Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-30 / 101. szám
Vörös május r • magyar május Ai. első szabad május 1 a II. világháború után 1945-ben Budapesten, a Hősök terén. , Hogyan lett épp május elseje a munkásosztály nemzetközi ünnepe? Nyilván szerepet játszott ebben az a hagyomány, amely — az északi féltekén — e napot régóta valamiféle tavaszünnepnek tekintette, amelyet polgárok’ . mesterlegények talán a középkor óta kirándulással, énekkel, tánccal- zenével, s persze poharazgatással megünnepeltek. A hagyomány megőrizte a luccai selyemszövők 1531-es május elsejei sztrájkját és tüntetését- bár ennek a történelmi eseménynek aligha volt szerepe a munkásünnep naojának kijelölésében. Sokkal valószínűbb, hogy az amerikai szakszervezeteknek a 8 órás munkanapért indított mozgalma tette e napot a munkásmozgalom „jeles napjává”. A szakszervezetek ugyanis kimondták, hogy 1886. május elsején általános sztrájkot szerveznek követelésük kikényszerítésére. A sztrájkokra, tüntetésekre a hatóságok, a munkáltatók erőszakkal válaszoltak, majd a provokációs összecsapások nyomán letartóztatták és kivégezték a chicágói munkások nyolc vezetőjét. Az ő emléküknek is áldozott az amerikai szakszervezetek kongresszusa, amikor 1890. május elsejét ismét harci nappá nyilvánította. Valószínűleg ehhez a döntéshez igazodott a II. Intemacionálé 1889-es párizsi alapító kongresszusa, amely ezt a napot a 8 órás munkaidőért való nemzetközi tüntetés napjává tette Raymond Lavigne francia küldött előterjesztése alapján. Míg az első 1890-es május elseje világszerte békésen telt el, hisz a hatalmon levők nem is képzelték el, hogy sikerülhet egy ilyen nemzetközi demonstráció. 1891-től mind rendszeresebb volt az erőszak, a karhatalommal való összecsapás a burzsoá- demokratikus Franciaországban csakúgy, mint Európa elmaradottabb, keleti felén. Magyarországon, majd később a cári Oroszországban. Az 1891-ben Orosházán, 1894-ben Hódmezővásárhelyen kiontott vér tette magyar ünneppé is május elsejét. Bár a hatóságok betiltották olykor a felvonulásokat, olykor még a zászlók, táblák és jelvények viselését is igyekeztek megakadályozni, a magyarországi munkásság évről évre megtartotta, s mind nagyobb számban ünnepelte ezt a napot. Nem volt egyetlen olyan bérmozgalom sem. amely ne követelte volna a munkásünnep elismerését a munkáltatóktól, s a századfordulótól a hatóságok is beletörődtek a májusi felvonulásokba, ünnepségekbe. Az I. világháború kitörése megtörte ezt a hagyományt. Az első két háborús májust nem ünnepelhették munka- szünettel, gyűlésekkel a munkások. A kivételes háborús törvények fenyegetésétől megrettenő vezetők nem tudták. nem merték követelni a májusi ünnepet a hatalomtól, de 1917 tavaszán a februári orosz forradalom híre felrázta a munkásságot és szervezeteit a kábulatból. 1917. május elsején ismét megálltak a gyárak, ha felvonulásra nem is, de népgyűlésekre megint sor került, s tízezrek követelték a békét, a polgári demokratikus átalakulást. A magyar munkásmozgalom történetének egyik legszebb májusi ünnepe 1919. május elseje. 1918 őszétől az ország népe két forradalmat élt át, s 1919 tavaszén joggal érezte magát győztesnek, az emberiség élén haladónak, s ezt a diadalt köszöntötte ezen a napon, amelyet a Tanács- köztársaság állami ünneppé tett. Budapest ékkor szó szerint vörösbe öltözött. Az ünnepi dekorációt a kor legjobb képzőművészei készítették; a felvonulásokon százezrek vettek részt. Ám az esti tűzijátékba belevegyült a közelgő front ágyúdöreje is. A proletárdiktatúra kritikus helyzetbe került. Az a tény, hogy másnap a budapesti munkások a harcra szavaztak, hogy tízezrek fogtak fegyvert és ha kis időre is. megfordították a reménytelennek tűnő katonai helyzetet, elválaszthatatlan az első szabad májustól. A Horthy-fasizmus 25 éve alatt legálisan felvonulásokra, tüntetésekre nem kerülhetett sor, népgyűléseket csak zárt helyen lehetett tartani, ünnepségeket csak majálisok formájában rendezhettek a munkások által látogatott kirándulóhelyeken. A kommunisták mégis megtalálták a módját, hogy ébren tartsák a tömegekben a május elsejék igazi értelmét, hogy ez a nap nemcsak majális, de harci nap, az osztályharc, a világ dolgozóival való szolidaritás ünnepe. A legnagyobb május elsejei demonstrációra 1930-ban került sor, a több mint tízezer tüntetőt mozgósító ..csendes 6éta” az MSZDP számára főpróba vöt a szeptember elsejei tüntetéshez, mert először volt alkalma megmutatni, hogy milyen erőket képes mozgósítani. Amikor — a II. világháború éveiben — már szinte minden legális mozgalmi tevékenység tilos volt, a munkabeszüntetés volt az egyetlen — bár korántsem veszélytelen mód ja május elseje megünneplésének. A Pécs környéki bányászok még a német megszállás idején is így ünnepelték meg a munkásünnepet. kockáztatva az elhurcolást. A felszabadulást követő évek májusait is fel kell idéznünk. A munkásegység jegyében vörösbe boruló városokat, a korábban tiltott dalokat inkább kiáltó, mint éneklő embereket, a felvonulási útvonalak nyüzsgését. A május elsejék hangulatán, a jelszavakon, a táblák feliratán érződött, hogy halad előre a népi demokratikus forradalom útján az ország. , Aztán egy időre az ünnepben egyre több lett a jól begyakorolt ünnepélyesség, az emelvények egyre magasabbak. a vezetők egyre távolibbak lettek, a felvonulások időben elnyúltak... Ám egész más hangulata volt 1957-ben május elsejének. Nem gondosan koreog- rafált látványosság, hanem népszavazás volt egy olyan politika mellett, amely kivezette az országot az ellen- forradalom okozta káoszból, s elvileg-gyakorlatilag szembefordult az 1956-os válságért felelős erőkkel. Az a május elseje a bizalom —, s egy kicsit — a remény ünnepe volt, a reményé, ami azóta beigazolódott sokszorosan is. s Így megőrzi máig a korszakhatárt jelző ünnepnapnak ízét, hangulatát. Május elseje, a felszabadulás óta Ismét állami ..nemzeti” ünnep is. Ezt nemcsak a naptár piros betűje jelzi, de azzá tette ezt generációk tudatában az érte folyt harcok emléke, a nagy történelmi fordulókat jelző 1919-es, i 1945-ös, 1957-es májusok. Kende János K is, szűk folyosó vezet Salgótarjánban a ZIM művelődési otthon alagsorába. Itt a nyugdíjasok szobája. Délután van. Zsivera János hétfői rendszeres fogadónapja. Délelőtt a kohászati üzemekben volt- ott látta el feladatát. Ma már 85 éves, de még mindig frissen, meleg szívvel intézi Salgótarján csaknem 1600 vasasnyugdíjasának ügyes-bajos dolgait. Egymás után érkeznek az ügyfelek”. A 77 éves Sipos György nemcsak a tagsági díját rendezi, hanem segélyt is kér. Jönnek az ismerősök, harcostársak, jóbarátok: Szabó Ignác, Szerencsi Sándor, Végh Gyula. A kérdések özöne zúdul egyik-másikra. — Jól nézel ki! — Veled meg mi van? Sá- padtabb vagy. Menj orvoshoz! — Mi van a családdal? — Hogy van az unoka? —, s ki tudná még feljegyezni a Zsivera-kérdések özönét. Kis szünet következik. — Pontosan hatvan esztendeje vagyok tagja a vasasszakszervezetnek. Ebből negyvennégy éve vezetőségi Hűség tag. Megszakítás nélkül — mondja Zsivera János. A táskájából előkerül legutóbbi kitüntetése. Az egyik vörös borítású könyvecskére arany betűvel ezt vésték: .,60 éves hűségért” —, s felette a vasasok emblémája. A Szakszervezeti munkáért kitüntetés az, amelyre most a legbüszkébb Zsivera János. Hiszen nemrég, április 12-én vette át Budapesten. S amíg közben szót vált munkatársaival, Maczkó Kálmán egykori mlntakészítővel és Krosniczky Ferenc géplakatos művezetővel, magam az aranylóan csillogó kitüntetést nézem. Szinte végigpereg előttem a hatvan év. Baglyasalja a szülőhazája. Bécsben az autószerelő, Zagyvapálfalván a géplakatos szakmát tanulta. Nem is akárhogyan! Mindig a munkások, a vasasok élén haladt. Üldözői elől tíz esetben szökött át Szlovákiába. Eljutott Olaszországba, s ha itthon nem tehette, a szlovák, az olasz munkások szervezésében, szakszervezeti munkájában vett részt. S amikor 1918- ban hazajött, a bányászok keresték fel: menjen közéjük, legyen a vezetőjük! Jöttek a harcok. Munkáért- kenyérért. Mikor Budapestre indultak a salgótarjáni bányászok, vasasok, Zsivera János az élen menetelt. Horthy börtönében kötött ki. De hányszor! Ha nincsenek Hermann Franciék. meg a többiek, bizony éhen hal a négy Zsivera gyerek, fedél sem marad a fejük felett. Mint a nyitott könyv, olyan Zsivera János élete: 1919-ben vöröskatona az északi fronton és 1944-ben már itthon javítja a tönkrement szovjet harckocsikat. Zsiveráék keze nyomán páncélosok, teherautók hagyják el Salgótarjánt, hogy tovább kergessék a fasisztákat. Aztán jött az újjáépítés. A motorok, a gépek egész sora indult, hogy megkezdje a termelést. S ebben nem kis része volt Zsivera Jánosnak. Az autószerelő, a géplakatos 4 NÓGRAD - 1978. április 30., vasárnap fi aunűásMgaifM-tiriéneti muzeológia Tapasztalatok a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban Az új- és legújabb koros történész-muzeológusok or- vott fel. Végül, mint szá________________________________________________________________- munkra is jelentős tényezőt s zagos konferenciáját rendezték meg a közelmúltban Bu- tartjuk számon azokat a mun- ____________________________________________________________ kálatokat, amelyek a Magyar d apesten, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban a mun- Munkásmozgalmi Múzeum új, __________________________________________________________________állandó történeti kiállitásának k ásmozgalom-történet muzeológiájának kérdéseiről. A kon- rendezésével indultak el. A ________________________________________________________________ munka pillanatnyi helyzetéről f erencián meghívott külföldi társintézmények képviselői is rendszeres és folyamatos tá- _______________________________________________________1__________ jekoztatást kaptunk a publirészt v ettek Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Kubából, kaci°k> 3 szahfelügyelet és _________________________________________________________________közvetlen munkatársi kapcsoL engyelországból, Mongóliából, a Német Demokratikus latok révén. .-----------------------------------------------------------------------------------------------------. Mindezek — a szemponKöztársoságból, Romániából, a Szovjetunióból, Vietnam- tünkből objektívnek is ne- ___________________________________________________________________ vezhető — tényezők alapjaiból. A hazai résztvevők között Nógrád megye képviselői is ^an befolyásolták elképzelé- _______________________________________________________________—— sein két, jelen voltak mindenjelen voltak. Dr. Horváth István, a megyei múzeumok igaz- napi munkánkban. A közpon____________________________________________________________——— ti törekvések és — a korábg atója tartott korreferátumot a munkásmozgalom-történeti ban érzékeltetett — helyi sa- --------------------------------------------------------------------------_-------------------------- játosságok szinkronját kívánm uzeológia kérdéseiről. Ennek rövidített változatát adjuk tűk megvalósítani, tudva azt, t______________________________________________' ...........— hogy arra azonnal nem kekszre:______________________________________________________________rülhet sor. A múzeum meg________________________________________________________________ levő értékeinek védelme is e zt a tudást kívánta meg tőMúzeumunk abból az igényből eredően létesült 1959-ben, hogy a nógrádi munkásmozgalom-történet' bemutatója tükre és történetileg is hiteles tolmácsolója legyen. A feladat az elindulás pillanatától szép és nagyon nehéz volt. Nehéz azért, mert a múzeumnak előzményintézménye nem volt. Gyűjteményeit az akkor élőktől, Salgótarján lakosságától, a telep, kolóniák népétől, a még élő, korábban aktívan harcolóktól kellett összegyűjteni. Az első tíz év eltelte után vált bizonyossá, hogy a korábbi gyűjtőmunka alapos kritikára szorul, és csak válogatva lehet azokból a tudományos igényű munka követelményeit figyelembe véve megtartani. Lényeges állomás volt ez az időszak, a múzeum életében: ekkor teremtődtek meg a jelenlegi múzeumi szervezet alapjai, amelynek élére a Munkásmozgalmi Múzeum, miht megyei intézmény került. De abból a szempontból is kiemelendőnek tartjuk a 60-as évek utolsó, az új évtized első éveit, mert az éppen csak kialakuló muzeológusgárdára még egy nagy feladat várt: a megye politikai vezetése Nógrád megye történetének monografikus feldolgozását határozta el. Ebben az időszakban — a kedvező jelek mellett — a muzeológia néhány területére máig húzódó árnyék vetődött. A kedvezőtlen hatás ab-: ban mutatkozott meg elsősorban, hogy az átszervezési munka, az úgynevezett szakmai-tudományos profil kialakítása a megye múzeumaiban lelassult, nem zárult le. Ez ott volt. ahová a mozgalom hívta 1944-ben és 1956-ban is. Gépkocsira, a volán mellé ült, hogy fegyvert szállítson a munkásoknak a hatalom megvédéséért. — Ma egy kicsit tovább tart a fogadónap — ragad ki gondolataim sodrából Zsivera János. — Dr. Samu István főorvos Ember, munka, ideg- rendszer címmel előadást tart, utána filmvetítés lesz. I smeretterjesztő előadást, filmvetítést minden hónapban tartanak. S közben intézik a vasasnyugdíjasok ügyes-bajos dolgait. Kapcsolatot tartanak az ózdi. hatvani, dunaújvárosi vasasokkal. Gyakran nyílik az ajtó. Az egyik idős nyugdíjas gomblyukában piros szegfű van. Zsivera János csendben jegyzi meg: — Biztosan már május elsejére készül. Mert mi is ott leszünk a felvonuláson. S tudja, nekem melyik volt a legszebb? A tizenkilences, az első szabad május! Akkor előkerültek a vörös zászlók a tárnákból- a padlásokról. S jó látni, hogy ezek a zászlók ma is lengenek! Somogyvári László pedig az intézmények működését zavarta. A külső feladatok a gyűjtőmunka néhány oldalára zavarólag hatottak. Elsősorban a gyűjtés ütemében mutatkozott ez meg, de a gyűjtemények rendszerének kialakulásában, a gyűjtemények karbantartásában sem alakult ki eléggé tisztázottan a gyakorlat. Mindezek ma már Ismert és elfogadott tények. Amelyek felismerése után folyamatos tevékenység, a viszonyokhoz jobban simuló, racionálisabb munkaszervezet kialakítására nyílt lehetőség. Erre annál is inkább szükség volt, mert a hatvanas évek vége más, lényegbevágó döntést is eredményezett számunkra: megkezdődött az új salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum tervezése. A munkálatokba az akkori Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztálya mellett, az országos szakfelügyelet Is bekapcsolódott. A szakmai vélemények meghallgatása után a tervező — Magyar Géza, Állami-díjas építész — megfogalmazta a múzeum végleges terveit. A döntések értelmében 1980-ban a közönség előtt Is megnyílhat az intézmény úgy, hogy nyitás előtt az ahhoz szükséges, szakmai-előkészítő feladatokat is maradéktalanul elvégezhetjük. Az elhatározásaink szerint a kiállítások részére fenntartott területből 640 négyzetméteren munkásmozgalom-történeti állandó, a fennmaradó területen iparművészeti és képzőművészeti kiállítást rendezünk. A hetvenes évek elején a Nógrád megyei Múzeumi Szerkezetben — így a salgótarjáni múzeumban is — a munkakörülmények jelentősen tovább javultak. A kedvező jelenségek elsősorban a határozottabb szakmai irányításban, a történeti muzeológia igényeit szem előtt tartó cselekvésben körvonalazhatók. A munka elindítása oly annyira sikeres volt, hogy arra továbbra is épiteni lehet. Ennek következtében több éven ót egyirány- ban ható irányító-szervező, munka gyakorlata honosodhatott meg, amelynek központi gondolata volt és maradt: a történeti muzeológia fejlesztése Salgótarjánban, a gyűjteményrendszerek kialakítása, stabilizálása, a munkáséletmód történetét bemutató múzeumi kiállítás előkészítése és megrendezése. A történeti muzeológia konkrét végzéséhez, így a kiállítás előkészületeihez is segítséget íelentettek a Kulturális Minisztérium irányelvei az űj és legújabb kori történeti, technika- és termeléstörténeti gyűjtemények fejlesztéséről. A központi elképzelés elvileg és gyakorlatilag Is segítséget jelentett, amely egyes társadalmi csoportok — elsősorban a munkásság — élet- és munka- körülményeinek vizsgálatára, mint hosszú távú feladatra hí-. lünk. Elsőként határoztunk arról, hogy lehetőségeinket figyelembe véve, a legnagyobb intenzitással kapcsolódjunk ahhoz az országos tudományos programhoz, amely a munkásosztály munka- és életkörülményeinek történeti vizsgálatára szólított fel. A feladat elvégzésekor természetesen alapoztunk a múzeumi gyűjtőmunka előzményére, de azt tovább bontottuk. A feladatunk első vonalába állítottuk azt a célgyűjtésen — tehát terepmunkán — (irat, fénykép, mozgalmi emlék, visszaemlékezés, tárgy felkutatásán — alapuló múzeumi tevékenységet, amely során a salgótarjáni iparmedencében élt, dolgozott bá- nyászság viszonyait különböző Időmetszetekben vesszük vizsgálat alá. Az eddigi történeti kutatások igazolták, hogy Salgótarján közelében Etes és környéke: Baglyasalja— Gusztáv-akna—Etes-bánya- telep—Karancsalja által határolt területen a XIX. század második felétől, gyakorlatilag napjainkig folyó bányaművelés jó lehetőséget biztosít a termelés-technikai viszbnyainak feltárására, a kialakult bányatelepek, kolóniák, a hagyományos paraszti tevékenységet folytató falu közelsége érdekes hatás- rendszerek (például a kétla- kiság történeti-műzeológlal megjelenítését) is lehetővé teszi. A megjelölt terület egyben a bányászok politikai küzdelmeinek is jelentős, művelődési szempontból érdekes színhelye. A baglyasaljal kommunista bányászok tevékenysége az illegálitás éveiben ismeretes, és itt volt a legjelentősebb antifasiszta munkásmegmozdulás. Mindezek kiegészítve könyvészeti, geológiai vizsgálatokkal, — tehát külső szakemberekkel — komplexen a történeti-mu- zeológlal tapasztalatainkat, gyűjteményeinket gazdagítják. A célgyűjtések — a leírt, vagy attól eltérően továbbfejlesztett — bővítésére a vas- és üvegipar területén Is gazdag lehetőség adódik. Mindaddig, amíg erre sor nem kerülhet, a salgótarjáni üzemekkel eddig megkötött szocialista szerződéseink biztosítják, hogv a selejtezésre érett, mú- zeológiailag értékes gépek,' géprészek birtokunkba kerüljenek. Az évente középiskolás fiatalok részvételével megrendezett honismereti táboraink, az úttörők bevonásával meghirdetett múzeumi tárgy- és dokumentumgyűjtő mozgalom ahhoz ad segítséget, hogv tovább gyaraoodjanak gyűjteményeink. Ez utóbbiak már a múzeumi közművelődés jellegzetes területei, de úgy érezzük, hogy ezek és ehhez hasonló lehetőségek felhasználása — a korábbiak továbbfejlesztésére épülve — jól belliének gyű Itemény gyarapítási törekvéseinkbe. | Dr. Horváth Istváa ]
