Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

I Kádár János látogatása Angyalföldön Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak és Méhes Lajosnak, a Központi Bizottság tagjának, a budapesti pártbizottság el­ső titkárának társaságában — május 1-e, a munka ünnepe, alkalmából szombaton ellá­togatott Angyalföldre. A ven­dégeket a XIII. kerületi párt- bizottság székházában a párt­ós tanácsi vezetők fogadták. Kovács Károly, a kerületi pártbizottság első titkára tá­jékoztatást adott Angyalföld dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről, a nagy múltú munkáskerület üzemeinek életéről, a dolgozó kollektívák eredményeiről. Kádár János ezután megte­kintette a kerület — pénte­ken felavatott. — két új léte­sítményét: a Radnóti Miklós utcai Általános Iskola tan­uszodáját és a Kárpát utcai bölcsődével egybeépített 200 személyes óvodát. Fölkereste a „Kiváló válla­lat” címet az idén 11. alka­lommal elnyert Medicor Mű­veket, ahol Szarka Gyula, a pártbizottság titkára és Mar­tos István vezérigazgató kö­szöntötte. A látogatás első ál­lomása a 2-es szerelde volt, ahová a gyár KISZ-eseinek küldöttértekezletére egybe­gyűlt fiatalok sorfala között érkeztek meg a vendégek. Ká­dár János nagy érdeklődéssel szemlélte a gyártási folyama­tokat, a világszerte ismert és keresett röntgengépek, elektro­nikus orvosi műszerek és be­rendezések előállításának kü­lönböző szakaszait. Az üzem- látogatás után a tanácsterem­ben a Központi Bizottság el­ső titkára közvetlen hangula­tú beszélgetést folytatott a vállalat párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőivel, a dolgozók képviselőivel. Mint a házigazdák beszá­moltak róla, a csaknem 9000 fős Medicor Művek az idén mintegy 3 milliárd forint termelési értéket hoz létre, ígéretesen fejlődik exportja. Termékeik a világ 60 orszá­gába jutnak el, s a gyár nemzetközi rangját jelzi az is, hogy teljes termelésük 70 százalékát külföldön értékesí­tik. Ugyanakkor jelentékeny részt vállalnak a hazai egész­ségügyi fejlesztésekből is. A Medicor kollektívájának ne­véhez fűződik a dél-pesti kór­ház építésének meggyorsítá­sát célzó kezdeményezés. A Központi Bizottság első titkára ezután fölkereste a Kender- és Jutagyárat. A vállalat helyzetéről Németh Lászlóné, a pártbizottság tit­kára és Huszák Vilmos vezér- igazgató tájékoztatta a vendé­geket, akiket ezt követően 'Végigkalauzoltak az éppen egy esztendeje fölavatott szövő­üzemben. Itt korszerű gépsor évente mintegy 12 millió négyzetméter műanyag-alap­anyagot készít a népszerű és keresett faltól-falig szőnyegek­hez. Megtekintették a ven­dégek a gyár rekonstrukció alatt álló üzemrészét is. Ká­dár János a látogatás végén kötetlen eszmecserét folyta­tott a gyár vezetőivel és mun­kásgárdájának képviselőivel. A látogatás során a Medi­cor Művek „Lenin” Szecalis- ta Brigádjának és a Kender­és Jutagyár jubileumi okle­véllel kitüntetett „Alkotmány” brigádjának naplójába Kádár János üdvözlő sorokat jegy­zett be. A Központi Bizottság első titkára mindkét helyen átad­ta a Központi Bizottság üd­vözletét. Elismerését fejezte ki a termelőmunkában elért eredményeikért és további sok sikert kívánt a gyári kollektí­vák terveinek teljesítéséhez, a Központi Bizottság legutób­bi ülésén is megfogalmazott lelkesítő feladatok megoldásá­hoz. (MTI) Távirat Kemerovóba és Besztercebányára ' Az egész világ dolgozóinak ünnepe, május 1. alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizott­sága táviratban köszöntötte testvérmegyénk, Kemerovo és Besztercebánya pártbizottságait. A táviratok szövege így hangzik: „L. A. GORSKOV elvtársnak, | az SZKP Kemerovo területi Bizottsága I első titkárának, I Kemerovo I Kedves elvtársak! Május elseje, a nemzetközi munkásosztály nagy ünne­pe alkalmából Nógrád megye kommunistái, valamennyi dol­gozója nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük önök­nek, s a testvéri Kemerovo terület dolgozóinak. Szívből kívánunk újabb nagy sikereket a XXV. kong­resszus határozatai végrehajtásához, a kommunista társada­lom építésében, a világbéke fenntartására irányuló erőfeszí­téseikhez. Közös munkánk nyomán erősödjön tovább pártjaink, né­peink, testvérmegyéink barátsága, elvtársi együttműködése. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága nevében GÉCZI JÁNOS, megyei első titkár.” ★ ~ '„DR. VLADIMIR PIROSIK elvtársnak, a Szlovák Kommunista Párt Közép-szlovákiai kerületi Bizottság vezető titkárának, Besztercebánya. Kedves elvtársak! A világ dolgozóinak nagy ünnepe, május elseje alkalmá­ból fogadják Nógrád megye kommunistái, valamennyi dol­gozója forró testvéri üdvözletét. Szívből1 kívánjuk, hogy a testvéri közép-szlovákiai ke­rület kommunistái, dolgozói érjenek el újabb sikereket pártjuk XV. kongresszusa határozatainak megvalósításában, a fejlett szocialista társadalom építésében. Éljen és erősödjön népeink, testvérmegyéink igaz ba­rátsága, sokoldalú együttműködése. Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága nevében GÉCZI JANOS, megyei első titkár.” IWaiusi köszöntő T (Folytatás az 1. oldalról.) A fejlett szocialista társadalom közös mun­kánk eredményeként, tervszerűen épül ha­zánkban. A közhangulat jó, népünk egysége­sen támogatja a Magyar Szocialista Munkás­párt politikáját. Természetesen vannak ki- sebb-nagyobb gondjaink, de az elmúlt évti­zedek megtanítottak az igazságra, hogy az új társadalom építésének útját előttünk sen­ki sem aszfaltozta ki és ezt a munkát senki sem végzi el helyettünk Öröm és megnyugvás azonban, hogy min­dig bizton számíthatunk barátainkra, a szo­cialista országok közösségére, elsősorban a Szovjetunió testvéri támogatására, tapaszta­lataira. Életünk számos területén érezzük a tettekben testet öltő nemzetközi munkásösz- szefogás kölcsönös erejét és hasznát. Eredményeinkre joggal lehetünk büszkék, de elégedettségre mégsincs okunk. Az igaz, hogy az utóbbi években jelenté­keny eredményeket értünk el gazdasági éle­tünk, társadalmi demokratizmusunk, életszín­vonalunk fejlesztésében, ám a szocialista - embernek elsősorban mindig a még megol­dásra váró tennivalókat kell szem előtt tarta­nia. Ilyenek pedig bőven vannak. Talán a munka ünnepén sem ünneprontás, ha kimondom: munkánk hatékonysága nem attól javul majd tovább, hogy egyre gyakrab­ban emlegetjük ezt a halaszthatatlan kötele­zettséget, hanem attól, ha mindenki a saját munkahelyén megkeresi és meg is találja a cselekvés lehetőségét. Hazánkban ma már nem a barikádokon dől el, hogy ki az igazi szocialista ember, hogy ki a forradalmi hagyományok folyta­tója, hanem a közéletben, a munkahelyen, a gépeknél és a földeken. Jó érzéssel vehetjük tudomásul, hogy hol­napi és távlati feladatainkat egyaránt közös akarat alakítja és együttes cselekvés váltja valóra. Társadalmunk a demokratizmust a jogok és kötelességek összhangjára építi. Mindenki­nek széles körű lehetősége nyílik véleményt mondani közös feladataink kialakításakor, de ugyanilyen súlyú kötelessége, hogy azok vég­rehajtásában is felelősséggel részt vegyen. Biztos vagyok abban, hogy az üzemi és a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése ha­ladásunk egyik fontos motorja, a munkásha­talom ezerarcú megtestesülése munkánk alapján tartalmasán halad előre. Kedves elvtársakl Szabadságunk 33 éve alatt többször is meg­győződhettünk róla, hogy a mártír költő ál­tal megálmodott béke nem is olyan „köny- nyűléptű” béke. Naponta meg kell küzde- nünk érte. Ez minden becsületes ember el­sőrendű vágya, kötelessége, s egyben a munka és az élet záloga. A Szovjetunió és a szocialista országok kö­vetkezetes békepolitikája, a béke védelméért harcoló népek összefogása képes megálljt parancsolni az imperializmus háborús mes­terkedéseinek, de a bonyolult világhelyzet is bizonyítja, hogy mindig számolnunk kell újabb és újabb próbálkozásaival. A magyar nép, a proletár internacionaliz­mus és a békevágy nemes eszméitől vezetve, mindig szolidáris volt és lesz a szabadsá­gukért, nemzeti önrendelkezési jogukért küz­dő népekkel, támogatja osztálytestvéreinek igaz ügyért vívott küzdelmét Cselekvőén vállalunk részt a békét, a le­szerelést, a neutroníegyver betiltását, a dol­gozó emberek élet- és munkakörülményeinek állandó javítását zászlajára tűző világméretű összefogásban, amely melett a közelmúltban hitet tett a Szakszervezeti Világszövetség IX. kongresszusa is. Kedves barátaink! A bensőséges ünnep után ismét a dolgos hétköznapok sorakoznak, amelyek újabb és az eddigieknél nagyobb feladatokat hoznak számunkra. De éppen ezek a hétköznapok ígérik azt, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága által meghatáro­zott célok végrehajtásával egy esztendő múl­va újra eredményekben gazdag május else­jét köszönthetünk. E gondolatok jegyében kívánok mindannyi- uknak jó egészséget, boldogságot kisebb és nagyobb családjuk körében, s ami teljessé teszi életünket: sikeres, eredményes munkát! (MTI) A hét 3 kérdése A Varsói Szerződés egyik új szerve, a külügyminiszteri bi­zottság, amely rendszeresen és felváltva ülésezik a tagor­szágok fővárosaiban, most Szó­fiában találkozott a hét kül­ügyminiszter. Az ülés jelentő­ségét az is megadta, hogy köz­vetlen követte Vance ameri­kai külügyminiszter moszkvai tárgyalásait. Milyen határoza­tok születtek az ülésen? —ez a hét első kérdése. Helsinkiben a szocialista­szociáldemokrata pártok is­mert nemzetközi szervezete, a Szocialista Intemacionálé kongresszust tartott, amelyre meghívták a Szovjetunió Kom­munista Pártjának képviselő­jét is. Milyen lehetőségek van­nak kommunisták és szocia­listák együttműködésére a le­szerelés terén? — sokan kér­dezik ma ezt a világban. A Közel-Kelettel kapcsolatos diplomáciai mozgás szolgáltat­ja a hét harmadik kérdését, miután Dajan Washingtonban, Husszein király Jugoszláviá­ban tárgyalt. Libanonban pe­dig új kormány alakult. Sike­rülhet-e az amerikai elnök­nek engedményekre bírni Iz­raelt Begin látogatása során? Milyen határozatok szü­lettek a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsá­gának ülésén? A nemzetközi enyhülés el­mélyítéséért, szélesítéséért to­vábbi erőfeszítéseket tesznek a Varsói Szerződés országai — ez volt a hét külügyminiszter szófiai tanácskozásáról kiadott közlemény első mondanivaló­ja. A leszerelés kérdései ke­rültek a napirend élére. Kü­szöbönén ugyanis az ENSZ- közgyűlésnek a leszereléssel foglalkozó rendkívüli üléssza­ka. Ennek közös előkészítése volt a szófiai ülés egyik fon­tos teendője. Kijelentették a külügyminiszterek, hogy az ENSZ-közgyűlésnek fórumnak kell lennie a fegyverkezési verseny megfékezésével kap­csolatos kérdések széles körű vitája számára. Határozott előrelépést várnak a Varsói Szerződés országai a gyakor­lati intézkedések területén. A hét ország konstruktív mó­don fog hozzájárulni a rend­kívüli ülésszak munkájához, kedvező és konkrét eredmé­nyeket kíván elérni. A szófiai külügyminiszteri bizottsági ülésen szó volt az európai biztonságról. Aláhúz­ták a részvevők annak fontos­ságát, hogy napjainkban kü­lönösen az államok belügyei- be való imperialista beavatko­zás ellen kell harcolni, a fegy­verkezési verseny fokozása el­len kell erőfeszítéseket tenni, s egyáltalán: az európai földré­szen kialakult katonai szem­benállás kiéleződését nem sza­bad megengedni. A bizalom erősítését Európában elősegítő konkrét és hatékony lépések mielőbbi megtételéért is sík- raszálltak a külügyminiszteri bizottság tagjai. Végül a közelmúltban le­zajlott belgrádi találkozót is értékelték a külügyminiszte­rek, megállapítva, hogy annak legfőbb eredménye az volt, ami a folyamat továbbvitelére vonatkozó általános szándék­ban jelentkezett. Tehát Hel­sinki után jött Belgrád, Belg- rádban megállapodtak a mad­ridi 1980-as értekezlet össze­hívásában, s így folytatódik az európai biztonság és együtt­működés lehetőségeinek kere­sése. Milyen lehetőség van kommunisták és szocialis­ták, szociáldemokraták együttműködésére a lesze­relés terén? A Szocialista Intemacionálé túl hosszú időn át volt a szovjetellenesség és a kommu- nistaellenesség valóságos fel­legvára, semmi nthogy egy csa­pásra megváltozott volna és a kommunistákkal való együtt­működés új központjává vál­hatnék. Viszont éppen ezért is figyelemre méltó, hogy a Szocialista Intemacionálé hel­sinki rendkívüli kongresszusá­ra meghívták az SZKP-t, s annak képviseletében Borisz Ponomarjovot, a Központi Bi­zottság titkárát. 1951-ben, a hidegháború legfagyosabb idő­szakában alakult a Szocialis­ta Intemacionálé, azóta soha sem volt bárminő kapcsolat e szervezet és a kommunista pártok között... Valószínű, zés egyrészt a vendéglátó Finnország szociáldemokratái­tól, illetve a Szocialista Inter- nacionálé elnökétől, a nyugat­német Willy Brandtól indult ki. Ponomarjov figyelmeztette a kongresszus részvevőit: a Szovjetunió meg van győződ­ve arról, hogy ha a legrövi­debb időn belül nem történ­nek intézkedések a fegyver­kezési hajsza megfékezésére, akkor a mulasztásért drágán kell megfizetni. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára felhasználta az alkalmat arra, hogy megcáfolja a nyugaton terjesztett állításokat, amelyek szerint a szovjet fegyveres erők túlságosan nagy iétszá- múak, túlságosan sok fegy­verrel vannak felszerelve. Ez­zel szemben Ponomarjov fel­sorolta a szovjet leszerelési javaslatokat. Olyan jelentős szociáldemokrata személyiség, mint Palme, volt svéd minisz­terelnök, a Szocialista Inter- nacionálé elnökhelyettese ki­jelentette, hogy a szovjet ja­vaslatok tanulmányozást ér­demelnek, a közös, szociálde­mokrata-kommunista leszere­lési lépések gondolata pedig támogatásra találhat. Palme szerint a kongresszuson el­hangzott kétkedő vélemények — mert ilyenek is voltak! — nem tükrözték a szociálde­mokraták többségének állás­pontját. Nagy feltűnést keltett, hogy Panomarjov, az SZKP Köz­ponti Bizottsága nevében meg­hívta moszkvai látogatásra a Szocialista Intemacionálé kül­döttségét. A Pravda pedig a Szocialista Intemacionálé hel­sinki kongresszusát elemző cikkében rámutatott arra, mekkora lehetőségek rejlenek a szociáldemokraták és a kom­munisták békekezdeményezé­seinek egyesítésében. Sikerülhet-e az ameri­kai elnöknek engedmé­nyekre bírnia Izraelt? A nyugati sajtó, mindenek­előtt az amerikai lapok közlé­seiből olyan kép alakul ki, mintha Carter elnök a május 1-én Washingtonba érkező Begin izraeli miniszterelnöke kel most már végleg tisztáz­ni kívánná, mikor és hogyan és mennyire vonulnak vissza az izraeli erőle, milyen enged­ményekre hajlandó a jeru- zsálemi kormány? Dajan külügyminiszter a héten már erről tárgyalt A jelek jízé- rint hajthatatlannak bizo­nyult, emiatt a Vance—Da­jan alkudozás során megálla­podásra nem került sor. Á véleményeltérések tisztázása a Carter—Begin találkozóra maradt. Az amerikai elnöknek szüle, sége van arra, hogy az izra­eli kormányfő visszakozzék és a közel-keleti rendezés felé vezető hosszú úton az első lé­pések megtételébe beleegyez­zék, hiszen különben nem le­het elhitetni a világgal és az amerikai szenátussal, hogy közeli volna a közel-keleti bé- | ke, ami nélkül viszont — nem lehet megszavaztatni a közel-keleti fegyverszállítá­sok dolgát a kongresszussal! Akármilyen furcsán hangzik is, Carter éppen azért akar nagyszabású fegyver- (min­denekelőtt repülőgép-) szállí­tásokat elkezdeni, mind Izra­elnek, mind Egyiptomnak és Szaúd-Arábiának, mert azt mondja, hogy most már azo­kat a fegyvereket nem egy­más ellen fogják izraeliek és egyiptomiak felhasználni... Carter a hét végén beter­jesztette „csomagtervét” a szenátusban. Azért „csomag”, mert egyszerre kell elvetni, vagy elfogadni: ha a szenáto­rok nem szavazzák meg az Egyiptomnak és Szaúd-Arábiá­nak szánt repülőgépek eladá­sát, akkor Izrael sem kaphat­ja meg az ígért 200 legmo­dernebb harci repülőgépet. Dajan tiltakozott a „csomag” ellen, az amerikai szenátus „Izrael-lobbyja” úgyszintén. Rövidesen eldől, hogy az el­nök keresztül tudja-e vinni akaratát a szenátusban és a szövetséges Izrael vezetőinél. Jellemző módon Carter a hét végén a Fehér Ház kert­jében egy libanoni cédrusfát ültetett el —, a libanoni kor­mány ajándékát. A ceremónia során elmondott beszédében méltatta a libanoni nép vér­áldozatát, s ha nem is emlí­tette Izraelt, utalása érthető figyelmeztetés volt — Begin címére. nál hatalmas dekorációt helyeztek el V v V Pálfy József

Next

/
Thumbnails
Contents