Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

Szociológiai vizsgálat termelőszövetkezetekben

A polgári társadalom hatását sokan úgy fogják fel, hogy a szocialista társadalom negatív jelenségeit a korábbi társadalom, a megelőző fejlődés számlájára írják. Természetesen a régi struktúra hat az új struktúrára. Azonban nem a társadalmi hiedelmek szerint. Ma még a társadalmi kérdésekben kevésbé iárUs emberek számára hozzáférhetőbbek és „fogyaszhatóbbak” a legkülönbözőbb társadalmi hiedelmek, mint a meglehetősen kevés számú, vizsgálatokon nyugvó, tárgyszerű tanulmány. (Ilyen pl. Losonczi Ágnes életmódról szóló kiváló könyve, amely a közelmúltban jelent meg a Gondolat Könyvkiadónál.)

Nézzünk meg egy konkrét Vizsgálatot, ami a hiedelmek és a valóság viszonyát illeti. Amikor például a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak tagozódását, illetve a vezetők mobilitását (változásait) vizsgáltuk, természetesen szerettük volna a magántulajdonon alapuló, megelőző társadalom hatását is megismerni. Hiszen a falun a fő strukturáló tényező a földtulajdon nagysága volt. Ezért azt kutattuk, hogy a korábbi földtulajdon hogyan hat a szövetkezeti tagok jelenlegi társadalmi helyzetére. Bár a föld területe nem fedi a föld minőségét, a gazdálkodás intenzitását, nem teljesen pontosan adja vissza a családnak a falusi társadalomban elfoglalt pozícióját, mégis a legmarkánsabban a falusi hierarchiát a föld nagysága szabta meg. Ahogyan Erdei Ferenc írta: „Mégis ami különbség van paraszt és paraszt között, s ami tagozódás van a parasztszerep ellátásában, azt a birtok teszi.” Vizsgálatunk során számunkra is meglepő ösz- szefüggésekre bukkantunk. Vizsgáltuk, hogy a régi földtulajdon milyen hatással van a szövetkezeten belüli alapvető tagozódásra, a munkamegosztásban elfoglalt helyre, továbbá az iskolai végzettségre, vagyoni, anyagi helyzetre stb. Ebben az írásban még vázlatosan is csak néhány közérdeklődésre leginkább számot- tartó kérdésre tudunk kitérni.

Képzettség; iskolázottság

' Amenyiben a földtulajdon hatása érvényesült, úgy a földdel, illetve a nagyobb területű földdel belépő tagok nagyobb arányban kerültek jobb társadalmi pozíciókba. A szövetkezeti tagok vizsgálata azonban azt mutatta, hogy akik föld nélkül léptek be a szövetkezetekbe nagyobb arányban szakképzett fizikai munkások, szellemi dolgozók és értelmiségiek, mint a korábbi földtulajdonosok. Sőt, megkockáztathatjuk azt a megállapítást, hogy a földtulajdon nagysága fordítottan arányos a tulajdonosok kép- ■ettségi szintjével.

A szövetkezetbe vitt földterület és az iskolai végzettség közötti viszonyban is találunk érdemleges jellegzetességeket. A földnélküliek mintegy 10 százaléka végzett közép- és felsőszintű iskolát (egyetem, főiskola), az 5 kh aluliak 1,4 százaléka, a 6—10 kh közöttiek 1,1 százaléka, a 11—20 kh közöttiek 2,2 százaléka. A 20 kh-on felüliek általános iskolánál nem végeztek magasabb szintű iskolát. Más vizsgálatunk is ha- •onló tapasztalatokkal zárult.

A vizsgálat másik dimenziója a tagok anyagi helyzete volt. Az 1000 Ft-on aluli családi jövedelemmel a földnélküliek 8,2 százaléka, az 5 kh-on aluliak 36,5 százaléka, a 6—10 kh közöttiek 47,8 százaléka, a 11—20 kh közöttiek 51,4 százaléka és a 20 kh-on felüliek 70 százaléka rendelkezik. A 3001 Ft-on felüli jövedelműek közé tartozik a

földnélküliek 62,6 százaléka, az 5 kh-on aluliak 19,4 százaléka, a 6—10 kh közöttiek 16,9 százaléka és a 11—20 kh közöttiek 14,4 százaléka. A 20 kh-on felüliek közül nem kerültek ebbe a kategóriába.

A szövetkezetbe vitt földterület és a tagok ingatlanai közötti megoszlás azt mutatja, hogy a földnélküliek rendelkeznek a legkisebb arányban ingatlannal (64 százalék), az 5 kh-on aluliak 95,2 százaléka, a 6—10 kh közöttiek 96,1 százaléka, a 11—20 kh közöttiek valamennyien, s a 20 kh- on felüliek 90,0 százaléka bír ingatlannal. Az ingatlan csaknem teljes egészében családi házat jelent. A lakás szobaszáma szerinti megoszlás azonban azt mutatja, hogy a földnélküliek kisebb arányban laknak egyszobás (42,2 százalék!) és nagyobb arányban 3, illetve többszobás lakásban (17,1 százalék), mint akik földdel léptek a szövetkezetbe. A legtöbb ingatlannal rendelkezők (11—20 kh-al belépők) fele egyszobás, 4,4 százaléka 3, vagy több szobás lakásban lakik. Gépkocsija és motorkerékpárja is nagyobb arányban van azoknak, akik nem, vagy kevesebb földet vittek a szövetkezetbe.

A háztáji gazdaság azonban szoros pozitív kapcsolatot mutat a bevitt földterülettel. A föld nélkül belépők 72,9 százaléka az 5 kh-on aluliak 85,2 százaléka, s a 20 kh-on felüliek 90,9 százaléka rendelkezik háztáji gazdasággal. A földnélküliek gazdaságának

legnagyobb arányban az állattenyésztés, legkisebb

arányban a szőlő-gyümölcs termesztés a profilja, s kevésbé önellátók. Akiknek több földjük volt nagyobb arányban rendelkeznek gazdasági felszereléssel, de korszerűbb felszereléssel a 11— 20 kh közöttiek és a föld nélkül belépők rendelkeznek nagyobb arányban.

A következő 3—5 évre nagyobb arányban terveznek egyénileg a földnélküliek, mint azok, akik földet vittek a szövetkezetbe. A földnélküliek 68,3 százalékának van terve házépítésre, lakberendezésre, vásárlásra, gyermekek iskoláztatására, míg azok, akik földet vittek a szövetkezetbe 10—21,7 százalékig, s a legtöbb földdel belépőknek a legkisebb arányban.

A szakma, a munkahely változtatását, iskolai tanulmányok folytatását a földnélküliek egyötöde tervezi, a különböző területű földdel belépők, vagy nem tervezik, vagy arányuk nem haladja meg a két százalékot.

Anyagi lehetőségeik várható alakulásáról a földnélküliek kétharmada, a földdel belépettek közül csaknem minden 6., illetve 3. vélekedik úgy, hogy növekedni fog. Mind a szövetkezeten belül, mind a lakóhelyen a földnélküliek nagyobb arányban, a nagyobb földdel belépettek kisebb arányban tudnának elhelyezkedni. Az életlehetőségek, alternatívák is kedvezőbbek tehát a föld nélkül, mint a földdel belépett szövetkezeti tagok számára.

A gyakorlat, a történelmi szituáció azonban néha igen bonyolult, ellentmondásos jelenségeket is produkál. Amikor a szövetkezetek tömegesen alakultak, a parasztok a legtöbb helyen csak úgy vállalták a számukra bizonytalan jövőt, hogy olyan elnököt választottak, akiben megbíztak, s akiről tudták, hogy jól gazdálkodik. A gazdálkodást elsajátítani, a „jó gazda” minősítést elnyerni sem föld nélkül, sem kevés földdel nem volt lehetséges. Ez magyarázza, hogy a parasztok nagyobb részben olyan elnököket választottak, akik szülei 6 kh-nál nagyobb földterületen gazdálkodtak. Az ösz- szevonások előtt az elnökök csaknem kétharmada, a felsőszintű vezetők közel hatvan százaléka, a középszintű vezetők több mint fele tartozott ebbe a kategóriába. A helyi szervezetek többnyire a felsőbb szervek egyértelműen támogatták ezt a jelenséget, mert egybeesett azzal a célkitűzéssel, hogy a szövetkezetesítés ne járjon a termelés visszaesésével.

Simó Tibor

Vanya. (Révész Napsugár rajza).

Családpolitika és a tanács

Sokoldalú segítség a családoknak

Interjú Berki Mihállyal, a megyei tanács elnökhelyettesével

„A család szocialista társadalmunkban az emberi együttélés alapvető közössége. Minden tevékenységével olyan feladatot lát el, amely nem csupán az egyén, hanem az egész társadalom számára rendkívül fontos... Társadalmi eszközökkel segíteni kell, hogy a családi kapcsolatok új szocialista elemei erősödjenek. Ehhez részben szemléleti változásra, részben a szolgáltatások és a gyermekintézmények fokozott fejlesztésére van szükség.” Az idézet az MSZMP XI. kongresszusa programnyilatkozatából való. A családok életének figyelemmel kísérése, intézményes segí. tése a tanácsok munkájának szerves része. A tanácsok családpolitikai tevékenységéről kértünk interjút Berki Mihály

tói, a Nógrád megyei Tanács

— Miként fogalmazható meg a családpolitika tartalma, hogyan jelentkezik a tanácsok területi munkájában, a családi kapcsolatok új szocialista elemeinek erősítésében?

— A családpolitika tartalmát elsősorban az határozza meg, hogy az utóbbi három évtizedben jelentősen változott a család formája, szerkezete, életmódja, de mindenekelőtt megváltozott a társadalom és a család viszonya, a család társadalmi szerepe. A szocialista társadalom követelményének megfelelő

család megvalósulásához

azonban nehéz átmeneti szakaszon keresztül haladva vezet az út. Az átmenet nehéz, s nem mentes az ellentmondásoktól. Megnövekedett például a válások száma, ez évenként húszezer gyermeket érint, s a többgyermekes családok jövedelme (az általános fejlődés ellenére) jelentősen elmarad a gyermektelen családok jövedelmétől, életkörülményeitől. A tanácsok — megalakulásuk óta — munkájukban ötvözik a családok gondjaival való törődést. Üj szervezeti formák jöttek létre a rászorulók gondozására, erősödött a szociális figyelem, a társadalmi összefogás. A megnövekedett tanácsi önállóság, a tanács önkormányzati jellege mind jól hasznosítható a lakosság igényeinek kielégítése érdekében. Szakigazgatási szerveink más-más oldalról foglalkoznak a családok problémáival, amelyek azonban a családok életében egyszerre hatnak. Egyre gyakoribb, hogy a tanácsok, élve a nagyobb önállósággal, nemcsak egyes szociális rész- probléma megoldására törekednek, hanem a gondokat, a kiváltó okokkal együtt igyekeznek megszüntetni. A családpolitikának tehát arra kell irányulnia, hogy a családok életkörülménye, magatartása megfeleljen a szocialista fejlődés követelményeinek.

— A családi életre nevelés, a családtervezés, a család-, a gyermek- és nővédelem is a családpolitika része. Miként segíti ezek hatékony megvalósulását a tanács ?

— A feladat nagyságára utal az a megyei népesedési adat, amely szerint mintegy hetvenezer család él a megyében, s a családok több mint fele gyermekkel él együtt, ennek minden gondjával, örömével. A családi életre nevelés fontosságát az is aláhúzza, hogy 1970—76 között állandó volt a házasság- kötések számának növekedése, s ez napjainkban sem szűnő folyamat. Két évvel ezelőtti adat, hogy csupán 1976- ban több mint kétezerkétszáz házasságot kötöttek megyénkben, ugyanakkor a válások száma hat év alatt 397-ről 525-re növekedett. Az adatok önmagukért szólnak, s mindazokat figyelmeztetik, akik valamilyen formában előmozdíthatják a családi életre nevelés eredményességét.

Tanácsaink, szakigazgatási szerveink összehangolt családpolitikai tevékenysége kibontakozóban van. Szervezettebbé vált a munka. A testületek, szakigazgatási szervek a társadalmi szervekkel — elsősorban a Vöröskereszttel — együttműködve vizsgálják a családok helyzetét. A helyi tanácsok rendszeresen napirendre tűzik a családpolitikával összefüggésben le- vő nagyfontosságú törvények, határozatok megvalósulásának vizsgálatát. Iskoláinkban évekkel ezelőtt megkezdődött a gyermekek, a serdülők és a fiatalkorúak szervezett felkészítése a családi életre. Ma már valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézméelnökhely éltesétől.

nyűnkben foglalkoznak a családi életre neveléssel az osztályfőnöki órákon. A nevelés nem terjed ki kellően, a sokrétű feladat nem vált az egyes tantárgyak szerves részévé, s gyakorlatilag leszűkül az osztályfőnöki és a biológiai órákra. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a művelődésügyi szakigazgatási szerveink a továbbképzések során erre is nagyobb gondot fordítsanak. Azt is tudjuk, hogy a pedagógusok, orvosok és védőnők nem érhetnek el tartalmas eredményt a családok tájékozottsága, a szülők egyetértése, együttműködési készsége nélkül. A Vöröskereszt családvédelmi előadásain a felnőtt lakosság köréből évente mint egy ötezren veszitek részt. Azért is szükséges a feladat összetett vizsgálata és megoldása, mert csak így szüntethetők meg azok a nézetek, amelyek a „minek ez, hova vezet ez, azelőtt sem tanították” véleményekben nyilvánulnak meg, s nem kis visz- szahúzó erőt képviselnek esetenként.

— A korszerű családtervezés eredményei között említhető, hogy például csökkent a terhességmegszakítások száma. A népesedéspolitikai határozat felelősségteljesebb magatartásra készteti a családokat. öt évvel ezelőtt ezer 15—49 éves nő közül még 71, két évvel ezelőtt pedig 42 szakította meg a terhességet. Ugyanakkor a szülőkorban levő nők egy negyede alkalmazza a legkorszerűbb fogamzás- gátló gyógyszereket. Helyes intézkedésnek bizonyult a házasság előtti kötelező részvétel bevezetése a szakorvosi tanácsadáson. Salgótarjánban naponta, Balassagyarmaton és Pásztón hetenként egy alkalommal szakorvosok, a székhelyközségekben pedig körzeti orvosok végzik a nővédelmi tanácsadást. Munkájukat az igény szerint, sokrétű, tartalmas családvédelmi tanácsadássá kell fejleszteni.

— A családok életét, a második, harmadik gyermek vállalását, a fiatal házasokat, a csaI ládanyák otthoni munkáját miként segítheti a tanács?

— Növekedett ugyan megyénkben az élveszületések száma, azonban semmi okunk a derűlátásra. A jelenlegi mutatók szerint, a növekedéssel együtt is csupán a népesség számának változatlan szinten tartásával számolhatunk. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a szülőképes korú nők számának csökkenése a születések számának továbbcsökkenését vonhatja maga után. A megyében két évvel ezelőtt, például csaknem minden második újszülött egyben elsőszülött is volt.

Így, érthetően, a kiemelt feladatok között kapott helyet a lakáskérdés megoldása, amely része a problémának, bár kétségtelenül nem az egyetlen oka az említett jelenségnek. A három és ennél több gyermeket nevelő családok lakásgondjait külön fi. gyelemmel kísérik a tanácsok. A negyedik ötéves terv során 2,5 százalékkal épült több lakás a tervezettnél. Az 1973- ban nyilvántartásba vett három-, vagy többgyermekes családok lakásigényét két év alatt kielégítettük. Ily módon akkor 193 család jutott korszerű lakáshoz. Jelenleg 160 ilyen család igényét tartjuk nyilván, s elégítjük ki folyamatosan. A tanács véleménye az, hogy a fiatal házasok átmeneti elhelyezése érdekében indokoltnak látszik annak vizsgálata, hogy létesüljenek úgynevezett ifjúsági lakóházak is.

— A kérdés lényeges része, hogyan fejlődött például a gyermekintézményi hálózat?

A bölcsődei hálózat az elmúlt hat évben 160 hellyel gyarapodott. Ugyanakkor a gyesen levők száma is jelentősen nőtt — hat év ala't 3550-ről hatezerre. Az ötödik ötéves terv során tervezett 320 bölcsődei férőhelyfejlesztést a jelenleg túlzsúfolt városi és városiasodó községi bölcsődék fejlesztésére szánjuk. Két év alatt ezerrel gyarapodott az óvodai helyek száma. Az óvodáskorúak 85 százalékát tudjuk elhelyezni. Ez valamelyest jobb az országos átlagnál. A jelenlegi tervidőszakban egyébként az óvodai helyek összesen 2175- tel növekednek. A napköziotthonos hálózatot és a gyermekélelmezést azonban jelentősen fejleszteni szükséges, az eddiginél jobban bevonva a vendéglátó vállalatot és a szövetkezeteket is.

— Mindinkább kibontakoznak a kereskedelemben és a szolgáltatásokban is a családi élet segítésének korszerű formái. A szolgáltatások fejlesztésére a megyei tanács hatvanmilliót nyújt segítségképpen. A kereskedelemben javult a csecsemő- és gyermekruházati cikkek ellátása, a választék bővítése azonban továbbra is feladat.

— Milyennek ítéli a gyermekvédelem és a gyermekgondozás helyzetét a megyében?

— Tanácsaink, a lakásjuttatáson túl is sokat tesznek a nagycsaládosok segélyezése érdekében. A nemrégiben bevezetett nevelési segély beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Vigyáznak arra, hogy csak olyan családok kapják, amelyek a gyermekek érdekében hasznosítják. A gyermekvédelem különféle formáira fordított költségek növekedése is mutatja a fokozott figyelmet. Rendszeres nevelési segélyben tavaly, több mint kétszer annyian részesültek a megyében, mint három évvel ezelőtt. A 204 segélyezettre személyenként 5137 forint jutott. A nevelőszülőkhöz kihelyezett állami gondozottak száma hat év alatt csaknem megkétszereződött, s jelenleg 107 állami gondozottról gondoskodnak tanácsaink. A kifizetett gondozási költség tavaly egymillió 285 ezer forint volt. A gyámügyi segélyezésben részesülő családok száma ;hat esztendő alatt, ugyancsak a kétszerese a korábbinak. Jelenleg 1334 család részesül gyámügyi segélyben a megyében. Az egy családra jutó segély összege tavaly 780 forint volt. A szociálpolitikai segély összege öt esztendő alatt hatmillióról 17,7 millióra növekedett. Ez a felsorolás — természetesen — nem teljes. Nem tartalmazza például a lakásjuttatásnál adott kedvezményeket, a vállalati és társadalmi szervek juttatásait.

— Végezetül az időskorúak segítésére irányuló tanácsi törekvésekről kérünk véleményt.

— Megyénk népességének húsz százaléka elérte a nyugdíjkorhatárt! Az előrejelzések szerint, iaz időskorúak aránya a népességen belül, a jövőben tovább növekszik. Az életszínvonal-politikával összhangban fokozott gondot fordítunk az időskorúakra a jövőben is. A segítés mértékének megállapításánál különbséget kell tenni a még nagy számú, alacsony jövedelmű, többnyire az idősebb korosztályhoz tartozók és a közeli múltban nyugdíjba kerülők között. Az időskorúak többsége jelenleg sem kizárólag anyagi segítséget igényel, hanem fokozottabb törődést, gondozást. Az öregek napközi otthonai és a házi szociális gondozás ezt jól szolgálják. Felvetődik'* például a salgótarjáni nyugdíjasok háza létesítésének igénye, a megvalósítás lehetőségének vizsgálata. A szociális gondozóhálózat további fejlesztése mindenképpen indokolt, időszerű feladat. Növelni kell a gondozók és gondozottak számát, a gondozói tiszteletdíjak összegét. Az évi negyvenezer látogatás bizonyítja — milyen nagy az igény.

T. Pataki Lászlé