Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
JA hivatalos látogatáson az USA-ban tartózkodó Nicolae Ceausescu román államfő tiszteletére Carter elnök vacsorát adott a Fehér Házban. A »limai külügyminiszter Székesfehérvárott r Roger Joseph Felli ezredes, * Ghánái Köztársaság hazánkban tartózkodó külügyminisztere — Garai Róbert külügyminiszter-helyettes társaságában — csütörtökön Székesfehérvárra látogatott. Felkereste a Könnyűfémműt, ahol Juhász János igazgató, valamint Székesfehérvár város vezetői — Seres József tanácselnök és Surányi István elnökhelyettes — fogadta. Roger Joseph Felüt és kíséretét Juhász János tájékoztatta az alumíniumipari nagyüzem munkájáról, eredményeiről, s az évente százezer tonna terméket előállító gyáróriás fejlesztési terveiről. A tájékoztatást követően a Ghánái Köztársaság külügyminisztere megtekintette a szélesszalag-hengerművet. A gyárlátogatás után a vendégek városnézésen vettek részt: megtekintették a történelmi belváros nevezetességeit, a patikamúzeumot, a Fehérvár Áruházat, majd a Münnich Ferenc-lakótelepet. A délutáni órákban a Vörösmarty Termelőszövetkezetbe látogattak, ahol Tőke Ferenc tsz-elnök ismertette a 3000 hektáron gazdálkodó és éven te 110 millió forint termelési értéket előállító mezőgazda- sági nagyüzem munkáját, eredményeit. Ezt követően a vendégek megtekintették a szövetkezeti gazdaság szarvasmarhatelepét és baromfikeltető üzemét. Bécsben a ciprusi török közösség képviselői átnyújtották Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár- nak a szigetország jövőjére vonatkozó tervezetüket, amelyet Ankara segédletével dolgoztak ki Jubileumi tudományos ülésszak Csütörtökön befejeződött a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen az. intézmény megalapításának 30. évfordulója . alkalmából rendezett háromnapos tudományos ülésszak. A szakemberek hat munkacsoportban vitatták meg a nemzetközi és a hazai gazdaságpolitika időszerű kérdéseit. A legfontosabb világ- gazdasági jelenségek és a magyar népgazdaság fejlődésének összefüggéseit áttekintő csoport elnöke, Nyilas József professzor az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondotta — ismét egyértelműen megfogalmazódott, hogy a világgazdaságban bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen változások ellen- súlyozására továbbra is erőfeszítéseket kell tennünk a termékszerkezet változtatására, az exportra kerülő termékek fokozott szelektálására és a hatékonyság erőteljes fokozására. Mindez alapfeltétele annak, hogy mielőbb megszüntessük a külkereskedelmünkben kialakult egyensúlyhiányt. — Általános volt a vitában az a vélemény, hogy gondjaink megoldásának és továbbfejlődésünknek a fő útja — csakúgy mint eddig — kapcsolataink erősítése a KGST- országokkal, és mindenekelőtt a Szovjetunióval. — Fontos fejlemény az is, hogy a tagországok között felgyorsult a termelési kooperáció, amely a hatékonyság nagyfontosságú tényezője. Ugyanez az ENSZ-jelentés arra is hivatkozik, hogy az utóbbi években mintegy 20 százalékkal növekedtek a kooperációs szerződéseken alapuló szállítások a tagországok között. Értékük összege az 1973. évi 2,6 milliárd dollárról 1975- ben 5 milliárd dollárra emelkedett — mondotta befejezésül Nyilas József professzor. Vance moszkvai útja Rövid időn belül Moszkvába érkezik Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Látogatása idején több, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára kölcsönös érdeklődésre számotlartó kérdést vitatnak meg, s ezek között szó lesz a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő megállapodás előkészítéséről. Természetes, hogy a SALT—II egyezmény megkötéséről folytatott tárgyalások állását és kilátásait mindig nagy figyelemmel kísérte a nemzetközi közvélemény, s különösen fokozott érdeklődés nyilvánul meg iránta ezekben a napokban. Ügy tűnik — állapítja meg a cikkíró —, napjainkban nem rosszak a kilátások arra, hogy fontos lépést tegyünk a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásában. Ahhoz azonban, hogy a lehetőségek valóra váljanak, nem kis erőfeszítésekre van még szükség. A SALT—II. megszületésének az a feltétele, hogy a felek szigorúan tartsák tiszteletben az egyezménynek az egyenlőségre, az egyenlő biztonságra vonatkozó alapelvét. Az Egyesült Államokban azonban vannak meglehetősen befolyásos erők, amelyek hajlamosak rosszul értelmezni a szovjet fél megállapodási készségét, s az alapelv megsértésével egyoldalú előnyöket kívánnak szerezni az Egyesült Államok számára. Ezeknek az erőknek a tárgyalások menetére gyakorolt befolyása érezhető. Mással nem magyarázhatók az amerikai félnek azok a próbálkozásai, hogy bizonyos „módosításokat” iktassanak be a szárnyasrakéták korlátozása terén már kialakult egyetértésbe. Nem magyarázható mással az a tény sem, hogy az amerikai fél makacsul a szovjet rakéták korlátozását követeli, miközben Washingtonnak szabad kezet kíván biztosítani a hadászati fegyverrendszerek szinte valamennyi vállfájának létrehozásában és korszerűsítésében. Amerikai lapszerkesztők értekezletén Vance a napokban rámutatott a fegyverkezési hajszával járó veszélyekre. A SALT—II. egyezmény mielőbbi megkötésének szükségességére. Az ilyen álláspontot csak üdvözölni lehet. Vance azonban a SALT—II. tárgyalásokról szólva sajnálatos módon nem érintette az ügy érdemi oldalát, nem foglalkozott az amerikai tárgyaló fél által felvetett nyilvánvalóan irreális követelésekkel. A kérdés lényege a következő: Washington valóban kész-e megkötni a felek egyenlő biztonságán alapuló megállapodást. Most, amikor oly nyilvánvaló a SALT—II. egyezmény reális volta, az Egyesült Államokban a Pentagonnal, a hadiipari komplexummal kapcsolatban álló körök, amelyek nem érdekeltek az enyhülésben, fokozzák támadásaikat az egyezmény ellen, azzal ri- asztgatva az amerikai közvéleményt, hogy a megállapodás „egyoldalú előnyökhöz” juttatja a Szovjetuniót és hogy a megállapodás kitételei „nem ellenőrizhetők". Nyilvánvalóan a SALT—II. lényegét, jelentőségét meghamisítani igyekvő propagandakampány, s a „szovjet fenyegetés” ürügyén csapott lárma azt célozza, hogy aláássa az egyezmény iránti bizalmat, megnehezítse kidolgozását, máj. dani ratifikálását. Leonyid Brezsnyev vlagyi- vosztoki beszédében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a tárgyalások lassítása, a SALT—11.-vel kapcsolatos manőverek ahhoz vezethetnek, hogy elszalasztódik az egyezmény létrejöttének a lehetősége, nem lehet előrelépni a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásában. Ez a távlat azonban csak a feszültség enyhülésének ellenzői, az az enyhülés ellenfelei számára tűnik kecsegtetőnek. A szemleíró végezetül annak a reményének ad hangot, hogy Washingtonban levonják a szükséges következtetéseket és végül is a tárgyalások eredményes befejezése mellett döntenek, ami létfontosságú lenne nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai, hanem a világbéke és a nemzetközi biztonság szempontjából is. Akadozó párbeszéd Nyugati tv-képernyők és filmhíradók mind gyakoribb témája 1978 tavaszán a munkanélküliség. A holland sajtófotószolgálat egymásután adja ki képeit a munkanélküliség ellen tüntető fiatalokról; egész sorozat mutatja be a főként Amszterdamban és Rotterdamban gyakran felbukkanó haragos fali feliratokat. Szinte egyetlen olyan nyugat-európai politikai tanácskozás sincs, ahol ne kerülne szóba a gazdasági helyzet egén megjelenő felhők közül a legsötétebb: a munkanélküliség. Április második hetében a koppenhágai közös piaci csúcsértekezlet befejezése után James Callaghan angol miniszterelnök volt a legkészségesebb az újságírókhoz: a Reuter angol hírszolgálati iroda szerint hosszú, részletes beszámolót adott a csúcsértekezlet nem „szigorúan bizalmas” tárgysorozati pontjairól, mert van egy néhány téma, amiről megállapodás szerint hallgatnak a kilenc ország kormányfői. A legjellemzőbb mondat a nyilatkozatból: „A kilenc vezető egyetértett a világ gazdasági bajainak elemzésében, de a megfelelő orvosságban még nem tudtak megállapodni.” A Callaghan- nyilatkozat ezután az utóbbi évek egyik legszókimondóbb megállaoításával folytatódik. „Európában nagyobb a munkanélküliség és több a kihasználatlan erőforrás, mint eddig valaha, és ez a probléma nem ciklikus, hanem strukturális jelenség — az Euróoai Gazdasági Közösség tagállamaiban még mindig hatmillió Akik előtt zárva a gyárkapu munkanélküli van” — mondta a brit kormányfő. Az a nyílt beismerés, hogy nem valami időszakos bajról, hanem a gazdasági szerkezetből következő jelenségről van szó, nem változtat a kínos tényen: a Callaghan-adat'ok nem pontosak. A nyugat-európai gazdasági sajtó véleménye szerint ennél több a munkanélküliek száma, és túl az abszolút számon, még keservesebb tény, hogy a munkanélküliszám növekedő irányzatú. Az Economist című angol gazdasági hetilap egyik érdekes cikkében tizenkét tőkésország legutóbbi éveinek átlagadatait hasonlítja össze, kissé megszépítve a valóságot. Ebből kiderül: a munkaképes felnőtt lakosság körében a 12 országból Olaszországé a fájdalmas elsőség: az angol lap szerint valamivel 9 százalék fölött van az arány. (A szerencsésebb országok között szereplő Japán és az NSZK adatához szinte odakívánkozik a legutóbbi bonni hivatalos jelentésből a szám: még mindig 1 millió 224 ezer körül van a munkanélküliek száma...) Ennek a Economist-elem- zésnek az az igazán érdekes része, amely kimutatja, hogy az arányok különösen két korcsoportban növekednek gyorsan: a 15—19 és a 20—24 év közöttiek csoportjában. Más szóval: a fiatalok nem kis Vésze azzal kezdi a felnőtt életet, hogy nem jut munkához. .. Az Egyesült Államokban kialakult helyzetről, a múlt esztendő teljes számadatait Lester Thurow professzor úgy állította össze, hogy a mai számokat az 1956-os adatok mellé állította; 1956 a lejobb- nak tekinthető háború utáni esztendő volt, az amerikai munkanélküliség akkor a munkaképes lakosság 4,1 százaléka volt az 1977-es 7 százalékkal szemben. A Thurow- felé táblázat öt csoportot sorol fel: 1956 1977 25—55 éves fehér férfiak 2,6 % 3,7 % Fehér „tizenévesek” 10,1 % 15,0 % Fehér felnőtt nők 3,7 % 6,2 % Fekete „tizenévesek” 18,2 % 39,5 % Fekete felnőttek 7,5 % 11,1 % A táblázat drámai erővel fiegyre reménytelenebb; az gyelmeztet: a fiatal színes bőrű nemzedékek számára a munkába állás ü NŰGRAD - 1978. április 14., péntek ő soraikban két évtized alatt több mint kétszeresére emel- lehetősége kedett azok aránya, akiknek számára nincs munka a leggazdagabb tőkésországok egyikében. Negyvenszázalékos munkanélküliarány: ez valóban több az elviselhetőnél és alapos indok annak a nyugtalanságnak a kialakulásában, amelytől 1978 nyara felé pillantva olyan borúlátó jóslatok hangzanak el az Egyesült Államokban, amelyek a néhány évvel ezelőtti „fekete lázadások forró nyarára” emlékeztetnek. A Callaghan-nyilatkozat számaival kapcsolatban különösen akkor érez az ember bizonyos kétséget, ha az olasz- országi jelentéseket böngészi. A hivatalos adatok ott 1,2 millió munkanélküliről beszélnek; a lapok azt mondják, legkevesebb 10—12 százalékot igyekeznek eltüntetni a statisztika kozmetikai kezelésével, „ a valóságban legalább 1 millió 400 ezer ember számára zártak a gyárkapuk. Egy óvatos becslés szerint a 9 millió 29 éven aluli lakosból csupán másfél milliónak van állandó munkahelye — a többiek alkalmi munkából élnek, tehát nincs munkaszerződésük, nem vonatkoznak rájuk a kollektív szerződés előírásai. A közép- és főiskolát végzettek körében a helyzet valamivel rosszabb. 425 ezer középiskolai és 100 ezer főiskolát, egyetemet végzett munkanélkülit tartanak nyilván. Az olasz parlament novemberben fogadta el azt a törvényt, amely a munkanélküliség elleni küzdelemben különféle juttatásokat — mindenekelőtt adókedvezményeket — ad azoknak a vállalatoknak, amelyek az állami intézkedéseket támogatják. A törvény előírásainak első eredményeként 1978. január 1-ig 1442 (!) munkahelyet töltöttek be... G. M. Ismét bebizonyosodott, hogy a két délkelet-európai NATO- szövetségest, Görögországot és Törökországot megosztó ellentétek áthidalása nem köny- nyű feladat. Amikor egy hónappal ezelőtt a svájci Mon- treaux-ben létrejött Karaman- lisz görög és Ecevit török kormányfő találkozója, megerősödtek. azok a remények, hogy a párbeszéd csúcsszinten folytatódni fog, s remélhetőleg elvezet valamiféle kibontakozáshoz. Néhány napja azonban Athénban és Ankarában egy- időben bejelentették, hogy a két miniszterelnöknek e hónap végére tervezett csúcstalálkozóját előkészítő szakértői tárgyalásokat bizonytalan időre elhalasztották. A jelek szerint az elnapolást a görög fél kezdeményezte, az okot viszont Washington szolgáltatta. A Ciprus északi része ellen 1974 nyarán elkövetett török invázió után az amerikai kormány a közvélemény nyomására embargót rendelt el a Törökországba érkező fegyverszállítmányokra. A lépés nagyon érzékenyen érintette a török hadsereget, következésképpen kihatott a török— amerikai viszonyra, s megkérdőjelezte Törökország hűségét is a NATO-hoz. Sratégiai szempontból Törökország jóval fontosabb az USA számára, mint Görögország, ezért — a makacskodó kongresszussal szemben — már a Ford-adminisztráció is a fegyverembargó feloldására törekedett, a döntés azonban váratott magára. Carter elnök nemrég már úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az beérett az embargó megszüntetésére, s ezt nyilvánosan be is jelen, tette. Valószínű, hogy ez a lépés lehasztotta le Athén tárgyalási kedvét. A görög fél ugyanis attól tart, hogy Washington „lovat ad” a nacionalista erők alá Törökországban, s ez Ankara tárgyalási pozíciójának megmerevedésében mutatkozik majd meg. A két ország közötti viszonyt a ciprusi kérdés és az Egei- tenger olajkincse körüli viták mérgesítették el. A tárgyalások jelenlegi megakadása azonban nem ígérkezik hosz- szú távúnak: mindkét fél alapvető érdeke a párbeszéd foly. tatása és egy mobus vivendi kialakítása. Abban kell meg- állapodniok csupán, hogy aa osztozkodásjellegű alkú so- ráne gyik fél se jusson egyoldalú előnyökhöz. Pálfi Viktor Nemzetközi tanácskozásokra Huszár István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke N- K. Bajbakov miniszterelnök-helyettesnek, a Szovjetunió állami tervbizottsága elnökének meghívására a két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdések megtárgyalására csütörtökön Moszkvába utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió ma-3 gyarországi nagykövete. ■fr Gáspár Sándornak^ a SZOT főtitkárának vezetésével csütörtökön Prágába utazott a Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége, amely részt vesz az április 16-án kezdődő IX. szakszervezeti vi* lágkongresszuson. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Földvári Aladár, a SZOT elnöke és a SZOT titkárság^ nak tagjai búcsúztattak.
