Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

Színház* esték BII6RIS0R Lunardo kereskedő és feleség; (Polgár Géza, Lázár Kati). a pálya küszöbén „Nem csűröm-csavarom. ki­mondom kereken” — köszö­net e bölcs szólásért a tiszte­letreméltó, „bugris” Lunardo Úrnak — tetszett a szolnoki Szigligeti Színház Bugrisok című előadása, melyet a héten láthattunk Salgótarjánban, a József Attila megyei Művelő­dési Központban. Tetszett Carlo Goldoni szellemes csip­kelődése, helyenként triviális fogalmazása, örömmel figyel­tem fel a komédia korban és térben stílusos rendezésére, a puritán, de a folyamatos já­tékot kitűnően szolgáló dísz- letezésre, a jelmezek kifejező cifraságára vagy éppenséggel túlzott egyszerűségére, s iga­zán jókat kacagtam egy-egy mulatságos színészi grimaszon, mozdulaton. A társulat egységes, magas színvonalon szólaltatta meg a XVIII. század egyik legter­mékenyebb, legtöbb humor­ral megáldott színpadi szer­zőjének, Goldonlnak gondo­latait. Velence — ahol az író született, ahonnan később, érett férfikorban a különbö­ző személyes és művészi int­bora. S mulat rajta a mai néző, aki bizonyos mértékben saját magát vagy ismeretsé­gi körének néhány tagját is­merheti fel egyes alakokban. A Bugrisok tehát, ha nem is valóságos remekmű, de jól, megírt, időt álló alkotás, amely mindaddig élvezhető lesz, amíg a társadalmi, csa­ládi életben fellelhető a fér- jj-apai zsarnokság, az asszo- nyi, gyermeki jogokat semmi­be vevő önkényeskedés. Csiszár Imre rendező ez­zel a munkájával Goldoni ki­váló ismerőjének bizonyult. Járatos a kor színházi vilá­gában, hagyományaiban is. Az előadás számtalan mozza­nata bizonyítja. Például a nyitókép ugrabugráló figurái, akik a commedia dell’arté- ból kerültek a színre, abból a műfajból, amelynek Goldo­ni megújító ja, irodalmi rang­ra emelője volt. Okos ötlettel később ezek a „szereplők” a színpadot átrendező munká­sokká alakulnak át, miköz­ben játékbeli funkciójukat is megtartják. A rendező jól él a változatos színpadi esz­után — ez afféle magyar spe­cialitás — forgó korongon körbe utaztatja a zabálásba belebetegedett résztvevőket, mintegy megfricskázva mind­egyiket, s egyben figyelmez­tetve „kifelé”, milyen követ­kezményei lehetnek a mérték- telenségnek. Külön szót érdemel Szlávik István díszletterve, amelyről ugyan a jelzés szintjén már tettünk említést. Szlávik egy vitorlavászonhoz hasonló, le-, felhúzható, fehér anyagot használ a 6zobabelsők jelzé­sére. A játék folyamán ez változatlan, a helyszín válto­zását azzal érzékelteti, hogy a szereplők más-más ajtókon közlekednek. A belső tereket körülölelő forgó korong pedig több funkciót is ellát: láttat­ja a külvilágot, a karneváli maskarát, megkönnyíti a szín­pad átrendezését — stíluso­san illeszkedik a, komédia já­tékosságához. Goldonit játszani — bár gyakorlatból nem tudom, csak sejthetem — nagy öröm lehet a színész számára. Kivált ak­kor*, ha a rendezés is a „ke­zére játszik”, hagyja szaba­don komédiázni. Ezt az örö­met és felszabadult —, de nem szabados — játékkedvet éreztem végig a színészek alakításán. Különösen Tímár Éva, Lázár Kati és Polgár Géza volt elemében. A meg­személyesített figurákat érett színészi eszközökkel egyéní- tették, s a humorforrás va­lamennyi lehetősegét mesteri­en kihasználták. Papp Zoltán, akit eddig főként drámai sze­repekben láthattunk, színé­szi képességeinek új oldalával ismertetett meg. bizonyítva, hogy egyéniségétől a humor sem idegen. S nem tartom le­hetetlennek, hogy a jövőben több lehetőséget kap e képes­ségeinek további kiteljesíté­sére. Üjlaki Dénes, Hollósi Frigyes pőkhasú kereskedői Ugyancsak telibe talált figu­rák. A fiatalok — Szabados Zsuzsa és Galkó Balázs —, valamint a gróf (Ivánka Csa­Emlékképek két ívvel ezelőttről. A színművészeti főiskola egyik osz­tályában Vámos úászló tanítványai /izsgáznak. Rész­leteket adnak elő klasszikusok­tól. Éppen Lapé de Vega Hős fa­nját. A színpadra rövid hajú, töré­keny kislány top­pan be, a Lau- rencia összes sé­relmét, megalá- zottságát olvassa kínja okozóinak fejére. Élfojtott hangon, de oly erővel, hogy kö­rülötte reszket a levegő is. A néző­téren ott ül az egykori Góz' Jós­ka, és sok nagy szerép életrekel- tője: Szirtes Adám. Színész­nő lányával ismerkedik. Ez a kislány azóta „felnőtt rövidesen diplomásként indul­hat a közönség meghódításá­ra. Kifejező, barátságosan me­leg szemek, szigorúan hátrasí- mított haj, jellegzetesen „szir- teságis” mosoly. Arca, alakja a filmvászonról már ismerős. — A pályaválasztásban mennyire meghatározó, ha va­laki neves művész lányának születik? — Csak annyira, mint pél­dául egy orvoscsaládban. Ott­hon állandóan ez a beszédté­ma. Végül a gyerek felteszi magában a kérdést: mi lenne, ha én is ezt a mesterséget vá­lasztanám? — Aki nem ilyen helyről ke­rül a pályára esetleg hajlamos lesz arra, hogy valamifajta álomvilágnak képzelje a szí­nészetet, rózsaszín ködbe bur­kolja. Nem ismervén a bukta­tókat, a taps, a hírnév vonzá­sába kerüljön. — Ettől én szerencsére meg­menekültem. Elég sokszor lát­hattam apám önmardosását. Azért mégsem gondoltam, hogy ilyen nehézségek várnak majd rám. A vágy, a belülről jö­vő akarat elnyomta kételyei­met, borúlátásomat. — Térjünk rá a filmszere­pekre. Az Egy erkölcsös éjsza­ka villanásnyi kis cselédlá­nya után a Csillagszemű lány­alakja már főszerepnek mond­ható. — Viszonylag könnyű dol­gom volt Anyicskával. Mert mit is kellett e lányban meg­formálnom? A szépségét, a fi­atalságát. . Nem a szabályos arcra, a tökéletes alakra gon­dolok. Sokkal inkább arra a vonzerőre, belső sugárzásra, mely a néző számára szimpa­tikussá teszi ezt a pásztor­lánykát, igazolja tisztaságát, lelkének gazdagságát. — A kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban Ruszt József nemrégiben állította színpad« ra Shakespeare művét, a Pe­riclest, s az egyik főszerepere, vendégként. Szirtes Ágit hív­ta meg. — Marina félig gyerek, félig nő. De ereje van, amivel tá­voltartja, lerázza magáról a mocskot, a szennyet. Éppen ezért az emberek tehetetlenek vele szemben. Erejét a hitéből meríti, és abból, hogy moso­lyog. — Sikerült az első bevetés7 — Néhol még pontatlan vaJ gyök. Eddig a filmet kedvel­tem, de amióta a színházzal találkoztam... — Pillanatnyilag mégis d film a „főszereplő" életében. Sík Ferenc irányításá.vdl ké­szül a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz Zsigmond- regény filmadaptációja. Póli- ka szerepét — számos próba- felvétel után — Szirtes Ágira osztotta ki. — Pólika — úgy vélem — minden szempontból partnere Balázsnak. Ugyanolyan vér­bő; életet, muzsikát, játékos­ságot szerető ember. Elkesere­dett pillanatainak ábrázolása mellett ezeket a vonzásokat is szeretném belopni a filmbe. — A filmek, a színházi fel­lépés kóstoló volt a jövőből. Milyen érzésekkel lép majd ki Szirtes Ági, diplomásként, a főiskola kapuján? — Ez engem is foglalkoztat.' Mert amíg itt vagyok, véd az „fh” a nevem mögött. Elné­zőbb a közönség is. Azt mond­ja: tehetséges, de... Ám utá­na nincs védettség, nekem kell felvérteznem magam. Ezt pe­dig csak úgy tehetem meg, ha azt a bizonyos kötőszót kiik­tatom, megsemmisítem. Ma­gyarul, megoldom a feladatai­mat. Valószínűleg vidékre szerződöm — dolgozni aka­rok. Képünkön: Szirtes Ági, 3 Csillagszemű című filmben. Tóth Andrea ! A jazz sokszínű világa UM!» A' if »!' III á" ' I iiíh dlÉtill'-ÉiBB1 liflnlhÍMy X.liam l««l :i *•"'* » ■" A „bugrisok” díszpéldányai (Papp Zoltán, Polgár Géza, tljiaki Dénes) rikák miatt távozni kénysze­rült — kétszáz évvel ezelőtti világa tárul fel előttünk, s a régi és az új erkölcsi szo­kások, gondolkodás- és ma­gatartásformák összeütközésé­ben lepleződik le és válik ne­vetségessé az elavult, a „bug­ris”, a „vadember” termé­szet, magasodik föléje győz­tesen a társadalmi fejlődésbő kisarjadt korszerű, a női egyenjogúságot, a fiatalok sza­bad társválasztását hirdető eszme Hogy Velence tehetős pol­gárai, kereskedői aligha mu­latta ezen a vérbő komédi­án, nem lehet kétséges előt­tünk, hiszen annyi ügyesen elhelyezett szúrást, csípést, kaptak, amelyhez nemigen szoktak hozzá. Annál inkább mulathatott rajta a köznép, a formálódó demokratikusabb, igazságosabb új szellem tá­közökkel, többi között a ze­nével, az árnyképekkel, masz­kokkal, remek összhangot te­remt köztük a játék során. Csiszár rendezésében rend­kívül hatásossá és sokat mon­dóvá válik a befejezés. Az es­küvői nagy evészet-ivászat ba) kevesebb lehetőséget ka­pott a többieknél a játékra, az egysíkú figurák ábrázolá­sában azonban tisztességgel állnak helyt, noha — „nem csűröm-csavarom” — akad­nak gyengébb pillanataik. Sulyok László A jazz újabb reneszánszát éli- Nemcsak világszerte, ha­zánkban is mind nagyobb kö­zönséget hódít. Elsősorban a fiatalok köréből. Az okok között a legdöntőbb: a jazz lényegesen tartalmasabb- szín­vonalasabb, maradandóbb ér­tékű muzsika, mint a beat, a pop, vagy a rock- Ez az észak-amerikai néger eredetű zenei stílus —, mely­re az erősen lüktető, izgató hatású ritmus, a folytonos szinkópálás, a kemény disszo­nanciák használata, a gro­teszk hatások kedvelése és a szabad kollektív improvizálás a jellemző — az 1900-as évek körül New Orleansban kelet­kezett. A polgárháborúk ha­tására felszabadult és zenész- hivatást folytató négerek ala­kították ki a déli államok tánc- és munkadalaiból, val­lásos énekeiből, keresztezve skót-angol-szász népies da­lokkal. Az új zenei stílus gyorsan terjedt a Mississippi mentén, elérte Chicagót és New Yorkot, ahonnan az első világháború végén került Pá­rizsba, majd csakhamar az egész világon elterjedt- A jazz művelői csak kiváló zenészek lehetnek, hiszen ez a zenei stílus nagyfokú vir­tuozitást és fejlett muzikali­tást követel. Ugyanis a jazz- zenész nem ragaszkodhat a I leírt kottafejekhez, sokkal in- ' kább a lélekben belső feszült­Mai tóvéajártlafűtik 18.45: Koreában jártunk. Éppen egy esztendeje; 1977. március-áprilisában kéthetes úton Koreában járt a Belügy­minisztérium Duna Művész­együttese; zenekara, népi tán­cosai. A televízió forgatócsoportja — Koltay Beáta rendező, Szabados Tamás operatőr — 4 NOGftAD — 1978. április 1., szombat T elkísérte őket, hogy képes beszámolót készítsen a fel­lépésekről. Láthatjuk a mű­sorban Korea szebbnél szebb természeti tájait és a múzeu­mok emlékőrző termeibe is el­látogatott a kamera. Az amerikai agresszorok ál­tal indított hosszú háború évei után végre fellélegezhet az ország, s a népi Korea ma már szép eredményeket mond­hat magáénak. Az országban elevenen élnek a hagyomá­nyok, itt minden hegynek, tó­nak nemcsak mesés neve van. hanem legendája is. A film­ben meghallgathatják a Szár­nyas ló, a Háromnapos tó vagy a Gyémánt-hegység le­gendáját — ahová éjszakán­ként szórakozni jártak a tün­dérek, és egy ott maradt kö­zülük, mert beleszeretett a pásztorfiúba..— de meg­nézhetik az együttes legszebb számait is. ségeket keltő hatásokat játsz- sza ki magából. Őszinte szen­vedélyeket, az emberi érzel­mek mélységeit feltáró mu­zsika ez. ezért is került olyan közel a ma fiataljai­hoz­Hogyan köthetünk tartós ismeretséget a jazz sokszínű világával? Erről beszélgettünk Kiss Imre orgonaművésszel, a Magyar Rádió zenei szerkesz­tő jéveL — Mivel a jazzmuzsika ma elsősorban a fiatalok körében hódít, ez adta az indíttatást ahhoz, hogy százötven adásból álló sorozatot inditsunk a Ma­gyar Rádióban a jazz történe­téről. Ahhoz ugyanis, hogy valaki ne csak szeresse, ha­nem értse is a jazzt, ismernie kell kialakulásának történe­tét, e zenei stílus formáit és irányzatait csakúgy, mint leg­jelentősebb képviselőit- A jazz története című sorozat de­cember utolsó napjaiban in­dult. A kéthetenként elhang­zó előadásokat a közbeeső he­teken illusztrációk egészítik ki. Természetesen nem ez az egyetlen jazzműsora a Ma­gyar Rádiónak- Hetenként hét-tizenöt adással jelentke­zünk, amelyből kiemelkedik A jazz világa című, négyhe­tenként sorra kerülő egyórás jazzmagazin, valamint a jazz­klub programja, amelynek felvételére egy-egy jól műkö­dő vidéki jazzklubban kerül sor. Szegedről, Nagykanizsá­ról, Győrből, Pécsről, Debre­cenből jelentkeztünk eddig. Néhány vidéki jazzklubnak saját együttese is van, így például Szegeden Molnár Gyula dixilandje. Békéscsa­bán a Hat szív együttes, vagy Debrecenben a közismert Pantha Rei és a Debreceni jazzegyüttes­A Magyar Rádió természe­tesen nemcsak műsorain ke­resztül szervezője, népszerű­sítője a jazz-zenének. Azzal is, hogy mind több nyilvános koncertet, sőt koncertsoroza­tot rendez, elsősorban vidéki városokban- amelyeken a leg­jobb magyar muzsikusok mel­lett neves külföldi szólistáid és zenekarok is dobogóra lépnek. Az idei esztendő első jelen­tősebb jazzhangversenyére február 13-án Budapesten, az Erkel Színházban került sor. A szegedi jazznapokat ápri­lis 21—22 között rendezik- A gazdag programban fellép a Növi Sad-i rádió Big Bandja, a holland, finn és nyugatné­met muzsikusokból alakult Electric Cirkus, a berlini Friedhelm Schönfeld trió, va­lamint Carmel Jones néger trombitás Pege Aladár együt­tesével. Az Alba Regia jazzfeszti-’ vált 1972-ben rendezték meg utoljára, amelyben az azóta már világhírű Keith Jarret is fellépett, ötévi szünet után az idén május 25—27 között ismét sor került az Alba Re­gia jazzfesztiválra Székesfen hérvárott. A fellépő együtte­sek között találjuk majd a nemzetközi muzsikusokból áln ló ORF Big Bandet, amely­nek szólistája Benny Baley néger trombitás lesz, a Doub­le Image kvartett, amely tavaly a New Port fesztivál sztárja vqlt. Jiggs Wigham trombonos a Creatív Big Banddel játszik majd és do­bogóra lép az amerikai Lio-; nal Hampton sextettje is­A június 23—24-én megren-' dezendő tatai dixilandnapo- kon magyar, csehszlovák, len­gyel, nyugatnémet együttesek mellett fellép az amerikai Benny Waters szaxofonos- Ezt követik majd szeptember elején a hagyományos debre­ceni jazznapok, amelynek sztárja kétségkívül az elekt­ronikus rockjazzt játszó ame­rikai Doldinger Passport együttes lesz. A gazdag jazz- hangverseny-programot no­vemberben a nagykanizsai nemzetközi jazzhétvége zár­ja. E gazdag programhoz még csak annyit: a Magyar Rádió zenei főosztálya szívesen ve­szi minden jazzklub jelent­kezését, amellyel még nincs kapcsolatuk. Prukner Pál , >

Next

/
Thumbnails
Contents