Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)

1978-05-20 / 117. szám

iCetmitaf juk a nívódíjas J. S. Bach kamaraegyüttest Bár mint koncertező művé­szek. szólisták eddig is kate­gorizált művészek voltak a balassagyarmati Johann Sebas­tian Bach kamaraegyüttes tagjai a napokban az Orszá­gos Filharmónia együttesen kategorizálta ókét, és 1972-ben és 1974-ben Veres István és Fogarasi Béla a kaposvári ta­nári kamarazene-találkozón kiemelt helyezést és nívódíjat kapott — nemrégiben az egész együttes elnyerte az Ál­lami Ifjúsági Bizottság nívó­díját is. Mi van e szép siker- sorozat mögött? — erről kér­deztük meg az egyik alapító­tagot, Fogarasi Béla gitármű­vészt. — Mikor alakult az együt­tes? — Először talán néhány szót az előzményekről 1971- ben a fuvola-, és gitáregyüt­tes hangzásának megismer­tetésére és saját örömünkre kezdtünk el Veres István kollégámmal kamarázni. Ké­sőbb az iskolánk, a balassa­gyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola tanári ka­rának bővülése lehetővé tet­te számunkra, hogy a fuvo­la-gitár duóhoz ének és cselló csatlakozzon, így 1973-ban megalakítottuk a J. S. Bach kamaraegyüttest. — Kik még a tagjai? Mi- lyen összeállításban tudnak szerepelni? — Komády Gerzson éne­kes és Szűcs Ferenc csellista. Nagyon „rugalmas” kis zene­kar a miénk: a hangszerszó­lókon át a különböző duókig, triókig, a kvartettig bármi­lyen felállásban tudunk szere­pelni. Koncertútjainkon a zenei ismeretterjesztésben nagy előnyt jelent ez és a ze­neszerszámaink könnyű szál­lítása is. — Az oklevélben így fo­galmaztak: Az ifjúság köré­ben végzett zenei ismeretter­jesztésért, a klasszikusok ma­gas színvonalú tolmácsolásá­ért. Milyen munka van az elismerő szavak mögött — ké­rem, szóljon erről kissé bő­vebben ! — Amellett, hogy mindany­nyian tanítunk — és talán ez a legnagyobb, amit tenni le­het — rendszeresen fellépünk ifjúsági hangversenyeken, művelődési házakban, ifjúsági klubokban, iskolákban, vala­mint az újabban alakulóban levő Jeunesse-klubokban is. Ezek az előadások nemcsak, koncertek, zenei ismertetők­kel is szolgálnak. Ezek segít­ségével a hallgatóság megis­merkedik a zenei formákkal, stílusokkal, a zene alapvető elemeivel. Az ismeretterjesztő hangversenyek tekintélyes ré­szét jelentik az együttes mun­kájának: 176 előadásból 99 ilyen volt. Ebből is kitűnik, hogy valóban kiemelt felada­tunknak érezzük az ifjúság zenei nevelését. — Milyen műveket játsza­nak? — A névadó Johann Sebas­tian Bach művei mellett cé­lunk más korok és szerzők műveinek bemutatása is. Re­pertoárunk nagy-qn széles: a régi görög himnuszoktól napjaink muzsikájáig ter­jed. Magában foglal egy eléggé „elhanyagolt” terü­letet is, a magyar reform­korszak zenéjéit, természete­sen elsősorban iskolánk név­adójának, Rózsavölgyi Márk­nak a kompozícióit. A múlt zenei anyagainak a bemuta­tása mellett szívünkön vi­seljük a mai magyar ze­neszerzők műveinek nép­szerűsítését. öt magyar ze­neszerző írt már művet az együttes tagjainak, ezeket a Magyar Rádió is felvette az előadásunkban. Legutóbb, például a Magyar Televízió Csak a derű óráit számlálom című műsorában játszottuk, Kistétényi Melinda Egry Jó­zsef emlékére írott dalciklu­sát. A kaposvári tanári kama­razene-találkozón. Patachich Iván Mozaikok című darab­ját adjuk elő. A szerző a fel­kérésünkre komponált művet ez év áprilisának végén fe­jezte be, ez ősbemutatónak számító előadás lesz. — Milyen nagyobb fellépé­seik voltak az elmúlt évek­ben? — Az ország több megyéjé­ben szerepeltünk már együt­tes munkánk során. Fellép­tünk Szombathelyen, Szé­kesfehérvárott. Budapesten egy ízben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében, a Zeneakadémia nagytermé­ben és a nagytétényi kastély­ban. Persze, nincs nagy- és kiskoncert: örömmel teszünk, eleget a meghívásoknak a megyén belül is, amennyiben egyeztetni tudjuk a program­jainkat. — A kaposvári fellépés mellett milyen terveik van­nak a közeljövőre? — Az együttesünk filhar­móniai kategorizálása való­színűleg azt jelenti, hogy még több koncertet adunk a jö­vőben. De a nyárra elsősor­ban azt tervezzük, hogy elő­ször kipihenjük a tanév fára­dalmait. .. G. Kiss Magdolna A Johann Sebastian Bach kamaraegyüttes koncert közben. Ifj. Schiffer Pál legújabb filmje Cséplő A címszereplő Cséplő György, a németfalui cigányfiú. Ifj. Schiffer Pál nevét rövid­filmjei tették ismertté. A Fekete vonat, amely a Budapestről ha­zautazó szabolcsi munkások hét végi útját kiséri nyomon, díjat is nyert. Munkái — többek kö­zött a Várjuk Erikát, a Levelek az öttalálatoshoz. az Ellenérvek, a Vallomások egy városról — élénk érdeklődést keltettek a kö­zönség és a szakmai közvéleméov körében egyaránt A hivatalos elismerés sem váratott soké;g magába: ifi. Schiffer Pál* 1M1- ben a Balázs Béla-dü III. fo­kozatával tüntették ki. Első iát^VPmie. a Mit csiná’rak a cio'ánvfrverekek? tiilaid'mkénnen két filmből ál»: a Faluszéli há-mk- hA| és magából a cfmadőfilm- ből. Ifi. Schiffer Pál lerúiabb mun­kájában, a Cséolő Gyomban a korábbi utat folvtatja. A bá.té'-- filmes eszközöket is felhasználó e^ész estés dokument^mfilmjének közénn^ntiéhnn e"v ZMa mérvéi cteánvfh* áll. aki testvéreivel eTviitt elindul szülőfaluiéból az orszá*r fővárosába, ho^v r*v»rP'xt keressen, megtalálja illő helyét, a társadalomban. A film valamenv- nvi szereniő.ie valóságos személv. valóságosak a helyszínek i.«. énr>- ú*?v. mint maira a történet. 1*1, SeMffer Pál és Aedor Tamás one- ratőr munkáta bu#oesen dnk*»» mentái e^v merrbat^nzn** °',ociá- lls latensé«*- és nrobiémakört. W'í a fllm*»t na1ass!>o^^»-»»Pton má­jus IS—19-én mutatták b<*. a sal­gótarjáni November 7. Filmszín­házban május 22—24. között játsz- Bzák. Szülőföld-expedíció, vándortáborok Országjáró áí tőrök Az idei nyár úttörőprog- ratnját némi túlzással színes kaleidoszkóphoz hasonlíthat­nánk. Akárhogy újabb és újabb színkombinációkat, for­mákat próbálunk szemünk elé varázsolni, egy jelenség ma­kacsul visszatér. Nevezetesen a sport, az országjárás. Ter­mészetes, mert aligha találunk nemesebb, szebb teendőt, mint az úttörőkkel megismer­tetni hazánk természeti szép­ségeit, megszerettetni a ter­mészetjárás örömeit, mely hozzájárul a tíz-tizenöt esz­tendős lányok és fiúk edzett­ségének, fizikai teherbírásá­nak növeléséhez. Az úttörőszövetség legfon­tosabb nyári játéka a „Szülő­föld-expedíció” lesz. Lényege: egy-egy választott túra, ván­dortábor útvonalán haladva a földrajzi, biológiai jellegze­tességek kutatása, felfedezése, történelmi, irodalmi emlék­helyek, a gazdasági élet, ipa­ri, mezőgazdasági objektumok megismerése. Az expedícióban őrsök vehetnek részt. Felada­tuk az élő és élettelen termé­szet és összefüggéseinek kuta­tása mellett az adott hely mezőgazdaságának megisme­rése. Fontos, hogy a válasz­tott útvonalon jól felkészült úttörőközösségek induljanak júniusban. Az adna igazi ér­telmet a játéknak, ha a gye­rekek valóban megízlelnék a felfedező utak romantikáját," átélnék a nagy felfedezők éle­tét. Csak így valósulhat meg a játék igazi célja, az, hogy a résztvevők megismerjék környezetüket, a valóságot, hogy egységes közösségekké forrjanak össze. A járási, városi, kerületi úttörőelnökségek egy-egy kiváló őrsöt küldhetnek az országos expedíciós táborba, Zánkára. Itt nagyszabású ve­télkedőt rendeznek, melynek győztes őrse augusztusban el­juthat a Szovjetunióba, a BAM-építkezés megtekintésé­re. A sport, a testnevelés min­dig jelentős szerepet játszott az úttörőszövetség nyári prog­ramjában. Köztudott, hogy ilyenkor rendezik meg nagy sikerrel a nyári úttörő-olim­piákat, egy sor sporteseményt bonyolítanak le, nagyszabású vándortáborokat szerveznek. Így lesz ez az idén is. A XIV. nyári úttörő-olimpiát Tatán rendezik meg június 22. és 30. között. Ezúttal azonban még­sem erről a látványosnak, színvonalasnak Ígérkező ese­ményről kívánunk szót ejteni, hanem a vándortáborokról. Az idén tizenkilenc gyalogos- vándortábor lesz, a Bakony­iéi Nógrádon át a Zemplénig az ország legszebb tájain tú­rázhatnak az úttörők, ugyan­csak próbára téve erejüket, ügyességüket. Érdekesnek ígérkeznek a vízi vándortábo­rok is, ám a legizgalmasabbak a kerékpáros-vándortáborok lesznek. A tizennégy napos Dél-Alföld—Battonya ván­dortábor útvonala, Szarvason, Mezőkovácsházán, Hódmező­vásárhelyen, Ópusztaszeren, Soltvadkerten, Kecskeméten keresztül vezet. Az ugyancsak tizennégy napos kelet-dunán­túli vándortábor tagjai Duna- földváron, Szekszárdon. Len­gyelen, Dombóváron, Kapos­váron, Igaion, Kőröshegyen haladnak keresztül. A kerék­páros úttörők találkozója Kis­körénél lesz, ahová mintegy háromszáz gyerek érkezik Békés, Borsod, Hajdú, Sza­bolcs és Szolnok megyéből. , A kerékpáros-vándortábo­rok szervezésének szorgalma­zásáért igazán dicséret illeti az úttörőszövetséget, mert felismerték, milyen ^sokféle lehetőséget rejt magában a már-már — méltatlanul — elfelejtett egyszerű jármű. Napjainkban több fórumon foglalkoznak a kerékpáros tú­rázás, a kerékpársport fel­lendítésével. A Népsport szerkesztősége például jövőre meghirdeti a kerékpárosok évét. Az országjárás élménye mindannyiunké lehet. Nem­csak gépkocsival — gyalog, vagy kerékpárral is. B. F. TAth Béla: LEGENDÁK A LÓRÓL 11. Ez a Batida csupa legelőség volt. Vásárhely határában, apám meg ujjatlan katona. Nem fért 'össze, hogy ekére kapjon a földön. Amúgy se sok huzalma lett volna hozzá, azt gyanítom, ha még annyi ujja lett volna is. Aki török szpáhi, nem áll az eke mel­lé. Lovas ember létére, lóval kezdett bajmolódni. De nem holmi kócszőrű korcsokkal, hanem tiszta vérű, szép da- maszkuszokkal, beszarábok- kal, erdélyi nagyokkal. Abból pénzelt. Házat is rakott. Béke lakott az országban, otthon érezte magát. Szolgálóul vet­te anyámat. Ahogy akkor szokták. A vásárhelyi reformátuso­kat éppen akkor üldözték szét a katolikusok, s valami ma­radék menekült családból ott ragadt egy kis girhes lányka. Olcsón adták, tán pénz nél­kül is adták az elhurcolt család szomszédai. A jó koszton, nyugodt éle­ten úgy fölpöndült a lány, hogy apám asszonyul Vette maga mellé. Bizonyítékul itt vagyok én. Valahonnan ő is a jászkun pusztaságokból vetődött Vá­sárhelyre de, hogy kun volt- e, vagy jász, soha nem tudta megmondani. Szépen éltünk. NÓGRÁD — 1978. május 20., szombat Minket nem háborított az égi madárság sem. Anyám bibli- ás reformátusok között cse­peredvén, betűtudó ember volt. írt és olvasott, mi sem volt közelebb hozzá, hogy rámragassza tudását. Apám se adta alább. Ő törökül tu­dott, szerbül, lóul. Amikor, gázivá tették a lószeráj ba­sája megengedte neki, hogy két lovat válasszon magának. Választott egy csődörcsikót, Csorbadzsinak hívták, meg egy kancát az Emfira névre hallgatott. Ez volt a hozomá­nya. Batida csak legelő. Teli volt bogánccsal, nádassal, ká- kással, gyalogfűzzel. Volt ve­le dolga. De szénahozó gyöp- séget teremtett ő pár év alatt a partosabb részeken. Vásárhelyi gazdáknak sza­porulatra őrizett erdélyi lova­kat, keverék állatokat, jó ka­tonák alá valókat. Az arab lópárt pedig bedugta egy fa- lunyi nagyságú nádas közepé­be. Nem láthatta élő rajta kívül csak a repülő madár. Ha a védett nemes lovakért katonai támadások esnek, hogyne repítenék ki a kezé­ből ezt a két lángot fúvó szép jószágot a kóborok. Felfordult világ következett ezután. Bécs óta curikkolt a török, hurcolkodott, de a másik hiten levők se kimél- r ték semmit Ágyú nem szólt, nem úgy volt háború, hogy csatarendek következnek. Hanem folyt minden gazdát­lanul, aljogy tavaszi vizek idején az ár. A béke tán csak Batidán lakott Csorbadzsiék vetegették rendről rendre a legszebb csikóutódokat Fecs­keröptű gyönyörű hároméve­seit, nyereg alá valók szök­kentek föl a nádasok ölén. Hirtelen a szegedi vár ba­sája bizonyos Haszán neve­zetű, gonosz félszemű úr, be­szólítja apámat maga elé. Amúgy is a körme közé tar­toztak a hűbérbirtokosok, hát nem volt föltűnő, hogy apá­mat valami ügyben látni akarja a tájék leghatalma­sabb várbéli basája. Csak­hogy apám ismerte már ami- atyánkot. Éjjel elhajtotta ék­szerlovait a dombiratosi ná­dasok között bujkáló barát­ja oitalma alá, s harmadnap megjelent kardosán, lóháta- san, ajándék lóval együtt a basa előtt (Folytatjuk) IV!a i téveajánlatMiilc Bácsalmáson, a Skorutyák családban. Az idős mester, Skorutyák Géza szerint a kék­festőmesterséget igazán nem lehet másképp elsajátítani, csak az apától, gyermekkor­ban ellesve; hajnalban kelve, végigdolgozva a napot, az éle­tet. Ö maga is így tanulta mesterségét apjától, aki ugyancsak apjától tanult. Az öreg családi házban egymás mellett állnak a kékfestő­mesterség kezdetleges gépei, már-már múzeumbe illő da­rabjai, a dúcok, amelyekkel több mint egy évszázada dol­gozik az, aki a mesterséget folytatja a családban. Hal­lunk a mángorlót húzó lóról, amely valósággal elgörbült 17.15: Dinasztiák. a sok körbejárásban, tanuljuk az indigófestés műhelytitkait, Ez az új sorozat dirasztiá- megszemlélhetjük a szebbnél kát mutat be, olyan családo- szebb mintákat, amelyek mind kát, ahol apáról fiúra örök- egy-egy korszak ruhamintái- lődik a mesterség, mint itt rak divatját tükrözték. Tréfak Az autólopással gyanúsí- — Mennyit kér ezért a kéJ tott mondja a bíróságon: — pért? Tisztelt bíróság! Annyira ré- — Odaadom a katalógusát szeg voltam, hogy azt gondol- feléért. tam: túl kockázatos lenne el- — És a katalógust, hogy ad- indulnom a saját autómmal! ja?

Next

/
Thumbnails
Contents