Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

RZunkásarcok A szocialista munka verseny győztese A szécsényi termelőszövetkezet háromhektáros kertészetében elkezdődtek az időszerű tavaszi munkák. Felállítottak három fóliasátrat, melyekben 2000 négyzetméter területen paprika-és paradicsom termesztés folyik. A hollandiágyakba a zöldségfélék palántáit tűz­delik, melyek megerősödve a közös gazdaság és a háztáji termelők földjére kerülnek. A napi hőmérséklet emelkedésével a növényeket fokozottan kell öntözni, amit — ké­pünkön — Berki Pálné, Bohus Jánosné és Nyikon Istvánné végez. — kj — Melléküzemágak Nem mellékesen A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedzőjének 35 tagú Komarov brigádja az 1978-as megnövekedett fel­adatok megoldásán munkál­kodik. Egyre kevesebb szó esfk arról, hogy mi történt a múltban, hiszen a brigád tag­jai mindig előre tekintenek. A múlt évben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójára mer.hirde- tett munkaversenyben a bri­gád minden tagja derekasan helytállt. Tulajdonképpen en­nek köszönhető. hogy az üzem a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójára 20 millió forinttal több értéket termelt, mint az előző évben- Most azonban már Törökországnak, Egyip­tomnak és Jordániának ké­szítik a redőnyrugókat. Es mindezt úgy, hogy magasabb készültségi fokon, a korábbi­nál jobb áron. Egy kicsit már el is felej­tették a tavalyi sikert. Vagy mondjuk úgy, hogy az évek hosszú során a siker hangu­latában élnek és dolgoznak, hiszen a többszörös aranyko­szorús szocialista brigád már előrelépett a vállalat kiváló brigádja kategóriába, sőt a Népköztársaság Kiváló Szo­cialista Brigádja címmel is tu­lajdonosai lettek. S talán hangsúlyozni is fölösleges, hogy mindezért sokat kellett tenniük. Amikor megcsörrent a telefon, hogy az üzemvezető és a brigádvezető jelentkez­zen a gyárrészlegvezetői iro­dában, valamelyest mégis vissza kellett tekinteni­A téma tiszteletet paran­csol. Közösen kellett megne­vezni azt, aki a 60. évforduló tiszteletére folytatott munka­versenyben olyan jeles ered­ményt ért el. amellyel kiér­demelte a szocialista munka­verseny győztesének járó szovjet kitüntetést. A gondolatok mintha ösz- szefonódtak volna. Szinte egymás véleményét ellesve mondták ki a szót: Simon József! Nos, nem azért, mintha a brigád többi 34 tagja a meg­kívánt szint alatt teljesítette volna feladatát- Mindannyian rászolgáltak a dicsérő szóra és az elismerésre. Simon József valahogy jól összegezte szor­galmával. szakmai felkészült­ségével és igyekezetével a brigád többi 34 tagját. Min­denki jól ismeri és nagyra értékeli szorgalmát, szakér­telmét is. két. Elképzelhetetlenül sok! Az egész széria hibás, s rá­adásul az egyik legjobb mun­kás engedte tovább... Alig hitte, amit látott. Lerohant a műhelybe, oda, ahol a baj keletkezett. — Mondja mi történt ma­gával? Nem vette észre, hogy rosszak az alkatrészek? — kérdezte. — Hogy én ne? — kérdés­re kérdés volt a válasz. — Hát akkor? — hogy en­gedhette tovább? — Én nem akartam. Szól­tam is, de a, művezető is, az üzemvezető is azt mondta „még elmegy”. Hát ha elmegy, mit tehetek? — Azt, hogy leáll, hogy nem csinálja tovább... És mondta volna még, ha nem veszi észre a döbbenetét, a „hát ezt is lehet” kifejezést. Az eset valóban megtörtént egy jóhírű, több ezer embert foglalkoztató vállalatnál. S hogy felidéztük, őszintén szól­va, nem a selejt, hanem a mögötte meghúzódó szemlélet miatt történt. Azt tapasztalni ugyanis, hogy amíg egyfelől óriási erőfeszítéseket kellene tennünk, hogy a bel- és kül­földi piacon egyaránt ver­senyképes. tehát jó minőségű áruval jelentkezzünk, addig széliében hosszában éli vilá­gát az igénytelenség, a felelőt­lenség, a hanyagság, a ké­nyelmesség. Ez a fajta szem­lélet. amely egyre másra aka­dályozza a lehetőségek mind jobb, kihasználását. Ha a munkatárs, vagy a meós kifo­Még csak 37 éves. de már 14 évet töltött el a Komarov szocialista brigádban. Más vidékről szólította Salgótar­jánba a szíve. Ide nősült- Pontosabban Zagyvapálfalvá- ra. De szó, ami szó. kiválóan megtanulta a szalagedző szakmáját. Sok gépen tud dol­gozni. Mert komolyan vette amit csinált és minden gép­nek mestere. A SIEMENS- gépnek csakúgy, mint az olaj­edző kemencének, vagy az arondírozónak, (szélgömbölyí- tésnek). Sőt, ha szükség van rá, targoncázik is: anyagot készít elő. mások keze alá dolgozik­Mert a brigádvezető, a mű­vezető tarfúsítja, hogy Simon József emberileg is, szakmai­lag is nyíltszívű, kitárulkozó természetű. Tavaly négy fia­tal került az üzembe: Botos Imre, Szabó Jáno6, Bada Bar­na és Hajósi Gábor. Mind­egyiküket nagy lelkiismere­Sokat fejlődött tavaly a brigádmozgalom a BRG sal­gótarjáni gyáregységében- összesen huszonhat kollektí­va tett felajánlást, közülük hatot terjesztettek föl múlt évi munkájuk alapján a ki­tüntetések valamilyen fokoza­tára. Lesikeresebb az Uni­versal szerszámkészítő szo­cialista brigád volt, az ezüst fokozatot ítélte nekik a bri­gádvezetők nemrég megtar­tott tanácskozása. A kollektí­A napokban gyermekzsivaj szokatlan hangjai hallatszot­tak a palotási Május 1- Ter­melőszövetkezetben. Ez a gaz­daság volt ugyanis a színhe­lye a pásztói járási úttörőel­nökség által első ízben meg­rendezett tudományos és technikai úttörőszemle kere­tén belül az ifjú mezőgazdá­szok versenyének. A felada­tok előtt a szövetkezet elnöke Vájná Tamás köszöntötte a pajtásokat, akik ezt követően széles körű elméleti tudásról, gásol valamit, ott a válasz: „ne akadékoskodj, úgyis el­megy” ... Ha valaki szorgal­masan, figyelmesen dolgozik, s betege ha nem úgy sikerül valami mint szeretné, ott a megjegyzés: „ugyan miért tö­röd magad, úgyis elmegy”. S ha netán felelősségre vonnak valakit, mert hanyagul dolgo­zott, ott a válasz: „itt nem lehet jobbat gyártani, egyéb­ként úgyis elmegy”... Az ilyenfajta és ehhez ha­sonló felfogások azt tükrözik, hogy a termékek ' minősége még nem vált — mint ahogy arra szükség volna — életbe­vágóan fontos kérdéssé. En­nek okára sokféle a magya­rázat. Már csak azért is, mert a kiváló minőségű áru gyár­tása is sok technikai, embe­ri tényező függvénye. Ezúttal az emberi tényezők nagy sze­repére érdemes a pártszerve­zetek figyelmét felhívni, mert a gazdasági fejlettség mai szintjét alapvetően az embe­rek hozzáállása határozza meg: mit alkotunk a rendel­kezésünkre álló anyagi, tech­nikai lehetőségekből. Tapasz­talni ugyanis, hogy ugyanab­ból a nyersanyagból, ugyan­azon a berendezésen, ugyan­azzal a technológiával, szak­mai képesítéssel az egyik em­ber kiváló minőséget, a másik hibás árut gyárt. Nem is egy- szer-másszor, hanem rendsze­resen. Miben segíthet a pártszer­vezet? Mindenekelőtt abban, tességgel oktatja, neveli a szakmára, őszintén szeretné, ha a fiatalokból is ugyan­olyan jó szakember válna, mint amilyen ő. Valahol ő is így kezdte. A szakma első lépcsőjénél, és íme, most rá­esett a választás, hogy ő kapja meg a szocialista mun­kaverseny győztesének járó kitüntetést­A brigádtagok és a vezetők egyaránt azt tartják róla: „stramm gyerek!” Itt kezdte a szalagedzőben. Itt vált szakemberré. Itt lett párttag. Itt lett munkásőr. S ezzel már azt is elmondtuk róla. hogy Simon József közéleti ember is. aki érdeklődik a közösségi problémák iránt. S ez tetézi az egyöntetű elisme­rést. és azt a munkát, ami a szocialista munkaverseny győztesének tiszteletet érdem­lő rangjára emelte­va tavaly jelentősen lendítet­te a gyáregység munkáját, feladatait, pótvállalásait telje­sítette. valamint két hasznos újítást is benyújtott, ame­lyek kalkulált értéke 100 ezer forint. További öt brigád a bronz fokozat követelményei­nek tett eleget, valamennyi előrelépett tavalyhoz képest. Gyarapodott a szocialista cí­met kiérdemeltek száma: négy kollektíva kapja meg elősző; a címmel járó oklevelet má­jus elsején. s a gyakorlati mezőgazdasági munka alapos ismeretéről ad­tak bizonyságot. A zsűriben helyet foglalt dr Hajas Pál. a Mezőgazdasági Könyvkiadó főszerkesztője. A résztvevő csapatok a vendéglátó szövet­kezet és a Mátraaljai Állami Gazdaság könyv jutalmát kap­ták. A verseny után a pajtá­sok megtekintették a mező- gazdasági üzemet, valamint a helybeli lovasszakkör bemu­tatóját­hogy jobb munkára ösztönzi a vezetőket, munkásokat egy­aránt. Ennek eszköztára igen sokféle lehet, természetesen csak akkor, ha a minőség életbevágóan fontos szerepét ténylegesen felismerték. Meg­lehet ugyanis, hogy gyárka­pun belül ez még nem érint érzékeny pontokat. A feldol­gozó vállalatok nagy része pél­dául ma még a minőségi hi­bákból származó veszteséget viszonylag könnyen pótolja a mennyiség növekedésével. Mi tagadás, ez könnyebb megol­dás, mint az első osztályú áruk arányának növelése. Csak akkor ül ki az arco­kon a döbbenet, amikor a raktárak zsúfolásig megtel­nek: sem ingyen, sem pénzért nem kell senkinek. Ha még nem is napi gyakorlat minde­nütt, ha még lehetséges is ilyen-olyan pénzügyi csűrés- csavarással megoldást találni, a jelen, de még inkább a kö­zeli jövő jellemzője: a jó mi­nőséget mindenütt megkövete­lik, • mindinkább a termék el­adhatóságának kritériuma. A pártszervezeteknek éppen ezért erre kell hangolni az egész üzemi, munkahelyi légkört. Nagyon lényeges, hogy a ma­ga politikai tekintélyével mit támogat a pártszervezet1 a „még elmegy” szemléletet, vagy a szigorú követelmények megvalósításáért küzdőket. Kötelessége, hogy azok mellé álljon, akik a gyártási fegye­lem megteremtéséért, a gyár­Volt időszak, amikor sok vád érte a mezőgazdasági üzemek egy részét, hogy az égvilágon mindennel foglal­koznak, csak éppen az alap- tevékenység: a növényter­mesztés és állattenyésztés fej- jesztésére nem jut az energi­ából. A különböző mellék­üzemágak kavartak fel sok port. Mert sódertól a bizsuig roppant széles volt a válasz­ték a mezőgazdasági üzemek „termékeiből”. E területen Nógrád terme­lőszövetkezetei sem maradtak el. Indokolt volt — s ma is az — főként a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó szövetkezetekben az aránylag jól jövedelmező kisegítő tevékenység. Egy­részt azért, mert az itt képző­dő jövedelem jó lehetőséget teremt az alaptevékenység tásközi ellenőrzés bevezetésé­ért vagy megszigorításáért, a minősítés lazasága, szubjekti­vitása ellen lépnek fel. A pártszervezet e köteles- sége teljesítése közben egyrészt támogatókra, más­részt ellenzőkre talál. Nem a legnépszerűbb vállalkozás ma még konkrétan nevén nevez­ni a dolgokat. Általában elfo­gadjuk, hogy a gyártásközi el­lenőrzés csökkenti a hibák terjedését. Pusztán az a tény, hogy menet közben történik az ellenőrzés, nagyobb figye­lemre, fegyelemre serkent. Mégis gyakori, hogy aki ezt végzi, az a kukacoskodó, a kákán csomót kereső, az egy­általán nem kívánatos sze­mély. Ennek a feszültségnek a fel­oldása már csak azért is fon­tos, mert a hideg, elutasító légkör nem a minőség javítá­sát, a közös érdekeltség meg­teremtését szolgálja. A minő­ség csak akkor javul, ha a gyártó és az ellenőr egyet akar, azt, hogy kifogástalan termék készüljön. Ha a lég­kör ezt nem segíti elő, akkor a szembeállás erősödik, és olyan méltatlanságokig vezet, mint egymás kijátszása, be­csapása, félrevezetése. \ Az árukat, mint ismert, a gyártó vállalat minősíti. (Már ami az osztálybesorolást il­leti, hiszen a tényleges érté­kelő a fogyasztó, a vásárló.) Egyik-másik árunál a minő­sítőt „személyesen” is ismer­feltételeinek korszerűsítésére, másrészt a folyamatos foglal­koztatásra nyújt módot. A gondot évekkel ezelőtt az okozta, hogy kellő válogatás híján fogtak bele néhol kétes kimenetelű vállalkozásokba. örvendetes, hogy a mellék­üzemágak sorsa, jövőre, szük­ségessége többnyire tisztázott az üzemekben. A legelső szem­pont : valamilyen formában csatlakozzék a gazdaság „pro­filjához”. E kitételtől vezérel­tetve alakultak a fafeldolgo­zó egységek, nyíltak zöldség- és terményboltok, létesítettek mezőgazdasági termékeket feldolgozó, tartósító mellék­üzemágakat. S hogy mennyi­re jó a befektetés, az elmúlt évi adatok is bizonyítják. A megye termelőszövetke­zetei összes árbevételének csaknem harminc százaléka jük, neve ott áll az „ellen­őrizte” rublikában, másutt ez meg az a számú meó állította ki a termék tanúsítványát: jól, rosszul. Sokszor tapasz­taljuk, hogy eléggé elnéző le­het a tanúsító szerv vagy sze­mély. Ez az érdeke — szól az ellenvetés, hiszen az osztá­lyos áruk bizonyos árcsökke­nést, bevételi veszteséget okoz­nak a vállalatnak, következés­képpen neki is. A fogyasz­tói és vállalati érdek szem­benállásának kicsiny, de ti­pikus esete. Mégsem fogadha­tó el az amíg világ a világ, így lesz nézőpont. Ha a párt- szervezet nemcsak a pillanat­nyi szempontokat veszi fi­gyelembe, akkor látni kell: az állapot nem törvényszerű, hiszen a gyártónak sem lehet más érdeke, minthogy a vá­sárlók egyre növekvő igényét kielégítse. Éppen ezért olyan szemlélet kialakítását kell el­érni, amely nemcsak a jelent, hanem a holnapot is figye­lembe veszi. A laza minősítés­sel — magyarán csalással — elérhető haszonnal szemben áll a vevő bizalma, amely vi­szont a holnapi termelés fon­tos tényezője. A bizalom a gyár termékei rm- iránt — felbecsülhetet­len kincs. Ezért a bizalomért versengeni — a gazdálkodás lényege. A versenyben az a győztes, aki kiváló minőségű árut kínál. Ezért mondjuk, hogy a minőség növelése élet­bevágóan fontos kérdés. Balogh Mária származott a melléküzem- ágakból tavaly. Különösen szembetűnő a fejlődés a dré* gelypalánki termelőszövet­kezet szörpüzemében, ahol a termelési érték százmillió fo­rint felett jár. A nágybárká- nyi közös gazdaság egyetlen év alatt csaknem megdup­lázta a fafeldolgozás bevéte­lét, a szügyi termelőszövetke­zetben a szállítás révén jutot­tak jelentős összeghez.. A termelőszövetkezetek ve* zetői — főként, ahol a ter­mőföld aranykorona-értéke jó­val alatta van az átlagnak — azt vallják: csak úgy tudják mérsékelni a fejlődésben meglevő különbségeket a jobb adottságokkal rendelke­ző üzemekhez képest, ha min­den apró alkalmat megragad­nak a gazdálkodás biztonsá­gosabbá tétele érdekében. Le­gyen az szalmakötél-készítés, vagy az ipar által nem gyár­tott műanyag dobozok előállí­tása, s ide sorolható a ház­táji támogatása is, amelyből ugyancsak tetemes árbevétel származik. Az elmúlt évben a terme­lőszövetkezetekben keletke­zett nyereség kétharmada a tejprémiumból és a mellék­üzemágak eredményes mun­kájából származott. Az utób­bi kellőképpen bizonyítja, hogy nem szabad lebecsülni a termelőszövetkezetek ipari tevékenységét. De túlértékel­ni sem, hiszen elsősorban a növénytermesztés, állatte­nyésztés hozamainak emelésé, a kimondottan mezőgazdasági termékértékesítés a mérce. Azokon a helyeken, ahol a melléküzemágnál kigazdál­kodott nyereségből „éltek” a.z állattenyésztők is, ezen külö­nösen illik elgondolkodni. Mert a melléküzemág — le­gyen bármilyen jólmenő — ilyen szituációban csupán a toldozgatáshoz ad alkalmat, s nem az előbbre lépéshez. Az alap- és melléktevé­kenység harmonikus össz­hangjának megteremtése kü­lönösen a kedvezőtlen termő­helyi adottságok közepette létkérdé'. Többek között ennek is függvénye, hogy hány liter tej, hány tonna hús, búza kerül ki a gazdaságból, s mennyit fordíthatnak a táp­anyag-utánpótlásra, a terme­lés technikai feltételeinek korszerűsítésére. S ez nem lehet mellékes! ■»> Sz. Gy. 1 NÓGRÁD - 1978. április 13., csütörtök «£ Orosz Béla Ezüstös Universal UllllllllllinillllllllllllllllllllilillllllllllllllUllllillkllilUllllillilllUIIIIIII'lillllllllllllllllllillMIIIUIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllflllllilllllllMIIIIIIIIIIIfllllllllllllijlllllllllllllllllllltllllUlilllllllimiNItilllfllllllllMlllHIllllllllillllllllllUlllllliUiilllii.llilUIIIIIIIlUiOi Emberi hozzáállás kérdése Viadal Palotáson

Next

/
Thumbnails
Contents