Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
Több kéz, többet vállal Az optimális üzemnagyság kialakítására törekedtek Balassagyarmaton, amikor ez év január elsején a helyi Tö- VÁLL-t a Balassagyarmati Építőipari Szövetkezethez csatolták. Az ÉPSZÖV az egyesítéssel megerősödve tevékeny részt vállalhat — a Nógrád megyei állami és tanácsi építőipari vállalat mellett — az építőipari beruházások elvégzésében. Az idén 41 millió forint árbevételt terveznek, mely jelentősen meghaladja a korábbi évek eredményeit. Öten egy telepen Olcsó takarmánnyal A HSZV-rendszerű — új nevén TAURINA — húshasznosítású szarvasmarhatelep 1976 őszére készült el a pa- lotási termelőszövetkezetben. Két, egyenként száz férőhelyes istálló épült, s bővítésképpen egy régi épületben felújítva alakították ki az elletőket, amivel további száz férőhelyet nyertek. Három éve indult a palotási termelőszövetkezetben a HSZV- program. Kezdetleges volt az elhelyezés, ideiglenes karámok álltak rendelkezésre. A borjúelhullás gyakran meghaladta a hét-nyolc százalékot. A program kezdetétől évente mintegy százzal emelkedett a termelőszövetkezet szarvasmarha-állománya. A borjúelhullást tavaly már három százalékra sikerült leszorítani, amit az idén még tovább próbálnak csökkenteni. Az elmúlt évben a borjúszaporulat száz tehénre számítva nyolcvanszázalékos volt. Jelenleg ki- lencven-kilencvenkét százalék a terv. — Mekkora az állomány — kérdezzük Danyik Imrétől, a húsmarhatelep vezetőjétől. — Kötetlen tartás mellett kétszázötvenhat tehén és hetvenhat borjú van a telepen. A borjak hat-hét hónapig szopnak, majd elválasztva külön helyiségbe kerülnek. Ilyenkor, tavasz elején kezdődik az ellési ciklus, amelyet úgy időzítettek, hogy az elválasztott borjak ősszel még két- három hónapot a legelőn tölthessenek. — Milyen területen legeltetnek ? — Százhetvenöt hektáron villanypásztorral, szakaszosan legeltetünk. Tavaly négyszer tudtuk legeltetni a területet. Az itt dolgozók feladata a legelők gondozása, mely három fázisból áll. A lelegelt területet először nehéz fogassál járatjuk, majd tisztító kaszálással letakarítjuk, végül víz és műtrágya keverékkel öntözzük a gyepet — Mit etetnek télen? — A téli tartáskor arra törekszünk, hogy minél olcsóbb takarmányokat hozzunk a telepre. így fűszénát, kukoricaszárat, répaszeletet és takarmányszalmát egész évben folyamatosan etetünk. A pillangós takarmányokat csak minimális mennyiségben, abrakot pedig egyáltalán nem adagolunk. Ennék ellenére tavaly az átlagos választási súly 204 napos korra elérte a 220 kg-ot. — Hányán dolgoznak a telepen? — öten, egy mindig pihen, így lehetőség nyílik a szabadnapok letöltésére, s a szabadságolásra — kapcsolódik be a beszélgetésbe Putyela Károly állatgondozó. — Mióta dolgozik itt? — kérdezzük tőle. — 1971 januárjában jöttem ide. Ügy érzem, innen megyek nyugdíjba. Érdemes csinálni, az anyagi oldalát tekintve is. Havi fizetésünk eléri, néha meg is haladja, az ötezer forintot. — Mi kell ahhoz, hogy valaki jó állatgondozó legyen? — Álla tszeretet! Ez a legfontosabb. — Milyen változások történtek az elmúlt hat évben? — Nagy a különbség a múlt és jelen között. 1971-ben kézi erővel folyt az itatás az etetés, a trágyakihordás. Nem volt szabadnap, napi 12 órát dolgoztunk. Ma már az önetetés, önitatás mellett a ki- almozást T—100-as lánctalpas traktor végzi. Danyid Imre telepvezetőtől tudtuk meg, hogy Putyela Károly külföldi tanulmányútra készül. A termelőszövetkezet vezetőségének javaslatára május 26-tól június 2-ig a Szovjetunióba és Finnországba utazik. Ellátogatnak Lening- rádba, Helsinkibe, ahol korszerű szarvasmarhatelepet rét-, és legelőgazdálkodást tanulmányoznak. A fiatal állatgondozó bizonyára sok új, érdekes tapasztalatot hasznosíthat az itthoni munkájában. A külföldi utazás mellett minden évben lehetőség nyílik egy hazai csoportos látogatásra is, valamelyik korszerű TAURINA tangazdaság telepének megtekintésére, K. I. Az építőipari szövetkezet egyik legfőbb feladata, hogy a mezőgazdasági beruházások kivitelezését vállalja. Több esztendős munkának ígérkezik a magyarnándori szakosított szarvasmarhatelep létrehozása, emellett Érsek vadkerten — képünkön — téeszirodaházat építenek, a gabonaipar pedig raktárakat vár tőlük. A lakásépítésekből is kiveszik részüket a szövetkezet dolgozói. Balassagyarmaton az Április 4. lakótelepen januárban 12 lakást adtak át. A következő hónapokban további 28 lakás építését fejezik be. Az ÉPSZÖV üzemcsarnokaiban az új otthonok asztalosmunkáit végzik. Az idén az összekovácsolás a legfőbb gond. A társult felek megtalálják azt az optimális termelési területet, mely jövedelmezőséget biztosít számukra. A vasipari és faipari tevékenység az építőipari vállalkozással 250 fős szövetkezetté fejleszti az egyesülést. Marad a szövetkezetben a kisbútorok előállítása. A Skála Áruház, a Bútorért Vállalat és lakberendezési áruházaknak továbbra is készítik az előszobafalakat, a tv-szckrényeket, és ágyneműtartókat. Az idén 4,5 millió forint értékben szállítanak, a következő esztendőkben még nagyobb megrendelések várhatók. Képünkön: Dénes József és Kukéi József kisbútorok összeállítását végzi. (Kulcsár József képbeszámolója) Ezért a pénzért ? NEMRÉGIBEN egy vita, vagy, ha úgy tetszik, beszélgetés közben „fülönütött” egy fiatal, az iskolapadból éppen csak kikerült ismerősöm meg j egyzése: „Ezért a pénzért — mármint a fizetésért — nem érdemes hajtani”. Fiatal ismerősöm e kijelentést annak okán tette- hogy —, amint elmondotta — munkahelyi főnöke kifogásolta az abban a hónapban végzett munkáját. A lazítás oka pedig az volt, hogy — két hét szabadságot kivéve — úgy látta, prémiumot úgysem kaphat, nem éri el azt a teljesítményt, tehát „csak” a fizetéséért dolgozik, s azért, mint az előbb idéztem nem érdemes hajtani.. • Álláspontja elgondolkodtatott, tán azért is, mert az utóbbi években gyakran hallok —, s gondolom nem csak én — ilyen, vagy hasonló megjegyzést. S ez a vélemény, ha úgy tetszik magyarázata is a hanyagul, ímmel-ámmal végzett munkának. Egyúttal felmentés is. Nem tudok elképzelni olyan ép erkölcsi érzékű, munkáját szerető esztergályost, lakatost, orvost, tanárt, vagy mérnököt, aki csak azért- mert kevesli a fizetését, szándékosan rosszul, hanyagul végzi a munkáját- Sokkal inkább a lusták, a munkájukat nem szeretők, a tehetségtelenek önfelmentése- magukigazolása az „ezért a pénzért...” elmélet. Azoké, akik háromszoros fizetésért sem lennének képesek többre, akkor sem végeznének, pontosabban: akkor sem tudnának jobb, pontosabb munkát végezni. Félreértések elkerülése végett sietek megjegyezni: nem tagadom az anyagi ösztönzés fontosságát- Végzett munkánk anyagi megbecsülése egyben — bizonyos határig — erkölcsi értékmérő is. Tagadom viszont az anyagiak jelentőségének minden mást megelőző szerepét. Mert vannak — sokan, vagy kevesen, annak eldöntésére nem vállalkozom — akik úgy vélik: a fizetésért elég megjelenni a munkahelyen, s valami tessék-lás- sék munkát végezni. De, ha már valami komolyabb munkát is rájuk bíznak, ami egyébként semmi pluszt nem kíván, csupán munkaköri kötelességük teljesítését, máris tartják a markukat, azonnal várják a prémiumot, vagy a jutalmat. Az a gondolat fel sem merül bennük, hogy a magasabb fizetésért valami többet is kell tenni, valamit produkálni is kell, hogy azt mondhassa az a munkahelyi vezető: X derekasan dolgozik, mindig lehet rá számítani, megérdemli, hogy emeljünk a fizetésén. Ismerősömnél — és nem csak nála — azonban fordított a sorrend- ö azt várja, hogy előbb magasabb bért kapjon, s akkor majd megmutatja, mit tud. VÉLEMÉNYE emlékeztet a néhai legendás labdarúgócsapat egyik vezéregyéniségének tulajdonított mondásba: kis pénz, kis foci. Csak attól tartok, hogy a hasonló véleményt vallók közül jó páran — az említett labdarúgóval ellentétben — nagy pénz esetén sem tudnának nagy focit produkálni. Vagy, ahogyan a népszerű, szatirikusán humorizáló-politizáló színművész egy „párbeszédében” megfogalmazta: „Tud úszni? — Nem. — Na, és ha megfizetem? — Akkor sem.” A példákat az érveket lehetne még sorolni- De azt hiszem ennyiből is világos, hogy az — utóbbi példánál maradva—, aki nem tud úszni, az előbb tanuljon meg, s csak azután kérje a pénzt. S aki jobban úszik, vagyis többet. De aki „ezért a pénzért” felkiáltással csak tesz-vesz munkahelyén, az még ezt a pénzt sem érdemli meg. S, ha valaki erre nem jön rá magától, azt azoknak kell erre rádöbbenteni, akik vele együtt dolgoznak, ismerik munkáját, képességeit. Őnekik kell elmagyarázni, az illetővel megértetni, hogy „ezért a pénzért” is dolgozni kell, produkálni kell. mert — hadd ismételjem a már-már közhelyszámba menő érvelést — csak a többől lehet többet osztani.- S ezt a többet meg is kell teremteni! S, AKI EBBEN a teremtésben nem tud, vagy nem akar részt venni a képességeinek, tudásának megfelelően, az ne is várjon többet. k. cs. Munkásárcok Becsületesen dolgozni Jávor Gyula, a bányagépgyár lakatosa meghökken, amikor nekiszegezem a kérdést: Érdemes-e becsületesen dolgozni? Ez a meghökkenés azonban nem késlelteti a választ. mert pillanatnyi gondolkodás nélkül rávágja: természetes ! így kezdődött rövid beszélgetésünk Jávor Gyulával, aki nemcsak szakmájának fizikai adottságaival rendelkezik, de nincs híján a munkásembert jellemző szókimondásnak, politikai elkötelezettségnek sem. — Találkoztam én olyanokkal. akik egyáltalán nem vallották, hogy a becsületes munka természetes — mondom nekiA nem kötekedésnek szánt mondat azonban kilendíti a nyugalmából. — No, hiszen én is ismerek ilyeneket. Ügyeskedőket, kapcsolatembereket. Ez nem a mi formánk! — mondja hangsúlyozva. s a pár lépésre álló asztalnál ülő társai felé int. Azok éppen 6zedelőzköd- nek. Befejezték a reggeli- zést- A hatalmas szerelőcsarnok újra zeng-bong a serény munka zajától. Jávor magasabb hangra vált, mert a kopácsolásban, a vaslemezekre mért ütések kongásában nehezebben érteni a szót. — Dolgozni kell! Ez együtt jár az emberrel. Munka nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Lakatos vagyok. Nekem ez a munkám, de milyen szép! S mondja csak. ha az ember megtanul valamit, megismeri a szakma rejtelmeit, napról napra tapasztalja az emberi alkotóerő nagy- szerűségét, akkor lehet-e félvállról venni a munkát? Valósággal fellelkesül- Nézem derűs szemét, pillantásom erős kezére téved. Ezek a kezek huszonnyolc éve birkóznak az anyaggal, amely csak akkor engedelmeskedik az alkotó szándéka szerint, ha megérzi, hqgy az ember erősebb nála. — Nézze csak a szekrényt — mutatja a munkapad fölött elhelyezett üveges szekrényt — itt is láthatja néhány jelét annak, hogy bizony érdemes becsületesen dolgozniAz üveg mögött zászlók, oklevelek, kitüntetések). A legelső helyen több nagyméretű plakett, amely bizonyítja, hogy az a brigád, amelyben Jávor Gyula is dolgozik, az Üj Élet Szocialista Brigád háromszor nyerte el a Vállalat kiváló brigádja, egyszer pedig a Szakma kiváló brigádja kitüntetést. — Örülök ezeknek a kitüntetéseknek, amivel persze jutalom is jár. de valahogyan én mélyebben érzem a becsületes munka lényegét. Bizonyára érti mire gondolok. Sokan dolgoznak tisztességgel, becsülettel, akik talán sohasem kapnak érte semilyen, kitüntetést. De még a mi brigádunkban is. meg a vállalatnál is tehetnénk egyet-mást a becsületes munka általánosítása érdekében — magyarázza. Jávornak minden szavában érződik mennyire szereti, amit csinál. Pedig igazán nem látványos a munka, amelynek produktumát jobbára csak a bányászok látják. Igaz. nemcsak a bányák mélyén, hanem a külfejtéseken is használják azokat a vasszerkezeteket, szállítószalagokat. görgőket, amiket készítenek. — Én is csak részfeladatokat oldok meg, akárcsak a többiek — mondja a munkájáról —, de nagyon fontosnak tartom, hogy kifogástalan legyen- Így gondolkoznak a többiek is, meg erre neveljük azokat, akiket még kell. Mert mi lenne- ha az általunk készített berendezés felmondaná a szolgálatot? Egy figyelmetlen hegesztés, egy rosszul összeszerelt görgő anyagi kárt okozhat, emberéletet követelhet. Ezt a lelki- imeretességet kell érezni, amikor dolgozik az ember... Hirtelen más oldalról közelíti a témát: — A becsületes munka rangsorolja az embert. Annak nincs is tekintélye, aki nem törődik a munkájával. Mi a brigádban sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról- összeszokott, jó gárda a miénk. Törzsgárda, amelyre bátran számíthat a vállalat. Megtanultunk gondolkodni is. Ne nézzen rám ezért furcsán. Mi rajzról dolgozunk, számos esetben kiderült, hogy a gyakorlati tapasztalat jobb megoldást kínál, mint a tervezői elképzelés. Elkezdtünk újítani- Mondhatná, hogy a pénzért. Azért is. Az újítás azonban sosem azzal a gondolattal kezdődik, hogy ezért, vagy azért ennyi meg ennyi forintot adnak, nosza csináljuk meg! Az ötlet. a gondolat a munka folyamatában formálódik meg. Valami ösztökéli a szakmai becsvágyunkat, hogy ügyesebben, praktikusabban is megoldhatnánk. Mivel pénzről is szó esett, megkérdezem erről mi a véleménye. — A fizetésre nem panaszkodom. csupán azt nem értem, hogy a vállalathoz tartozó fővárosi gyárban miért magasabb a bér, mint nálunk- Igaz, törekvés tapasztalható a bérek közelítésére- mert mi most viszonylag jobb bérfejlesztést kaptunk. Jávor Gyulának rálátása van az országos vállalat életére, mivel, mint gyári műhelytitkár tagja a vállalati szakszervezeti tanácsnak. Gyakran foglalkozik a funkcióiból adódó feladatokkal képezi magát, amit párttagként is kötelességének tart. Tagja a munkásőrségnek. Kiegyensúlyozott embernek tartja magát- s örömet érez, ha valahol meglátja a munkája nyomát. Pádár András Öltöző, rendelő, pálya Csaknem kilenc és fél millió forintot használtak fel tavaly szociális létesítmények bővítésére a Nógrádi Szénbányáknál — tudtuk meg a nemrég elkészült szociálpolitikai jelentésből. Többek között öltöző, fürdő épült Ká- nyáson; orvosi rendelőt adtak át Ménkesen; sportpályát létesítettek Salgótarjánban és Bükkszéken. Nem készült még el, de közel jár a befejezéshez egy munkásszálló Nagy- bátonyban, amely majdnem ötven embernek teremt szálláslehetőséget. NÓGRAD - 1978. április 14., péntek _ 3
