Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-05 / 104. szám
Leonyid Brezsnyev Bonnban (Folytatás az 1. oldalról.) frissen jelentkező problémák iránt nem a szomszédtól való félelem határozza meg, hanem a tudatos törekvés az együttműködésre, az olyan megállapodásra, amely senkinek sem okoz kárt. A félelem rossz tanácsadó, a gyanakvás nem a békét szolgálja. Jól tudjuk, hogy az NSZK- ban éppúgy, mint más nyugati államokban sokmillióan — köztük vezető államférfiak, politikai személyiségek is — őszintén akarják a tartós békét és a jó együttműködést a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával. Tudjuk azonban azt is, hogy általában Nyugaton és az Önök országában is vannak még olyanok, akik nem hívei az enyhülésnek. Egyesek ügy vélik, hogy államunk politikájában mindig jelen kell lennie a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szembeni gyanakvásnak, kellemetlenkedésnek. Mások esetleg csupán csak félrevezetettek, komolyan veszik azok szavait, akik a Szovjetuniónak tőle teljességgel idegen, gonosz szándékot igyekeznek tulajdonítani. A mai nemzetközi életben a bizalmatlanság táplálja az olyan súlyos jelenségeket, mint a tömegpusztító fegyverek gyártásában való versengés. Ez a verseny teljességgel értelmetlen. Ezt a versenyt nem lehet megnyerni — de az emberiséget könnyen el lehet pusztítani. Ideje, hogy megállítsuk az ilyen versenyt. Álljunk tehát. meg, találjunk megoldást arra, hogy többé ne halmozzák fel a fegyvereket. Tegyük meg a reális lépéseket azért, hogy csökkentsük a fegyveres erőket és a fegyverzetet a világon, Európában, különösen pedig Közép-Európában. Állapodjunk meg arról, hogy nem gyártjuk és nem terjesztjük el az új rendszerű tömegpusztító fegyvereket. Kölcsönösen kötelező megállapodással vegyük elejét annak, hogy világot lásson a neutronfegyver, amelyet a Danaidák vészthozó ajándékaként akarnak átnyújtani földrészünk népeinek. A Szovjetunió röviddel ezelőtt terjesztette elő javaslatait arról, hogy tiltsák el a nagy katonai potenciálú országok számára fegyveres erőik és fegyverzetük további növelését. Meggyőződésünk, hogy nincs sürgősebb és megoldásra érettebb feladat, mint a fegyverkezési verseny — a hagyományos és nukleáris fegyverkezési verseny — minden formájának eltiltása. Arra hívunk fel minden államot, a béke minden jóakaratú hívéi, beleértve természetesen tisztelt partnereinket és barátainkat a a Német Szövetségi Köztársaságban, hogy működjenek közre ennek a feladatnak a megoldásában. Tisztelt hölgyeim és uraim! Bonnban megtartott első megbeszéléseink alapján jogos derűlátással jelenthetjük ki, hogy a két ország vezetőinek találkozói jó szolgálatot tesznek népeinknek, a béke megszilárdításának, új, kiegészítő távlatokat nyitnak meg a közös erőfeszítések előtt, működésbe hozzák az új, eddig kihasználatlan tartalékokat és lehetőségeket. A mi országunk nagy, két kontinensre terjed ki, igen sok nép és nemzetiség lakja. Egységes, baráti családot alkotnak. Népünk békés, munkaszerető, tehetséges, jóindulatú. Nem akarja azt, ami a másé, szándékai nemesek. Népünk kész arra, hogy békében és egyetértésben éljen minden néppel, az Önök népével is. Engedjék meg, hogy ezen a tavaszi, májusi napon, jólétet, felvirágzást kívánjak országuk polgárainak! * Walter Scheel pohárköszöntőjében kijelentette: „Szovjet államfő első alkalommal tesz látogatást országunkban. Ezt az eseményt történelmi jelentőségűnek tartom. Az Önök nagy országához fűződő viszonyunk — a jó és a sötét napokban egyaránt — sorsdöntő jelentőségű volt történelmünkben. Az 1970-ben Moszkvában aláírt szerződésben országaink megerősítették azt az akaratukat, hogy megszilárdítják a békét Európában és a világon, javítják és kiszélesítik együttműködésüket. Ennek a szándékunknak megfelelően cselekedtünk. A moszkvai szerződés az országaink közötti kapcsolatok alapjává vált. A parlamentünkben helyet foglaló valamennyi párt e szerződés mögött áll. Honfitársaim túlnyomó többsége számára ez a szerződés magától értetődő alapeleme politikánknak, amely Európa és a világ népeinek üdvös, békés együttélésére törekszik.” Az NSZK elnöke ezt követően felidézte két és fél évvel ezelőtt a Szovjetunióban tett látogatását és utalt arra, hogy az azóta eltelt, viszonylag rövid időben a világpolitikában számos nyugtalanító jelenség került felszínre. Ezeket a veszélyeket csak hosszú távú, közös stratégiával lehet leküzdeni — mutatott rá Walter Scheel. „Az Önök országában és a nálunk élő emberek többségé már a második világháború katasztrófája után született. Ennek a nemzedéknek az élet- tapasztalatait már nem a háború, hanem az ugrásszerű gazdasági, műszaki és társadalmi változások határozták meg. Ennek a generációnak a számára a múlt nemcsak terméketlen tehertétel, hanem figyelmeztetés is arra, hogy reményteljes utat találjanak a jövőbe” — mutatott rá a köztársasági elnök, majd a két ország ifjú nemzedékeiről beszélt. Az NSZK ifjúságáról szólva kijelentette: „Ezek a fiatalok tudják, hogy mit jelent számukra és kortársaik számára a béke. Állampolgári magatartásuk és politikai megnyilvánulásaik cáfolnak minden gyanút, amely szerint ebben az országban ismét eluralkodhatnának egy már lezárt múlt módszerei és célkitűzései... ez a nemzedék tisztában van azzal, hogy a jövő nagy feladatait csak békében lehet megoldani.” „A moszkvai szerződés, továbbá azok a megállapodások, amelyeket a többi kelet-európai országgal és az NDK-val kötöttünk, a Nyugat-Berlinnel foglalkozó négyhatalmi megállapodás és nem utolsósorban a helsinki záróokmányok ma az európai béke alapzatához tartoznak” — mutatott rá a továbbiakban Walter Scheel, majd hangsúlyozta, hogy az NSZK nagy fontosságot tulajdonít Nyugat-Berlin kérdésének, és bízik abban, hogy a várossal kapcsolatos négyhatalmi megállapodás szigorú betartása és teljes -mértékű alkalmazása hozzá fog járulni az együttműködés további javításához. Az NSZK államfője röviden érintette a Szovjetunióban élő német származású személyek és a családegyesítések kérdését is — rámutatva: „elégedettséggel kísérem figyelemmel azokat a lépéseket, amelyeket a szó vj et kormány az elmúlt években ennek a nehéz problémának a megoldása érdekében tett. Ami már megvalósult, az hálás visszhangra talált országunkban. Reméljük, hogy a Szovjetunió folytatja ezt a politikát.’’ Pohárköszöntője végén Scheel kijelentette: „az elmúlt években azon fáradoztunk, hogy egy fájdalmas múlt örökségét felszámoljuk. Nem szabad azonban itt megállapodnunk, ha eleget akarunk tenni népeink elvárásának. Miután az alapokat lefektettük, szeretnénk látni, miként emelkedik a Kelet- és Nyu- gat-Európa közötti együttműködés épülete. A célok világosak, a mércének különböznie kell a múlt mércéjétől. Ennek a mércének meg kell felelnie ama felelősségnek, amely messze túlnő országaink határain.” Az új tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai A tanácsokról szóló 1971.’ évi 1. törvény rendelkezései beváltak, a jogszabály módosítása nem indokolt. A tanácsok feladata viszont a következő időszakban az államigazgatási tevékenység további javítása, a hatékonyabb munkavégzés feltételeinek megteremtése — állapította meg a kormány. A szocialista demokratizmus erősítésében elvitathatatlan a tanácsok szerepe; a népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervek a demokratikus centralizmus elve alapján működnek, tevékenységükben egyértelműen kifejezésre jut a szocialista állam néphatalma. Az elmúlt hét esztendőben a központi szervek több döntési joggal ruházták fel a tanácsokat, s felelősségük így tovább nőtt. A tapasztalatok azt igazolják, hogy mind eredményesebben vesznek részt a társadalompolitikai feladatok helyi végrehajtásában; önállóságuk növelése kedvező feltételeket teremtett a központi célok megvalósításához, öntevékenységük kibontakoztatásához. Tapasztalat az is, hogy a tanácsüléseken a résztvevők aktivitása csökkent, mintha alábbhagyott volna a vitatko- zási kedv. Ennek egyik oka, hogy viszonylag sok témát kötelezően kell megtárgyalniuk, s ezek számát a jövőben csökkenteni szükségés. A tartalmasabb testületi munka kibontakozását nehezíti továbbá, hogy sok az írásos előterjesztés, és gyakran a tanácstagok tájékoztatása sem megfelelő. A tanácsüléseken fokozott figyelmet kell fordítani a testületi ellenőrzés egyik fontos megnyilvánulására, az interpelláció jogának gyakorlására is. A tanácsok mellett működő bizottságok eredményesen tevékenykednek. Célszerű rendelkezésnek bizonyult, hogy a tanács nem tanácstag szakembereket is bizottsági taggá választhat. Az viszont helytelen gyakorlat, hogy egy-egy téma, egy-egy helyi kérdés megtárgyalására úgynevezett szakbizottságokat hoznak létre a- tanácsok. Az ilyen testületek munkájában ugyanis sok a formalitás, az ülések nagy része időt rabló elfoglaltsággal jár. örvendetes jelenség, hogy a tanácsok kapcsolatai a nem tanácsi szervekkel jelentősen fejlődtek, és közöttük számos új együttműködési forma alakult ki. A legeredményesebb kapcsolat — valamennyi tanácsi szinten — a népfrontbizottságokkal valósult meg. A községekben és a városokban rendszeressé váltak a rétegtalálkozók, a lakóterületi és az üzemi párbeszédek, a városfejlesztési ahkétok és a népfrontfórumok. A közös tanácsú községekben rendezett falugyűlések ugyancsak beváltak, a választók és a választottak fórumaivá váltak. Megtartásuk nemcsak a társközségekben, hanem önálló tanácsú községekben is célszerű. Változatlanul szükséges viszont, hogy a tanácsok igényeljék a Hazafias Népfront kezdeményező, szervező tevékenységét olyan tömegkapcsolati formák jobb kihasználásában, mint a választók gyűlései, a tanácstagi beszámolók, amelyek iránt — főleg a városokban és a fővárosi kerületekben — az utóbbi években csökkent az érdeklődés. Az új tanácstörvény óta a lakossággal kapcsolatos államigazgatási tevékenység egységesebb lett. A hatósági ügyek első fokon csaknem teljes egészében a helyi szervekhez kerültek; a lakossági ügyeket ma már ott intézik, ahol azok jelentkeznek, és ahol a megalapozott döntésekhez szükséges információkkal rendelkeznek. A decentralizált ügyintézés előnyeit bizonyítja, hogy bár az első fokon hatá25 NÓGRÁD - 1978. május 5., péntek A hivatalos látogatásra NSZK-ba érkezett Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő cs Walter Scheel, nyugatnémet államfő elvonul a katonai díszsorfal előtt. Új magyar—NSZK kulturális és tudományos megállapodás Púja Frigyes, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere, Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének a meghívására, 1978. május 3—4-én baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A külügyminiszterek új egyezményt írtak alá a kulturális és tudományos együttműködésről. A két miniszter beható véleménycserét folytatott a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével összefüggő, s a két állam és a két nép testvéri kapcsolatainak további elmélyítését előmozdító kérdésekről. Ennek során azokból a feladatokból indultak ki, amelyeket Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke határoztak meg a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének az NDK-ban 1977. márciusában tett látogatásakor. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszélések során a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé 1976. novemberi bukaresti közleményében foglaltak megvalósításaként nagy rozattal intézett ügyek száma megkétszereződött, a hatósági ügyekben 1968-hoz képest felére csökkent a fellebbezések, és 20 százalékkal a másodfokon megváltoztatott határozatok aránya. Gyorsabb lett az ügyintézés; ennek eredményeként az ügyek mintegy 95 százalékában az előírt határidőn belül hozzák meg döntéseiket a tanácsok. A hatósági jogalkalmazó munka összességében törvényes a jogpolitikai céloknak megfelelően alakul. Elvétve azonban még mindig előfordul bürokratikus ügyintézés, az hogy a tanácsi dolgozók egyike-másika nem megfelelő hangnemet használ, illetve magatartást tanúsít. Az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket — a közhivatalok iránti bizalom megtartása érdekében — sürgősen föl kell számolni. Az V. ötéves tervidőszakban a tanácsok fejlesztési előirányzata 62 százalékkal, költségvetése pedig 46 százalékkal haladja meg a IV. ötéves tervidőszak fejlesztési és költségvetési kiadásait. Gazdálkodásukat általában a tervszerűség, a népgazdasági tervhez és lehetőségekhez való igazodás, az ágazati és a területi célok összehangoltabb érvényesítése, a kötelező előirányzatok megtartása jellemzi. A fejlesztéseknél a társadalompolitikai szempontból legfontosabb feladatokat oldják meg így mindenekelőtt a lakások és a gyermekintézmények építéséből vállalnak jelentős részt. figyelmet szenteltek az enyhülés további elmélyítésének, a fegy verzetkorlátozásért és a leszerelésért folytatott harcnak, valamint a békés egymás mellett élés elve további érvényesítésének a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága közelmúltban Szófiában tartott ülésének jelentőségét. Megerősítették mindkét állam szilárd elhatározását: elősegítik, hogy az ENSZ- közgyűlésnek a leszerelés kérdéseivel foglalkozó rendkívüli ülésszakán konkrét, kedvező eredmények szülessenek. Szükségesnek tartják a nemzetközi válsággócok felszámolását, Afrika, Ázsia és Latin-Ameiika népeinek az imperializmus, a gyarmatosítás és újgyarmatosítás ellen, valamint a társadalmi haladásért folytatott harcának támogatását, a szocialista és az el nem kötelezett országok természetes szövetségének erősítését. A két külügyminiszter megerősítette országa eltökéltségét: fokozzák külpolitikai fellépéseik egyeztetését, hogy ezzel is elősegítsék a szocialista közösség közös békeprogramjának még hatékonyabb megvalósítását. Gyenes András Szófiában Csütörtökön Várnába érkezett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke a Várna melletti „Evkszinograd”-ban fogadta Gyenes Andrást. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón Todor Zsivkov és Gyenes András tájékoztatta egymást pártjaik tevékenységének időszerű kérdéseiről. A külpolitikai újságírásról Csütörtökön a budapesti pártbizottság Villányi úti oktatási igazgatóságán a sajtó, a rádió és a televízió szerkesztői, külpolitikai újságírói, a budapesti és a megyei pártbizottságok ideológiai titkárai, valamint a budapesti és a megyei oktatási igazgatóságok munkásmozgalmi kérdésekkel foglalkozó tanszékvezetői a külpolitikai újságírás, agitáció és propaganda időszerű kérdéseiről tanácskoztak. A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás, agitáció és propaganda helyzetéről és feladatairól Grósz Károly, az MSZMP KB agitá- ciós és propagandaosztályának vezetője tartott előadást, amelyet vita követett. Balra át Afpiisztánáan Az egy hete lezajlott katonai államcsíny után Afganisztánban normalizálódott a helyzet, s immár tisztán láthatók a véres fordulatot kiváltó okok és az új rendszer politikai színezete is. Az államcsíny során életét vesztett Mohammed Daud volt államfő: despotikus rendszerét ugyanazok a fiatal katonatisztek számolták fel, akik 1973- ban megdöntötték a monarchiát. Ügy vélvén akkoriban, hogy soraikban nem akad elegendő politikai tekintéllyel rendelkező vezető, a haladó nézetű tisztek az elűzött uralkodó rokonát, az addig tíz éven át kormányfői tisztet betöltő Daudot juttatták hozzá a köztársasági elnöki poszthoz. Daud azonban nem váltotta Ibe a hozzáfűzött reménye-: két. Rövid idő alatt a szemé-: lyi uralom rendszerét építette ki, s a továbbiakban csak ím- mel-ámmal kezdte el azoknak az égetően időszerű, társadalmi-gazdasági reformoknak a bevezetését, amelyek mellett elkötelezte magát a hatalomra segítőinek. Pedig a minden szempontból rendkívül elmaradott, félfeudális állapotok közt vegetáló országban éppen e reformok érdekében hajtották végre a fordulatot a katonatisztek. Daudban azonban mélységesen csalódniok kellett, s ennek záróakkordja volt a múlt heti államcsíny. A hatalomátvétel vezetője, Abdul Kader ezredes első nyilatkozatában rámutatott: „az 1973-as forradalom nem teljesítette az afgán nép elvárásait, a miénk teljesíteni fogja”. Azt is hangoztatta, hogy a fordulattal veget vetettek az arisztokrácia és a feudális réteg uralmának. S az új kormányzat első intézkedései alátámasztják azt, hogy a haladás és a demokrácia irányába fordították az ország kormánykerekét. Az új neve — Afganisztáni Demokratikus Köztársaság — is utal erre, de nem csak ez. Az államcsíny vezetője megelégedett a honvédelmi miniszteri tárcával, s az elnöki posztot átengedte egy haladó nézetű civil politikusnak, Nur Mohammed Ta- rakinak, aki egyenesen a börtönből érkezett. Az új kormányzat első rendeletc kimondta a bukott Nadir-di- nasztia tetemes vagyonának teljes államosítását. Külpolitikai síkon a kormány folytatni kívánja a pozitív semlegesség cs az el nem kötelezettség politikáját, tovább ápolni Afganisztánnak a nagy északi szomszédjához, a Szovjetunióhoz fűződő hagyományos barátságát. Ilyenformán elmondhatjuk, hogy minden szempontból pozitív előjelű változás zajlott le a közép-ázsiai országban. Olyan, amely minden bizonnyal meg fogja gyorsítani az afgán nép társadalmi és gazdasági fel- emelkedésének a folyamatát. Pálfi Viktor ,
