Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

Rend e fedte szönő hiba ellen — a váro­sok, vagy a falvak lakói szem­tanúi lehetnek sok-sok helyen az untig tartó sziklagörgetés- nek. GYEREK csinálja? Nevelet­len kamasz, lázadó tizen­éves? Dehogyis. Legtöbb he­lyen korántsem gyerekkéz tet­téül róható fel a törmelék, a szemét, a rendre újjáteremtő­dő környezetrontás. A fel­nőtt, a szabályokkal nagyon is tisztában levő lakosság egy ré­sze — mi tagadás, nem is csekélyke része — él olyan nemtörődöm módon, olyan torz szemlélettel, hogy magán- tulajdonát elválasztja parktól, utcától, erdőtől, a tágabb kör­nyezettől. Nem készült ugyan mindeddig európai „ranglis­ta” a különböző országok te­lepüléseinek tisztasági fokoza­tairól. Ám ha lenne, létezne ilyen, akkor — hatmillió kül­földet járó. turistáskodásban jártas polgárunk a megmond­hatója — valahol az utolsók között lennénk az osztályozás­ban. Minden jó fejlődésünk mellett,^ gyarapodó parkjaink növekvő erdeink, szép modern lakótelepeink együttesében — egyidejűleg örökös rendetlen­ségben tartjuk környezetün­ket, közterületeinket. Nemzeti tulajdonság lenne? Alig hihető? Inkább ott gyö­kerezik a hiba, hogy a jó ne­kibuzdulásokat, egy-egy szép akció végrehajtását nem kísé­ri később a napi „kisebb” kör­nyezetvédelem. Köznapjaink­ban lettünk furcsán nagyvona­lúvá: csikk és papír, üveg és téglatörmelék, ételmaradék és házi meg építési maradvány hull szanaszét a kezünk nyo­mán. Ki-ki, ha csak kevéskét is piszkít, önmagára és csa­ládjára kicsinyt hanyag — máris egybegyűlik a mulasz­tások sora. Megjelenik a ren­detlenség, a kellemetlen, sze­met bántó hanyagság. bírság? büntetés? Ter­Kolumek Karel: Hegesztő Lassan megvalósuló realitás Alsótold— Itat község központja ELŐSZÖR a szívet melenge­tő érzés... Ahogyan gyarapod­nak egyre a híradások: játszó­terek, fásítási mozgalom, tiszta városért-akció Nógrád megye városaiban, településein. Sor- ra-rendre bontakoznak a hely­ségek tisztaságáért indított is­kolák, parkok sorát gyarapító, szép kezdeményezések. Hal­lunk szocialista brigádokról, amelyek a megye városaiban teremtettek szép, füves, mo­dern sportkombinátokat. Ol­vassuk az „ültessünk ezer fát”, vagy a „legyünk a tiszta há­zak utcája” népszerű felhívá­sokat. Ezer és tízezer társa­dalmi munkaóra rejlik mögöt­tük tartalmas buzgalmával, sokféle szép eredményével. Tavaszodik, s ilyenkor kü­lönlegesen is jól esnek az ilyen s hasonló híradások. A buzgólkodások a szűkebb ha­za, a környezet szépítéséért, egészségesebbé, kulturáltabbá tételéért. Felnőttek, legtöbb­ször a napi munka után kö­vetkező pihenőidejüket meg­áldozó apák és anyák jeles­kednek, tesznek az önkéntes környezetszépítésért. örül a szív, helyesel min­denki, aki hallja a jó ötletek csengését, tanúja lehet tetté válásuknak. Aztán — máskor, sokszor — keservesen töpren­geni is kell. A furcsa és hök­kentő ellentmondásokon. Töp­rengeni és bosszankodni kell: járókelőnek, parkban pihenni vágyónak, nyitott szemmel sé­tálónak vagy szabad idejét csöndes szemlélődéssel töltő lakosnak. Az elképesztő és egyre gyakoribb rendetlenség, szemetes környezetcsúfolás megannyi vétkét utolérve kell töprengeni. És felháborodni. Mert — s ezt ki kell nyíl­tan mondani, hiszen a lát­vány hovatovább országos gya­koriságú — szemetelnek, pisz- kolnak az új lakótelepeink parkjaiban; rendetlen a házak szűkebb környéke; törmelék­halmok púpozódnak egyik napról a másikra a korábban még tiszta, rendezett utcákra. Szemétlerakodónak használja az üres telkeket megannyi te­herautó vezetője, lakásból ki­selejtezett vedlett holmikat, háztartási hulladékokat dobál el a környezetében az ottho­nára egyébként tán kényes, „rendes” családok sora is. Ha van ma sziszifuszi küzdelem bosszantó mértékű, visszakö­mészetesen vannak ilyen ál­lami eszközök — s jó is, hogy léteznek, hogy alkalmazni le­het őket. Büntetni esetenként feltétlenül szükséges: a sittet „ottfelejtő” vállalatot, a par­kok rendjét rongáló, szeny- nyező lakost, az erdőt vigyá­zatlanul pusztító turistát ez­zel a módszerrel is fegyelmez­ni kell. De nem lehet minden­kit tetten érni — nem lehet, nem is lehet helyes csupán er­re törekedni. Több kellene. Talán... a környezet szépí- tő-jobbító akciók további foly­tatása a köznapi rendszeretet- re irányítva. Ügy például, hogy értékeinket nemcsak fel­építeni, rendbehozni kell, ha­nem „megőrzés” is létezik mindezek mellett. Olyannak kell megtartani a környezetet, amilyennek mindig látni sze­retnénk. És nemcsak lakóház­avatások, létesítmények szép, látványos átadása után. Ezt megtanulni: nemcsak egy, vagy több kisebb közös­ség leckéje. Ez már mindany- nyiunk ügye, sőt — köteles­sége. V. M. Ring, hullámzik gépkocsink, mint felkorbácsolt víz színén a csónak, az elhanyagolt álla­potban levő cserháti úton. A csupasz erdei fák bezártságá­ból kiérve, szélesre tárul előt­tünk a panoráma. Balra lent, a völgykatlanban Cserhát- szentiván, előttünk a lejtő al­ján, egy jó kőhajításnyira Al­sótold házai. A 300 lakosú kisközség hat település körzeti központja. Társközségei: Felsőtold, Cser- hátszentiván, Kutasó, Bokor és Garáb. Alsótold a körzet „lelke": közigazgatási, gazda­sági és kulturális központ. A három funkció közül az első kettő a gyakorlatban is jól ér­vényesül. De miképpen a har­madik? Erre kerestünk vá­laszt látogatásunkkor. A közös községi tanács a kulturális központ jelleg jobb érvényesítéséért több intézke­dést hozott az utóbbi időben. Egy évvel ezelőtt — Alsótol- don — főhivatású népműve­lőt állított munkába, akinek nem csak a helyi művelődés szervezése a feladata, hanem a környező községeké is, az ezekben tartott rendezvények koordinálása. Ugyanakkor a községben felépítettek egy pártházat, amelynek bizonyos helyiségeit nagyszerűen fel le­het használni a művelődésre. Az új épület azonban csak április elejétől fog „üzemel­ni”, ily módon a népművelő újabb elképzeléseinek realizá­lására csak a későbbiekben kerülhet sor. — Már nagyon várom az épület átadását — mondja Ka- bácsné Horváth Magdolna, majd a parányi könyvtárhe­lyiség üveges ajtaján keresz­tül mutatva, így folytatja: — Mert ebben a klubkönyvtár­ban nagyon szűkösen élünk. Csak egy icipici előterünk meg egy százszemélyes nagyter­münk van, hozzáillő nagyságai színpaddal, öltözők nélkül. Á színpadra például a közönség között kell felmenni a színé­szeknek. így volt ez legutóbb Benkő Péter és társai irodal­mi estjén is; a színészeknek kényelmetlen, a közönségnek illúzióromboló. A könyvtár 6 és fél ezer kötetes, a hat községben je­lenleg 240 olvasó van. Az ál­lomány gyarapítására éven­ként 12 ezer forint jut. S ha „eljátszogatunk” a számokkal, viszonyítunk a körzet lakos­ságának számához, az előző évi olvasói létszámhoz, akkor bizony semmi jogunk sincs az elégedettségre. A hivatalos normatíva szerint kétszer eny- ,nyi könyvre lenne szükség, s növelni kellene a beszerzési keretet is. A tavalyi 600 ol­vasói létszámtól pedig még nagyon messze tartanak. Kevés a tanács pénze. Évi fejlesztési alapja 120 ezer fo­rint, s ez hat iskolára és öt művelődési otthon jellegű építményre fordítódik. A közel kétmillió forintos fenntartási költségből pedig a közműve­lődési intézmények 130 ezer forinttal részesülnek. S ha eb­ből a működtetés szokásos költségeit leszámítjuk, akkor láthatjuk, alig néhány ezer forint jut csak a tartalmi munkára. Tehát a csekély ősz- szeget nagyon körültekintően és okosan kell felhasználni. Az alsótoldi klubkönyvtár­ban kiscsoportokat hoztak lét­re. Irodalmi színpadot, pánto­lni mcsoportot, gyermek- és családi klubot. Itt működik if­júsági klub is, mint ahogyan Felsőtoldon, vagy Kutasón a szomszédos községekkel együtt. De azok sem megfelelő, a mai igények szerinti körülmények között, „szükségépületekben”. Mert kifejezetten művelődési objektum Alsótoldon kívül csak Cserhátszentivánon léte­zik, ahol azonban a mozi meg­szűnése miatt felszerelés nél­kül, s így kihasználatlanul áll az épület. Az objektumok hiánya, vagy funkcióbeli fogyatékosságai a társközségekben megnehezítik a kulturális munka szervezé­sét, amelynek még az ingázás tömegességével is számolnia kell, ugyanakkor másik szem­pontból kedvez Alsótoldnak, pontosabban körzeti szerepé­nek erősítésében. Ezt mutatja az itteni kiscsoportok száma, a két kilométerre levő Felső- toldról és Cserhátszentivánról ideáramló fiatalok növekvő aránya, a hollókői művelődé­si házzal újabban kialakult programegyeztetések gyakorla­ta. ★ — A mát csak a régihez viszonyítva ítélhetjük meg igazságosan — mondja Hirka Sándor vb-titkár. — Szinte a semmivel kezdtük, és ma azért már mutathatunk vala­mit. A tanácsülés és a vb is úgy foglalt állást, hogy je­lentősen fejlődtünk az elmúlt egy év alatt, s a következő egy esztendő pedig még töb­bet hozhat. Ha megkeressük annak a módját, hogyan le­het még több és jobb műve­lődési, szórakozási lehetőséget teremteni, főként a fiataloknak, akikre a leginkább számítha­tunk, a szűkös anvagi, tárgyi és objektumfeltételek között, a községekben lakó különböző érdeklődésű és típusú embe­rek figyelembevételével. A körzeti funkció minél teljesebb ellátásának az em­lítettek, a közlekedés problé­máival együtt, a legfontosabb akadályai. Az ember ambíciói, tehetsége azonban „megnuhít- ják” ezeket az akadályokat, s dacolva velük lépésről lépésre halad előre. Mint Alsótoldon, ahol a kulturális központ esz­méje már nem puszta álom, hanem lassan, apránként meg­valósuló realitás. Sulyok László J A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között található a több szocialista ország könyv­kiadóinak összefogásával meg­jelenő A polgári ideológia és a revizionizmus bírálata elne­vezésű sorozat új kötete, a Közgazdasági revizionizmus. V. Ny. Mazur, a tanulmány szerzője a szocializmus politi­kai gazdaságtana revizionista vulgarizálásának marxista bí­rálatát adja. A kötetet nem­csak a szocializmus politikai gazdaságtanát szervezett for­mában tanulók, hanem az ér­deklődők is haszonnal forgat­hatják. Az Ország-világjárók sorozatban látott napvilágot Csillag István újságíró-riporter könyve, a Colombótól Rot­terdamig a Hungárián. A sok hetes hajóút legérdekesebb él­ményeit meséli el a szerző, s kötetét sok érdekes kép egé­szíti ki. Megjelent a Nők ma­gazinja 1978-as almanachja, valamint dr. Lakatos György Ä posztindusztriális társadalom elméletéről című tanulmány- kötete is. Egyre gyakrabban hallat magáról egy szerény, de vi­szonylag gazdag kiadási prog­ramot megvalósító szerv, a Népművelési Propaganda Iro­da. Ennek gondozásában látott most napvilágot Mihályi Gá­bor Színházról, vitázva című kötete, amelynek írásai a ren­dezői színház, az avantgarde védelmében, vagy a magyar színházi nyelv további bőví­tése és megújítása érdekében íródtak a színházról vallott hagyományosabb nézetekkel szemben. Érdekes tudományos területtel foglalkozik A társa­dalom jelei című tanulmány­kötet. A kötet arra vállalko­zott, hogy összegezze a ma­gyarországi társadalomszemio- tikai kutatások néhány ered­ményét. A jeltudomány volta­képpen nagy múltra tekinthet vissza, de a tudományok rend­szerében csak legújabban fog­lalta el helyét; csupán mint­egy évtizeddel ezelőtt fogal­mazták meg önálló tudomány­nyá válásának igényét; nem­zetközi folyóirata, a Szemio­tika 1969-től jelenik meg, s akkor szerveződött meg a Nem­zetközi Szemiotikái Társaság is. A magyar szakemberek kezdettől tevékeny szerepet vállaltak a nemzetközi jel tu­dományban; a Voigt Vilmos szerkesztésében most megje­lent összefoglaló kötet ezért is tarthat számot szélesebb kö­rű érdeklődésre. A Színjátszók Kiskönyvtára új köteteiként Munkáséletet címmel pódium­játékok és tanulmányok jelen­tek meg, illetve Császár Ist­ván Istvánfalva című, egy Dosztojevszkij-regény alapján írt játéka. A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette a népszerű re­gényíró, Dallos Sándor tárcái­nak, karcolatainak, elbeszélé­seinek kötetét, Fújt a szél címmel. Az Olcsó könyvtár so­rozatban látott napvilágot Jó­kai Mór Sárga rózsa című re­génye, Hegedűs Géza utósza­vával. Nemes György kisre­gényeiből és elbeszéléseiből ad jól sikerült válogatást az Uta­zás, varázslattal. Mesterházi Lajos műveinek sorozatában látott napvilágot — immár har­madik kiadásban — az író egyik legnépszerűbb regénye, Az ártatlanság kora. Két ver­seskötetet is megjelentetett a kiadó, Tamás Menyhért Kü­szöbök és Vasadi Péter Ta- mariszk című könyvét. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gazdag termésé­ből ezúttal említsük meg a Haj, ne hátra, haj előre! cí­mű kitűnő antológiát, ame­lyet 1848 emlékének szentelt a kiadó. Az antológia gazdag anyagát Utassy József válo­gatta, a kötetet Kondor Lajos illusztrációi díszítik. A nép­szerű Bölcs bagoly sorozat­ban látott napvilágot — újabb, javított kiadásban — Varga Domokos Népek kenye­re című ismeretterjesztő ké­peskönyve, Würtz Ádám raj­zaival. Országos sikereket értek el amatőr helytörténészeink A közelmúltban a felszaba­dulás ünnepével kapcsolatosan a Hazafias Népfront budapesti székházában került sor az 1977. évi legújabbkori helytör­téneti pályázatra beküldött munkák országos értékelésére. Ennek során kiemelkedő Nóg­rád megyei siker született. A felnőtt, ifjúsági egyéni és cso­portos kategóriákban összesen az ország egész területéről 116 pályamunka érkezett be, s a legtöbb, mintegy 17 Nógrád- ból (utána Borsod-Abaúj- Zerhplén következett 16-tal). De nemcsak a mennyiségi ver­senyt nyertük meg. ami ön­magában is szép lett volna, hanem a minőségit is, hisz a beküldött munkáknak csaknem a fele, nyolc, vagy díjazásban, vagy jutalomban részesült. összesen két második, három harmadik díjat és három ér­tékes tárgyjutalmat hoztak el pályázóink Budapestről. Sikereink értékét csak nö­veli az a tény, hogy az ifjúsá­gi egyéni kategóriában I. he­lyezést nem adtak ki, s így a mi pályázónk II. díjával or­szágosan is a legjobbnak bi­zonyult. Említésre méltó az is, hogy míg országos viszonylat­ban a pályázók és a díjazot­tak-j utalmazottak főleg a felnőttek közül kerültek ki, addig a mi sikereinket csak­nem kizárólag fiataljaink ér­ték el. Ez biztosíték arra néz­ve is, hogy a megtisztelő or­szágos „nem hivatalos” első helyet a továbbiakban is meg tudjuk őrizni. NÓGRÁD - 1978. április 9., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents