Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
Modern otthonokhoz — korszerű fűtés Eredményesen teljesítették idei első negyedéves tervüket a FUTÖBER nagybátonyi gyáregységének dolgozói. Az üzemek, lakások fűtéséhez, szellőztetéséhez szükséges berendezések gyártásában vállalt kötelezettségeiket jelentősen túlteljesítették. így az- év elején vállalt 103,1 millió forintos tervüket márciusban újabb egymillióval megtoldották, sőt a felemelt termelési értéket mintegy hárommillió forinttal túlteljesítették A gyáregység második negyedévre jutó termelési értékterve 110 millió forint. Ebben az időszakban várhatóan új típusú fűtőkonvektorokat is készítenek, mely termékükből a következő negyedévekben — év végéig — 5000 darabot küldenek piacra hat és fél millió forint értékben. Képünkön Galgóczi Gyuláné és Brunner Tamásné, a lakásokba kerülő fűtőtestek alkatrészeit alakítja A radiátorokon, konvektorokon túl különböző kazánok gyártásával is foglalkoznak Nagybátonyban. Április első felében elkészültek új termékeik is, közöttük a tetőtérben elhelyezhető gázkazánok első darabjai, melyek várhatóan a Budapesti Nemzetközi Vásáron elnyerik az érdeklődők tetszését. A FÜTÖBER gyáregysége gyártmányfejlesztésével jelentősen hozzájárul a lakásépítési program sikeres végrehajtásához, a kulturált, modern otthonok kialakításához | ' (Kulcsár József képbeszámolója) Rétek é<» legelők Gondos munkával takarmányt termeszteni A mezőgazdasági nagyüzemek előtt álló feladatok közül fontos az idén az állatállomány számára biztosítani a megfelelő mennyiségű és minőségű szálas takarmányt. Ez szoros összefüggésben van a tejtermeléssel. A megyében jelenleg 37 ezer hektár szénatermő területtel számolnak. Ennek zöme a nagyüzemek tulajdonában van. Ha e gyepterületen jól gazdálkodnak, akkor jelentős mennyiségben takaríthatnak be jó minőségű szálas takarmányt, amellyel fedezhetik a tömegtakarmányszükséglet zömét, a gondos legeltetés mellett. Ennek ismeretében végezték már eddig is a szükséges tennivalókat a termelő- szövetkezetekben. A terület nagyobb részét műtrágyázták, jól kihasználva az állam nyújtotta segítséget, amit például a hatóanyagok megvásárlásához biztosított. A tsz-ek a műtrágyát ötvenszázalékos kedvezménnyel tud ták beszerezni. A számítások szerint eddig hatszáz vagon hatóanyagot szórtak ki a gyepterületekre. A munkában elsősorban a nagyobb állattenyésztéssel rendelkezők tűntek ki. Ezek között szerepel a romhányi közös gazdaság, ahol harminckét vagon műtrágyát használtak fel. A pásztói termelő- szövetkezetben még ennél is többet, mert harminchét vagon hatóanyagot szórtak a rétekre és legelőkre, Érsek- vadkerten harminc vagonnal. Jól gazdálkodtak a szálas ta karmány érdekében Mátra- mindszenten és Nagybárkány- ban. A hasznát a betakarítás idején látják. A gondos gazdaságokban már elvégezték a gyepek egyéb karbantartását is. Letakarították róla a gazt, a bokrokat kivágták és a legutóbbi csapadékos idő után növekedésnek indult a fű. A gyepgazdálkodás egyik fő követelménye, hogy eljussanak, a 60—70 kilogramm hatóanyag kiszórásáig. Ebben az esetben számolhatnak a gazdaságok azzal, hogy hektáronként megterem a 25—30 mázsa széna. Az idén a gyepgazdálkodásban a járások közötti versenyben a salgótarjáni járás bizonyult a leggondosabbnak. A műtrágyázást 6700 hektáron végezték el. A balassagyarmati járásban 4500 hektáron. Nagyon lemaradtak a pásztói járásban a munkával. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának legutóbbi értékelése szerint mindössze 1700 hektáron végezték el a legelők karbantartását és műtrágyázását. Akkor csak hallottak róla Úttörők az élen . Háromezer belgyógyász Alig harminc éve, hogy az ulánbátori mongol állami egyetem orvosi karán létrehozták a belgyógyászati tanszéket. Első előadói a ma is itt tanító B. Ragcsg, a Mongol Tudományos Akadémia levelező tagja, a tanszék vezetője, B. Cerenlham kandidátus és G. Cer mdulam nagyban hozzájárultak a mongol belgyógyászat fejlesztéséhez. Ma a tanszék népes professzorgárdája nagyszabású tudományos kutatómunkát és sokoldalú gyakorlati tevékenységet folytat. A tanszéken eddig több mint háromezer belgyógyász, 15 kandidátus és 17 klinikai főorvos tanult. Ezenkívül általános orvosokat képeznek tovább olyan szűk szakterületekre, mint a kardiológia, röntgenológia, fizikoterápia, dietológia vagy hematológia. A tanszék évehte 60 belgyógyász részére szervez továbbképző tanfolyamokat. Ügy kezdik a beszélgetést, hogy: hajdan, amikor még... S mondják, sorolják történéseiket és csak percek múltán- mikor kifogy mindegyikőjük szájából a visszaemlékezés szava, gondolkodnak el. Tényleg, olyan messze van már 1959? A hőskor, az úttörő- mivolt? Ezen töprengenek jó ideig — vélem» érthető alapossággal, hiszen nem a tegnap: tizennyolc év eseményei kavaroghatnak sorba nem rendezetten mindegyikük agyában. A vállalati munkaverseny- felelős szólal meg legelőbb. (Valaha négy éven keresztül tagja volt a brigádnak. De amikor egyre-másra kezdte szó érni a „ház elejét”, hogy azért lesz mindig aranykoszorús a Lenin- brigád, mert a versenyfelelős ..módosítja eredménytelenségüket” — fogta magát és főnöki tiltó szó ellenére is kilépett a brigádból. Bár az igazat megvallva, azóta sem egyszerű kívülállóként nézi tevékenységüket. De a különböző helyekről jött szálka szúrása azóta is benne van). Mondja: — 1959-ben, amikor jószerivel hazánkban azt sem tudták, mi az a szocialista brigádmozgalom. nálunk, a jelenlegi Salgótarjáni Kohászati Üzemekben nyolc brigád vállalta az úttörő szerepet: bebizonyítani a mozgalom élet- képességét, jelentőségét. Közülük hét kollektíva fizikai munkát végzett, s csupán ők a Lenin nevét viselő brigád volt .,irodai”. — Irodai — kérdem Rubi Nándortól, a brigád ügyeivel jelenleg foglalkozóval, aki —, mert vezetőjük, az alapító tagok egyike. Székely Mihály hosszabb ideje beteg, maigára vállalt minden elintézendőt távollétéig. S tette mindezt annak ellenére, hogy munkaköre egyébként is nem egy. hanem legalább másfél embert igényelne. Hiszen termelési koordinátor, s ő tölti be a nem kevés vesződséggel járó vállalati fődiszpécseri beosztást is. Az irodaiságra végül is nem Rubi Nándor, hanem Jávori Béláné válaszolt egyértelmű, s kihangsúlyozott nemmel! — Eredményeink negyedét sem értük volna el. ha munkaidőnket csak a harmadik emeleti szobákban töltjük. Hiszen nekünk nem szabad elszakadni az élettől. Tudja, milyen feladatok megoldása hárul ránk? Csak sejtettem, így hát Jávoriné elmondta. Ök most tizenkilencen, a Lenin brigád, az SKÜ kereskedelmi főosztályához tartoznak. s feladatuk a huzalmű termelésének programozása és a gyártott áru értékesítése. — - Mindez egyszerűen hangzik — kockáztattam meg a kijelentést. Rubi Nándor — mondjuk ki, hogy nem hivatalosan, de mégis csak brigádvezetőhelyettes — rábólint a szavakra. De munkájuk tágabb terét is pillanatok alatt rög- zítteti jegyzetfüzetembe. Azzal kezdi: — Közülünk, a főosztályra kerülésünk előtt. jó néhá- nyan. onnan az életből, a termelés mindennapjaiból kerültek ide. Esztergályosok, gépmunkások, lakatosok voltak közöttünk, akik megfelelő szintű iskolák elvégzése után lettek azzá, amik most. Nem tudunk, egyáltalán: nem szabad elszakadnunk a termeléstől ! Szerencsére — én így fogalmazok — sohasem válhat belőlünk igazi irodista. Hallgat egy sort, s aztán magyarázza a miértet: — A huzalmű, tevékenységünk fő színtere, nem a legkisebb részleg a vállalatnál. S. ha nem tudjuk munkájuk nehézségeit, nem ismerjük gépeik állapotát, az alapanyag-ellátással kapcsolatos dolgokat: egyszóval a hétköznapok valamennyi apró rezzenését, szinte tönkretehetnénk eredményeiket. Jávoriné és Hortobágyi András, a munkaverseny-fe- lelős is rábólintanak a szavakra és még Gyuris Julianna is, aki két éve brigádtag. Aki —, mint később kitűnik — ..mintaalanya” is lehetne a Lenin brigádnak. Mert a vállalathoz kerülve végezte el a közgazdasági szakközépiskolát, s immár brigádtagként jelentkezett egyetemre. Az Egyházasger- géről bejáró huszonkét éves lány a gyártáselőkészítésen dolgozik egyébként — jelenleg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elsőéves hallgatója. ö mondja a brigádról: — Soha jobb kollektívában nem éltem még. Mi tizenkilencen olyannyira ismerjük egymást: gondjainkat, sikereinket. hogy jobban már nem is lehetne. És a jó munka is . . . Ami az idősebbek segítségének, önzetlen tapasztalatátadásnak következménye . . . Olyan eredményeket érünk el, hogy nem tudom, tehetjük-e még hibátlanabbá? Az ez utáni percek ismét a visszaemlékezésé. Az úttörők, akkor, az immár hőskornak számító 1959-es esztendőben tizennégyen voltak. Az eddigi évek során kilencszer érdemelték meg a szocialista brigádmozgalom aranykoszorúját és két alkalommal lettek a vállalat kiváló brigádja. Akik még „fentről” is rendszeresen újítanak, s olyan jelentős szervezési intézkedésekre tettek a múlt évben is javaslatot, amelyek további teret biztosítanak a vállalati eredmények növeléséhez. — Sajnos, — mondja vala- melyikőjük — az alapító tagok közül már mindössze hárman vannak közöttünk. A már említett Székely Mihály, a brigád vezetője, aztán Takács Dánielné és Kovács Zoltán. — De tizennyolc év múlva — révedezik el Rubi Nándor — mi sem számítunk már fiatalnak. Csak tudja, a célunk addig is: nyitott szemmel. nyitott füllel járni. S mindent megtenni azért, amire a köznek szüksége van. — Nem nagy szavak ezek — kérdem, nem sértésként. , Az általam várt hallgatás helyett pillanatnyi szünetet sem tartva hangzik el- szinte egyszerre, mindhármójuk szájából: — Nem! Ülünk még hosszan. Ott a munkaverseny-irodán Jávo- rinével, Gyuris Juliannával és Rubi Nándorral. Mondják, említik, cselekedeteiket, scsata elváláskor jut eszébe az embernek : esetenként mily szűkre szabottak is az újság hasábjai? Karácsony György Fiatalodó ölvözelgyár Letörlik a pókhálót Pókháló lepte már be a negyven évvel korábbi emléket — gondolhatnánk. De nem mindig volna igaz. A salgótarjáni ötvözetgyár múltja idestova négy évtizeddel ezelőttre nyúlik. S bár a patinás üzem ma fontos terméket állít elő, a gyártási módban, a munka- körülményekben a harmincas évek színvonala kísért. Ám úgy tűnik, nem sokáig. A gyár vezetői egyszerre több nagy fába is belevágták a fejszéjüket: korszerűsítik az anyagszállítást, megvalósítják a géppel való törést, és új öltözővel váltják föld a mostani ósdit, túlterheltet... Húszmilliót lefaragtak — A legfontosabb .munkánk • hallottuk Szikora József beruházási osztályvezetőtől — az alapanyag szállításának korszerűsítése. Három éve még csilléket toltak, lapátoltak az udvarunkon. Természetesen egyre csappant a munkaerő, s új vállalkozókat gyertyával se találtunk... Divatos kifejezéssel: parancsoló szükség volt a mielőbbi gépesítésre. Csakhogy a tizenötmilliós fejlesztési alapból — ami évenként összejön — nem lehet a világot megváltani. így hát a gyáriak tervet dolgoztak ki, amivel megpályáztak egy hitelt a belső anyagmozgatás korszerűsítésére. A terv szerint nemcsak az anvag adagolása, hanem a csapolás is teljesen gépesített lenne. Ehhez egy öntődarus csarnok kéne, ami a meglevő szélesítésével alakítható ki. A pályázatot idén januárban bírálta el az anyagmozgatási és csomagolási intézet. Mivel a bővítés építőmunkát igényel, a jelenlegi rendelkezések értelmében nem fogadhatták el, további tökéletesítésre visszaadták a tervet. A gyáriak tovább foglalkoznak vele, csökkentik benne az építési hányadot. Eddig már annyit elérte, hogy az eredeti 92 milliós költségből' — különféle módosításokkal — húszmilliót lefaragtak. A pályázatot az év végén újra beadják, mert a gépi anyagmozgatás a gyárnak nagyon fontos — lenne... Kalapács helyett törőpoták — Emelni akarjuk a késztermékek feldolgozottsági fokát — mondta Szikora József. — Megrendelőink, a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Dunai Vasmű és a Csepeli Vas- és Fémművek ugyanis szintén a műszaki színvonal emelésére törekszenek, s a modern gyártási eljárások megkövetelik, hogy tört és szemcse szerint osztályozott állapotban adagolják az ötvözőanyagokat. Az igényekhez természetesen mielőbb alkalmazkodni kívántak a tarjániak. Evégett a gyár telepén, Gyula-rakodón létesítettek egy olyan törőüzemet, amely töri és osztályozza a ferroszilíciumot. Az építés tavaly, az év elején kezdődött: egy vas váz szerkezetű, modern csarnokot emeltek. — Eddig az épület készült el — hallottuk a további információt —, most a gépek telepítése, alapozása folyik. Törőgépek, szállítószalagok, vibrátorok kerülnek a csarnokba, sőt egy porszűrőt is elhelyezünk. Június 30-ig érkeznek meg a masinák, a következő hónap vége felé indul az üzem... Megtudtuk: a beruházás 8 millió 700 ezer forintot emésztett fel. De megérte, mert az anyagot eddig emberek törték, kézi kalapáccsal, ami balesetés szilikózisveszélyes volt. Huszonnégyen dolgoztak vele, ezután meg tíz ember végzi a készárukikészítést, s a termék értéke lényegesen növekszik. Fekete, tehér — igen... — Nyugodtan leírhatja — legyintett Szikora József —, a mostani öltözőnk kétszeresen túlterhelt. De ez se tart sokáig. Tavaly az első negyedévben ugyanis nekiláttak az új ötszáz fős öltöző-fürdő építésének. A nyolcmilliós beruházás terveit a Nógrádi Szénbányák mérnökei készítették. A háromszintes épület szerkezetét ma már teljesen összeállították. Ha belső munkákkal is meglesznek, fekete-fehér öltöző, fürdő, orvosi rendelő, büfé és műszaki könyvtár áll a gyáriak rendelkezésére. Jelenleg nyolc munkás dolgozik az építésben, de társadalmi munkával időnként többen is siettetik a befejezést. Az épületet idén augusztus húszadikán adják át. Ez a határidő — az eddigi tapasztalatokból és a mostani készenléti fokból ítélve — tarthatónak látszik. Molnár Pál | | NÓGRAD — 1978. április 28., péntek 3
