Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

TÓTÁGAS Április. Általában. És konkrétan: április elseje. Hát kérem, tessék jól vi­gyázni! Mert mi történt az egyik április elsején, ami kor az a csörgősipkás nap sem múlhatott el fejünk fe­lett nyomtalanul. Azaz, a déli zenés fejtörő nélkül. A játék és muzsika április elsejei adása így kezdő­dött, „Ki nyer ma?” Na, ki? Csend. Ilyenkor jön a válasz az éteren, át, hogy aszongya, Zagy Ze- bulon, egyetemi iskolakerü­lő, aki éppen erre járt... Kovászkás Karolina dr. — egyébként bedolgozó a taxinál... Csiperkéssy Csita, kávéfőző, most éppen nem főz, fizet­nek neki — egy leme­zét — ha meg tudja mon­dani, hogy a szép részlet nélkül, milyen zenemű nem lehet egész. Megmondja. De április elsején a Ki, nyer ma? nemzeti fej tőré' si zenevetélkedő így nem kezdődhet. Hanem, hát, hogy az isten csudájába? Ahogy dukál, ahogy ilyen­kor kelletik. Szóval, ott tartunk, hogy éppen csak elhangzott a szignál, meg az obiigát bejelentés „aki kérdez”, — azt mindig meg kell mondani, s aztán a másik kérdésbejelentés, hogy aszongya, „aki vá­laszol. ..” És akkor csend. Nagy csend. Semmi. Nincs vá­lasz. Odalépek a zeneve­télkedőt hangtalanul köz­vetítő rádióhoz és felcsa­varom, hadd szóljon, nem szeretnék egyetlen hangot sem elszalasztani. De, csak csend. Erre, a szokatlanság teteje (!), a nő, a Bródy Sándor utcai stúdióban megembereli magát; megkapja a különenge- délyt, újra vonalba helye­zik, és újra megkérdezi, amit mindig — „aki vála­szol. ..” És megint ez a torokszo­rító nagy csend. Mi van itt, mi történt a Czigány mit- tudoménkivel? Nem talál senkit, vagy kifogott egy szuperlámpalázas valakit, vagy egyáltalán. Hogy tör­ténhet ez meg a magyar­rádióban, a magyar Ko- dály-közönség füle hallató ra, azazhogy éppen nem hallanak semmit. Hát ki az kérem, hogy nem mondja meg, tessék már szólni, tessék kérem beleavatkoz­ni, tessék valamit csinálni! Ki válaszol, a kutyafáját? (Különben, ez a legfonto­sabb az egészben.) És akkor, kínos csend után, amikor már mi mind­annyian a falat vakarjuk kínunkban, azt mondja az, aki válaszol: — Nem mondom meg! Hát kérem, ez egy klasz- szikus áprilisi tréfa. Ez igen, ez előtt le a kalappal (a bolondos áprilisi szél, amúgy is lefújná.) Vagyishát, mi a lényege, az április elsejének? Az ugratás, a vicc, a hónapra is azt mondják bolond, mi­ért lenne az eleje más? Lehetnek persze rossz viccek is. Ilyen például: az ha nekem azt mondja a barátom... és igaz! Na, de ezt hagyjuk, evezzünk bé­késebb vizekre, nézzünk néhány nagyon szép tré­fát, néhány igazán aranyos történetet, hogy kedvet me­rítsünk a humorhoz, a tré­fához, ami a hónap, sőt, az év más napjain is elkelne. Molnár Ferenc írja Pod- manczky Frigyesről, hogy amikor a híres Vampetics- vendéglő teraszán, a levesé­ben két legyet talált, hí­vatta Vampetics urat és így szólt: — Kedves ma­gától, hogy igyekszik elta­lálni az ízlésemet. Mégis, honnan veszi, hogy két léggyel szeretem a levest? Kérem, szervírozza más­kor légy nélkül, a legye­ket kérem a leves mellé, kistányéron az asztalra, majd teszek a levesbe, annyit, amennyi nekem kell. Hát ilyen a szép tréfa. Vagy vegyük ezt: „bülbül” törökül fülemülét jelent. Melyik bül a füle, melyik bül a müle? Na? (t. pataki) ÁPRILISI PORTRÉ HE! Tűk*}’: M iiipgp Felgáncsolta a kutyát, ba­nánhéjon csúsztatta el a ház­mestert, kikötötte a cipőfűző­jét, pénztárcát húzott maga után madzagon, beleordított a kaputelefonba, mindent meg­tett, hogy jól sikerüljön az április elseje. A munkahelyén nyulak, se­lyemhernyók ugráltak ki a fiókjából, lépten-nyomon fel­gáncsolták, fejtetőre állt vele a lift, mert április elsején minden megtörténhet. Semmi sem érte váratlanul. Minden furcsaságra csak ennyit mon­dott; He — He! Biztos volt benne, hogy jól felkészült. He — he! —sut­togta magabiztosan és vizesen, miközben fején egy indigós vödörrel pecsételgette egy ügy­fél hátsórészét. He — He! — kacagott szüntelenül. Este, lefekvés előtt még ki­cserélte fogkrémjét mustár­ral, kihúzta a szomszéd fele­ségét az ágy alól és elaludt. He — he! — horkolt egy da­rabig. Reggel furcsálta a házmes­tert, mikor lakbérszedés köz­ben azt mondta neki; He — he! He-he! — szólt főnöke és meg­vonta prémiumát. Barátunk faarccal nézett szét. He-he! — szólt felesége, mi­előtt elhagyta. He-he! — szólt a locsolóautó sofőrje, miközben lelocsolta. He-he-he-he!— heherészett mindenki, miközben barátun­kat megverték, átverték, meg­csonkították, lefokozták, meg­csalták, becsapták. He-he! — mondta a sírásó, miközben fölét dobott a ko­porsójára. r A népivászat ifjú mestere t BOR VIRÁG fi uM ’ A Bögrecsárda legeldugot­tabb zugában, roppant mámo­ros hangulatban találom Bor Virágot, a népivászat ifjú mes­terét. Markáns sziluettjét alig látni ebben az alkoholgőzös éjszakában, s borízű hangját is csak a helyi kórus bemu­tatkozásakor lehet tisztán hal­lani. — Helló, boy! Ülepedj le — invitál két fröccs között, majd megkérdi: — mi szél hozott erre, ahol még a rendőr sem jár? Hosszúlépések közepette mondom jövetelem célját, s nagy szerencsémre nem is kell sokat faggatnom. Ujja begyén körbeforgat egy cse­resznyés stampedlit, böffent egyet, majd visszatekint a múltba, _ .. — Soha nem tudom elfelej­teni drága jó szüleim gondos­kodását, hiszen már a böl­csőmbe hozták az otellót, a rizlinget, meg a szomorodnit, mint népi altató volt is hatá­sa. Aztán iskoláséveim alatt esténként a családi körben jókat mulattak tréfáimon, viccelődéseimen, ami annál si­keresebb volt, minél több „élet italát” töltöttek be­lém. — Ugye, ekkor kapta meg a „Diákok sörfesztiváljának különdíját”? — Igen sokat köszönhetek ezért Kelekótya tanár úrnak, aki fáradságot nem kímélve készí­tett fel a versenyre, gyakran éjszakába nyúló sörpartikon. — És most, mint a nép­ivászat ifjú mestere, mit ta­nácsol az ifjúságnak? — Hadd forduljak egyik nagy regényírónk(!) bölcs megállapításához: az ital az élet tanítómestere... Beszélgetésünkön jelen van a szűkebb borbaráti társaság is: Szesztáti Alkohólia, Po- tyondi Pál, Kocsis Irma, és még sokan mások. Késhegyig menő vitában döntik itt el a világ dolgait, az emberi dol­gok ezernyi teendőit, a jó és a rossz kritériumait... S minden döntésre áldomás kö­vetkezik. Öröm nézni ezeket a fiatalokat, amint egymásra bo­rulva/, a szeretet jeleként/, egymást támogatva/, a baráti segítség szimbólumaként/, az utolsó fillért is feláldozva/, az önzetlenség példájaként/, haj­nalig táncolva és énekelve/, az Edzett ifjúságért és kórus- mozgalomért/, a közösségi szellem maroknyi csoportját képezik... öröm és jókedv... súg. ... sugárzik ... ukk, ukk, és .... és ... ssssssssssss ... (tanka) HUMORT ALANN AK LENNI, ANNYI, MINT EMBER IETLENNEK LEN­NI — irta egyik tár­cájában KOSZTOLÁ­NYI DEZSŐ. Ml NEM ÁL­LÍTJUK,. HOGY A MAI IFJÚSÁGI OLDALUNK „HUMOROS”, DE ÖSSZE­ÁLLÍTÁSUNK SORÁN, IRÁNY A.DÓN AK TEKIN­TETTÜK AZ EMLÍTETT IDÉZETET. TETTÜK EZT, AZÉRT, MERT MEGJELE­NÉSÜNK EGYBEESETT EGY NÉPHAGYOMÁNY DÁTUMÁVAL, ÁPRILIS ELSEJÉVEL. S AZ EHHEZ KAPCSOLÓDÓ SZOKÁ­SOKKAL , MELYEK KI­ZÁRÓLAG CSAK E NAP­RA ÉRVÉNYESEK. AZ ALÁBBI ÍRÁSOK NÉ­MELYIKE KITALÁC1ÓS- ESZKÖZTÁRUNKBÓL VALÓK, ÍGY TEHÁT FENNTARTÁSSAL KE­ZELENDŐK! SOROKBAN — Lelepleztek egy illegális fegyvergyártó műhelyt Salgó­tarjánban a Bolyai Gimnázi­um harmadikosainak zárthe­lyi matematikadolgozata al­kalmával. A frissen készült puskák szerencsére ártalmat­lanok voltak, mivel mind­egyikből kimaradt egy négy­zetgyök jel. — Kötélpályát építenek a Tóstrand—Salgó-vár—Ereszt­vény vonalon. A két végállo­más a helyijárati és a távol­sági autóbusz-megállónál lesz. így az Edzett ifjúságért mozgalom túrázói mentesül­nek az oly unalmas és fárasz­tó gyaloglástól. Az egyszemé­lyes gondolák 130 kilós sze­mélyeket is elbírnak. A pá­lya állomásain frissen csapolt, barna sört szolgálnak fel, melynek ára benne foglaltatik a viteldíjban. — Kitüntették az alsószaka- li községi KISZ-szervezet tit­kárát, Jenő Jenőt, aki példát adott önzetlenségből. Tizen­két társadalmi funkciót vál­lalt, és lát el anélkül, hogy bárki segítségére szorulna. A lelkes fiatal pedagógusnak gratulálunk! — Leégett a Pipis-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság főerdésze, a vállalatnál megrendezett: Ki tud többet az erdőtüzek megelőzéséről? című szakmai vetélkedőn, me­lyet egy 10 éve telepített fenyvesben rendeztek meg. Ha a versenybíróság idejében közbe nem lép, a versenyző által a reggeli szalonna meg- pirítására rakott tűz nem csak két fenyőt perzselt volna meg... — KISZ-fegyelmi indult az alsószakali községi KlSZ-alap- szervezet leváltott titkára, Jenő Jenő ellen, aki eléggé el nem ítélhető módon a köz­ség 12 legfontosabb társadal­mi funkcióját kisajátította, illetve fondorlatos módon megszerezte és azokba senki­nek semmiféle beleszólást nem engedett. Az önkényes­kedő fiatalember helyett a község fiataljai új titkárt szándékoznak választani. PÁLVÁZ AT! FELHÍVÁS! A Fiatalokról Fiataloknak rovat szerkesz­tő bizottsága pályázatot hirdet Az első nóg­rádi inter-extragalaktikus kozmodrom fel­építését köszöntő vers, esszé, illetőleg rajz megalkotására. A beküldött írásművekkel szembeni követelmény: röviden és velősen fejtsék ki e nagy esemény tudományos és politikai jelentőségét. A rajz világosan utal­jon a magyar galaktikaexpedíciók elismert vívmányaira és népgazdasági hasznukra. Ki­emelkedően tehetséges pályázóink e témakö­röktől eltérhetnek, ezeket a bizottság külön- díjjal jutalmazza. Ünnepélyes díjkiosztás: 1978. április 31-én. Jutalmak: egy első díj. Nyertese ellátogat­hat a magyar inter-extragalaktikus kozmod­romok valamelyikére, ott — saját fényképe­zőgépével — fotókat készíthet. Két második díj. Nyertesei április 31-től május 1-ig üdül­hetnek az afrikai Burmában; leégés ellen a napolajat maguk szerzik be. Három harma­dik díj. Nyertesei pénzjutalmát kapnak: fe­jenként 333 ezer nyugatnémet koronát. A kü- löndíjat yenben fizetjük. Kérjük olvasóinkat, hogy aki tehetséget érez magában — tekintettel a pályázat világ­raszóló jelentőségére! — minél hamarább küldje el pályaművét címünkre: „Fiatalokról Fiataloknak” 3100 Salgótarján, Petőfi u. 1. A borítékra írják rá: Galaktikus pályázat! Beküldési határidő: 1978. április 15. A szerkesztő bizottság He-he! — mondja az olvasó kényszeredetten, és bosszúsan a sarokba hajítja az újságot... — szegő — MINTA TÖBBI...? Arra ébredtem, hogy új hó­nap kezdődött. És — ami már az idegeimre megy — megint 1-ével! Hogy soha nem tud közbejönni valami! Kész unalom ez a naptár, eskü­szöm. És ez idén már a ne­gyedik ilyen hónap. Hohó! Szóval április elseje! Ahá... Na várjatok csak, emberek! Bugyuták, akik mindcféle sü- letlen tréfával akartok be­csapni. Majd kifogok én raj­tatok! > Dehogy fűzöm be a cipőmet! Eszem ágában sincs. Majd, ha szóltok az utcán, hogv kibo­gozódott, csak ennyit mon­dok, fölényesen és flegmán: — Hagyd csak, tudom. Én hagytam úgy... — és akkor majd leesik az állatok. Álla­tok... Azért sem veszek gombolős nadrágot. Cipzárast húzok, úgy bizony. így ni — aúúúú! Hogy az a... Na nem baj. Ennyit megér. Azt hiszitek, velem tréfálhattok majd, hogy „júj, nincs begombolva a slic­ce!”? Csudát. Majd én lec­kéztetlek meg titeket, imi­gyen: — Miről beszéltek? Hiszen cipzáras a nadrágom! Meg hogy rosszul gombol­tam be az ingem. Hát nem! Trikót veszek és oda se figye­lek, amikor azzal akartok majd cukkolni, hogy fölül egy gombbal, alul egy gomblyuk­kal többet varrtak az ingem­re. Csak annyit mondok: — Miféle ingre? Hát nem látod, hogy trikót hordok? így ni. Élvezet lesz ilyen magabiztosan végigmenni az utcán, fittyet hányva a buta viecelődőkre... De — mi ez? Nem igaz... Valami össze­esküvés... Mindenki kifűzött cipőben... Mindenki garbóban, puló­verben vagy trikóban! Mindenki cipzáras nadrág­ban... Űristen! Ez nem lehet igaz! Ez... ugye, csak valami rossz tréfa az egész? Vagy mégsem ugyanolyan nap ez az április elseje, mint a többi? V. F. Egészen apró hirdetések Bélyeggyüjteményt, hangulat­lámpás bárszekrényt, alig hasz­nált, megkímélt állapotú magnót bölcsőre és mély gyermekkocsira cserélnék „Sürgős” jeligére. Fiatal lányok figyelem! Jó kéz­ügyesség. türelem és kitartás mellett szép keresetet ajánlok bedolgozóknak. Somfai, bőrdísz­mű, Karancspetény. Elveszett 3 éves, rőtcirmos Ala­dár nevű kandúrom. Aki vissza­hozza, 300 forint pénzjutalomban részesül. Horr Orbánné, Balassa­gyarmat, Szaxofon út 3. III. em. з. Ha nem hozza vissza, háromszor annyi lesz a jutalom! A Szaxofon и. 3. lakói. Komplett konyhafelszerelést és hatkötetes szakácskönyvet — eg­zotikus receptekkel — súlyzóra, medicinrollerre és szobakerék­párra cserélnék. Talicska is érde­kel. „Poci jeligére a kiadóba.” Szamárság...? SZERKESZTŐ! ÜZENETEK B. Mónika, Salgótarján. Ér­zelmeiddel teljes mértékben szolidárisak vagyunk, ám mégis azt tanácsoljuk, előbb a betűvetéssel ismerkedj meg. „Herkules” jelige. Nem is­merünk ilyen szert, de ha idő­közben tudomást szerzünk ró­la, azonnal értesítjük. Kinr Imre, Pásztó. Verspró­bálkozásait ígéretesnek tart­juk, s örömmel vettük. Bár a Már egy hete csak a mamára gondolok kezdetű költemény kissé epigonnak tűnik, de mi mégis közöljük. Az isten sze­relmére: ne hagyja abba! K. Katalinnak. Mi is sze­retnénk megismerkedni önnel. Kérjük, lámpaoltás után hagy­ja a kulcsot a lábtörlő alatt. Ha a megbeszélt időpontban még nem jelentkeznénk, érte­kezleten vagyunk. Azért a kulcsot holnap is kiteheti... Id. B. Kázmcr. Olvasónk több mint húszoldalas levelé­re válaszoljuk: mindent elhi­szünk. Igaza van. Többeknek. Egyéni tapaszta­lataink szerint már lehet. Csak mértékkel és óvatosan. NÓGRÁD — 1978. április 1., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents