Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

Dolgos, munkás napjaink Búcsúzott az öreg, s kicsordult a könnye. Még szavai is belebotlottak a nagy meghatódásba, hogy most negyvenkét dolgos év után el kell mennie.. . Hiányoz­tok ti is, de a munka... igen, a mindennap megszokott cse­lekvés miatt szomorkodom már most is. Hogy holnap nem kell kelni..., hogy nyugodtan pihenhetek. Igen, ezért be­szélek úgy, ahogy, s ébredek majd valamilyen belső üres­séggel magamban. Mert tudjátok meg: a munka élteti az embert. Hagy igaza volt az öregnek. A sok leírás, s minduntalan emlegetés miatt szinte frá­zissá vált már, de engedtessék meg papírra vetni újra a szavakat, agyoncsépeltségnek tűnve is, vélem századok múl­va sem vesztenek értékükből; a munka adja meg az em­beri élet értelmét. Hiszen általa válunk azzá, amik vagyunk. S szorgos, dolgos hétköznapjainkból fakadnak célkitű­zéseink megvalósulásai is. Amelyekre — bár nem ünneprontásként, de el kell mondani — teendőink további tudatában is büszkék lehe­tünk. Hiszen épül, szépül az ország, s benne megyénk, Nóg- rád. Az iparban, a mezőgazdaságban, s felsorolni is sok lenne még, hol, dolgozók erőfeszítései juttatják mindinkább közeibe a míndannyiunk által kitűzött cél elérését: a fejlett szocialista társadalom felépítését. Hogy szépülnek városaink, falvaink! Hogy örülünk is az elismerő szavaknak, amelyeket mi magunkon kívül egyre gyakrabban mondanak ki mások is eredményeinkért. Ami a munka dicsérete. Amit akarásunk, erőfeszítéseink, nehézségeink révén értünk el. Hogy nekünk, fiainknak, s az elkövetkezendő nemzedék­ben felnövekvőknek is jobb legyen. Ma is, s máskor, mindig, dicsérjétek a munkát! Az élet anyját! S. nézzétek képeinken őket: maroknyi hányadát si­kerünk kovácsainak. Szöveg: Karácsony György Kép: Kulcsár József Május lobogója alatt Imre, a Központi Bizottság titkára A harmincnegyedik sza­bad május elsejét kö- szöntjük szocializmust építő hazánkban. Ünnepel­jük a proletár nemzetközisé­get, a szolidaritást, a békéért folyó nemzetközi harc sikereit, az emberi életet formáló munkát, a szocializmus vív­mányait. Tisztelettel adó­zunk május elseje gazdag munkásmozgalmi hagyomá­nyainak azért, hogy értsük és méltóan becsülhessük a jeleni és azért is, hogy lássuk és ér­zékeljük a jövőt Kilenc évtizede, az első május 1-i tüntetésen a prole­tariátus azért vonult ki a munkásmozgalom vörös zász­laja alatt, hogy munkaalkal­mat elviselhetőbb munka- és életkörülményeket követel­jen. Az elsőt követő május elsejei politikai megmozdulá­sok mind világosabban jelez­ték a munkásosztály szilárd meggyőződését: az osztály kü­lönbségek megszüntetésének útja végső soron a szocialista forradalom. A felismerés igaz­ságát a történelem — a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom diadala, a világ első munkás-paraszt államának létrejötte, a szocialista világ­rendszer kialakulása, a hala­dó erők győzelmei a világ minden táján — fényesen iga­zolja. Az eszmét és példát adó harcos május elsejéket a tár­sadalmi haladásért folyó küz­delem dicső csatáiként tart­hatja számon a forradalmi munkásmozgalom, a jelen és a jövő nemzedéke. Népünk a fejlett szocialista társadalom építésén, a XI. kongresszus jövőt formáló ha­tározatainak végrehajtásán munkálkodik. Május elseje alkalmat ad arra. hogy átte­kintsük eredményeinket, fel­adatainkat. A mostani szám­vetésünk, mérlegkészíté­sünk jelentőségét és sajátos­ságait az adja, hogy támasz­kodhatunk a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésének elemzésére. határozatára, amelyben átfogóan értékelte a XI. kongresszus határoza­tai végrehajtásának helyze­tét. A Központi Bizottságnak ez a határozata azért is je­lentős, mert viszonylag hosz- szabb időszak tapasztalatairól ad számot és előremutat a következő kongresszusig. A határozat legfőbb meg­állapítása az, hogy nehezebb feltételek között számos új jelenség és előre nem látott akadály ellenére a XI. kong­resszus irányvonala kiállta, kiállja a gyakorlat próbáját. A kongresszusi határozatok végrehajtása sikeresen folyik az élet minden fő területén. A nemzetközi feltételek. a hazai körülmények változá­sai, módosulásai ellenére sem keli változtatni politi­kánk irányvonalán. Pártunk a marxizmus—leninizmus egységes eszmerendszerét sa­ját nemzeti körülményeinkre alkotóan alkalmazva, az új kérdések marxista—leninis­ta megválaszolásával folytat sikeres politikát. Következe­tes, elvhű. egyértelműen el­kötelezett politikánk, a mun­kásosztály ügye iránti hűsé­günk, a Szovjetunióhoz. a szocialista közösség országai­hoz fűződő szilárd kapcsola­tunk és megbonthatatlan ba­rátságunk az egész magyar társadalom aktív támogatá­sát élvezi. Ezt tükrözi a ma­gyar nép, a magyar munkás- osztály alkotó szorulnia, jó­zan kötelességtudata és pél­daadó munkaszeretete. Népünknek a munkáról vallott szocialista felfogása, a munka mélységes tisztelete és döntő szerepének a meg­ítélése mutatkozott meg a Nagy Októberi Szocialista, Forradalom tiszteletére kez­deményezett munka verseny­ben, amelynek győztesei ép­pen a munka ünnepét meg­előző napokban részesültek magas erkölcsi elismerésben. A verseny tovább folyik az­zal a céllal, hogy gyarapod­jék nemzeti vagyonunk, szé­lesedjék a szocializmus mű­szaki-anyagi bázisa, teljesül­jenek V. ötéves tervünk cél­jai. Barátaink a szocialista or­szágokban és szerte a világon rokonszenwel, elvtársi szoli­daritással tekintenek pártunk és a Magyar Népköztársaság tevékenységére. Jóleső érzés­sel tapasztaljuk, hogy politi­kánk nemcsak itthon, hanem külföldön, mindenekelőtt elv­társaink és barátaink köré­ben, de a tőkósországok rea­lista politikusai részéről is tiszteletet vált ki, korrekt megítélésre és magatartásra késztet éppen elvhűsége, ru­galmassága és differenciált­sága miatt. A Központi Bizottság a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását tárgyszerű rea­lizmussal. kritikusan elemez­ve arra a következtetésre ju­tott, hogy „most a legfőbb feladat a párt eddigi irányvo­nalát követve a végrehajtás további javítása ... Az ed­diginél is nagyobb súlyt kell helyezni a végrehajtás meg­szervezésére és az ehhez szükséges semélyi feltételek megteremtésére”. Továbbra is két alapvető — egymással szervesen összefüggő — fel­adat áll előttünk: a gazdasá­gi építőmunkánk nemes cél­jainak valóra váltása és ide­ológiai életünk sokrétű fej­lesztése. A gazdasági feladatok megvalósításától, a biz­tos alapokra épülő V. ötéves terv végrehajtásától függ, hogy megszilárdítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, s vele párhuzamosan emeljük népünk életszínvonalát. E felelősségteljes munkához a XI. kongresszus határozata, s az ezt kiegészítő, konkreti­záló központi bizottsági ha­tározatok együttesen mutat­nak irányt. A jobb, hatéko­nyabb gazdasági munka nem egyszerűen elhatározás kérdé­se. nem csupán a vezetők, el­sősorban a gazdasági szférá­ban dolgozó vezetők feladata — bár az ő személyes felelőssé­gük kétségtelenül a legna­gyobb — hanem mindannyi­unké. Mindez az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldal, hogy új ismeretekre, újonnan megszerzendő tudás­ra;, tudati változásokra is szükség van. Ehhez tartalé­kainkat is mozgósítani kell. Tartalékok pedig nemcsak a gépek erejében, a szervezés javításában, hanem az em­berek gondolkodásában, szemléletében és magatartá­sában is bőven rejlenek. Társadalmunk megterem­tette a jogok és kötelességek egységét: egyszerre biztosít jogokat és ír elő kötelessége­ket. A Központi Bizottság legutóbbi ülése határozatából egyebek között az is követ­kezik. hogy legjobb tudásunk szerint dolgozni nemcsak jo­gunk, hanem kötelességünk is. Ennek velejárója, hogy a közügyekben való részvétel joga és kötelessége is átszö­vi mindennapi életünket. So­kasodó és mind bonyolultab­bá váló társadalmi, politikai, gazdasági feladataink az élet minden frontján sürgetően kívánják, hogy ne kevesek tiszte legyen a közösség ér­dekében való fáradozás, ha­nem mindannyiunké, akik e hazában élünk. Határozott célunk, hogy minél többen kapcsolódjanak be a dönté­sek előkészítésébe, kimunká­lásába és alkotó végrehajtá­sába. Az egyenlően mért jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése fundamentumát képezi anpak a törekvésünk­nek, hogy tovább erősödjék a szocialista nemzeti egység, társadalmunk minden osztá­lyának és rétegének szoros együttműködése, a párt és a tömegek kapcsolata, népünk összeforrottsága. Arra törek­szünk, hogy megőrizzük a gyakorlatban bevált politi­kánk fő irányvonalát- feltár­juk és megválaszoljuk a fej­lődés új kérdéseit szocialista hazánk javára, a közösség és az egyén boldogulására. Míg mi az emberi jogok maradék­talan érvényesítését természe­tes kötelességünknek tartjuk, a burzsoázia csak szónokol az emberi jogokról. Ezek a megnyilatkozások azonban puszta deklarációk, hivalko­dó és üres szólamok ott. ahol milliós tömegeket súlyt az infláció, a munkanélküliség, ahol szellemi terrort folytat­nak a haladó eszmék képvi­selői ellen, ahol mind na­gyobb méreteket ölt az em­berrablás. a fizikai megfé­lemlítés minden rendű és rangú formája. E zen a napon — a vi­lág dolgozóival együtt — a magyar nép is a munkásnemzetköziség vörös zászlaja alatt ünnepel. A földkerekség minden táján száz- és százmilliók harcos seregszemléken tesznek hitet a béke a társadalmi haladás, a munkásosztály ügye mellett. Miközben a reakciós erők, a béke és a társadalmi haladás ellenségei igyekeznek meg­akadályozni a pozitív folya­matokat. az enyhülés térhó­dítását, erősítik propagan­dájukat a szocialista orszá­gok ellen, fokozzák harcukat a szabadságukért küzdő né­pekkel szemben — a Magyar Népköztársaság pártunk XI. kongresszusa határozatának megfelelően folytatja követ­kezetes külpolitikáját. Azon munkálkodik, hogy erősítse barátságunkat. együttműkö­désünket a Szovjetunióval, a szocialista országok közössé­gével, támogatja a tőkésor­szágokban küzdő tesvérpár- tokat, a társadalmi haladás úttörőit, a gyarmati uralom alól felszabadult népek har­cát a társadalmi haladásért és a teljes nemzeti független­ség biztosításéért, küzd a bé­kés egymás mellett élés ki­terjesztéséért, a béke védel­méért és megszilárdításáért A világpolitika fő tendenciá­jának elemzése alapján jog­gal állapította meg a Közpon­ti Bizottság legutóbbi határo­zata, hogy az elmúlt három évben a szocializmus . pozíciói világméretekben tovább erő­södtek. a kapitalizmus általá­nos válsága mélyült, jelentős sikereket ért el a nemzeti felszabadító mozgalmak har­ca, szélesedett a békeszerető erők küzdelme az enyhülés irányzatának további térhó­dításáért. A kommunisták soha nem titkolták — már első kiáltvá­nyukban vallották és hirdet­ték —, hogy az egész földke­rekségre kiterjedő harcuk célja nem kevesebb, mint a világ megváltoztatása. E harc eredménye, hogy folyamatosan gyarapodnak a hatalomra ju­tott munkásosztály osztagai, a szocializmus hívei, öntudatos építői és gyarapodik azoknak a serege, akik a kapitalista or­szágok májusi seregszemléjén a békéért, a társadalmi hala­dásért, a munkásság nemzet­közi szolidaritásáért küzdenek. A mai világpolitikai hely­zet legfőbb jellemzője, hogy széleskörűen kibontakozóban van a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése. Ezzel szem­ben újra és újra le kell küz­deni a reakciós erők — kezd­ve az imperialista köröktől a maoista eszmék örökségét vál­laló személyek és csoportok — ellenállását, léoésről lépésre haladva a nemzetközi feszült­ség enyhítésének útján. Hatá­rozottan fellépünk a népek ér­dekeit fenyegető lázas impe­rialista törekvés: a neutron- fegyverek gyártása és nyugat­európai elhelyezésének a terve ellen. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy a mostani májusi lobogók alatt vonuló százmil­liók — a világon mindenütt — velünk együtt hallatják hangjukat azok ellen, akik a neutronbomba gyártására ösz­tökélik a nagyhatalmakat. A májusi seregszemlék milliói tudva tudják, hogy a békéről és a biztonságról folytatott tárgyalásokon a neutronbomba megszállottjai a legelképesz- tőbb feltételekkel állhatnak elő, próbálhatnak zavart kel­teni, de nem kerekednek fe­lül a józan ész diktálta ténye­ken, óhajaik nem törhetik meg a népek békeakaratát. A béke. a haladás és a szolidari­tás záloga a szocialista tábor, elén a Szovjetunióval. Az a közösség, amely — a világ ha­ladó mozgalmaira támaszkod­va — történelmi küldetésének tekinti egy új világháború, a rakéták és a neutronfegyve- rek veszedelmének elhárítását, hogy békés, örömteli május el­sejéket ünnepelhessünk. iközben százmilliók ál­ma ölt testet a béke gondolatában, prole­tár internacionalizmusunk táp­lálja a szolidaritást a sza­badságukért, a társadalmi ha­ladásért küzdő népekkel, szer­vezetekkel és mozgalmakkal. A proletár internacionalizmus egyik nagyszerű példáját ér­zékelhetjük a szabadságért és függetlenségért küzdő angolai nép hősi harcának támogatá­sában. Májusi zászlóink alatt vonulva a világ népeivel együtt szolidárisak vagyunk azzal a küzdelemmel, ame­lyet Dél-Afrika és a világ más térségeinek népei vív­nak a még meglevő gyarma­ti elnyomás és a szégyenletes faji megkülönböztetés ellen. Mély felháborodással ítéljük el a chilei terrort. A szolida­ritás jegyében emelünk szót minden haladó rendszer mel­lett. Együtt küzdünk a mono­polkapitalizmus ellen fellépő testvérpártokkal, amelyek a burzsoázia féktelen uszításá­nak kereszttüzében keresik az emberibb élethez vezető utat. Szívünk minden melegével, elvtársi tisztelettel kívánjuk, hogy elvezessék munkásceztá- lyukat, népüket az elnyomás­tól és kizsákmányolástól men­tes új világba, olyan társa­dalomba, amelyben a szabad élet, a béke, a jólét és az em­beri harmónia uralkodik. A magyar munkások, föld­művelők, értelmiségiek, párt­tagok és pártonkívüliek, a fi­atalok és az idősebbek a párt iránti bizalom jegyében ké­szültek a mai napra, a mun­ka és a béke, a szolidaritás, a proletár internacionalizmus ünnepére. A Központi Bizott­ság néhány napja tartott ülé­sének visszhangjából kitűnik: dolgozó népünk osztatlan lel­kesedéssel üdvözli a párt vál­tozatlan politikáját, a gya­korlati munka fejlesztése ér­dekében hozott döntéseket. Ez a cselekvő egyetértés volt ed­dig is és lesz a jövőben is a fejlett szocialista társadalom építésének legfőbb erőforrá­sa. 1 NÓGRÁD — 1978. április 30., vasárnap , 3

Next

/
Thumbnails
Contents