Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 1 AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIV. ÉVF., 82. SZÁM ARA: 80 FILLER 1978. ÁPRILIS 8., SZOMBAT Leonyid Brezsnyev a leszerelésről, a fegyverkezési hafsza megáilátásáról, a nukleáris katasztrófa kiküszöböléséről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke, Dmitrij Usztinovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének és Szergej Gorskov flottatengernagynak, a haditengerészet fő- parancsnokának kíséretében pénteken látogatást tett a Szovjetunió csendes-óceáni flottájánál. A „Szenyevin tengernagy” cirkáló fedélzetéről megtekintette a flotta erőinek kétoldalú hadgyakorlatát. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke pénteken a „Szenyevin tengernagy” cirkáló fedélzetén a szovjet csendes-óceáni flotta tengerészei előtt elhangzott beszédében a következőket mondotta: — Ma részt vettem a flotta hadgyakorlatán és elégedetten állapíthatom meg, hogy a flotta személyi állománya és parancsnoksága jelentős munkát végzett az új technika elsajátítása, a tengeri hadműveletek végrehajtásának tökéletesítése terén. Békés körülmények között oldjuk meg az SZKP XXV. kongresszusa által kijelölt hatalmas gazdasági és szociális feladatokat. Terveink középpontjában a szovjet nép élet- színvonalának szakadatlan emelése áll. A mai nemzetközi helyzet meghatározó eleme az enyhülés irányában történt fordulat. Az ezen a téren elért jelentős eredményekben hatalmas szerepe volt pártunk következetes lenini békepolitikájának, a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, valamennyi békeszerető erő és nép céltudatos erőfeszítéseinek. Elvtársak! A jelenlegi körülmények között bármilyen fontos legyen is egyik vagy másik kérdés, nincsen fontosabb feladat, mint a leszerelés megvalósítása, amely befolyásolná a föld valamennyi lakosának sorsát. Legfontosabb feladatunk az, hogy megállítsuk a fegyverkezési hajszát és előrelépjünk a nukleáris katasztrófa veszélyének csökkentése, végül pedig teljes kiküszöbölése irányában. Ezen a téren dől el az az alapvető kérdés, hogy miként alakul a nemzetközi helyzet és ez az a terület, ahol jelenleg a legélesebb harc folyik. Nem titok, hogy tőlünk mind nyugatra, mind keletre vannak olyan erők, amelyek érdekeltek a fegyverkezési hajszában, a félelemtől terhes ellenséges légkör kialakításában. Ezek az erők kétséget keltenek a tekintetben, hogy lehetséges-e gyakorlati intézkedéseket hozni a fegyverzetek korlátozása, a leszerelés területén és akadályozzák a megegyezést. Ezeknek az erőknek a tevékenysége kedvezőtlenül befolyásolja az Egyesült Államoknak és más olyan országoknak az álláspontját, amelyek tárgyalásokat folytatnak a Szovjetunióval a fegyverkezési hajszá feltartóztatásának és megszüntetésének kérdéseiről. Mint ismeretes, 1974. novemberében itt a Távol-Keleten, Vlagyivosztokban legfelsőbb szintű szovjet—amerikai találkozóra került sor. Ezen a találkozón megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hosz- szú távú egyezményt köt a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról. Abban az időben a két fél, átfogóan értékelve a helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy az egyezmény kidolgozása már a következő évben, 1975-ben befejeződhet. Azóta már csaknem három és fél év telt el, de az egyezmény aláírására még mindig nem került sor. Ennek okairól már volt alkalmam beszélni. Mint a tárgyalásokon szerzett tapasztalatok és a korábban ezen a téren létrejött egyezmények tanúsítják, a felek akár a legbonyolultabb kérdéseket is képesek eldönteni, ha megfelelően felmérik az adott probléma hatalmas jelentőségét és valóban arra törekszenek, hogy az egyenjogúság és az egyenlő biztonság alapján megállapodásra jussanak. A most készülő dokumentumoknak már jelentős részét egyeztettük és végleges formába öntöttük. Ha a munka befejezése mégis elhúzódik, akkor ez kétségtelenül politikai okoknak tulajdonítható. A dolog lényege az, hogy az Egyesült Államok kormánya határozatlan, következetlen magatartást tanúsít és állandóan azokra a körökre tekintget, amelyek kezdettől fogva ellenezték a megállapodást, mindent megtesznek meghiúsítása érdekében és ellenőrzés nélküli nukleáris és rakétafegyverkezést igyekeznek folytatni. Ez az oka annak, hogy az amerikai fél a tárgyalások során több ízben megpróbálta a saját érdekeinek megfelelően módosítani, sőt kétségbe vonni mindazt, amiről korábban már megállapodás született, és igyekezett olyan kérdések felvetésével akadályozni a tárgyszerű vitát, amelyek tulajdonképpen a megegyezésre való készség hiányát takarják. Olyan törekvéseknek is tanúi lehetünk, amelyeknek célja az, hogy a tárgyalásokon való előrehaladást és általában a megállapodás sorsát összekapcsolják más politikai kérdésekkel, ily módon nyomást gyakorolva a Szovjetunióra. Az Egyesült Államoknak ez a törekvése már röviddel a vlagyivosztoki találkozó után megnyilvánult. Hatására az egyezmények megkötése érdekében végzett munka gyakorlatilag elakadt, sőt több kérdésben visszalépés történt. Nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a megbeszéléseket visszavezessük a vlagyivosztoki megállapodás által kijelölt mederbe. Ezt végül is sikerült elérni. Elvi megállapodásra jutottunk néhány további kérdésben és jelentősen szűkítettük az egyezmény véglegesen még ki nem dolgozott cikkelyeinek körét. Ez nagyrészt a Szovjetunió türelmes és építőjellegű magatartásának köszönhető. Világos, hogy az Egyesült Államok részéről teendő válaszlépések nélkül nem lehet megoldani a tisztázatlan kérdéseket. Ám őszintén szólva, eddig nem voltunk tanúi ilyen lépéseknek. Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államokban egyesek hajlamosak a megállaDo- dás megkötésére irányuló készségünket lehetőségként értelmezni arra, hogy egyoldalú előnyöket szerezzenek az Egyesült Államok számára. Csak ezzel magyarázhatók azok a próbálkozások, hogy a tárgyalásokon figyelmen kívül hagyják a szárnyas rakéták korlátozása tekintetében kialakult egyetértést, vagy szovjet rakétákra vonatkozó indokolatlan korlátozásokat követeljenek, ugyanakkor azonban szabad kezet igyekeznek biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverrendszerek korszerűsítésére, új típusok létrehozására. Határozottan visszautasítunk minden arra irányuló kísérletet, hogy elfogadhatatlan feltételeket erőszakoljanak ránk. Álláspontunk változatlan: a Szovjetunió a megállapodás mielőbbi megkötésére törekszik, de csak olyan megállapodást fogad el, amely teljes egészében összhangban van az egyenlőség elveivel, ténylegesen megtestesíti ezeket az alapvető elveket. Nem kívánják, hogy a megállapodás bármiféle előnyöket biztosítson számunkra, a másik fél hátrányára, de ugyanezt várjuk el az Egyesült Államoktól is. Más megoldás nem lehet. További késleltetés és mesterkedések csak arra vezethetnek, hogy elszalasztjuk a megállapodás megkötésének lehetőségét, sőt talán a hadászati fegyverrendszerek korlátozását és csökkentését célzó messzebbre vezető lépésekre való áttérés lehetőségét is. Számos más olyan leszerelési kérdésről is folynak tárgyalások, amelyeknek megoldása már régóta időszerű. Ezekkel kapcsolatos konstruktív javaslataink jól ismertek. A neutronfegyver létrehozására és Európában történő elhelyezésére vonatkozó tervek elleni tömeges tiltakozó mozgalom láttán az Egyesült Államok és néhány más NATO- tagország megpróbálja félrevezetni a közvéleményt. Olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha hajlandók lennének e kérdésről tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Valójában alku tárgyává szeretnék tenni a neutronfegyvert, össze akarják kapcsolni egyéb, teljesen más jellegű kérdésekkel. E mögött csak egy törekvés rejtőzhet — az a szándék, hogy megkerüljék a Szovjetunió által a neutronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondásra tett konkrét javaslatot. Itt az ideje, hogy egyes nyugati vezetők komolyan elgondolkozzanak azon, mekkora felelősség terheli őket a béke sorsáért, saját népük, az egész emberiség iránt A Szovjetunió a maga részéről folytatja erőfeszítéseit, hogy előre lehessen lépni a katonai enyhüléshez, a leszerelésre való féréshez vezető úton. Ezt a politikát folytattuk eddig és folytatjuk a jövőben is. Elvtársak! Mi senkit sem fenyegetünk. Az állítólagos „szovjet veszéllyel” kapcsolatos szólamok — csak a nemzetközi enyhülés ellenségeinek koholmányai. Egyetlen célból tökéletesítjük védelmünket: azért, hogy megbízhatóan védelmezhessük a Nagy Október vívmányait, a szovjet embérek, barátaink és szövetségeseink békés munkáját. Ezt a magasztos célt szolgálják a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta harcosai. Nagy gondosságot igényel a Szerszámgépipari Művek érsekvadkerti gyáregységében előállított pantográfok forgácsolása, szerelése. E gyártmány hazánkban, a tőkés- és a szocialista piacon egyaránt népszerű; az utóbbiak közül Csehszlovákiában, az NDK-ban, a Szovjetunióban és Romániában használják fel a Nógrádban készített gyártmányt. Képünkön: Beke Jenő, a gyáregység fiatal dolgozója az utolsó ellenőrzést végzi egy pantográfon. (bábéi felv.) Szekcióülések napja Közös felelősséggel nevelünk Pénteken komoly munkanappal, szekcióülések sorával folytatódott a XIV- Nógrád megyei pedagógiai napok. A viták, bemutatók egy részét kihelyezetten tartották: hármat Szécsényben (kettő közülük a munkára nevelés kérdéseivel foglalkozott, a harmadik úttörő- és KISZ-es csillagtúra volt Szécsény múltjáról, jelenéről), a nevelőotthonit az új kisterenyei széles korhatárú nevelő otthonban, az oroszosokét Nagybátony- ban. Üzemek három szekciónak adtak helyet (sőt, két esetben előadót, üzemlátogatás-vezetőt is): az ipari foglalkozásról a ZIM-ben, pályaválasztásról az öblösüveggyárban, napközi otthonról az SKÜ művelődési házában szóltak. A pedagógiai napok fő témaköréről, a fiatalok munkára neveléséről Szécsényben a Munkásfiatalok IV. országos vers- és prózamondó versenye Jelentős kulturális esemény színhelye a napokban Salgótarján. Tegnap délelőtt, a Sal- gó Szálló különtermében Varga Gyula, az ÜM salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója nyitotta meg a munkásfiatalok országos vers- és prózamondó versenyét, melyet negyedik alkalommal hirdetett meg a SZOT, a KISZ kb, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége és Nógrád megyei bizottsága, a Népművelési Intézet, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, a Salgótarjáni városi Tanács, valamint az ÜM salgótarjáni öblösüveggyár „Kossuth” Művelődési Házának vezetősége. A kétévenként megrendezésre kerülő seregszemlére idén 66 tehetséges fiatal érkezett az ország 19 megyéjéből, illetve Budapestről. A rétegvetélkedő célja, hogy a népművelési feladatoknak megfelelően, minél több fiatalt vigyen közelebb az irodalom ismeretéhez, szeretetéhez, és alkalmat nyújtson az előadói képességek kibontakoztatására. A megyei döntők már az elmúlt évben lezajlottak. A tegnapi fordulón a versenyzők — a Salgó Szálló termeiben — két csoportra osztva, egyidejűleg mutatkoztak be — az ugyancsak megosztott — rangos zsűri előtt. Délelőtt a kötelező — SZOT- díjas szerzők által írt — műveket tolmácsolták, délután pedig szabadon választott verseket és prózarészleteket mondtak el. A döntőbe jutott 10—10 versenyző ma délelőtt, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Bizottságának dísztermében lép pódiumra. középfokú intézmények vezetőinek, tanárainak és SZMK- vezetőinek Versényi György igazgató (az idei nógrádi pedagógiai díjasok egyike) tartott előadást a Nógrádi Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolában. A kritikus hangvételű, sok problémát felvető Vitaindítóban a munka fogalmából, társadalmi, emberformáló jelentőségéből indult ki- Társadalmunk és nevelésünk közös célja, hogy a munka örömforrássá, belső szükségletté váljon, hiszen az emberi élet legfontosabb értéke. De ma még nem tartunk itt. Pedig életünk minőségének további javítása és a konkrét termelési szükségletek is e felé ösztönöznek — egyrészt a személyiség formálásában, a szocialista életmód lehetőségeinek kihasználásában, másrészt az intenzívebb munkavégzésben elsőrangú feltétel a munkához való pozitív viszony. Kik a felelősek ezért? — vetődik fel a kérdés. A válasz az lehet, hogy a felnőtt társadalmon múlik a fiatalok formálása: a családi nevelés fogyatékosságain, a nem eléggé határozott tanári követelésen, példamutatáson, a sokszor irreális propagandán is, amit aztán a fiatalok a valóságban tapasztaltakkal kritikusan vetnek össze- Közös felelősséggel nevelünk! A munka fogalmát gyakran leszűkítik a fizikai munkára, pedig a természetet, társadalmat alakító cselekvést, tevékenységet jelenti, azt, amely visszahat az emberre. A nevelésben három fő területét különíthetjük el: a tanulást, a mozgalmi és a közhasznú társadalmi munkát. A cél: ezek harmóniájának megteremtése. A kibontakozó vitában többen elmondták, hogy milyen fontosnak látják azt, hogy úgy szervezzék meg a munkával való „találkozásokat” (a gyakorlati oktatástól, a nyári munkától, építőtábortól a KISZ-akcióig, társadalmi munkákig és a tanórai feladatokig), hogy értelmes, értékes tevékenységet' végezhessenek a diákok. Ebben sok még a feladat! A másik szécsényi szekcióban —, amelyet Füssy József, -va KISZ megyei első titkára vezetett középiskolásoknak — a fiatalok is ugyanezeket a kérdéseket vetették fel az őszinte, tartalmas vitában- Pozitív és negatív példákat egyaránt említettek arra, milyen sokat számít, hogy egy- egy feladatra, hogyan „mozgósítanak”* mit mond és csinál a tanár és a többi felnőtt. Munkakedvet és kiábrándulást ugyanaz a munka egyaránt szülhet — sok múlik a szervezésen, a példamutatáson. A teljesség igénye nélkül néhány szekció munkájáról érdemes még szólni. Történelemtanításunk helyzete' és távlatai címmel Falus And- rásné, az OPI szakfelügyelője tartott értékes előadást. Az óvodai szekcióban, melyen a Kecskeméti Óvónőképző Intézet szakcsoportvezetője, dr- Krajnyák Nándor tartott referátumot az erkölcsi nevelésről, szülők fórumát is rendeztek. nagy érdeklődés mellett a család és óvoda együttműködéséről e területen. A rajzosoknak az építészet és társművószetei és az iskolai nevelő munka kapcsolatáról szólt dr. Domonkos Imre művészettörténész, az énekszakosok a zenei nevelés és a személyiségformálás összefüggéseiről hallottak Laczó Zoltán docenstől. Az orosz szekcióban a munkára nevelés volt a téma, előadója B. G. Szizemov, a budapesti szovjet követségi iskola igazgatója. Itt sor került a ..Maprjál” megyei szervezetének megalakítására isMa a megyei művelődési központban dr. Gordos János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága titkárának közoktatás-politikánk időszerű kérdéseiről szóló előadásával zárul a pedagógiai napok munkája. Ezt követően a pedagóguskórusok koncertjét hallgathatják meg a részvevők, délután kettőtől a Magyarok- című filmet vetítik. A program záróakkordja az este hétkor kezdődő pedagógusbál a Karancsban.
