Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
etiópjai közös közlemény Mengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke, miniszterelnök 1978. április 3—5. között munkalátogatást tett a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev, azSZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Moszkván kívül tartózkodik, április 5-én telefonon meleg, baráti beszélgetést folytatott Mengisztu Haile Mariammal. Leonyid Brezsnyev elismerését fejezte ki Mengisztu Haile Mariamnak és személyében az egész etióp népnek azokért a jelentős eredményekért, amelyeket az ország forradalmi vívmányainak és szuverenitásának a nemzetközi reakció mesterkedéseivel szembeni védelme során értek el és további sikereket kívánt az új elet építéséhez. Mengisztu Haile Mariam köszönetét mondott Leonyid Brezsnyevnek azért a lankadatlan figyelemért, amelyet az etióp nép harcának szentelt, és azért az internacionalista segítségért és támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújtott az etiópiai forradalomnak. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Mengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke, miniszterelnök megbeszéléseket folytatott egymással. A tárgyalások szívélyes légkörben, a kölcsönös megértés szellemében zajlottak le. A megbeszéléseken részt vettek: Szovjet részről — R. A. Ul- janovszkij, az SZKP KB osztályvezető helyettese, G. M. Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, N. V. Ogarkov marsall, a Szovjetunió fegyveres erőinek vezérkari főnöke, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese, Sz. A. Sékacskov, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottsága elnöke, L. ö. Iljicsov külügyminiszter-helyettes, I. I. Cser- nisev, a külgazdasági kapcsolatok állami bizottsága elnökének első helyettese, A. P. Ratanov, a Szovjetunió etiópiai nagykövete, J. V. Firszov, a minisztertanács elnökének tanácsadója, V. A. Usztyinov, a Szovjetunió Külügyminisztériumának osztályvezetője; Etióp részről — Legessze Ászfau hadnagy, az ideiglenes katonai kormányzótanács állandó bizottságának a hadseregben folyó politikai munkáért felelős tagja, GesszeszVol- de Kidan hadnagy, az ideiglenes katonai kormányzótanács állandó bizottságának gazdasági kérdésekért felelős tagja, Adbisz Tedla őrnagy, az ideiglenes katonai kormányzó- tanács állandó bizottságának védelmi kérdésekért felelős tagja, Mengisztu Gemecsu hadnagy, az ideiglenes katonai kormányzótanács tagja, a tanács elnökének személyes tanácsadója, Dauit Volde Giog- gisz őrnagy, a külügyminisztérium állandó titkára, Cegaje Mesesa ezredes, Etiópia moszkvai nagykövete. A felek áttekintették a két ország közötti baráti kapcsolatok helyzetét és megszilárdításuk lehetőségeit Elégedetten állapították meg, hogy ezek a kapcsolatok minden területen gyümölcsözően fejlődnek. Mindkét fél síkraszállt a Szovjetunió és Etiópia közötti barátság és sokoldalú együttműködés, mindkét ország népeinek, Afrika és az egész világ békéjének érdekében történő erősítéséért. Az etiópiai fél beszámolt az etiópiai forradalom eredményeiről és jelenlegi feladatairól, az etiópiai népnek az imperializmus, a belső és a külső reakció mesterkedései ellen, hazája forradalmi vívmányainak és területi egységének védelmében vívott harcáról. A szovjet fél nagy jelentőséget tulajdonít az etiópiai nép által a haladó jellegű átalakítások során elért sikereknek, a belső és a külső reakciós erők fölött aratott győzelemnek, az új Etiópia nemzetközi kérdésekben elfoglalt antiimperialis- ta álláspontjának. A Szovjetunió és Etiópia közötti baráti kapcsolatok és együttműködés alapjairól szóló nyilatkozat továbbfejlesztéseként megállapodás született az államközi, valamint a társadalmi szervezetek és intézmények közötti kapcsolatok kiszélesítéséről, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, valamint a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó szovjet—etiópiai kormányközi bizottság felállításáról, illetve a nemzetközi kérdésekben folytatandó rendszeres konzultációkról. A felek elítélték az Etiópia ellen Ogadenben indított agressziót, az afrikai államok egységének aláásására, a bel- ügyeikbe történő beavatkozásra, a fejlődés útjára lépett országok helyzetének gyengítésére törő imperialista és más reakciós erők mesterkedéseit. A Szovjetunió és a szocialista Etiópia síkraszáll azért, hogy az ENSZ alapokmánya és az Afrikai Egységszervezet ide vonatkozó határozatai céljával és elveivel összhangban Afrika szarván mielőbb létrejöjjön a terjeszkedési tervekről való lemondáson, az államok szuverenitásának, területi egységének, határaik sérthetetlenségének és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvének tiszteletben tartásán alapuló tartós béke. Mindkét fél elítélte az imperialista és más reakciós erők arra irányuló kísérletét, hogy a Vörös-tenger partjai mentén fekvő országok, köztük Etiópia, törvényes jogaival és érdekeivel ellentétben testvérgyilkos háborút robbantsanak ki a Vörös-tenger térségében és ellenőrzésük alá vonják a területet. A Szovjetunió és a szocialista Etiópia ismételten határozott támogatásáról biztosította Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott harcát. Követelik a rhodesiai fajüldöző rezsim azonnali felszámolását és a hatalomnak a zimbabwei népet képviselő hazafias frontnak történő átadását. Sürgetik, hogy a Dél-afrikai Köztársaság haladéktalanul vonuljon ki Namíbiából, adja át a hatalmat a SWAPO- nak, az ország népe igazi képviselőjének és követelik a délafrikai apartheid-politika megszüntetését. A felek komoly aggodalmukat fejezték ki Pretoria saját atomfegyver megteremtésére irányuló tervei miatt. Hangsúlyozták, hogy e tervek megvalósítása veszélyeztetné a nemzetközi békét és biztonságot. A felek hangsúlyozták az Afrikai Egységszervezet által a független afrikai államok egyesítésében, az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen, az afrikai földrésznek a gyarmati elnyomás alóli teljes felszabadításáért vívott harcban játszott pozitív szerepét. Támogatásukról biztosították az ENSZ-nek a szervezet alapokmányával és határozataival összhangban álló, az afrikai államok közötti kapcsolatok rendezésére irányuló erőfeszítéseit A közel-keleti helyzet megvitatása során a felek mélységes aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a térségben nem csökken a feszültség. Élesen elítélték a Libanoni Köztársaság elleni izraeli agressziót, amelynek célja Libanon déli területeinek elfoglalása és a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet szétzúzása. A felek véleménye szerint a különtárgyalásokkal kapcsolatos izraeli és egyiptomi mesterkedések védőpajzsul szolgálnak Izraelnek ahhoz, hogy folytassa az arab országok elleni agressziós cselekményeit A Szovjetunió és a szocialista Etiópia úgy véli, hogy a Közel-Keleten kialakult helyzet különösen fontossá teszi a térség haladó erői együttműködésének megerősítését, mert enélkül nem járhat sikerrel az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért és az igazságos, tartós békéért vívott harc. A felek kinyilvánították azt a szándékukat, hogy elősegítik a közel-keleti helyzet átfogó, békés rendezését, amelynek alapja az izraeli csapatok kivonása valamennyi 1967-ben megszállt arab területről: a palésztinai arab nép elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartása, beleértve az ön- rendelkezésre és a saját állam létrehozására való jogot is: a térség valamennyi állama független létezésének és biztonságának szavatolása. A felek kinyilvánították azt a szándékukat, hogy folytatják aktív erőfeszítéseiket a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért, az újabb háború veszélyének elhárításáért. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi kapcsolatokban pozitív változások következtek be, és hangsúlyozták annak fontosságát, hogy az enyhülés visszafordíthatatlan folyamattá váljék és terjedjen ki a világ valamennyi térségére. A Szovjetunió és a szocialista Etiópia képviselői megelégedésüket fejezték ki a leszerelésért vívott harc kérdéseivel kapcsolatos nézeteik nagyfokú azonossága miatt. A Szovjetunió és a szocialista Etiópia síkraszáll azért, hogy az erő alkalmazásáról való lemondás elve a nemzetközi élet megmásíthatatlan törvényévé váljék: mindkét fél törekedni fog az erőszakról, a nemzetközi kapcsolatokban történő lemondásról szóló nemzetközi szerződés mielőbbi megkötésére. A Szovjetunió és Etiópia — hangsúlyozva az ENSZ fontos szerepét a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban — síkraszáll azért, hogy az ENSZ növelje hatékonyságát a világ- szervezet alapokmányában foglalt elvek és célok szigorú tiszteletben tartásán alapuló nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. Mindkét fél megelégedését fejezte ki a megbeszélések eredményessége és a tanácskozásokon a feleket érintő kérdésekben megnyilvánult nézetazonosság miatt. A felek úgy vélik, hogy Mengisztu Haile Mariam alezredesnek, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács és a minisztertanács elnökének, valamint a kíséretében levő személyiségeknek a Szovjetunióban tett munkalátogatása újabb ösztönzést adott a két ország közötti baráti kapcsolatok fejlődésének. Mengisztu Haile Mariam alezredes köszönetét mondott azért a szívélyes és meleg fogadtatásért, melyben őt és kíséretének tagjait részesítették. 2 NÓGRÁD - 1978. április 8., szombat Több mint egy hétig volt Brüsszel vendége Li Csiang, Peking külkereskedelmi minisztere. Minden bizonnyal nem alaptalanok azok a találgatások* hogy az ötéves Közös Piac—Kína kereskedelmi szerződés aláírásának április 3-i hivatalos teendőin kívül más tárgyalásokat is folytatott a belga fővárosban, olyanokat, amelyekről nem adnak ki jelentést. Brüsszel nemcsak a Közös Piac, a NATO központja is, és vannak olyan célozgatások a nyugati sajtó és a rádiók kommentárjaiban, hogy Peking szívesen vásárolna olyan katonai felszerelést, amelynek szállításához NATO-hozzájá- rulás kell*.. A Far Eastern Economic Rewiex, a hongkongi világ- gazdasági lap az egyezményről írva megjegyezte: ,,Az élénk érdeklődésnek amelyet az egyezmény kelt, kevés köze van annak tartalmához. .. Az egyezmény nem jelent többet, mint azt, hogy legális keretet nyújt a Közös Piac és a Kína közötti kereskedelem számára. Nem számít például olyan kereskedelmi együttműködési egyezménynek, mint amilyeneket Brüsszel már Ázsia több országával kötött.. • Az egyezmény kihatásai Kína exportszállítmányaira nagyban függnek majd attól a közös bizottságtól, amelyet az egyezmény aláírása után állítanak fel.” Éppen ennek a bizottságnak kell majd dönteni Koppenhágában pénteken megkezdődött a Közös Piac országai vezetőinek csúcsértekezlete. Képünkön: a tanácskozás résztvevői a dán főváros Amalienborg királyi palotájában. Izrael nem hátrál Libanonban Izrael dél-libanoni agressziójának felszámolása ismét a távoli jövőbe tolódott. Izrael ugyan bejelentette, hogy április 11. és 14. között részlegesen kivonja csapatait a megszállt déli országrész egyes területeiről, de az izraeli hadsereg egységei továbbra is megszállás alatt tartják majd Mardzsajun várost, valamint Dél-Libanon középső és keleti részének más stratégiai fontosságú pontjait. Izrael egyértelműen elutasítja azt, hogy csapatai elhagyják a nyugati szektort. Az An-Nahar című bejrúti • lap pénteki számában hangsúlyozza, hogy az izraeli döntés teljesen ellentmond az ENSZ Biztonsági Tanácsa 425. számú határozatának, amely az izraeli csapatok azonnali visz- szavonását követeli. A bejrúti lap Tel-Aviv tervét taktikai cselfogásnak minősíti, amelynek célja a dél-libanoni fegyveres konfliktus időbeni el- nyújtása. Franciaország bejrúti nagy- követsége csütörtökön határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint csütörtökön Dél-Libanonban, Tyr város térségében egy fegyveres összeütközés során az ENSZ-erők három francia katonája életét vesztette. Az ENSZ-erők szóvivője Bej rútban, valamint a francia hadügyminisztérium Párizsban ugyancsak cáfolta a hí-’ resztelést. A DPA értesülése szerint az ENSZ Libanonban ideiglenesen állomásozó erőinek előirányzott négyezer katonája közül hozzávetőleg kétezren már elfoglalták állásaikat Dél- Libanonban. A franciák kontingense a legnagyobb: 720 katona, őket követik a norvégek, 690-en, a többiek Svéd-' országból, Kanadából és Iránból jöttek. A Nemzetközi Vöröskereszt jelentése szerint a márciusi izraeli támadás óta az országban több mint ezren — többségükben libanoni polgári személyek — vesztették életüket.' Nyolcvankét dél-libanoni falu teljesen lakhatatlan. Az angliai Cowesben vízre bocsátották a világ legnagyobb légpárnás hajóját. A 300 tonnás „Anna hercegnő” Franciaország és Anglia között közlekedik majd, fedélzetén 416 utas és 60 gépkocsi utazhat. Kínaiak Brüsszelben A négy modernizálás ugyanis arról, hogy milyen kedvezményt nyújtanak Pe- kingnek, milyen lehetőségeket kap árui, például textiláruk szállítására. Mivel a gazdasági gondok mindenütt beviteli korlátozásokat is jelentenek Nyugat-Európában. Peking most különleges előnyöket aligha remélhetAz utóbbi fél esztendőben Peking számára ez a harmadik fontos partnerrel kötött hosszabb lejáratú megállapodás. Az elsőt Japánnal kötötték; ennek (az öt év alatt húszmilliárd dollár forgalmat előirányzó) a megállapodásnak egyik első eredménye, hogy 1977-ben már közel ötmillió tonnára emelkedtek Tokió acélszállításai Pekingnek, s ha a növekedési ütem folytatódik, Kína lép az Egyesült Államok helyére a japán acélpiacon mint legnagyobb vásárló. Kína ma annak az V. Országos Népi Gyűlésen is többször idézett (Hua Kuo-feng által külön is elemzett) elképzelése jegyében él, amely szerint „gyors ütemben végre kell hajtani a »négy modernizálást« és el kell érni, hogy Kína a XXI. századig hátralevő huszonhárom év alatt gazdaságilag és katonailag élenjáró szocialista hatalommá váljék”. A tervek szerint 1985 táján ' Kínának 400 millió tonna gabonát kell betakarítania és 60 millió tonna acélt előállítania. Az 1978— 1985-ös időszakban a mező- gazdaságban évenként 4—5, az iparban 10 százalékosnak kellene lennie a növekedésnek- Hua azt mondotta, hogy az országnak az elkövetkező nyolc évben fel kell építenie, vagy be kell fejeznie 120 nagy ipari létesítményt, ezek között 10 vas- és acélmű, 9 színesfémkohászati mű, 8 szénbánya, 10 kőolaj- és földgázmező, 30 erőmű, 6 új vasútvonal és 5 kulcsfontosságú kikötő van. Mindez persze feltételezi a tudomány és a technika területén már felismert és bevallott, mintegy 50 esztendős kínai lemaradás mielőbbi behozását. Fang Ji, az Államtanács alelnöke az elmúlt napokban egy tudományos értekezleten kijelentette: a fejlődés meggyorsítása létkérdés. A kína-i gazdaság egyik alapvető kérdése az energia- ellátás. Itt mindenekelőtt azt kell tekintetbe venni, hogy külföldi szakértők szerint rendkívül nagy beruházást igényelne a szénbányászat további fejlesztése. (Jelenleg hozzávetőleg 430—480 millió tonna szenet bányásznak Kínában; az energia 75 százalékát szénből állítják elő). Erre jelenleg aligha van lehetőség; más ágazatok igényel láthatólag előbb állnak a vezetés sürgősségi listáján- Az olajjal más a helyzet: Peking olajkutatásra és -fúrásra igen nagy összegeket költ. Ez devizát is hoz; a már említett Peking—Tokió-szerződés alapján Kína a következő öt évben közel ötvenmillió tonna olajat szállít Japánnak. (Hivatalos kínai adat nincs erről, de az amerikaiak azt állítják, hogy Kína olajtermelése 1980- ban elérheti a 140 millió tonnát. Van az energiaproblémának még egy érdekes vetüle- te: Canberrából jelentették március elején* hogy Peking- ből hamarosan uránércvásárló bizottság érkezik Ausztráliába. A Financial Times ekkor írta: „Hivatalos kínai források szerint a múlt évbe többször napirenden volt a villamosenergia-ellátás megbízhatatlansága, hiányossága. Az atomenergia-termelés kérdésében a külföldi partnerekkel folytatott tárgyalások nem sok eredménnyel jártak és nem ismeretes, mennyire haladt előre Kína az atomenergia-kutatásban. Amerikai felmérések szerint Kínának van, elegendő uránérce: Kiangszi Kwantung tartományban, valamint Mandzsúriában-’' Egyébként Kína már folytatott atomerőmű-rendelés ügyében tárgyalásokat francia és nyugatnémet cégekkel, úgy tudják, hogy a francia Creusot—Loire-cég egy atomerőmű szállítását tervezi. Gárdos Miklós
