Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

Dolgos, munkás napjaink

Búcsúzott az öreg, s kicsordult a könnye.

Még szavai is belebotlottak a nagy meghatódásba, hogy most negyvenkét dolgos év után el kell mennie.. . Hiányoztok ti is, de a munka... igen, a mindennap megszokott cselekvés miatt szomorkodom már most is. Hogy holnap nem kell kelni..., hogy nyugodtan pihenhetek. Igen, ezért beszélek úgy, ahogy, s ébredek majd valamilyen belső ürességgel magamban. Mert tudjátok meg: a munka élteti az embert.

Hagy igaza volt az öregnek.

A sok leírás, s minduntalan emlegetés miatt szinte frázissá vált már, de engedtessék meg papírra vetni újra a szavakat, agyoncsépeltségnek tűnve is, vélem századok múlva sem vesztenek értékükből; a munka adja meg az emberi élet értelmét.

Hiszen általa válunk azzá, amik vagyunk.

S szorgos, dolgos hétköznapjainkból fakadnak célkitűzéseink megvalósulásai is.

Amelyekre — bár nem ünneprontásként, de el kell mondani — teendőink további tudatában is büszkék lehetünk. Hiszen épül, szépül az ország, s benne megyénk, Nóg- rád. Az iparban, a mezőgazdaságban, s felsorolni is sok lenne még, hol, dolgozók erőfeszítései juttatják mindinkább közeibe a míndannyiunk által kitűzött cél elérését: a fejlett szocialista társadalom felépítését.

Hogy szépülnek városaink, falvaink!

Hogy örülünk is az elismerő szavaknak, amelyeket mi magunkon kívül egyre gyakrabban mondanak ki mások is eredményeinkért.

Ami a munka dicsérete.

Amit akarásunk, erőfeszítéseink, nehézségeink révén értünk el.

Hogy nekünk, fiainknak, s az elkövetkezendő nemzedékben felnövekvőknek is jobb legyen.

Ma is, s máskor, mindig, dicsérjétek a munkát! Az élet anyját! S. nézzétek képeinken őket: maroknyi hányadát sikerünk kovácsainak.

Szöveg: Karácsony György Kép: Kulcsár József

Május

lobogója alatt

Imre, a Központi Bizottság titkára

A harmincnegyedik szabad május elsejét kö- szöntjük szocializmust építő hazánkban. Ünnepeljük a proletár nemzetköziséget, a szolidaritást, a békéért folyó nemzetközi harc sikereit, az emberi életet formáló munkát, a szocializmus vívmányait. Tisztelettel adózunk május elseje gazdag munkásmozgalmi hagyományainak azért, hogy értsük és méltóan becsülhessük a jeleni és azért is, hogy lássuk és érzékeljük a jövőt Kilenc évtizede, az első május 1-i tüntetésen a proletariátus azért vonult ki a munkásmozgalom vörös zászlaja alatt, hogy munkaalkalmat elviselhetőbb munka- és életkörülményeket követeljen. Az elsőt követő május elsejei politikai megmozdulások mind világosabban jelezték a munkásosztály szilárd meggyőződését: az osztály különbségek megszüntetésének útja végső soron a szocialista forradalom. A felismerés igazságát a történelem — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom diadala, a világ első munkás-paraszt államának létrejötte, a szocialista világrendszer kialakulása, a haladó erők győzelmei a világ minden táján — fényesen igazolja. Az eszmét és példát adó harcos május elsejéket a társadalmi haladásért folyó küzdelem dicső csatáiként tarthatja számon a forradalmi munkásmozgalom, a jelen és a jövő nemzedéke.

Népünk a fejlett szocialista társadalom építésén, a XI. kongresszus jövőt formáló határozatainak végrehajtásán munkálkodik. Május elseje alkalmat ad arra. hogy áttekintsük eredményeinket, feladatainkat. A mostani számvetésünk, mérlegkészítésünk jelentőségét és sajátosságait az adja, hogy támaszkodhatunk a Központi Bizottság legutóbbi ülésének elemzésére. határozatára, amelyben átfogóan értékelte a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának helyzetét. A Központi Bizottságnak ez a határozata azért is jelentős, mert viszonylag hosz- szabb időszak tapasztalatairól ad számot és előremutat a következő kongresszusig.

A határozat legfőbb megállapítása az, hogy nehezebb feltételek között számos új jelenség és előre nem látott akadály ellenére a XI. kongresszus irányvonala kiállta, kiállja a gyakorlat próbáját. A kongresszusi határozatok végrehajtása sikeresen folyik az élet minden fő területén. A nemzetközi feltételek. a hazai körülmények változásai, módosulásai ellenére sem keli változtatni politikánk irányvonalán. Pártunk a marxizmus—leninizmus egységes eszmerendszerét saját nemzeti körülményeinkre alkotóan alkalmazva, az új kérdések marxista—leninista megválaszolásával folytat sikeres politikát. Következetes, elvhű. egyértelműen elkötelezett politikánk, a munkásosztály ügye iránti hűségünk, a Szovjetunióhoz. a szocialista közösség országaihoz fűződő szilárd kapcsolatunk és megbonthatatlan barátságunk az egész magyar társadalom aktív támogatását élvezi. Ezt tükrözi a magyar nép, a magyar munkás- osztály alkotó szorulnia, józan kötelességtudata és példaadó munkaszeretete.

Népünknek a munkáról vallott szocialista felfogása, a munka mélységes tisztelete és döntő szerepének a megítélése mutatkozott meg a Nagy Októberi Szocialista, Forradalom tiszteletére kezdeményezett munka versenyben, amelynek győztesei éppen a munka ünnepét megelőző napokban részesültek magas erkölcsi elismerésben. A verseny tovább folyik azzal a céllal, hogy gyarapodjék nemzeti vagyonunk, szélesedjék a szocializmus műszaki-anyagi bázisa, teljesüljenek V. ötéves tervünk céljai.

Barátaink a szocialista országokban és szerte a világon rokonszenwel, elvtársi szolidaritással tekintenek pártunk és a Magyar Népköztársaság tevékenységére. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy politikánk nemcsak itthon, hanem külföldön, mindenekelőtt elvtársaink és barátaink körében, de a tőkósországok realista politikusai részéről is tiszteletet vált ki, korrekt megítélésre és magatartásra késztet éppen elvhűsége, rugalmassága és differenciáltsága miatt.

A Központi Bizottság a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását tárgyszerű realizmussal. kritikusan elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „most a legfőbb feladat a párt eddigi irányvonalát követve a végrehajtás további javítása ... Az eddiginél is nagyobb súlyt kell helyezni a végrehajtás megszervezésére és az ehhez szükséges semélyi feltételek megteremtésére”. Továbbra is két alapvető — egymással szervesen összefüggő — feladat áll előttünk: a gazdasági építőmunkánk nemes céljainak valóra váltása és ideológiai életünk sokrétű fejlesztése.

A gazdasági feladatok megvalósításától, a biztos alapokra épülő V. ötéves terv végrehajtásától függ, hogy megszilárdítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, s vele párhuzamosan emeljük népünk életszínvonalát. E felelősségteljes munkához a XI. kongresszus határozata, s az ezt kiegészítő, konkretizáló központi bizottsági határozatok együttesen mutatnak irányt. A jobb, hatékonyabb gazdasági munka nem egyszerűen elhatározás kérdése. nem csupán a vezetők, elsősorban a gazdasági szférában dolgozó vezetők feladata — bár az ő személyes felelősségük kétségtelenül a legnagyobb — hanem mindannyiunké. Mindez az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldal, hogy új ismeretekre, újonnan megszerzendő tudásra;, tudati változásokra is szükség van. Ehhez tartalékainkat is mozgósítani kell. Tartalékok pedig nemcsak a gépek erejében, a szervezés javításában, hanem az emberek gondolkodásában,

szemléletében és magatartásában is bőven rejlenek.

Társadalmunk megteremtette a jogok és kötelességek egységét: egyszerre biztosít jogokat és ír elő kötelességeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülése határozatából egyebek között az is következik. hogy legjobb tudásunk szerint dolgozni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. Ennek velejárója, hogy a közügyekben való részvétel joga és kötelessége is átszövi mindennapi életünket. Sokasodó és mind bonyolultabbá váló társadalmi, politikai, gazdasági feladataink az élet minden frontján sürgetően kívánják, hogy ne kevesek tiszte legyen a közösség érdekében való fáradozás, hanem mindannyiunké, akik e hazában élünk. Határozott célunk, hogy minél többen kapcsolódjanak be a döntések előkészítésébe, kimunkálásába és alkotó végrehajtásába.

Az egyenlően mért jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése fundamentumát képezi anpak a törekvésünknek, hogy tovább erősödjék a szocialista nemzeti egység, társadalmunk minden osztályának és rétegének szoros együttműködése, a párt és a tömegek kapcsolata, népünk összeforrottsága. Arra törekszünk, hogy megőrizzük a gyakorlatban bevált politikánk fő irányvonalát- feltárjuk és megválaszoljuk a fejlődés új kérdéseit szocialista hazánk javára, a közösség és az egyén boldogulására. Míg mi az emberi jogok maradéktalan érvényesítését természetes kötelességünknek tartjuk, a burzsoázia csak szónokol az emberi jogokról. Ezek a megnyilatkozások azonban puszta deklarációk, hivalkodó és üres szólamok ott. ahol milliós tömegeket súlyt az infláció, a munkanélküliség, ahol szellemi terrort folytatnak a haladó eszmék képviselői ellen, ahol mind nagyobb méreteket ölt az emberrablás. a fizikai megfélemlítés minden rendű és rangú formája.

E

zen a napon — a világ dolgozóival együtt — a magyar nép is a munkásnemzetköziség vörös zászlaja alatt ünnepel. A földkerekség minden táján száz- és százmilliók harcos seregszemléken tesznek hitet a béke a társadalmi haladás, a munkásosztály ügye mellett. Miközben a reakciós erők, a béke és a társadalmi haladás ellenségei igyekeznek megakadályozni a pozitív folyamatokat. az enyhülés térhódítását, erősítik propagandájukat a szocialista országok ellen, fokozzák harcukat a szabadságukért küzdő népekkel szemben — a Magyar Népköztársaság pártunk XI. kongresszusa határozatának megfelelően folytatja következetes külpolitikáját. Azon munkálkodik, hogy erősítse barátságunkat. együttműködésünket a Szovjetunióval, a szocialista országok közösségével, támogatja a tőkésországokban küzdő tesvérpár- tokat, a társadalmi haladás úttörőit, a gyarmati uralom alól felszabadult népek harcát a társadalmi haladásért és a teljes nemzeti függetlenség biztosításéért, küzd a békés egymás mellett élés kiterjesztéséért, a béke védelméért és megszilárdításáért A világpolitika fő tendenciájának elemzése alapján joggal állapította meg a Központi Bizottság legutóbbi határozata, hogy az elmúlt három évben a szocializmus . pozíciói világméretekben tovább erősödtek. a kapitalizmus általános válsága mélyült, jelentős sikereket ért el a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, szélesedett a békeszerető erők küzdelme az enyhülés irányzatának további térhódításáért.

A kommunisták soha nem titkolták — már első kiáltványukban vallották és hirdették —, hogy az egész földkerekségre kiterjedő harcuk célja nem kevesebb, mint a világ megváltoztatása. E harc eredménye, hogy folyamatosan gyarapodnak a hatalomra jutott munkásosztály osztagai, a szocializmus hívei, öntudatos építői és gyarapodik azoknak a serege, akik a kapitalista országok májusi seregszemléjén a békéért, a társadalmi haladásért, a munkásság nemzetközi szolidaritásáért küzdenek.

A mai világpolitikai helyzet legfőbb jellemzője, hogy széleskörűen kibontakozóban

van a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Ezzel szemben újra és újra le kell küzdeni a reakciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maoista eszmék örökségét vállaló személyek és csoportok — ellenállását, léoésről lépésre haladva a nemzetközi feszültség enyhítésének útján. Határozottan fellépünk a népek érdekeit fenyegető lázas imperialista törekvés: a neutron- fegyverek gyártása és nyugateurópai elhelyezésének a terve ellen. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a mostani májusi lobogók alatt vonuló százmilliók — a világon mindenütt — velünk együtt hallatják hangjukat azok ellen, akik a neutronbomba gyártására ösztökélik a nagyhatalmakat. A májusi seregszemlék milliói tudva tudják, hogy a békéről és a biztonságról folytatott tárgyalásokon a neutronbomba megszállottjai a legelképesz- tőbb feltételekkel állhatnak elő, próbálhatnak zavart kelteni, de nem kerekednek felül a józan ész diktálta tényeken, óhajaik nem törhetik meg a népek békeakaratát. A béke. a haladás és a szolidaritás záloga a szocialista tábor, elén a Szovjetunióval. Az a közösség, amely — a világ haladó mozgalmaira támaszkodva — történelmi küldetésének tekinti egy új világháború, a rakéták és a neutronfegyve- rek veszedelmének elhárítását, hogy békés, örömteli május elsejéket ünnepelhessünk.

iközben százmilliók álma ölt testet a béke gondolatában, proletár internacionalizmusunk táplálja a szolidaritást a szabadságukért, a társadalmi haladásért küzdő népekkel, szervezetekkel és mozgalmakkal. A proletár internacionalizmus egyik nagyszerű példáját érzékelhetjük a szabadságért és függetlenségért küzdő angolai nép hősi harcának támogatásában. Májusi zászlóink alatt vonulva a világ népeivel együtt szolidárisak vagyunk azzal a küzdelemmel, amelyet Dél-Afrika és a világ más térségeinek népei vívnak a még meglevő gyarmati elnyomás és a szégyenletes faji megkülönböztetés ellen. Mély felháborodással ítéljük el a chilei terrort. A szolidaritás jegyében emelünk szót minden haladó rendszer mellett. Együtt küzdünk a monopolkapitalizmus ellen fellépő testvérpártokkal, amelyek a burzsoázia féktelen uszításának kereszttüzében keresik az emberibb élethez vezető utat. Szívünk minden melegével, elvtársi tisztelettel kívánjuk, hogy elvezessék munkásceztá- lyukat, népüket az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes új világba, olyan társadalomba, amelyben a szabad élet, a béke, a jólét és az emberi harmónia uralkodik.

A magyar munkások, földművelők, értelmiségiek, párttagok és pártonkívüliek, a fiatalok és az idősebbek a párt iránti bizalom jegyében készültek a mai napra, a munka és a béke, a szolidaritás, a proletár internacionalizmus ünnepére. A Központi Bizottság néhány napja tartott ülésének visszhangjából kitűnik: dolgozó népünk osztatlan lelkesedéssel üdvözli a párt változatlan politikáját, a gyakorlati munka fejlesztése érdekében hozott döntéseket. Ez a cselekvő egyetértés volt eddig is és lesz a jövőben is a fejlett szocialista társadalom építésének legfőbb erőforrása.

1 NÓGRÁD — 1978. április 30., vasárnap , 3