Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

Vízi utak Európában (3.) Égessen Záhonyig Magyarországon a modem folyami hajózás több mint 150 éve kezdődött. Bernhard Antal 1817. március 21-én in­dította útjára a „CAROLINA” nevű első gőzhajóját a Dunán. A CAROLINA az akkori leg­modernebb technikát képvi­selte: csőkazánnal és szabá­lyozható lapátkerékkel műkö­dött. 1894-ben alapították a Magyar Folyam- és Tengerha­józási RT-t (MFTR), amely az első világháború előtti nagy ipari fellendülés nyomán gyor­san fejlődött. A két világhá­ború azonban súlyos károkat okozott a magyar hajózásnak is. Közös szovjet—magyar vállalkozással 1946-ban in­dulhatott meg újra a forgalom a Dunán. 1955-ben a szovjet fél ki­válása után alakult meg a MAHART, amely az utóbbi években a hagyományos uszályszállításról fokozatosan éttér a legkorszerűbb tolóha­jók és önjárók működtetésére. A MAHART évi folyami áru­forgalma mintegy kétmillió tonna: darabárukat, fát, mű­trágyát, vasércet, bauxitot, olajat és más termékeket szál­lít. Ez a vállalkozás indította az első menetrendszerű szár­nyashajókat a Dunán — Bu­dapest és Bécs között. Jelen­tős a személyforgalom Buda­pest és Esztergom között, sőt a fővárostól délre, a soroksá­ri Duna-ágon is. (A minap in­dították meg a főváros és Dunaújváros között rendszeres szárnyashajójáratokat.) Összeurópai hon ferenciát Kovács István, a MAHART vezérigazgatója nagy jelentő­ségűnek tartja az európai ví- ziút-hálózat kiépítésével kap­csolatos terveket. Magyar szempontból különösen fontos a Rajna—Majna—Duna-csa- torna üzembe állítása. — Az ezzel összefüggő jogi kérdések tisztázására mielőbb összeurópai konferenciát kel­lene tartani az érdekelt or­szágok részvételével — mond­ja a MAHART vezérigazga­tója. — Ennek a konferenciá­nak feladata lesz a többi kö­zött az egységes hajózási sza­bályok, a „vízi KRESZ” kidol­gozása. Jelenleg ugyanis a különböző országokban más és más vízi közlekedési sza­bályok érvényesek. Egységes képesítési előírásokat is létre kell hoznunk a hajózó sze­mélyzetre nézve. Jelenleg mások az előírások például a Dunán és mások a Rajnán ha­józok számára. De egyezmé­nyeket kell létrehoznunk a kikötők, javítóüzemek kölcsö­nös használatáról, az üzem­anyag- ' és tartalékalkatrész­Konténerek kirakása a csepeli kikötőben. bázisokról is. Későbbi, de fel- teljes szabályozásával a i. r j 1 1 ________J2 ---1 ~ 4- 1 A-rwmrf 7áVinmní T i­tétlenül elvégezendő feladat az európai belvízi közlekedés hajóinak szabványosítása. Je­lenleg ugyanis az eltérő szab­ványok akadályozzák egymás járműveinek (a toló- és von­tatóhajóknak stb.) kölcsönös használatát. El kell érnünk, — mint a vasútnál —, hogy valamennyi érdekelt ország hajóparkját minden személy­zet kezelni tudja. Ez nagyban megkönnyítené a nemzetközi hajóforgalmat. Belső vízi utóink — A magyar belvízi hajó­zás milyen új vízi utakra számíthat? — A csongrádi IV. tiszai víz­lépcső megépülésével és a folyó sza lényegében Záhonyig lesz hajózható. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, milyen nagy jelentősége lesz ennek a vízi útnak a magyar népgazdaság számára. További tervek: az ezred­fordulóra előreláthatólag el­készül a Duna—Tisza-csatorna, s tervek vannak a jugoszlá- vokkal közösen a Dráva ha­józhatóvá tételére is. A vezérigazgató befejezésül hangsúlyozza: — Az új csatornák kétség­telenül növelni fogják Euró­pa jólétét. Közös érdek tehát e hálózat mielőbbi kiépítése. Gáti István ( Vége) Gyógysserészhíil népművelő A lelkesedés nem „hiánycikk" „A múlt évet a személycse­rék sora jellemezte a közmű­velődésben. A könyvtárban ugyan a kölcsönzéssel nem volt problémánk — egy tiszte­letdíjas látja el évek óta — de ennél már többet szeret­tünk volna, hogy a közműve­lődésben valamit előre lép­jünk. Fél évig szerződéssel egy érettségizett fiatal volt a klubkönyvtárosunk, de úgy lát­tuk, nincs igazán »-közművelő­dési vénája«, nem szerette igazán a feladatkörét. Pár hó­napig másodállásban egy pe­dagógus vette át, de az a perspektíva, hogy ősztől már nem tudja vállalni. Akit most kinevezéssel felvettünk —- ez kényszerűség részünkről, mert tartósan itt maradó embert másképpen nem tudunk »kap­ni«: Tolmácsiné Mikó Edit; ezen a területen szeretne to­vábbtanulni, férjével együtt szolgálati lakást kaptak — úgyhogy azt hisszük, ő ma­rad. ..” —■ mondta Bukta Já- nosné vb-titkár Jobbágyiban, amikor a nehéz kérdésről, a közművelődés pillanatnyi állá­sáról faggattam. Elmondta még. miből kö-' vetkeztetett arra, hogy a fiatal­asszony alkalmas lesz erre a pályára: már az első időben igyekezett felmérni a tenni­valókat, a könyvtár szépítésé­re, környékének rendbehozásá­ra társadalmi munkára akarja felkérni a fiatalokat. Megpró­bál együttműködni a polgári védelem központi anyagrak­tár és javító üzem klubjával és az iskolával egyaránt közös rendezvények ügyében — hi­szen a tanácsi intézmény, a klubkönyvtár csak kisebb mé­retű programok lebonyolításá­ra alkalmas. Edittel pár nappal később találkoztam. Ha nem mondják, hogy ő az, a diáklányos külső mögött nehezen fedeztem vol­na fel a huszonéves klub­könyvtárost. .. — Hat éve érettségiztem Budapesten. Először biológia— testnevelés szakra jelentkez­tem, majd a kudarc után gyógyszertárban helyezkedtem, el, ahol asszisztens lettem. Ez elvett egy kis időt, pedig iga­zán sosem akartam gyógysze­rész lenni. Amikor a férjem­mel ide költöztünk, néhány hónap múlva tudtam meg, hogy függetlenített közművelő­dési állást hirdet a tanács. Most lehet, hogy azt hiszi, azért mondom, mert ezt szok­ták mondani, de igaz: öröm­mel vállaltam el a munkát. — A tősgyökeres pesti lány nem fél a vidéki élettől? — Bár valóbap pesti va­gyok, a falusi viszonyokat azért ismerem. Férjem Nóg- rád megyei születésű, kishar- tyáni. És nem félek — egy­részt nincs is olyan messzi Budapest, másrészt itt is lehet értelmesen, jól élni. Rajtam is múlik. — Az eltelt rövid idő alatt milyen véleményed alakult ki a munkakörödről, milyen fel­adatokat látsz? — Megpróbáltam alaposan körülnézni, mérlegelni az adottságokat. Ha csak a szá­mokat nézzük, hamar elkese­redhetnék: jelenleg 190 körül van az olvasói létszám, a két­ezer fölötti lakosságból. Igaz, a klubban és a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepén is van könyvtár, de nem olyan sok az olvasó egyikben sem (és részben vidékiek), hogy ez lenne a magyarázat, mentség. A könyvbarátok többsége (70 százaléka) iskolás korú — és éppen ez az állományunk, az ifjúsági irodalom a leggyen­gébb. A járási könyvtárban se­gítséget ígértek, hogy a be­szerzéskor ezen — változtat­hassunk. A terveim? Éppen mostanában készítem a mun­katervet: szerepel benne a könyvtár belső csinosítása (lécboritású falat szeretnénk), a környékének rendbehozása a KISZ-fiatalok segítségével. A ruhagyári telephelyet és az is­kolát nem lehet kihagyni a közművelődési tervek össze­állításakor. A szabás-varrás tanfolyamhoz az iskolában szeretnénk helyet kapni, az üzemből oktatót és egy másik csoportnak, a bábszakkörnek textilhulladékot. A községben élő TIT-előadókat felkérni, az üzemi, szövetkezeti művelődé­si bizottsággal egyeztetni az elképzeléseinket — mindez a közeljövő feladata. Most a leg­égetőbb : a katalógus rendbe­hozása a könyvtárban, gyer­meksarok . létrehozása — játé­kokkal, dekorációval. Van egv színestelevíziónk; kisebb programokra, ankétra még megfelel a könyvtár klubszo­bája. Egészen belelendülünk a be­szélgetésbe — igényekről, ol­vasási szokásokról, érdeklődés­ről. Elgondolkodom: vajon si­kerül-e, megvalósul-e a köz­ségi tanács és Edit közös vá­gya, hogy képzett népművelő legyen ebből a lelkes fiatal- asszonyból, a volt gyógyszerész­asszisztensből? Idén már ké­sőn jelentkezett, de talán jö­vőre. Akkorra már növekszik a gyakorlat is! G. K. M. Úttörők megyei kulturális bemutatója Szécsényben A megyei úttörőelnökség s napokban Szécsényben ren­dezte meg tánc- és gyermek­játék-kategóriában az úttö­rők megyei kulturális bemu­tatóját. A találkozón a járási és városi bemutatókon legsi­keresebben szereplő csoportok vettek részt. A zsűri a dorogházi pajtá­sok pusztafalusi leánytámcát arany oklevéllel jutalmazta. dagógiai érzékkel felkészített nyai vannak a salgótarjáni palóc lakodalmast ebben a csoport benyomását keltették Bartók Béla úti Általános Is- feldolgozásban nem volt sze­rencsés gyermekcsoporttal be­tanítani. Az előadáson érző­dött, hogy a felnőttruhába bújtatott gyermekek nem tud­a diósjenői pajtások. Igényes kólában a gyermektáncnak, színpadi megjelenítést, pon- Géczi Tibomé újjászervezett tos koreográfiát. könnyed fiatal csoportja két bemuta- előadásmódot láthatott a tóra is vállalkozott. Kedves, mintegy háromszáz fős kö- hangulatos, jól szerkesztett nak a térriával mit kezdeni, zönség. Kár, hogy a csoport előadásukért mindenképp di- Az összeállítás szerkesztésébe egy része a koreográfiára cséretet érdemelnek. A Iá­koncentrált, így megfeledkez- nyok szép, tiszta éneklése tek a felszabadult, igazi já- mellett a fiúk éneke egy ki- tékról. A zsűri Végh József- csit színtelenül hatott. A nóg­ök képviselik megyénket az né csoportjának bronz okle- rádmegyeri pajtások a so­országos bemutatón. Tóth Zoltán csoportján érződött, hogy a lányok szeretik a tán­cot és szeretnek táncolni. Kulturált mozgás, jó ritmus­érzék. szép, tiszta éneklés jellemezte a pontos koreográ­fiával előadott műsorukat. Áz erdőkürti pajtások a ci- célla-gyermek játék előadásá­velet ítélt. A szabad időt mogyi leánytáncot mutatták hasznosan és öntevékenyen be. Gordos Mária csoportja is el lehet tölteni a napközi- most került először >,mély ben. Ezt bizonyították a ba- vízbe”. A lányok a megyei lassagyarmati Bajcsy-Zsi- bemutatón is helytálltak. A linszky úti iskola tanulói. Az nagyoroszi csoport jobb mű önkéntes alapon létrejött sorválasztással minden tánccsoport a napközis klub zomnyal nagyobb sikert keretében működik. Bemuta- él. A labdatáncot már rég is hiba csúszott. Tetszett a kisterenyeiek tánca. Kár. hogy , a dalok helyenként pontatlanok voltak. A bemutató végén az első három helyezett csoportnak az oklevelek mellett ajándé­kot adtak át. tójukat szép mozgás és ének­ra vállalkoztak. / Könnyed, lés jellemezte. Látszott acso- gyermeki jókedvvel töltöt- porton a jó szakmai alapo- ték' meg a színpadot. Emelte zás. Kár. hogy koreográfiájuk előadásuk színvonalát a szó- helyenként eltért az erede- lóénekes szép, tiszta éneklé- titől. Zenei kísérettel jobb se. Budai Gábor csoportja lett volna a produkciójuk ezüst oklevelet kapott. Jó pe- összhatása. Szép hagyomá­kinőtték a hetedik, nyolcadik osztályos lányok. Ez az elő­adásukon is érződött. Hiány­zott a hangulat, a jókedv, a produkciójuk végig merev A megyei bemutató után elmondhatjuk, hogy a cso- bi- portok egyre igényesebbek a ért műsorválasztásban, színpadi megjelenítésben. Az előadá­son látszott az a felelősség- teljes munka, amivel a veze­tők felkészítették az egyes csoportokat. Ami külön ör­vendetes, hogy a kisdobos volt. Érett, jól képzett, jó korosztály is képviseltette 4 NÖGRÁD — 1978. április 28., péntek tánctudású csoport benyomá­sát keltették a szügyi úttö­rők. Kár, hogy olyan előadás­ra vállalkoztak, ami távol áll az életkori sajátosságuktól. A Mesék kerámiában görög mitológia figurái, de a magyar népmesék világa is megtalálhatók ekkori mun­káin. „Az agyag, a forma, a szín életem tartalma, képze­letem megtestesítője” — mondja, s szeme a szobában levő tárgyait fürkészi a mese­alakokat, az ágyukat, a figu­rákkal egybekötött gyertyatar­tókat, díszedényeket. Látha­tóan nem is annyira a tár­gyakat nézi, inkább a kiala­kulásuk folyamatát éli át új­ra, az anyag átlényegülését. Azt a „többet”, azt az örö­met, amit a kívülálló nem érezhet soha, csak ő. — Illet­ve egy részét éreznie kell, ha értőn nézi a művet. A gyerekek lassan kinőnek a mesekorból — a kerami­kus művésznő is irányt vált. Gótikus elemeket visz újabb „Szeretek játszani, mert a játék, a mese a nyomasztót enyhíti és szabaddá teszi az embert. Fantázia szülte tár­gyaimmal másokban is a já­tékosság örömét kívánom fel­kelteni”. Ezt a vallomást a fiatal keramikusnő, Sövegjár­tó Mária az elmúlt nyáron, szegedi kiállítási katalógusá­nak előszavában mondta el. Tízéves művészi út alatt ala­kult ki ez a mondanivalója. 1967-ben végezte el az iparművészeti főiskolát, mint Csekovszky Árpád tanítvá­nya. Azóta nemcsak művészi fejlődésben, hanem a térben is nagy utat járt be alkotásai­val. A pécsi biennálétól Faen- zán át Rothenburgig, Not- tinghamtól és Minszktől zala- szentgróti önálló kiállításáig sokfelé megismerhette már a közönség alkotásait. Egyhetes alkotásaiba, a képzőművészet diplomáját már hármasban „ünnepelhették”, férjével és a kis újszülöttel. Talán itt kez­dődött művészetének a mese­világgal való kapcsolata. Me­séivel altatta gyermekét, és utána korongozott. Diploma- munkáját megvette a Buda­pest Szálló, és így otthonában kemencét, műhelyt rendezett be. Azután „jött” a másik két gyermek, és évekig biztosítva volt a meseutánpótlás is. A és az építészet kapcsolatát ke­resi. Nem szereti az üres for­majátékot. „Ha az ember a tartalomból indul ki, más is megérti, még akkor is ha el­vont, mert visszavezetheti va­lamire”. — mondja erről. Tár­gyai elgondolkoztatják a szemlélőt, s elviszik olyan vi­lágba, melynek „határait" Sö- vegjártó Mária munkái jel­zik. SZ. 3. maigát az úttörők mellett, ez biztosíték megyénkben a fo­lyamatos utánpótlás nevelé­sére. Sz. F. művésznő munka közben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents