Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-13 / 86. szám

Az ezredikadás feló.. Beszélgetés a '.Szabó család egyik „atyjával” Kétszeres jubileumához közeledik a Szabó család: húsz éve, 1968-ban jelentkez­tek először a Magyar Rádió­ban, és július körül kerül sor az ezredik adásra! Több szem­pontból is rekord ez az ezer adás: soha, egyetlen műsor a rádióban még 1000 órán át nem ment folytatásokban. (Mert a heti egyszeri félórás ad'ast és az ismétlés félóráját ilyenkor együtt számítják.) Ráadásul ilyen tartós szerzői együttműködésre sincs meg példa nemhogy a rádió, de talán a magyar sajtó egész történetében sem: ugyanis a családnak indulása óta végig ugyanaz a három szerző az „atyja”: Forgács István, a Nemzeti Színház nyugdíjas dramaturgja, Liska Dénes, a Magyar Televízió fómunkatár- sa, es Baróti Géza újságíró, a Magyar Nemzet neves toll- íorgatója. Közülük Baróti Gé­zával beszélgettünk a műsor kulisszatitkairól, érdekessé­geiről, jövőjéről. — Mindenekelőtt pontosít- sunk — mondja. — Ha már azokról van szó. akiknek „ér­demeik” vannak e család éle­tében, ne feledkezzünk meg Major Annáról, a műsor dra­maturgjáról. aki mellesleg a család „élő anyakönyve” és „gyámja” is. Mindenre emlék­szik, ami húsz év alatt tör­tént, minket is meglep sok­szor, amikor egy ötletre azt mondja: „gyerekek, ez 1963- ban, a huszadik héten már volt..És László András rendezőt se felejtsük ki, akik­nek a találó színészválogatá-" sokban is nagy szerepe van. — A három szerző hogy osztja meg a munkát? — Időben. Együnkre két hét megírása esik, utána négy hétig anyagot gyűjtünk, így váltjuk egymást. — Húsz év alatt maradt-e el adás? — Soha! Mikor például en­gem autóbaleset ért, négy hétig a többiek segítettek, utána a tatabányai kórházi ágyon már írtam a követke. zőt. És hogy mindig életsze- rűek legyünk: sajnos, „gyűj­töttem annyi élményt” egy­éves kezelésem során, hogy volt miből a Szabó család fiataljainak baleseti történe­tét megírnom... De emlék­szem ezzel kapcsolatban egy másik esetre is: a 400. adás körül járhattunk. Miskolc­tapolcán nyaraltam, Forgács István volt az a heti soros szerző. Este interurbán tele­font kapok: nemsokára ide­érkezik Sós György drama­turg Tűnődtem: miért? Meg­érkezett, és riadtan újságol­ta: Forgács István súlyos be­teg, kedden adás és vasár­nap este még nincs meg a heti folytatás. .. Írógépem sem volt kéznél, a szálló ét­lapíró gépét kértük kölcsön, ezzel rohantam az emeleti szobámba. A gépen viszont nem volt „e” betű. Ahogy egy-egy oldallal elkészültem, az ablakon dobtam ki a földszintre, ahol Sós György irta bele a hiányzó „e” betű­ket. Utána rohant vissza az esti gyorssal, hétfőn, keud reggel felvétel — és a közön­ség észre sem vette, hogy majdnem megszakadt a soro­zat. .. — Néhányan felvetik: Szabó néni, Szabó bácsi már in­duláskor is öreg volt. Azóta húsz év telt el. 80 körül kel­lene járniuk, mégis aktívan élnek, ök nem öregszenek? — Ha a közönség akarja, százéves korukig is marad­hatnak, ők a főhősök. Saj­nos, a szereplő színészek nem ennyire örökéletűek: szomorú listánkon 30 elhunyt színész neve van már, akik szereplő­ink voltak. Volt, akit az adásban is „illő tisztességgel elbúcsúztattunk”, mint Gő­zön bácsi öreg harcosát, vagy Benedek Tibor vezér urát —, de van szerep, amely „hal­hatatlan”, alakítójának el­hunytéval más veszi át. így Szabó bácsit Szabó Ernő után Rajz János alakítja, leüt pe­dig Mednyánszky Ági, aki Vö­rösmarty Lili óta már harma­dik megformálója e szerep­nek. És emlékeznek még nyilván a család egyik tag­jának „feltámadására”: ami­kor Tibor a folyóba veszett, olyan ostrom indult a közön­ség .részéről a feltámasztásért, hogy ugyanaz a szereplő új szeretőben, de azonos szerep­körben tért vissza: Kárpáti Zoltásn, az újságíró Icu férje lett, .a vízbe fúlt Tibor he­lyett... . A üiortalanságra is mond­hatnék néhány példát: Szabó bácsi nemrég, éppen idős ko­ra miatt mondott le a ta­nácstagságról, utódát most választották, a márciusi idő­közi választásokon. De a gye­rekek in felnőttek: Évike, aki már a „család gyermeke”, gyermekíizlnész szerepformá­lásával indult és ma már fel­nőtt ifjú hölgy. Wágrter Feri, a kamaszfiú pedig most öre­gedett ki a focicsapatból, 30 éves fejjel. Igaz, őt végig egyetlen színész alakította bravúrosan; Petrik József. Petinél is volt szereplöválto- zás: a kisfiút alakító gyer­mekszínész felnőtt szerepét Benkő Péter vette át. — Igen és „családbeli” ap­ját saját édesapja, Benkő Gyula alakítja. Véletlen ez? — Igen is, meg nejn is. Vé­letlen, hogy éppen rá esett akkor a rendező választása, de a jó rendezői érzéket di­cséri, hogy azonnal rájött valóságos apát és fiát apa-fiú szerepben játszatni csak jó eredményt adhat. — És' Péteri úr „színeválto­zása”? — Ez is színészi bravúr eredménye. Eredetileg nem éppen rokonszenves figurának szántuk e szorgalmas kispol­gárt. De Horváth Tivadar nagyszerű alakítása egysze­rűen „elvitte pozitív irányba” a figurát. A közönség jelzé­sei igazolták: ez így jó. Pél­dául egy közönségtalálkozón elhangzott: ha a mi KÖZÉRT- esünk ilyen lenne... — Ki Baróti Géza legked­vesebb figurája? — Nehéz választani. A fő­hősök „közös szülötteink”. Talán Wagner Ferkó. Az ő fi­guráján keresztül hoztunk kö­zel sok fiatalt a műsorhoz. — Es a szleng, a fiatalok tolvajnyelve? Ezt honnan is­meri a szerző? — Saját két fiamtól. A ki­sebbik egyidős a megirt Fer- kóval. — Hogy köszöntik az ezre­dik adást? — Nem tervezünk különö­sebb ünneplést Inkább egy emlék, az 500.-ról: a Magyar Nemzet néhai főszerkesztője, Mihályfi Ernő megtudta, hogy Szepesi György vezetésével ünnepi műsor készült. Maga jelentkezett: nehogy kihagy­ják belőle, hiszen minden hé­ten hallgatja, kedvence a műsor. Azóta számtalan esel bizonyította: a tudomány es a kultúra nagyjai között is sok állandó hallgatónk van! — A műsor jövője? — Amíg érdeklődés van, folytatjuk. Es a közönségfel­mérések szerint: ugyanúgy kell e műsor, mint régen. Ügy érzem: ez a legnagyobb elismerés. Szatmári Jenő István Felhiuas az Ifjúmunkások hétköznapjai című totó* és képzőművészeti pályázatra A rendezvény célja lehetőséget a felsorolt témákról szóló, leg­blztosítanl a fiatal amatűr fény- alább 3 darab, legfeljebb 6 fény­képészek, képzőművészek számá- kép, Illetve 2 darab képzőművé- ra munkájuk bemutatására és te- szett alkotás, bármely témából, vékenységi területük orientálása Beküldhető azonos témában soro- az ifjúmunkások életére; bemu- zatfénykép is, képzőművészeti tatni a fotó- és képzőművészet alkotás is, de számuk nem ha­erejével az Ifjúmunkások tevé­kenységét a gazdasági épitőmun- kában, a művelődés, tanulás te­rületén, a sportban. . a szabad idő hasznos eltöltésében, a köz­élet fórumain. A rendezvény helye Salgótar­ladhatja meg a 6 darabot. A be­küldendő fényképek méretei: 30x 40, 18x24 cm. A képzőművészeti alkotásokra előírás nincs. Az al­kotásokon meg kell jelölni a be­küldő nevét, munkahelyét, lak­címét, az alkotás címét. 1án ifjúsági ház. Ideje 1978. szép- A Pályázatra nevezett alkotá- íSúJS“SSJSL?7 P soka* ,l978; augusztus 30-ig kell megküldeni a Nógrád megyei KlSZ-blzottság címére: Salgótar­tember 23—október 7. Pályázni lehet minden 30 alatti fiatalnak, aki úgy érzi, ján, Kossuth Lajos út 8. A bo- hogy alkotásaival elősegíti a ren- rltékra rá kell írni: „Ifjúmunká- dezvény sikerét. Nevezni lehet sok hétköznapjai”. Díjazás. I. he- mlnden olyan témájú alkotással, lyezett: 2000, n.: 1300, m. 1000 fo- amelyek az Ifjúmunkások tévé- rintos vásárlási utalvány. A be- kenységét mutatja be. munkájuk, érkező pályamunkákat zsűri ér­sportolásuk. művelődésük, tanú- tékelt. Az értékelés alapján a lásuk. közösségi tevékenységük, legjobb alkotások részt vesznek az közéletlségük gyakorlása közben, országos ifjúmunkás fotó- és A beküldendő alkotások száma képzőművészeti kiállításon. Milyen idő várható ti kővetkező évtizedekben ? A vermonti meteorológusok nek századunkban egyedülálló a következő két évtizedre hí- csökkenésére számíthatunk” degebb időjárás bekövetkezé- — nyilatkozott Harold Bér­sét jósolják az Egyesült Álla- nard meteorológus. Jóslatait moknak. Azoknak, akik szere- statisztikai adatokra alapozza, tik a meleget, meg kell várni- »"fyekből kitűnik, hogy a , f melegebb es hidegebb levego­uk a szazaforduiot. „A nyolc- hullámok mintegy húszéves vanas években a hőmérséklet- időszakokban váltják egymást. Újszerű kezdeményezés szlnhe- zül számosán tettek tanúságot jó lye volt a minap a Bányász Mű- zenei elképzeléseikről és karmes- velődési Ház. A salgótarjáni téri rátermettségükről, szimfonikus zenekar meghívásé- A kitűnően sikerült találkozó ra a városba látogatott a Nép- végén Perlstein Klára, a tanfo- művelési Intézet teljes karnagy- lyam fáradhatatlan, lelkes szer­képző tanfolyama, hogy tanul- vezője és Jancsovics Antal kar- mányai folyamán először nférje mester, a tanfolyam vezetője le előrehaladását egy szimfonikus őszinte ‘elismeréssel szólt a ze- zenekaron. A szívélyes fogadta- nekar rugalmasságáról, szép tásról és kényelmes szállásról a hangzásáról és zenélés! kedvéről, megyei művelődési központ gon­doskodott. A másfél nap Intenzív munká­val telt el. A tanfolyam hallgatói és a zenekar számára egyaránt számos hasznos tanulsággal. Az országosan egyedülálló találkozó során a vendégek személyesen tapasztalhatták szimfonikus zene­karunk muzsikus! erényeit és ki­tűnő közösségi szellemét. A ze­nekarnak nagyon jólesett, hogy aktív részese lehet a Népművelé­si Intézet országos jelentőségű pedagógiai munkájának. Nagy szükség van arra, hogy az amatőr zenekari mozgalom vezető pozícióiban minél előbb mindenütt jól képzett szakembe­rek álljanak. Közös muzsikálá­sunk során megállapíthattuk, hogy a tanfolyam eredményesen szolgálja a célt, a hallgatók kö­Rőna Frigyes, a salgótarjáni szimfonikus zenekar vezető karmestere Németit János alkotóműhelyében A korsók, edények, faliképek témáit a népművészet hagyományaiból meríti * .. ) Forog a korong a nagy, vi­lágos műteremben, a művész mesterséggel Zalaegerszegen, ban, Finnországban, Csehszlo- Még általános iskolás volt, vákiában, NSZK-bar, Török­keze nyomán formát ölt az amikor leült nagyapja, apja országban, Japánban, Érán­_ _ ____ Tr _________m,',kn1i,nknn ex lrrvr>nn rt málló pionroíáoltan Q a gyag. Körben az állványo­kon égetésre váró alkotások: korsók, plasztikák, tálak, műhelyében a korong mellé, ciaországban, a Szovjetunió- A most 44 éves művész 1958- ban. Néhány éve állították ban fejezte be az iparművé- fel nagyméretű figurális szotr csempeképek, Németh János szeti főiskolán tanulmányait, rát Helsinkiben a magyar Munkácsy- és SZOT-díjas ke­ramikusművészhez látogat­tunk el, akinek munkáival a Képcsarnok Vállalat kiállító- termében is gyakran talál­kozik a vásárló. Különös fi­gurái népi ihletésűek, tele ízes humorral. A fazekasha­gyományokat ötvözi a mai technikával. A szülői házban ismerkedett meg a fazekas­Borsos Miklós és Gádor 1st- nagykövetség fogadóépületé- ván voltak a mesterei. Figu- ben. Eddigi munkásságáért rális alakjaiban elsősorban 1970-ben Munkácsy-díjat, Borsos Miklós tanítása érez- 1973-ban SZOT-díjat, 1975- hető. A főiskola elvégzése ben Zalaegerszeg város Pro óta ismét Zalaegerszegen él. Űrbe díját, 1977-ben pedig a Gyakran találkozni alkotásai- Zala megyei Tanács alkotói val hazai kiállításokon, de nagydíját kapta. Április else- számos külföldi tárlaton is jén vette át az érdemes mű­szerepelt már. Így többek kö- vészi kitüntetést, zött Angliában, Olaszország- K. Gy. Nem vállalkozunk az egyé­ni teljesítmények értékelésé­re — ezt a zsűri végül is meg­4 NÓGRÁD •= 1978. április 13., csütörtök Mai tárcáján Balunk 20.40: Elveszett paradicsom. is az értelmiség válságát boncol­gatja; a felelősségét keresi, kié- Sarkadi Imre színművét a lezett helyzetben. Madách Színház művészeinek tol- Hőse Sebők Zoltán orvos, aki mácsolásában látják. Mensáros egy tragikus végű tiltott műtét László, Sztankay István és Piros elvégzése után érkezik meg ap- Ildikó főszereplésével. jához, ahol megismerkedik Mirá­Az irodalomtörténet az Elve- val, az erdélyi rokon lánnyal. Mi­szett paradicsomot az író legéret- ra szépsége, tisztasága, szerelme tebb, legjobb művei közé sorol- felcsillant az orvos számára va­ja, amelyben „mindinkább tisz- lamit egy másfajta életből, amely tuló, egyre határozottabban hu- sokat ígér. Most azonban búcsúz- mánus világnézet fejeződik ki”, nia kell, hiszen letartóztatás vár Mint Sarkad! sok más műve, ez rá. Utószó egy versmondóversenyhez Több mind másfél száz vers nak. Akiknek előadásából e tak, de a szabadon választott és prózai mű hangzott el, a „vallomásigény” kiérződött, költemények szerzői között is az munkásfiatalok IV. országos azok még akkor is eredmé- ő nevük fordult elő leggyak- vers- és prózamondóverse- nyesebben szerepeltek, ha rabban. Alig találkoztunk fia- nyének minapi salgótarjáni történetesen versmondásuk tál magyar költők verseivel, döntőjén. Ez a szám önmagá- szakmailag (kidolgozás, be- melyek pedig közelebb álltak ban is igazolja, hogy a zsűri- szédtechnika) kívánnivalókat volna a versmondó fiatalok nek ezúttal valóban nehéz hagyott maga után. érzés- és gondolatvilágához, dolga volt. Nehezítette a Ha elfogadjuk — és miért Talán a kelleténél is töb- döntést a mezőny egyenletes ne fogadnánk el — azt a bet időztünk a versválasztás színvonala, kiegyensúlyozott megállapítást, miszerint „az problémájánál, de vélemé- volta is. Hiányoztak a kiug- ízlés nem más, mint a szelek- nyünk szerint, minden egyéb ró tehetségek, de csapnivalóan tálás képessége, úgy az igazán előadói hiba gyökere ide ve- rossz, dilettáns előadókkal sem Jq versmondók esetében jog— zetheto vissza, találkoztunk a kétnapos ver- gaj várhatnánk el, hogy egyé- lSy például a „rájátszás” seny alatt. Kétségtelen előre- niségükhöz leginkább illő, néven emlegetett előadói be­lépés történt a munkásfiatal megfelelő költői értékkel bíró tegségé, ami tulajdonképpen a versmondók versenyének tör- verseket válasszanak. természetes szövegmondás hi­ténetében, ám ez az előrelé- ányát jelenti. Miről van szó? pés korántsem jelentheti az K tekintetben a mostani a versmondó kiválaszt egv utolsó lépcsőfokot. verseny hiányosságokat mu- verset, megérzi annak drámai tat> ' töltését, s az előadás alkalmá­— Térdig járunk a vérben val pátoszos hangsúlyozással, — jegyezte meg a zsűri egyik hangerővel stb, „túlfűti” a tette —, csupán az összkép tagja, az elhangzott ver- verset. A természetes előadás­alapján kíséreljük meg felhív- sekben valóban tízszer annyi mód a versmondás alapköve- ni a figyelmet azokra a hiá- s,zb a halálról, mint az telménye. nyosságokra, vagy meglevő életről. Márpedig e világfáj- V iszonylag kevesebb gond hibás tendenciákra, melyekei- úalmas hangvétel alig jelle- volt a versek értelmezésével, hagyása a magasabb lépcső- ^ezheti ezeket a csupavidám Ez feltétlen előreléoés az elő- fokot jelentheti. fiatalokat. Kétlem, hogy a ző évek gyakorlatával szem­Találóan fogalmazott Deb- „halál közelsége” és egyéb ben, mikor is elég volt a ver- reczeni Tibor, a zsűri egyik „kozmikus problémák” ilyen set megtanulni, s már dobo- tagja, mikor arról beszélt, elementáris erővel nehezedné- gó*a lehetett vele állni, hogy a legnagyobb élményt nek vállukra. Ezt ^ egyébként örvendetes jelenség az ts, mindig azok az előadók nyújt- előadásuk is megkérdőjelezte, hogy az idei seregszemlén ják, akik valami „fontosat” Kevés kivételtől eltekintve — csaknem valamennyi szakma akarnak mondani hallgatóik- m®S a felkészült versmondók- kéoviseltette magát. Ügv tó­nál is — érződött az előadó nik a közművelődés célki tű- és az előadott mű közötti tá- zéseit mind többen tették ma- voiság. Nem véletlen, hogy a gukévá. S ezzel eljutottunk a mindennapok problémáit fe- versmondóverseny legna- szegető, élet- és emberközelibb gyobb érdeméhez amely ma­versek jelentették az igazi él- ga az „alkalom”. Hiszen az ményt, s a drámai légkört te- eredmények — a versenyzők remtő előadások közben jó lelkesedésén túl _ a rende­v olt feloldódni egy-egy költői ző, szervező és lebonyolító humorral átszőtt vers halla- szervek munkájának is kö- tán. Az irónia egyébként is szönhetők. hatásosabb nyelvnek bizo- Külön dicséret illeti a sal- nyult a fiatalok szájában, mint gótarjáni döntő rendezőit akik az említett tragikus hang. példás szervezéssel járultak A SZOT-díjas szerzők mű- hozzá a verseny színvonalá- veiből legtöbben Váci Mihály-, boz roéltó feltételek megte* Garai Gábor-, Simon István-, döntéséhez, és Nagy László-verseket mond- f, K.

Next

/
Thumbnails
Contents