Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
Tiltakozunk a neutronbomba gyártása ellen 1 Közlemény Óvári Miklós előadása Frans Muhri budapesti látogatásáról r Ä Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására április 26— 27-én látogatást tett Budapesten Franz Muhíi, Ausztria Kommunista Pártjának elnöke és Erwin Scharf, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta az osztrák testvérpárt vezetőit. A találkozó során megbeszéléseket folytattak a két párt tevékenységéről, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a két ország és a két párt kapcsolatairól. A megbeszélések során hangsúlyozták az enyhülési folyamat megszilárdításának és további kiterjesztésének fontosságát. Kifejezésre juttatták álláspontjukat, hogy széles körű és hatékony erőfeszítések szükségesek az emberiség békéjét és biztonságát fenyegető fegyverkezési hajsza beszüntetése, az új tömegpusztító fegyverek, közöttük a neutronbomba gyártásának rpegakadályozá- sa érdekében. Tevékenyen támogatják mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a katonai feszültség csökkentését, a leszerelés ügyét szolgálják. A két párt képviselői teljes egyetértéssel állapították meg, hogy folyamatosan növekszik a nemzetközi kommunista mozgalom ereje és befolyása. A kommunista és munkáspártok önállóan határozzák meg a saját országuk konkrét adottságainak, s a szocialista forradalom általános törvényszerűségeinek megfelelő politikájukat. A nemzetközi osztályharc közös és nemzeti érdekei ugyanakkor egyaránt szükségessé teszik a testvérpártok közötti kapcsolatok, a hatékony együttműködés internacionalista szoli-. daritás további erősítését. Ehhez jó. alapot nyújt az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletének közös politikai állásfoglalása és cselekvési programja. A tárgyalások során Ausztria Kommunista Pártjának vezetői méltatták a gazdasági, a kulturális és az államközi kapcsolatok kedvező fejlődését a Magyar Népköztársaság és Ausztria között. Az MSZMP és az AKP képviselői hangsúlyozták, hogy a két szomszédos ország kapcsolatainak fejlődése, beleértve az utasforgalomban bevezetett könnyítéseket, jól szolgálja a két nép érdekeit, és a két párt — miként eddig — a jövőben is következetesen fellép e kapcsolatok további előmozdításáért. A szívélyes, baráti légkörben és az internacionalista szolidaritás szellemében folytatott megbeszélésen részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Kádár János fogadta Franz Muhrit, Ausztria Kommunista Pártjának elnökét és Erwin Scharfot, a párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát. Svájc Válaszút előtt Svájcra talán semmi sem jellemző jobban, mint a változatlanság. Ez az esztendő azonban úgy tűnik kivétel lesz. A polgároknak hamarosan két fontos dologban is állást kell foglalniuk: már nem lehet halogatni a döntést az ország esetleges ENSZ-tagságáról, de ami még érzékenyebb téma, szavazniuk kell a kantonok hatáskörét megcsorbító új alkotmánytervezetről is. Feltehetőleg mindkét kérdés heves érzelmeket vált majd ki a svájci polgárok körében. VÁLTOZÓ semlegesség? Svájc ENSZ-tagságát az utóbbi években egyre többen szorgalmazzák. A helyi sajtóban is mind gyakrabban jelennek meg olyan írások, amelyek a kívülállás hátrányait taglalják. A legnyomósabb érv, hogy az államszövetség a nemzetközi jelentőségű döntések meghozatalából marad ki, pedig azok jó része valamilyen formában azt is érinti. A csatlakozás mellett szól ’még, hogy Géniben van az ENSZ európai központja- s ezáltal az ország amúgyis bekapcsolódott a világszervezet „vérkeringésébe”. A svájci kormány egyébként tavaly hivatalosan is bejelentette: szükségesnek és hasznosnak ítéli az ország belépését az ENSZ-be. Elég népes azonban a belépést ellenzők tábora is. Nekik látszólag ,-tudományos” ellenvetéseik vannak: az ország 1815-ben szerződésben vállalt „örök semlegességét” tartják összeegyeztethetetlennek az ENSZ-tagsággal. A semleges státusz — szerint- tük — kizár mindenféle katonai akciót, márpedig a világszervezet bizonyos esetekben fegyveres beavatkozásra is felkérheti tagjait. Az ag- gályoskodőkat teljes mértékben cáfolja a nemzetközi jogászok álláspontja. Ezek a szakemberek pozitív példaként Ausztriát emlegetik, amely a semlegesség ellenére — 1955 óta aktív tagja a világszervezetnek — nem zárkózik el attól, hogy részt vegyen az ENSZ békefenntartó erőinek tevékenységében (például Cipruson). A jogászok szerint a második világháború után fokozatosan megváltozott a semlegesség, az el • nem kötelezettség tartalma. Ma már nem. passzivitást várnak az ilyen államoktól, hanem azt- hogy aktívan vegyenek részt a béke megőrzésében. NEHÉZKES DEMOKRÁCIA Ugyancsak az idén kell majd népszavazáson dönteni a Svájci Államszövetség új alkotmánytervezetéről. A készítőknek egyelőre nem sok örömük lehet a publicitásban. A közvélemény ugyanis óriási felháborodással fogadta a javasolt új rendelkezéseket: a kantonok hatáskörének „megnyirbálását”, a népszavazásra bocsátható témák számának csökkentését és a központi szervek befolyásának növekedését. Ügy érzik, a svájci demokrácia erős tartópillérei lennének megcsonkítva, ha az új törvény életbe lépne. A több áttételes, garanciákkal körülbástyázott államgépezetet ugyanis sokan a polgári demokrácia legfejlettebb változatának tartják. Előnyei közé sorolják, hogy a közvélemény minden lényeges — és kevésbé lényeges — országos ügybe beleszólhat. A kantonok erősségében- nagyfokú önállóságában látják a soknemzetiségű lakosság harmonikus együttélésének biztosítékát. KANTONOK ..DIKTATÜRAJA" A változások hívei ezzel szemben azt vallják, hogy a jelenlegi államgépezet rendkívül nehézkes, szinte lehetetlen a gyors, rugalmas központi kormányzás. Az önálló alkotmánnyal- parlamenttel, ü NOGRAD — 1973, április 28-, péntek A Központi Bizottság legutóbbi, április 19—20-i üléséről és időszerű művészetpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságápításaival összhangban Övári alista demokrácia néhány Miklós kiemelten foglalkozott aktuális kérdésével, majd a párt vezető szerepével,, a részletesen szólt kulturális szövetségi politika és a szoci- életünk időszerű kérdéseiről. A kairói szappanbuborék Egy, nem egészen ártatlan indítékú politikai szappan-’ buborék szétpukkadását volt kénytelen bejelenteni Ibrahim El-Kajubi egyiptomi főügyész. A múlt héten őrizetbe vett négy nyugati állampolgár és 20 palesztin arab állítólagos összeesküvéséről nyilatkozva közölte: hem igazolódott be az a gyanú, hogy ezek a személyek Egyiptomban végrehajtandó szabotázsakciók elkövetésére kapcsolatot létesítettek volna egy palesztin szélsőséges szervezet és az Aldo Morót fogságban tartó „Vörös brigádok” nevű olasz terrorista csoport között. (Mjndez azzal a céllal történt volna, hogy a két szervezet együttműködve merényleteket hajtson végre az egyiptomi—izraeli különalku színhelyéül szolgáló épületek ellen.) A főügyész elmondta, hogy sem a vallomások, sem a tárgyi bizonyítékok nem támasztják alá a vádat. Az ügy felfújása két szempontból volt érdekes Kairó számára: egyrészt a különutas politikáját elvető palesztin ellenállási mozgalom lejáratására, másrészt pedig arra, hogy még szorosabb ellenőrzés alá vonja az Egyiptomban élő palesztin menekülteket Damaszkuszban ugyanakkor Hafez Asszad Szíriái államfő fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökét s a Szíriái—palesztin kapcsolatoknak az 1969-es kairói és az 1977-es sturai egyezmény keretében történő újjászervezéséről tanácskozott vele. (Mindkét megállapodás a palesztinok libanoni státuszával foglalkozik.) Szíria ezzel is politikai támogatást nyújt a PFSZ-nek, amelyre Egyiptom és a libanoni reakció nyilvánvalóan egyeztetett mérgezett nyilakat lődöz. Bejrútban a parlament éppen most tárgyalja a jobboldal indítványát, hogy tiltsák be a palesztinok katonai akcióit az ország területén. A palesztin felet, amely nélkül pedig semmiféle tartós rendezés nem képzelhető el a térségben, Izrael, az Egyesült Államok és az arab reakció egyaránt a kibontakozás fő akadályának próbálja feltüntetni. A PFSZ azonban helyesen felismerte az amerikai politika célját, hogy megakadályozzák az arabok egységes álláspontjának a kialakulását s az egyiptomi—izraeli tárgyalásokhoz való csatlakozásra bírják a „mérsékeltnek” mondott arab államokat. Figyelemre méltó ezzel összefüggésben a PFSZ „árnyékkülügyminiszterének”, Faruk Kadduminak a minap elhangzott megállapítása: „Szadat egyiptomi elnök eljátszotta minden aduját, anélkül, hogy bármit is nyert volna. Ügy véljük, a tavaly ősszel született szovjet—amerikai munkaokmány tartalmazza azokat a minimális elemeket, amelyek a közel-keleti probléma megoldásának alapját képezhetik”. Európa Helsinki után nak tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a művészeti szövetségek kommunista aktíváinak — az MSZMP Oktatási Igazgatósága Villányi úti székházában megtartott — értekezletén. Az ülésen részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Pozsgay Imre kulturális miniszter. A Központi Bizottság titkára előadásában részletesen szólt külpolitikai, belpolitikai, gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, s ennek kapcsán hangsúlyozta: a Központi Bizottság ülésének leglényegesebb megállapítása az, hogy a párt XI. kongresszusának határozata az elmúlt három évben kiállta a gyakorlat próbáját és végrehajtásán népünk az élet minden területén eredményesen munkálkodik. Ezután^ Övári Miklós felhívta a figyelmet azokra a legfon- tosább feladatokra, amelyektől a kongresszus határozatainak végrehajtása a következő időszakban függ. A Központi Bizottság határozatának belpolitikai életünkkel kapcsolatos megállaPullai Árpád hazaérkezett Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, aki Rudolfph Schulze miniszterelnök-helyettes, posta és távközlési, valamint Otto Arndt közlekedési miniszter meghívására április 24—27. között az NDK-ban tartózkodott, csütörtökön hazaérkezett Budapestre. A hivatalos baráti látogatás alkalmával tárgyalásokat folytatott a két ország közlekedési és távközlési tapasztalatairól a műszaki-tudományos együttműködés továbbfejlesztéséről. Meglátogatta a berlini központi konténerpályaudvart és megtekintette a berlini televíziós torony műszaki berendezéseit. államigazgatási apparátussal rendelkező kantonok ugyanis minden elképzelést megvétózhatnak. Csak akkor lesz valamiből országos törvéhy, vagy gazdasági intézkedés, ha mind a huszonkét helyi állam jónak tartja. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha valamilyen kérdésben népszavazást rendelnek el: a szentesítéshez minden kantonban az .,igen” szavazatok többsége szükséges. Az is az igazsághoz tartozik, hogy néhány „államban” olyan erős- konzervatív vezetés van, hogy sorra megtorpedózhatja a neki nem tetsző rendelkezéseket. Már klasszikus példa, hogy a demokráciájára oly büszke Svájc „csupán” azért deklarálta a világon az utolsók között — 1971-ben — a nők politikai jogainak gyakorlását, mert néhány kanton . évtizedekig megakadályozta azt> és még most is van olyan, amelyik 6aját területén nem engedi őket szavazni és állami tisztségekbe megválasztani. A számunkra szinte hihetetlen ellentmondások nyomán a kormány 14 évi huzo- vona után most már a változások híve. Ez azonban önmagában nem biztosíték az új alkotmány elfogadására. Az alaptörvény sorsáról ugyanis még a régi államgépezet — 22, többségében konzervatív kanton — dönt, s aligha egyezik bele saját jogai korlátozásába. Mogyoró Katalin 1975. augusztus 1-én 35 állam vezetői, államférfiéi aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A terjedelmes dokumentumot méltán nevezik a „békés egymás mellett élés chartájának”, „Európai békekódexnek”. Hiszen Helsinkiben ünnepélyesen Írásba foglalták és kihirdették az államok közötti békés kapcsolatok pontosan megfogalmazott elveit, s a résztvevő államok kötelezték magukat azpk betartására. Helsinki azonban csak ki indulópont volt. Berényi Pál Európa Helsinki után című kötete minden irányban kiterjedő részletességgel foglalkozik az egyezményben rögzített elvek valóra váltásával kapcsolatos problémákkal és eredményekkel. Ismerteti a szocialista országoknak az enyhülési folyamat elmélyítésére irányuló lépéseit, s ezen belül alapos áttekintést nyújt hazánknak a helsinki elvek szellemében folytatott politikájáról. Foglalkozik azokkal a törekvésekkel is, amelyekkel az enyhülés ellenfelei akadályozni, késleltetni igyekeztek a záróokmány megvalósulását. A világsajtó kezdettől fogva a legjelentősebb eseményeket megillető terjedelemben foglalkozott az értekezlet befejezésével és az orgánumok többsége méltatta a megállapodás történelmi je-, lentőségét. A tőkésországok tömegkommunikációs szerveinek egy része azonban arra törekedett, s törekszik, hogy kétkedést váltson ki a közvéleményben a nemzetközi enyhülési irányzatát illetően, legalábbis csökkentse a megállapodások jelentőségét. Hangjuk különösen a múlt év közepétől, a belgrádi értekezlet előtt és alatt erősödött fel. A Helsinkiben elért megállapodások végrehajtása nemcsak az aláíró államok hivatalos politikájától, de ezzel összefüggésben a közvélemény szerepétől is függ. A közvélemény alakításában jelentős a szerepe a társadalmi szervezeteknek és mindenekelőtt a kommunista és munkáspártoknak. Az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini tanácskozása megállapította: „Kontinensünk kommunista és munkáspártjainak, valamennyi demokratikus és békeszerető erejének, széles közvéleményének, a néptömegeknek újabb erőfeszítésére van szükség". Ezzel kapcsolatban részletesen ismerteti a könyv a Bé- ke-világtanács, az Interparla- mentális Unió. a nemzetközi ifjúsági és nőmozgalom ez• irányú tevékenységét is. A kötet „Politikánk HeU sinki szellemében" című fejezetében külön foglalkozik a záróokmány végrehajtásával kapcsolatos magyar állásfoglalásokkal, lépésekkel és eredményekkel. A Központi Bizottság 1976. április 22-i állásfoglalásában leszögezte: „Kezdeményezően részt veszünk a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak sokoldalú fejlesztésében. .., de visszautasítunk minden beavatkozási kísérletet országunk belügyeibe”. Kádár János mondotta ezzel összefüggésben: „Minden nép joga, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül válassza meg vezérlő eszméit, azt az utat. amelyen járni kíván. A forradalom a társadalom belső fejlődésének a következménye, kívülről nem lehet rákényszeríteni senkire. Éppen ezért minden erővel ellenezzük az ellenforradalom erőszakos terjeszkedését is”. A kötet hasznos útmutató mindenki számára, aki érdeklődik a nemzetközi politika mindnyájunkat alapvetően érintő időszerű kérdései iránt. Tanulságos, érdekes olvasmány. Gáti István ,
