Nógrád. 1978. április (34. évfolyam. 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

Éljen a szocialista nemzeti egység! fl Wagner-karmester Lukács Miklós művészi, pályafutásáról beszél \ megalkuvás drámája Bemutató a nyomda ifjúsági klubban —bábéi felv.— Néhány megiegyzés a közmüvetödésroi D. B. mondto elkeseredet­ten: Nézze meg a kezemet! Kér­ges ugye? És úgy beleivódott o gépolaj, hogy tón’ soha éle­temben sem tudom kisikálni belőle. Melós vagyok, nem is a legrosszabbak közül való. Amikor hórukkról esik szó, én vagyok o legjobb. De, amikor orról beszélnek, hogy iskolai végzettség, műveltség, meg mi­egymás, engem, D. B.-t csak úgy neveznek, s mert nevem kezdőbetűivel is rímel, unos- untalan cukkolnak: Durung Berci, Durung Berci... Hát ezt érdemiem én? Kérdeztem tőle, hány iskolá­ja van? Mondta, csak hat elemi, de hát ez sem az ő bűne, hiszen korán kellett kezdeni a munkát, aztán jött a család, a házépítés és mindent fontosabbnak hittek a tanulásnál. Mert a közfelfo­gás még ma is az, hogy mind­egy mennyi esze van, ha sok a pénze! Szóval, „csak pénzt ke­resett eddig". Aztán arról is érdeklődtem: nógatta-e valaha, valaki is a továbbtanulásra, s egyáltalán: érezte-e ennek szükségét? Néha, a brigádvállalások érté­kelésekor felkerestek, de mivel mondottam: elmúltam már negy­venöt éves, engem már nem lehet továbbtanulásra ösztö­kélni, kényszeríteni, mindenki vigyorgott: jó lesz a statisztika... De hát most már ráérnék szám­tannal, földrajzzal, meg mással foglalkozni, de felém sem néz senki. Én meg olyan vagyok, hogy ha nem noszogatnak, megvagyok magamnak és a csa­ládnak, magasabb fokú bizo­nyítvány nélkül is. D. B. panasza, tapasztalatból mondom, nem egyedi. A mun­kásműveltség szintjének oly’ sokat tett szocialista brigádmoz- golom néhány vezetője is haj­lamos a negyvenöt éven felüli­eket figyelmen kívül hagyni, ne­hogy — meg kell Ismételni I - rontsák a statisztikát. Egyik vállalatunk szakszerve­teti főbizalmija, bizalmasnak mondott, ám mégis ide kíván­kozó szavaival sajnos meg is erősítette ezt a szemléletet. Azt mondta: fő célunk, ami az irányelveknek is megfelel, a harminc éven aluliak műveltsé­gi szintjének emelése. A többi nem érdekes... De kivételek is — engedtessék tneg az emigyen fogalmazott örömteliség: hál’ istennek ­vannak. Szép számmal. ValamelyiK nap a megyeszék­hely legnagyobb üzemében új­ságolta, gondolom, nemcsak az én megelégedésemre egy bri­gádvezető. Arról beszélt, hogy ók, lévén mindahányon értelmi­ségiek, irányítók, szervezők, közgazdászok, elsőrangú fel­adatuknak tekintik a munkás­művelődés helyeztének javítását. Kiválasztottak egy brigádot és elhatározták, segítenek nekik iskoláik elvégzésében, rászok­tatják őket az olvasásra, s a nemcsak a munkával kapcsola­tos elgondolkodásra. Két évvel ezelőtt kezdték mindezt, s őszintén bevallották: eddigi eredményességükért bizony nem kapnának Kossuth-dijat. De csinálják tovább a megkezdette­ket, hiszen ezen idő alatt is, szerintük, úgy megváltoztak pat­ronáltjaik, hogy hasonlítani sem lehetne őket két év előtti önmagukhoz. Igen, ők tudják: az eredmé­nyek nem egyik napról a má­sikra jelentkeznek. S tisztában vannak azzal is: munkájuk nem jár azonnal látványos sikerrel. De kitartanak. És ez a becsülendő. S, ha sok ilyen kollektíva elhatározá­sáról adhatnánk számot, bizo­nyára mind kevesebben lenné­nek ők, negyven év felettiek, az általános iskola elvégzését tanúsító végbizonyítvány nél­kül, üzemeinkben. A KOSSUTH-DÍJAS ÉRDEMES MŰVÉSZ, most megkapta r. kiváló művész címet is. (A Munkaérdem­rend arany fokozatának is tulajdonosa.) Lukács Miklós- az Állami Operaház igazgató­ja éveken át vezette a zene- művészeti főiskola ének tan­szakát. Kitűnő szemmel, il­letve füllel tudta kiválaszta­ni az utánpótlást színháza számára. A több mint ezer­fős társulat gondja-baja a vállán nyugszik. A két szín­ház sok dolgot ad, és per­sze. minden ügyben az igaz­gatónak kell kimondania a végső szót. Ám Lukács Mik­lós elsősorban karmester, s azok között is a legjobb Wagner-dirigensek egyike. — Kik voltak a mesterei? Hol tanult? — kérdezzük tő­le igazgatói irodájában. Az íróasztalon tömérdek aktale­vél, szerződési blanketta vár­ja az elintézést, mert az igazgató nem tűri a restan­ciát. — Németországban lettem muzsikus — feleli a most hetvenhárom esztendős Lu­kács Miklós. — A berlini ze­nei főiskolára jártam. Első tanáromat idehaza kevéssé ismerik: Julius Prüwer volt. Utóbb Paul Hindemith keze alá kerültem. — Milyen szempontok sze­rint vezeti két színházát, az Operát és az Erkelt? v — Többször hangoztattam már: az igények napról nap­ra növekszenek. Európai vi­szonylatban szinte egyedül­állóan növekedett nálunk a nézők tábora. Kivételes módon csaknem állandó a közönsé­günk, 6 megbízható baráta­ink a bérletesek. Ami a do­log tartalmi részét illeti: a nézőnek többféle a kívánsá­ga. E többféle kívánság kö­Tage Danielsson: Interjú A sporttudósító kérdése: — Nos, mit mondhat erről a mérkőzésről? Hogyan tör­ténhetett, hogy ilyen alapo­san eldöngették a válogatott csapatunkat? A labdarúgó válasza: __ Hát... tudja, először m eg kell állapítani, hogy na­gyon gyatra volt a szállodai elhelyezésünk. A matracok túlságosan puhák voltak, meg a csend is valahogy gya­nús. Azután itt a közönség bízvást mondhatjuk — nem olyan, mint a miénk; azt pe­dig megérti, mennyire ingerli az embert, ha egy sereg olyan szót kiáltanak oda neki, amiről fogalma sincs! Ráadásul a futballcipőm kis­sé szorított, különösen a bal, a bal lábam pedig éppen az erősebb. Úgyhogy, ha a bal futballpicőm egy kicsit bő­vebb lett volna, bezzeg meg­mutattam volna nekik! Kü­lönben még az sem biztos, zös rugója a növekvő igé­nyesség, akár a műsor he­lyes kiválasztása, akár pe­dig a színpadi és zenekari összteljesítmény tekinteté­ben. — Meddig játszik átépítése előtt az Operaház? — Tudomásom szerint a tatarozást 1980-ban kezdik meg. Addig is minden bemu­tatónkat, reprízühket közve­títi a rádió, és így az egész ország figyelemmel kísérheti és élvezheti produkcióinkat. Legközelebb Bellini Norma című operáját újítjuk fel. — Aránylag ritkán dirigál... — A karmester háttérbe szorul az igazgató mögött. Nem érek rá! Csakis Richard Wagner tetralógiáját és Bar­tók A kékszakállú herceg vá­ra című operáját vezénye­lem a színházban. — Hangversenyek? — A legközelebbi május elején lesz. A MÁV szimfoni­kusok élén Bruckner VII. szimfóniáját és Mozart Hege­dűversenyét dirigálom egy DNK-beli szólistával. A Wag- ner-tetralógia különösen a szívemhez nőtt. Mi vagyunk ugyanis az egyetlen operaház a világon, amely saját erejé­ből adja elő a négyrészes hatalmas munkát, amit ket­tős szereposztásban hoztunk színre. — Mi most a legfontosabb munkája? — AZ 1978—79-ES ÉVAD ELŐKÉSZÍTÉSE. Annyit már előre elmondhatok róla. hogy első bemutatónk Balas­sa Sándor Az ajtón kívül cí­mű zenedrámája lesz. Addig azonban balettkarunk két külföldi városban fog ven­dégszerepelni: júniusban Drezdában, júliusban a Mon­te Carlo-i operaházban. (Kristóf) végeredményben valóban ve­szítettünk-e, mert legalább négy gól azok közül, amelye­ket beszedtünk, rendkívül ké­tesnek látszott arról a hely­ről, ahol én álltam. Azazhogy futottam — akarom mondani. Mellesleg szólva, már több ízben felhívtam vezetőségünk figyelmét arra, hogy ilyen időben semmiképp sem sza­bad karfiolt adni nekünk reg­gelire. Otthon az ilyesmi még megjárja, de külföldön a kar­fiol végképp megengedhetet­len. Azután úgy vettem észre, hogy a stadion füve kissé mifelénk hajlott, ilyen körül­mények között pedig — vi­lágos — a támadó játék sok­kal nehezebb. Meg aztán — ki látott ilyet! — a szünetben idetelefonált a fedezetünk felesége és kö­zölte, hogy a gyerekkel együtt látta a tévében, hogy a fér- jecskéjének állítólag kicsú­szott a futballtrikója a sport­nadrágjából, márpedig az ilyen rendetlenség a gyerekek számára rossz példa. Szegény Rendhagyó „színelőadás” otthona volt a napokban, a salgótarjáni nyomdaklub. Sla- vomir Mrozek „Nyílt tenge­ren” című egyfelvonásos gro- teszkjét mutatta be a sal­gótarjáni Mikroszkóp szín­pad négyfős „társulata”, Jo­hann János rendezésében. Rendhagyó már maga a darab is. Hőse, a Kicsi két társával egy tutajon hányó­dik a tengeren. S, mikor tár­sai az életben maradás egyet­len lehetőségeként az ember­evés gondalatát vetik fel, na­ivan belesétál a számára fel­állított csapdába. Minderről Mrozek a „fekete humor” nyelvén beszél, anélkül, hogy egy pillanatra is felszabadíta­ná a nézőt e szélsőségesen ab­szurd szituáció véres komoly­sága alól. A rendezőnek sikerült el­kerülnie a csapdát. Követke­zetesen végig tudta vinni a torokszorító atmoszférát. A szereplők eszköztelenül, visz- szafogott játékkal tolmácsol­ták a szerző mondandóját, mely voltaképp a kiszolgálta­tott ember magatartását vizs­gálva, a megalkuvás szánal- masságát villantotta fel. A rendhagyó jelző azonban legalább így illik a bemuta­tót követő vitára, s talán a társulat tagjai is megbocsát­ják nekem, ha előadásuk leg­főbb erényének ezt tartom. Gyakori vitatéma ugyanis az ifjúság passzivitása, érdekte­lensége. Nos, az előadásra „betévedt” fiatalok reagálása megcáfolni látszott ezt a hie­delmet. A darabról szinte mindenki elmondta vélemé­nyét, hatása alól senki sem tudta, kivonni magát. Márpe­dig a nyomdaklub tagjainak összetétele semmiben sem kü­lönbözik más területi klubok összetételétől. S, ha hozzátesz- szük, hogy a Mrozek-darab nem tartozik a könnyen emészthető művek közé, akár svindlit is érezhetnénk a do­logban. Pedig a „rejtély tit­ka” egyszerű. Ha a fiatalok — úgymond — passzívak, ak­kor kérdezni kell őket! A Mikroszkóp színpad előadása kérdezett. Megkérdezte, hogy te XY, kivel tudsz azonosul­ni a darabban, mit tennél a szereplők helyében és mit fogsz ezek után tenni otthon, a munkahelyeden, a saját „szerepedben”? Ezzel a felismeréssel, gon­dolom, semmi újat nem mondtam, de tapasztalataim szerint a kérdésfeltevés „hogyanjáról” gyakran elfe­ledkezünk. Pedig nincs mit fiú természetesen szörnyen ideges lett és a fedezetsorunk úgyszólván elveszítette a ge­rincét. — És a csatársor? — A csatársor? Tudja, itt a stadion nem úgy fekszik, mint otthon, s ezért a csa­táraink elveszítették az irány­zékát és nem tudták megálla­pítani, hol az ellenfél kapuja. Mindennek betetőzéséül az az időjárás is többnyire jó volt. Ez természetesen az el­lenfél _ kezére játszott, hiszen mi sűrű ködben játszunk a legjobban, amikor még a labdát sem látni. Meg aztán tizenegyen vol­tunk a csapatban, nekünk pe­dig ez a szerencsétlen szám. Tegye hozzá ehhez még azt, hogy a divat követelményei miatt megnövesztettük a ha­junkat, és éppen a döntő pil­lanatokban hajtincseink a szemünkbe csüngtek — és ak­kor megérti, miért veszítet­tünk, bár sokkal jobbak vol­tunk az ellenfélnél! (Fordította: Gellért György) Jelenet a darabból. csodálkoznunk, ha közhely- pufogtató, unalmas, vagy épp álbölcsességekkel felcicomá- zott „gondosan megfogalma­zott” kérdéseink válasz nél­kül maradnak., A Mrozek-da­rab önmagában is izgalmas sztorija, hatásosan .tudott kérdezni. A salgótarjáni tanács vb egy tavaly hozott határozata utasította a városi tanácsmű­szaki osztályát arra, hogy a közművek kivitelezéséhez a terveket folyamatosan készít­tesse el. Az elmúlt idő­szakban így elkészült például a Gorkij-lakótelep felső terü­letén megvalósításra kerülő családi házas övezet beépítési terve, és a szükséges közmű­vek. valamint úthálózat kivi­teli terve is. Ugyanakkor io­A vitából persze kitűnt,' hogy néhányan félreértették, vagy éppen nem fogadták el a darab megoldásait, de vég­tére is nem ez a fontos. A nyomdaklub előadásán kérdeztek és válaszoltak. Karácsony György 4 NÓGRAD = 1978. április 25., kedd _ | —tér Mai tévéa járt latunk Jajszóval mégy? Családi házas övezetek A Színházi album témái sokrétűek; most zajlott le a kitüntetések átadása. s a Nemzeti Színház új igazgatót kapott. Illés Endre beszél­get két új Kossuth-díjas mű­vésszel. Darvas Ivánnal és Huszti Péterrel. Nagy Péter lett a Nemzeti Színház új igazgatója, vele Gellért Kiss Gábor készít interjút. Szín­házi próbákra is ellátogat az album; Kaposváron Móricz: Rokonok — és Pécsett Sha­kespeare Titus Andronicus című színművének előkészü­letei folynak Babarczy Lász­ló. illetve Sík Ferenc rende­zésében. bölő kisfiámmal a bölcsőde felé siettem. Egy idő asszony állított meg bennünket és mo­solyogva kérdezte a kisle- gényt: „Jajszóval mégy? Ilyen szép reggelen”? A gye­rek meglepődésében abba­hagyta a sírást... Ez a kedves kérdés, a balladás hangulatú fél mondat még sokáig vissz­hangzott bennem is, feledtet­ve a sok közhelykérdést és a rájuk adott közhelyválaszai­mat... —gkm— lyamatban van a város új általános rendezési tervének készítése. A programterv várhatóan július közepéig elkészül, s abban meghatározzák, az igényeknek megfelelően az új családi házas területeket is. Az új általános rendezési terv egyébként 1995-ig bizto­sítja az építkezéshez szük­séges területeket, ezen belül a családi házas övezetek ki­alakítását. Egyedülállók a munkahelyen A Négy Évszak folyóirat áprilisi számában folytatódik a munkahelyi körképsorozat, amely arra a kérdésre keres vá­laszt, hogyan válhat ténylegesen otthonná a munkahely azoknak, akiknek a munka végeztével nincs kihez, nincs miért hazasietni. A népszerű Kossuth-díjas írónő, Galgóczi Erzsébet a családi és a rokoni kapcsolatok jelentőségéről vall. Hogyan alakul az örökbe fogadó szülő és örökbe fogadott gyermek viszonya? Erről szól a Fővárosi Tanács módszertani cse­csemőotthonában készült riport. Színes beszámolókat is kö­zöl a folyóirat az elmúlt hónap TE meg ÉN rendezvényei­ről. egy labdarúgóval 18.35: Leningrádról és Ri­gáról készült rövidfilmek. 21.30: Színházi album. A Horizont Szerkesztőség két kisfilmet mutat be; a „Leningrádi sétát” és ,.A vá­ros. ahol élünk” címűt, amely Rigába visz. A leningrádi sétát fehér éjszakán kezdjük, végigha­józunk, a felvevőgép segítsé­gével a Néván. Az Ermitázs- ban megnézhetjük a gyűjte­mény legszebb darabjait. Rigában. Lettország fővá­rosában 800 ezer ember él. Betekintést kapunk a város ősi kultúrájába, jelenébe is, tanúi lehetünk amint egy új híd utolsó pillérét beemelik. Az utca — köztudomású do­log — ritkán szolgálja csepe­redő gyermekeink „nyelvmű­velését”, a szép magyar be­széd ügyét. Tréfás kedvű — avagy felelőtlen? — felnőttek gyakori szórakozása. hogy két-három éves gyerekekkel úgynevezett „zaftos” monda­tokat tanítanak meg, hogy az­tán jót derüljenek „Micsoda .... legény vagy!”... Mégis, a minap kellemes meglepetés ért, amikor sértődötten böm­/ 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents