Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)
1978-04-27 / 98. szám
Vízi ulak Európában (2.) Előretör a hajózás Az 1300 tonnás korszerű „Kőszeg” motoros hajó. Miért most vált időszerűvé az európai csatornarendszer ügye? A válasz egyszerű: gazdasági szükségességből. A túlzsúfolt országutak, a túlterhelt vasutak szinte elkerülhetetlenné teszik a vizi szállítás bővítését, nem is szólva arról, hogy a szállítandó áruk meny- nyrsége is egyre nő. Számítások szerint a gazdasági növekedés minden százaléka 1,3 százalékkal növeli az áruforgalmat. Becslések szerint 2000-ben legalább 30 százalékkal lesz nagyobb Európa áruforgalma, mint jelenleg. Olcsó szállítás Milyen előnyei vannak a belvízi hajózásnak? 1. Nagy teljesítőképesség. Csupán egyetlen 1500 tonnás uszály rakományához nem kevesebb mint 62 huszonnégy tonnás teherautóra lenne szükség. Ez a teherautósor több mint három kilomé.ter hosszú lenne.. 2. Alacsony személyzeti költségek. Az imént említett 1500 tonnás uszályhoz 1,7 személyre van szükség (egy négyuszály os egységhez összesen 7 főnyi legénység szükséges). A 62 teherautóhoz ugyanakkor 62 gépkocsivezető és ugyanannyi kocsikísérő, összesen 124 személy tartozik. 3. Energiatakarékosság. Statisztikusok kiszámították, milyen távolságra lehet szállítani egy liter üzemanyaggal egy tonna fuvart. Az eredmény: olajvezetéken 127 kilométer, belvízi hajón 106 kilométer, vasúton 84 kilométer, országúton 24,5 kilométer és repülőgépen mindössze 1,6 kilométer távolságra. Az olajvezeték után tehát a teherhajók igénylik a legkevesebb üzemanyagot. 4. Az uszályhajók különösen alkalmasak az úgynevezett ömlesztett és tömegáru, mint a szén, ércek és egyéb ásványok, vegyi alapanyagok, műtrágya, kő,' homok, kavics, gabona, takarmány, fa, cellulóz, és más hasonló áruk szállítására. A jelenlegi hajózás össz- mennyiségéből majdnem 98 százalékot tesznek ki ezek az áruk. 5. Az uszályok különösen alkalmasak nagyméretű szállítmányok, például nehéz gépek és ipari berendezések szállítására. Linzből nemrégen egy reaktortartályt szállítottak az NSZK-ba. A tartály külső átmérője hét méter, magassága 15 méter, súlya pedig 280 tonna volt. Ezt az óriást sem vasúton, sem országúton nem lehetett volna elszállítani. A reaktortartályt a Dunán juttatták el a Fekete-tengerig, onnan Rotterdamba, majd a Rajnán keresztül az NSZK-ba. 42 vízlépcső Mindezekkel az előnyökkel szemben csupán egyetlen hátránya van a belvízi hajózásnak: a hosszú időtartam. Egy teherautó a Fekete-tengertől Rotterdamig négy nap alatt teszi meg az utat. Ez hajón — a Rajna—Majna—Duna-csa- toma elkészülte után — 30— 35 napot igényel majd. Hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy csupán a 133 kilométeres Európa-csatornán a Dunától a Rajnáig 16, a csatorna teljes hosszán 42 vízlépcső lesz majd. Nem lehet megjósolni, hogy a belvízi hajózás az ezredfordulón hány százalékát teszi ki a teljes áruszállításnak. A 70-es évek közepén Hollandiában mindenesetre 57 százalék volt, az NSZK-ban 23, Jugoszláviában 11, Ausztriában, Franciaországban és a Szovjetunióban 5—7, s Magyarországon csupán 4 százalék. A szakértők egyetértenek abban, hogy a belvízi hajózás aránya nőni fog. Ahogy az utóbbi két évtizedben a teherautó a vasútnak vált jelentős versenytársává, úgy a következő évtizedekben a hajózás tör majd előre. A csatornaépítés technikai feltételei többé-kevésbé kezdenek kialakulni. Az ECE—IV. kategrőiájú európai vízi út méreteit jól tükrözik az 1959- ben megkezdett Rajna—Majna —Duna-csatorna adatai. Minimális szélessége 55 méter, átlagos mélysége négy méter, s 3300 tonnás szállítmányok továbbítására képes. Lj ipari centrumok A csatornaépítés persze óriási összegekbe kerül. A Rajna—Majna—Duna-csa- torna kilométerenként 16 millió márkát emészt föl. Nem csekély pénz ez, mégis valamivel olcsóbb, mint egy ugyanilyen méretű autópálya. Ahol például természetes folyóágy áll rendelkezésre, ott a csatornaépítés az autópálya költségeinek csupán 25—35 százalékába kerül. Nem is szólva arról, hogy a karbantartási költségek is lényegesen alacsonyabbak. Problémát jelent a környezetvédelem is. Még nem állapították meg egyértelműen, hogy a csatornaépítés miképpen hat a környezetre. Szakemberek egyetértenek abban, hogy a belvízi hajózás nem szennyezi a vizeket és a levegő elgózosításában messze az országúti forgatom alatt marad. Az aggodalom inkább amiatt van, hogy a' csatornázás árt a talaj vízháztartásának. Attól is tartatlak, hogy a csatornázott folyó öntisztító tevékenysége elmarad majd a szabad vizekétől. Az optimisták viszont azt har*goztat- ják, hogy a csatornaépítés jótékonyan hat a talaj vízellátására és kedvezően befolyá solja a klimatikus viszonyo kát. A vízi utakhoz természetesen kikötőkre van szükség, a kikötőkhöz vasúti és országúti összeköttetésre. Ezek pedig kedvező feltételeket jelentenek az iparnak. Nem véletlen, hogy a már korábban megépült Majna-csatoma 1937 és 1976 között megnégyszerezte a folyó áruforgalmát. Aschaffenburg és Nürnberg között ebben az időszakban több mint 290 jelentős ipari üzem létesült Csupán az NSZK-ban általában a vízi ■ utak mentén háromszor akkora az ipari tevékenység, mint a távol eső vidékeken. Gáti István (Következik: III. Egészen Záhonyig). Munkások az új magyar drámairodalomban er-* gető gondja és eleven fll j problematikája régóta a magyar színházi életnek a munkásábrázolás. Drámaíróink egy része tudatosan keresi a munkástémákat, s próbál betömi ebbe az oly izgalmas, oly nehéz és bizonyára csak kevés alkotó által ismert, eleven drámai összeütközéseket kínáló világba. A hazai színházak vezetői, rendezői és színészei régóta tudatában vannak annak, hogy színpadjaink talán éppen a munkáséletét ábrázoló drámairodalomban a legszegényebbek. Pedig sokoldalúan igényelnék a magyar drámák soraiban a munkásélet, a szocialista társadalomban formálódó munkássors, az új típusú munkásszellem konfliktusai mély és őszinte ábrázolását. Gábor Miklós mondta néhány évvel ezelőtt lezajlott beszélgetés során, hogy bár ő maga sohasem játszott még munkást, ennek ellenére a munkásélet színpadra vitelét, drámai feldolgozását a legizgalmasabb színházi témának tartja. „A munkások között ugyanis, a legdrámaibban. a legőszintébben zajlik az élet összecsapásaik, összeütközéseik a lehető legdrámaibb konfliktusok. Ennek az életnek az ábrázolásához azonban belülről és nagyon jól kellene ismerni a munkásvilágot.” A hazai drámairodalom termésében az elmúlt időkben, ha nem is frontáttörés* de megélénkülő és elmélyülő mozgás indult meg. Elmondhatjuk, hogy vannak már drámaszerzőink, akik nem a felszínen keresgélve, nem kívülről* de mélyebb, belső Fiatalok Több mint egy hónapja működik Salgótarjánban az ifjúsági és művelődési ház. Változatos a program és változó a fiatalok érdeklődése is. Fokozatosan szerveződnek a rétegklubok, a szakkörök, a különböző hobbik és szakterületek iránt érdeklődő fiatalok közös programjai. Az ifjúsági ház tervezi, hogy megalakítja a fiatalok klubját Heti két-három foglalkozáson adna jó programot ez a klub azoknak a húsz év körülieknek, akik érdeklődnek a popzene, a film, a tele- vízói, az irodalom, a képzőművészet, a sport, az előadóművészet, az életmód, a tudomány, a technika, a sajtó vagy valamilyen hobbi iránt. Az alakuló ülés ma délután 17 órakor lesz az ifjúsági házban. megközelítésben igyekeznek írni erről a világról. Érdemes felidéznünk egy jó néhány évvel ezelőtti, 1973—74-ben lezajlott drámai kísérletet. Nagyon őszinte, izgalmas, de 6ajnos gyorsan feledésbe merülő és talán közönybe fulladó szocialista színházi kísérletnek lehettek tanúi a békéscsabai színház látogatói. A színház társulata Szűcs János rendezésében Schwajda György fiatal drámaszerző Mesebeli János című darabját mutatta be. O lyan munkástémát vittek színpadra. amely valójában mindannyiunknak szólt, mindannyiunkra ránkpirított Agitatív, őszinte és egyértelműen elkötelezett hangja (a szerző maga szocialista, vagy vörös színháznak nevezte vállalkozását) nemcsak meglepte, de megnyerte a békéscsabai közönséget. Mai munkástémát de mindannyiunkat érintő, égető kérdést a társadalom építésének mikéntjét feszegette ez a darab. Teljesen érthetetlen, hogy miért nem mutatták be a többi színházak is sorban. Azóta jó néhány esztendő múlott el. Az elmúlt két-három év alatt, hosszabb szünet után. újabb munkásélettel foglalkozó, mélyen elemző őszinte, igaz konfliktusokat ábrázoló és kereső kritikai hangot megütő darabok kerültek a magyar színházak színpadjaira. A sort Kertész Ákos nagysikerű Névnap-ja nyitotta meg- kendőzetlenül tárva fel a munkáshétköznapok szürkeségét, kozmetikázatlan valóságát. Majd ezt követte László-Bencsik Sándor szóklubja Itt mindenki elmondhatja, mi az érdeklődési területe, kik a kedvencei, akiket — ha a többség úgy dönt — meghívnak egy-egy bemutatkozó estre, klubfoglalkozásra. Szeretnénk bemutatni olyan hírességeket korosztályukból, mint Zorán Sztevanovity, Császár István, Kartal Zsuzsa, Jordán Tamás, Jobba Gabi, Csörsz István és mások. Közönségtalálkozót tervez a klub májusban az STC, a világbajnokság után a magyar válogatott labdarúgóival, fiatal nógrádi művészekkel és újságírókkal. Az elképzelések között szerepel még teadélutánok, asztalifoci-, rex- és biliárdbajnokság megrendezése, de az ötlettár tovább gazdagodhat. Mindén érdeklődőt vár az új ifjúsági klub. ciográfiai dolgozataiból és személyes tapasztalataiból született Történelem alulnézetben című színdarabja, az Asztalos brigád életének és munkóspapjainak dramaturgiai eszközökkel feldolgozott színpadi ábrázolás. Ezek utón két Fejes Endre-mű került színpadra a Jó estét nyár. jó estét szerelem. amely zsákutcát, kiúttalán társadalmi magatartást fogalmaz meg, valamint a gyönyörű szép novellából lett színmű, a Cserepes Margit házassága. S ebbe a sorozatba tartozik még Csurka István Nagy- takarítás című színdarabja is. Az új* magyar drámairodalom a munkásélet differenciálódott rétegeinek problémáit feszegeti. Törekvéseik. szándékaik őszinték és méltá- nyolandók. Eredményességük pedig elgondolkoztató. A színdarabok a munkáséletekben fellelhető, a szocialista társadalmi viszonyok közepette megtalálható ellentmondásokra, konfliktusokra vezetik rá a nézőket. A legfrisseb drámatermés munkásfigurái bár alapvétőért különböznek a Mesebeli János figurájától, sok mindenben mégis azonosságról árulkodnak. Mesebeli János talán a holnapok munkóstí- pusát sejteti meg velünk. Amilyennek megálmodjuk a munkását. S valójában, amilyennek már szeretnénk látni. Ennyiben eivontabb s talán kevésbé vérbő ez a figura. A legutóbbi színpadi termés munkásalakjai viszont nagyon is földönjáró emberek, akik magukban hordozzák koruk minden ellentmondását. baját, nyűgét, életterheit. Valóban a munkásélet sűrűiébe nyúlnak le. R emélhetően ez a folyamat, az az egészséges pezsgés, amely megindult a magyar színpadokon tovább folytatódik. A magyar színházi élet várja a művészi indíttatású, őszinte hangú, munkásvilágot hűen ábrázoló de egyúttal előre a jövőbe mutató új magyar drámákat. Sz. B. Űj lakások Az új lakások statisztikai értékelésében az Idén új kategória a beköltözésre kész lakás — ezekből az év első negyedévében 1829-et adott át a kivitelező építőipar. Az újfajta statisztikai értékelés szerint most már nem a műszaki átadást veszik figyelembe, hanem azt a végső állomást, amikor a tanácsok a beköltöz- hetőség tanúsításaként kiadják az úgynevezett lakáshasználatbavételi engedélyt. Mai tévéajánlalunk 20.30: COURTEL1NE-EST. A múlt század közepén született Courteline a francia színpadok kedvelt szerzője. Humora kedélyes, iróniája maró, gunyoros, ha kora polgárságát csúfolja ki. A francia előadás remek színészi munkával húzza alá a szerző elképzeléseit. Két „nagyságos asszony” siránkozik A nagy bánat című egyfelvonásosban. Vajon mi a nagyobb bánat a cseléd távozása vagy a férj hűtlensége? Badin úr a vá*rosházán dolgozik és ünnepnek számit az a nap, amelyen munkahelyén megjelenik. Nagy önbizalom kell ahhoz, hogy ezek után még őneki álljon feljebb! A felügyelő jó ember — ez a címe a következő egyfelvonásosnak., A felügyelő mindenesetre igen fontosnak érzi magát, s személyének fontosságát másoknál is igyekszik tudatosítani. Végül a Boulangrin házaspárral ismerkedhetünk meg az utolsó egyfelvonásosban. Silbermann-orgonák A Gottfried Silbermann (1683—1753) műhelyéből származó 45 orgona közül 31 még megvan. A mester legnagyobb munkája a drezdai Hofkirché- ben levő 47 regiszteres Sil- bermanr-orgona. 1944-ben áthelyezték, s így megmenekült a II. világháború pusztításától. 1967-től 1971-ig a drezdai Jehmlich orgonaépítő cég restaurálta és állította fel ismét. Ezzel sikerült visszaadni a jellegzetes „Silbermann-hangzást.” Ismert a freibergi dóm nagy orgonája is, amelynek 2674 sípja van. A mester műhelyéből származó orgonák többsége Freiberg tágabb körzetében található. 4 NÓGRÁD - 1978. április 27., csütörtök J Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnázium diákjai gyakori látogatói a képzőművészeti kiállításoknak. Legutóbb a megyei művelődési központban megrendezett tavaszi tárlatot keresték fel, ahol Czinke Ferenc, Munkácsy- és SZOT- díjas érdemes művész, az intézmény képzőművész tanára tartott a fiataloknak tárlatvezetést. A végzős hallgatók a műalkotások elemzése keretében elsajátítottak olyan ismereteket, melyekkel a festményeket értő szemmel nézik, értékelik. így a negyedik bések is — képünkön — már nemcsak puszta szemlélői, hanem befogadói is a képzőművészeti alkotásoknak. ~ ~ kj —- ,
