­rek. Az a szép élet, nem a pusztalakás. Míg a barátok magukbafe­ledkezve vitatják a békét, borhozás ürügyén Pali szólí­tott ki. — Te, eredj, a mohamed lovakat vezesd le a hajlatba, emezeket a korcsokat meg hadd leltározza a barát. Ha ők lopni jönnek, akkor mi rabolunk. Hát a sajátunkról van szó! (Folytatjuk) Pótló foglalkozás az általános iskolákban A jövő héten szombaton megyénkben valamennyi álta­lános iskolában befejeződik a tanítás. Június közepén — a tanév végi osztályozó értekez­letek után — megkapják a ta­nulók a bizonyítványt. Szá­mukra megkezdődik a vakáció. A tanév befejezése után regge­lente még találkozhatunk né­hány tanulóval, vállukon tás­ka, igaz kevesebb könyvvel és füzettel, de tanításra mennek. Ezek az általános iskolai ta­nulók — szakkifejezéssel élve — pótló foglalkozásra járnak, részükre június 3-án nem fe­jeződik be a tanév. A felnőttek, de főleg az ér­dekelt szülők körében felve­tődik, hogy miért járnak még közel két hétig ezek a gyer­mekek iskolába? Az iskolai élet a diáké, s tanáré egyaránt, nemcsak örö­mökből, eredményekből áll. A „gondtalan” iskolai életet oly­kor kudarcok, kellemetlen él­mények is kísérik. A letörések és sikertelenségek éppen úgy tartozékai az iskolai életnek, mint a kiváló eredmények. Az árnyak, a sikertelenség éles színei között is sokféleség ie- lentkezik. A pótló foglalko­zásra járó tanulók között ott találhatók azok, akik hosszú ideig betegek voltak, közülük többen balesetet szenvedtek, s az iskolai tanulmányokban el­maradtak. De ide járnak azok a tanulók is. akik év közben nem tanultak, hanyag maga­tartásukkal, rossz tanulmányi fegyelmükkel nem érték el a kívánt eredményt. Azért, hogy a hiányoKat ezek a tanulók is pótolhassák, s ne kelljen nyáron pótvizsgá­ra készülniük, egy vagy két tantárgyból, részükre pótló foglalkozást szerveznek. A tanévvesztés csökkentése — a tankötelezettségi törvény vég­rehajtása — a nyári vakáció biztosítása érdekében ezek a foglalkozások az elmúlt évek tapasztalata szerint eredmé­nyesek. A korábbi évek sta­tisztikája igazolja, hogy az ide járó tanulók a hiányossá­gokat, tanári segítséggel meg­felelő szinten pótolni tudják —, s igen kis hányad kivéte­lével a két hét után eredmé­nyesen zárják a tanévet. A pótló foglalkozások kap­csán az érdekelt szülőknek és a tanulóknak látni kell, hogy semmilyen osztályzatot, még az elégtelent sem lehet „csak úgy” kapni. Az is érdemjegy, ha furcsa módon az érdemte­lenség rejlik mögötte. Az is bizonyított, hogy az osztály­zat sem egyszerűen a tudás mérőeszköze, hanem a neve­lés része. Nem arról van szó, hogy az elégtelen osztályzatot érdemlő tanulók járnak még két hétig iskolába, hanem ar­ról, hogy a betegség, baleset vagy átmeneti hanyagság mi­att kiesett tudást kell pótolni. Az is igaz, hogy a pótló fog­lalkozásra járó tanulók egy része megszeppen, de adott a lehetőség, hogy ne kelljen a nyáron javítóvizsgára készül­niük. A pótvizsga nem kis dolog, mert a megbukott tanuló egész nyáron tanulhat. Június elején az iskolában viszont megfelelő tanári segítséget kapnak, ezért a szülők külön kötelessége, hogy a pótló fog­lalkozásra utasított gyermek időben megjelenjék az iskolá­ban. A pótló foglalkozásokra utasított gyermekek bizalmat is kapnak tanáraiktól. Eliga­zítással, iránymutatással az iskolában pótolhatják az el­mulasztottakat. El kell gon­dolkodni a nyár örömeit be- felhőző tényen, hogy célszerű és eredményes legyen a külön kétheti kiscsoportos tanulás, felkészülés. Szaktanárhoz kell fordulni segítségért. Az iskolák igazgatói bizo­nyára külön szülői értekezle­ten is megbeszélik az érdekelt szülőkkel a tennivalókat. Ezt indokolja az is, hogy me­gyénkben a pótló foglalkozó­ra utasítandó tanulók névso­rát a napokban állítják össze véglegesen. Az iskolákban ez is. mint az egész tanévi neve­lés. oktatás-tanulás a gyermek érdekében történik. Tudatos nevelési szándékkal párosul, nem az elrettentés, a megfel­lebbezhetetlen tanári hatalom eszköze, hanem elsősorban a segítésé. gy. l. Mai lévcajártlalunk 21.25: Családi kör alkalommal: „A szülő bűnbe esik a gyerek szemében”. Nem A Markó utcai nagy tárgya- nagy, büntetőtörvénykönyvi lóteremben vagyunk. Az ajtó „bűnökről” van itt szó. Kis ünnepélyesen kinyílik, s a hi- buklikról, vicces átverésekről, vatalsegéd bejelenti ’ „A bíró- ügyeskedésekről, apró füllen- ság”. Egy ötéves forma kis- tésekről. Csakhogy a kis­gyerek vonul be. „A tárgya- gyermek szemében a szülő lást megnyitom” — mondja. bálvány és ezek a bálvány- A helyszín megválasztása képpel össze nem hozható már jelzi a témát, amely ez nagy vétségek. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents