Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

Mi történik, ha késik az orvos ? Vendégünk volt Harmincegy éneklő ember Nézsán CSAK EGY EMBERÉRT kellett elküldeni, aztán olyan szépen összegyűltünk, hogy alig fértünk el az iskola igaz­gatói szobájában. Králik Lász­ló igazgató mellett itt volt Szarka Lajosné. a kórus ve­zetője, Csordás Józsefné ta­karítónő, Csatai Gyuláné, Szo- bonya Istvánná tanár. Csiri Erzsébet iskolai titkár. Szo- bonya István körzeti népmű­velő, valamenyien a nézsai országosan kiválóan, a zsűri különdicséretével minősült népdalkör tagjai. A 31 tagú kórus kilenc év­vel ezelőtt alakult, tagjai kö­zött valamennyi társadalmi osztály, réteg megtalálható. Az évek során erős, összetartó közösséggé kovácsolódott az együttes. Tartalmi, művészi munkáját tekintve pedig me­gyénkben az egyik legkivá­lóbb csoporttá, amit a május eleji salgótarjáni országos mi­nősítő verseny is példáz. — Hatvankilencben, ami­kor megalakultunk — simít­ja végig magas homlokát a kórus vezetője, akinek hosz- szú, barna haja, mint a csi­kófarok hull alá a hátára —, a televízió Röpülj páva elő­adásait nézegettük, és nagyon megtetszett az egész. Aztán egyszer az orvost vártuk, asz- szonyok sokan, egy ismeret- terjesztő előadásra. Késett, és hogy ne unatkozzunk, el­kezdtünk énekelni. Jól ment. Ebből gondoltuk, hogy amit mások csinálnak, mi is meg tudjuk tenni. És megcsinálták! Ügy, hogy a megyehatáron kívül Is felfigyeltek rájuk. Két év múlva a szlovák szövetség által rendezett Vyletel vták (Kirepült a madár) nevű nemzetiségi dalfesztiválon szerepeltek. Pár évvel később a Magyar Rádió népzenei osz­tálya készített velük felvé­telt a szlovák nemzetiségű dalokból. A csoport tagjainak két­harmada beszéli a szlovák nyelvet. Van, aki anyanyelv­ként, van, aki tanulta. A bemutatott dalokat pedig még az is tudja, akinek a család­jában nem beszélik a nyel­vet. Ilyen például Csordás Józsefné, aki a szomszédos orvosi rendelőből szaladt át az iskolába, munkából, ma­gán Jelejtve a fehér pöttyes pi-os fejkendőt. — A CSALADUNKBAN valóban senki sem beszéli a szlovák nyelvet, de én már egészen jól értek ezen a nyel­ven. A kórusban, a többiek­től tanultam. Ügy érzem, na­gyon könnyen megy ez ne­künk. A szlovák dalok dalla­mosak, fülbemászóak, szeret­jük őket A Börzsöny és Vidéke Egyesült ÁFÉSZ által fenn­tartott nézsai népdalkórus műsorát mindig „felesben” állítja össze; vagyis a dalok fele magyar, a másik szlo­vák. Egyformán kedvelik mindegyiket. A nyelv sosem volt akadálya egy-egy elő­adásnak. Persze, ha lehet vá­lasztani a dalok között, ak­kor fel tudnak sorolni jó né­hányat, magyart és szlovákot egyaránt. A szlovákokból például a Gyuszi bola moja miiá (Hol voltál én kedvesem), a Za horámi, za dolámi (Er­dők mögött, völgyek mögött) című dalt; bár nekik egyéb­ként mindig aiz új dal a leg­kedvesebb. — Az együttes hol, milyen alkalmakkor szokott fellép­ni? — kérdezem Szarka La- josnét, a kórus lelkiismere­tes kitűnő vezetőjét. , — A körzet társadalmi ün­nepein mindig fellépünk — feleli. — Általában sikerünk van. De nagyon szeretnénk gyakrabban a közönség elé lépni. Kissé úgy érezzük, hogy a távolság, amely el­választ bennünket a közpon­toktól, a kárunkra van. Ke­veset szerepelünk. Pedig mi is szívesen mennénk megyei, járási ünnepekre, múzeumi kiállítások megnyitóira, de nem hívnak bennünket. Olyan jó lenne más csopor­tokkal együtt szerepelni. Meg nagyon jó volna, ha kul- túrházat kapna a község, mert akkor lenne színpadunk, helyünk, tudnánk hol „edze­ni”. • A kórusnak tehát — és ezt egyáltalán nem panasz­ként hallottuk — megvannak a maga nehézségei. De be­csülettel állnak helyt. Sőt további terveik vannak. — A télen alakultunk át vegyes kórussá, mert szeret­tünk volna két-három szóla- mú dalokat is énekelni — meséli a kórusvezető. — így jobb munkát tudunk végezni. De szeretnénk továbblépni, parasztkórussá alakulni. Egyelőre ugyanis még túlsá­gosan népdalosak vagyunk és illene törekednünk — a fejlő­dés végett — a klasszikus művek éneklésére. Ennek mára adott a hang­anyaga is. Hat férfi énekel a kórusban. Köztük Králik László, az általános iskola igazgatója. — Hegedülök, szeretek éne­kelni — mondja a fiatalem­ber. — És nekünk, pedagó­gusoknak egy kicsit példa­mutató szerepünk is van. Se­gítünk összefogni a közössé­get. A NÉZSAI NEPDALKÖ­RUS nem egészen egy évti­zedes fennállása alatt a csúcs­ra érkezett. Rendszeres, ál­dozatos munkájuk meghozta gyümölcsét. Ma megyeszerte úgy emlegetig őket, mint a legjobbakat. S ez jólesik ne­kik, egyben kötelezi is őket a további munkára. De ők — ahogy elmondták — nem rettennek meg a feladatok­tól. Teszik, amit a szívük diktál. És szeretnék, ha a megyében, az eddiginél job­ban figyelnének rájuk. Meg­érdemlik! Sulyok László Mai iévéajánlaiunk 19.10—23.25: Esti műsorok, változások. Az Anglia—Magyarország válogatott labdarúgó-mérkő­zés közvetítése miatt változik a televízió esti szokásos prog­ramja. A tv-híradó ezúttal 19.10- kor jelentkezik — előtte 18.50- kor lesz az esti mese, majd 19.00-kor a tóvétorna — 19.40-kor kapcsolják Londont, ahonnan Vitray Tamás köz­vetíti az Anglia—Magyaror­szág válogatott labdarúgó­mérkőzést. A mérkőzés utón a tévé ha­mar népszerűvé vált soroza­tának, a „Megkérdezzük a minisztert”-nek újabb adásá­ra kerül sor; ezúttal Faluvé­gi Lajos pénzügyminiszternél tesz látogatást a televízió, hogy Bán János műsorveze­tői segédletével megválaszol­ja a közvélemény-kutatás so­rán érkezett és a telefonon feltett kérdéseket. (A kérdé­seket, a hagyományoknak megfelelően az adás napján 10 órától lehet telefonon fel­tenni). A tv-híradó harmadik kiadása utón kerül sor az Oldjuk meg című műsorra, amely az aznapi érettségi té­telek helyes megoldását, il­letve levezetését közűi. Töth Béla: LEGENDÁK Á LÓRÓL II. Szerettem volna a szuflát beléjük fojtani, de hát egy kilencéves fiú, hogy is vág­hatná nyakát három rabló­nak egyszerre. Sose tudtam volna megtenni, később sem. Születni kell arra. Megyek, eresztett kantár­ra.. majd tudja a Kakas ho­vá vigyen, mert énnékem a kerek világon már senkim si" men. Ahogy elhagyom a tanya- helyet. hát látom, jön utá­nunk Bársony, meg a Betyár. M r •ültem neki Legalább rr.; n gyen lópajtások egy ú ' járunk. 'álig elmegyünk, s mindig csak nyugatnak. Ha vizek, érpartok visszafelé is fordíta­nak bennünket olykor, azért Utunk egyre távolabb megy a a szomorú Kupától, ahogy véit.ui. Batidának. Az éhség rágta a gyomrom, hogy majd a szédülés megfo­gott. Míg legeltek a lovak, nézem a nyeregtáskát, hátha maradt valakitől csak egy fa­latka görhe, legalább, de mor­zsája sincsen. Hanem ott volt apám ün- neplős pipája, cínezett oldalú, ott a dohányzacskója, varrot- tas, teli szép sárga vágottal. Meg a tűzikészség. Tömöm, csihhantok, szívom, kojtolok, akár egy békebeli trágya- dopnb, elcsitul tőle az a ve­szedelmesen korgó gyomrom. Attól kezdve le sem vettem agyaramról a pipát. Estefelé elérünk egy cser­fás ligethez, de körülötte zu- gadalmas nádtenger, nem is hinné az ember, hogy ember lakhatja azt. Csak előtűnik egy rongygubás ember. Kiállásáról látszott, hogy messziről észrevehetett, utunkba állt, rámkiáltott: — Hát te hunnan loptad ezeket a szép lovakat, te? — Nem loptam én, bátya, örököltem. — Még hazudsz is, szállj le gyorsan, hová mégy? — Vásárhelyre. — Na nem sokáig lösz ak­kor örökségöd, mert a törö- köktül épp egy hete szaba­dult ki Szöged, meg Vásár­hely, vértös némötök szállot­tak a helyükre, de a bogár- nyi marhat összeszedik éhük­ben, nehogy a jó lovat meg­hagyják. — Akkor mit csináljak bá­tyám? — Betanyázol hozzám, míg csitul a hadi népezet, aztán majd látjuk, merről fúj a szél. Nem sok jót néztem ki az öreg Nádiadból. Látszott házatáján, hogy istenvilág óta Itt lakik ugyan, de egy tyúk nem kárált körülötte, egy bárány nem bégetett. Csontváz kutya ácsorgott a sárház végén, egyet sem vak- kantott. Lyukas subadarabbal játszott a szél egy ág hegyén. — Egy pipadohánnyal azért megemberelhetnél, ecsém — így az öreg, mert akkor is füstölt a szám. — Hozzák pipát, szívesen kínálom. — Pipástul, ecsém, pipástul. •— Kiadjam a számbul az utolsó betevő pipát? Majd kivöszöm én, ha nem adod — hetvenkedett az öreg, mert közbeni leszálltam a Kakasról. 4 NÖGRÁD - 1973. mójus 24., szerda Ifj. Schiffer Pál filmrendező Izgalmas ankét színhelye volt a napokban a TIT Nóg- rád megyei szervezetének szék­háza, ahol a „Cséplő Gyuri” című új magyar film megte­kintése után — a film rende­zőjével —, ifJ. Schiffer Pállal találkozhatott a salgótarjáni közönség. A Balázs Béla-díjas film­rendező három fiatal szocioló­gus közreműködésével a tö­megkommunikációs kutató- központ számára gyűjti össze a filmankétok tapasztalatait, elemezve filmjük közönségre gyakorolt hatását, Schiffer Pál elmondta, hogy a forgató- könyv írásakor — melyet Ke­mény István szociológussal, a Magyar Tudományos Akadé­mia munkatársával közösen készített — felhasználták a magyarországi cigányság köré­ben végzett 1971-es tudomá­nyos kutatómunka eredménye­it is. Mint ismeretes, a most bemutatott mű, a „Faluvégi házak” és a „Mit csinálnak a cigánygyerekek?" című fil­mekkel együtt trilógiát képez. Míg azonban az előző két al­kotás a hagyományos doku­mentumfilmek dramaturgiája szerint készült, addig a „Csép­lő Gyuri” dramaturgiai váza a játékfilmek szerkezetét követi. A film alkotói több hónapot töltöttek a Zala megyei ci­gánytelepen. így a forgatás során sikerült elérniük, hogy a szereplők természetes mó­don viselkedjenek a kamera előtt. Külső beavatkozás nél­kül követték Cséplő Gyuri és társai sorsának alakulását, a budapesti munkahelykeresés nehézségeit, az új életformába történő beilleszkedésüket. A „Cséplő Gyuri” nem egyszerű­en cigányfilm. Azon túl, hogy hiteles — néhol megdöbbentő erejű — képet fest a magyar- országi cigányság helyzetéről, kíméletlen őszinteséggel tárja fel azokat a problémákat is, amelyek gátolják ezeknek az embereknek az évszázados el­maradottságból történő fel- emelkedését. Az ankét után a rendező el­mondta. hogy úi forgatóköny­vön dolgozik, melv ezúttal a munkásszállók világát kíván- <•> hasonló fiimi megje1oní- tésben bemutatni. — tér A szép könyv — Szép könyv — mondjuk szerűség nem állta a művé- másik művészet formanyel­az irodalmi alkotásra, ha szét útját. vén kifejezze. Közlendőjében, megnyerte tetszésünket és ha Amikor a magyar könyv- stílusában, hangulatában az nagyon megnyerte, elolvassuk nyomtatás 500. évfordulóját irodalmi alkotást hozza közel életünk során többször is, ünnepeltük, egymás után je- de mégsem alávetett módon mintegy hazajárunk az író lentek meg a szép magyar —, hiszen önálló művészi világába, újra meg újra föl- könyvről szóló munkák. (Kner alkotás —, hanem úgy, ahogy lapozzuk a mieinkre felelő Imre: A könyv művészete, egyik művész a másiktól ih- gondolatait, és szinte dédel- Halman György: Tótfalusi letve megformálja, amit az ő getve töröljük le a port a kö- Kis Miklós, Jakó Zsigmond: indítására „álmodott”; amit a tétről, mely talán szerény Erdélyi Féniks — Misztótfa- szöveg a képzőművészetben köntösben, olcsó kiadásban lusi Kis Miklós öröksége, felidézett. A jó illusztráció: húzódik meg polcunkon. Szántó Tibor: Az 500 éves testvérmúzsák találkozása. De a könyv nemcsak ilyen magyar könyvművészet ké- Annál tökéletesebb, minél értelemben lehet szép. A peskönyve — A szép magyar közelebbi lélekrokon az iró könyv műtárgy is: megfogha- könyv 1473—1973) Hadd idéz- és a művész, minél jobban át- tó, tárgyi mivoltában is mű- zünk a felsoroltak egyikéből, érzi ez utóbbi a lényeges vészi formát nyerhet, és bár Haiman György könyvéből, a mondanivalót, érzésvilágot, s vonzását feltétlenül irodalmi Tótfalusi kis Miklósról szóló minél teljesebben fejezi azt becse adja meg, mégis örü- gondolatot: „Elindította azt a ki a maga eszközeivel. Mind­lünk, ha kedves könyveinket folyamatot, amely a római ez érvényes a kötéstervre, a méltó köntösben sorakoztat- kőtáblák lapidárishagyomá- borítóra, a könyv külső kön- hatjuk polcainkon, esetleg nyaltól és a kódexek tollírá- tösére is. Annak is a belső ugyanazt a művet több ki- sának vonásait őrző rene- lényeget kell kifejeznie for- adás többféle viseletében is. szánsz nyomdabetűtől végül is májával, díszítésével, a kötés Mindig is így volt ez, a a mai betűhöz vezetett.” anyagával, a borító ábráival, könyvön minden korszak raj- Igen, a betű! Az a legfonto- Azonban ne feledjük: a ta hagyta keze nyomát, stilus- sabb, a könyv szépsége nála könyv szépsége járulékos jegyeit, műalkotásnak tekin- kezdődik, mert benne ölt tes- szépség. Az irodalmi mű, alko- tették mindenkor, amelynek tét a gondolat. Itt nyomban tás marad, ha sajtpapírra megjelenésével is méltóvá kel- érzékelhetővé válik tartalom nyomják is, ha sárga pakun- lett válnia a magában hordott és forma egysége: szép lesz a deklibe kötik is, míg a férc­tartalomhoz. A kézzel írott könyv, ha tipográfiája a sző- mű szép köntösben olyan, kódex egész birtok értékével veghez Illik, ha a betűformák mint a herendi porcelánon tá- felérő, egyedi alkotás volt, alkalmazkodnak a mű hangú- lalt puliszka. Csalóka játék, készítői felöltöztették bár- tatához, jellegéhez. Elvárjuk „Nesze semmi, fogd meg jól” sonyba, selyembe, díszítették ezt persze sok egyébtől is, de az a nagy pompával tálalt üres­drágakövekkel, arannyal, első követelmény: jó papíron ség. Akár a Peer Gynt hagy­igazgyönggyel; miniatűréi ap- szép betűk, tiszta tükör, ren- mája. Csak héja van, magja ró festői remekek, szépen for- dezett, a túloldalra át nem semmi. A könyv célja nem az, máit sorait olykor egy élet ütő sorok, arányos jól átte- hogy szobadísz legyen: szép­munkájával vetette papírra a kinthető tördelés. A nyomta- ségének titka a tartalom és a másoló barát. tott könyv szépsége a jó tér- külső megjelenés harmonikus A könyvnyomtatás demok- vezés mellett a szép nyoma- egységében rejlik. A monda­ratizálta a könyvet, lehetővé son áll, vagy bukik. nivaló szolgálatában. Csak tette tömeges elterjedését, A könyv illusztráció nélkül ezzel válik olyan műalkotás­következésképpen köntösé- is lehet szép, de a hozzáillő sá, melynek jelenléte a köny- nek, díszítésének is egysze- illusztráció feltétlenül von- vespolcon otthonunkat barát- rűbbé kellett válnia. Lema- zóbbá teszi. A művészi alko- ságosabbá teszi, radtak róla a selymek, bár- tás azonban nem járhat kü- Az igazgyöngy hordásban sonyok, drágakövek, ám nem lön utakon: célja, hogy az fényesedik, a könyv hasonlít maradt le a szépség: az egy- irodalmi mondanivalót egy rá: szépségéhez tartozik a funkciója is. Olvasás végett van, tehát le szoktuk venni a polcról, amely helye csupán és nem temetője. Ha mégis, meg is látszik rajta, meg a polc kaszárnyarendjén is. Ahol a könyv szobadísz, ott megüli a szobát a keserű bá­nat, az eltékozolt, magányos sorvadásra ítélt szépség pa­nasza. Ám, ahol élet, minden­napi kenyér, ott, ha talán meg is kopik a kötése, betöl­ti maga körül bensőséges melegével a teret. Közeledik a szép könyvek könyvheti versenye, kívánjuk a nyertes műalkotásoknak, hogy miközben beláthatatlan sorsukat befutják, értő és ér­tékelő emberek kezébe kerül­jenek, szépségük ne legyen hiábavaló. b. e. TV... TV... TV... A szovjet tv és rádió a világ 120 országának azonos szervezetével tart kapcsolatot, köztük 11 szocialista országgal. Tavaly a szocialista országok­ba 445 film 1600 kópiáját küldte el. Ugyanakkor a szov­jet tévénézők 360 bolgár, ma­gyar, NDK-beli, lengyel, cseh­szlovák és más szocialista or- szágokbeli filmmel ismerked­hettek meg. * Tv-adásokat Moszkva, a szövetségi köztársaságok fővá­rosai, a területi és autonóm központok sugároznak. A Szov­jetunióban összesen 123 tv- stúdió yan. Oodaadom a pipát, de nem hagytam szól nélkül. — Hát kennek se pipa, se dohány, más szögény embör gyerekének kívánja ki kend az egy szál csutorát — Én ilyen embernek a házában nem tanyázok, kikaptam az öreg szájából a csutorát, föl a Kakasra, elrúgtattam. A másik két ló utánam. Kiabált egy ideig, de a szarkák cser- regése elnyomta hervatag hangját. Hát a végén a ga­tyámat lehúzná a vén topor­tyán, az életem eloltaná, ha hagynám. Megy a ló, vélelmem sze­rint Batidának. Eibóbiskol- tam a kápás nyeregben, azt álmodtam, hogy magam is Nádiad lágy ok. Hová Is me­hetnék? Egy késem nincs, egy szerszámom. Kilencéves létem­re én úgy elpusztulok, mint a fészekből kiesett kölök- gólya. Hajnalodon, hogy Vásár­hely alá értem. Tán álmom­ban világosodott meg agyam. Hiszen itt lakik Pálinál Mi­hály, apám kedves lótartó gazdája! Nagy füstök szállnak az utcákról, Lángnyelvek. Ma­gasabban járnak a házak födelénél. De riadalom nincs körülötte, csak melegedő va­sas katonák. Tüzelik a kerí­téseket, a lakatlan házak te­tejét lerántatják. Beköszönök Palináékhoz, éppen esznek, tejbe gölődin illata vág orrcsumán. Nyel­tem is akkorát éhemben, a szavam vele nyeltem. Néznek rám, nem ismer­nek. — Mi szél hozott? — Palináékat keresem, Kara Mátyás a böcsületes nevem! — Hát ti? Hát nem men­tek Törökországba? Mondom aztán a sorsom, ahogy gölődinből az oldalkö­zit kibéleltem. Mondom szo­morú sorsomat, sietős utamat, hisz’ a tóalj nádasában hagy­tam három lovamat, ha be­térülök az utcába, megesz a sok vasas. Szedték is össze a készsé­geket mindjárt. Füstölt sza­lonnákat, sódarakat, de bog­rácsot, baltát, kést, kanalat, subát, pokrócot, szöget, drótot, reszelót. Az öreg egész nap az útravalón füstölgőit Pali fiával együtt, Pálinál Pali ti­zenhat éves bajszodó legény volt már, egy a sok Palinai gyerek közül. Apja parancsá­ra együtt megyünk ki Rákos­ra, az ő valamikori bérlemé­nyükre. Na, ott a kutya nem ugat meg minket Estefelé még megpálinkáz- tatunk négy választási mala­cot, hogy ne ríjanak, árulja­nak el benünket az útban, zsákba velük, föl a Betyár hátára. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents