Nógrád. 1978. május (34. évfolyam. 102-126. szám)
1978-05-04 / 103. szám
Nemre; új kéregelőhúzó gép kezdte meg a munkát a Salgó Cipőipari Szövetkezetben. A berendezés nagymértékben javítja a cipők minőségét. Az idén több új gép áll műn-, kába a szövetkezetben, amelyek kölcsönkért, régi gépeket váltanak fel. A képen Kardos Margit kéregformázó munka közben, az új gépnél. kép: —bábéi Csak fanyalgó restek ? Jó néhányat elmennek tőlünk amiatt, hogy itt egyre jobb lesz a munkaszervezés — lepett meg Nógrád egyik gyárának szakszervezeti titkára evvel az elejtett megjegyzésével. Minek utána első hallásra semmilyen logikai összefüggést nem találtam a két tendencia között, megkértem a titkárt, magyarázza már meg egy kicsit bővebben, hogyan is áll a dolog. Hát úgy — felelte —, hogy a jobb szervezés következtében sokkal serényebben kell mozogniok az ittenieknek, mint korábban. Mert most már elértük, hogy a műszak nyolc órájából hetet, sőt né- melyütt hét és felet is aktív munkával töltenek a dolgozóink. Ehhez persze nem mindnyájuknak fűlik a foga. így aztán érdeklődnek a másutt dolgozóktól, hogy amazoknál mi a helyzet. S ha a lazább munkatempóval is megkereshetik ugyanazt a pénzt, odább állnak. Sőt, még a kisebb fizetésre is ráfanyalodnak a kényelmesebb munka kedvéért... Ezek után már tiszta kép raizolódott elém. Már ami magát a gondot illeti. EgyszeA lakosság szolgálatában IlíV-tájékoztatük A Salgótarjáni Ingatlankezelő illalat évekkel ezelőtt elkészítet- — a lakosság jobb tájékozta- sa érdekében — azt a fontos adványt, amelyben meghatároz- ,k a javítási, felújítási munkák rán, a bérbeadóra és a bérlők- vonatkozó jogokat és kötele- ttségeket. Ehhez megfelelő gyzéket is csatoltak arról, hogy javítások során kire, mi tarzik? A hasznos kiadvány a la- isügyi jogszabályoknak megfe- lően készült, s azt ismertették házfelügyelőkkel, telepgondno- >kkal. Ezen felül az IKV még számos jékoztatót készített a lakossági jékoztatás érdekében. Kifejezet- n a javítási és félújítási műn- ikra vonatkozót például, amelyin a gyakran előforduló hibák vitásának költségeit is feltün- tték. A tanácsi bérlakásokkal ipcsolatos tudnivalókról ugyan- ak kiadványt juttattak el a izfelügyelőkhöz. Ez‘ foglalkozik, yebek között. a lakásbérleti gviszony számos fontos kérőével. A távfűtési tájékoztatót tally - adta ki a vállalat. A lakó- lületek házirendjéről szóló is- ertető, és a különféle egyéb jékoztatók, mind jól szolgálják bérlők cs a bérbeadók közötti gviszony helyes gyakorlását. A tájékoztatókon kívül, azokon területeken, ahol karbantartást, lújítást terveznek, évenként 1a- igyííléseket is szervez a válla- t, ahol ismertetik a munkákat ; azok időpontiát. A lakógyűlé- *k szervezésében mindenkor íszt vesznek a népfront- cs a la- óbizottságok is. rűsítve ugyanis csupán any- nyi történik, hogy egy természetes tulajdonság, a kényelemszeretet egy s más esetben diadalmaskodik sok egyéb — az anyagiasság, a munkahely iránti hűség, az öntudat s a többi — fölött. Ez tehát világos. A megoldás ellenben sokkalta ködösebb. Hiszen az érdekek összekuszált szövevényében kellene rendet teremteni. Nincsenek itt semmiféle érdekszövevények — vethetnének ellent egypáran —, az elmerők egyszerűen lusták, ennyi az egész! — Az ilyesfajta vélekedés sokak szemében tetszetős lehet, már csak azért is, mert nem áll egészen távol az igazságtól. Ám, a restség vádjával azok is joggal illethetők, akik kritikátlanul ezt fogadják eL ■ Ugyanis ez csupán az egyik oldalról való megközelítése a gondnak, amivel egy tapodtat se jutnánk előbbre. Nézzük meg, mit mond erről az MSZMP KB áprilisi határozata: „A meglevő munkaerő jobb, ésszerűbb foglalkoztatása (...) sokoldalú, körültekintő intézkedéseket követel (...) a gazdálkodóegységek vezetőitől, valamint a pártós a tömegszervezetektől.” Nos, mik lehetnek azok a körültekintő intézkedések — Ötlik fel bennünk a kérdés. Az első gondolata legtöbbünknek alkalmasint az, hogy különféle műszaki újításokkal, ötletekkel, ésszerűsítésekkel tegyük gördülékenyebbé a gyártást. Amit eddig — mondjuk — nyolc lépéssel ért el a dolgozó, azt egy asztal, egy polc odább helyezésével közelebb hozzuk; vagy amit idáig fáradságosan kézzel fúrt ki, azt ezután egy ügyes kis fúrógéppel könnyedén kifúrja, s mindjárt fele annyi idő alatt elkészül, mint korábban. Ezek jutnak legtöbbünk eszébe. Közben pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy szervezés-módosítás korántsem csak asztalok, polcok, fúrók stb kérdése. Hanem ott van még az ember is. S ő okozza talán a legnehezebb kérdést, mivelhogy „kényes portéka” lévén sokkal nehezebb alakítani, változtatni rajta, mint egy masinán. Aligha hihetjük, hogy munkásaink egyik napról a másikra, vagy akár egyik hónapról a másikra megváltoznak, lépést tartva a technológiával. Türelmes, sőt kudarcokkal terhes felvilágosító, meggyőző munkát emészt fel az a folyamat, amíg a többség — korántsem mindenki — belső szükségnek, esetleg hiúsági kérdésnek érzi az új követelményekkel szembeni helytállást. Nehéz munka, ám aligha van más lehetőség, tehát vállalni muszáj. Ha nem elég egyetlen termelési tanácskozás, akkor folytatni érdemes a napi munka közben, elő lehet hozakodni vele brigádösszejöveteleken is. Persze csak nyíltan, őszintén, mert a jelszószerű közhelyekkel nemigen megyünk semmire. Molnár Pál Szerelnek, tudnak,és akarnak Nsagirobh kapcsolunk Rögtönzött kerekasztal-be- szélgetésbe kezdünk a VE- GYÉPSZER salgótarjáni gyáregységének nagycsarnokában Tóth Bélával, a Vállalat kiváló brigád címet elnyert, Nógrádi Sándor nevét viselő kollektíva vezetőjével, Baksa László brigádvezető-helyettes- sel és Oravecz János brigádtaggal. Ez utóbbi társadalmi megbízatásként végzi a szak- szervezeti bizalmiteendőket is. Elöljáróban megkérdem tőlük: mennyivel rövidíthetem meg fizetési borítékjukat az eszmecserével. Tóth Béla válaszol: — Nem lesz kiesésünk, mert utána nagyobb sebességre kapcsolunk... Mivel a nagycsarnokban olyan nagy a zaj, hogy alig halljuk egymás hangját, csendesebb helyre húzódunk. Tavaly, mint aranykoszorús brigád, ők gyártották le a Szovjetunióba szállítandó új termék, az olajmérő állomás első példányát. — Nem kellett szégyenkeznünk. Elismerő oklevelet kaptunk a szovjet olajipari minisztertől — szól a brigádvezető. — Olyan megbízatás volt, ami jobban megmozgatta gondolatainkat, jobban odafigyeltünk minden műveletre — veszi át a szót a szakszervezeti bizalmi. — Bonyolultabb volt a feladatunk, felelősségteljesebben dolgoztunk. Ha jól emlékszem, másfél-két hónap alatt elkészítettük az első példányt. Azóta már 11-et küldtünk a Szovjetunióba, jelenleg hétnek az átadása folyik — zárja le a témát a brigádvezető-helyet- tes. A „Mivel magyarázzák sikereiket?” kérdésre hirtelenjében nehezen tudnak válaszolni. A bekövetkező pillanatnyi szünetet Tóth Béla töri meg: — A brigád nagy része törzs- gárdatag, jó az összhang, noszogatásra csak elvétve van szükség. — Jól összeszoktunk, ismerjük egymás gondalatát — veszi vissza a szót a brigádveze- tő-helyettes. — Párban dolgozunk. Egy gyakorlottabb és egy kevésbé gyakorlott szakmunkás dolgozik együtt — egészíti ki az előbbieket a szakszervezeti bizalmi. Ide kívánkozik, hogy az 57 éves Gyurcsik István kivételével fiatalok, akik nemcsak szeretnek, hanem tudnak is dolgozni. Alapszakmájuk mellett — gép- és szerkezetlaKS- tosok — a brigádból öten elvégezték az alapfokú hegpsz- tőtanfolyamot. A brigádvezetőnek és a szakszervezeti bizalminak pedig három szakmája van. Mindannyian elsajátították az alulról vezérelt darukötözői tanfolyam anyagát. Így hát sok olyan részmunkát maguk végeznek el, ami korábban másoknak volt a feladata. — Nekünk előnyös, nogy több szakmánk van. Nem kall várni a hegesztőre, a daruval pedig mi visszük oda az anyagot, ahol éppen nekünk szükséges — vallják egyértelműen. Ennek a sokoldalúságnak az előnye tükröződik a kollektíva teljesítményében is. Tavaly átlagban 113—115 százalékot értek el. A 100 százalékon felüli teljesítményt prémiumként kapták meg. Azóta sem adták alább a nagyszerű teljesítményt. Megtudom, hogy a kapott összeget nem egyenlősdi alapon osztják szét. Csak az kap, aki átlagon felül dolgozott. Aki kimarad a listáról, vagy úgy érzi, hogy többet érdemelt volna, az egy-két napig morgolódik. aztán rájön: csak jó munkájával lehet érvényesülni, tekintélyt szerezni a kollektívában. Előbbi felfogásuk és gyakorlatuk vonzza a dolgozókat a brigádba. De csak azokat, akik a munka elébe mennek. Mag Béla is itt maradt, mert jól érzi magát a kollektívában. Papp István és Makács Béla is megtalálta a helyét. Az előbbi rövidesen szerelési munkára utazik Csehszlovákiába. Ennek kapcsán kerül szóba, hogy a brigád csaknem minden tagja szerelési munkán vett részt a Német Szövetségi Köztársaságban. Elmondták, hogy többet nem kellett dolgozniuk, mint idehaza, de ott nagyobb a szervezettség, a munkafegyelem, magasabbak a követelmények. A magyar szakmunkásoknak viszont jó hírük és tekintélyük van. — És nálunk, mi a helyzet? — Sajnos, most sincs meg minden anyag a folyamatos munkához... — S ilyenkor mit csinálnak? — Más kiegészítő munkát végzünk. Csak így tudjuk hozni a csoportteljesítményt — mondja a brigádvezető-helvet- tes majd hozzáfűzi: — hacsak a mérőállomásból kellene ösz- szehozni a havi fizetést, nem nagyon sikerülne. Ilyenkor mérgesek, mert kiesnek a megszokott tempóból, s bizony időbe telik mire újra belelendülnek. Az anyaghiány miatt drága percek, órák mennek veszendőbe, pedig olyan kollektíváról van szó, ahol nagy becsülete van a tisztességes, jó munkának. — El se tudják képzelni, hogy másként dolgozzanak — kapcsolódik a beszélgetésbe Smidt Attila, az ügyeletes művezető, majd így folytatja: — Nyugodtan jönnek be dolgozni. Az otthoni jó háttér mellett a brigádélet meghitt kialakulásában szerepe volt és van a rendszeres név- és születésnapoknak, a brigádértekezleteknek, a közös kirándulásoknak, a Gagarin Általános Iskolában végzett társadalmi munkának, és sok más közös akciónak. Pedig hatan vidékről járnak be, s bizony nem könnyű, úgy összeállítani a közös programot, hogy mindenki ott legyen. Ügy belemelegedtünk a beszélgetésbe. hogy észre sem vettük az idő múlását. Aggályaimra mosolyogva és biztatóan mondták: nem lesz semmi baj, nem lesz kevesebb a kereset. Nagyobb sebességre kapcsolunk. .. V. K. I Borsó négymillióért A kallói termelőszövetkezet az idén 350 hektáron termeszt zöldségféléket. A legjelentősebb a zöldborsó termesztése, amelyet szemes, kifejtett állapotban szállítanak a Hatvani Konzervgyárba. Mintegy 60—80 vagon borsó értékesítésére kötöttek szerződést, értéke meghaladja a négythillió forintot. Jelentős feladat az uborkatermesztés. A hagyományoknak megfelelően a termelő- szövetkezet tagjai részes művelésben termesztik. A közös gazdaság elvégezte a talaj-előkészítést, a vetést, a tagokra a kétszeri kapálás és a betakarítás vár. Bővül a szovjet televíziós hálózat Ebben az évben tovább bővül a szovjet televíziós adások állandó zónája. A tv-progra- mokat a Szovjetunió lakosságának 83 százaléka nézheti. E számot az elmúlt évek adataihoz hasonlítva megállapítható, hogy egyre népesebb az új televíziónézők csoportja. Korábban az országban elsősorban saját műsorokat sugárzó televíziós központokat hoztak létre. Később ezek építését gyakorlatilag beszüntették, és az adóhálózat fejlesztését rádiórelé-vonalakkal és Orbita-rendszerű kozmikus hírközlő állomásokkal valósították meg. Főként az Orbita-állomások népszerűek, amelyek közül már az első húsz felépítése is mintegy 20 millióval növelte a tv- n^zők számát. Jelenleg az országban 80 Orbita-állomás működik. Valamennyi alkalmas színes adások közvetítésére is. 1978-ban Orbita-állo- másokat telepítenek a Kurili- szigeteken, Kurilszkban, a tyumeni körzetben Tarkó Szálában. Üjabban sokhelyütt használják fel az olcsóbb Ek- ran- és Raduga-rendszereket. Az utóbbi rendszerhez tartozó, a földszinttől 36 000 kilométeres távolságra geostacio- nárius pályára vezérelt műhold a Szovjetunió területének 40 százalékát szolgáljak!. Jelenleg több mint Í50 települést láttak el Nyugat- és Kelet-Szibériában Ekran-rend- szerű műsorát játszó és vevő készülékekkel. A nagyteljesítményű műsorszórókból az idén húszat szándékoznak feléoíteni. Egyik legnagyobbat közülük a ja- roszlavi kerület Volga nevű településén fogják üzemeltetni. Adótornyának magassága eléri a 350 métert. Ezenkívül az uráli és a ce!ir?ográdi területen, Alma-Ata közelében, Türkméniában és másutt létesülnek ilyen állomások. Jelenleg a televíziós adások eliutnak Moldávia és ör- ménvország egész területére — beleértve a hegvi körzeteket is. Az OSZ^Z^K-ban a városok televízióval való el’á- tnttsáea 90, a falvaké pedig 55 százalékos. Szovjet építész Naayhátonyhan Az elmúlt esztendőben hat közös újítást nyújtott be a ZIM salgótarjáni gyárában Szentkúti Attila és Kovács Sándor vízvezeték-szerelők, a „Kakuk József” Vállalat kiváló brigádjának tagjai. Az újításból eredő megtakarítás több mint negyedmillió forint. Érdekes előadásra hívja pénteken az érdeklődőket a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete és a nagybátonyi TIT- alapszervezet. A nagybátonyi általános iskolában működő TIT-klubban rendezendő előadói konferencia vendége Szer- gej Dmitrijevics Misarin, az OSZSZSZK érdemes építésze, a Moszkva rendezésével foglalkozó tudományos kutató- és tervező- intézet igazgatója. Az ismeret- terjesztésben tevékenykedő értelmiségiek számára a szovjet építész Az építészet és a modern városfejlesztés a Szovjetunióban címmel tart előadást. NOGRAD - 1978. május 4., csütörtök 3
